Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Cem & Gemma - Arab kezdőknek I. lecke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Dec. 29, 2015 6:12 am Keletkezett az írás






Még mindig hihetetlen számomra, hogy az életem teljesen felfordul, fenekestől, egyik percben még minden olyan tökéletes volt, a másik percben anyám apró szilánkokra törte ezt a tökéletes álmot. Az egyik legnagyobb vágyam vált valóra, amikor anyuék megengedték, hogy Ausztráliában tanulhatok, nem is hittem volna, hogy bele egyeznek, elvégre nem hogy egy másik város, de kontinens. Nem vagyok naiv, tisztában vagyok az okkal, hogy mi volt az amiért megengedték nekem, apám unokatestvére miatt, Shane bácsi miatt, aki főorvos onkológus az egyik kórházban, a világ legjobb orvosa, és legjobb nagybátyja, olyan számomra, mintha a második apám lenne, egyszerűen imádom őt. Tavaly kezdtem az el  a tanulmányaimat, az elején minden szuper volt, de nagybátyámnál mindenki beköltözött az összes tesója és annak gyerekei is, az, hogy zsúfolva voltunk, enyhe kifejezés volt. Ekkor egyik osztálytársam felvetette, hogy mi lenne ha kivennénk közösen egy apró kis albérletet, amiről természetesen anyáéknak nem szóltam, mert azonnal ki verték volna a balhét. Igazából azt sem gondoltam volna, hogy valaha kiderül, hiszen egy egész óceán választott el minket egymástól. De minden tönkre ment, az alatt a pár hónap alatt míg nem voltam otthon anya és apa közös megegyezésként külön váltak, nem is értem mikor szerettek ki egymásból, hiszen egy éve még szerették egymást. Egy gyerek számára az a legrosszabb pillanat amikor közlik a szülei vele, hogy elválna. Legalábbis ebben a hitben voltam, egészen addig, míg nem érkezett meg a következő sokk anyám részéről. Mert egy elvált szülők gyerekének lenni, az sokkal rosszabb mikor az anyád bejelenti, hogy megismerkedett valakivel, egy másik férfival, egy ismeretlen férfival. Akibe fülig szerelmes lesz, és pár hónap alatt eljegyzi őt ( nem viccelek, míg másoknál ez évekig is eltarthat, náluk pár hónap alatt lefolyt a folyamat). De ez még nem a legrosszabb, ugyan is anyám két héttel ezelőtt közölte velem, hogy Ausztráliába költöznek, költözünk, együtt, mint egy szép nagy család. Amikor ezt közölte azt hittem, hogy ez valami rossz vicc, vagy esetleg egy kandikamera főhőse lettem hirtelen, és nem sokára elő fog ugrani egy dagadt, zsíros pacák azzal a kiáltással, hogy „ÁTVERTÜNK!”, de sajnos ez még a mai napig nem történt meg. Sőt pár nappal ezelőtt ide is érkezett, előbb, hogy sok mindent elintézzen papírokat, a házat amit mától vehetünk birtokba. Hurrá! Oda az eddigi felnőtt életnek, az egyedülállónak, és ráadásul kapok két testvért is, hát nem minden amerikai erről álmodik? Hát nem! Ha otthon lettem volna, biztos vagyok benne, hogy sikerül valahogyan megakadályoznom ezt a viccet, de így csak sodródom az eseményekkel. És rá kellett jönnöm, hogy anyámnak valószínűleg nem csak kapuzárási pánikja lehet, különben mi magyarázná, hogy felelőtlen módon pár hónap alatt elválik, majd utána egyből össze jön egy fickóval, aki el is jegyzi, szóval az ízlése is romlott. Rohamosan. Ugyanis leendő mostohaapám (akit soha az életben nem fogok úgy kezelni, mintha a nevelőapám lenne), de szóval ő valami albán terrorista. Hát az én anyámnak teljesen elment az esze, vagy mi a fene? Amikor legjobb barátnőmnek, Samanthának elmeséltem a dolgot, ő együttérzésképpen telibe képen röhögött, igen, tőle ennél nagyobb együttérzést aligha várhattam volna, neki nagyon humoros ez az egész dolog. Mert nyilván nem vele történik a dolog, hanem velem, kíváncsi lennék mit tenne ha fordítva állna a helyzet. Nem mintha az ő családja sokkal normálisabb volna, igazából abban a családban két normális ember létezik, akiket ismerek, és az Sam és a bátyja, Hayden. Az anyja, hát nem is nevezném nagyon annak, ilyen szempontból nekem szerencsém van, hiszen nekem van a világ legjobb édesanyja, komolyan, jobbat nem is kívánhatnék, és szeretném, hogy boldog legyen, nagyon is, megérdemli. De, de amit művel az önző dolog. Vagy én vagyok túl önző? Csak annyit kért, hogy próbáljam meg, és ha már megakadályozni nem tudtam, ne viselkedjek úgy, mint egy tíz éves, akár meg is mutathatom milyen intelligens vagyok, aki orvosi egyetemre jár, nem, Hát nem, sokkal mérgesebb és makacsabb vagyok, és az sért a legjobban, hogy még csak meg sem kérdezett, egyszerűen csak közölte a dolgot, és nekem nem maradt más választásom, minthogy meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy iszlám terroristákkal kell egy fedél alatt élnem. Sokat agyaltam, hogy majd elszököm vagy valami, de itt van az egyetem, szóval nem szökhetek el, meg ahhoz nagyon össze kellene kuporgatnom a pénzem, hogy legyen pénzem bárhova is el szöknöm. Amikor apámat felhívtam elkeseredetten, hogy csináljon valamit, könyörögje vissza magát anyámhoz, ő tök nyugodt hangon közölte, hogy hagyjam, anyu hadd legyen boldog, és ha neki ő kell, el kell fogadnunk, hiszen ha nekik már nem működött, hadd legyen boldog mással. Hát igen, ilyen egy apa, egy amerikai apa akinek minimum egy hátsóba rúgás hiányzik, ha haza látogatok, biztos megkapja, méghozzá a legmagasabb sarkú cipőm sarkával. Haza. Hát nekem új otthonom van, most már nem csak cserediák vagyok, hanem itt fogok élni, nem mintha nem szeretném Sidney-t, mert imádom úgy ahogy van, de ezek most bele fognak piszkítani, már nem fogom úgy szeretni ahogy eddig, a szabadság íze megkeseredett a számban ahogy elvették tőlem ezt a kis örömöt is.
Délután két óra körül lehet, anyámmal a reptéren várakozunk,  a cuccaim már az új házban, bár még nem láttam idáig, délelőtt csak három órám volt az egyetemen, így anyám ragaszkodott hozzá, hogy én is ki jöjjek. Értük. Újdonsült családomért, hát nem csodás? Nem. Egy rövid, sötétkék farmerminiszoknya van rajtam, testszínű harisnyával, fekete, lapos, térdig érő csizmával, valamint egy szürke színű felsővel és egy farmerdzsekivel, aminek ujjait a könyökhajlatomig feltűrtem, vöröses barnás fürtjeimet szabadon hagytam reggel, így derekamig érő fürtjeimbe olykor a szellő kacéran fúj bele az arcomba, válltáskám átvetve a jobb vállamon, nem vagyok túl magas, körül belül százhatvan centi, de sosem zavart sőt sok előnye van ha ilyen apró az ember lánya, arcom előtt hatalmas, fekete napszemüveg van. Dacosan fordítok hátat a reptér bejáratának, ezzel is azt fejezve ki, hogy egyáltalán nem tetszik az ötlet, még mindig nem tetszik.
-Gemma, kérlek, csak próbáld meg, ez nekem fontos, rendben? Csak ígérd meg,- kérlelőn pillant rám anyám íriszeivel, mérgesen csúsztatom fel a szemüveget a fejem tetejére.
-Mármint, hogy próbáljak meg együtt élni egy albán terroristával és azoknak a valószínűleg bombakészítő, vallásos fanatikus kölykeivel? Tudod minden lány álma egy ilyen család... - kezdek újra cinikus hangnemben, de valaki megakadályozz, egy férfi hangja amint a közelben elkezd drágámozni, anyám meg oda rohan hozzá, hogy csókot váltson vele. Szem forgatva fordulok meg, és látom ahogy a barna fickó anyám derekát taperolja. És nem a napon barnult... felvont szemöldökkel bámulom a jelenetet, és próbálom nem elhányni magam. Majd fahéj színű íriszeim a gyerekeire téved, össze vont szemöldökkel látom, hogy a lány totál dilis, vékony testalkata van, fejét kendő öleli körbe, próbálok pókerarcot varázsolni az arcomra, hogy ne olvashassák le  a véleményem. Utána a srácra téved a pillantásom, magas, sötétbarna bőr, és... nem is olyan csúnya, de látszik rajta, hogy beképzelt. Akkor eszmélek fel mikor anyám kicsit oldalba bök, és jelentőségteljesen néz rám, ami azt jelenti, hogy ideje kedvesnek lennem. Szem forgatva nézek rá, majd erőt veszek magamon és előre lépek, nem tudom hallották-e mait mondtam de nem is érdekel.
-Khhm, Gemma vagyok, és... üdv a kenguruk földjén,- megpróbálok kedves hangon beszélni, sőt még egy laza mosolyt is erőltetek magamra, jobb kezem feléjük nyújtom.
1174 words • Cem ♥ • emilie
my one and only


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 14, 2016 4:40 pm Keletkezett az írás






A csomagjainkról a jól megfizetett hordárok gondoskodnak, így Aliyah kézipoggyászát és apánk laptopját leszámítva üres kézzel vonulunk le a repülőgép lépcsőjén a kifutópályára. A repülőgép klimatizált fémtestéből kilépni az délutáni napsütésbe kimondottan kellemetlen érzés. Apánk megy elől, és lemaradok kicsit és kezemet nyújtom húgomnak, hogy lesegítsem az utolsó lépcsőfokon, mit ő néma biccentéssel és egy halvány mosollyal hálál meg. Fülemet megcsapja apám mély hangja, amint egy számomra idegen nőnek búg édes szavakat és még valami más is. A mellette álló lány éles megjegyzései. Ostoba kis liba. Az anyja mégis bosszantóbb, hogy gondolja, hogy egy ilyen nőcske az anyánk helyébe léphet. A húgomra nézek, úgy tűnik, hogy az ő fülét elkerülte a sértő megjegyzés, vagy jobb a pókerarca, mint hittem. Szelíd mosollyal, udvarias köszönti az idegen a nőt és a lányát, akinek meg kell erőltetnie magát, hogy egyáltalán az olyan udvariassági formaságoknak eleget tegyen, mint a köszönés. Cöh. remélem nem gondolja azt, hogy itt bárki is értékelni fogja az erőfeszítéseit, legalábbis én biztos nem. Egy pillanatra a felém nyújtott kézre meredek, majd rideg ónix pillantásom a lány arcára emelem, hogy aztán kifejezéstelen arccal egyetlen szó nélkül elsétáljak mellette. Hallom, hogy húgom lélegzete kihagy egy pillanatra, nem szereti a konfliktust, sem az udvariatlankodás, és azt is, hogy apám dühödten felmordul. Lehet, hogy ezért még kapni fogok, de ismerem annyira apámat, hogy nem fog a reptéren mindenki szeme láttára jelenetet rendezni. A kijárat felé haladok, hallom a hátam mögött, hogy apám röviden mentegetőzik a viselkedésem miatt, de igyekszik hamar az egészet a szőnyeg alá söpörni. Karját felajánlja a hölgyének és elindulnak utánam. A repülőtér közelében nagy a nyüzsgés, egy fekete limuzin áll meg a járdaszegélyhez közel. Nem várom meg, míg kinyitják azt ajtót nekem magam intézkedek az ügyben, de mielőtt még elhelyezkedhetnék a kényelmes krémszínű bőrülések egyikén valaki megragadja a vállam. Hátrafordulok és apám kérlelhetetlen tekintetével találom szembe magam. Jobban dühbe gurult az iménti miatt, mint sejtettem, úgy tűnik ez az amerikai nőcske teljesen elvette az eszét.
- Jessica most említette, hogy a testvére is szeretne ma csatlakozni hozzánk, útközben felvesszük, így szűkösen lennék, de mindjárt hívunk neked egy taxit.- közli szárazon.
- Csodálatos.- vonom meg rezignáltan a vállamat. Azt hiszi ezzel most megbüntet? Épp ellenkezőleg örülök, hogy nem kell egy kocsiban zötykölődnöm ezekkel.
- Drágám!- ragadja meg apám karját a némber.- Gemma majd elkíséri, ő már jól ismeri a várost, és közben mesélhet is róla.- mosolyog látszólag önelégülten, apám pedig, mint valami birka bólogat, csüng szavain.
- Remek ötlet.
- Cöh!- szisszenek fel, és rögvest bevágódok a taxiba, amint az megérkezik, egyetlen pillantást se pazarolva a mellém ülő lányra, bár, ha sokáig vacakol csak figyelmeztetem, hogy még ma szeretnék elindulni. Amint ez megtörténik, és felbőg az autó motorja előveszem a cigarettát és az öngyújtót a zsebemből, és pöfékelni kezdek, nem foglalkozva azzal, hogy ez zavarja-e a lányt,vagy sem.
? •Gemma • emilie
my one and only


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 21, 2016 1:59 pm Keletkezett az írás






Dacosan keresztbe fonom mellkasom előtt a két kezemet, ami egyértelműen azt jelzi, hogy nem tetszik nekem ez az egész dolog, és hogy az anyámat el kell vinnem valami kivizsgálásra vagy ilyesmire. Ez nem normális dolog, az anyám nem normális. Az egyetlen jó dolog ebben a mai napban, hogy a nap sugarai simogatják az arcomat, ez jó Sidney-ben itt mindig meleg van és jó idő, már amikor. Mondjuk még nem nagyon találkoztam rossz idővel, azért előfordul. Anyám közben nagyban magyarázz arról, hogy ne viselkedjek úgy, mint egy náci jégcsap ember, hanem igen is toleráns legyek, mert ők is emberek. A felére nem emlékszem az egészből, mert őszintén szólva nagyon nem figyeltem ám oda. Aztán hirtelen meghallok egy férfi hangot amint anyámnak duruzsol, felvont szemöldökökkel fordulok meg. Anyám szerelmesen omlik a karjaiba, talán csókot is váltanak egymással. Engem pedig elkap a hányinger több okból is. Először azért mert az anyám csókolózik ennyi idősen, nyelvvel. És egy olyan férfival aki nem az apám, egy idegen férfival. Harmadszor meg úgy tűnik nagyobb szerelmi élettel büszkélkedhet ő negyven évesen, mint én tizenkilenc évesen, hol van itt az igazság kérem szépen? Nem is tudom ki a dilisebb, az anyám, hogy egy ilyen terrorista kinézetű pasival kezd, vagy a gyerekei, akikből simán kinézem, hogy mindjárt felrobbantják a repteret. A fiatal lány, akin kendő van, ilyen hőségben, az sem százas, szóval a fiatal lány kedves mosolyt villant az arcára. Ha közelebbről megnézem és mondjuk levenné azt a hülye kendőt, és mondjuk valami divatosabb, de minden esetre emberibb ruhákba bújna még azt is megkockáztatnám, hogy nagyon is jó kis csaj lenne belőle. De a bátyja, feltehetőleg az, nagyon hasonlít a csajra, az egyszer biztos, meg az idősebb férfira is hasonlítanak mind a ketten. Szóval a pasi, az olyan pökhendi és beképzelt, mint aki egy kiskirálynak képzeli magát, szívesen behúznék egyet neki, kitekerném a nyakát, kikaparnám a szemeit. De erőt veszek magamon, az anyám kedvéért, semmi másért, felé nyújtom a kezemet, illedelmesen, már amennyire telik tőlem. De ez a beképzelt cirkuszi majom nem hogy nem fogadja el az igen csak baráti gesztust tőlem, de a tetejében még le is néz. Ő engem! Hát ezt hogy a fészkes fenébe képzelte?! Komolyan ott fogom megrúgni ahol a legjobban fáj és gondoskodom róla, hogy a büdös életben soha ne tudjon gyereket nemzeni, de még csak használni se a férfiasságát. Nem mintha kinézném, hogy van neki. Csak egy gazdag ficsúrnak tűnik, aki el van kényeztetve, mert a családja el van eresztve lével. UTÁLOM! Már most...
Az a pasi anyám kezébe karol engem pedig elkap a vágy, hogy tőből kiszakítsam, de ezután mindenki elindul, én pedig azon agyalok nagyon komolyan milyen remek okkal tudnám kihúzni magam az alól, hogy ezekkel egy kocsiba kelljen beülnöm,mindig is nagyon találékony voltam, de most ez a majom teljesen meglepett, még egy ilyen pökhendi embert nem láttam.
De legalább azt az egy dolgot megúsztam, hogy ezzel kelljen utaznom, majd a nagybátyámmal jól kiröhögjük őket, legalább egy normális arc is velünk lesz, aki megért engem. Egészen addig a pillanatig voltam boldog, míg anyám hangját meg nem hallom.
-Hogy mi?!- kétségbeesve nézek anyámra,- ugye csak viccelsz? Én... én nem érek rá ugyan is,- ekkor anyám határozottan a taxi fele lök.- De ráérsz!- sziszegi, én pedig mérgesen vágódom be a fiú mellé. A taxi sofőr felvont szemöldökkel figyeli a családi jelenetet, ami valami nevetséges sorozat kezdő képkockái is lehetnének.
Elmondom a sofőrnek a címet és remélem baromi hamar oda érünk, és nem kell sokkal több időt vele töltenem, ennyit a barátságos fogadtatásról, te seggfej! És amikor azt hinném ennél rosszabb nem lesz, hát fogja magát és rágyújt egy cigire. Először tátott szájjal bámulom. Majd mérgesen kikapom a szájából, ha hagyja, lehúzom az ablakot és kivágom.
- Neked senki se mondta, hogy egy taxiban nem dohányzunk? Lehet, hogy ahonnan jöttetek úgy viselkedhettél mint egy állat, de ez itt a Civilizáció, tedd meg, hogy úgy teszel mintha ember lennél.- sziszegem, majd tüntetőleg bámulok ki az ablakon, hogy a társalgás ennyi volt. Barmokkal nem beszélek!
1174 words • Cem ♥ • emilie
my one and only


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 21, 2016 8:22 pm Keletkezett az írás






A taxi ablaka felé fordultam, beleszívtam a cigarettába, néztem, ahogy a vége felizzik, majd a füstöt lustán neki fújtam az üvegnek és figyeltem miként gomolyog szét a járműben. Az imént még úgy éreztem szétfeszít az ideg, de most egy pillanatra enyhülni éreztem a szorítást. Ám, csak egy egészen kurta idő erejéig. A mellettem ülőlány ficánkolni kezd, mit ficánkolni, rá készül ugrani, vagy mi a rossebb. Megveszett? Periférikus látásomnak köszönhetően még időben észlelem és kissé felé fordulok, hogy megakadályozzam...bármiben is, amit éppen tervez.
- Mit akarsz?- kérdezem összevont szemöldökkel, és gyorsan megragadom az egyik felém kapkodó karját, ujjaimat határozottan a csuklója köré fonom. Máik kezemben a cigaretta füstölög, így azzal nem tudok védekezni, hacsak nem akarom megkockáztatni, hogy az izzóvége az ölembe pottyan. Nem akarom. Eltartom a kezem, amennyire csak tudom, így kénytelen lesz egészen közel hajolni hozzám, hogy kivegye a kezemből azt a nyomorult csikket. Nem veszem fel vele szemben a harcot, egyrészről mert kíváncsi vagyok. Hagyom, hogy kivegye a kezemből, és végig nézem, ahogy kihajítja az ablakon, a csuklóját csak akkor engedem el, miután végzett ezzel a művelettel.
- Ezért odahaza levágathatnám a kézfejedet.- közlöm komoran - némi túlzással természetesen - miközben komótosan előveszek egy újabb szál cigarettát és meggyújtom.
- Tudod...- szívom meg erősen a halálrudat, hogy az lángra lobbanjon.- vitatkozhatnék veled, ha érdemesnek tartanálak rá, de...- tárom szét a kezem, jelezve ezzel, hogy egyáltalán nem tartom annak.
- Látsz dohányzást tiltó jelzést?- kérdem, és én is köbe hordozom a tekintetem a jármű belsejében hiába kutatva a tiltás után.
- Akkor legközelebb talán először vegyél egy mély levegőt és gondold át az életedet, mielőtt nekem esel, mint valami állat, akit csak az ösztöne hajt.- emelem ki a szót, amit az imént még ő használt ellene sértés gyanánt. Hogy merészelte? Ez az ostoba kis ribanc! Legszívesebben a képébe fújnám a füstöt, de nem tehetem ugyanis elfordul. igazán kár. Így egyszerűen csak folytatom azt, amit az imént, s várom, hogy mikor akad ki legközelebb, de mielőtt ez még bekövetkezhetne a taxi megáll. Megérkeztünk.
- A Ti fene nagy civilizációtok szereti egyenrangúan kezelni a nőket, igazam van?- hagyok neki egy kis időt a válaszra, majd elmosolyodom, leveszem a napszemüveget a feje tetejéről és így szólok.
- Akkor fizesd ki a taxist, a másik táskámban felejtettem a tárcámat.- vigyorgok rá kurtán, majd visszavedlek rezignált fiatal emberbe és kiszállok a kocsiból, mielőtt köpnyi nyelni tudna. Odakint várom meg míg végez saját szemüvege sötét lencséje mögül figyelve őt.
? •Gemma • emilie
my one and only


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 21, 2016 9:12 pm Keletkezett az írás






Köpni nyelni nem tudok először ahogy nagy lustán rágyújt arra a cigarettára, ugye ezt most nem csinálja komolyan? De! Nagyon is komolyan kezd el füstölni a taxiban, látom a sofőr arcán is a megrökönyödést, de valahogy nem szól ennek a ficsúrnak, hogy ezt nem itt kéne. Mi a fene baja van ennek? Ez nem az én napom, az egyszer biztos. Egy pillanatig tűröm, majd gondolkodás nélkül fordulok felé azzal a tervvel, hogy elveszem tőle a cigijét és kivágom az ablakon, hát hogy lehet valaki ennyire pofátlan, De mielőtt elérném azt a rudat ő elkapja egyik, a szabad kezével a csuklómat. Ujjai szorosan fonódnak csuklóm köré, az ő napbarnított bőre erős kontrasztot mutat az én tejfehér bőrömön, egészen közel kell hajolnom hozzá, érzem arcomon leheletének forróságát, egy pillanatra ónix színű íriszeibe bámulok, majd határozottan kikapom a szabad kezemmel azt a hülye csikket az övéből és kidobom a lehúzott ablakon. Úgy érzem nem ez lesz az első össze tűzésünk, az anyám miért kényszerít ilyen baromságokra? Egyáltalán nem szeret? Vagy mivel érdemeltem ezt ki? Az oké, hogy ő boldog akar lenni, meg minden, de nekem miért kell ehhez magam feláldozni, Miért nem tud boldog lenni nélkülem? És miért nem tud valahol ott boldog lenni ahol mondjuk én nem vagyok, és ami nem ezen a földrészen van?
-Milyen kár, hogy nem ott vagyunk, hanem Ausztráliában, itt másféle törvények uralkodnak,- mondom neki cinikusan ahogy a kezemet dörzsölgetem, mintha fájdalmat okozott volna, pedig valójában erről szó sincs. Na mondom én, hogy ezek vadállatok, és az anyám egy ilyennel akarja össze kötni az életét, és engem is erre kényszerít. Nagyon hamar, igen hamar ki kell találnom valami túlélő tervet amivel lemészárolhatom ezt a családot. Össze spanolok az olasz maffiával, és lefizetem őket. Szép gondolat, de természetesen nem tenném meg, nem tudom kinek lehet nagyobb hatalma ezeknek, vagy az olaszoknak, de hogy állatiasabbak, abban száz százalékosan biztos vagyok benne.
-Most nem tudom hogyan fogom álomra hajtani a fejem, álmatlan éjszakákat fog okozni nekem,- bököm ki szem forgatva. Most ez komolyan honnan jött, vagy mi van vele? Lehet, hogy be van állva? Biztos, hogy szed valamit, mert normális ember nem beszél és legfőképpen nem gondolkodik így. Istenem, segíts rajtam, ölj meg, inkább a halál, minthogy ezekkel egy fedél alatt éljek, nem hogy egy életet... de egy éjszakát sem. Inkább az öngyilkosság!
-Nagyon viccesnek tartod magad, mi? Nincs, de attól függetlenül vannak helyek ahol nem gyújtunk rá, vagy te oda szarsz ahova eszel?- kérdezem tőle ártatlanul mosolyogva, majd fel emelem az egyik tenyeremet, jelezve, hogy ez csupán költői kérdés volt, semmi más.- ne válaszolj, el tudom képzelni.- habár határozottan nem akarom elképzelni.
-Amit legközelebb át fogok gondolni az az, hogy holnapra milyen mérget keverjek bele a kajádba, te seggfej!- morgom a nem létező bajszom alatt, és egyáltalán nem izgat, hogy meghallotta-e vagy sem, felőlem fel is fordulhat, sőt örömtáncot is lejtenék a hulláján.
Aztán leparkol a taxi, én pedig fellélegzem, hogy nem kell továbbra vele egy kocsiban ülnöm, de még megragad egy utolsó lehetőséget, hogy provokáljon. Egy pillanatra értetlenül pislogok rá a kérdését hallva, sőt a napszemüvegemet is el lopja a köcsög.
-Nem mint a tiétekben, ahol tudtommal csak egy használati tárgyként,- vágom oda nagy boldogan, de utolsó mondatát hallva leolvad a mosoly az arcomról. Miután közli, hogy fizessek már le is lép. Az igazi úriember. A táskámba nyúlva nyomok egy marék pénzt a sofőr kezébe, majd mérgesen ugrok ki a taxiból.
-Te mégis mit képzelsz magadról?- állok csípőre tett kézzel,- hogy ide jössz, mint egy kis király, és elkezdesz csettintgetni és mindenki úgy táncol, ahogy te fütyülsz? Itt nem vagy senki, semmivel se vagy több, mint bárki más, jobb ha felfogod minél előbb,- leveszem a szemüvegemet az arcáról, - és jössz huszonöt dolcsival nekem. - azzal egy métert arrébb sétálva leülök a járdára, várva a többieket.
1174 words • Cem ♥ • emilie
my one and only


Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:19 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Cem & Gemma - Arab kezdőknek I. lecke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: