Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Just once ~ Sarah & Brodie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Dec. 29, 2015 4:41 pm Keletkezett az írás





Józanodás
Brodie & Sarah






A józan és a részeg nem feltétlen a legjobb párosítás. Főleg, ha a józan egy idegesebb típusú ember. De szerencsére én birkatürelemmel bírok az emberek felé. Persze, ha terepen vagyok, akkor ez nem igaz rám, ott akkor, de máris cselekedni akarok. De magánemberként nem a terepen vagyok, hanem csak egyszerűen önmagam. Kedves és rendes férfi, aki persze szereti a szoknyákat kergetni, és még magánemberként is imád hősködni. De őszintén, melyik rendőr képes teljesen kilépni a szerepéből? Szerintem egyik sem. Hiszen jó esetben az embernek ez nem csak simán a munkája, hanem egyenesen a hivatása is, és a hivatás az szenvedély, amely nem lerakható a munkaidő végeztével. Meg különben is, egy rendőr munkaideje csak a koporsóval ér véget. De reméljük, az nekem még messze van, noha az élet mindent megtesz, hogy mihamarabb a halálnak adhasson át, én próbálom az ügyes-bajos próbálkozásokat kicselezni. Na igen, az ördög nem alszik, és előszeretettel próbálja levadászni a hősöket.
Sarah szavaira csak elmosolyodom. Az biztos, hogy ő szebben és élesebben sikít, a férfi "sikítás" az inkább csak ordítás szokott lenni.
Ahhoz pedig a nem olyan régi produkciója kapcsán kétségem sem fért, hogy imád táncolni. Aki után táncolni, nem pattan fel a bárpultra és kezd el a zene ritmusára lejteni, vagy éppen nem a zene, hanem csak a saját maga ritmusára, mert az alkohol dübörgésétől már nem is hallja, hogy igazából milyen zene is bömböl.
- Megígérem! - Bár nem tudom, hogy ez most miért is fontos neki, hiszen tudhatja, hogy nem vagyok az a fajta, aki csak úgy otthagy valakit egyedül, védtelenül. Azért is kellett már neki befoltoznia. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem csak erre gondolt egyedülhagyás tekintetében, hanem valamivel mögöttesebb tartalma is volt szavainak. Nem tudom, hogy arra gondolt-e, hogy figyeljem álmát, miközben ő a párnái közé van süppedve, vagy arra, hogy ne haljak meg, hiszen láttam, hogy akkor is mennyire aggódott miattam, amikor csak a vállamat vették célkeresztbe. Hiszen akkor is ott volt mellettem, amikor felébredtem, pont úgy, mint előtte. És akkor is ugyanúgy elvicceltem a dolgot, mint amikor befelé toltak a műtöbe még vérző sebbel. Ha egy nyilvánvalóan nem halálos sérülés okán ennyire képes volt aggódni értem, akkor valószínűleg még inkább aggódik a daganat miatt, amely a fejemben van, egyelőre még ártalmatlanul pihenve ott, csak néha okozva felfájást.
- Majd megfürdetlek. De ne aggódj, nem nézek oda. Majd a gumikacsát bámulom a kádad szélén. - Meg még mit nem! Azért én is férfiból vagyok és Sarah egy borzasztóan vonzó teremtés, ezért egészen biztosan egész sokáig el tudnám nézegetni őt, hiszen gyönyörű nő. Ezzel vajon ő is tisztában van?

Az autó halkan gurul az úton. Ausztráliában különösen jó vezetni, direkt autózásra lettek tervezve az utak, és adtak a minőségre. Így Sarah nyugodtan tud pihenni egy kicsit legalább.
Nem haladunk különösen gyorsan, az utakon látni azért pár autóst, némelyiken látom, már a vezetéséből, hogy bizony, ha most szolgálatban lennék, ő már jogsi nélkül lenne, de nem akarok most feleslegesen papír-munkázni. De elmenni sem megyek el szó nélkül a dolog mellett, és amíg Sarah alszik, én azért a rádión bemondom a diszpécsernek, hogy az errefelé ügyeletes járőrök tartsanak közúti ellenőrzést, mielőtt még baleset történne. Ezért is vezetek én is óvatosan. Bár gyorsan is nagyon jól vezetek, és az autók közötti szlalomozás is a kisujjamban van, de most nincs kirakva a villogóm, így szabály szerint nem is tehetném meg a gyorshajtást, hiszen attól, hogy a törvény embere vagyok, az rám is ugyanúgy vonatkozik és ezt mindig észben tartom.



Lassan azért végül mégis csak megérkezünk az elmondott úti célhoz, leállítom a motort a ház előtt és Sarah felé fordítom tekintetemet.
- Megérkeztünk! - Kikapcsolom a biztonsági övemet és Sarah arcához érek, hogy kiderítsem, fel lehet-e ébreszteni. Amíg esetleg ébredezik, vagy éppen tovább alszik kiszállok a kocsiból, hogy azt megkerülve őt is kivegyem az autóból. Mintha csak egy menyasszony és vőlegény volnánk, fogom majd átemelni őt a küszöbön.
Az ajtó felnyitása után kiszabadítom őt az öv szorításából. A táskájából, ami ölében pihent eddig előkaparom a kulcsát. Egy női táska mindig egy kész univerzum, ezért persze ez legalább 3x annyi ideig tart, mint amennyi ideig Sarahnak tartana. Érezhetném magam a művelet közben kellemetlenül, de nem ez az első eset, hogy valakit hazaviszek és én bányászom ki a kulcsát táskájából vagy zsebéből. Ezt is úgy fogom fel, mint egy átlagos motozást is például.
A kulcsot, amint megtalálom a karikájánál az mutatóujjamra akasztom, hogy a kezeim szabadok legyenek és úgy tudjam becsúsztatni őket Sarah lábai és háta alá.
- Milyen könnyű vagy! - Motyogom mosolyogva, amikor már az ölembe vettem a szőkeséget. Könnyed léptekkel indulok el vele a ház ajtaja felé. Azon szerencsére csak egy kis ügyetlenkedéssel jutunk át, ami annak köszönhető, hogy elsőre nem találom el a kulcs-zár passzolást. De szerencsére sem Sarah fejét, sem a lábát nem verem bele az ajtófélfába. Szóval épen és egészségesen megérkezünk. A kanapéra lerakom, cipőit leveszem és a sajátjaimat is lerúgom, majd gyorsan végigjárom a lakást, hogy már célirányosan mehessek neki a fürdőnek, aminek ki is nyitom az ajtaját és a hideg vizes csapot is megengedem. Ez fájni fog!


- Na, és akkor most irány fürdeni! - Szólalok meg gonosz mosollyal az arcomon kissé nevető hangjátékkal a hangomban. Lehetne persze egy ilyen tevékenységet izgató módon végezni, de azt józan, vagy csak enyhén spicces állapotban, nem pedig részegen. Előtte jobb, ha az ember kissé kijózanodik és megszabadul a hányás nyomaitól. Így hát Sarah ismét a karomban kerül, még valószínűleg mit sem sejtve alantas terveimből, ha akarja, ha nem és elindulok vele a fürdőig, ahol szépen a hideg víz áldott, de némileg sokkot hozó folyása alá engedem őt. Tudom, hogy jól ettől én is vizes leszek majd, de nyár van, ilyenkor nem fogok megfázni egy kis hideg víztől én sem.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Dec. 30, 2015 2:10 pm Keletkezett az írás



Brodie &Sarah

Olyan érzés volt, mintha egy ember akarna a víz alá nyomni, hogy ne tudjak magamról. Bármennyire küzdöttem, nem ment. Egyszerűen lebegtem és nem tudtam mit beszélek. Persze Brodie valószínűleg már megszokta, hogy részegeket kell megmenteni, de nem azokat, akik nem is olyan régen az ő életét mentette meg. Egyáltalán nem volt erkölcsös a dolog. Persze mi sem vagyunk szent emberek, de attól még úgy vagyunk vele, hogy van mérték. Amit én ma olyan szinten átugrottam, hogy lassan magamról sem tudok. Kitudja mibe keveredtem volna, ha nem jön Brodie?
Hallottam a hangját, ahogy dörmög valamit, bár lemerem fogadni, hogy teljesen érthető volt, amit mondott, csak én vagyok túl ittas ahhoz, hogy megértsem, miről beszél. Csak azt éreztem, hogy a kocsi egyenletesen zümmög alattam. Tudtam, hogy tényleg haza visz. Bíztam benne.
Persze a fejem most kóválygott és nem éreztem magam fényesen, de az érzés, hogy őt akarom egyre erősödött, rossz voltmert tudtam, hogy orvos ls betege között nem lehet semmi. Még is vágytam, hogy a közelembe legyen. Olyan érzések törtek rám, hogy legszívesebben hozzá bújtam, de szerencsére a biztonságöv megkímélt azzal, hogy őrültséget csináljak. Mert lehet, hogy az agyam ellenzi, de az alkohol igen csak felszabadította a gátlásokat. Ébredezve nyúltam az üveghez, hogy belekortyoljak ismét, mikor megszólalt, hogy ide értünk. Vajon ennyit aludtam? Mert mikor kinyitottam a szemem és az ablakon kinézve tényleg az én lakásom volt velem szembe.
Hagytam, hogy kiemeljen, mert úgy éreztem, hogy amúgy sem bírnám el magam és valószínűleg kiesnék a kocsiból, már csak a próbálkozást is számba véve.
Átölelve a nyakát bújtam hozzá, hogy érezzem a kellemes illatát, bár érezhető volt az alkohol is, ami valószínűleg inkább belőlem áradt, mint sem belőle. Közel voltam, hogy ismét elalszom, mikor megéreztem, hogy letesz az ágyra és kínzóan magas tűsarkúk is koppantak a parkettán.
Az első gondolatom Maxi volt, hogy vajon merre lehet, már rég itt kellene csaholni, hogy idegen van a lakásban, vagy minimum körbe ugrálni engem. De nem hallottam a szaladgálást.
Próbáltam ébren maradni, de nem ment, mindig lecsukódtak a szemeim, egészen addig, míg nem éreztem meg, hogy ismét erős karok nyalábolnak fel, automatikusan kapaszkodtam meg a nyakába.
- Tessék? – lehet rosszul hallottam, de mintha azt mondta volna, hogy fürdeni megyek. De nem is voltam a fürdőben. Várjunk, hogy kerültem be a lakásba? Nem emlékszem, hogy a kulcsokat oda adtam neki, vagy arra, hogy belépünk az ajtón. Lehetséges, hogy akkor az utam a fürdőbe is csak egy foszlány hiány a mai estéből.
- Te is velem fogsz? – kérdeztem enyhén nevetve és kezem végig siklik a mellkasán felfelé, hogy megálljon ott, ahol nem rég műtöttem. Elidőztem, hiába takarta az ing, attól én még tökéletesen tudom, hogy hol öltöttem össze.
Aztán a következő érzés az volt, hogy a hideg víz ölel körbe, olyan hideg volt, hogy úgy éreztem, minden idegszálam meglobban és mintha millió tű szúródott volna belém és erősen kapaszkodtam az erős karokba
- Ez hideg!– úgy remegtem, hogy nem tudtam becsukni a számat és a szemeim olyan szinten kipattantak, mintha az alkohol kipárolgott volna az első fájdalmas nyögéssel.
- Brodie, ne tedd velem. – erősen kapaszkodtam belé, hogy vegyen már ki, vagy engedjen el, mert nagyon nem kellemes érzés az egész.




©
Vissza az elejére Go down
 
Just once ~ Sarah & Brodie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: