Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Dwayne & Sarah - What the.. ?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 14, 2016 6:33 pm Keletkezett az írás



To The Boss

Furcsa érzés orvosként egy másik orvos előtt ülni, és hagyni, hogy úgy csavargassa, a vállad, mintha valami gumiszál lenne. Összeszorítva a fogaimat éreztem, hogy még mindig nem az igazi és messze van a felépülés. Még mindig bűntudatom volt, hogy bementem az épületbe, hogy segítsek egy idegen férfin és az életét kockáztattam Hayden-nek. A magaméról nem is beszélek, bár én megúsztam egy kisebb agyrázkódással és a ficammal, Hayden kicsit tovább élvezte a kórtermek andalikus környezetét. Nem mintha engem másképp bent tudtak volna tartani, maximum ha leszedálnak. Éberen nem tudnak bent tartani.
Persze ugyan azt a szöveget kaptam, hogy ne erőltessem, ha fáj, azonnal vegyek be fájdalomcsillapítót. Na persze. Én meg a gyógyszerek. Az első napon volt bennem gyógyszer, de inkább szenvedek, mint sem narkotikumokat tömjek magamba!
Kezdtem úgy érezni, hogy a falak körbe zárnak, hogy nem kapok levegőt. Még rémálmaim vannak, néha felébredek valami zörgésre és látom a szemem előtt, ahogy összeomlik az épület, ahogy görcsösen kapaszkodom mindenbe, csak, hogy ne zuhanjak ki az ablakon. De mind hiába. a Vállam nem engedi és kiesek.
Épp ezért küldök egy sms-t, Jane barátnőmnek, hogy találkozzunk a város végén egy bárba. Ki akarok kapcsolni, nem arra gondolni, hogy mekkora bajba kerültem.
Lassú léptekkel indulok a kocsim felé, hogy eljussak a címre, amit random kiválasztottam. Mindig valami újat keresek, lehetőleg kevesebb ismerőssel. Lehet, hogy elmúltam harminc, de úgy érzem a válásom óta, hogy most élek igazán. Mellesleg majdnem meghaltam rám fér az élet.
Amikor a kocsi motorja lassan elhalkult kívülről tekintettem végig az épületen. Tudtam mibe keveredek. A táskámat magamhoz véve zártam be az ajtót és elindultam befelé. Sokan voltak, az asztalok tele voltak, a pultnál alig volt szabadhely. De sikerült, egy kevésbé tömött helyet megtalálnom a tökéletes helyet, hogy elvegyüljek, és közben ne hívjam fel magamra a figyelmet.
Persze egy barna leányzó azonnal rám mosolygott. Nem tudom mi ütött belém, de rá se hederítettem, pedig eddig nem érdekelt, hogy férfi, nő, akárki. Most úgy éreztem túl korán van és nincs bennem alkohol.
- Egy Gin tonicot. – kérem a pultost, aki éppen a közelembe kerül. Na, pontosan e célok miatt nem veszek be fájdalomcsillapítót. A mióta kényszerszabadságra vagyok ítélve, azóta a hajamat begöndörítve hordom és egy testszínű tapasz van a halántékom felett, hogy a varrat ne fertőződjön el. Nem voltam egy hétköznapi látvány, de megpróbáltam az italomra koncentrálni és a telefonomat előhúzva a zsebemből írok egy sürgető sms-t, hogy mikor ér már ide. A füst és az áporodott sörszag lenget körbe. Nem éreztem kellemetlenül magam, mert hazudnék. Csak jobban szeretem, ha van velem egy ismerős. Bár ha továbbra is nézeget az a barna lány, lehet ő lesz az ismerős.
De még a gondolataim végére sem értem, mikor valaki hátulról leborított egy adag sörrel. Nem tudom milyen magas lehetett, de az egészital a felsőm elülső felén landolt az egész. Kósza káromkodás után néztem körbe, hogy vajon egyáltalán képes lesz-e bocsánatot kérni, de nem láttam senkit. Morogva fordultam vissza a pulthoz, hogy megírjam, én megyek innen,mivel balesetet szenvedtem. És a bizonyítékkedvéért, lefotóztam a mellkasom, hogy lássa, mennyire undorítóan fest a vörös felsőn az olcsó sör folt.




©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 14, 2016 8:01 pm Keletkezett az írás



Támolyogva igyekszem stabilan gyökeret ereszteni telitalpakkal a rozsda marta fugás járólapban.Nem tudom, hogy hányadik whiskyt ittam meg az előbb, de az biztos, hogy tele van a hólyagom, és jó lenne kiüríteni anélkül, hogy a gatyámat, vagy éppen a saját képemet küldeném telibe a piszoár helyett.
Erősen koncentrálok. Homályos látóterem néha megengedi magának azt a luxust, hogy egy két másodperc erejéig némileg kitisztuljon, aztán minden kezdődik elölről.
A színek, a képek, az arcok összefolynak előttem, rosszabb esetben minden sötétségbe borul. Olyankor megállítom az egyébként is egymásba fonódott lábaimat, és meg kell támaszkodnom valamin, vagy valaminek.
A sikeres brunyálást követően már csak a sliccel gyűlik meg a bajom.
-Mija' fasz van mááá'...? - Artikulálatlanul nyöszörgök mire sikerül véghez vinnem ezt a rendkívül megterhelő feladatot. Következő utam a mosdókhoz vezet. Mindenhol tükrök. Kurvatükrökkurvasoktükörbaszdmeg!
-Brhgsm@lds#... - A tükörből visszanéző alaknak ontom az észt, és közben vakon a csap után tapogatózok.
-Szíííhj... a rohadt... - Felszisszenek, majd újabb vak tapogatózás következik a hideg víz felé.
-Ah... - Megkönnyebbülten mártóztatom meg leforrázott kezeimet a jeges nedűben. Nem tudom, hogy meddig élvezkedek így, de mielőtt elzárnám, a pofámat is megdörzsölöm a jeges folyadékkal.
-Pfú... - Elcsuklóan felsóhajtok. Még ez a rohadt hideg is kirázott!
Arcomat, és kezeimet nagyjából megszárítom egy cafatokban letépett papírtörlővel, és már lököm is ki magam előtt a férfi mosdó ajtaját, ami kis híján pofán is lendít.
-Aztaa büdös... - Meg kell állnom. Megint. A sűrű füst rögtön beférkőzik az orrüregembe, a nyálkahártyámat ingerli, és úgy érzem, hogy mindjárt kimarja a szemeimet a helyéről.
Egyik kezemmel imbolyogva megtámaszkodom a gipszkarton falon, másikkal pedig szemeimet, arcomat dörgölöm. Ideje lelépnem.
Támolyogva a kijáratot keresem. Átvágok a tömegen, és valami ismeretlen oknál fogva azért elnézek még utoljára a pult irányába. Tömve van az egész. De egy whisky azért még dukál! Ha már másnapos akarok lenni, azt csináljam is rendesen!
Megindulok az utolsó szabad bárszék felé, és még mielőtt valaki más is kiszemelhetné magának, már ott is vagyok, és kissé ingatagul megülök rajta.
Bal könyökömmel a pultot támasztom, fejemet fáradtan, ernyedtem ejtem bele könyöklő kezem tenyerébe.
A mellettem ülő szőkére irányul pillantásom. Szemeim rögtön a kidobott csöcseire fókuszálnak, és képtelen vagyok róluk levenni a szemem.
-Nekem egy... hfjkfrn... egy... bassza meg... whisky, a hölgynek pedig még egy olyat, amit most is iszik... - Nehezemre esik leadni a rendelést, végül csak kiböfögöm, hogy mi a frászt akarok.
Rákacsintok a nőre, még mosolygok is, de nem szólok egy szót sem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 14, 2016 9:21 pm Keletkezett az írás



To The Boss

Hát, lássuk mik történtek velem ebben a röpke kettő darab évben. Betöltöttem a harmadik ikszemet. Aztán pedig a férjem lelépet egy titkárnővel, mert neki minden pillanatban kell egy olyan nő, aki ráér, nem fáradt és addig lehet kefélni, ameddig bírja a másik fél. Nem mondom, hogy nem szeretek játszadozni, de attól még nem vagyok egy vagyontárgy. Aztán még történt a veszekedés a kölyökkel, ott van Brodie, akitől távol kellene, tartsam magam, de úgy vonz, mint egy hülye mágnes és akarom őt. Most pedig nem dolgozhatok hathétig.
Az italomat szorongatom, miközben érzem, hogy magam körül az emberek egyre inkább részegednek. Röpködnek a káromkodások és mellesleg mindenki megtalálta az alkalmi párját, akivel azonnal a lényegre tértek. Lehet, nem fogok inkább kimenni a mosdóba. A pult enyhén ragacsos volt a kiborogatott italoktól és megkopott fenyő színe, szint marta a retináimat, bár úgy voltam, hogy még pár ital és nem fog érdekelni.
Megígértem magamnak, nem iszom. Kell a munkám, szeretem az állásomat, most még is úgy érzem, hogy vége. Ez a sok negatívum, ami körül vesz már elviselhetetlen. Úgy döntöttem, hogy nem gondolkodom. Én többet nem.
Egy gyors mozdulattal ittam ki a pohár felét és megrázkódva az alkohol marásától szabad kezemmel a pultba kapaszkodva zártam össze a szemeimet. Bódítóan frissítő érzés volt, éreztem, hogy egy pillanatra, de megrogynak az idegszálaim, hogy a feszültség enyhén oldott a feszülésből. A poharat megkocogtatva kértem a következőt, pedig még ezt sem ittam meg, de mire ide ér a szépfiú, nekem már üres lesz a poharam. Így is lett, már a következő jéghidegpohárra kulcsolódtak az ujjaim és kortyoltam bele. Kell valaki. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy kell egy ember, aki ha csak egy napra is, de elfeledteti velem az életem elcseszett részét.
Bár még élveztem volna, hogy lecsúszik úgy két pohár, mire társaságot kapok, de egy fickó vágódik mellém, a szó legszorosabb értelmében. Pontosan akkor, mikor kidüllesztve a melleimet fényképezgetem. Bár nem érdekel a véleménye, látom a szemem sarkából, hogy nem tudja le venni rólam a szemét. Bár ezt bóknak kellene vennem, de az alkohol szag, ami ömlött belőle, valahogy vágylohasztó volt. A füst és az alkohol szagát el akartam nyomni, így ismét kiittam a poharam maradékát, de mire megszólalhattam volna a mellettem lévő fickó motyogni kezdett. Elsőre nem is értettem mit mond, de mikor elém került a pohár az italommal, elmosolyodtam a pultosra, majd a fickó felé fordultam, hogy megnézzem kihez is van szerencsém. Ekkor egy pillanatra meglepődtem. A főnököm. Olyan részeg volt, hogy lefogadom, meg sem ismert. Mert különben miért kért volna nekem is italt. Végig néztem rajta, úgy el volt ázva, hogy azt csodálom képes volt megmaradni a széken.
- Köszönöm az italt. – egy bájosnak mondható mosollyal néztem a szemeibe, ami olyan zavaros volt. Szinte sugárzott belőle, hogy teljesen elitta a tudatát. Nem tudtam mit mondjak, vagy mit sem. Lehet hagynom, kellene, hiszen még is csak a főnököm és kellemetlen lehetne újra találkozni, hogy beleszóltam a szabad estéjébe.
Visszafordultam az italomhoz és végigsimítva a poháron a mutatóujjammal gondolkodtam el, hogy vajon mitől süllyed ennyire le egy ember. De rájövök, hogy én is pontosan így szoktam kinézni. Nem érdekel semmi és senki.
- Egy whisky-t.- megnyalva a számat, kortyolom le az italt, amit kaptam és úgy érzem, hogy most még jobban szűkségem van rá. Így keresztbe helyezve a lábaimat nézek fel a pultosra, aki néha sandít felém. Majd mikor megkapom, az italomat még oda súgja, hogy a vendége vagyok. De erre, mint dr. McGowen meghívására, ismét csak egy mosollyal fizetek.




©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Jan. 27, 2016 6:34 pm Keletkezett az írás



A látóterem homályos, a színek, arcok összefolynak, a hangok, szavak értelmezhetetlenek, akárcsak a nevek, a feltűnően csinos szőke bulát azonban még érzékszerveim maximális teljesítményének a hiányában is könnyen kiszúrom. Éppen amikor már kereket oldanék.
A melleit nézem. És nem tagadom. A tekintetemet akkor sem szakítom el arról a két fehér, tenyérbesimuló halomról, amikor észreveszi, hogy úgy lógatom a nyelvemet utána, mint egy kivert kutya...
Egy semmirekellő mocskos részeg disznó vagyok. Tudom én, hogy nem kellene itt lennem, nem látnak már szívesen, de a nő nélkül egy tapodtat sem mozdulok innen! Éppen ezért italt rendelek. Ma este a vendégem.
Egyik kezemmel a pulton könyökölök, másikkal pedig próbálom kilazítani a fekete nyakkendőmet, ami induláskor még pont úgy állt, ahogy kellett neki, és azt a szerepet töltötte be, amire szolgál, mostanra azonban már holmi fojtogató rongydarabbá vált.
-Aaaa... ffrancccba! - Tépem le végül magamról, a selyem anyag pedig valahol a földön landol.
Éééés... áááá... a whisky!
Felhajtok egy jókora kortyot, és újra a nőt figyelem. Minden mozdulatán rajta vagyok, nem ereszti a tekintetem.
Szemei üdén ragyognak, a tekintetéből áradó pajkosság nem engedi, hogy kontrolláljam magam, ajkainak rózsaszín árnyalatokban játszó csillogása hívogató, kívánatos. Olyan, mintha valami hipnózis kerített volna hatalmába. Egy szót se szólt még, mégis teljesen a hatalmába kerített.
Boszorka!
Kényszerítenem kell magam, hogy végre elszakadhasson róla birtokló, vad ösztönök által vezérelt bódult pillantásom.
Kékjeim áthatolnak az aranyló nedűn, és a poharam fenekét pásztázom, mígnem egy csalfa mosollyal felsandítok rá újból. Nem bírom megállni. Muszáj vagyok!
-És... hogy hogy erre? Egy ilyen lerobbant helyen... kísérő nélkül? - Beszédem akadályozott, nem vagyok benne biztos, hogy néhány szót úgy ejtek ki, ahogyan kellene, de talán a vigyor a képemen, és a tudat, hogy érdekel, kárpótolja majd.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 31, 2016 8:19 pm Keletkezett az írás



To The Boss

Kezemet végig simítom a homlokomon, egy pillanatra megáll a levegőben a kezem, mikor meglátom, vagyis felismerem a férfit, aki itt ül mellettem. Hallottam én is a pletykákat, ha éppen nem is direkt, de mikor elmegy az ember a nővérpult előtt, akkor visszatetsző mondatokba belebotlik. Sajnálom az olyan embereket, akiknek a saját életük nem éppen olyan izgalmas, hogy elég legyen azzal foglalkozni. Na, de mindegy, annyiszor még nem sikerült bajba keverednem, hogy személyesen is találkozzak vele. Már készültem, hogy lelépek, és végre kialszom magam, kevés alkohol mennyiséggel a szervezetemben, még azt se kell, megkockáztassam, hogy itt hagyjam a kocsimat.
De épp fordulnék, mikor meglátom, hogy szemérmetlenül a melleimet nézi. Mélyet sóhajtok és próbálom magamat nyugtatni, hogy csak részeg, valószínűleg csak nézi, nem fog cselekedni. Nincs olyan állapotban, hogy cselekedni tudjon.
Ám megkapom a következő italomat, amit kedves mosollyal köszönök meg és elkezdem kortyolni. Ha már megkaptam, akkor nem fogom a pulton hagyni.
Próbáltam kizárni a bárnak a zajait, de nem sok sikerrel, a következő mozdulatsor pedig felkelti a figyelmemet, ahogy a nyakkendővel harcol. Beharapom a számat, nehogy megszólaljak. Érzem, hogy a vér rezes íze megtelíti a számat, késő. Túl erős.
Nem hiszem, hogy képes lennék úgy elmenni most már, hogy tudom, ki ül mellettem, szinte öntudatlanul motyog minden félét. Látom, hogy a rosszarcú emberek már kiszemelték maguknak. Nem akarom, hogy megverjék vagy rosszabb legyen.
Mióta van nekem bűntudatom, vagy féltő érzéseim? Fenébe Hayden és a papolása! Olyan gyorsan húztam le a következő adag italomat, hogy szinte semmi perc alatt megütött. Éreztem, hogy a fejem kicsit szédeleg. De, még is úgy látom, hogy ő már képtelen azért a drága selyem nyakkendőért lehajolni, így lecsúszom a székről, majd felvéve a ruhadarabot, beleerőszakolom a zakója zsebébe, ezért még valamikor hálás lehet, elnézem, nem volt olcsó utánzat.
Már ott voltam, hogy megyek, csak a táskámat markolom meg, mikor meghallottam, hogy megszólít. Lehunyt szemekkel sóhajtok és visszakúszok a székre, ahonnan jöttem.
- Kényszerszabadság örömeit élvezem és imádom a durva dolgokat. Lemondtam a barátnőmet, amúgy se vagyok egyedül, ez a hely dugig van. – könnyed hangnemet megütve nézek azokba a zavaros szemekbe, de közben elveszem bennük egy pillanatra. Sarah légy erős. A pultos megint kikészített egy poharat, amiben az aranyló nedű hívogatott. Tudom, hogy nem szabadna, megígértem mindenkinek, hogy nem iszok, nem durvulok. De olyan csábosan gyöngyözött a pohár oldalán az a pár csepp, ami valószínűleg kiszökött az üvegből, hogy végig szaladjon a pohár oldalán, ezzel teljesen elcsábítva engem.
Egy kis hezitálás után megfogtam a poharat, és minden zsigerem kiabált érte, hogy kortyoljak bele. Nem tudtam ellenállni, megittam a tartalom felét. Majd lehunyva a szemem élveztem, ahogy egy kósza csepp végig szalad a nyakamon és megnyalva a számat fordultam a főnököm felé.
- Ez a kérdés vissza is megy, mit keres egy férfi egyedül ilyen helyen? – döntöm oldalra a fejem, érzem, hogy a gátlások lassan lehullnak, és már szembe sincs, hogy leléceljek és bevackolódjak az ágyamba. Egyedül semmi féleképp.
Majd a poharam maradékát és leöblítem, immáron teljesen figyelmemet a mellettem lőre fordítom, miközben már nem érdekel semmi más. Most első sorban rá kell jönnöm, mi a fene történt, hogy így néz ki, a másik, hogy én is hasonló állapotba kerüljek, amivel elkerülöm, hogy fájjon, nem csak a kezem, vagy a fejem. Hanem a lelkem. Ami már a pokol kénköves lángjai marják.




©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 08, 2016 7:35 pm Keletkezett az írás



Szóval igen, haza kellett volna mennem már rég. Ott vétettem a legnagyobb hibát, hogy még utoljára elnéztem a pult felé. Mintha csak megéreztem volna, hogy még nem kell mennem, hogy rejtőzik egy angyalfürtökkel keretezett arcú, csábos, vérszomjas démon a sok kan között, aki talán pont rám feni a fogait.
Tehát maradtam, és eltekintve a nyakkendő okozta kellemetlen pillanatoktól, úgy érzem, hogy részben jól döntöttem. Már amennyire ilyen mocsok részeg állapotban dönteni tudok bármiről is.
-Hé hé hééé... lassan a testtel Babulina. Még nem állok készen erre... - Felnevetek, amikor látom, hogy lebukik a pult alá, hogy a rohadt nyakkendőm után nyúljon.
-Ettől függetlenül... díjazom azidsfod... a... az igyekezetedet. - A nyelvem összeakad, a szavaim egy értelmezhetetlen maszlaggá keverednek. Tény, és való, ebben az állapotban a beszéd, a helyes beszéd nem az erősségem, ezzel szemben a vágyaim nagyon is a helyükön vannak. Pofátlan disznó módjára kihasználom a helyzetet ameddig ő a pult alatt keresgél, és egyik kezemmel óvatosan belefurakszom dús, lehetetlenül göndör lombkoronájába. Hosszú ujjaim maguk köré csavarnak egy-egy selyem tincset, és ha halkan, visszafogottan is, de felnyögök.
-Öhummm... szóval a durva dolgokat. - Mikor már újra mellettem ül, minden -maradék-, erőmmel rákoncentrálok, a szavaira, próbálom elhessegetni az imént történteket. Ezer szerencse, hogy ez a kurva pult valamennyire takarást ad! Így van lehetőségem sunyiban meghúzogatni kicsit a nadrágomnak az ülepét, ami az utóbbi egy perc történései miatt egy kicsit mintha szűkösebbé vált volna.
-Hát... ez igaz. Mehettem volna inkább egy.... sztriptízbárba is... - Elgondolkodok, majd az italomért nyúlok.
-De akkor nem találkoztam volna Magával. - Közelebb húzódom. Arcunk között vajmi kevés távolság húzódik már csupán. Olyannyira kevés, hogy érzem parfümének édeskés bukéját, és légvételeit a képemen.
-Igyunk arraaa, hoogy... Megláttam Magát... - Poharamat az övéhez koccintom, kacsintok, majd hörpintek.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Feb. 11, 2016 3:21 pm Keletkezett az írás



To The Boss

Nevetséges, hogy alkoholistaként nekem van nagyobb önuralmam, mint a főnökömnek, aki annyira leitta magát, hogy fel sem tűnik, kinek a melleit nézi olyan pofátlanul, hogy szinte már izgatónak nevezném. Bár ne tudnék arról, hogy van felesége és gyereke. De persze az alkohol mámoros érzete szétomol a testemben és ezzel enyhülnek a görcsösen fenntartott etikai szabályaim.
Amikor lehajolok, hogy felszedjem a nyakkendőt, ő valami disznóságot motyorog, amiből szinte semmit nem értek, csak a szerencsétlen jelzőt, amivel illet. Így aztán valószínűleg be fog csajozni. Már épp megtaláltam a kiegészítőt, mikor bizonytalan, ámbár annál erősebb ujjak törnek utat a hajamban és egy pillanatra megremegek. Akarom, vágyom rá, hogy megint a hajamhoz érjen. Mélyen beharapva a számat számoltam el tízig, hiszen még is csak a főnökről van szó. Aki mellesleg olyan részeg, hogy nem lát kettőig sem.
-Sarah a nevem, nem pedig valami ócska becenév. Mellesleg meg örömmel tettem. – köszörülöm meg a torkom, ahogy felegyenesedve nézek rá. Miért csinálja? Miért?
Bizonytalan vagyok, nem tudom, mit tegyek, és az alkohol mennyiség, ami a szervezetemben tombol, valahogy nem akar segíteni, sőt még inkább a romba akar dönteni. Bárcsak lenne valaki, aki elrángatna, és dr. McGowent pedig haza cipelné.
A bárban lévőek, akik közvetlen körülöttem vannak, azok egy szinten vannak vele, esetleg még van, aki rosszabbul áll. Így nem sok esélyt látok, hogy valaki is meghallgatja halk imámat.
- Durva dolgokat? – nevetek fel, itt maximum a mosdó tisztasága, ami durva, nem tudom, milyen másik durva dologra kellene gondolni vele kapcsolatban. De ráhagyom.
Megdörzsölve a homlokomat nézek a pultosra, hogy hozzon még egyet nekem. De közben mellőzze a doki poharának újratöltését. Isten ments, hogy ájultra igya magát és beessen a pult alá. Én ki nem szedem onnan.
- Mit élveznek a férfiak azon, hogy egy nő alsóneműben, vagy annak hiányában rázzák, a seggüket egy rúdon vonaglik? - kérdezem, miközben a hűs ital végig csorog a torkomban és élvezem a hatását. Lehunyom a szemeimet egy pillanatra, és mire kinyitom, felettébb közelebbről látom azokat a szomorú tekinteteket és érzem, ahogy az alkohol és füstben keveredett kölnije az orromba tolul és beharapva a számat nézek rá.
- Ránk, hogy találkoztunk. – vigyorodom el és elveszem a kezéből az italt mielőtt még megihatná a tartalmát. Eleget ivott, ahhoz, hogy akarjon velem kezdeni valamit, józanodni kell.
- Mintha kezdene szűkösödni a hely, nem de? – kérdezem kacéran a tömeget pásztázva, de közben titkon arra utalva, hogy lehet, hogy eddig takarásban volt, de immáron premierben látom, amit látni lehet.
- Felfrissítem magam. – kicsit felé dőlve nézek rá, hogy mondjuk, engedhetne egy kis teret, hogy kimeneküljek a mosdóba. Ha nem locsolok, hidegvizet az arcomba olyat művelek, amit valószínűleg holnap hatalmas fejfájás közepette meg fogok bánni.
- Szabad? – neki simulva indulok a mosdók irányába, pár harcot meg kell vívni a tömegen keresztül, hogy eljussak a védelmet nyújtó ajtókig. Épp csak belépve azonnal leteszem a táskámat, hogy lemossam a sminkemet, és kicsit kijózanodjak. Nem akarhatom a főnökömet. Nem. Brodie-t akarom. Igen, koncentráljunk rá. Miközben már hetek óta nem írt, és nem hívott. Miért koncentrálnék olyan férfira, akinek nem kellek? Összezavarodottan nézem magam a tükörbe és várok, hogy végre eldöntsem mi lesz a továbbiakban.
Kivételesen nem akarok rossz döntést hozni..




©
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:39 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dwayne & Sarah - What the.. ?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: