Szia Evelyne!
Elég sokat hezitáltam azon, hogy írjak-e neked, de miután egy héten keresztül minden egyes álló nap a telefonon lógtam, és folyton csak a hangposta fiókod kapcsolt, úgy érzem, hogy ez az utolsó esélyem.
Régóta nem hallottam felőled, és nem is láttalak, nem kerestél, pedig én komolyan tepertem, hogy a kedvedben járhassak. Azt hittem, hogy majd az a szentestei "Kérdezz-felelek" dolog változtatni fog a dolgokon, a hozzáállásodon, hogy képes leszel bízni bennem, de kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy fölösleges volt az egész. Néha, amikor van időm ezen gondolkodni, kettőnkről -azért mondom, hogy amikor van időm, mert itt verik az ablakot a záróvizsgáim, és ha nem a könyvek fölött siránkozom egy tál nachossal, egy üveg kólával a kezemben, háttérzajként pedig a kedvenc sorozatom szolgál, akkor bent hajtom az igát a sürgősségin, vagy szolgálatban vagyok. De nem lényeg.
Azt mondtad, hogy nehezen nyílsz meg másoknak, nem tudsz megbízni az emberekben, főleg hímnemű társaimban és eleinte talán tettem, és mondtam olyanokat, amikkel csalódást okoztam neked, most viszont... teljesen patthelyzetben vagyok. Nem lehet, hogy most kettőnk közül Te vagy az, aki csalódást okozol a másiknak?!

Tommy

   Kedves Tommy!
Nem a te hibád, a telefonom okkal volt kikapcsolva. Kicsit úgy éreztem, sok dolog összejött, és szükségem van egy kis távolságra. Nagyon jó volt az az este, örültem neki, hogy veled tölthettem, és megismerhettelek kicsit jobban A legfontosabb, amit mondhatok, hogy bízom benned, bebizonyítottad, hogy tehetem! Nem azért vagyok távol, mert kerülni akarlak, csupán kikapcsolódásra van szükségem. Sok dologban elbizonytalanodtam, és bár tudom, hogy benned bízhatok, mégis úgy éreztem, hogy az otthonom ismét fojtogat.
Kérlek ne okold magad, nem vagy felelős érte. Kedvellek, nagyon is, és nem akarok csalódást okozni neked
Kérlek ne haragudj, hogy nem írtam neked eddig...
Puszi, Eve