Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szer. Jan. 06, 2016 4:42 pm Keletkezett az írás



Örülök, hogy Dexter is hasonlóan érez irántam, mint én őiránta. Az ölelése jól esik, úgy kapaszkodom belé, mintha vagy ezer éve nem láttam volna. Vagy mintha bármelyik pillanatban el szakíthatnának tőle.
A kocsiban újabb csók csattant el, kezem az arcára tévedt és hosszas csókot "követeltem". Kérdésére fülig ért a mosolyom, de nem válaszoltam vissza. Nekem is hiányzott, nagyon. Bekötöttem magam, aztán indulás. Figyelemmel kísértem őt is és az utat, meg a helyet, hogy merre megyünk. Hogy majd gyalog is eltudjak hozzá jönni. Amolyan meglepetésként. Csak masni nem lesz rajtam. Vajon mióta lehet jogsija? Az előző találkozásunkkor vezethettem ezt a csodát. Illetve a kocsiját. Jó volt, csak rájöttem, hogy nem tudok három felé figyelni. Az útra, a jelekre és Dexter jeleire...de erről nem szóltam neki. Kicsit még be is paráztam az egésztől, hiszen ha valamit elbaszok, akkor életek múlnak az egészen. Apa meg ha megtudja, nekünk annyi...már így is tilosban járok...de mikor éljem ki ezeket a pillanatokat? Ötven évesen? Itt van negyvenen felül apa és nincs unokája. Nem arról van szó, hogy rögtön hármat akarok, de megakarom mutatni neki, hogy nem vagyok annyira a toronyba zárt hercegnő típus. Mert képes vagyok rá!
Figyelmem újra Dexteren van, hiszen megálltunk és ahogy kicsatolja magát követem én is. Megérkezhettünk?A kicsatolás sikeres, de még elkapom Dex karját és egy csókot nyomok arcára. Egy mosoly kíséretében pedig szállok is ki, majd körül nézek. Ejha...
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Pént. Jan. 08, 2016 10:32 pm Keletkezett az írás



Mennyivel is egyszerűbb lenne, ha Hope nem lenne fiatalkorú. Ha elvégezte volna már a mostani suliját, és végre lenne egy kis szabadsága is. Elvihetném őt valami szép helyre, vagy úgy egyáltalán sokkal nyugodtabban találkozhatnánk. Az apja is remélhetőleg nem zaklatna minket annyira. Bár, mire elérünk az ő születésnapjához, és még mindig együtt leszünk – amire igazán számítok -, akkor pedig már úgy is mindegy lesz. Az apjának meg kell szoknia engem, akár tetszik neki, akár nem. Az biztos, hogy én nem akarok Hope-nak ártani, semmit nem igazán akarok ráerőltetni. Hagyom, hogy a kapcsolatunk is olyan tempóban haladjon, amilyenben ő akarja. Első párkapcsolata a lánynak, és szeretném, ha kiélvezné, ahogy csak tudja. Remélhetőleg első és utolsó, aminek a főszereplője én leszek.
Csendben telik el az odavezető út. Ennyi gondom van csak. Hogy nem hallhatom a hangját. Pedig biztos vagyok benne, hogy angyali egy hangja lenne. De nem számít, mert ezek a nehézségek is olyanok, amiket képes vagyok elviselni, csakhogy vele lehessek. Na meg nem is mindig kellenek szavak, hogy elmondjunk dolgokat…
Akárhogy is, megérkezünk egy bizonyos idő után. A csókba belemosolyodok, aztán jómagam is kiszállok, a kocsit pedig bezárom. Hope mellé sétálok, és a nyakát átkarolom a leányzónak, hogy aztán úgy induljunk meg befelé a házba. Kulcs be a zárba, elfordít, és ki is nyílik az ajtó. Hagyom, hadd menjen ő be előbb, aztán követem én is. Aztán magam felé fordítom a leányzót, és úgy kezdek el beszélni hozzá. - Nyugodtan szétnézhetsz a házban, nincs semmi kompromittáló anyag rólam. Meg legalább megtudod, milyen vagyok. - Mosolyogva adok egy csókot még az ajkaira, mielőtt újra átkarolnám őt, és várom, hogy elinduljon valamerre. Lent van a konyha, egy nappali, ugye az előszoba, amiben most vagyunk, meg egy fürdő, amiben itt lent fürdőkád van. Az emeleten a szobám van, egy jó tágas szoba, aminek remek akusztikája van, ott evidens, mik vannak és mit szoktam csinálni, valamint még egy zuhanyzó is.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 2:41 pm Keletkezett az írás



Annyi minden mondani valóm van, de nem szeretném leterhelni őt a gondolkodással. Nem tud még olyan sok jelet. Csak a legfontosabbakat. De tényleg! annyi mindent megszeretnék vele osztani... dumálni, csacsogni szeretnék... de ez sose fog megvalósulni. Szép remények, álmok. Azok maradnak. Álmok.
De most hogy Dexter igen is megakar érteni, ez egy kicsit több mindent kivált belőlem. Még sose tanítottam senkit jelnyelvre, de ő eléggé szakértője akar lenni a dolgoknak, de apát nem éri utol ebben. Nem is lényeg.
Ahogy az ajtó nyílik, én úgy leszek egyre kíváncsibb. Egyből fordul a fejem és a tekintetem is ide oda mozog, ingázik minden felé. Ez reflex. Amolyan védekezés. Számomra az. Mivel hanem hallok, akkor lássak. Mindent megnézek, de nem nyúlok semmihez. Kíváncsi természetem most mutatkozik meg. Aztán a fiú maga felé fordít. Automatikusan a szájára vándorol tekintetem és olvasok róla. Fürkészve nézem Őt, gondosan átgondolva mindazt, amit mondott. Ez általánosságban elmondható rólam, hogy mindig figyelmes vagyok, főleg másokkal szemben. Másodpercek telnek el. Tekintetemben nincs neheztelés, a vidámság csillog benne, ami úgy hat rám, mint a melengető napsütés.
Körülnézhetek? Ahelyett inkább belebújok az ölelésébe. A dolgokon keresztül nem tudom meg ő milyen, csak annyit, hogy mit szeret. Ahhoz hogy megtudjak róla valamit, vele kell lennem.
De mégis kísértésbe esek, elmozdulok és megyek, megérintem a bútorokat, haladok tovább és mindent megnézek a magam módján. Majd a férfi felé fordulok, ujjaimmal egy szívet formálok. Szeretem őt. Szeretlek Dexter. Alig 4-5 hónapja ismerem, de teljesen megbolondított.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 4:17 pm Keletkezett az írás



Már jó ideje ismerem a leányzót, de mégis fura kicsit az egész. Már nem annyira, mint eleinte, de még egy bizonyos szintig az. Értem én most arra, hogy siketnéma. Nem úgy kell bánnom vele, mint korábbi kapcsolataimban résztvevőkkel. Ez viszont nem akadály, mi több, valamelyest kihívás is. Mióta elkezdtem megkedvelni, eldöntöttem, hogy el kellene mennem valami helyre, ahol a jelnyelvet tanítják. Miután pedig elcsattant az első csók, ezt meg is tettem. Bár még csak néhány órán voltam, és nem is megy minden, de néhány alap dologgal már tudnék szolgálni. Viszont meghagyom ezt én későbbre, meg hát az sokkal jobb elfoglaltság, mikor ő tanítgat engem.
Muszáj elmosolyodnom azon, mikor ujjaival egy szívecskét formál. Csak hogy biztosítsam felőle, én mit érzek, ugyanazt mutatom én is. És ezzel együtt nem igazán hat meg, hogy mennyire akar szétnézni, odalépek hozzá, és dereka körül egyik karommal átölelve húzom magamhoz egy szenvedélyes csók erejéig. Aztán elengedem, és hagyom, hadd folytassa az útját. Én megtalálom őt úgy is, viszont, míg ő nézeget, addig én gyorsan kiugrok a konyhába. Hűtőbe belenyúlok, és magamnak kiveszek egy sört. Vajon ivott már alkoholt? Lényegtelen, így is-úgy is megkérdezem.
Aztán pedig, miután kibontottam, megyek is megkeresni a leányzót. Útközben egy korty, két korty, de végül meglelem őt. Lágyan érintem meg a karját, és adok a nyakára egy puszit, hisz hátulról érkeztem. Aztán pedig felé is nyújtom a sörös dobozt, hátha. Ennyitől igazán nem lesz semmi baja.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 5:05 pm Keletkezett az írás



Kezei, ujjai ugyanazt formálják, melyet én is tettem másodpercekkel korábban. Végül egy újabb hosszas kellemes csók is eldördül. Elvörösödtem, ezzel együtt meg el fordítottam fejem, úgy téve, mint aki a házat fedezi fel. De elmosolyodtam szélesen, tekintetemmel figyeltem, ahogy magamra hagy... szóval felfedező túra. A falak, a kanapé, a lámpák, a további ülőalkamattságok, a parketta. De az ablakhoz lépek és figyelem az esti csendet, a külvilágot. Belegondolva az egészbe újra, hogy mennyi mindent hallgatnék meg a tücskök ciripelésén kívül...apa mély basszusa, anya sikító rohamai, Derek nyugtató hangja, Dexter szeretlek szavalása...annyi minden van. Aztán egy érintésre leszek figyelmes, nyakamon a finom csókja csattan, szemeim előtt pedig egy doboz...sör? Furcsálló pillantással veszem el tőle és fordulok is felé. A szemeibe nézek, majd óvatosan belekortyolok, egy korty, majd még egy. Lassan visszanyújtom és letörlöm az ajkaimat. Majd megnyalom a számat is, majd az ablakhoz visszafordulok. De újra visszatérek Dexterhez. Államhoz tartott összezárt ujjak. Köszönöm.
Mutató és középső ujjak nyitva mindkét kezemen, aztán felé bökök ezzel lágyan és rámutatok jobb kézzel. Kedves vagy. Aztán a tenyeremet az arcához simítom, majd a hajába túrok, lassan közel hajolok hozzá és megcsókolom hosszasan.  Szenvedélyesen.
Félek, bár ki nem ilyenkor? Attól is, hogy apa mit szól majd Dexhez, meg a jelenlegi helyzettől is. A csók után a szemeibe nézek, majd elmosolyodom, bár még így is teljesen elpirultam. A kezeimet a mellkasán simítom végig, majd megállapodnak rajta a kezeim.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 6:28 pm Keletkezett az írás



Rá kellene kérdeznem, hogy mikorra kell őt hazavinnem. Az ő elmondásai alapján nem hinném, hogy az apja túlzottan díjazná ezt, hogy csak úgy lelépett. Semmi üzenet, semmi. Bár ha szerencsénk van, akkor a szobájába nem fog túl korán benézegetni. Mondjuk erről nem tudok, hogy mennyire csinál ilyeneket az apja. Hope ugyan nem hallja az ajtó nyikordulását, de a beáradó hirtelen fényt valószínűleg észre venné. Én legalábbis a helyébe nem zaklatnám őt. Most pláne, mikor otthon sincs.
Egyik szemöldököm feljebb szökik a második kortynál, de közben el is mosolyodom. Örülök, hogy nem kellett sokat noszogatnom őt, de kicsit fura is, hogy ennyire nem. Viszont nem tudom, mennyire élt előttem szociális életet, az iszogatások mennyire voltak nála is megjelenő elemek. Mikor visszakapom, én is belekortyolok még egyet.
A jeleléseire csak egy-egy lágy mosoly szökik vissza az arcomra. Ja. Hát ezek pont olyanok voltak, amiknek tudtam a jelentését. Csókját nem vagyok rest azzal viszonozni, hogy derekánál közelebb rántom magamhoz, és úgy csókolom őt vissza, ugyanolyan szenvedéllyel, vággyal, mint amit tőle kaptam. Mikor mellkasomon simít végig, és megállapodik ott a keze, akkor egyre hevesebb ütemben kezd el verni a szívem, és egyik kezemet rá is teszem az ő kézfejére. Megfogom azt, és hüvelykujjammal simogatom a puha bőrét, végül pedig elengedem. A lépcső felé bökök kérdőn, hogy akar-e felfele menni, kinézegette-e már magát idelent. Amennyiben igen, úgy derekába karolok, és még egy rögtönzött csókot lejtek a nyakára. Egyet. Aztán kettőt. Végül, ha nincs ellenvetése, meg is indulhatunk felfelé. Először a zeneszobát akarom megmutatni neki. Ugyan a gitárhoz, és egyebekhez a hallás elengedhetetlen, a dobnál inkább a ritmust kell érezni. Kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 7:25 pm Keletkezett az írás



Az élet nem arról szól, hogy állandóan a problémák után kellene az embernek futni. Én inkább a Carpe diem életfilozófiát tartom, élj a mának, éj a pillanatnak, a holnap még messze van. Így sokkal érdekesebb a világ és a problémákkal akkor foglalkozom, ha már előttem állnak. Felelőtlen lennék? Nem, nem hiszem, hogy az lennék. Mindig is vigyáztam és apa is vigyázott rám. Mai napig így van. Most már Dexter is vigyáz rám, nem csak Derek. Bár igaz, hogy jó ideig titkolnunk kell a mi kis románcunkat, ha lehet a a friss 2 hónapos kapcsolatot annak nevezni.
Arra pillantok, amerre mutatott. Aztán elmosolyodtam, a csókjait imádom, lassan haladok fel a lépcsőn, majd tátott szájjal nézek körbe. Fúúha. Ez igen. Nagy mosollyal fordulok felé, majd a gitárt szuggerálom, végül mellé lépdelek és ujjaimat végig táncoltatom a húrjain. Majd újra és újra. De a hangok elúsztak, semmi nem jött át. Hogy a férfi mit hallott ebből... hát inkább rá se merek nézni, lehet olyan izé...amit én se szívesen hallanék.  
Pedig olyan jó lehet gitározni, mázlista az olyan aki képes gyönyörű hangokat kicsalogatni az ilyenből.
Végül a dobra pillantok és ahhoz is oda lépek, majd le is ülök, kezembe veszem a botot és csapok egyet, még egyet, aztán jön egy másik bot. Azt pedig a tányér formájúra csapom. Elmosolyodom és megismétlem a mozdulatsort. Finom mozdulatokkal. Aztán mosolyogva pillantok Dexterre, hogy szerinte milyen volt? Ennél vadabbul kellene? Mert már most imádom.
Végül visszafordultam és sóhajtottam, lassan megemeltem a kezeim és lecsaptam. Előadtam egy1valamit, amit még a TV-ben adtak le kottásan, vagy nem is tudom minek nevezzek egy ilyen dobsorozatot. Úgy 30 másodpercig csináltam, ütöttem amit kellett, a lábam is mozgott, majd abba hagytam, hiszen elfelejtettem a többit. Ezt is nehéz volt vissza idézni, de lehet nem is volt tökéletes.
Végül Dexterre pillantottam, körül néztem a zeneteremre, közben lecsaptam a tányért újra és újra. Ötletem lett. Hamar visszafordultam és
nagy sóhaj kíséretében dobpergést adtam le és neki láttam csak úgyból leadni valamit2. Úgy 50 másodperces előadást élvezhetett Dex, hiszen abba hagytam.
Fel keltem és meghajoltam a fiú felé, amolyan köszi, hogy végig hallgattad. Majd a nyakába vetettem a karjaim és hosszasan megcsókoltam hosszasan, újra a mellkasára tévedt a kezem és szemeibe pillantottam, majd nyakát csókoltam meg újra és újra.


/1: 0:16-0:45
2:50másodperces /
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szomb. Jan. 09, 2016 10:28 pm Keletkezett az írás



Nemsoká fel is érünk az emeletre, aztán pedig balra fordulva folytatjuk utunkat. Kinyitom az ajtót neki, aztán hagyom, hadd menjen be. A szobában a falra van felrakva néhány elektromos gitár, egy akusztikus itt van a sarokban mellettem, az erősítők egy másik sarokba vannak berakva. Egy szintetizátor van még itt, valamint a dob. Számomra ennyi bőven megteszi, hogy elüssem unalmas, vagy ihletdús óráimat.
Nekidőlök a falnak, és karba tett kézzel figyelem, ahogy elfoglalja a helyét a dobomnál. Figyelemmel kísérem, ahogy ízlelgeti a hangszert. Kár, hogy nem hallhatja őket, viszont nem úgy látom a dolgot, mintha ne lenne emellett megtanulható. Azt kell tudnia, melyik része milyen mélyen, vagy magasan hangzik, abból pedig el tud indulni valahogyan. Ahogy említettem, ezt éreznie kell. Mikor rám néz, csak felmutatom a hüvelykujjamat mosolyogva.
Egy pillanatra feljebb szökik a szemöldököm, mikor elkezd úgy játszani, mint egy tapasztalt dobjátékos. Nem profi, mert néha félreüt egyszer-egyszer, de ez akkor is lenyűgöző teljesítmény. Vajon játszott már korábban dobot? A meglepettséget hamar letörlöm az arcomról, és csak egy mosoly veszi át a helyét. Vártam a következő etapot, amit hamar meg is kaptam. A néhány elütéstől eltekintve látszólag van érzéke hozzá. Ami, nem tagadom, elég kellemes csalódás.
Miután véget ért a műsor, tapsoltam néhányat, aztán mikor elindult felém, még eljeleltem felé valamit. Csak remélem, hogy jót. De az emlékem nem sokszor szokott megcsalni. Ügyes. Majd pedig csókját viszonoztam, amit odaért hozzám, a nyakamra adott csókjai hatására pedig csak egy jóleső sóhajt engedtem meg magamnak. Mit ne mondjak, tényleg jól esik az ilyen. Viszont nem képzelek bele egyelőre túl sokat még. Majd alakulnak a dolgok a maguk tempójában. Ha nem tart vissza, akkor pedig újra derekára téved a kezem, és folytatom az utat. A villanyt útközben lekapcsolom, majd pedig haladunk egy keveset, és a két szoba közti útnak közepén ott a zuhanyzó. Ide is benyitok, villany fel. Semmi extravagáns dolog nincs benne, egy zuhanyfülke, meg egy mosdókagyló, plusz egy tartó a törülközőknek. Aztán jöhet a szobám is. - Akarsz filmet nézni? - Kérdezem tőle, mikor rám figyel, aztán ha igen a válasz, akkor a szobámba beérve, míg ő szétnéz, én benyomom a gépemet. Válasszon ő filmet, csak legyen ám feliratosan is fent. Bár biztos találnék hozzá valamilyet, maximum spanyolul nézünk filmet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Vas. Jan. 10, 2016 11:33 am Keletkezett az írás



Tetszett neki. Ügyes? Hát ezen vitatkozhatunk, mert tudom jól, hogy nem vagyok profi, azt hiszem a második alkalommal ültem dobhoz. A suliban is "üzemel" egyfajta zeneterem, ott is elütöttem párat és ennyi. Ezt a skálát pedig a TV-ből vettem, ott adták le párszor, megihletett, erre tessék, itt elő tudtam adni.
Újra neki indultunk, a zuhanyzó a legközelebbi cél állomás. Hm, elég férfias. Mintha nem is lenne senkije...egyedül él, ezt hamar levontam. Bár ennyi idősen...
Ha én akarnék apuéktól külön élni, azt hiszem kirobbanna a harmadik nagy világháború.
Szóval otthon nem is próbálkozom meg a szökésekkel, meg költözéssel, meg efféle kiruccanásokkal. Ha apa rájön erre...nos életem végéig szoba fogságra leszek ítélve.
Újra megindultunk, ezúttal a szobája volt a cél. A szívem hevesebb tempóra kapcsolt, de ő csak megkérdezte. Film?
Heves bólogatásba  kezdtem. Naná, hogy szeretnék filmet nézni. A magán rezidenciájába érve lassú mozgással körül néztem. Úha. Micsoda vagány szoba. Az én szobám tele van aggatva poszterekkel, világítós kütyük lógnak mindenfelé és láva lámpák sorakoznak a polcokon. Ráadásul egy hatalmas párna díszeleg a szobám közepén. Nem beszélve a terráriumról sem, amiben egy csöpp háziállatomat tartom, bár olykor kiengedem.
Majd lecsüccsenek az ágyára és figyelemmel kísérem a mozdulatait. Olyan édes, ahogyan körül hajt. Tényleg ez lenne a szerelem? Mert ha igen, akkor nem akarom elengedni őt. Se csalódni. Mekkora fájdalom lenne?
Mit nézünk? Érdeklődök jelelve, majd eszembe is jut, szóval előkapom a mobilom és pötyögni kezdek. "Nekem teljesen mindegy ám. Horrort is nyomathatsz, csak felirat is fusson alatta."
Nyújtom át a mobilomat neki és várakozok, tényleg kíváncsi vagyok, mit akar megnézni velem. Bármi jöhet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Vas. Jan. 10, 2016 3:05 pm Keletkezett az írás



A szobámba beérve fel is kapcsolom a lámpát, aztán az ittlevő gitárt is arrébb pakolom, oda, ahol nem lesz útban túlzottan. A szobám nem egy túldíszített valami, de úgy általában semmi az én házamban. Van egy elég szélesképernyőjű TV itt, az egyik konzolom, az íróasztal, rajta egy laptoppal. Az ágy ugyebár, egy gitár, meg a hozzátartozó erősítő, ruhásszekrény, meg az ágy melletti kisasztal. Na meg néhány kép bandákról, néhányuk aláírva, néhányuk nem.
Míg ő felméri a szobát, addig én a gép elé leülök, és benyomom azt. A székkel Hope felé fordulok, és úgy szemlélem őt. Elfordítom a fejemet, mikor a gép bekapcsol, aztán megnyitom a szükséges dolgokat. Ha net kell, és választani akar filmet, hát legyen. De nekem is vannak olyanok, amiket még nem láttam. Majd megkapom tőle a telefonját. Elolvasom benne az üzenetet, majd visszanyújtom neki. Mikor viszont elvenné, akkor megfogom a csuklóját gyengéden, és közelebb húzom magamhoz, és az ölembe ültetem le. Ajkaira adok egy csókot, aztán pedig el is kezdek a filmek közt keresgélni. Akkor legyen horror. Nekem aztán megfelel az tökéletesen. Megnyitom az adatbázis kezelőt a gépen. Benne tele van címekkel az egész, mellettük a műfaj, néhol egy-egy megjegyzés, hogy miért akarom megnézni, és egy olyan, hogy láttam-e már, vagy sem. Bepötyögök néhány dolgot, először azt, hogy azokat mutassa, amiket nem láttam, majd műfajra pedig a horrort állítom be, hogy azt rendezze előre. Ezek megvannak nekem mind lemezen, csak hát van annyi, hogy hihetetlen. Ki is választok egyet. Démonok között. Tökély.
Majd pedig nyomok még egy csókot Hope nyakára, aztán felállok, és mutatóujjamat mutatom fel neki, hogy egy perc és jövök. Kimegyek a szobából, aztán pedig a nappaliba vezet az utam, ott elkezdem keresgélni a tokot. Meg van egy olyan fél perc múlva, elvégre ABC sorrendbe szoktam rendezni őket, aztán kiveszem, megnézem az van-e benne, és úgy indulok vissza. Útközben a konyha látótávolságba kerül. Hát vállat vonok, és elindulok oda, a hűtőből pedig kiveszek egy üveg bort. Nem vagyok én alkesz, de hát na. Leitatni sem akarom Hope-ot, egyáltalán nem, de hát kíváncsi vagyok, ha a sörre ilyen reakciója volt, mit kap egy finom vörösborra. Már lent kibontom azt, és úgy indulok meg vissza a szobámba. Na persze egy keveset leiszok belőle, hogy nehogy kiboruljon, vagy ilyesmi.
Felérve pedig be is lépek az ajtón, egyik kezemben a borral, másikban meg a DvD-vel. Azt lerakom az asztalra, és indulnék is meg Hope-hoz az üveggel, hogy nyugodtan kóstolja meg, mikor is a gitárom kábelében megbotlok. - A kurv… - Fejezném be, de ekkor már a földre kerülök, kezemből pedig kicsúszott a borosüveg is. Szerencsére nem tört el, azt hallottam volna. Szép volt, Dexter, remek mutatvány. Így kell a lányokat lenyűgözni. Aztán felkapom a borosüveget a földről, kicsit kifolyt a padlóra, de hát azt fel tudom törölni. Majd ránézek Hope-ra, és akkor látom meg, hogy telibe leöntöttem borral őt. - Baszki… - Sóhajtok egyet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Vas. Jan. 10, 2016 4:54 pm Keletkezett az írás



Az ölébe ülök és kényelembe helyezem magam, miközben egy újabb csók vegyül el kettőnk között. Tarkóján simítok végig, majd ott is marad kezem, hogy folytatólagos legyen ez a bizsergetően jóleső érzés, ez a csók mámor....végül eleresztem és figyelemmel követem, ahogy a filmeket tekeri, milyen filmek vannak, feliratosak, vagy nélküliek.
Díjaznám ha azok lennének, ha háttal áll a muksó, akkor nem értem a szavait, a szájról olvasás hátránya. A kezem a tarkója mögött nyúlik végig, egészen a válláig, közben a fejem az övébe túrom. Közben figyelem ám a filmek listáját, le sem veszem a gépéről a szemem.
Csak jól esik a dolog. Felállok, ahogy fel kell, majd bólintok a jelre és figyelem, ahogy elmegy. Végig nézek rajta, igazán...hm. Figyelemre méltó hátsó fele van. Egy sunyi mosolyt ejtek, aztán visszatérek a szoba tanulmányozásához. Végig simítok az itt lévő gitárokon is, talán meg is szólalnak halkan.
Igazán kellemes és nyugalmas a szoba nyújtotta könnyű megjelenése. Nem is túlbútorozott és túl rockos, hanem egész kényelmes.
Ráadásul messze is van tőlünk, ugyan tényleg nem nagyon figyeltem meg hogy merre tartunk,merre fordulunk, de eljutnék ide, ha még háromszor elhoz ide.
Igazán üdítő lenne a gondolat, főleg ha minden este lopva találkoznánk és hozna el, később meg vissza csempészne.
Visszafordulok és valami vörös lötty talál be és belepi a felsőmet. Csak szájtátva figyelem Dextert, ahogy felkel a padlóról az üveggel, majd felvont szemöldökkel nézem a felsőmet.
Hát...oké. Nincs semmi baj, ez kijön majd valamivel. Ugye?
De aztán csak elmosolyodom magam. Nem a fiún, hanem magamon. Leveszem a vékony kabátom, az nem lett olyan, pont elkerülte a vörös lötty. De mi ez tulajdonképpen? Államhoz érintett mutató ujj, két öklöm összetéve csavarok egyet rajta.
Bor? Pillantok Dexterre jelelés közepette, aztán csak kacsintok rá, nehogy elkezdjen mentegetőzni. Nincs baj. Ki jön majd ez. A kabátot az ágyra hajtom a szélére.
De ezt be kellene áztatnom, hogy ne száradjon rá. Le is kapom magamról és magam felé fordítom. Szép. Mindenkivel előfordul, nem is haragszom ezért. De aztán a tekintetem újra magamra vándorol...ez is vörösboros lett. Leeresztem a kezemben tartott ruhát és Dexre mosolygok. Majd közelebb lépek hozzá és egy csókot nyomok ajkaira, majd egyre lejjebb tévedek, kap a nyaka is egy sorozatot. Ez jelentené azt, hogy nem haragszom.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Vas. Jan. 10, 2016 8:50 pm Keletkezett az írás



Nem igazán hittem volna, hogy valaha is fogok így érezni valaki iránt, tudván, hogy osztja az érzéseimet. A legutóbbi komolyabb kapcsolatomnak nem lett jó vége, nagyon nem. A zenét választottam egy párkapcsolat helyett, és már akkor meg is bántam a döntésemet, mikor elhagytuk a várost. Akkor megbántam. Ma meg örülök neki. Lehet akárminek is nevezni, de ha akkor nem szakad félbe a kapcsolatunk, talán ma nem lennék itt, így, Hope-pal. Valószínűleg nem is találkoztunk volna. Ki tudja, lehet már rég házas lennék… Tehát igen, örülök a korábbi hülye döntésemnek, mert különben nem ismertem volna meg Hope-ot, és szerettem volna bele.
Tudom ám, hogyan kell megcsinálni a hangulatot, nem igaz?! Alighogy visszajövök a szobámba, leborítom Hope-ot egy jó adag borral. Na ezt viszont jobb lenne minél hamarabb kimosni, vagy legalább kiszedni belőle a borfoltot, mert akkor könnyen lehet, hogy ebből a kis kiruccanásából lebukunk. Amit egyikőnk sem akar szerintem.
Azért örülök, hogy nem kezd el idegeskedni, vagy hasonlók. Mi több, kicsit meg is lep, hogy ilyen könnyen kezeli. Persze a jó értelemben. De attól még sül a fejem rendesen, és meg is vakargatom a tarkómat zavaromban. A bort is lerakom a helyére, és inkább hozok valami rongyot, ami magába szívja a padlóra ömlött bort. De minek? Majd felmosok.
Mikor odajön hozzám, akkor a csókját viszonzom, mikor pedig áttér a nyakamra, és oda ad néhány csókot, akkor a hajtömegébe téved az egyik kezem, és úgy élvezem ki ezt is. Aztán végül elengedem, egy újabb puszit kap az ajkaira, és már megyek is a ruháiért.
Megnézem, mennyire lett leöntve… Hát… eléggé. Ehhez is azért tehetség kell. A kabátnak mondjuk kutya baja. Megvakarom a tarkómat, aztán pedig fogom az egyik rongyot, és megszólalok. - Hogy beszívja kicsit a nedvességet. - Nyomom is a kezébe Hope-nak a rongyot, aztán  gyorsan odaülök a géphez, és inkább bepötyögök valamit a jegyzettömbbe. Aztán odafordítom a lapost Hope felé. „Ezeket jobb lenne kimosni. Azt is, ami rajtad van. Addig is tudok adni pólót, inget, vagy törülközőt, amelyik kell. Bökj rá valamelyikre a képernyőn, és adok. És már megyek is bedobni őket a gépbe.” Megvárom, míg elolvassa, aztán aszerint cselekedem tovább.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Hétf. Jan. 11, 2016 7:45 pm Keletkezett az írás



A csókjaimat viszonozza és ahogy elnézem a többi dolog is ízlik neki. Ez tetszik és neki is. De hamar vége szakad, ami nem is gond, mivel nem tudom menne e az a dolog? Valahogy félek is az egésztől. A kezembe kapok egy vizes ruhát, a fiú szemébe nézek, majd neki állom magamat törölgetni ahol olyan lettem, mert ugye a bőröm is olyan lett. Nem úszta meg a dolgot.
De hát ez van na. Még péntek 13.-a sincsen. Április elseje se nagyon...azt utálom úgy is.
A szavakra csak bólogattam, hogy kiakarja mosni....ő akarja kimosni? Itt? Komoly?
Hát oké. Közelebb lépdeltem, ráültem az ölébe, átkaroltam a nyakát és az ingre mutattam egy mosolyt követve. Közben a homlokomat összedöntöttem az övével, egész kellemes volt itt lenni vele. Még ha a helyzet furcsa is volt és zavaró. Amolyan elpirult állapot követte a dolgokat. Főleg akkor ha a szemeit vizslattam... egy újabb csók követte az eddigieket. Aztán felálltam, hogy útjára engedjem. Közben már vettem is le a másik borfoltos apró ruhát, mely hasonló volt az előzőhöz.
Ha mutatott párat, akkor egy kockásat emeltem el tőle és már vettem is fel. Gomboltam is fel, majd igazítottam rajta és rá mosolyogtam. Figyeltem amíg eltűnik a látóhatáromból, végül leültem az ágyára és várakoztam visszatértére. Mire fog az megszáradni? Mondjuk hazavihet így is, visszalógok és a pizsimbe öltözök át, ezt a szépséget, mely rám került most, ezt meg a párnám alá rejtem.
Orromhoz emeltem az ing gallérját és megszagoltam... nagyon finom illata volt. Frissen mosott, de mégis az ő illata is rajta volt. Elterültem az ágyán és a plafont figyeltem, várakoztam.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Pént. Jan. 15, 2016 6:38 pm Keletkezett az írás



Azt lenne jó tudnom, hogy hol van az ecet. Régen használtam már… Vagy a konyhában, vagy a fürdőben lesz valahol. Én csak ezt a módszerét ismerem az ilyen foltok kiszedésének, és eddig jól bevált. Remélhetőleg most is egész jól be fog, csak legyen meg minden. A borfoltoknál már megtapasztaltam, hogy az idő elég fontos tényező, tehát gyorsan kell cselekedni. Ha már én okoztam a gondot, akkor meg is kell valahogy oldanom. Szárítógépem is van, szóval néhány órán belül már jobb lesz, mint új állapotában.
Át is karolom őt, mikor az ölembe ül, és várom, hogy rámutasson valamelyikre. A csókját viszonoztam, gyengéden, mégis szenvedélyesen, miközben egyik kezem újra dús, barna hajába fúródott, mikor pedig felállt, már mentem is a ruhásszekrényhez. Kinyitom az ajtaját, aztán már nézegetem is az ingeket. Kiveszek két sima, egyik világoskék, másik fehér inget, majd pedig egy sötétkék-fekete féle inget is, ami inkább hétköznapibb stílus.
Majd kezemben azokkal fordulok meg, és indulnék is, hogy odaadjam őket. Na igen, de arra nem számítottam, hogy ennyire nem lesz szívbajos, és a jelenlétemben veszi le. Egy pillanatra meg is torpanok. Láttam már így nőt, kevesebb ruhában is, viszont kicsit hirtelen jött ez. - Nos… nem így gondoltam az első alkalmat, mikor lev… - Nem, nem, ezt nem fejezem be. El is harapom a végét, és inkább megrázom a fejemet, majd odanyújtom felé az ingeket. Kiválasztja a sötétkék-feketét.
Míg ő elkezdi magán begombolni azokat, addig én visszarakom az ingjeimet a polcomra, és kezembe veszem az ő borfoltos ruháit. Majd pedig rápillantok Hope-ra, és közelebb is sétálok hozzá. - Jól áll. - Mondom neki mosolyogva, aztán egyik kezemmel a derekát átfogom, és közelebb rántom magamhoz, hogy megcsókolhassam. Majd ismét a mutatóujjamat felemelem, hogy egy perc és jövök.
Megyek is le a lépcsőn, aztán pedig a mosógépre rárakom a ruhákat, és elindulok ecetet keresni. Elég hamar meglesz a konyhában, így egy szivacsot fogok, és beáztatom az ecettel. Megteszem a szükséges dolgokat, majd vágom is be a ruhadarabokat a mosógépbe, és a biztonság kedvéért még egy kevés ecetet rakok a mosógépbe is. Beindítom a mosást, és kábé öt perc múltán érkezek csak vissza Hope-hoz.
Mikor megláttam, hogy az ágyon fekszik, elmosolyodtam, és gondoltam is egyet. Így hát odalépdeltem az ágy felé, majd rámászva kerültem Hope fölé, és egy lágy mosolyt követően meg is csókoltam őt. Meg tudnám szokni ezt a nyugalmat, amit jelenleg is érzek vele, mellette.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Pént. Jan. 15, 2016 9:33 pm Keletkezett az írás



Nem, nem figyeltem Dexter szavaira, épp elég zavarban voltam és elég látható is szerintem. Elvörösödött arcom elárulta mindezt. Nem, nem mentem ki a szobából. Nem tudom mi okozta ezt a hirtelen jövő első levetkőzős dolgot... de tényleg nem. Talán az, hogy minél hamarabb elakartam magamról távolítani a koszt. Nem mintha mániákus lennék, de apa is, mikor leöntött valamit borral, akkor hamar gyorsan cselekedett, bennem is ilyesmi munkálkodott....Csókjára belemosolygok.
Érzem a szíve egyenletes, kicsit gyorsabb ritmusát, érzi az én szívem vad vágtáját, légzésem felületes szaggatását, ahogy ölel és hozzá simulok. Végül eltűnik a látóteremből is. Ledőlök az ágyára és nézem a plafont. És nem, nem fogok kutakodni és kíváncsiskodni a szobájában. Nem vagyok olyan.
A férfi ismeretlen érzelmeket generál, összekuszálja a testem működését, a gondolataim tisztaságát és céltudatosságát kibogozhatatlan hálóval szövi be, mint valami aljas, gonosz nyolclábú pókfajzat, ezzel teljes mértékben összezavarva. Mégis csiklandozós, szívmelengető, zavarba ejtően jó érzés, hogy végre van. Mintha mindig is hiányzott volna, s bár talán még nem teljes a kép, hisz napról napra válik erőteljesebbé, erősebbé, mégis nagy hatással van rám. Olyan hatással, amivel eddig még sosem találtam szembe magam. S ez a gondolat, egyszerűen elzár minden menekülési lehetőséget arra vonatkozóan, hogy mire gondolhatok. Pedig, én gondolnék. Másra. Élvezet minden szava, minden pillantása, értő mosolya, vagy döbbent arckifejezése. Eszes, van humora, és mégis toleráns. Nem untat. Sosem untat, és a hiányosságaimat sem dörgöli az orrom alá. Ha rossz a kedvem, valahogy megérzi, és mindig csinál valami olyat, amitől kicsit jobban leszek. Képes megmosolyogtatni. Ha mérges vagyok, és egymásba botlunk, akkor meg két percen belül észreveszem magamon, hogy csak attól megnyugszom, hogy beszélget velem, vagy hozzám. Motivál, vagy épp visszahúz. Mintha ösztönösen ráérezne, mikor mire van szükségem. Nem tudom, ez miért van.
Nem tudom behatárolni, hogy hol helyezkedik el az én életemben, és azt sem tudom, vajon meddig marad ott, ahol van. De az biztos, hogy az utóbbi időben egyre erősebb az érzés bennem, hogy szükségem van rá. Nagyon.
A gondolatok azonban megmaradnak a ködös félhomályban, ugyanis Dexter megérkezik. Hirtelen kerül fölém, kicsit meg is ijedek. Mosolyát látva azonnal elvigyorodok én is, és nem mulasztok el végignézni rajta, de aztán a csókjába merülök.
izgatott vagyok, a szívem vadul verdes, és bevallom őszintén, baromira élvezem.
Sosem gondoltam volna, hogy épp Ő lesz, aki ezt az érzést felkelti bennem, de…tetszik. Nagyon is tetszik. Akarok még belőle. Ebből nem elég. Sosem lesz elég. Kezem a tarkójára siklik és vadabb csókokba kezdek, jobb kezem a tarkójáról lejjebb csusszan a pólója alá....a nyakára siklik ajkam és lágyabb csókokkal hintem meg.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Hétf. Jan. 18, 2016 5:49 pm Keletkezett az írás



Nem is tudom, hogy melyikünk lehetett vajon nagyobb zavarban abban a pillanatban. Láttam én már nőt így, de ha nagyon akarnék, még ezen is túl tudnék menni, viszont egyiknél sem volt még ehhez hasonló a helyzet. Nem tagadom, tetszik a látvány, hogy a fenébe ne tetszene. Nem elég, hogy szeretem ezt a lányt azért, amilyen, az csak pluszpont, hogy gyönyörű. Szerencsés flótásnak mondhatom magam, hogy egymásra találtunk. Remélem, hogy ő is hasonlóan érez. Kivéve a tényt, hogy ő kétlem, hogy látott volna bármiféle ruhanemű nélkül. De ami késik, nem múlik.
Bizakodok abban, hogy időben haza tudom majd vinni anélkül, hogy lebuknánk. Nem tudom, az apja hogyan dolgozik, mettől-meddig, de míg Hope nem parázik, addig én sem fogok. De azért arra rá kellene kérdeznem ettől függetlenül, hogy mikorra kellene őt hazavinnem. Ha még bőven ráérünk, óráink vannak, akkorra már a ruhái is jobbak lesznek, mint újkorában. Bár hogy addig mit fogunk csinálni, nem tudom. De szerintem el tudjuk magunkat foglalni. Vannak filmjeim, ott a konzol. Szerintem fel tudjuk találni magunkat.
Kicsit meg akartam lepni, szerencsére sikerült is. Nagyon remélem, hogy nem fog mindig megijedni az ilyen kis kedveskedéseimtől. Pláne, ha nálam van. Itt biztonságban érezheti magát. Nem vagyok katona, mint az apja volt, de jártam önvédelmi kurzusokra. Egy rockbanda énekes-gitárosa sosem lehet elég óvatos.
Az arcán simítok végig egyik kezemmel, miközben a csókot élvezem, és hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. Bár mindig így lehetnénk, biztosan meg tudnám szokni. Mikor egyre hevesebbé válik a csók, és a keze becsúszik a pólóm alá, akkor egy pillanatra meglepődök, de szinte reakciószerűen nyúlok máris az egyik gombhoz az ingemen, hogy kigomboljam azt rajta. Már mennék tovább, mikor megállapodik az ujjam a gombon, és egy kicsit elhajolok Hope-tól.
- Biztosan ezt akarod? - Nem akarom ráerőltetni, egyáltalán nem. De ha tényleg akarja, akkor nem leszek rest visszafogni magamat. Azt akarom, hogy neki is jó legyen. Tehát a válaszától függően folytatom a munkásságomat, az ing kigombolását rajta.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Hétf. Jan. 18, 2016 7:15 pm Keletkezett az írás



Megijedtem, igen. Nem halottam és nem is számítottam erre a megmozdulására és bizonyára észre is vette. De hamar megnyugodtam, hiszen nem bántott, csak a szeretetét nyújtotta, amit elfogadtam végül a magam módján. Forró az érintése, szinte éget. Az érintése jól esik, a lélegzetem is elakad tőle mennyire jól esik.
Talán kicsit túl is mentünk az egyszerűbb csókon, kezem a tarkóján túl volt, ő meg már bontott ki a ruhájából. Teljesen beleéltem magam, szerintem ő is, de végül megállt minden ott ahol van. A kérdésére meglepődöm, de el is gondolkozom. A fiú szemeibe nézek, vágyakozik irántam, bár én is vágyom őrá. De miért hiszem azt, hogy mindez még túl korai? Félnék ettől az egésztől? A legtöbb én korú csaj, akiket ismerek is, azok már rég megtették... de én én vagyok. Több mint a sok más más csaj. Nem a fogyatékosságaim végett, hanem mert másképp gondolkodok, mint a legtöbb.
Apának persze nem mondtam semmit Dexterről, hiszen tudtam miként vélekedne róla. Nem engedné, sőt szerintem képes lenne minimum bezárni vagy valakit rám állítani 0-24 csak, hogy nehogy találkozzunk.
Sóhajtok mosolyogva és visszahúzom Dextert, hogy újra csókolhassam. Most én vagyok az, aki éhesen a másiknak esik.
Akarom őt, de félek. Nem Dextertől. Tőle nem tartok.
A fájdalom rémiszt meg. Sokat kaptam már, nem szeretném ha ő is azt okozna. Teljesen más fájdalomról van szó, de akkor is. A tarkójáról a mellkasa felé csúszik a kezem és a pólójára / ingére csúszik és azt kezdem el levenni róla. Ajkairól a nyakára tévedek és azzal foglalatoskodom. Szívem hevesebben kezd verni, de már nem fújok visszavonulót.  Szeretem őt.
A félelem és a vágy furcsa keveréke száguld végig testemen. Érzem őt. Érzem a csókját és belenyögök. Nem kapok tőle levegőt, mindenhol Őt érzem, mindenhol ott van.
Rá bízom magam, remélve nem fog ártani nekem...
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Hétf. Jan. 18, 2016 7:35 pm Keletkezett az írás



Nem tagadom, még mindig nagyon furcsa egy ilyen lányt szeretni, akinél ezek a hiányosságok jelen vannak. Szeretem őt, szerelmes vagyok belé, de ezt szerintem ő is belátja, hogy én nem vagyok ehhez még teljesen hozzászokva. Ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszem, de lehet vannak, lesznek olyan dolgok, amiket nem úgy kell csinálnom, ahogy megszoktam. Úgy érzem, képes vagyok mindezekkel a problémákkal szembenézni, és vállalni őket. Nem érdekel, hogy milyen nehéz lesz, sok mindent legyűrtem már az életben, ezt is le fogom. Legalábbis jó ebben a tudatban élni.
A kérdésem teljesen komoly volt. Látszólag ő is megértette, és el is gondolkozik rajta. Nem hibáztatom érte. Egyáltalán nem. És még mindig adok rá neki esélyt, hogy kihátráljon, ha nagyon akar. Ahogy mondtam, nem akarok ráerőltetni semmit, ezt pláne nem. De ha úgy érzi, készen áll erre, akkor én nem fogok ellenkezni. Másnak sem tudnék jelen helyzetben örülni, minthogy neki boldogságot okozzak.
Kicsit váratlanul is ér, ahogy végül újra elkap, magához húz, és csókba von. De ezzel együtt pedig úgy érzem, megkaptam a zöld jelzést is tőle. Szenvedélyesen viszonzom a csókját, miközben elkezdem kigombolni az ingemet rajta. Azt nem mondanám, hogy megfontolt, lassú tempóban csináltam mindezt, annál csak kicsit hevesebben.
Érzem, hogy búcsút akar mondani a pólómtól, én pedig engedem neki. Kisegítem magam a felsőmből, és a földre vágom, mellénk, miközben őt is feljebb ültetem, hogy az ingemből kisegítsem. Elkezdem a nyakát csókolgatni, és egyre lejjebb haladok. Egészen a mellkasáig csókolgatom őt, mikor megállok, és a nadrágjáért nyúlok, hogy azt is levegyem róla.
Nem hittem volna, hogy ilyen lesz vele az első, ennyire… vad, de nem ellenkezem. Mi több, nagyon is élvezem. Az pedig jól esik, hogy bízik bennem. És amennyiben nem kapok valamiféle ellenállást, úgy a nadrágját le is húzom róla, hogy visszatérhessek az ajkaihoz. Kezem eközben a combján simít végig, lassan, gyengéden.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Kedd Jan. 19, 2016 8:06 pm Keletkezett az írás



Ajkaim az övére tapadnak, elkezdem megszabadítani a felsőjétől, hogy láthatóvá váljon isteni felsőteste.
Amikor a felsője eltűnik róla, megborzongatja a testem, ajkamat beharapom, s elfojtom a mosolyomat, már találkozásunk óta szerettem volna boldoggá tenni, elégedettnek látni. Azt hiszem, hogy ez amolyan női dolog.
Nem vár, és mást nem is képzeltem ebben a helyzetben, a nadrágomtól is érzékeny búcsút vehettem, hamar landolt a földön.
Szívesen tekerném lábaimat az övé köré, hogy így felkínáljam neki az ölemet. Szívesen venném ha belém temetkezne, átkarolom a nyakát, felhúzom magam hozzá, habár nem egy nagy akrobata mutatvány ez, hiszen éppen felettem támaszkodik, ajkaim az övére találnak, újabb csókba forrunk össze.
Érzem a combomon a kezét, teljesen elvörösödök, belevigyorgok a csókba is.
A nadrágján simítok végig, a combján, a fenekén, majd ott meg is állapodik a kezem. Másodpercekkel később kigombolom és lehúzom a sliccét is, majd újra a fenekét markolászva, elkezdem a nyakát csókolni. Forró a testem. Ez vajon mit jelenthet? Vágyódom rá? A kezeim feljebb csússzanak mezítelen felsőtestére, apró csókokkal hintem azt is. Vállát, kulcscsontját, nyakát, meg egy kicsit lejjebb.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Kedd Jan. 19, 2016 8:19 pm Keletkezett az írás



+18
Nem tudom megmondani, hogy percek, esetleg csak röpke pillanatok, mindössze másodpercek telnek el, mire megszabadítom őt a ruháitól, hogy már csak a fehérneműje fedje a testét. Egyszerre tűnik túl gyorsnak, és túl lassúnak. Most, hogy a zöld utat megkaptam, én is kinyitottam a kapuimat, amit visszafojtottam erre az eseményre. Vágytam rá már a kezdetektől fogva, de mivel nem akartam semmit sem elsietni, így inkább véka alá rejtettem az egészet. Most viszont minden érzelmemet, vágyamat szabadjára engedem, és úgy próbálok neki is a legnagyobb örömet okozni. Mert megérdemli. És én pedig szeretném őt boldoggá tenni, lényegtelen, hogy milyen módon.
Csókjait szenvedélyesen viszonzom, miközben szép lassan a ruháitól is megfosztottam. Kellemes, bizsergető melegség járja át a testemet, mikor végigsimít rajtam puha kezeivel. Elmosolyodom, ahogy megállapodik a keze a hátsó felemen, és miután a sliccemet is lejjebb húzta, megszabadultam a nadrágomtól, és az is a többi ruhadarab között landolt.
Viszont nem akarom elsietni ezt az egészet, akármennyire is vágyom rá, szeretném, hogy ő viszont ne  felejtse el ezt sosem. Míg ő az ajkaimtól elszakadva csókolgat, addig a melltartójától is megszabadítom őt, a látványon pedig elidőzöm egy kicsit. Kicsit feljebb tornázom magamat, arcát magam felé fordítom, hogy láthassa, mit mondok neki. - Gyönyörű vagy. - Teljesen komolyan gondolom, és néhány pillanattal azután, hogy ezt kimondtam, máris tapadok újra az ajkaira. Kezeim eközben felfedezőútra indulnak, lassan simítok végig a mellei közt, át a hasán, egészen le, az alsóneműje alá. Ott pedig nem vagyok rest elkezdeni simogatni, kényeztetni őt.
Aztán végül kisebb idő után elindulok lefelé ajkaimmal, először a nyakát csókolgatom végig, a felsőtestét, a melleinél is elidőzök egy kicsit, kényeztetem, ingerelem őt, majd a hasán keresztül egyre lejjebb haladok. Megfosztom őt azon ruhadarabtól is, amit szintén temetek a többi ruhával együtt.
Először csak a combja belső felét csókolom lágyan, ezzel is próbálva fokozni a vágyát, sóvárgását. Végül pedig bizonyos idő után elérek ahhoz a pontjához, amit nyelvemmel, ajkaimmal veszek kezelésbe.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szer. Jan. 20, 2016 5:32 pm Keletkezett az írás



Úgy éreztem magam bent a szobájában, mintha megállt volna az idő. Nem a berendezés miatt félreértés ne essék, egyszerűen ez az érzés tört rám. Amilyen gyorsan peregtek eddig az események, most úgy lassult be egyszerre minden. Az érintései, ahogy hozzám bújik, mind egyre jobban felemészti a józan eszemet.  A felsőm lekerült, s az övé is. a nadrágja, majd az enyém. Minden lekerül, illetve az alsóneműk maradtak.
Vörös a fejem az egésztől, a szívem vad ménesként dübörög a bordáim alatt, de nem számít. A nekem feszülő férfiassága csak még jobban felkorbácsolt. Magamtól csípője köré fontam lábaimat.  A csókjai -amiket nem meglepő mód szenvedélyesen viszonoztam - felhevítette a véremet, érintései pedig ahol bőrömet érték, perzseltek engem. Amint megéreztem a nekem feszülő merevedését kénytelen voltam visszatartani a levegőmet.
Gyönyörű vagy... gyönyörű vagy... tátott szájjal olvastam le róla mindezt, majd elmosolyodtam. A csókra csókkal válaszoltam. Ajkaimat végig vezettem arcélén, állán majd megkerestem az ajkait újra  és egy csókot leheltem rá. Szavak helyett inkább ezzel adtam a tudtára, hogy nem akarok másképp, mint Ő.
Meztelen testének a látványa, s a vágyam irányába, sikeresen kizökkentett annyira, hogy már ne érdekeljen apa és a nem tetszése.
A keze egyre csak lefele vándorolt, meg se állítottam. Nem lett volna értelme.
Eddig egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy most vagy a későbbiekben azt mondjam neki, hogy állj. Mi értelme lenne? Ha már belevetettem magam, akkor csináljam is végig nem? Egyszerűen, ha nemet mondanék, hülyét csinálnék magamból.
Egy szó, mint száz beindított, ehhez semmi kétség nem volt.
A tudat, hogy csak egy alsónadrág választ el attól, hogy végre bennem legyen megőrjített. Csókjaival egyre lejjebb haladt, majd mikor odalent kezdett el kényeztetni, arcomhoz kaptam mindkettő kezem.
Légzésem szaporább lett, a mellkasom egyre kisebbnek bizonyult a szívemnek.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szer. Jan. 20, 2016 6:54 pm Keletkezett az írás



+18
Aranyosnak, valamelyest mégis imponálónak találom, hogy mennyire zavarban van ettől az egésztől. Nem csodálom, ami azt illeti. Bár az is igaz, hogy egy srác és egy lány teljesen másként éli meg az első alkalmat.
Attól függetlenül, hogy nem akarok in medias res cselekedni, még igenis hatással van rám az egész szituáció. Amint lekerül rólam a nadrágom már valamelyest jobban is érezheti, hogy férfiasságom is egyre keményebb lesz, pedig még alig történt valami. De megőrjít egyszerűen a tudat, és látszólag ő neki is nagyon tetszik. Bár rajtam még így is ott feszült az alsóm, amitől jobb, ha inkább nem válok meg egyelőre, mert akkor lehet nem tudnám ennyire türtőztetni magam. Vágyom rá, jobban, mint korábban bárki másra, és ezt ki is mutatom.
Szavakkal, tettekkel. A szavaimra való reakcióján csak lágyan elmosolyodom, és visszatérek ajkai falásához. Ami a szívemen, az a számon. Nem érdekel, hogy mindezt nem hallja, sokszor nem is kellenek szavak ahhoz, hogy kifejezhessük egymás iránt az érzelmeinket. De ezt most tényleg nem tudtam magamban tartani.
Lassan, már-már kínzóan veszem birtokba odalent nyelvemmel, hogy minél inkább megőrjíthessem. Hosszú éveket tudhatok már magam mögött, ettől függetlenül nem minden nő reagál ugyanúgy a dolgokra, ahogy a másik. De látszólag Hope-pal megkaptam a főnyereményt, hisz alighogy belekezdek, máris arcához kapja kezeit. Néha-néha felpillantok rá, miközben odalent mohón falom, hogy láthassam az arcát is. Már ha nem fogja arca előtt tartani a kezeit mindvégig. Nem mintha szükségem lenne az arcának gesztusaira, hogy tudjam, mennyire is élvezi. Azt elárulja a testbeszéde is.
Hallottam azt is, ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt, ami szerint jó úton járok. Végül pedig az ujjaimat is bevetem, és úgy folytatom az ingerlését odalent. A tempón is valamelyest gyorsítok, mert már én is alig bírom ezt az egészet. A reakciói rám is hatással vannak. Nem is kicsit. Addig nem is tágítok onnan, míg nem azt érzem, hogy Hope-ot elérte az orgazmus.
Ezt követően pedig hagyok neki egy kis időt, míg összeszedi magát, közben én is megszabadulok az alsómtól, és feljebb kúszok rajta. A nyakát csókolgatom, míg ő kicsit összekapja magát, miközben odalent is érezheti a férfiasságomon, hogy mennyire is felizgatott engem ez az egész. Végül pedig beléhatolok. Szép lassan töltöm ki, de nem kezdek el még mozogni. Azt akarom, hadd szokjon meg ilyen szempontból is. Ha azt látom rajta, hogy már ez is sikeres, akkor pedig lassan elkezdek benne mozogni, miközben ajkait veszem újra birtokba.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Szer. Jan. 20, 2016 7:27 pm Keletkezett az írás



Izgatott voltam. Nem azért, mert azon agyaltam, hogy rám un, felkel, kiröhög és elmegy. Hanem inkább azért, mert teljesen új volt a helyzet. Alatta fekszem, és arra várok, hogy a magáévá tegyen, mert igen ezt akarom.
Az övé akarok, lenni kit érdekel mi lesz ez után?
Amikor bevetette az ujjait, résnyire kilestem az ujjaim közül és a fejem is feljebb emeltem.
Ahogy gyorsított, újra az ágyra döntöttem a fejem, kezem az arcom elé kaptam és olykor olykor ficánkolni kezdtem. Végül megmerevedett a testem, ahogy a kívánt hatás elért. Ahogy visszatér, oldalra döntöm fejem, hogy nagyobb teret engedjek neki és egy halk szusszanással nyugtázom a kóstolgatását. Hozzásimulok. Ujjaimmal végig járom újra kidolgozott felsőtestét. Megakadt a szemem a kincsén, de nem legeltettem sokáig bogaraimat, ajkai után kaptam. A csók végeztével, balommal végig simítok karján, majd amikor megérzem lüktető örökségét magamba csusszanni, bele marok a vállába. Megfeszült testem, amikor lüktető férfiasságát magamba fogadtam. Halkan szuszogtam, nyugtattam magam, hogy a kezdeti kellemetlenség csak egy kis előjátéka az élvezeteknek. Aztán, ahogy teljesen belém nyomult egy sokkal nagyobb szusszanás hagyott el.
Újra teret adtam neki nyakamon, tarkójára csúsztattam ujjaimat majd finoman belesimítottam a hajába. Tiszteltem benne, hogy nem kezd el őrültek módjára hajszolni. Így legalább hagyott némi időt megszokni, hogy teljesen kitölt.
Hátra vetettem fejem, lehunytam szemeimet és a lökések elébe mentem. Közben körmeimmel végig szántottam hátán, már amennyire bírtam. Nem sértettem fel, éppen csak piros csíkokat hagytak maguk után.
Huncut mosolyt villantok rá, miközben ajkaim a szájáról a nyakára vándorolnak finoman harapdálva a bőrét, még jobban felpezsegtetve ezzel mindkettőnket.
Hamar átadtam magam az élvezetnek, ellazultam, csípője köré fontam lábaimat, közelebb húztam magamhoz és halkan a fülébe szuszogtam. Aztán, mikor találkozott tekintetünk, ha lehet még jobban megnyugodtam. Feszengenem kellett volna, vagy még mindig egér utat keresnem, de egy szó, mint száz teljesen magával ragadott. Egy pillanatig sem bántam semmit, örültem, hogy vele vagyok itt.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Csüt. Jan. 21, 2016 3:41 pm Keletkezett az írás



+18
Elég nyilvánvaló volt, hogy milyen hatással van rá az egész játékom. Nem látok rá túl sok esélyt, hogy más is valaha ezt csinálta volna vele. Csak azt figyelembe véve, hogy az én csókom volt az első neki, így valószínűleg elég sok mindenben is én vagyok neki az első.
Annyira sok idő nem is kell, hogy a csúcsra juttassam, ami valószínűleg ennek az újfajta élménynek köszönhető. Feljebb is kúszok, és férfiasságomat hozzányomom odalent, de még belé nem hatoltam. Mielőtt végül ez is megtörténne, még szerettem volna, ha érzi is, hogy mennyire kívánom, ezért egyik kezét megfogva a férfiasságomra vezettem azt. Ha akarna is bármit csinálni, akkor egy rövid ideig biztos hagynám, de végül belécsusszanok, szép lassan, egyre inkább kitöltve őt.
Kis sziszegést hallatok, mikor a vállamba mar. Valami hasonló számítottam, szóval nem ért teljesen váratlanul.
Nem mozdulok eleinte még, a nyakát kezdem el csókolgatni, szívni rajta a bőrt, míg odalent sikerül valamelyest megszoknia. Végül pedig lassan elkezdtem mozgatni a csípőmet, miközben továbbra is a nyakát soroztam. Érzem, ahogy körmei végigszántják a hátamat, de Hope-ra nézve nem hiszem, hogy ez feltétlenül a fájdalom miatt van neki, annál inkább, hogy élvezi. De lehet csak a szemem csal. Végül pedig kisebb szünet után az ajkait veszem birtokba ismét.
Nem hagy sok időt érvényesülni, hisz most ő veszi át a stafétát és kezdi el a nyakam vonalát kényeztetni. Belesóhajtok a fülébe, miközben csípőmmel ritmusosan mozgok benne.
Mikor a derekam köré fonja a lábait, akkor egyik kezemmel elkezdem a combját cirógatni, lassan, érzékien. Másik kezemmel az álla alá nyúltam, hogy rám figyelhessen. Néhány pillanatig csak a szemeit néztem, végül pedig megcsókoltam őt. Azt követően viszont lejjebb haladtam ajkaimmal, és a melleit kezdtem el kényeztetni, egyszer gyengéden, másszor pedig kicsit keményebben. De próbálva arra figyelni, hogy jó legyen neki. Közben azért azt is érzem már, hogy nekem sincs sok hátra a beteljesülésig már. De ez nem tántorít vissza, hogy megízleljem itt is.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dexter - Hope Empty
»Pént. Jan. 22, 2016 2:28 pm Keletkezett az írás



Bár szűken fogadtam, de hatalmas fájdalmat, olyat, ami kínzó lenne, nem okozott. Finom, kemény, birtokló, tetszik.
Mosoly van az arcomon és csillognak a szemeim, miközben a nyakát kényeztetem, a forró levegő a fülemnél....mámorító.  Játékosan hajolok közelebb hozzá, orrhegyen csókolom, majd ajkaiért hajolok.
Mohón csókolom, falom az ajkait, hogy utána elszakadhassak tőle, zihálva vegyek levegőt.
Közel hajolok hozzá, csókolni akarom, a csókját akarom, nyelvét az nyelvemen.
Tenyereimmel arca után kaptam, hogy forró csókra húzzam magamhoz, s miközben nyelvünk vad táncát járta, ujjaim végig futottak oldalán. Csókolom, mintha fuldokolnék és ő lenne számomra az éltető levegő, egy részben egy nézőpontból így is van.
Annyi mondandóm lenne. De helyette a lábaimat a derekára vetem, keze is oda, a combomra vándorolt hamarosan, tekintetét figyeltem. Bizsergető érzés ez az egész.
A csókjaival egyre lejjebb és lejjebb haladt, egészen a melleimig. Mellbimbóim feszesen, peckesen állnak. Megnyalom az ajkaim, ahogy érzem a tenyerét siklani a bőrömön, halkan (vagy némán?) nyögdécselek, ahogy magamba fogadom újra és újra.
Gondolatom nem sok van, nem kellenek azok ide.
Felé nyúlok, arcán simítok végig két tenyeremmel, beletúrok a hajába, ha ehhez elég közel van hozzám.
Tetszik, hogy az ujjaim elveszhetnek a tincsei között. Akármiben benne vagyok, ha megfelelő a bizalom a partner felé és benne megbízom. Furcsa módon, még így is, hogy keveset tudok róla, még is képes voltam belé szeretni és a bizalmam adni neki, mert a tettek azokat, amiket megítélek és nem a szavak.
Mozdítom a csípőm, megemelem, nincs nehéz dolgom, combjaim átfogják a csípőjét és én így könnyen kezdek ingerkedő mozgásba. Két kezem közben a nyaka mögött kulcsolom össze, vállaim lenyomom a takaróba, közben tekintetem az övét keresi.
Látom a tekintetét, a mohó vágyakozást az arcán...
Fejem hátra vetve, és elnyílt ajkakkal veszem a levegőt és nyögdécselek halkan.
Megremegek, ahogy újra gyönyört ad nekem.
Hirtelen jött és nem vár, nem állt meg, én pedig hátravetett fejjel élveztem minden egyes mozdulatát.
Nem eresztettem ki magamból. Teljesedjen ki így ő is...
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Dexter - Hope Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dexter - Hope
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Hope & Dexter
» Hope & Dexter
» Dexter - Hope
» Dexter - Dwayne - Hope
» Dexter + Seraphine

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: