Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Caine & Riley - Nem kívánok neked semmi rosszat, de levegőt se
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Márc. 09, 2016 9:39 am Keletkezett az írás



Szavaira elhúztam a számat, mert valóban, ellenkezhetett volna jobban ellenem az első alkalommal, bár talán az még inkább beindított volna. A lényeg, hogy Riley nem volt gyenge, s biztosan megtalálta volna a módját, hogy megnehezítse a dolgomat, ám nem tette, ami a mai napig rejtély marad a számomra, hogy miért is nem tette. Talán félt, hogy akkor még durvább leszek? Nos, ez már nem fog soha kiderülni számomra tekintve, hogy nem szívesen beszélgetnék vele a múltról, hiszen a nosztalgiázás fölösleges baromság, jelenleg pedig semmi kedvem nem volt ezeken a dolgokon elmélkedni és lám mégis ezeken elmélkedem. Hát igazán fasza. Riley persze mindig rá tudd tenni egy lapáttal, hogy a gondolataim leragadjanak nála. Pedig terveim szerint nem kellett volna találkoznom vele, de hát ember tervez ugye? Valaki baszottul utál odafent, vagy éppen rohadtul Rileyval büntet mert rossz fiú vagyok, bár rossz küldöttet választottak fentről, mert ha továbbra is húzza az agyam, akkor vagy megverem ezt a faszt, vagy… Nincs vagy! Szorítkozzunk a verésre, hogy elkerüljük a nagyobb bonyodalmakat, ám ettől függetlenül hatással voltak rám szavai. Néha tényleg szeretnék szó szerint tuskó lenni, vagy bunkó, a tárgyaknak nem áll fel, bár Riley erre is visszavágna, hogy de legalább jó kemények. Jó tanácsára elfordítottam a fejemet és úgy néztem rá. Mintha én nem tudnám, hogy nem kellene hagynom, hogy baszakodjanak velem, de jelenleg csak ő baszakodik velem és nem szó szerint… Az egész az ő hibája, hogy nem úgy alakult a napom, ahogy terveztem, de persze ezeket nem vághattam a fejéhez, így csak öklömre helyeztem az államat, majd megrántottam a vállamat.
– Egyszer-egyszer belefér, hogy hülyére vegyenek… Nem vagyok az, de ha már adott a lehetőség, akkor kihasználnám rendesen. Hogy is mondják? Ha lúd legyen kövér, ha élvezet, akkor legyen változatos. – hosszasan fürkésztem az arcát, mintha ettől meg tudnám fejteni, hogy mit is akar. Riley ismeretségünk során sokszor okozott nekem fejtőrést, pedig általában jól olvasok az emberekben, ám úgy tűnik, hogy ez nála nem működik, mintha az ösztöneim cserben hagynának, talán azért, mert nem pörögnek százszázalékosan azon, hogy megfejtsék Rileyt, sőt rohadtul máson pörögnek az ösztöneim és ez Riley műve. Az egyetlen élethelyzet, amikor faszán megértettük a másikat az bizony a közösülés élvezetes mozzanatai. Az működött közöttünk, más meg nem igazán, hiszen előbb-utóbb egymás agyára mentünk, pontosabban Riley ment az én agyamra, ami elég hihetetlen tekintve, hogy általában én vagyok maga a hidegvér, de mint mondtam ehhez is különleges tehetsége volt, mint, ahhoz, hogyan érje el, hogy ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy szét akard kúrni. Tessék Rileyval az élet csupa móka és kacagás, csak nem nekem, mert nekem inkább baszás és dühöngés és az egyiket nagyon le akartam húzni a kis listámról. Lehet tippelni melyiket… Elképzeltem a szavait, ahogy a szálkás testét köténybe bújtatja és csak abba, miközben riszálja magát, mint egy nő. Nem tudtam, hogy gerjednék-e az ilyesmire, mármint nincsenek ilyen fétiseim legjobb tudomásom szerint, ám még sem tartottam elképzelhetetlennek, hogy hatással lenne rám. Remek, csak pár órát töltök Rileyval és egyre perverzebb leszek, mert ez ragad rám belőle, amikor neki kellene ragadnia… Beharaptam a számat, inkább idegesen, mint izgatottan, de ez leginkább a látszat miatt történt.
– Nem állna jól a kötény, legalábbis ez a fajta biztosan nem. Milyen magabiztosak lettünk hirtelen… Az előbb még azért kaptam a rúgást, mert, hogy észre sem veszlek, vagy tévedek? – kezdett nagyon felbaszni az önelégült vigyora, könyörgöm nem ő az egyetlen a földön, akit megfarkahlatok és fingom nincs, mi baja van jelenleg, mert ellentmondásosan viselkedik. Nem lehet követni, hogy most mi is van, engem pedig ez egyre inkább tesz frusztrálttá.  – Valóban? Ha csak pihentetni akarod a lábad, nem kell a farkamnak nyomnod…- mondja kicsit halkabban, nem mintha számítana, Riley már bőven elérte, hogy a közelben ülők ide-ide lessenek és füleljenek, mert úgy tűnt, a mi társalgásunk sokkal izgalmasabb, mint a többi. Hát ez egyre jobb és jobb lesz.
– Pontosan ismersz, nem fogom a gatyámat összekoszolni, ha a másik lehetőség, hogy téged kenjelek össze, neked úgyis jobban áll az ilyesmi…- vágtam vissza és igyekeztem nem elképzelni, amit most mondtam. Riley mocskos szája, vagy arca, vagy… Oké, elég szarul csinálom a nem képzelgést, főleg, hogy ő meg úgy nyalogatja a száját, mint valami elégedett macska. Nem csoda, hogy kiakadtam, vagy legalábbis szerintem kurvára jogosan tettem és még baszott jó fej is voltam, hisz figyelmeztettem, hogy most már tényleg állítson magán és vegyen vissza, mert ennek tényleg rossz vége lesz. Dühösen figyeltem, ahogy az eltolt kajámból eszeget, milyen jó, hogy neki van étvágya, mert az én gyomrom a dühtől úgy összeszorult, hogy semmit nem tudtam volna lenyelni. Szavaira összeráncoltam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy feláll, majd ahogy végigsimított a vállaimon egyszerre lettem tőle ideges és izgatott is, mint amikor a forróság és a hideg borzol egyszerre. Ujjaim kifehéredtek, ahogy az asztalt markolták a csak nekem szánt szavaira. Legszívesebben kifakadtam volna, hogy bazd meg magad Riley, de hiába nyílt a szám, ő már el is indult a mosdók felé. Egy ideig csak ott ültem, pontosan tudva, hogy nem kellene élnem a lehetőséggel, bár, ha kiderül a kis titkom, akkor utána már úgysem fogom megkapni Riley testét, ami azért sajnálatos veszteség, de nem akartam magamnak tovább bonyolítani ezt az egészet. Önkéntelenül álltam fel, mert bizonyos testrészeim képtelenek voltak nemet mondani egy ilyen ajánlatra, közben magamat szapultam gondolatban, de igazából lényegtelen volt, mert végül én is beléptem a férfi mosdó ajtaján pár perccel később. Karácsonyra több önuralmat kérnék…
- És, ha nincs kedvem egy mosdóban szétkúrni téged? – tettem fel a kérdést, ami tök fölösleges volt, hiszen már itt voltam vele, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy kurvára élni akarok a lehetőséggel. Hogy miért nem tudom betartani a saját szabályaimat, amikor ezek rohadt egyszerű szabályok… Ne bazd meg Rileyt. Igazán jó szabály és pontosan eddig azt is hittem, hogy be fogom tartani, sőt be is akartam tartani egészen addig, míg utána nem jöttem. Egy igazi retardált vagyok, hogy magamnak okozok ezzel megint problémát, igazán vállon veregetném magam a hülyeségemért és biztos elküldöm magam a búshalálfaszára, de csak miután kielégülök.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Márc. 12, 2016 2:13 pm Keletkezett az írás



+18

A pénzszerzési lehetőseim eléggé korlátozottak. Senkit se akarok kirabolni, mivel kétlem, hogy az utcán járkáló emberek zsebében ennyi lé lapulna. Egyesével meg nehéz lenne összekaparni. Egy olyan ötletem van, ami segíthet rajtam. Ugye a fater rendőr, ergo a rendőrségen belül elég sok helyen megfordulhat. Az ilyen drogos akcióik után valószínűleg foglalnak le néha pénzt, amit elzárnak az eljárás idejére. Utána nem tudom, hogy mit csinálnak vele, nem vagyok jártas a rendőrség ügyeiben. Szóval...ha onnan lopnék pénzt, megoldódna minden gondom. Nyilván oda nem öt dollárt tesznek be, hanem akár milliókat is. Ezzel a tervvel csak az a baj, hogy egyedül nem tudom véghez vinni. Kell valaki, aki ki tud nyitni egy ilyen széfet, plusz úgy visz be oda, hogy nem bukunk le. Éhesen tudok a legjobban gondolkodni. Egy kibaszott zseni vagyok. Biztosan találok egy havert, vagy egy havernak a haverját, aki segíthet. Caine a példa rá, hogy milyen ne legyen az a bizonyos haver. Caine bárhová is megy, ott eltörnek, elszakadnak, felrobbannak a dolgok...és az emberek. Vele a kapuig se jutnék el, út közben leütne minimum egy embert. Például engem. Elmehetne nevet változtatni, és lehetne belőle Caine Buldózer McClain.
- Egyszer-egyszer, vagy inkább kétszer-háromszor. A változatosságot én is szeretem, bár a... - Nem börtön, nem börtön, miért nem tudom már felfogni?! - ...az egyetemen az ázsiaiak mind ugyanúgy néztek ki, szal ott inkább minden ugyanolyan volt. - Ha már kövérség, Caine tényleg nagyobb lett. Mármint nem kövérebb, biztos a konditeremben éjszakázott egy párszor. Vagy odaköltözött. Nem értem mi bajom, mindig olyan kurva jól hazudok, most meg már másodszorra árultam el majdnem magam.
- Nekem minden jól áll. Te ehhez már túl öreg vagy, nem érted a fiatalok gondolkodásmódját. Amúgy nem azért kaptad, mert nem veszel észre, hanem mert...ahh lényegtelen, nem magyarázkodok. -
Jó, egy kicsit nagyon ellentmondásos a viselkedésem, de ez az ő hibája. A kötény meg kurvára jól állna, nem mondana ilyeneket ha abban ácsorognék előtte...szépen szalutálna a farka nekem. Persze nagy valószínűséggel nem vennék fel ilyet, maximum csak részegen.
Bevonultam a mosdóba, és vártam, hogy megjelenjen Caine is. Megfordult a fejemben, hogy már rég lelépett, én meg hülyét csinálok magamból a klotyóban való ácsorgással. Végül megjelent, én meg elégedetten vigyorogtam rá.
- Bejöttél, szóval van kedved. Na meg te mindenhol szívesen megbasznál engem. - Közelebb léptem hozzá, és az egyik kezemmel a farkát kezdtem el markolászni a gatyáján keresztül. - A farkad nagyon szeret engem, biztos emlékszik a nyögéseimre... - Szívesen rámásznék már most, de szeretem kínozni, amit meg is érdemel.


A hozzászólást Riley Wicks összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 14, 2016 5:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Márc. 14, 2016 11:17 am Keletkezett az írás



+18



Riley nem ismert teljesen, pontosan úgy, ahogy én sem vettem a fáradtságot, hogy kiismerjem régen. Ennek nyilván az lehetett az oka, hogy úgy véltem személye nem jelentős, hisz nem okozott túl sok problémát általában, amikor meg igen, akkor is valahogy elsimítottam a dolgot és szemet hunytam felette. Mekkora barom voltam, ha tudom, hogy ez a pöcs megpattan a lóvémmal biztos sokkal több mindent megjegyzek róla, vagy kiderítek. A szomszédban lakott, dehogy melyik „kedves” házaspár volt a családja, vagy melyik baszott ház volt az övék abban a rohadt kertvárosi részben fingom nem volt. Mert nem érdekelt. Ő jött hozzám, a többire meg magasról szartam akkor, de persze ebből a hibámból kurvára tanultam. Jó az állás egy-egy, hiszen kvittek vagyunk, olyan oldalamat ismerte meg, amit akartam, hogy megismerjen, az egyetlen hely, ahol úgymond őszinték voltunk egymáshoz az a baszott ágy, vagy padló, vagy... Megint kalandoztam, de szerencsére észrevettem a kis habozást mielőtt az „egyetemi” éveiről beszélt, ez persze megint jól felkúrta az agyamat. Régen jobban hazudott, nem kellett magát minduntalan emlékeztetni-e... És ki tudja mi mindenben hazudott, nem igaz? Ráadásul válaszából valahogy azt véltem leszűrni, hogy persze, hogy könnyű hülyére venni, hisz ő is megtette. Ettől valahogy az arcomra fagyott a mosoly, de ez még mindig jobb volt, mint Rileyra gondolni meztelenül. Jobb volt nem? Nos, attól függ, hogy honnan nézzük.
- El sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett, biztos hazavágytál már az unalomtól, mondjuk azért nem kapkodtad el a hazajövetelt, ami azt jelenti, annyira nem lehetett szar ott, vagy csak buktál az egyetemen? - veszi fel újra a beszélgetést, addig sem akarja verni Riley fejét az asztalba, amíg az el nem ájul. Sajnos ez az érzés hamar megváltozott, amikor igyekeztem a kötényben elképzelni, mert bár nem gerjedtem arra, hogy abban láthatom, az már inkább ínyemre való volt, amit a kötény eltakar, avagy pont nem takar el, már ha csak az van rajta. Bár kételkedtem benne, hogy Riley felszolgálna bármit is, hisz a konyhában annyira elesett volt, hogy inkább éhen halna, mint megpróbáljon összeütni magának valamit. Mondjuk jobb is, még kigyulladna a konyha, ám ettől függetlenül a kötény jól állna neki, ennek ellenére persze ezt letagadtam. Még az kell, hogy tovább hízzon itt a mája, hogy én kötényben képzelgek róla a pincérnő helyett. Sejtettem, hogy rögtön megcáfolja az állításomat, Riley ilyen szempontból egész kiszámítható, pontosan annyira egoista, mint bárki más, sőt egy kicsit egoistább is, talán ezzel kompenzál, mert megfelelési kényszere van? Majdnem felröhögtem, nos kétlem, hogy az lenne, mert ha nekem akarna megfelelni akkor kicsit kevesebbet beszélne.
- Minden? - ismételtem meg elgondolkodva, mert sok minden hirtelen nem jutott eszembe, ami nem állna jól neki, bár bizonyosan lenne, ami kissé bizarr benyomást kölcsönözne a külsejének. - Szerintem nincs olyan ember a földön, akinek minden jól állna... Igen már mondtad, hogy öreg vagyok, ezért nem lenne rossz, ha erre tekintettel nem túráztatnál agyilag és nem rugdosnál. Nem azért? Akkor? Igazad van ne magyarázkodj inkább nem akarom tudni, hogy mit miért teszel, még elkapom tőled ezt a hangulatingadozást, jah már elkaptam...- jegyeztem meg unottan. Aztán szemem sarkából figyeltem, ahogy faképnél hagy, mint aki baszottul biztos abban, hogy követni fogom. Megfordult a fejemben, hogy itt hagyom a fenébe, vagy inkább a pincérnőt kísérem ki a női mosdóba, de míg az agyam gondolkodott, hogyan is tanítsa móresre a kis taknyos, beképzelt ficsúrt, addig a testem köszönte szépen nem kért a gondolataimból, mert ő inkább cselekedett. Úgy szeretném, ha nem a farkam hozná meg az ilyen döntéseket, hanem én... Könnyebb lenne az életem, sőt sokkal könnyebb lenne. Az ajtóból még visszapillantottam az asztalunkhoz, aztán persze benyitottam a férfimosdóba. Riley elégedett vigyorától persze idegbajt kaptam, de fölösleges lenne letörölni azt a képéről, hiszen már itt vagyok vele. Mondjuk nem én lettem volna, ha nem teszem fel az értelmetlen kérdést, mert hát ettől kurvára jobban éreztem magam, mert olyan volt, mintha csak bejöttem volna megnézni, hogy tényleg itt vár-e rám, csak ahhoz, hogy ez jól jöjjön ki nem csak a számat kellene jártatnom, hanem le is kell majd lépni, méghozzá az előtt, hogy... Oké már késő. Sose gondoltam volna, hogy egyszer igazat kell adnom a velem szemben állónak, aki önelégülten közeledik felém, s szavaiból is süt a magabiztosság. Úgy szeretném tönkre tenni az önbizalmát, kicsit összetörni. - Az, hogy bejöttem önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy van is kedvem hozzá... - másik mondatát nem tudtam volna megcáfolni, hisz tény, hogy egészen eddigi ismeretségünk során nem volt olyan helyzet, amikor nemet mondtam volna, de hát egyszer ezt is el kellene kezdeni nem? Most kellene elkezdenem... Mondom MOST!! Főleg azért, mert megint kurvára magamnak bonyolítom túl a dolgokat. Áhh, már mindegy... Figyeltem, ahogy a keze a farkamat markolássza a nadrágon keresztül és oké, hogy mérgesnek, meg józannak, meg anyám tudja még minek kellene lennem, de akkor is felsóhajtottam. Riley keze sokkal ügyesebb, mint a lába és ez jelenleg egy kurva nagy probléma. Igyekeztem kifejezéstelenül nézni a műveletet, de kurvára nem mentem sokra vele, amikor a faszom pontosan reagált a másik kezére. Kijelentésére közönyösen pillantottam rá, hiszen a farkam nem sok mindenre tud emlékezni, kár, hogy ez rólam nem mondható el, mert én még most is fel tudom idézni a dolgokat, pedig hosszú évekkel ezelőtt volt.
- Nem hiszem, hogy hat év után bármire is emlékszik belőled...- vágtam vissza, csak, hogy ne legyen olyan magabiztos, de mint már említettem kurvára mindegy, hogy mit mondok, ha a farkam egy áruló. Persze tudtam, hogy Riley szereti húzni az agyamat, így sejtettem, hogy a farkamnak bizony még várnia kell, csak ezt a bizonyos testrészem nem tudta, de meg is érdemli, mert megint az élvezetekben akar elmerülni ahelyett, hogy szót fogadna nekem és maradna nyugalmi állapotban. Buzi ösztönök, köcsög Riley...
- Nos, amint azt érezheted én készen állok, vagy még játszanál vele? - szóltam hát, bár valahogy sejtettem, hogy Riley pont szarik bele én mit akarok. Az ő fejében már rég van egy forgatókönyv, amitől bizony csak akkor fogunk eltérni, ha elfogy a türelmem. Nos, ma lehet, hogy kurva hamar elfog fogyni, de vállalta a dolgot, szóval a pénztártól való távozás után reklamációt kurvára nem áll módomban elfogadni... Egye meg, amit főzött.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Márc. 14, 2016 6:14 pm Keletkezett az írás



+18


Általában nincsenek ilyen durva hangulatingadozásaim, és sokkal határozottabb szoktam lenni. Nem tudom, hogy most mi a szar van velem, de másodpercenként változtatom a véleményem, meg azt, hogy mit akarok. Eh. Caine egy...egy...nem is tudom, hogy micsoda. Csomószor a legszívesebben leteperném, és addig lovagolnám amíg lélegzik, de a hülye nézéseivel és szövegeivel kikészít. Olyankor meg inkább megrugdosnám egy kicsit. Utálom. Miatta hasonlítok mindenkit hozzá az ágyban, mivel ő volt nekem az első...amit végül is nem bánok, de szeretek ok nélkül is mérges lenni rá. Minek hibáztassam magamat, ha itt van nekem Caine?
Ma már másodszorra buktattam le majdnem magamat, de szerencsére most is sikerült időben észbe kapnom. Ki tudja, lehet, hogy egyáltalán nem érdekelné ez a börtön dolog. Az életemet is feltenném rá, hogy az első reakciója az lenne, hogy szerinte jó sokszor hajolhattam le a szappanért.
- Bukott a halál. Ja, tovább maradtam, de nem végig az egyetemre jártam, szóval utána már nem volt olyan unalmas, és egyhangú minden. - Szemrebbenés nélkül hazudtam, nekem nem szokott bűntudatom lenni ilyesmi miatt. Sőt, semmiért sem. A pincérnőnek köszönhetően a kötény pár percig átvette a vezetést a nagyon értelmes témáink versenyében. Vicces lenne, ha egyszer kötényben állítanék be hozzá, és csak az takarna valamit egyedül. A sitten előfordult, hogy a kedves rabtársaim faszságokat rám adni, de egyszer sem hagytam nekik. Dugni dughattak, de a kurva anyjukat alázzák meg, és ne engem.
- Minden. - Jelentettem ki határozottan. Egy Pikachu jelmezben is fel tudnám állítani Caine, vagy bárki más farkát. Tudom, kissé egoista vagyok, de akinek ez nem tetszik, az bekaphatja. - De van, itt ül előtted. Azért neked is minden jól állna, szerintem. Tűzoltó ruha, hm. Nem rugdostalak durván, és az öregek agyának is kell a terhelés, hogy karban legyenek tartva. Fasza...már ez is a levegőben terjed. - Szívás lenne, ha a hangulatingadozás így ugrana egyik emberről a másikra. Caine megint unott arcot vágott, de én vigyorogtam.
Végül elhatároztam magam, és eldöntöttem, hogy dugni akarok vele. Most. Feladtam a küzdelmet magammal, képtelen vagyok nem felizgulni, amikor ő a közelben van. Ezek a Caine-feromonok. Már megint. Nem voltam benne biztos, de sejtettem, hogy követni fog. Ha nála lennénk már biztosan állna a farkam, hiszen ott csak mi lennénk, bármit megtehetne velem. Szép álom. De nem megyek el hozzá. Az ilyen fantáziákra maximum csak kiverem magamnak, és kész.
- Aha, csak pont most jött rád a hasmenés. Valószínű. Öt perc múlva már úgy is keményen fogsz döngetni... - Mindketten tudjuk, hogy miért jött be. És nemsokára már bennem lesz. A farka szépen dagadt a kezem alatt, miközben én egyre durvábban markolásztam. Ha csak elképzelem, hogy ez pár perc múlva már bennem lesz...remélhetőleg. Már most ráugranék, de egy kicsit akarom kínozni. Csak egy nagyon kicsit.
- Hát én ezt nem így látom... - Vigyorogtam rá, majd megpöcköltem a nadrágján lévő dudrot, és aztán tovább folytattam a masszírozást. - És a gazdája is emlékszik rám. - Örülök, hogy még ennyi idő után is hatással tudok lenni rá. Ha tudná, hogy mennyire vágyok arra, hogy gerincre vágjon. Pff...Caine is egoista, szóval nem oszthatok meg vele ilyen bizalmas információkat. - Szerinted? - Vigyorogtam egyre gonoszabbul, majd végig nyaltam a nyakán. Ezt megismételtem egy párszor, és utána nyalogatás helyett csókolgattam a már nedves bőrt. Közben a kezemmel lassan elkezdtem lehúzni a sliccét, és kioldani az övcsatját, hogy benyúlva most már az alsógatyáján keresztül tudjam taperolni a férfiasságát. - A farkad kemény, de dugni is tudsz még keményen? - Incselkedtem vele, és megnyaltam az ajkait. Ezzel egy időben egyre jobban hozzásimultam, mert én ilyen kedves és aranyos vagyok.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Márc. 21, 2016 9:39 am Keletkezett az írás



+18


Talán nem kellett volna azzal foglalkoznom, hogy nem tudom követni Riley hangulatingadozásait. Az őrülteket, amúgy sem lehet megérteni nem? Fölöslegesen töröm a fejem, hogy rájöjjek, hogy mit is akar, avagy mi jár a fejében, mert megfejteni úgy sem tudom. Sose ölj olyasmibe energiát, ami nem térül meg, persze pénzt se és tessék, most én etetem itt ezt a nagyra nőt gyereket és próbálom megérteni. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy felnőtt létemre én vagyok a gyökér, aki pontosan úgy táncol most, ahogy a másik fütyül. Ez persze kurvára nem tetszik, de már mindegy nem igaz? Talán a túl sok orrom előtt elhúzott mézesmadzag feledtette el velem azt a tényt, hogy jelen pillanatban éppen palira vesznek. Tessék még a hazugságaiban is segítek, pedig valószínűleg gyorsabb lenne mindent tisztázni, jól megagyalni, fenyegetni és pont, csak akkor búcsút inthetnék Riley formás fenekének. Nah álljon meg a menet, nem úgy volt, hogy már búcsút intettem neki? Pontosan hat éve? Az ilyen még egyszer utoljára megfarkalom dolog mindig csak bekavar és nekem semmi szükségem most ennél nagyobb szarra, mert ha egyszer van utoljára félő, hogy lesz másodjára, harmadjára, sőt negyedjére… Ráadásul egy magyar közmondás szerint újra melegítve, csak a töltött káposzta jó… Már csak azt kellene tudni, mi a fasz az a töltött káposzta, hogy biztosan megállapíthassam, hogy Riley nem az. Hallgattam Riley hazugságait a kis gondolatmenetem közben, de most tényleg mit csináljak vele, ha ennyire rossz fiú volt? Jó lenne kitalálni valami könnyebb büntetést, mielőtt az egyik emberem túlbuzgóságában betöri az orrát, vagy levágja az egyik fülét, vagy… Nyugi még van idő, még összeszedheti a pénzt.
– Akkor mi a fasznak jöttél vissza, ha annyira nem volt szar? – bukott ki belőlem a kérdés, mert ez tényleg érdekelt. Ha Riley nem jön vissza, nem késel és bár én rövidebb lennék némi pénzzel, megagyalnék valakit, akit felelősnek ítélek, azt mosnám a kezem úgy téve, mintha túl sok energiába kerülne Rileyt elkapni egy másik kontinensen. De nem, neki baszottul vissza kellett csámpáznia, csak tudnám mi a faszért jött vissza… Jó, nyilván a családja miatt. Nem zavart, hogy a pofámba hazudik, hiszen semmi közünk egymáshoz úgy, ráadásul elég álszent dolog lenne, ha ezen akadnék fent, amikor én pontosan tudom, hogy minden szava hazugság. Ne legyünk képmutatók, bár én inkább elhallgatok dolgokat, mint hazudok… az elegánsabb. Egy ideig a ruhákról elmélkedtünk. Hát nem király, ha az ember leül egy rég látott haverral arról beszélni, hogy szexi lenne-e a másikuk kötényben? Kissé kezd ez az egész túl lenni a bizonyos barátságon, főleg, hogy az én fantáziám kicsit túlságosan is elszalad. Legyintettem egyet, mindig is tudtam, hogy Riley egy egocentrikus pöcs, csak tudnám ez kinek a hibája, mert én tuti nem hitettem el vele, hogy bármiben megbasznám. Vagy mégis? Nem, arra határozottan emlékeznék.
– Ha te mondod… Nekem? Ez elég fura kijelentés.. Nem hiszem, hogy eltudnám játszani, hogy tüzet oltani jöttem, akkor meg mi a reteknek a ruha, az ilyen szerepezés még elmegy az oviban, amikor még elhiszed, hogy űrhajós, vagy rendőr leszel, az én koromban már nehéz beleélni magamat egy rendőr szerepébe, bár téged simán lecsuknálak közerkölcs megsértéséért… Fasza nem durván rugdostál, és túráztatsz is, most én is csináljam? Ez van… - tényleg eljátszottam a gondolattal, hogy én is megrúgom, de akkor hallgathatnám a rinyálását és nekem ehhez lassan már tényleg nem lesz elég türelmem. Inkább unottan bámultam rá, amíg el nem tűnt ugye. Tényleg nem telt sok időbe és én is ott álltam már előtte a férfi mosdóban, pedig azt hittem már levezettem magamban, hogy ez nem vezet sehová, mert újra melegítve… És mi van, ha Riley ma kivételesen mégis töltött káposzta lesz? Vegyük úgy, hogy tényleg ez a „jajjdejó, hogyviszontlátlak, desohatöbbénemakarlaklátni” dugás, legközelebb messziről elkerülöm, vagyis a farkam elkerüli és akkor minden rendben lesz nem? Ez tényleg az utolsó, hogy elcsábulok neki… Rendben? Baszottul nincs rendben, mert már most úgy érzem, hogy saját magamat verem át. Egyszer talán leszárad a farkam és akkor nem lesz gondom, mondjuk, azért hiányozna, főleg ilyenkor, amikor Riley keze hatalmas hozzáértéssel masszírozza. Valamit, akartam mondani, de előbb muszáj volt egy rohadt elégedett sóhajt kieresztenem a pofámból, hadd tűnjek már egy igazi majomnak, mert hát miért ne csinálnék tökéletes idiótát magamból Riley előtt? Imádom megnehezíteni a saját életem…
- Pff és mit csinálsz, ha öt perc múlva még kurvára nem a szűk seggedet fogom döngetni? Megerőszakolsz? – ráncoltam a szemöldököm, oké az erőszak az én asztalom, csak érdekelt, hogy mi lesz, ha baszott passzív leszek.  Kicsit erősebben szorítottam össze a számat, mert Riley keze egyre durvábban dolgozta a nadrágon keresztül kirajzolódott férfiasságomon, aki baszott hálás volt, hogy végre vele foglalkoznak. Hát így persze, hogy mondhatok bármit, mert csak segget csinálok a saját számból. Riley mosolya egyre idegesebbé tett, míg keze meg egyre türelmetlenebbé és izgatottabbá. Az élet tele van ellentmondásokkal, hát nem fasza?
– Mindenkinek ennyire örül…- vágtam csak azért is vissza, ez persze részben igaz is volt, hiszen, ha kellő figyelmet kap, akkor ő bizony keményen áll, mint most. Öklömet összeszorítottam, mikor megpöckölte, majd tovább masszírozta merevedő szerszámomat. Szórakozik velem… Rohadtul szórakozik, és ettől kezdem elveszíteni a józan eszemet. Még a végén tényleg kúrni fogom öt percen belül, jah nem, már csak három, mert kettő letelt…
- Nos a korom ellenére az én memóriám kitűnően működik, pontosan emlékszem, ha ez érdekel. – válaszoltam, az, hogy emlékszel valamire még önmagában semmit nem jelent, nem igaz? Pontosan tudtam, hogy addig fogja ezt a macska-egér játékot játszani, amíg egyikünk bele nem un a játékba, mondjuk, jó lenne tudni melyikünk, melyik. Gondolom, az, hogy csak itt állok és várok rá azt jelenti, hogy én vagyok az egér… Vagy most az egér baszakszik a macskával. Éreztem, ahogy forró nyelve lassan végig nyal a nyakamon újra és újra, nedves csíkot rajzolva pulzáló bőrömre, ami aztán csókokra váltott. Most akkor, ha már itt vagyok miért is próbálok ellenállni? Vajon letelt már az öt perc? Nehogy már Rileynak legyen igaza. A keze lassan dolgozott azért, hogy kevesebb anyag álljon az útjába, míg teljes teste az enyémnek simult, de a kérdése tette fel a kibaszott pontot az i-re, meg ahogy kacéran végig nyalt az ajkaimon. Kezem a nyakánál ragadta meg Riley felsőjét miközben hátrálásra kényszerítettem, hogy az egyik fülke ajtajának passzírozhassam szétnyomva a lábát, hogy merev férfiasságomat az ő ölének nyomhassam.
– Emiatt nem kellene aggódnod, pontosan tudod, hogy annyira keményen baszok, amennyire a farkam az…- engedtem el a felsőjét, hogy kezem a feje mellett csattanjon a fülke ajtaján, míg ajkaimmal lecsaptam ajkaira, hogy durván harapva, faljam azt a túl sokat beszélő száját.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Márc. 21, 2016 11:47 pm Keletkezett az írás



+18



Nem értem, hogy Caine hogy képes ekkora türelemmel rendelkezni. Sokszor én is bemosnék saját magamnak. Jó érzés piszkálni, de azért néha - nagyon néha - sajnálom is. De nem kötöztem a székhez, bármikor elmehet, ha úgy tartja kedve. Tudom, hogy nem utál, mert akkor már nem lenne itt. Én se utálom, csak kurva sokszor fel tud idegesíteni a közömbösségével és a szövegeivel.
- Mert itt van dolgom, és Ausztrália azért jobb hely, mint a vágott szeműek hazája. Ez az otthonom, és nem a bálnavadászok rizsföldje. - Oké, ez kicsit rasszistának tűnhetett, de ez az igazság. Ausztrália sokkal jobb. Japán egy teljesen más világ, más kultúra, minden teljesen más. Minden anime fan tinilány álma, hogy kijuthasson oda, de ha tudnák, hogy mennyire egy zárkózott népség, és sose fogadnák be őket. Eh. Persze álomvilágban mindig jobb élni.
Néhány a közelünkben ülő ember felkelt az asztalától, és távozott a kajáldából, miközben minket bámultak szúrós szemmel, ezzel is utalva arra, hogy miattunk mennek el. Pff. Biztos ez a bajuk, hogy nem sokszor szoktak "elmenni". Begyöpösödött idióták. Hazamennek, és kiverik a hallottakra. Vagy esetleg halottakra.
Általában a rideg emberek mellett halálra unom magamat, az agresszió szokott tetszeni, de Caine esetében ez a ridegség baromira be tud indítani. Nem fitogtatja az erejét, mivel így is tudom, hogy mikre képes...és emiatt meglovagolnám mindenki előtt.
- Ja, neked. Nem kell mindig belemerülni a részletekbe, meg belekötni a dolgokba...akkor is jól állna a tűzoltó ruha. Hmm...rendőrnek is jó lennél, engem bármikor letartóztathatnál és megmotozhatnál. Talán még a testüregvizsgálat is tetszene. - Még sose csináltam rendőrautóban, pedig izgalmas lehet. Sőt, a rendőrőrsön is jókat lehetne kettyinteni.
Caine szerencsére betért a férfi mosdóba, és egyelőre senki se jött, hogy megzavarja ezeket a szép pillanatainkat. A dudorodó férfiasságát megállás nélkül dörzsöltem a tenyeremmel a nadrágján keresztül, miközben az én gatyám is elviselhetetlenül szűkké vált.
- Pontosan. De azt az erőszakot nagyon élveznéd. - Vigyorogtam rá gonoszul, és a sóhajából ítélve tetszik neki amit a kezemmel csinálok. Na meg legfőképpen abból tudom ezt kikövetkeztetni, hogy a kezem alatt eléggé kemények a dolgok idelent. A számat nyalogattam, miközben hol Caine arcát, hol pedig az ágyékát vizslattam.
- Azt gondolom...de én a törzsvendége vagyok, nekem különösen örül. - Nem bírtam, de nem is akartam letörölni a széles vigyort az arcomról. Logikus, hogyha kézimunkázzák akkor nem csak nekem óhajt felállni a farka, de jó érzés táncolni az idegein.
- Ez igazán jó hír, mert én is emlékszem mindenre. Minden egyes alkalomra, hogy milyen kibaszott jó érzés volt amikor bennem voltál. Meg amikor olyan hevesen csináltuk, hogy nem tudtam az ágy szakad le előbb, vagy pedig én kapok szívrohamot. - Néha azért előfordult, hogy ittas voltam, mikor rá másztam, vagy ő rám, de még azokra is emlékszem...halványan.
A kérdésemmel sikerült felhergelnem, és a számat beharapva figyeltem, ahogyan megragadja a pólómat, és azután hagytam, hogy nekinyomjon az egyik fülke ajtajának. A lábaimat terpeszbe nyomta, aztán felnyögtem, mikor megéreztem a kemény férfiasságát a lábaim közt. - Hmm...asszem tudom. - Nem ijedtem meg, mikor a keze ma már másodszorra haladt el nem messze a fejem mellett. Viszonoztam a durva csókját, de én harapdálás helyett mindkét kezemmel a haját kezdtem el húzni teljes erőmből, mintha csak el akarnám tolni magamtól a fejét. Persze erről szó se volt, mert közben nyomtam magamat előre, hogy minél jobban hozzásimulhassak.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Márc. 25, 2016 9:17 am Keletkezett az írás



+18



Válasza kicsit meglepett, bár a magam részéről gyűlöltem az ilyen szentimentalista megjegyzéseket, valahogy Riley szájából olyan aranyosan hangzott. Nem is tudtam elfojtani egy elgondolkodó mosolyt, úgy látszik, a legtöbben tényleg ragaszkodnak a saját hazájukhoz… Érdekes, nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyok számomra mindig, minden, mintha ugyanolyan lenne. Hoppá, várjunk csak, én most tényleg aranyosnak tartom a velem szemben ülő retardáltat? Egy ideig vizsgáltam, attól, hogy valaki véletlenül aranyos dolgot mond, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő maga is aranyos… Ráadásul a velem szemben ücsörgő kurvára messze volt az aranyostól általában, bár ha nem ismerném, bedőlhetnék a látszatnak. Riley, ha nem beszélt tényleg ártatlannak tűnt és aranyosnak, de elég hamar összetörik ez a kép, ha meghallasz a szájából bizonyos dolgokat. A gond az volt, hogy úgy tűnt én mindkét fajta Rileyért odáig vagyok, pontosabban nem én, inkább az alsó felem. Az agyam azonban más véleményen volt, hisz gyakran küldte a „nyírd ki” parancsot, amikor Rileyval elszaladt a ló, nem is értem, hogy lehet, hogy még sosem esett a közelemben komolyabb baja. Nos, biztos a kurva nagy önuralmamnak köszönheti, meg a csodáknak és persze az elcseszett farkamnak. Remélem egyszer tényleg, nagyon hálásan megköszöni az említett testrészemnek a védelmet…. Nah tessék, már megint. Mély levegőt vettem, mintha csak eddig elmélkedtem volna válaszán.
– Nem hittem volna, hogy ilyen hazafias állampolgár vagy, eddig nem igazán voltál az ausztrál társadalom elismert, vagy hasznos tagja… És kétlem, hogy ezek után az leszel, hacsak nincsenek világmegváltó ötleteid. – nehogy már erkölcsileg többet érjen nálam, mert én aztán szartam a társadalomra, ha csak nem állt érdekemben, hogy érdekeljen mi is zajlik jelenlegi hazámban. Mondjuk, amilyen a világ nem hiszem, hogy bárkinek jogában állna bírálni, ahogy Rileynak sem, de akkor is… Hm, talán kezdek érzékeny lenni? Áhh, ez is biztos csak Riley társaságának köszönhető, ha nem ő ülne velem szemben baszottul nem érdekelne az sem, ha katonának vonul be a hazájáért.  Figyeltem, a hideg pillantásokat, melyeket én és asztaltársam kaptunk, nem mintha nem szartam volna pont telibe, hogy más éppen, hogy vélekedik Riley viselkedéséről, vagy az enyémről, mert Rileyt csak én kritizálhatom, ahogy magamat is, szóval lehet sorba állni, hogy bevegyék a faszomat és akkor már rögtön nem ilyen pillantásokkal fognak méregetni. Amúgy meg ez az egész kis közjáték Riley hibája, hiszen én kulturált ember vagyok általában nem beszélek az asztalnál, míg eszem. Vagy legalábbis nem olyan dolgokról, melyekről Riley beszél előszeretettel, mondjuk, lehet az is minősít, hogy engem nem zavar annyira és nem hagyom tényleg itt a fenébe. Jó, hát ha a helyemben lennének ők sem állnának fel, hogy kisétáljanak. A lebilincselő Riley Wicks hatás, nem igaz? Vagy tényleg csak én vagyok ekkora gyökér… Istenem add, hogy Riley különleges képessége legyen, hogy mindenki addig farkalná, amíg mozog és nem az én gyengeségem. Ha visszamehetnék a múltba tuti nem… Minek áltatom magam? Akkor is megfarkalnám, bár akkor még ilyen téren ártatlan volt, szóval minden az én hibám. Kétlem, hogy én csináltam belőle ekkora szexéhes bestiát. Ennyire nem vagyok jó. Vagy mégis?
– Szeretek cáfolni, azt hittem azért végeztél egyetemet, hogy vitatkozhass velem, nah meg másokkal, mondjuk te diploma nélkül is mindig ezt csináltad. Akkor, talán bevonulok rendőrnek, mert szívesen lecsuknálak, de a motozást, vagy a testüregvizsgálatot lehet, kihagynám..- úgy néztem, mintha valóban megtehetném, pedig valószínűleg már kurva késő pályát módosítani és nem is szívesen sétálnék be a rendőrségre egy, „sziasztok fiúk” felkiáltással. Sajnos nem minden zsaru korrupt, ha mindet meg lehetne venni nem lenne gondom a dologgal, de vannak olyanok, akik hisznek abban, hogy ők szolgálnak és védenek, csak nem engem… Utána mentem, bár pontosan tudtam, hogy megint életem egyik nagy, ha nem a legnagyobb hülyeségét követem el. Riley olyan, mint az a baszott huszonkettes csapda, de lehet, csak engem vonz annyira, mint molylepkét az a baszott elektromos rovarcsapda. Egyszer tuti leszokom róla, de tényleg… Mondjuk, lehetne ez az újévi fogadalmam, soha többé nem gyújtok rá és soha többé nem döngetem meg Rileyt. Kár, hogy a cigit is minden évben megfogadom, hogy leteszem. Persze rögtön megfeledkeztem ezen tervezett fogadalmamról, amikor tenyere a megfelelő helyen kezdett mozogni a nadrágomon. Egy ideig gondolkodnom kellett, hogy min is gondolkodtam az előbb, de nem igazán akart az eszembe jutni, mert valahogy figyelmem mindig Riley kezére visszatérve összpontosított az ezdekurvajóérzésre. Kicsit össze kellene szednem magamat, de már elég rég nem engedtem ki ilyesféle szórakozással a gőzt, amire nekem persze szükségem van, sőt minden egészséges férfinak szüksége van, akinek van használható farka. Riley szavai emlékeztettek, hogy bármennyire is jó érzés, amit csinál, nem kellene rögtön ennyire engedelmesnek lennem, még ha a farkamnál fogva vezet, akkor sem.
– Ez egy kis önreklámnak hangzott a szádból, tudod, nem hiszek az ígéreteknek, csak a bizonyítékoknak. – vágtam rá és próbáltam visszafogni a lélegzetemet egy ideig. Figyeltem, ahogy a száját nyalogatja, nos, akkor most már biztos macskának képzeli magát és azt hiszi én leszek az egér. Hát ezt baszottul rosszul hiszi. Miért tud minden szavamra visszavágni? Ezzel csak tovább ingerel és nem elég, hogy már a farkamat, de kezdi az agyamat is ellepni a vörös köd.
– Ne beszélj már annyit...- morrantam fel, mert kellően beindított és felbaszott minden tekintetben.  Engedelmesen hagyta, hogy a fülkének nyomjam, és befészkelődjek a combjai közé, hogy aztán durván csókolhassam, haraphassam, mire a hajamat tépte. Nem azért ragadta meg fürtjeimet, mert valóban ellenkezni akart, hiszen akkor nem simulna a testével ilyen engedelmesen, ez csak egy játék, de engem mégis arra ösztönzött, hogy minden ellenállás ellenére tovább haladjak. Tényleg erőszakos vagyok... Kiszakadtam a csókból, egy pillantás alatt felmértem, hogy bizony elég vörösre és duzzadtra sikerült varázsolnom a másik ajkait a kemény csókokkal, de rohadtul nem érdekel, főleg, hogy még mindig a hajamat tépi. Több dolog miatt nem szeretek nyilvános helyen belemerülni az élvezetekbe. Az első ok, nem vetkőzhetsz le, mert bármikor benyithat valaki, hogy távozásra szólítson fel, s bár eddig még senki nem jött be, nem biztos, hogy kitart a szerencsénk. Pedig legszívesebben letépném Riley ruháját, de akkor, hogy megy haza? Levetkőztetni sem célszerű, mert ha én nem szeretnék pucér seggel távozni az étteremből nyilván ő sem. Egyik kezem megragadta a felsőjét, hogy egyetlen mozdulattal a felhúzzam azt és a szájába nyomjam, hogy ne csusszanjon mindig le, míg az én kezem a felsőtestét taperolja, simogassa. Ennyit arról, hogy nem motoznám meg. Másik kezem is elvettem a feje mellől, hogy a fenekébe markoljak, majd azt masszírozzam vele a nadrágján keresztül.
– Mindig ennyire szar helyen jön rád a baszhatnék mostanság? – teszem fel a kérdést, amire nem fog tudni válaszolni a szájába gyömöszölt anyag miatt, de legalább addig sem beszél. Kicsit lejjebb csúsztam, hogy a számmal is feltérképezhessem mellkasát, hogy immár a bőrét nyalhassam, haraphassam mohó ajkaimmal, de a fenekét sem engedtem el egy pillanatra sem. Meg is feledkeztem róla, hogy Riley börtönben volt, mi lesz, ha érzésre már nem ugyanolyan jó a segge? Vagy, ha összeszedett valamit? Kezdtek kétségek gyötörni és így persze némileg az érdeklődésem is lankadt odalent... Tessék néha használom én az eszem, bár a szarabb pillanatokban, legalábbis úgy tűnik... Beharaptam a bőrét, lassan szívogattam, majd elengedtem a fogaim közül, hogy rápillanthassak.
– Ugye nem szedtél össze semmit? Mármint a japánoktól… - tettem hozzá, hogy ne legyen túl gyanús, bár régen ilyesmire nem kellett rákérdeznem, mert Riley is ismerte a védekezés fogalmát, de hát ugye a börtönben nem mindig az van, amit az emberek szeretnének. Elővigyázatosnak kell lennem nah, mert attól, hogy kicsit lazább még baszottul élvezhetem a seggét, de jó lenne tudni, hogy most húzzak-e óvszert, mert úgy olyan, mint zokniban tusolni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Márc. 28, 2016 3:56 pm Keletkezett az írás



+18

Sokan fosnak Ausztráliától, mert a mérgező állatok száma kissé magas. Nem tudom, én eddig sose féltem, talán azért, mert ide születtem, és nem egy bevándorló vagyok. Egyszer sem akartam Japánban maradni. Egyedül az Egyesült Államokba költöznék, de egyelőre nincs okom arra, hogy odarepüljek. Nekem tetszik az itteni élet.
Na meg a rizsevők földjén hogyan is találkozhatnék olyan emberekkel, mint Caine? Hmm..Caine Yakuza kiadásban. Eh..ha ázsiai lenne nem gerjednék. Ez nem rasszizmus, csak Caine így a jó, amerikai testben-húsban. Japánizálva már nem is lenne olyan magas, izmos, na meg persze zöld szemű. Nem mintha engem bármennyire is beindítana, hogy milyen színű a szeme. Eh. Régen az esetek túlnyomó részében háttal voltam neki, és négykézláb. A szemeit nem nagyon vizslathattam. A szeme helyett sokszor inkább a farkára koncentráltam, az a kedvenc részem rajta...vagyis volt. Eh. Részben még mindig az. Szegény kicsi Caine, már megint egy darab húsnak van nézve. De legalább egy jó nagy darab húsnak.
- Ja, mert te nagyon a hasznára voltál itt bárkinek vagy bárminek is, ugye? A helyedben inkább csöndben maradnék, te csak egy amcsi vendég vagy Ausztráliában, egy bevándorló. - Tényleg nincsenek világmegváltó ötleteim, de ő se csináljon úgy, mintha segítené az összes embert, és az országot. Pff. Amúgy is kurvára leszarom, nem érdekel, hogy mennyire vagyok hasznos tagja itt bárminek is. Caine "tagja" meg igazán hasznoskodhatna már bennem. Nem értem magamat, hiszen amíg Japánban voltam nem is gondoltam rá, most meg úgy érzem, hogyha nem vágja belém magát öt percben belül, felrobbanok. A börtönben elég sok mindent...kaptam, szóval nem kéne ennyire kiéhezettnek lennem. Pff! Nem is vagyok az, csak..csak nem tudom. Caine-nek még akkor is szétdobnám a lábaimat, ha taknyosan, büdösen fetrengene egy kupac trágyában. Jó, azért ne essünk túlzásokba. Egyáltalán nem lehetetlen neki ellenállni. Nem az. Tényleg nem.
- Eh, ne hidd magadat ennyire fontosnak, hogy csak miattad végeznék el egy egyetemet. Azért nem vitatkoztunk olyan sokat, csomószor betömted a számat. Pedig imádnám, ha megmotoznál. Direkt a seggembe tenném a drogot. Jó, a testüregvizsgálatot kihagyhatjuk. - Pedig a farkával biztosan alapos munkát végezne, miközben kutatna bennem. Caine egy bilinccsel és gumibottal a kezében...asszem tudom már, hogy ma mire fogom kiverni.
- Nem érdekel, hogy minek hiszel és minek nem... - Vicces látni, ahogyan Caine és a farka teljesen különböző véleményen vannak. Már alig vártam, hogy kivehessem a nadrágjából, de jól esik egy kicsit kínozni. Azok után, hogy a falba passzírozott, ezt igazán megérdemli. - Chhh... - Ő miatta beszélek ennyit. Még szélesebben vigyorogtam a morranása hallatán, elég könnyű volt ilyen felhevült állapotba hoznom.
A harapásoktól a csók után a szám úgy égett, mintha belefejeltem volna egy vödörnyi lávába, de nem nagyon érdekelt. - Mi a faszt csinálsz? - Az már annál inkább, hogy felhúzta a pólómat és a számba gyömöszölte, de egy elégedetlenkedő nyöszörgésen kívül nem ellenkeztem. A simogatástól, és a fenék markolástól egyre hangosabban a sóhajtoztam, amit a számban lévő pólóm eltompított valamennyire.
- Igen... - Motyogtam bele a pólóba, de lehet, hogy Caine nem is hallotta a választ. Sajnos a börtönben rohadtul nem én döntöttem el, hogy hol akarok baszni, de erről neki nem fogok beszámolni. Mellesleg engem felizgat, amikor olyan helyen csináljuk, ahol bármikor ránk nyithatnak. Mikor a szájával a mellkasomat vette célba, mocorogni kezdtem, de elengedtem a haját, és úgy élveztem a csókolgatást, és a harapdálást. A keze nem eresztette el a fenekemet, és én igyekeztem még jobban belesimulni a seggemmel a tenyerébe. Most már az én farkam se bír magával, annak ellenére, hogy én akartam őt kínozni, úgy tűnik fordult a kocka. Kapja be. A harapásoktól tiszta foltos lesz a felsőtestem holnapra, ez is az ő hibája. De nem zavar.
Egy kérdéssel sikerült a hangulatomat lejjebb vinnie. Mi van? Fúj már! - Nem.. - Válaszoltam röviden, mivel a póló miatt nem nagyon tudok beszélni. A börtönben sokszor kerültem be az orvosiba, ahol vért is vettek, és nem volt semmilyen nemi betegségem. Se AIDS, se szifilisz, se semmi más. A japánoktól meg végképp nem kaphattam el semmit.
- Megbaszol végre, vagy csak a szád jár, és már nem is tudsz rendesen dugni? - Kezdtem ideges lenni, azt akartam, hogy végre dugjon már meg, és ne kérdezgessen hülyeségeket.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Ápr. 02, 2016 10:33 am Keletkezett az írás



+18


Elhúztam a számat, oké nyilván én sem voltam hasznára a társadalomnak, sőt, ha úgy vesszük én baszott kártékony vagyok, de én nem is vagyok ide valósi. Pont telibe szarom, hogy azt a politikust pénzelem, aki csak lopni és hazudni akar, amíg nekem ez így előnyös üzlet, addig sajnos az ausztrál állampolgárok várhatnak a maguk kis szupermenjükre. És arra még várhatnak jó sokáig, amennyi korrupció van itt… Nem mintha máshol nem lenne.
– Ez fájt, azt hittem az ausztrálok vendégszerető népség, most meg lebevándorlózol Riley? Eddig semmi bajod nem volt azzal, hogy nem vagyok hasznára senkinek? És most? Toloncoljanak ki ezért? Amúgy meg fizetek adót… - és tényleg fizettem, szóval legalább nem ingyenélő voltam, mint a velem szemben ülő egyetemet végzett, ám munkanélküli lusta here. Ez nem bírálat, hisz az országa eltartja Riley ingyenélő seggét, de ha már fizetek azért, hogy maradhassak, akkor ne kapjam már a pofámba pont Rileytól, hogy egy bevándorló vagyok. Még én legyek hálás, hogy itt lehetek? Tényleg? És mit vár, hogy fejezem ki a hálámat? Tetováltassam magamra a koalákat, vagy a kengurukat? Esetleg énekeljem el ausztrál himnuszt? Nem, mintha az amerikait el tudnám énekelni. Tényleg szörnyű egy állampolgár vagyok, de védelmemre szóljon, hogy ilyen neveltetést kaptam. Érts a matekhoz, az üzlethez, legyél eléggé művelt, hogy ne nézzenek ki egy puccos vacsorán a fontos emberek, a többit meg szard le. Jó hát műveltség terén volt mit gyakorolnom, de elég nehéz eljátszani az úriembert, amikor az utcán a suttyót játszom. Lassan skizofrén leszek és magamban fogok beszélni…hmm..most is magamban elmélkedem… ez csak akkor lesz gond, ha már hangosan teszem, vagy jó lenne beköltözni a hangok miatt egy sárga házba? Csendesen elmélkedtem egy sort saját állapotomról, majd arra jutottam, hogy még bőven így is normálisabb vagyok, mint az ausztrál átlag. Hipphipp hurrá, nem kell muszájdzsekiben azon agyalnom, hogy vakarom meg a farkamat.
– Sejtettem, hogy nem is miattam végezted el, szóval akkor te mi is vagy? Mármint mi lennél, ha felnőnél és állást keresnél? – nem mondtam el, hogy ilyen kéjéhes testtel, meg vigyorral minek mehetne el képesítés nélkül is. Hát nem kurvára jó fej vagyok vele? Ide nekem egy baszott piros pontot, sőt szerintem ma már bőven túlszárnyaltam magamat, mivel baszott kedves voltam Rileyval.  Felsóhajtottam.
– Igen valószínűleg azért, mert jobb szeretem, ha inkább mással foglalod el a szádat, ha már be lehet tömni… Megmotozni? Ugyan, elég végig néznem rajtad, hogy lássam, hogy nem rejtegetsz semmit, amiért érdemes lenne a gatyádban turkálni. A seggedbe? A legtöbb csempész, mintha így halna meg, mármint, hogy a seggébe teszi. Milyen engedékeny vagy…- próbáltam magam elképzelni, ahogy rendőr egyenruhában nyomom terpeszbe Riley combjait, közben lökve  a „jogában áll hallgatni” dumát, mint a filmekben. Nem lenne rossz, de Riley még akkor sem hallgatna, ha jogában állna, és rögtön panaszkodna rendőri túlkapás miatt, ha nem a tetszése szerint mennének a dolgok. Hát ennyit a király képzelgésről. Én megpróbáltam tényleg, de maradjunk a realitás talaján. És a realitás, most kivételesen jobb volt, mint a képzelet, vagyis lehetett volna, ha Riley nem húzza feleslegesen az agyamat azzal, hogy a farkam pontosan úgy viselkedik, mintha ő lenne a kobrákkal suttogó. Hát igyekeztem megkérni, hogy hallgasson már, nem kell minden apró részletet kommentálnia nekem, hát pontosan itt vagyok és érzem, hogy mi folyik itt. Jó még nem folyik, de ha továbbra is játszik velem, akkor úgy megharapom a száját, hogy megint vérezzen.  Úgy vigyorgott morranásomra, mintha pontosan ez lett volna a célja, hogy ennyire meg akarjam baszni, pedig az előbb még milyen királyul ellenálltam neki, most meg pontosan azt teszem, amit vár tőlem, amire számít. Ehh, mindegy, most már akkor is akarom, szakadtam ki a csókból, hogy tovább haladjak, hisz ki tudja mennyi időnk is van és nem szeretném a felénél abbahagyni, hiszen szegény farkam már eléggé rákészült a dolgokra. Kérdésére úgy pillantottam rá, mint egy idiótára. Hát nem nyilvánvaló? Azt hittem Riley elég felvilágosult és nem kell vele barkochbáznom szex közben meg válaszolgatnom az ilyen kérdésekre. Most mit csinálsz? Komolyan? Úgyis mindjárt meglátja, hát nem foglalkoztam vele tovább, inkább bőrének és testének szenteltem figyelmemet. Válaszára elhúztam a számat, nem mintha nem tudnám itt is magamévá tenni, de vannak helyek, amik sokkal kényelmesebbek és én elég kényelmes fajta vagyok. És még mindig bánom, hogy nem vetkőztethetem le teljesen.
– Értem, de ha félbe kell hagynom, mert ránk nyitnak rohadt morcos leszek… - figyelmeztettem, miközben belenyaltam a köldökébe. Éreztem, ahogy fenekét egyre jobban tolja tenyeremhez, miközben a saját pólójába nyöszörög. El néztem művemet, holnapra tele lesz teste a ma történtek emlékével, amit meg is érdemel, emlékezzen csak arra mi is történt, mert megérdemli, hisz ő húzott fel annyira, hogy egy férfi mosdóban csináljam vele. Tényleg nulla vagyok önuralomból, ha róla van szó, mármint a testéről, mert csak a teste érdekel jelen pillanatban. Kigomboltam a nadrágját, mert úgy láttam, hogy eléggé feszül benne, meg nem sokára úgyis le fogom majd tolni a seggéről, amit immár csak egy kézzel markoltam. Aztán felötlött bennem a kérdés, az a baszott kérdés, melyet fel kellett tennem, bár nem igazán akaródzott, amikor már ennyire belemelegedtünk a dolgokba. Látszott, hogy Rileynak sem tetszik a kérdésem, csak hát ugye a börtönben ki tudja mi is történt vele. Egy mondatos válasza rögtön megnyugtatott valamennyire, a kérdése pedig megint felbaszta az agyamat.
– Milyen türelmetlen lettél hirtelen…- egyenesedtem fel, s fordítottam meg, hogy már a mellkasa nyomódjon a fülkének, miközben legyűrtem nadrágját a térde közepéig.
– Az előbb még simán szórakoztál volna velem, az már nincs ínyedre, ha téged váratnak Riley? – csaptam a fenekére, majd markoltam immár mezítelen, pőre húsába.
Szóval, akkor csak tegyem be így? Ne is készítselek elő? – tettem fel még több kérdést, melyekre nem vártam választ, hiszen arra vár, hogy megbasszam, úgy ahogy van, majd panaszkodhat utána a meggondolatlan szavai miatt. Toltam lejjebb a saját nadrágomat is, hogy fenekének nyomhassam farkamat, majd egyetlen lökéssel betegyem neki a hegyét. Hát nem vagyok visszafogott és előzékeny vele, annak ellenére, hogy meg sem érdemli? Nahugye.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Ápr. 03, 2016 7:04 pm Keletkezett az írás



+18

- Hé, te kezdted! Amúgy meg nem minden ausztrál vendégszerető. Pff, miért, nem bevándorló vagy? Nem nevezhetlek tősgyökeres ausztrálnak, mert rohadtul nem vagy az. Nekem nincs bajom ezzel, csak reagálni akartam a kedves megjegyzésedre. Túldramazitálod. Nem kell kitoloncolni. A bevándorlók farka amúgy is nagyobb általában. Biztos a sok amcsi hamburger miatt van. Potencianövelő van benne. Mintázhatnák rólad a mega-dildókat. Na jó, az azért már túlzás lenne... - Én aztán pont leszarom, hogy Caine kinek/minek van a hasznára és minek nem. Csak ha már ő ilyen aranyosan sérteget, én se akarok kimaradni a játékból. Pff. De mellesleg tényleg nem csinál sok mindent..oké, fizet adót, de ennyi. Ő is olyan balhés, mint én, csak kicsit nagyobb kiadásban. Most jut eszembe, hogy még asszem sose kérdeztem meg, miért pont Ausztráliába jött. Ennyire tetszenek neki a mérgező állatok? Esetleg koala fétise van? Igazából sose érdekelt, csak örültem, hogy itt van. Mármint elviseltem, hogy itt van, és jó volt vele együtt lógni. Na meg az amerikai akcentusától meghalok. Olyan menő, felőlem sorolhatná egy héten keresztül a lepkék fajtáit, nem zavarna, legalább hallgathatnám az amcsis beszédét.
- Gazdálkodás és menedzsment diplomám van, szóval csomó helyre jelentkezhetnék. Marketing, kereskedelem, mit tudom én. Amúgy meg már felnőttem. Kettőnk közül nem én vagyok az, aki nem csinált semmit sem az elmúlt hat évben. - Chh. Fel vagyok nőve! Csak nem akarok munkát keresni. Hiába van diplomám, én nem akarok ilyesmivel foglalkozni. Ezt rám kényszerítették. Az emberkereskedelem is kereskedelem, nem? Hmmm.
- De az élet nem kívánságműsor, nem tömheted be a számat amikor csak akarod. És ha mégis van nálam valami? Sose tudhatod. Ezt hol olvastad? Beleoperáltathatom a májamba is. Tudom, a kedvességemnél már csak az engedékenységem a nagyobb. - Caine rendőrruhában, katonaruhában vagy tűzoltóruhában nagyon durván jól nézne ki. Vagy valami bőrcuccban. Na jó, meg kell kultúrálódnom, vége az álmodozásnak.
Nem válaszolt a kérdésemre, de ezt már megszoktam. Ilyenkor nagyon aranyos Caine, úgy koncentrál, mintha valami nagyon nehéz és bonyolult dolgot művelne éppen. Ebben pedig nem zavarhatom meg. Nem baj, élveztem amit a szájával művelt rajtam, és a fenekemet markoló keze sóhajtozásra késztetett.
- Akkor majd megnyugtatlak, hogy ne legyél túl sokáig morcos. - Remélem, hogy nem nyitnak ránk, mert már nem bírok magammal, és magamban akarom érezni Caine-t. Nem számítottam rá, hogy a köldökömnek is jut Caine nyelvéből, a meglepettségről ugrottam egy kicsit. Pff. Kenguru lettem. Caine farkán szívesen ugrálnék. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor kigombolta a gatyámat. Végre, szabadság! Azt hittem, hogy felrobban a farkam a nadrágban. Caine kérdése kicsit hazavágta a hangulatomat, de ez a mélyrepülés nem tartott sokáig.
- Eddig is az voltam... - Néztem őt vigyorogva, aztán hagytam, hogy megfordítson. A felsőtestem nekinyomódott a hideg fülke ajtajának, miközben próbáltam kiköpni a számból a pólómat, ami nem nagyon akart sikerülni. Kapd be, Caine. Örültem, hogy a nadrágom most már semennyire se fogta vissza a farkamat, mivel lejjebb lett húzva.
- Pff, persze, hogy nincs. Amit én megtehetek, azt más nem... - Hátrapillantottam, amikor a seggemre csapott, és direkt megemeltem a fenekemet egy kicsit, hogy még jobban markolhassa. Olyan szép. - Igen...előkészítés nélkül is élvezni fogom. - Fordultam vissza az fejemmel a fülkéhez, és amikor benyomta nekem a farka hegyét, a homlokomat a hideg felületnek támasztottam, miközben felnyögtem. - Hmm...ez még mindig nagyon jó. Ilyen rövid, vagy van ami még nincs bent? - Gonoszkodtam kicsit vele, de persze tudtam, hogy csak nem akarta rögtön berakni nekem tövig. Milyen kedves.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Ápr. 16, 2016 11:50 am Keletkezett az írás



+18

Nem értettem miért is ment át ez a szent, ausztrál hazafi duli-fuliba. Jó, hát nem voltam állampolgár és nem is akartam az lenni, mert igazából rohadtul nem szerettem itt lenni. Nem azért, mert én Made in USA vagyok, vagy más ilyen érzelgős picsogás miatt, egyszerűen nekem mindenhol ugyanolyan. Teszem a dolgom és pont. Ha egyszer, ne adj isten, apám nyugdíjba akarna vonulni és haza rendelne, nem hullajtanék könnyeket, hogy itt kell hagynom az országot, ahogy Amerikáért sem hullajtottam könnyeket. Baszott találékony vagyok nah. Bár az is lehet, hogy baszott érzéketlen. Jah az valószínűbb. Nem szeretek egy országot sem, de könnyedén megtanulok benne élni, én tuti nem lapozgatok utazási könyveket, arról álmodozva, hogy hol élnék szívesen vagy nem. Engem jobban érdekel, hogy az adott városban mennyi a megkenhető ember, jó-e a felvásárolható ingatlanok ár-érték aránya és, hogy mennyire erős az illetékes csoport meg a helyi rendfenntartószervek egységei. Az agyam így működött, apám sikeresen így programozta be és az a baszott program valószínű halálomig fog működni az agyamban. Azt nem tudom, hogy mik az ausztrál főlátványosságok, az élőlények, sőt néha még a fővárosban is kételkedem, de azt pontosan feltudnám sorolni, hogy hány maffia csoport tevékenykedik, melyek nyereségesek, mely bandákat jobb kerülni… Szépen elelmélkedtem magamban, amíg meg nem halottam a farok szót. A bevándorlók farka… Kezdtem azt hinni, hogy Riley nem találkozott az én farkamnál nagyobbal életében, mert legalább annyira sztárolja ezen testrészemet, hogy kezdem azt hinni, hogy tényleg nincs nagyobb. Vagy Riley még sem ismert meg annyi faszt utánam, mint feltételeztem… Pedig a börtönben azt hinné az ember, hogy találkozott egy jó párral, ami most így hirtelen el is kezdett zavarni. Miért is zavar? Hiszen Riley minden porcikája azt kívánja, hogy megrakják nem csoda, ha… Hmm ez furcsa, mert tényleg kurvára zavar, úgy tűnik már nem vagyok annyira dühös rá és most sajnálom szegény fenekét. Képzeletben jól arcon csaptam magam, mert hát valószínűleg megint a farkammal gondolkodtam és nem az agyammal, szóval gyorsan el is vetettem az előbbi kis gondolatmagot, vagyis pont, hogy kigyomláltam. Egy kibaszott kertész vagyok a saját lelkivirágoskertemben. Übercikicuki kantáros gatyeszban… Egy hatalmas locsolócsővel. Ez az utolsó gondolat Rileyé is lehetne. Hatalmasat sóhajtottam, tessék teljesen rá vagyok hangolódva erre a kreténre.
– Nem hiszem, hogy a dildó gyárak az én méretemmel árulnák a portékáikat, főleg, hogy biztos tervezhetnek nagyobbat, hiszen csak anyag és fantázia kérdése. – tessék sikerült nekem is a lényegre válaszolnom, gratulálhatok magamnak, jó, hogy nem pirulsz itt el, mert Riley szerint tiéd a „legnagyobb farok díj” és szó szerint értendő, nem a viselkedésre. Oké, majdnem eltátottam a számat. Mármint Riley végzettségére, mert ha van diplomája gazdálkodás menedzsmentből, akkor mi a faszt keres itt velem? Húzzon dolgozni, gazdagodjon meg hamar és éljen átlagos életet, kerülje a bajt. Jah, tényleg Riley vonzza a bajt, mint egy kibaszott mágnes, nem beszélve arról, hogy rohadt lusta is, de akkor, hogy lett meg a diplomája? Tényleg meglepett nah. Én is csináltam dolgokat, csak ezekkel a dolgokkal nem vágok fel. Sőt, kivirágoztattam az üzletet, jobban megy a szekér, mint eddig bármikor, csak hát ez nem olyan terület, amire büszke az ember. Ráadásul amúgy sem akartam még kiteregetni a velem szemben ülőnek a kártyáimat. Még nem? Hát valószínű, hogy lesz még dolgom Rileyval… Persze pusztán csak pénzügyileg, az üzlet szempontjából. Most magamat áltatom?
– Én megtehetem, hogy ne csináljak semmit és még így sem én vagyok rászorulva, hogy meghívjanak kajálni. Amúgy meg sokra mész azzal, hogy bárminek elmehetnél, mert nem élsz a lehetőségekkel, szóval te sem csinálsz semmit az eljövendő hat évben, azon kívül persze, hogy mások idegein táncolsz…- tényleg nem tudtam elképzelni, ahogy Riley öltönyben feszít tökéletesen igazodva egy munkahely miliőjéhez, ott robotolva, hajtva a kapitalizmus malomkerekét. Az nem Riley lenne, hanem egy földönkívüli. Mondjuk rajtam sem áll jobban az öltöny. A nyakkendőt meg szerintem arra találták ki, hogy unalmukban az emberek felakasszák magukat vele.
– Valóban nem, de azt hiszem túléllek anélkül is, hogy betömném a szádat…- egy pillanatra elméláztam és az előbb említett ajkait figyeltem, amit ugye több mindennel is be lehetne tömni. – Ha mégis van nálad valami, hát így jártam, amúgy meg mindig előszeretettel mutogatod mi is van a nadrágodban…- ohh igen, Riley nem volt az a szégyenlős fajta, ami nem baj, mert én sem, bár én nála tízszer, nahjó százszor konzervatívabbnak vallottam magam.
– Azok, akik ilyen operációt végeznek, hírből sem ismerik a sterilizáció fogalmát és a fájdalomcsillapításét sem, szóval nagy valószínűséggel belehalnál, ha a májadba operáltatnád a cuccot…- mondtam tárgyilagosan, mert én értettem a témához. Talán túlságosan is, ami nem biztos, hogy feltűnik a másiknak, hiszen ezek pusztán elméleti feltételezések.- Pff, milyen vicces fiú lettél külföldön…- csak egy fokkal lett hidegebb a pillantásom, mint terveztem, ezért hát, hogy elvegyem a hideg élét a pillantásnak, igyekeztem elmosolyodni. A férfi mosdóban pedig eléggé más témákban akartunk elmerülni, na persze én nem szavakkal akartam társalogni, s szerencsére Riley is befejezte ezt a játsszuk szexközben kérdez-feleleket. Ilyenkor, ilyesmit nem szabad játszani, több okom is van rá, hogy kerüljem a kérdéseket. Az első, hogy az agyam épp túl sok vért és ezáltal oxigént vesztett, hogy normálisan működjön, ne pedig úgy, mint egy ösztönlényé, aki jelen pillanatban fel akarja falni Riley minden porcikáját, ízlelgetve és elégedetten morogva közben. A második ok… Hmm... elfelejtettem, nah, de sebaj, majd eszembe jut később. Már, ha eltudok attól vonatkoztatni, hogyan is veri vissza a csempe Riley sóhajait. Bárcsak mindig csak nyöszörögne, jah nem az nem lenne jó, mert akkor mindig basznám… Felpillantottam rá, ha ránk nyitnak, nem hiszem, hogy meg tud nyugtatni és egyértelműen őt hibáztatnám a szar helyért. Nah, de nem úgy volt, hogy nem akarok tőle semmit? Ha ellen tudnék neki állni, akkor most a nyelvem nem a köldökébe furakodna be. Jó az én hibám is, de Riley nagyobb százalékban hibás és kész, szóval az övé a büntetés is.
– Pedig eddig nagyon úgy tűnt, hogy csak szórakozol és nagyon türelmesen tetted…- jegyeztem meg, miközben megfordítottam, amint sikerült kipattintanom a nadrágján a gombot és a sliccét is lehúztam. Örültem, hogy az ő férfiassága legalább annyira merev, mint az enyém, de egy másik része sokkal jobban izgatott most. Még lejjebb gyűrtem fenekéről az anyagot, kissé talán türelmetlenebbül és dühösebben, mint akartam, de ez a beszélgetésünknek köszönhető. A testünk tökéletesen passzol, megértik egymást, de a személyiségünk, mint a kutya meg a macska. Csak a kutya nem hágja meg a macskát…
- Ohh, legközelebb, majd talán ezt észben tartom…- csak, hogy nem lesz legközelebb. Ez egy utolsó, ismétlem UTOLSÓ alkalom. A fenekére csaptam, amit készségesen emelt meg, persze ilyenkor milyen engedelmes és simulékony, mégis beharaptam a látványra a számat, muszáj volt belemarkolnom. Szavaira nem vártam tovább, ha neki jó így is, csak aztán nem akarom hallani, hogy fáj a segge. Hát elérkezett a pillanat, mikor belehatoltam testébe, még mindig nagyon jó érzés volt, olyan forró és szűk, pont mint, ahogy emlékeztem, bár egyelőre még csak a hegyét tettem be. Elégedetten morrantam, s úgy tűnt Riley olvas a gondolataimban, legalábbis, ahogy a mondatot kezdte félelmetesen az én gondolataimra hajaztak. Persze a folytatás nem tetszett, annyira, s bár máskor tudnám, hogy csak szórakozik, most pont nem jutott el valahogy ez az információ az agyamig. Hát kezem a csípőjére szorított rá, erősen tartva, markolva, míg kihúztam magam belőle. A farkam csak úgy lüktetett, amikor egyetlen mozdulattal tövig hatoltam be újra. Egy pillanatra összeszorítottam a számat és vettem egy mély levegőt, hogy meg tudjak szólalni. – Így gondoltad? – engedtem el a csípőjét, hogy a feje mellett én is a fülkének támaszkodjak, így csupán csak ott érintkeztünk, ahol testünk összekapcsolódott. Nyelvem futólag végig siklott Riley fülén, beleharaptam a nyakába. Lassan kezdtem újra kihúzni magam belőle, tekintetem, pedig élvezettel figyelte ezt az egyelőre lassú mozgást.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Ápr. 24, 2016 2:15 pm Keletkezett az írás



+18

Kezdem azt érezni, hogy túl kedves vagyok vele. Az egekig magasztalom a farkát, és lassan már őt is. Eh, de ha sértegetném akkor nem biztos, hogy megdugna. Caine-nél két lehetőség létezik, miután halálra sértegettem: megerőszakol, vagy bevágja a durcát és elvonul. Hiába nagy, izmos és tetkós, na meg lassan már harminc éves, még mindig olyan, mint egy gyerek. Oké, én is olyan vagyok, de nekem jól áll. Igazából neki is, de azért fel tud ezzel húzni, nagyon.
- Igaz, vannak a tiednél nagyobb farkak is, de te a farkad olyan...egyedi. És amúgy is, vannak akik a kisebb dildókat szeretik. Mondjuk az Ázsia rajongók. - Ez nem rasszizmus. De nem ám. Ha Caine dildókat gyártanának, és már felvásároltam volna az összeset. Miért nincs Caine-ből több? Lehetne mondjuk három ikertesója. Uh...inkább csak egy, mert nincs olyan sok bejárat rajtam. És aztán nem tudnám őket megkülönböztetni. Lenne Caine 1 és Caine 2. Kötnék masnit a farkukra, egyikére kéket, míg a másikéra feketét, és így az ágyban is tudnám, hogy melyik melyik. Tökéletes terv! Mindjárt meg is kérem, hogy menjen és klónoztassa le magát. Ha meg nem akarja, akkor megfenyegetem, hogy belőlem lesz még egy. Hehe, Caine rémálma.
A farkára visszatérve, nekem az övé a kedvencem. Annál nagyobb farok - még - nem volt bennem. Sok a feka csávó a börtönben, de az kurvára nem igaz, hogy mindegyik gatyájában egy hatalmas anakonda van. Megint csak a farkakon jár eszem....el kéne mennem rehabra, hogy leszop..leszoktassanak róla.
- Pff, én is megtehetem, semmivel sincs több jogod neked, mint nekem. Én se vagyok rászorulva, csak épp nem volt nálam lóvé. De amúgy nem mindegy kurvára neked, hogy mit csinálok, meg hogy mihez kezdek magammal? Ülhetnék hat éven át a tengerparton, ahhoz se lenne semmi közöd. Én legalább tanultam az elmúlt években, és nem az utcán bunyóztam és játszottam farok összeméregetőset. - Beszéltem most jóval hangosabban, de utána rögtön próbáltam lenyugodni. Nem szabad felhúznom ezen magam. Tényleg semmi köze hozzá, nem is értem, hogy miért foglalkozik ennyit a dolgaimmal. Tudom, hogy ő is volt egyetemista, de most már semmit se csinál, max csak verekszik. Amit szexin csinál. Na mindegy. Mellesleg utálok dolgozni, fog a halál elmenni munkát keresni. Minek? Máshogy is tudok pénzhez jutni.
- Pedig jól jött volna a betömés... - Néztem Caine-t pár pillanatig lebiggyesztett szájjal. Sok helyen betömhetne. Tudom, hogy ő is akarja, csak szereti kéretni magát. - Hát ez igaz, nem vagyok az a prűd típus. De ez téged zavar? Mármint hogy mutogatom? - Volt már olyan, hogy részegen meztelenül rohangáltam az utcán, úgy hajnali egy körül. Ez itt történt, Ausztráliában. Lehet, hogy Caine is ott volt...eh, már nem emlékszem.
- Eh, te meg milyen okos lettél itthon. De amúgy ja, valószínű, hogy belehalnék. - Mindig tud valami okosat válaszolni a dolgaimra, kikészít. Ki fogom kötözni. Aztán szappant teszek a szájába, az lesz a vacsorája.
A mosdóban végre elértem amit akartam, Caine letámadott. Nem is tudja magáról, hogy mennyire könnyen lehet manipulálni. Legalábbis nekem rohadt könnyen megy. De most nincsenek hátsó szándékaim, csak azt akarom, hogy megbasszon. Mindig elérem amit akarok.
- Az más, ha szexről van szó akkor tudok néha türelmes is lenni...de elértem amit akartam, szóval most már lehetek türelmetlen is. - Mondtam őszintén, mert ez az igazság. Nagyon ritkán tényleg tudok türelmes lenni, de amikor már a szex közelében járunk elvesztem a fejem. Ez van.
- Hmm azt jól is teszed... - Vigyorogtam rá, majd felnyögtem, mikor a seggemre csapott. Chh. A markolászásra nyöszörögni kezdtem, miközben emeltem a fenekemet, hogy Caine tovább piszkálhassa.
Amikor belém hatolt újra nyögtem egy hatalmasat, és ezt már lehet, hogy kint is meghallották. Pff, leszarom. Ezután jó erősen megfogta a csípőmet, kihúzta magát belőlem, amire kicsit felmorrantam, és újra hangoskodásba kezdtem, amint tövig belém vágta magát. Kinyírom...de olyan jó.
- I-gen... - Alig tudtam beszélni, a hangom remegett, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy teljesen kitöltött a farka. Ez sokkal jobb, mint a börtön. Ott mindenki egy rohadék volt, de Caine-el nagyon élvezem...ő tudja hogy kell dugni. Láttam ahogy megtámaszkodott a kezével mellettem, miután kinyitottam a szememet. A fül nyalástól és a nyak harapástól még hangosabban nyöszörögtem, és türelmetlenül morogtam, mivel még csak lassan mozgott bennem. - Na...gyorsabban... - Kezdtem én is mozogni, de jóval gyorsabban, mint ő, hátha ettől ő is begyorsít majd. Annyira akarom...és el akarok élvezni...nem ér, hogy kínoz...
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Máj. 10, 2016 9:58 pm Keletkezett az írás



+18

Kezdtem úgy érezni, hogy Riley szándékosan lovagol a méreteimen, mondjuk nem csoda, hisz Rileynál minden út az ágyba vezet. Elhúztam a számat, az egyedi szóra. Egyedi, különleges. Használhatott volna bármilyen szót becses testrészem megnevezésére már kissé kínosan érintett ez a rengeteg bók, amivel elhalmozza férfiasságomat. Pedig nem kellett nagy matekosnak lennem, hogy mire megy ki a játék, hogy hova is szeretné, ha kilyukadnánk. Egyszerűbb volt ezt megfejteni, mint, hogy mennyi kettő meg kettő. Én mégis igyekeztem elhárítani a kéretlen magasztalást, s nagyon úgy tettem, mint aki nem veszi a lapot és a szavak mögött húzódó szándékait. Csak, hogy az ilyesmiben nem voltam túl jó, így már most borítékolhatta volna magának a sikert, ha nem igyekeztem volna ennyire, hogy ellenálljak a csábításnak. Bár lassan már azt is elfelejtettem miért kell ellenállnom neki.
– Aha, vágom…- próbáltam hát minél rövidebbre zárni a témát, de valahogy a szavai akkor is ott ragadtak elmém egy perverz szegletében. Bár kitörölhettem volna agyamból a szavait, de nem tudtam napirendre térni afelett, hogy milyen mély benyomást is tettem erre az élvhajhász kreténre. Jó mélyet, s lehet ez volt a gond. Be kellett látnom, hogy ez legyezgeti a kibaszott hiú egomat és azt is be kellett látnom, hogy én sem felejtettem el őt. Bassza meg, ez tényleg kurvára kezd kínos lenni. Kész kabaré, ami itt folyik. Igyekeztem elterelni a témát, hátha valami csoda folytán elevezhetünk ezekről a rohadt veszélyes vizekről. Hát ezen kezdtem munkálkodni, mikor minden érdeklődés nélkül rákérdeztem milyen diplomája is van, amivel meglepett. Engem sikerült neki meglepnie. Pedig én kurvára nem vagyok az a meglepődő típus, de csak sikerült összehoznia. Tovább beszéltettem hát, mert ameddig beszél, van esélyem rá, hogy elmegy a kedvem tőle. Riley hamar lelombozza más témákkal az ember fiát. Ez is egy különleges képessége, ha nem megbaszni akarod, akkor ott hagynád valahol a picsába, vagy bevernéd az arcát. Mivel nem voltam a fölösleges erőszak híve, lehet inkább itt hagynám, hogy rohadjon meg a kifizetett kajájával együtt. Szavaira kicsit felhorkantam. Hát kurvára mindegy lenne nekem, hogy mi a faszt csinál, ha nem lopott volna meg és nem kellene a seggét védenem. És már megint itt vagyunk… Miért is nem teszek az egészre?
– Nekem aztán olyan mindegy, s valóban nincs hozzá közöm, sőt pont le is szarom mit csinálsz, csak megjegyeztem, amúgy meg ez visszafele is igaz, az, hogy én farokméregetőset játszottam, vagy bunyóztam kurvára nem a te dolgod. Most, hogy megbeszéltük, hogy semmi közünk a másikhoz ezt tiszteletben is tarthatnánk legközelebb…- és ez lenne a legjobb megoldás. Legközelebb szépen elsétálunk a másik mellett és pont. Nah jó, az után, hogy visszafizette a pénzem, amivel tartozik, ezt fogjuk tenni.
– Nos, betömhetem a szád, de kétlem, hogy ezt ugyanúgy értjük, így nem hiszem, hogy boldog lennél attól a betöméstől..- rántottam meg a vállam. Majd betömeti mással a száját, ha annyira ez a vágya. Ez a lehetőség meg kurvára frusztrált. Szedd már össze magad Caine, a picsába is nem a szeretőd, vagy valami hasonló nyálas baromság! Akkor is kibaszottul sértené az önérzetem és pont. Kérdésére egy kicsit elgondolkodtam. Nem az én dolgom, ha Riley meztelenül mászkál, kelletve magát minden szégyenérzet nélkül, de nem is ez volt a kérdés, hanem az, hogy zavar-e. Nem tudom. Talán. Egy kicsit?
– Nem vagyok neked senkid, hogy zavarjon. Azt csinálsz, amit akarsz, ha az ilyesmi téged felizgat…- ingattam a fejem. Milyen baszott diplomatikusan kerültem meg a kérdést, hogy magamnak se kelljen válaszolni. Hát nem vagyok baszott profi a terelésben? Aztán nagyot elmélkedtünk a májba ültetettet cuccról. Tudom, hogy Riley utálja, ha „okoskodom”. Ám minél idegesebb annál biztosabb, hogy úgy hagyjuk el a helyet, hogy nem lesz megbaszva. Hát ez pedig baszottul nem jött be, tekintve, hogy percekkel később már a mosdóban voltunk és én rohadtul tettre készen álltam. Hogy a fenébe éri el? Egyáltalán mikor lett ekkora befolyása rám, amikor már évek óta nem láttam? Ezt később jó lesz tisztázni magamban és jó lesz elfelejteni Rileyt. Rileyt, aki úgy nyöszörög, hogy mentem az eszemet veszi, miközben én a hasfalát ízlelgetem beszüntetve kettőnk között egy időre a beszélgetést, mert hát szavakra most tényleg nem volt szükség. Legalábbis egy ideig. – Elérted? – ismételtem meg a szavait kétkedve, pedig igaza volt. Elérte, hogy bejöjjek utána, elérte, hogy megfordítsam és magamévá akarjam tenni, érezni, ahogy körül ölel, míg én tökéletesen illeszkedve kitöltsem őt. Mint összeillő puzzle darabok. Beharaptam a számat, mert a fenébe is nagyon kívántam és ő tudta, én pedig kurvára utáltam, hogy tudja és sikerült az ujjai köré csavarnia a farkamat. Magamban hát fogadkoztam, többé nem hagyom, többé nem leszek ennyire ostoba, hiszen valószínűleg a múltkor is ez volt a probléma, mielőtt lelépett és rá nem ébresztett a rideg, tényszerű valóságra. A seggére csaptam, nem túl erőset, de ez kellett, hogy némileg levezessem a bennem gyűlő gyűlölködő érzéseket, s rögtön meg is feledkeztem róluk, mikor fenekének két gömbölyű féltekét kezdtem masszírozni, gyúrni kezeimmel. Nyöszörgése édes elégtétel volt számomra, igazi zene füleimnek. Figyeltem, ahogy jobban megemelkedik, ösztönösen felkínálva magát nekem, s szavakkal ingerelt, hogy megfeledkezzem minden gyengédségről, így az első óvatos behatolás után kihúztam magam, mit húztam, szinte kirántottam, hogy egyetlen mozdulattal vegyem birtokba. Most csak az enyém és ettől, nah meg a hatalmas, hangos nyögésétől elöntött, azaz ismerős diadalittas érzés. Kérdésemre akadozó volt a válasz, mert nehezére esett Rileynak most a szavakra koncentrálni, de hát ő akarta így, szóval nincs joga panaszkodni. Megnyaltam a fülét, majd a nyakába mélyesztettem fogaimat, aminek később talán nyoma marad.
– Halkabban már…- szóltam rá figyelmeztetve, hogy túl hangosan nyöszörög. Más körülmények között imádnám, hogy hangosan élvezkedik, de most nem akartam, hogy mások is hallják a hangját, hogy esetleg félbe kelljen hagynom, amit elkezdtem, ha már ez az utolsó alkalom. Türelmetlen morgására akaratlanul is gonoszkodó mosoly ült ajkaimra és még szélesebbre szaladt eme mosoly mikor meghallottam szavait. Riley sosem bírt várni, tudtam, hogy a lassú tempó miatt berzenkedni fog, ezért is választottam.
– Gyorsabban? Minek, hisz ahogy elnézem kiszolgálod magad…- mivel ő is mozgott, ráadásul gyorsabb tempót diktálva, mint én, teljesen leálltam a mozgással, hagyva hadd dolgozzon rajtam a saját gyönyöréért, bár ez sem fog neki tetszeni, ebben biztos voltam, de addig volt időm kiélvezni a látványt, míg nem kezd újra türelmetlenkedni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Máj. 14, 2016 11:32 pm Keletkezett az írás



+18

Sokkal könnyebb dolgom lenne más csávókkal, akiket már öt perc alatt fel tudnék annyira izgatni, hogy letámadjanak. Én mégis Caine-t szívatom már egy jó ideje. Hogy miért? Passz...mert őt ismerem, és szeretek vele játszani, és természetesen tudom azt is, hogy kurva jó az ágyban. Tisztában vagyok vele, hogy nem kéne agyon dicsérnem, mivel az egója - is - hatalmas már, de egyszerűen nem tudok leakadni a farkáról. Láttam rajta, hogy igyekszik úgy tenni, mint akit egyáltalán nem hatnak meg a kedves szavaim, de persze tudtam, hogy nagyon is jól esnek neki. Olyan mocsok, ő bezzeg nem bókol! Bár én nem is vagyok rászorulva, van elég önbizalmam nekem is. Na meg én nem is rendelkezem akkora méretekkel, mint ő...ez van, vannak mázlisták, és vannak pechesek. Esetleg a szemeim nagyobbak, mert neki kis húzott szinte már kínai szemei vannak, nekem meg ilyen bazi nagy manduláim...eh..ettől most nem érzem magamat jobbnak.
Az "aha vágom"-ra már nem mondtam semmit, csak elégedetten vigyorogtam a vékony szemükére. Hehe. Bezzeg ha sértegetném, akkor biztosan duzzogva elkezdené magát bevédeni. Na nem baj, én még így is maradok inkább a bókolásnál. Nem fogja ezt tőlem olyan gyakran hallani ám, hiszen csak azt akarom ezzel elérni, hogy megdöntsön. Persze ettől meg amiket mondtam azok igazak.
- Leszarod, de mégis itt kíváncsiskodsz, kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? Tudom, hogy nem az én dolgom, de vagyok olyan jó fej, hogyha te érdeklődsz azzal a szép száddal, akkor én is beszélek és kérdezek rólad egy kicsit. Hülye. Jó. Ígérem, hogy innentől kezdve leszarom a dolgaidat...nem mintha eddig nem ezt tettem volna. - Mondtam kissé morcosan, miközben megrántottam a vállamat. Pff, és még ő van felháborodva! Rohadjon meg. De talán igaza van, ha nem foglalkoznánk egymással, akkor nem idegelnénk ki a másikat. Most is csak dugni fogunk reményeim szerint, nem nosztalgiázni...ami nem is baj, ő csinál úgy, mintha nem is tudom...skizó lenne. Vagy én vagyok az. Nem, én csak egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni rajta. Maradjunk csak a farkánál, akkor nem keveredünk bele nagy vitákba.
- Hmm...miért, te hogy érted? Szerintem egyre gondolunk...és én nagyon boldog lennék attól a betöméstől. - Néztem őt ártatlanul, és ő minél jobban próbált közömbös lennél, én annál jobban piszkáltam a nézésemmel és a hülye beszólásaimmal. Caine általában ezt csinálja, úgy viselkedik, mint valami ezer éves rozsdás trabant, aztán beindul és két másodperc alatt gyorsul nulláról százra Ferrari stílusban. Szeretem a kocsikat, említettem már?
- Ohh értem, de nem ez volt a kérdésem, cica. - Uhh, tudom-tudom, utálja ha így hívom. Legalábbis régen gyűlölte. Ahogyan a cukit, aranyost, és más kedves jelzőket is. De most na, tényleg nem válaszolt rendesen! Mindegy, ahogy látom most mindent nagyon komolyan akar venni, holott én csak szívatom. Kissé feszültnek tűnik, de remélhetőleg én majd ellazítom.
A csókjaitól, harapdálásaitól nem tudtam és nem is akartam csöndben maradni, egyre hangosabban nyöszörögtem. Már az sem érdekelt, hogy a pólót nem rég a számba tömte. Olyan jó...mármint amit csinál. Túl jó, nem kéne ennyire olvadoznom a hülye szexuális tudományától. De akkor is, olyan jóóó...
- De el ám. Vagy szerinted most nem megbaszni készülsz? - Kérdeztem tőle kedvesen, aztán gonoszul vigyorogtam rá. Ez nem az akarata ellenére történik, ő nyomott neki a WC fülkének. Neki is tetszik ez az egész, sőt...talán neki tetszik a legjobban.
Hagytam, hogy megfordítson, aztán hangosan felnyögtem a behatolástól. A fenekemet ért csapástól morrantam egyet, majd folytattam a nyöszörgést a markolászástól. Egy kissé megijedtem, mikor hirtelen kihúzta magát belőlem, de utána szerencsére újra belém vágta magát. Egyre hangosabban nyögtem, nem érdekelt, hogy esetleg meghallanak minket. Csak élvezni akartam ezeket a perceket.
Amikor megnyalta a fülemet elmosolyodtam, de az a mosoly eltűnt az arcomról abban a pillanatban, mikor a nyakamba harapott. - Hé! - Most már hangosabban morrantam, és kicsit meg is rántottam a fejemet. - Kabbe, ha a te seggedet raknák te se tudnál halk lenni.. - Szóltam vissza, aztán elégedetlenkedve morogtam és nyöszörögtem, mivel őfelsége nem nagyon akaródzott mozogni. - Akkora egy mocsok vagy. - Egyre gyorsabban mozogtam Caine farkán fel és le, és egy pár pillanatra beharaptam a számat, hogy ne nyögjek azért mégse olyan hangosan. - Kérlek...levágom a farkad, ha nem kezdesz el már végre kúrni. - Azért ebben a mondatban benne volt szinte minden érzelem, eh...
A fogaimat csikorgattam, és miközben mozogtam kedvesen rátapostam Caine lábára. Megérdemli.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:06 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Caine & Riley - Nem kívánok neked semmi rosszat, de levegőt se
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Riley, Joe & Ray - Why are you here?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: