Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Jan. 30, 2016 6:17 pm Keletkezett az írás



Négy hét telt el amióta először lefeküdünk. Azóta már rengeteg találkánk volt, de nem történt olyan dolog, hogy alkalmunk lett volna arra, hogy újból lefeküdjünk. Talán ez rossz? Fogalmam nincsen. Egyik éjszaka Skype-n beszélgettünk. Beszélgettünk… irtunk. Hogy mi lenne, ha csütörtökön megnéznénk egy új filmet feliratosan, ami biztosan tetszene. Nem írta le a címét, bár őt ismerve olyanra nem ülnénk be, ami vagy nem feliratos, vagy nekem nem tetszene. Szóval beleegyeztem. De csak akkor ha nem bukunk le és nem lesz ott olyan ember, aki ismer… mert akkor aztán szívás. Apa idő előtt megtudná. Valahogy nem tetszene nekem az a rész, ismerve apát teljesen kikelne magából és nem csak ő, de még Derek is üldözötté teszi Dextert. Mert ilyenek az apák ugyebár. Szóval csak szépen finoman adagolom apunak a helyzetet. Ezt már Dexter is tudja, direkt úgy mozgunk ezt követve, láthatatlanul, hogy senkinek ne ártsunk vele. Szóval a megadott napon megnéztem apának a napi és időrendjét még a kórházban, mivel azt mondta bevisz a suliban és bent aludtam én is, egyedül nem szeretek odahaza lenni. SMS-t írtam Dexnek, hogy mikor és hol tud felszedni, mert nem lesz első két órám, ezt meg pont apa nem tudta, ezalatt megtudjuk nézni a filmet.
De ez nem volt jó ötlet! Szóval maradt az esti film.
Igen az tényleg jobb volt.
Apa épp műtéten volt, engem meg délután az „orvosai” vittek be a kórházba. Ingyen fuvar. Bár a busz is ingyen elhoz, meg visz, tekintve a fogyatékosságom…van papírom és kártyám is róla. Ingyen utazás bárhol, bármerre, bármin.
Szóval este…fél kilenc. Apa még sehol, a dokik is elfoglaltak, szóval kilopóztam az irodából és azzal együtt a kórház épületéből is. Már rohantam is az ismerős autó felé, ahol aztán nyitottam ki az ajtót és bekötöttem magam, indulhattunk. Dexternek írtam előtte, hogy majd a mozi előtt enyeleghetünk, itt nem lenne jó időzítés. Szóval amikor leparkolja az autót, csak akkor hajolok közel hozzá és hosszasan megcsókolom. Már hiányzott.  
Kiszállva a járgányból mellé araszoltam és hozzábújtam egészen a pénztárig, ahol aztán hagytam megvenni a jegyeket. Majd mehettünk is befelé elfoglalni a helyeket.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 30, 2016 7:03 pm Keletkezett az írás



Fura belegondolni, hogy már három hónapja annak, hogy a kapcsolatunk másra sem alapul, csak a titkolózásra. Na jó, ez így lehet durván hangzik, és nem is teljesen ez a helyzet. Egyedül csak annyi, hogy három hónapja szinte minden léptünket nagyon szigorúan ki kell mérnünk, hogy ne bukjunk le. Hope-nak is próbálok beszélni róla, hogy ne halasztgassuk ezt a dolgot olyan sokáig, mert nem lesz jó vége. Az elején is már úgy indultunk neki, hogy ezt egyelőre magunknak megtartjuk. Ekkor még úgy hittem, hogy csak néhány hétről beszélünk, de nem egy negyedévről. Bár az is igaz, legalább van valami kalandérzet benne. De még mindig úgy tartom, hogy ezzel ne várjunk örökké…
Úgy gondoltam, nézzünk meg valami filmet… Tényleg nem hat meg, ha bárki olyannal is találkozunk, aki ismer engem, vagy Hope-ot. Majd mondja azt, hogy az egyik barátnőjének bátyja vagyok, és eredetileg úgy volt, jön a barátnő is, csak végül nem. Ezért sem áll szándékomban bent enyelegni vele túlzottan. Majd maximum a moziteremben. Attól függ, hogy lesznek-e ott ismerősök, amit kétlek, vagy pedig hogy mennyien lesznek körülöttünk. Plusz a film minősége is sok mindenen változtathat. Aztán, ha ez nem jön össze, ott van a kocsi. Adok én a sötétített üvegre azért rendesen.
Meg is érkeztem a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyre, aztán már hajoltam volna oda egy köszöntő csókért, de végül megálljra késztetett. Oké, elküldte üzenetben, de na, még egy puszi sem? Vállat vontam, és végül elindultam.
Megérkezve leparkolok, és alighogy leállítom a motort, máris egy csókot kapok tőle. A hajába simítok, miközben szenvedélyesen csókolom.
Majd kiszállunk, én pedig átkarolom a vállát, és úgy indulunk meg be a moziba. A jegyeket kiváltom, aztán már ülünk is befele a terembe. Valami jó kis akciófilmet választottam ki, és azt hittem, többen lesznek a teremben. A 12 soros teremben olyan 10.-en ülünk és kábé csak a válaszvonalnál ülnek emberek, meg talán még előrébb.
Akárhogy is, ahogy beültünk, máris átkarolom Hope-ot, és nyomok egy csókot még az ajkaira is, finoman ízlelgetve azt. Itt nem igazán fenyeget minket a lebukás.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Jan. 30, 2016 10:01 pm Keletkezett az írás



A csókja mindennél jobban kellemes pezsgést ígér, tetszik és vágyódom ajkai után. De elindulunk, jönnek a jegyek, mi pedig beülünk egy csendesebb terembe, kevesen vagyunk és talán ez is szerencse, nem látok senki ismerős arcot.
Látok mindenkit, előttünk helyezkednek el, csak mi látjuk őket, mi felettünk és mellettünk senki sincs.... érdekes egy film lehet, ha csak ennyien kíváncsiak rá.
Mi ezt választottuk, kész. Nagy kaland. Újabb csókadagok érkeznek Dextől, melyeket hevesen viszonozom. Hiányzott már. A film elkezdik, reklám megy jelenleg, tekintetem oda kapom, de ez nem feliratos... abból megnem értek semmit sem, tekintve hogy olykor a száj mozgását sem látom.
Gáz. Utálok olykor siket lenni. A némaság még oké, de az effekteket is jó lenne hallani, nem csak látni, hogy hoppá, az ott robbant.
De ez van. Visszapillantok Dexterre, eltűröm az arcomból a hajam és közel hajolva hozzá megcsókolom hosszasan. Újra a mozivásznat lesem, de még mindig reklám, hátradőlve figyelem a mozgást.... ez így nem fair.
A fiú combjaira simítom kezem, lassan simogatva azt, majd odahajolok újabb csókot lopva tőle és még a nyakára is hintek egyet egyet és a fülcimpáját is megízlelem.
Majd az arcára nyomok egy hosszas puszit. Elsötétült minden. Felkapom a fejem és hátradőlve figyelem az eseményeket.
Kezem még mindig Dexter combján pihen....olykor olykor megmozdítva simogatásképpen.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 30, 2016 10:18 pm Keletkezett az írás



Nem nagyon hat meg, hogy csak ennyien vannak a teremben. Már csak azt remélem, hogy ez a néhány ember sem olyan lesz, aki a film közben elkezd hangoskodni. Mert nem egy olyan volt már, hogy valami horror közben egyszercsak felordított valaki a film közepén, hogy „Ne menj már be oda, te hülye k…” és hasonlók. Remélhetőleg a mostaniak, akik ott vannak néhány sorral lentebb, csendesek lesznek. Ennyiből talán szerencséje is van Hope-nak, hogy nem hallja őket, és tud a filmre figyelni csak. Én legszívesebben az ilyeneket leütném. De legalább kitiltanám a moziból.
Unalmasak a reklámok, és ajánlók, ezért inkább Hope-pal vagyok elfoglalva, és örülök, hogy ő is osztja a véleményemet. Újabb csókok csattannak, miközben rájövök, hogy baszki… vehettünk volna valami kaját is. Na mindegy, én kibírom. Ha meg neki kelleni fog, akkor meg úgy is ugrok, hogy hozzak valamit. Bár remélhetőleg nem lesz olyan unalmas a film, hogy erre sor kerüljön.
Elmosolyodom, hogy az ilyeneket szidtam nem egyszer, akik egymást falják mindenhol, erre tessék… pont ugyanezt csináljuk Hope-pal. Ami egyáltalán nem gond, most már legalább azon szegény párákat is megértem.
Végül a film is elkezdődik. Hope nyakát még mindig átkarolva ülök a székemben, és úgy várom, hogy elkezdődjön a film. Láttam már a film néhány előzetesét, ígéretesnek tűnt, és remélem, nem is lesz olyan unalmas. Akkor csak feleslegesen kidobott pénz lenne. Már az én részemről, mert nem hagytam, hogy ő bármit is fizessen. Bár az is túlzás, hogy feleslegesen kidobott pénz. Minden vagyont megér, hogy akár egy percet is eltölthessek vele.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Jan. 31, 2016 6:38 pm Keletkezett az írás



Sötét lett. Hosszú percek telnek el úgy, hogy mindketten csak ülünk és meredünk magunk elé.
Dexter kapott egy hosszas csókot, a kezem a combján pihen és figyelek a filmre. Feliratos, ahogy azt olvastam is. Szuper. Hátradőltem és közben a kezem is elvettem a combjáról, a kezére tévedt a kezem és összeakasztottam ujjaimat az övéivel. De még sem akarom megadni neki azt az örömet, hogy tudja ilyen könnyen levesz a lábamról. Még nem... tudom magam tartani. Habár belülről pont annyira dühöngök, mint amennyire vágyok rá.
A filmet nézve olykor olykor összerezdülök, főleg amikor vér kerül a vászonra. Megszorítom a fiúm kezét is, aztán enyhülnek a körülmények is. Kínzás megy. Lassú gyötrelmes kínzás sorozat.
Közel hajolok Dexterhez.
Balom tenyere arcára simul, majd ujjaimmal követem mesteri tökéletességgel rajzolt arca kemény vonásait: szemöldöke vonalát, szemgödrei mentén, orrnyergén, markáns állán. Szája vonalát követem most, szépen ívelt ajkait kutatom, egyelőre csupán puha, hideg ujjbegyeimmel.
Ajkam nyaka vonalát hintette csókokkal, és finom harapásokkal, és nem utolsó sorbon forró leheletemmel. Kéjesen, vágyódón, forrón. Félelmetes, hogy mit hozott ki belőlem...Hajába túrva falom ajkait, adok-, és bármilyen hihetetlen is, követelek. Kezeim lassan a hasára csússzanak, majd még lejjebb és nadrágján keresztül kezdem el a " szertartást". Ennyi volt, nem bírtam tovább!
Muszáj lenne végre csupasz felületet érintenem. Ez egy olyan mindent elsöprő vágy volt, amit képtelen voltam leküzdeni. Most nem tudtam!
Nem bírom tovább tartani magam, zsong a fejem és egyetlen gondolat jár csupán a fejemben.
Testem megfeszült a várakozástól, az édes kíntól mi tépte testem minden érző pontját, hogy végre tegyek valamit. Mégis azt akartam, hogy ő adja meg az engedélyt.
Tudom, hogy ő is akar!
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 31, 2016 7:11 pm Keletkezett az írás



Vettem a jelzést, mikor a kezemért nyúlt. Az átkarolási műveletem pedig ezáltal félbe szakad, és inkább a kezét kezdem el fogni. Hüvelykujjammal a kézfejét simogatom mindeközben is, eleinte még odafigyelve rá, de aztán meg már berögződött, és szinte észre sem vettem.
Már egy ideje megy a film, mikor összerezzent Hope, akkor nyomtam egy puszit a homlokára, de aztán folytattuk a filmnézést. Ez sem olyan film lesz, amit minden hónapban meg tudnék nézni, de ahhoz képest egészen élvezetes. Én legalábbis elnézegetem.
Bár nehéz úgy figyelni a filmre, mikor Hope elengedi a kezemet, és az arcomat kezdi el simogatni. Mosolyra húzódnak az ajkaim, ahogy szinte végigméri az egész arcomat. Már csak az kéne, hogy elkezdjen a számban nyúlkálni. Akkor valószínűleg már nem vigyorognék, sokkal inkább csak zavartan néznék, hogy mi a fasz volt ez mégis.
De aztán egyre inkább kezdenek bedurvulni a dolgok, ahogy végül a filmnézés helyett már a nyakamat kezdi el csókolgatni. Nem tagadom, jól esik, de ennyire nem érdekli a film, vagy mi van? Nehogy azt akarja nekem most mondani, hogy itt jött rá az. Ha igen, akkor érdekes egy sztori lesz ebből, amit lehet nem fogunk az unokáinknak ecsetelni.
Végül már én sem nézhetem, mert maga felé fordítva fejemet kezdi el falni az ajkaimat mohón. Ha nem egy moziteremben lennénk, akkor már lehet nem itt tartanánk, de! Egy moziteremben vagyunk. És nem egyedül. Ha egyedül lennénk sem hiszem, hogy annyira túlmennék a határokon.
Lecsúszik a keze a nadrágomra, és ott is marad. Próbálok a filmre figyelni, de miután egy fél percet követően sem távozik a keze, újra ránézek Hope-ra, akinek arcán elég sok mindent le tudok olvasni.
Arcomra kiül a döbbenet, mert azért ezt nem gondoltam volna róla. Előhúzom a telefonomat, és gyorsan bepötyögök egy szót.
„Itt?”
És mutatom felé. Ha a reakciója pozitív akkor pedig csak vállat vonok mosolyogva, kihívóan, és még adok egy röpke csókot neki, mielőtt a filmre szentelném újra a figyelmemet. Eztán pedig újra átkarolom a nyakát.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Feb. 03, 2016 6:18 pm Keletkezett az írás



+16

Moziban ülni úgy, hogy mindenki más azt hiszi rólad, hogy tök átlagos csajszi vagy… nos némelyik meg tud lepődni azon, hogy mekkora arc is vagyok. Ha nem nézzük a bajaimat. Dexter már teljesen megszokta a dolgot, már nem magyaráz semmit sem úgy, hogy ne látnám az arcát vagy a jeleit és fordítva. Most a moziban is efféle dolgok léptek életbe. A film legeleje unalmas, tele van egy csomó reklámmal, feleslege szövegeléssel és ténykedésekkel. Ez még engem sem tud lekötni. Komolyan! Ezért inkább Dexter körül „legyeskedem” és élvezetekkel halmozom el. Apró csókokkal és érintésekkel. Nehéz tisztán gondolkodni, miközben a szeretett férfi ül az ember lánya mellett. Várakozón-, és vágytól parázsló, íriszekkel nézek rá. Élvezettel hajolok hozzá közel, csak, hogy újra érezhessem illatát, közelségét. Némaságba burkolózva figyelem minden apró rezdülését, mozzanatát.
„Itt?”
Összeráncoltam homlokomat, és mikor lassan eljutott tudatomig, hogy mire is kérdez Dexter rá.
Olvasva ezt az apró, mindent elsöprő kérdést, elmosolyodtam magam, kivettem a mobilt a kezéből és kitöröltem a jelet, átírva mássá.
„Itt!
Adom is vissza neki és elmosolyodok az egészen. Jó, tudom nem itt kéne egymásnak esnünk, hanem valami másabb helyen, mondjuk otthon… de itt jó lesz az érzelmeket feltúbózni.
Kényeztetni akarom, hogy jó legyen neki és ezt a következő pillanatokban be is mutatom neki. Nekem ő sokat számít.
A következő pillanatban felgyorsulnak az események. Kényelmesen elhelyezkedem, hogy tökéletesen hozzá tudjak férni Dexterhez, közben a filmet is látom.
Megérintem a farmernadrág elejének érezhető domborulatát, és puhán végigsimítok rajta, kutakodón, felfedezve minden részletet, aztán rászorítom a tenyeremet. Masszírozni kezdem, előbb gyengéden, aztán egyre keményebben. Lélegzetem bent reked, testemnek minden porcikája megfeszül, főleg hogy érzem a merevedését….
Végül a cipzárt is lejjebb húzom a nadrágon, a gombot is kigombolom és az öve is kijjebb csusszan, finoman széthúzom rajta a nadrágot, hogy nagyobb tere lehessen. Őrülten kényelmetlen lehet neki most.  Teljesen elvörösödök. Bekíváncsiskodok a nadrágja korca alá, érzem, hogy kíván, és én is őt. Ez pedig csak még jobban feltüzel. Simogatom és élvezetet csalok néhány érintéssel a fiú merev tagjára, pont ott, ahol a legjobban élvezi… Megcsókolom. Imádattal, gyönyörrel, odaadással. Közben oda oda pislantok a filmre is, szóval semmiről sem maradok le. A férfi tagja egyre csak keményebb amire aztán el is mosolyodok, még piszkálom, ingerelem kicsit, hogy ne bírjon magával…
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Feb. 03, 2016 7:55 pm Keletkezett az írás



+18

Na, ha valamit, hát ezt tényleg nem néztem volna ki Hope-ból. Főként csak azt figyelembe véve, hogy még viszonylag mennyire kis félénk lány is volt, legalábbis velem szemben. De talán az jobb szó, hogy óvatos. Erre fel tessék, a mozi közepén akarja csinálni. Nem mondom, elég vadító a gondolat, de azért mégsem kéne ekkora nyilvánosság előtt egymásnak essünk. De azért megalapozhatjuk a későbbieket…
Mikor pedig meglátom az üzenetét, akkor pedig csak elmosolyodom. Ez a lány nem normális. Pont ezért szeretem. A felkiáltójel viszont rendesen kiszúrja a szememet. Ennyire nem bír magával? Egy hónapja először ízlelhette meg, milyen is a szex, és ennyire vágyna máris az egészre? Oké, persze, én is vágyom rá, hisz egy hónapja már annak, hogy úgy is együtt voltunk. Ha tehetném, én minden egyes találkozásunkkor neki esnék, de nem akarok én telhetetlennek tűnni. Na meg kíváncsi voltam erre is, hogy vajon ő meddig bírja. Bár abba világéletemben nem gondoltam volna, hogy pont egy moziban jön rá az egész.
Érzem, hogy ahogy a nadrágon keresztül simogat, már az is elég nagy hatással van rám, egyre keményebbé válik odalent a helyzet általa. Hirtelen veszek egy mély levegőt, fejemet is hátra hajtom egy pillanatra, majd újra próbálok tiszta látással a szemeimmel a vászon felé tekinteni. De nem valami egyszerű. Pláne, azután, ami most következik.
Nem tudok nem odafigyelni, miközben a nadrágommal szórakozik, de mikor viszont már az övemet is kijjebb oldja, akkor pedig egyszerűen elviszem onnan a tekintetem. Már az is elég őrjítő, hogy a kezei azon pontomon vannak. Aztán pedig kezébe veszi a férfiasságomat, és máris belekezd az egészbe. Testem megfeszül egy pillanatra, mikor elkezd ingerelni, csókját viszont készséggel viszonzom. Most nem igazán lenne szerencsés, ha túlzottan elkezdenék lihegni, vagy bármi, de elég nehéz visszafognom magamat, hisz már azzal, hogy megtudtam, mit akar, már azzal elkezdett a vér máshová szállni.
Nyelek folyamatosan, próbálva visszatartani minden felgyülemlett hangot, de érzem, ahogy a szívem majd kiugrik a helyéről. De hagyom magam. Ha viszont már érzem, hogy közeledek a végéhez, és érzem, hogy így akarja befejezni, a kezével, akkor viszont megfogom azt, és megállítom. Nem igazán lenne kedvem a későbbiekben még emiatt magyarázkodni, hogy a moziszékre…
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Feb. 07, 2016 4:36 pm Keletkezett az írás



Akarom őt. Persze csak mértékkel... de ha egyszer olyan szexi... jóképű, aranyos és annyira fess. Most mondja valaki, hogy nem az? A filmet is figyelemmel kísérem, eleinte eléggé uncsi, semmi nem történik benne. Igaz... néma filmet nézni elég könnyű egy siketnek. Előttünk ülnek páran, szóval ha ő csendben marad, akkor elkényeztethetem és majd másutt befejezhetjük. No igen. A férfiassága pár érintéstől kőkeménnyé vált. Csak nem bírta és leállított, csak egy mosollyal nyugtáztam mindezt és figyeltem tovább a filmet, közben újra megragadtam a kezét, ujjai közé fontam sajátjaimat.
A film egyik pillanatról a másikra vált ijesztőbe, olyan szinten összerezzentem, hogy el is eresztettem a férfi kezét, kissé rémült pillantással meredtem a vászonra. Lassan pillantottam Dexterre, végül újra a filmre meredtem. Izgalmas és feltudtam venni a fonalat, mert rendesen le volt írva minden mondandójuk és rendesen bele is éltem magam a történetbe. Megéheztem.... de kussolok, jelek nélkül maradtam, teljesen a filmre álltam rá. Vajon apa eljött volna velem beülni egy ilyen filmre?
Nem. Kétlem.
Jobban mondva: Soha!
A vége eléggé fura volt, nem volt rendes befejezése sem, aztán jött a csomó felirat a készítőkről. Figyelmesen, ráérősen tanulmányozom Vége.
A villanyok felkapcsolódtak.
Meglepetten pislogok, majd a kezembe veszem a táskámat és rápillantok Dexterre, elmosolyodok és egy puszit nyomok az arcára.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 07, 2016 5:46 pm Keletkezett az írás



Ha tehetném, legszívesebben már most kivinném őt innen a helyből, hogy befejezhessük ezt a dolgot, de… jobb az valamivel, hogy inkább kicsit érlelődik a helyzet. Remélhetőleg ő is tűkön ülve fogja várni már a film végét, mert az biztos, hogy én igen, és aztán elhúzhassunk innen a fenébe. Valami nyugodtabb, csendesebb helyre.
Végül nem hagyom, hogy eljuttasson a csúcsra, ezért kezét megfogom, és rápillantok, hogy ne itt fejezzük be. Akármennyire is csábító. Miután nyugodt állapotba kerültem, a nadrágomat is megigazgattam, slicc fel, gomb begombol, öv becsatol. Persze mindezt olyan halkan, ahogy csak tudom. Bár a film is hangos, szóval… Végül megfogom Hope kezét, és hüvelykujjammal simogatom a kézfejét.
Figyelem, ahogy néha-néha összerezzen, én pedig csak átkarolom őt, miután elengedte a kezemet. A film folytatódik, én hallgatom, ő olvassa, és már haladunk is a vége felé.
Akkor viszont felötlik bennem valami. Ha már ő is így gonoszkodott velem, én sem leszek rest megtenni vele. Egyik kezemmel végigsimítom a vállait, aztán pedig egyre lejjebb haladok, és nem is vagyok rest ezután a nadrágja, és alsóneműje alá nyúlni, hogy aztán én kezdhessem el őt ingerelni odalent. Mindeközben persze adok neki egy csókot is, és ha nem adja a tudtomra azt, hogy ezt most nagyon, de nagyon nem, akkor folytatom az ingerlését odalent. De figyelek arra, hogy ő se lendüljön át azon a ponton, csak olyan szintre juthasson, mint én. Mikor megérzem, hogy már ott jár, akkor viszont abbahagyom az ingerlését, és egy utolsó, röpke csókot követően ismét átkaroltam őt. Majd megvártuk, míg a film befejeződik.
Mikor látom, hogy készen áll indulni, akkor már állok is felfele, aztán nyújtom neki a kezemet. Ha aztán megfogja, akkor pedig úgy sétálok ki vele a moziteremből. - Éhes vagy? - Mert az biztos, hogy én ki vagyok már rá éhezve teljesen. De ha kajálni akar, akkor beülhetünk valahova. Ha már ennyit kibírtam, még többet is ki fogok.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Feb. 08, 2016 4:15 pm Keletkezett az írás



Arcomnak vörössége egyre mélyül, látva miként mustrál végig a férfi. Tetszik, hogyne tetszene...
Ahányszor csak rápillantok mindig keresem a tekintetében azt a rohadt választ, amit még mindig nem találok. Keresem, kutatom annak az okát, amiért ez a helyzet kialakult. Nem, nincs gondom vele. Csak nem tudom mi az a dolog, ami miatt belém esett. És én ő belé.
Görcsösen tudni akarom a válaszokat minden egyes kérdésemre, hiszen teljesen összekuszálja az elmémet és az érzéseimet.
Alighogy abbahagytam a munkásságomat, kis idő után azt veszem észre, hogy a keze... már oda lent szorgoskodik. Közelségétől, ölem ismét felbizsereg, végtagjaimból elillan az erő, csontjaim olvadásnak indulnak, hátam jólesőn borsódzni kezd. Ám mielőtt megint maga alá gyűrne a mohón követelőző vágy és agyam lekapcsolódna a központi áramkörről, összeszedem akaraterőmet. Muszáj visszanyernem a józanságomat.
Legalább csak kis időre.
Oldalra billentem a fejemet és így pillantok rá. Kicsit olyan ez az egész, mintha egymást fognánk pórázon és próbálnánk eldönteni melyikünk volt a rossz kutyus. Szerintem őszintén mindketten... Pláne, amikor így játszadozunk egymással, kerülgetve a másikat, hátha kit tudunk térni a ránk nehezedő érzelmek becsapódása előtt.
Kibaszottul hiába.
Oh, ha tudná már mennyire megmérgezett. Kígyóként mart belém, de ennek nincs ellenszere. Ha keresnék sem találnék semmit, amivel képes lennék megállítani, hogy elterjedjen bennem. De nem akarok keresni, mert ahogy mondja imádom... rohadt mód imádom, hogy ennyi mindent képes előcsalni belőlem. Hisz soha, senkivel nem csináltam így, mint vele. Senkim nem volt még, ez az igazság. Senki más nem kapott meg úgy, mint Ő. És soha senki nem látott még úgy, mint Ő... Óriási önuralomra lesz szükségem, hogy visszafogjam egy kicsit is az iránta érzett vágyaimat, mert nem akarok könyörögni neki. Annyi mindent nem akarok, és még mindig harcolok, harcolok, mintha lenne esélyem.  
Muszáj összeszorítanom az ajkaimat, mert még bírnom kell.
A moziteremből kiérve pillantok ajkaira, olvasom le róluk az információt és elmosolyodok. Nemlegesen ingatom meg a fejem.
A vágy bugyog az ereimben, és legszívesebben sikítanék azért, hogy minden egyes ruhadarabot eltüntetve merüljön el a testemben.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 08, 2016 7:02 pm Keletkezett az írás



Egy valamit biztosra mondhatok. Hogy ilyenben még tényleg nem volt részem az eddigi életemben. Voltak barátnőim, alkalmi kapcsolataim is, de ilyen egyszer nem fordult elő még. Bár, mit ne mondjak, eléggé kalandos. Ha már ő is „kipróbálta” ezt a fajta ingerlést, akkor én sem voltam rest viszonozni neki. Csak hogy őt is egy kicsit feltüzeljem. Jobb is ez így. Majd legalább aztán később jó lesz visszatérni rá. Közösen.
Legszívesebben úgy járkálnék az utcákon is, hogy szinte minden egyes járókelőnek az arcába mondom, fennhangon, boldogságtól átitatva, hogy „szerelmes vagyok!”, de elég furán festene ez egy hozzám hasonló alakhoz képest. Na nem mintha annyira meghatna, mások mit gondolnak rólam. Engem jelenleg csak az érdekel, Hope miket gondol rólam. Egy-egy mosolyától az én vigyorom is szélesebbre húzódik, de nem csak ennyitől. Szimplán elég az a tudat is, hogy velem van, és osztja az érzéseimet, amit én érzek iránta. Ennél többet nem is kívánhatnék. Teljesen megbabonázott, de fogalmam sincs, mivel. Na meg azt se hagyhatom ki, hogy olyan meglepetésekkel tud megadományozni, amit igazából ki se nézne szerintem senki belőle. Csak remélni tudom, hogy ez a láng, ami most van közöttünk, az idő múlásával sem fog kihunyni. Mert igen, én hosszútávra tervezek vele.
Válaszára elmosolyodom, és adok még neki egy csókot az ajkaira, hogy aztán megindulhassunk ezesetben a parkoló felé, ahol a kocsim van. Odaérve pedig ki is nyitom neki az ajtót, majd megvárom, míg beszáll. Utána én is követem a saját oldalamról.
A helyet elhagyjuk, és valami olyan helyre megyek, ami nem ijesztő, mégis csendes, nyugodt. Alig járja lélek. Ott viszont leállítom a motort, és odahajolok a lányhoz, tarkójára csúszik az egyik kezem, és úgy hozom közelebb magamhoz egy csókra. Aztán pedig már helyezkedek is tovább, hogy a hátulsó ülésekhez keveredjünk. A kezét fogva húzom őt is magammal az ölembe. Akkor pedig újra az ajkaira tapadok.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Feb. 12, 2016 6:28 pm Keletkezett az írás



Az autóba beülve bekötöm az övet és Dexterre pillantok, aki úgyszintén beül és elhajtunk. Figyelem az utat. Már megbízom benne, tudom hogy nem akar ártani nekem és ez megnyugtat, szóval nem parázok azon hogy holtan visz haza. Legalábbis reménykedek benne, hogy a kinézete ellenére, képes értem harcolni.  
Egy kihaltnak tűnő helyen állt le a kocsival, kissé meglepett, azt hittem el visz hozzá. Magához. De nem, csókjára csókkal felelek.
Simogatom az arcát, hogy utána a hajában vesszenek el az ujjaim.Többre tartom a tetteket mint a szavakat, hiszen már megtanultam, a szavak akár a szél, jönnek és mennek. Sokan ígérnek és nem tartják be, a tettek azok amik ékesen beszélnek, és nem a szépen csengő szavak.
Lassan pedig a bugyim nedvesebb mintha egy akváriumban lenne tartva, de ez már olyan mindegy...
Lehúzom a fejem, mielőtt a nagy ficergésben lefejelném a kocsit, ennyi eszem még azért van. Főleg, hogy ilyen gyorsan a hátsó ülésekre keveredünk.
Halk nyikkanás, ahogy mozdul, de megyek vele, tehetek mást? Nem. Akarok mást tenni? Nem!! Akkor meg, megyek, bár csak egy lépés, nem sok. Ajkaimba harapok, és elfolytok egy nyögést.
Hozzá simulok az inge alá nyúlok, csípőjén derekán simít a kezem, majd a hajába túrok, hogy megcsókolhassam. Két kezemmel túrok már a hajába, beleadva apait, anyait abba a csókba. Azt hiszem, ennél őrültebb nem is lehetnék...
Csak felkínálom neki, azt amim van, vagyis saját magamat, akarom, azt akarom, hogy végre valahára ne várasson tovább, hogy az egész napot, végig keféljük mint a nyulak. Oké, ez azért túlzás. Ma nagyon kívánom őt. Ha ma megtörténik itt és most, akkor lehet hogy két hétig megint semmi. Ki tudja?
Combjaim a dereka körül, kezeimmel ölelem, és mohón csókolom, harapdálom és nyelvemmel simogatom az övét.
Bőszen próbálom a sliccét lebűvölni, hogy széthúzhassam a nadrágot, mert nekem az kell, amit éppen takar...hanyatt fekszem az ülésen és egyszerűen élvezem az egészet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 14, 2016 6:04 pm Keletkezett az írás



+18
Legszívesebben hazavittem volna hozzám, hogy ott kényelemben folytathassuk ezt az egészet, de nem bírtam tovább. Meg hát milyen kellemes kis változatosság lehet a kocsi. Na nem mintha azóta minden egyes nap csak azt csináltuk volna. De legalább Hope is megtapasztalhatja, ez itt milyen.
A hely egyébként is útba esne a hazával, csak egy helyen kellett másfele lekanyarodni. De jó ez itt most. A kocsi sem olyan rohadt kicsit, de azért takarékoskodnunk kell a hellyel. Nem baj, annál közelebb leszünk egymáshoz.
Bár ő sem tűnik úgy, mint aki bánná ezt a döntésemet sem. Alighogy hátra húzom őt, az ölembe, máris elkezd simogatni szinte mindenhol. Kivéve ott. De nem baj. Ott már volt szerencsém kiélvezni a moziban. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ennyire nem bír magával. Nem hittem volna, hogy ilyet fog tenni, de kellemes meglepetés volt. Na meg élvezetes is.
Csókjait készséggel viszonzom, közben felsője alá csúsznak kezeim, és a hátát simogatom folyamatosan, meg nem állva. Belemosolyodok a csókba, mikor a sliccemmel babrál ismét, én pedig besegítek neki, miközben a hátára fektetem az ülésen. Viszont akkor egy rövid időre abbahagyom az egészet, és kicsit átállítgatom az első üléseket, hogy még kényelmesebb lehessen ez az egész.
Aztán visszatérek hozzá, a nadrágomat valahova félredobom, és ő róla is elkezdem lehámozni, ami alul takarja. A segítségével viszont könnyebb, és kétlem, hogy ne segítene ki ebben a helyzetben. Aztán pedig alulról teljesen levetkőztetem, és az én gatyámat is ledobom még magamról. Majd a kezét a férfiasságomra vezetem, csak hogy érezze, mennyire is kívánom őt. Hogy mit tesz ezzel a röpke lehetőséggel, azt ráhagyom, én viszont valamelyest kényelmesen elhelyezkedem, és beléhatolok. Hosszasan megcsókolom, aztán pedig lassan elkezdek mozogni a csípőmmel is. Kezemmel benyúlok a felsője alá, egészen felvezetem azt a melltartójáig, és az alá beférkőzve kezdem el masszírozgatni az egyik mellét, miközben a tempómat ritmusosan tartom. Hova sietni?
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Feb. 18, 2016 10:58 pm Keletkezett az írás



A sliccével bíbelődni még nem gyerekjáték, de majd egy húzásra ez is meglesz idővel. Most még marad ez a tempó. Nekem megfelel, ő meg sietett, vagy eltűri. Biztos vagyok benne, hogy tudna nekem új dolgokat mutatni, hogy ha szeretne, és ez az ötlet egy kicsit sincsen ellenemre.  Imádom ezt. Újra és újra át akarom élni, amíg már mozdulni sem tudok a végén az átélt élmények hatására.
Megbűvölve figyelem, ahogy fölém magasodik, lábaimat magamtól téve szét, ezzel mintegy felkészülve a pillanatra, amikor majd belém hatol.
Nem hiszem el, hogy ennyire erősen tud hatni rám… Elképesztő.
Tetszik, ahogyan hatok rá, de az is, amennyire Ő hat énrám. Tény, hogy egy férfival sem volt dolgom rajta kívül, és ez biztosan kihat a viselkedésemre. Örömmel fogadom a lökéseit, és egy kicsit se bánom, hogy nem volt különösebb előjáték, ahogy a dolgok most állnak, szinte biztos vagyok benne, hogy azért lesz még arra lehetőség, hogy ezt bepótoljuk. Egyelőre ugyanis nem úgy fest a helyzet, hogy annyira gyorsan meg akarna szabadulni tőlem. Túlságosan is azzal vagyok elfoglalva, amit művel velem… Gondolkodni se nagyon tudok miatta. Na, nem mintha egyébként jelen esetben lenne min, ugyebár… Ezt csak élvezni kell, mint a kiérdemelt jutalmakat általában.
Egyszerűen leírhatatlan az egész élmény. Ez kétségtelenül sokkal többet jelent a számomra. Most már tudom, hogy valóban komoly hatást gyakorlok Dexterre, és ez végtelen örömmel tölt el. Egyre jobban és jobban érzem magamban a vágyat, mely szinte olyan sürgető, mintha valódi éhség lenne.Csak Dex lökéseire tudtam koncentrálni, melyeket egy idő után a csípőm meg-megmozdításával próbáltam viszonozni. A mellem kényeztetése meg hab a tortára. Amikor újabbat döf belém, akkor rásegítek jobban a csípőmmel, hogy kellemesebb érzés legyen...Újabb csókot lopok tőle, jó hosszasan, majd a fülére hintek egy csókot, majd a nyakára és újra ajkaira tapadok hevesen.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 28, 2016 6:22 pm Keletkezett az írás



+18

Csak idő kérdése, hogy ne kelljen tovább titkolnunk ezt az egészet. Talán még azelőtt megtudja az apja, hogy felnőtt lesz hivatalosan is Hope, talán nem. Engem nem igazán hat meg, mert addig is egész kellemes ez a titkolózás. Sokkal több így benne a kaland. Meg hát a legelső alkalomkor is át tudtam hozni magamhoz, szóval csak türelem és időzítés kérdése az egész. Bár mit ne mondjak, jó lenne már arra ébredni, ahogy ott piheg a mellkasomon, csendben, nyugalomban.
Elmosolyodom azon, milyen készségesen teszi szét a lábait nekem. Ezzel is csak azt tudja tudatosítani bennem, hogy ő is ugyanannyira akar, mint én őt. Bár erre már a moziteremben is fény derült, mikor nem bírt magával. Csoda még az is, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, és nem ott, a parkolóban csináljuk. Az is megfordult a fejemben, az az igazság.
Nem sietek el semmit, ráérős tempóban mozgok, miközben kezemmel is ingerlem a mellét. Mikor már ő is elkezd mozogni valamelyest a csípőjével, jobban mondva a lökéseim elébe nyomja magát, akkor csak egy újabb mosoly szökik az arcomra, és tovább csókolom mézédes ajkait. Bár ne érne véget soha ez a pillanat, de pont ez a jó benne, hogy véget ér. Lehet nincs sok értelme, de jelen helyzetben nem is épp filozofálás a célom.
Ajkaimmal áttérek a nyakára, miközben kezem kicsúszik a felsője alól, és a combját kezdem el lassan, gyengéden cirógatni. Mindeközben valamivel gyorsítok a tempón, ahogy egyre inkább közeledek afelé a pont felé.
Még lökök néhányat, mígnem végül a testem megfeszül, és ismét beléeresztem magamat. Kicsit azért lehetnénk óvatosabbak is, az igaz, de egyelőre csak bízzunk a vak szerencsében, hogy ebből nem lesz semmi. Persze jelenleg ez a legkisebb gondom, először talán össze kellene ezek után kapnom magamat.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Feb. 28, 2016 8:24 pm Keletkezett az írás



Nekem tetszik a mai nap. Szép kis randi. A kórházban már biztos keresnek... az irodába már elvitték a krémcsokit, szóval apa ha megtalálja, megissza.... hoppon maradok. Főleg ha megtudják merre vagyok, kivel és milyen játékot űzünk mi ketten. De ez van. Ezt visszafordítani lehetetlen. Nem is akarom. Élvezem minden percét. Megharapom alsó ajkát, finoman. Érzékien. Felkorbácsolom.
A gyönyör extázisában lenni kellemes érzés, közelebb húzódom a férfihez, ölelem, magamhoz vonom és soha el nem ereszteném. Nem én.
Pillantásom végigsiklik vonásain, s megakad a szemem dús ajkain. Újra és újra lepereg előttem minden vele töltött perc. Kellemes érzés vele lenni.
Nem tudom mikor mászik ki belőlem, de míg bennem van, kellemes.... jut eszembe... nem védekezünk....nem használunk óvszert. Azt hiszem. Én nem bogyózok, szóval majd kellene vennem tesztet. Ha az vagyok... bár annak jelei vannak, nem? Apával beszélgettünk ilyenekről.
Beszélgettünk...ez túlzás ha azt vesszük, de kiokított ilyen téren is. Szóval ha becsúszott mégis a dolog korábban, akkor nem szabad ebbe a kórházban ultrahangos vizsgálatra mennem. Még elhíresztelik és apa kinyír mindkettőnket. Amúgy....3 napja késik. Remélem nem.
Egy újabb csókot lehellek ajkaira, hátratűröm füle mögé a haját és megcsókolom újból. Ha lemászik rólam, akkor visszaöltözök. Megvárom míg ő is.
Előkeresem a mobilom és pötyögök jó hosszasan.
"Késik. 3 napja. Ne fessem az ördögöt a falra?"
Átnyújtom neki, érdeklődve figyelem a tekintetét és arca vonását. Izgulok és eléggé parázok. Nem az miatt hogy terhes vagyok, remélem nem...nem tudom mit tennék.
Tényleg.
Ha van ötlete, akkor szívesen fogadom, nem tudom mennyire tapasztalt e téren, vagy menekülne e és hagyna ilyen állapotban magamra. Hogy ettől vége szakadna minden? Nem szeretném.
Fontos nekem.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:40 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dexter - Hope
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: