Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Katherine M. Sullivan, Lena E. Winfield

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Dexter - Dwayne - Hope
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Jan. 30, 2016 7:47 pm Keletkezett az írás



Apa pár perce ment el itthonról, azt mondta, hogy a kórházban lesz. Benéz anyához, hogy mi van vele. Szegényem elvetélt. De nem csak ő miatta ment be, akadt egy kis probléma és azt ment leellenőrizni. Bár mondta, hogy sietni fog. Mert nem akar hosszabb időre egyedül hagyni. Bármi történhet velem. Mondjuk igaza is van. Most azt mondta, hogy kettő óra és itthon lesz.
Elgondolkodtam.
Pont eleget titkolóztunk Dexterrel. Ideje lenne most már bemutatnom őt apának. Félek a helyzettől. De ha egyszer szeretem őt és féltem is. De neki van igaza.
Örökké nem titkolhatjuk el a kapcsolatunkat. Bár azt, hogy lefeküdtünk, nos azt talán nem kellene kiterítenünk. Felmentem a szobámba és a lapost, meg a töltőjét levittem a konyhába, összekötöttem. Feltettem a kávét, hogy majd le föl. Majd a gépem elé ültem. Skype be és Dexternek írtam.
„Szia. Tudod mit. Igazad volt a múltkor. Ideje apámat is beavatni a dolgokba. Jelenleg nincs itthon, de eljöhetnél, bemutatnálak neki, ha megjön. Csinálhatnánk valami kaját, de elnézve a hűtőt, semmi értelmes nincs benne.”
Egy ideig a képernyőt figyeltem, végül a fényre lettem figyelmes. Jelzés arra, hogy a kávé lefőtt. Szóval töltöttem magamnak a bögrémbe, cukor és tej. A hűtő tartalmát elnézve… kéne valamit rendelni, vagy főzni. Apa éhes lesz mire haza ér.
A pizza meg már unalmas. De mire elmegyek a boltba, meg mire előkészítem a kajához valót, apa már meg is jön. Azt meg utálja ha egyedül ólálkodok a konyhában a kések és deszkák és ilyenek közelében…főleg akkor amikor a tűzhelyhez kerülök meg ilyenek. Jobb szereti együtt csinálni az ilyeneket, mert akkor biztos abban, hogy nem esik bajom. Akkor marad Dexter és a mentőötlete. Meg a főzőtudománya, istenien főz.
A mobilom körülbelül 25 perc után megrezzent a zsebemben. Azóta már el is mostam a bögrémet és már teát is ittam és Charlieval is „beszéltem”. Meg az időt néztem.
Felpattantam a székről és lassan az ajtóhoz mentem, kinyitottam Dextert láttam a kapuban ácsorogni, szóval kisiettem és a zsebemből előhalásztam a kulcsot, hogy kinyissam, bejöhessen. Már ott a nyitott kapuban a nyakába vetettem magam, hogy szorosan átöleljem. Talán 1 teljes percig voltunk így, majd beljebb húztam végül, hogy visszazárhassam a kaput. Beljebb invitáltam a lakásba. Jelelni kezdtem. Kérdeztem azt hiszem.
Tea?
Kávé?
Mindvégig őt figyeltem, de aztán hamar átöleltem nyakát és hosszasan megcsókoltam. Végezetül elengedtem és kávét tettem fel. A gépre csak ezután kezdtem írni. „Apa is hamarosan megjelenik. Evés közben beszélgethettek. Mi a meglepi főztöd?” Végül rá pillantottam. A fényár újból megjelent, lekapcsoltam a masinát, előkaptam egy tiszta bögrét, meg az enyémet a csepegtetőről, kávét, cukrot, tejet bele és az övét át is nyújtottam neki egy mosoly kíséretében.
Közben le is mertem ülni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 30, 2016 9:51 pm Keletkezett az írás



Fel is ugrik a gépem alsó sarkában a jelzés, hogy Hope rám írt. Na szép, semmi bájcsevej előtte, amolyan felvezetésképpen, máris a közepébe vágunk. Legalábbis arra tudok következtetni csak, hogy egy üzenetben van az egész. Azt nem látom, hogy mi van benne, csak mikor egy olyan fél perc múltán átlépek a Skype-os ablakba. Könyökömre támaszkodva kezdem el olvasni a sorokat. Elmosolyodok a végén. Ennyire azt akarja, hogy az apjára jó benyomást tegyek, hogy még főzet velem kaját is? Rajtam ne múljék, szeretek főzni, csak azt nem tudom hirtelen, hogy mit csinálhatnék. Gyorsan fel is megyek a netre, megnézek valami viszonylag gyorsan elkészíthető és finom kaját. Végül visszaírok Hope-nak is.
„Rendben, nemsoká ott is leszek.”
Aztán már szedem is a cuccaimat, és indulok a boltba. Viszonylag hamar meglesznek a dolgok, aztán már megyek is Hope-ék háza felé. Már nem egyszer jártam erre, de még belülről egyszer sem csodálhattam meg. De mindennek eljön az ideje egyszer, nemde?
Végül küldök is egy üzenetet neki, hogy itt vagyok, de csak egy olyan fél perccel később állítottam le a kocsit a ház előtt valahol. Kiszállok, és már megyek is a kapuhoz, ott pedig zsebre dugott kézzel várakozok.
Aztán megpillantom őt. Egyből mosolyra húzódnak az ajkaim. Kiszedem az egyik kezemet a zsebemből, míg másikban a zacskót tartom. Indultam is volna befelé, hogy valahogy üdvözölhessem őt is, de szerencsére megelőzött. Szorosan magamhoz öleltem, és azzal jeleztem, hogy elég lesz, hogy adtam egy csókot a nyakára.
Mikor rákérdez, kérek-e valamit, csak megrázom a fejemet. Kávét ittam már régen, bár igazság szerint ma még nem ettem semmit. Szóval remélem, hogy ha megfőzöm itt már a kaját, akkor képes leszek enni is belőle, és nem csesz ki az apja az ajtón páros lábbal.
Dereka köré fonódik egyik karom, ahogy újra közelebb jön hozzám, és megcsókol. Készségesen viszonzom, aztán pedig elengedem. Felrakom a pultra a zacskót, majd kipakolom a cuccokat az asztalra. Aztán megnézem, mi van a gépre írva. Csak elmosolyodom, és adok egy gyors puszit még az ajkaira, aztán megszólalok. - Meglátod.* -
Aztán pedig neki is állok az előkészületeknek. Felrakom a vizet főni a tésztának, és a többibe is belekezdek. Közben odainvitálom Hope-ot is, és hogy mégse egyedül csináljak mindent, kiadok neki is valami feladatot.

*Nincs az az Isten, hogy én most leírjam a főzés menetét. El tudjátok olvasni. Very Happy
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Jan. 30, 2016 10:31 pm Keletkezett az írás



Meglátom... Heh! Hát így könnyű... kiöltöm rá a nyelvem kissé durcásan... megjátszott durcizás ez, a mosolyom elárulja. Nem szoktam gyerekes lenni, inkább elvonulok a magam kis világába, ahol csak én vagyok, senki más. De a durcizást meg hagyom másnak.
Figyelem a konyhában való mozgást és  azt is meglesem mit hozott. Liszt, tojás, gomba, olaj, tejföl....lisztünk van itthon és van 7 darab tojás is. Meg pár alapanyag még...de mi vagyok én? Szakács hogy ennyi mindenből össze tudnék bármit is hozni?
Nokedli...előszedek egy tálat, öntök bele lisztet és tojást, kellő mennyiségű sót és vizet,majd összekeverem hogy megkapjam az állagát. Kellene a szaggató is, de előtte megsasolom Dexter mit alkot a gombával. Nem zavarom meg, nehogy megvágja magát a késsel.
Elég otthonosan mozog.
Előszedek egy az összeapritott hagymának való edényt, amiben majd megsül, amint ez megtörtént, a gomba  is megy erre. Izésítés. Egy gyors puszi Dexter arcára, aztán víz is forrni kezdett, előkaptam egy szűrőt és egy tálat a hideg víznek, meg még egyet, amibe a hideg noki megy majd.
Hamar közös munkával leszaggattuk az egészet, ügy hamar meg lett oldva. Hagytam, hogy behabarja a gombát, majd megkóstoltam és elégedett vagyok...
Mosogató vizet engedtem azt a pár koszos edényt hamar elmostam, majd elővettem a tányérokat, kanalakat, villát.
Megterítettem.
Hamar készen lettünk. Dexhez fordultam, majd az órát néztem meg... apa is hamarosan megjön. Egy csókot loptam Dextertől és átöleltem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 30, 2016 10:42 pm Keletkezett az írás



Már elmondhatom, hogy elég jól tudok főzni. 17 éves koromban kezdhettem el úgy igazán főzni, miután rájöttem, hogy a gyorskaják, és a kaja rendelése nem elég kifizetődő. Hogy amennyiből egy pizzát megveszek, mennyi kaját össze tudok dobni, és míg a pizza egy, max két étkezésre lehet elég, addig, ha jól csinálom, a készített kaja több napig is. Elég otthonosan mozgok már a konyhában, hogy tudjam, mivel mit csináljak, mit-mivel érdemes keverni, és hasonlók. Bár néha azért keresgélek most itt, Hope-ék konyhájában, mert nem minden van azon a helyen, ahol nekem szokott otthon lenni.
A recept is megy fejből. Nem valami nagy ördöngösség, ami azt illeti. Meg valami hasonlót csináltam már korábban is, szóval egész könnyen megjegyeztem. Kétszer-háromszor azért elolvastam, de aztán már mentem is a boltba, majd jöttem ide.
Főztem már egyszer-kétszer a kedvesemnek is, neki ízlettek a főztjeim. Remélhetőleg most is sikerül kihoznom magamból a legjobbat. Ki tudja, a faterja talán még felvesz szakácsnak. Na az mekkora lenne! Bár szerintem előbb küldene el haláltáborba, minthogy felvegyen magához dolgozni.
Mondom Hope-nak a dolgokat, amikor kell, de szerintem rájött ő is, hogy mivel mit kell csinálnia. Ha nem, hát rászólok. Mint egy rossz háziasszony, olyan lehetek most. Már csak a kötény kéne, meg egy szakácssapka.
Csak úgy telik-múlik az idő, és viszonylag hamar meg is leszünk a dolgokkal. A csókját viszonzom, és viszonzom is az ölelését, de aztán rárakom a kaját is az asztalra, és leülök az asztalhoz, úgy rendezve a dolgokat, hogy Hope-hoz is elég közel legyek. Majd megfogom a kezét, és nyomok egy puszit a nyakára. Csak nehogy ebből a kis meghitt jelenetből vérfürdő legyen. Nem ismerem személyesen az apját, nem tudom, hogy fog reagálni rám. De ennek is meg kell történnie, nemde?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 08, 2016 12:10 pm Keletkezett az írás



Fogjuk rá, hogy Mona jobban van. A körülményekhez képest legalábbis biztos. Az elmebetegsége persze a régi, sőt, nyugton állíthatom, hogy az egész leépülési folyamat felgyorsult, és az orvosa szerint az állapotromlásához nagyban hozzásegítette a vetélés.
Ma voltam életemben először a St.Vincenteben. A külváros déli részén van, jóval kisebb, mint St.Claire. Az igazgatója egy kiegyensúlyozott, ötvenes éveit taposó nő, aki nagyon is tudja, hogy mit csinál, és hogy jól csinálja-e. Neki nincs szüksége asszisztensre ahhoz, hogy a kórház ne hulljon szét apró darabjaira. Ő egyszerűen erre született. Látszik, hogy világéletében ezt csinálta, mindent ami a hivatalos ügyekkel kapcsolatos, egy suhintással képes kirázni a kisujjából. Annyi tapasztalata van, ami nekem SOHA a rohadt életben nem lesz.
Na, de a lényeg... Monának pszichiátriai elhelyezés kell, és semmiképp nem dughatom be az én kórházamnak a zárt osztályára. Így is vajmi kevés tekintélyem van, mi lenne akkor, ha megtudnák, hogy a feleségem hova került?! Jobb is, ha nem gondolok bele.
Szóval igen, a St.Vincentére esett a választásom. Az igazgatónő készséggel végig kísért a pszichiátriai részlegükön, A-Z-ig mindent megmutatott az osztályon. A terápiás nyugtató szobáik nagyon tetszettek. Szívesen befeküdnék oda néha. Halk, lágy zene, fényterápia...
Hopenak még nem mondtam, hogy mik a terveim az anyját illetőleg. Előre érzem, hogy milyen harcokat kell majd megvívnom az én önfejű, csökönyös lányommal, aki ráadásul -és ez az igazi Istencsapás-,  éppen a kiállhatatlan kamaszkort tapossa. Egy szó, mint száz, nem lesz egyszerű lemeccselni vele, főleg azok után, hogy az anyja vetéléséről is csak egy nap múlva szóltam. Azt hiszem, hogy kicsit megingott a bizalma felém.
Leparkolom a Lexust a garázsba. Kettesével veszem a lépcsőfokokat. Alig várom, hogy végre haza érjek, leüljek a nappaliba, és bekapcsoljam a tévét, hogy megnézhessek valami agymosás műsort. Komolyan nem vágyom ennél többre.
-Hope, kicsim, megjöttem. - Kiáltom el magam, és amint levesz... illetve, letaposom magamról a cipőimet, rájövök, hogy fölösleges a kiabálás, úgyse hallja. Kulcsot felakasztom a helyére, fekete szövetkabátom zsebéből előszedem a mobilomat, amit farzsebembe dugok, és megyek az illatok után. Apja-lánya randi lesz ma? Legalább nyugodtan meg tudok vele mindent vitatni.
-Ömm.... - Értetlenül megtorpanok a nappalit és étkezőt összekötő boltív alatt, és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy majd' kiesek a saját számon. Nem mindennapi látvány fogad.
-Őőőő helló. - Zavarodottan a hajamba fúrok ujjaimmal, és próbálok nem feszültnek tűnni.
Kényelmetlenül érzem magam a SAJÁT otthonomban. Mintha én lennék az idegen betolakodó...
[i]-Szóval... ez most az aminek... látszik?!]/i] - Kérdőn járatom tekintetemet a lányom, és az idegen fickó között, miközben próbálok úrrá lenni az előtörni készülő apaoroszlánon...
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Feb. 08, 2016 4:16 pm Keletkezett az írás



Dexter helyett foglalt az asztalnál, csókjára elmosolyodtam, majd ténykedtem tovább, hogy minden jó legyen. Az étel még jó meleg, a tányérok és evőeszközök is remekül helyre lettek pakolva.
Felpillantok, majd Dexterre és újra magam elé, újra fel. Ekkor látom meg Aput az ajtóban.
Szavait mérlegelem, rágcsálom, mintha egy íztelen rágógumi volna, majd nagyot nyelek. Felegyenesedek és köszönök neki egy nagy mosollyal. Mutató- hüvelyk ujjas arc simogatás.
Apa.
Dexterre pillantok, majd rámutatok, ha bemutatkozik (nem tudok neveket jelelni)  figyelemmel kísérem mindkettejük arcjátékát, bár apát elnézve... Apára pillantok. Nyitott ujjakkal a testem előtt érintem össze ujjaimat zártan. Együtt.
Közben kilépek az asztal elől.
Végül a nyakamnál simítok gyorsan végig. Szerelem.
Dexter még nem sok mindent ért a jelelésekből, apa annál többet, hiszen együtt tanultuk a profiktól.
Pillantásomat elszakítom Apa sziklakeménynek tetsző arcáról, majd a földre, pontosabban tulajdon papucsomra sütöm tekintetemet. Aggodalom préseli össze szívemet, szorongás gyúr gombócot a torkomba. Gondterhelten beharapom alsó ajkam és tépelődve rágcsálni kezdem azt. Majd felpillantok újra és Dexter mellé lépek szigorú arcvonással pillantok apura. Igenis, hogy ismerje őt meg és ne vonjon le egyből a kinézetéből minden negatív tényezőt. Jobb kezem mutató és hüvelyujjamat a bal oldalamhoz emelem és körkörös mozdulatot teszek. Légyszives!
Egy ideig csak figyelem őket, aztán az asztalra mutatok és jelelek evést utánozva... Jó étvágyat.
Ha leültek higgadtan, akkor én is helyet foglaltam. Ha nem ültek... akkor Apun a tekintetem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 14, 2016 5:53 pm Keletkezett az írás



Hallom, ahogy a kocsi motorja leáll, és az ajtó felé közlekedik valaki. Rápillantok Hope- ra és lopok még egy csókot tőle, aztán pedig csak várom, hogy az apja megérkezzen. Nem nagyon értem, miért kiabál a lányának, hisz úgysem hallja. De nem fogom szóvá tenni. Lehet, csak kimerült a férfi, ami jelenthet jót, vagy rosszat is. Majd eldől.
Ha közelebb érkezik a férfi, akkor fel is állok, és kezet nyújtok neki.
- Dexter Barnes. -
Mutatkozok be neki, aztán pedig átadom a helyet Hope-nak, hadd kezelje ő az apját. Ő a pici lánya amúgy is, őt legalább végighallgatja. Vagyis nézi a jelelését.
De mivel nem Hope előtt állok, nem tudom annyira kivenni, mit mond az apjának, de sejtem, és valamit még ki is látok belőle.
Most egyelőre én maradok a néma, és hagyom a lányt "beszélni." Jobban tudja, hogy kezelje Dwayne-t, mint én, ez biztos. Mikor mellém lép Hope, akkor pedig csak rápillantok, és kezemet is a vállára teszem.
Végül remélhetőleg semmi akadálya nem lesz annak sem, hogy leüljünk, és elkezdjünk kajálni. Nem szeretek feleslegesen főzni. Ha nem kell a férfinak, de úgy egyáltalán látni sem akarja a házában, akkor meg elviszem én. Jó lesz az nekem, meg majd Hope-nak, ha átjön. Mert ezt nem akarom, hogy megszűnjön. Az apja sem tarthatja örökké egy burokban. Már bőven túl van a 17. életévén, nemsoká pedig már felnőtt lesz ő is. Elhiszem én, hogy meg akarja védeni, de attól még hadd élje az életét.
Ha minden jól megy, és végül helyet tudunk foglalni, akkor pedig hagyom, hadd szedjenek a kajából, én pedig csak utánuk teszem meg. Ha az apja nem igazán akarja ezt az egészet, akkor meg… alakul, ahogy alakul.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Feb. 21, 2016 7:17 pm Keletkezett az írás



Hát persze, hogy feszült vagyok. Naná! Mégis miért kellene nyugodtnak lennem, és önfeledten, baráti hátba veregetéssel üdvözölnöm a csókát, aki már csak ránézésre is bőven túltesz a lányomhoz illő korosztályú nyikhaj kis senkiházikon?! És ha a tény, hogy valószínűleg az együtt töltött időben nem kézen fogva sétálgatnak, és egymás fagyiján osztozkodnak, nem lenne elég kiborító, Hope rátesz még egy lapáttal, amikor szembesít a csúf, perverz igazsággal miszerint ő, és ez a sörényes, hormontúltengésben szenvedő FÉRFI egyed, egypárt alkotnak...
Mellkasom védelmezően feszeng Hope mellett, kezeim ökölbe feszülnek csípőm mellett lógva, és a lányom feje fölött nézve át, egyenesen Az Idegen szemeit célzom meg tekintetemmel.
Alig figyelek Hope jelelésére. Tulajdonképpen, ha nem tájékoztatott volna arról, hogy mi is van kettejük közt, akkor is levágtam volna már az első másodpercekben, amikor beléptem ebbe az istenverte házba.
Katonás, feszengő léptekkel ellépek a lányom mellől, és kezet nyújtok Mr.Liliomtiprónak.
-DR. Dwayne McGowan. - Mutatkozom be jómagam is, direkt emelve ki a doktori címet. Ettől valahogy szigorúbbnak tűnik az egész. Kézfogásom a hangomhoz hasonlóan szigorú és határozott. Azt akarom, hogy tisztában legyen az alá-fölé rendelt szerepekkel, azzal meg főleg, hogy melyik jutott neki... Remélem nem kell rá külön felhívnom a figyelmét...
-Nos... mit mondhatnék? Üdvözöllek nálunk. Bár gondolom nem az első alkalom, csak én nem tudok erről...! - Mindvégig Dextert figyelem, és csak akkor sandítok szigorú, jeges szikrákat szóró szemeimmel az oldalamon ülő lányomra, amikor az utolsó sorok is kicsúsznak a számon, minden egyes szavamat nyomatékosan, mintegy célzó jelleggel küzdve át a gégémen.
-És... mivel foglalkozol Dexter? - Minden szóval meg kell küzdenem, leginkább a hangnemre kell odafigyelnem, és persze türtőztetnem magam, hogy ne borítsam rá az asztalt.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Feb. 22, 2016 9:19 am Keletkezett az írás



Apa kicsit mérges. És ez enyhe kifejezés arra, ami most tombol benne. Hogy honnan gondolom mindezt? Nézzünk csak rá egy kicsit… feszes és kihívó testtartás. Rideg, azonnal kinyírlak vagy darabokra szabdallak tekintet és az ökölbe szorult kezek. Na meg…nem hajlandó rám figyelni. Az évek során már megtanultam ezekben olvasni… ha nem látom az arcot, vagy nem beszél, amiről le tudnám olvasni a mondandóját, akkor ezekből szűröm le: Baj van vagy csak lesz. És ez a gondolat azért rémít meg, mert így van. Előbbi gyanúm már-már elpárolog, de nem zárhatom ki teljesen…
Másra számítottam, de még az is bekövetkezhet.
Figyelem apát és az ajka mozgását…
Gondolataim egyetlen egy mondat körül cikáznak. "...csak én nem tudok erről..."
A szemem elkerekedik és apára pislogok. Ez az első alkalom, hogy beengedtem Dextert ide mihozzánk, többet voltam nála, mint ő nálunk. Szóval apa, ez a felvetésed őrület. De ez a tekintet, amivel engem illet, ilyen tekintettel még sose meredt rám, egyszerűen ijesztő… ártatlan nézésemet nem most próbálom bevetni. Attól tartok annak semmi esélye nem lenne apa vadságával szemben. De ne legyél már mérges basszus. Nem öltem, nem öltünk meg senkit! Nincs tervben sem!
Elhessegetem a bennem keletkező kételyeket a dolgok felől, és úgy döntök, hogy teszem a dolgomat, mint sem megfutamodnék az „oroszlán” (vagy alfa farkas - ki hogy veszi) kitátott szája előtt. Innen már úgysincsen visszaút. Csak azért érzem a remegést a csuklómban, és a kézfejemben mert félelmetes… mi van ha apa neki esik Dexternek és a halál szélére veri?
Hope! Ez a gondolat túlont túllőtt mindenen! Egy ideig Apát figyelem, majd miután elhangzott az újabb kérdése, csak utána pillantok Dexterre és magamhoz húzom a lapost, de a figyelmem a 2 férfin maradt. Apának nem tetszik Dexter, ezt már leszűrtem. De szerintem csak a kinézete és a kora… ha talán jobban megismeri… megenyhül. Amíg nyugi van látszatra, addig merek egy kis nokit és egy kis gombát hozzá. Jól beszívom az illatát és mutató ujjamat végig húzom az állam előtt. Finom. Értem ezt az illatára.
Hiszen ketten dobtuk össze…
Végül várakozok, hogy a kettőjük párosa is kezdjen valamit ezzel az egésszel.
Meglátjuk még, hogy mit hoz a jövő...
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:34 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dexter - Dwayne - Hope
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: