Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
JunHye & Riley - Otthon, édes otthon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 16, 2016 6:06 pm Keletkezett az írás



A régi ismeretségek leporolása olyan, mint kivenni a hűtőből és meginni a három hónapos romlott tejet. Már darabos, nem is akar kijönni, undorító és inkább kiöntenénk a klotyóba. A felszínes szarságokat amúgy is felesleges újrakezdeni, helyettük szerezhetünk újabb haverokat, nem? Az sokkal értelmesebb, na meg izgalmasabb. Persze akadnak kivételek, amikor jól esik összefutni a régi arcokkal. Példának okáért ott van Caine, bár ő lassan az is-is kategóriába esik át.
Japánban a barátkozás helyett inkább a dugáson, bulizáson és túlélésen járt az eszem. Maximum olyanokat ismertem meg, akiket megdugtam/ők dugtak meg és utána haverkodtunk össze. JunHye kivétel, mert őt sosem fektettem meg, mégis bekerült abba a körbe, amit úgy hívok, hogy "nem utállak, elvisellek, már majdnem bírlak is". Talán elszalasztottam a lehetőséget, hogy rámásszak, utána meg már nem is ez volt az elsődleges célom. Kicsit debil és hülye, egy szóval nagyon hasonlítunk egymásra. Kivéve persze a tényt, hogy ő vágott szemű kis ázsiai nőstényke. Miután leléptem Japánból, azt hittem nem látom többé, de ez nem így lett. Mostanság belefutok az ezeréves ismeretségeimbe, és JunHye sem maradhatott ki.
- Ezt már nagyon régen el akartam mondani neked. Szeretlek, te vagy az értelme, és nagyon bánom, hogy elhagytalak. Ígérem, soha többé nem teszek ilyet, soha...soha... - Szavaimból áradt a szeretet, a szerelem és a piaszag. Nagyot sóhajtva dőltem rá a legédesebb lányra a világon; a kukára. Adtam a szélére egy csókot, a szerelmi vallomásom remélem meghatotta őt is.
Jó, ez kicsit zavaros lehet. Miért estem bele egy kukába? Miért ölelgetem? Miért van piaszagom? Mit keresek az állatkertben éjfélkor? Ez az egész úgy kezdődött, hogy ugye összefutottam a mini ninjával.
Elmentünk valahová inni, hülyültünk...hülyültünk....hülyültünk és ittunk. Mindketten kurvára bebasztunk, aztán már csak arra emlékszem, hogy mászunk fel valami magas helyre. Egy kerítésre, vagy talán oszlopra. Sötétség borított mindent, és csupán néhány makogás törte meg a csendet. Ez de drámaira sikerült! Mindent összefoglalva, asszem betörtünk az állatkertbe és nem tudom, hogy mennyi az idő. Sokat ittunk, de arról már fingom sincs, hogy pontosan mik voltak azok az italok. Ehehehehe.
A kuka ölelgetése után igyekeztem megkeresni JunHye-t, de aztán rájöttem, hogy eddig is mellettem állt.
- Keressük meg a vízilovakat! Most! Kibaszott vízilovakat akarok látni! - Kiabáltam jó hangosan, hátha meghallja egy biztonsági őr. Ha találunk polipot, azt JunHye megeheti, hiszen ázsiai. Ők mindent megesznek, kutyát, macskát, lovat, embert. Nyami. Féltem, hogy valamit vagy valakit le fogok rókázni, és a lámpák fénye, ami bevilágította az éjszakát égette a szemeimet.
- Vigyünk nekik virslit... - Meg se várva JunHye válaszát indultam el előre annak ellenére, hogy fogalmam sincs merre vannak ezek az állatok.
Vissza az elejére Go down
 
JunHye & Riley - Otthon, édes otthon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Riley, Joe & Ray - Why are you here?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: