Te vagy az én kedves, aranyos, csodás pszichiáterem. Óh hogy mennyire utállak... Azt szavakkal nem nagyon lehet kifejezni, és ezt te is nagyon jól tudod. Persze csak heti két alkalommal kell elviseljelek, de néha még azt is soknak találom. És hogy miért? Utálom, hogy te is azt hiszed, valami bajom van, utálom a kezeléseket, amik semmit sem érnek, de legfőképp a nyugodtságod utálom. Egyszerűen nem értem hogyan tudsz ilyen higgadt, és türelmes maradni, pedig az elmúlt három évben már rengeteg dologgal próbálkoztam, de semmi haszna.
A kórházon kívül egyébként még sosem találkoztunk, így nem tudom, hogy csak a munkád miatt veszed fel a higgadtság álarcát, vagy a mindennapjaidban is ilyen vagy?
//Előtörténet, és a jellem is a megalkotóra bízva, a lényeg, hogy egy borzasztóan nyugodt ember látszatát kelti mindig, ez maradjon meg
A PB is csak egy ötlet, ha akad jobb jelölted, meggyőzhető vagyok.
És még annyi, hogy várlak... Nagyon *-*