Aya egy különleges lány. Először a kórházban találkoztunk, ahol dolgozom. Egy másik pszichológus kezelte, öngyilkossági kísérlete után már vagy egy éve. Egy balesetben egyszerre veszítette el a vőlegényét, és meg nem született gyermekét; úgy érezte nincs más kiút ebből a nyomorúságos állapotból mint a halál. Véletlen sodorta a rendelőmbe, másnak adta ki magát, és egy óra hosszát beszélgettünk.  Már egy másik pszichológus betege volt, mégis inkább engem választott a beszélgetés után. Valószínűleg a felé nyújtott segítő kéz, vagy az, hogy megértő voltam vele; ezek okozták, hogy végül szinte a rögeszméjévé váltam. Bevallotta ugyan, hogy először hazudott a nevét illetően, de a ragaszkodása csak fokozódik, én pedig egyre tehetetlenebbül állok a dolog előtt. Elvégre még csak pár hónapja ismerjük egymást, ha pedig ez nem lenne elég, a betegem. Mégis, van benne valami, ami nem hagy nyugodni. Törékenysége, vagy zavarodott lelki világa? A sebezhetősége, és szeretetre éhes személyisége az, amely leginkább magával ragadott. Már én is várom, hogy találkozzunk. Hetente két óra beszélgetés, ami csak a miénk. Félek, ha elküldöm vissza taszítom a mélybe, ugyanakkor tudom, hogy nem lenne helyes párkapcsolatba kezdenem vele. Lassan már azt sem tudom, hogy ő bolondul-e értem, vagy én őérte?

A karakterek közt már kialakult egyfajta vonzalom, Dorian azonban tele van kétségekkel, tudja, hogy ez nem helyes. A lány viszont mentálisan nincsen rendben, az őt ért trauma miatt kórosan ragaszkodik a terapeutájához, és mindent elkövet, hogy Doriannel egy párt alkossanak. Lehetőleg minél előbb, hiszen a türelme véges, és már jóformán senkije sem maradt ezen a világon.
Nagyon várlak!