Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Katherine M. Sullivan, Lena E. Winfield

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Gwen & Clay in Rio
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Szept. 30, 2016 11:06 am Keletkezett az írás




Gwen and Clay
Wake me up when it's all over
[You must be registered and logged in to see this image.] Rohadt ideges vagyok. Nem elég, hogy a kórházban valószínűleg azt sem tudják, hogy hol vagyok, és esélyesen kirúgnak, még azzal sem vagyok tisztában, hogy Clay mi a francért hozott ide?! Ő természetesen nem árul el az ég egy adta világon semmit, csak azt hajtogatja, ha elkezdek beszélni, hogy maradjak csendben. Hát könyörgöm, azért mégis csak jogom lenne tudni, miért jöttünk ilyen kurva messzire otthonról?
Kinézek az ablakon, és rácsodálkozom a nagyvárosra, ami még Sydneynél is hatalmasabb. Ha nem Clay-jel, hanem csak úgy magamtól egyszer eljutottam volna ide, máris más lenne a helyzet, hiszen ki ne akarna eljutni Rioba? A főnököm nincs a szobában, így körbenézek, minden egyes szegletét szemügyre veszem a szobának. Valamiért nagyon rossz előérzetem van az egész nappal kapcsolatban, és ki tudja, meddig leszünk még itt?!
- Clay. Most már örülnék, ha komolyan vennél! Elárulnád, minek jöttünk ide? Jó lenne, ha közölnéd, mert ideges vagyok, és amúgy is. Áruld el! – fordulok rögtön felé, mikor belép az ajtón. Az istenért, miért néz ki ilyen átkozottul jól? És miért érdekel egyáltalán engem, hogy néz ki? Le is szarom, inkább az érdekelne, hogy mi a faszt keresek én itt vele?
- Éhes is vagyok. Menjünk, kajáljunk valamit. És adj légyszi egy telefont is, hogy felhívhassam a kórházat, mert ha kirúgnak, esküszöm, még egyszer felgyújtom a kócerájodat, csak akkor szándékos lesz. – vonom fel a szemöldököm, és tartom a markom a telefonért. Minden reményem az a kibaszott kórház, és már így is pengeélen táncolok, és nem akarom, hogy egyik nap mire bemegyek, azt mondják, hogy „köszönjük, többet nem kell jönni.”.
Ha valami véletlen folytán odaadná a telefont, akkor tárcsázom a munkahelyem, ha pedig nem, akkor a következővel fordulok hozzá.
- Oké, ha nem adod oda, akkor lemegyek a recepcióra, és majd onnan telefonálok. Értsd meg, ez nem játék, Clay. – mondom neki nyugodt hangnemben. Könyörögni nem fogok neki, de valahogy muszáj megoldanom a hívást. Ha engedi, ha nem.
Lehuppanok az ágyra, és hanyatt dőlök rajta. Fáradt vagyok a hosszú úttól, és őszintén, ha csak ide beleszek zárva, akkor legszívesebben már mennék is haza. Főleg ebben a tudatlanságban őrülök meg. Abban kicsit kételkedem, hogy Clay már tudja, mit akar kezdeni velem, de azt sem értem, minek jött ő ide. Az egyszer biztos, hogy nem vakációra, és valamiért az a sejtésem, hogy nem lesz ennek az utazásnak jó vége. Valahogy nem nézem ki belőle, hogy bármennyire is megesne a szíve rajtam, és ha tervei is vannak velem, azok biztos nem túl jók az én szemszögemből nézve. A pár napja történt fegyveres dolog után egyáltalán nem vagyok abban sem biztos, hogy élve hazajutok innen. A legjobb döntés a részemről az lenne, ha kussban maradnék, és várnék, amíg kiderül, mi a szándéka, és nem kérdezősködni, de amennyire nagy szám van, azt természetesen most sem tudom befogni. Komolyan. Miért nem? Miért nem vagyok képes befogni a szám, amikor nagyon kéne. Majdcsak kénytelen leszek, ha Clay megint elő veszi a fegyvert, de jobb lenne megelőzni a dolgot. Most végül úgy döntök, hogy tényleg csendben maradok, amíg nem szólal meg, és nem mond valamit, amivel már többet fogok tudni. Becsukom a szemem egy pillanatra, amíg az ágyon fekszem, és egy hajszál kellene ahhoz, hogy teljesen álomba merüljek. Hatalmasat tudnék most aludni. De ki tudja, talán még ma indulunk haza Sydneybe. Legalább ennyit elárulhatna, hogy mennyi ideig tervezzek az utazással. Egyáltalán nem mindegy. Nem akarom, hogy kirúgjanak a kórházból.
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Okt. 04, 2016 7:42 pm Keletkezett az írás




Gwen & Clay – Hello Rio!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Néhány alapszabályhoz ragaszkodom az életemben, és ezek többek között a „ne beszélj sokat”, „ne tegyél fel felesleges kérdéseket, ha nem kíváncsiak a válaszodra”. A többórás repülőút nemcsak engem szívott le, hanem a mellettem helyet foglaló kreolbőrű szépséget is, aki éppen fent terpeszkedik a közös szobánkban. A szálloda nem túl nívós, mert nem akartam feltűnést kelteni, és különben is üzleti ügyben érkeztem a dél-amerikai városba. Nem turistaként vagyok jelen, de ha Gwen nem fog szót fogadni, akkor megismeri a rosszabb énemet. A megélhetési forrásom miatta égett le, és nekem bármilyen hülye magyarázatot kaffoghat róla, mert nem fogom elhinni. Az adósom, de még nem tudja, hogy ez milyen áldozattal jár. Cseppet sem aggódom miatta, és a föld hátán is megélne, csak ideje lenne, ha egy kis tiszteletet tanulna. Felettébb bosszant, hogy mióta leszálltunk egy fél perc nyugtom sincs miatta.
- Legyen szép napja Mr. Cross. – biccentek a szőke recepciós felé, és a bankkártyámat a belső zsebembe mélyesztem. A bőrkabát nem kellene, mert lerohad rólam, de most este van, és nem nagy a tolongás sem. Az időeltolódás miatt rám férne az alvás, de előtte mindenképpen le fogok zuhanyozni. A fegyvert magamnál tartom, és a repülőtéren is sikerült áthoznom. Hála a találékonyságomnak! A kis drága jobban teszi, ha megtanul nonverbálisan kommunikálni a következő napokban, mert begőzölök, és szétloccsantom az agyát. A másik munkája már korán sem izgat, hiszen őt se érdekelte, hogy én miből fizetem a kis táncait. Túl elnéző voltam vele, de a jó világ megszűnt, és az a Clay is, aki behódol egy nőnek. A liftben átnézem a friss ropogós bankókat, aztán el is rejtem a puska mellett. Micsoda szerencse, hogy be se lépek az ajtón, de máris számon vagyok kérve, mintha a pasija lennék, és nem a munkaadója. Szótlanul teszek-veszek, de kezdi felhúzni az agyamat. Móresre kellene tanítanom. A bőrdzsekimet levágom az egyik fotel karfájára, és az ablakhoz lépek, hogy kilessek rajta. A kisasszony ledől az ágyra, én meg egy pillantással mérem végig az istenadta adományát. A teste aranyat ér, de esze nem sok van.
- Éjszaka aligha tudnál bárhova is telefonálni. Azt hittem, ha már orvosnak tanulsz, akkor több eszed van, és kiszámolod, hogy ilyenkor Sydney-ben hajnal van. – teszem keresztbe a kezemet a mellkasom előtt, de a tekintetem nem veszem el róla. Máskor szerettem, ha nagyszájú volt, de most egyáltalán nem tetszik. Odasétálok az ágyhoz, könnyed léptekkel teszem meg a távolságot, és felrántom. Nem vagyok finom, sőt kedves sem. A fürdő felé tuszkolom, és lábbal lököm be az ajtót.
- Ide figyelj Gwen, neked se telefon, se kaja nem jár a báros incidens után. Ha nem fogod be a szádat, esküszöm fejbe lőlek. – a csaphoz lököm, és fél kézzel nyitom meg a vizet. Nem kell sok, hogy alá nyomjam, és várjak egy kicsit. Ha már prüszköl, és nem kap levegőt, akkor a torkára szorítok rá, és magam felé fordítom.
- Vegyél vissza az arcodból. Itt más szabályok uralkodnak, és kurvára nem érdekel a rezidensi állásod. Itt nekem fogsz dolgozni, ha ellenkezni próbálsz, akkor megöllek, és hidd el nekem, nem szarozok. – ismét a víz alá nyomom, és a tarkójára szorítok rá. Most kap egy kis ízelítőt belőlem.



made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 16, 2016 3:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Okt. 07, 2016 6:40 pm Keletkezett az írás




Gwen and Clay
Wake me up when it's all over
[You must be registered and logged in to see this image.] Clay játszani akarja a főnököt. Igaz, nyilvánvalóan ő az én főnököm, de igazából csak a bárban lenne az. Mi joga van neki ahhoz, hogy bármire is kényszerítsen? Míg a második munkahelyemen ő parancsol, én pedig azt csinálom, amit mond, legalábbis ez lenne az etalon, a báron kívül nem kerekedhet felém. Nem kerekedhetne. De erősebb, mivel férfiból van, és nem a gyengébbik fajtából.
- Azt hittem több eszed van, és tudod, hogy a kórházak éjjel-nappal nyitva vannak. – vágok vissza. Engem ne ostobázzon le. Nem véletlen leszek orvos. Ha már végre eljutok egyszer a végéhez. Lehet, hogy a külsőm, és az, hogy táncolok, nem tükrözi az eszem, mert a hülye se menne sztriptíz táncosnak, ha éppen orvosnak készül. De mivel én nem éppen vagyok normális, így elfogadható az egész. Vagyis próbálom ezt beadagolni magamnak. A szükség nagy úr, a pénz meg még nagyobb.
Mikor az ágy felé tart, esküszöm, egy pillanatig a tegnapi nap után nem tudom eldönteni, hogy most épp meg akar dugni vagy olyan dühös rám, hogy ütni akar. Pár másodperen belül világossá válik, hogy nem akar a magáévá tenni, pedig rohadjak meg, annak most jobban örültem volna. Mikor felrángat az ágyról, legszívesebben üvöltenék, mert már annyira elegem van abból, hogy csak rongybabaként kezel, és nem hajlandó elmondani, mi a szarért vagyunk itt.
- Ez fáj, bassza meg. – szisszenek fel, mert olyan erősen szorítja a karom, és rángat a fürdőszoba felé, hogy már azt várom, mikor roppan meg, és törik el. Amíg oda nem érünk a csaphoz, fogalmam sincs, minek megyünk a fürdő felé. Hamar rájövök, mit akar velem, amikor megnyitja a csapot. Olyan hirtelen nyom a víz alá, hogy időm sincs levegőt venni, így mikor a hajamnál fogva kihúzza a fejem a vízből, az orromon és a számon egyaránt folyik ki minden. Nagyokat köhögök, majd mikor maga felé fordít, és fojtogatni kezd, a jobb térdem egyenesen a töke fele lendül, és ahogy érzem, sikeresen célba is talál. Nem tudok megszólalni, csak a torkomhoz kapok, és legszívesebben futnék, míg Clay a férfiasságát fájlalja. Olyan ideg és méreg fut végig rajtam, hogy ha lenne elég erőm, rögtön nekiesnék.
- Te rohadék! – üvöltöm, és kirontok a fürdőből, magam mögött erősen becsapom az ajtót. Nem érdemeltem ezt ki, még akkor sem, ha nagy a pofám, és nem tudom befogni. Akaratlanul is könnyek gyűlnek a szemembe. Nem tudom, hogy a fájdalomtól, ami a torkom és a tüdőm környékén árad szét, vagy a megalázottságtól. Kifelé meredek az ablakon. Mikor meghallom, hogy Clay újból a közelemben van, összerezzenek, aztán kikelve magamból megfordulok.
- Mi a francot akarsz tőlem? Meg akarsz ölni? Azért hoztál ilyen messzire? Itt úgysem keres senki. Amúgy sem, ne aggódj, leszarja mindenki, hol vagyok elhiheted. Szóval ha erről van szó, gyerünk, nyírj ki, csak minél hamarabb, mielőtt még nagyobbat süllyedsz a szememben. – csapkodok össze-vissza, de ez nem színjáték. Jelen pillanatban undorodom ettől az embertől. Ennek nincsenek érzelmei? Hogy lehet ilyen kegyetlen valaki? Jó, lehet, hogy valamennyire rászolgáltam a nagy szám, meg a hanyagságom miatt, de kétlem, hogy ennyire szar ember lennék. Várom, hogy Clay fellépjen ellenem, és minél hamarabb túl legyünk ezen az egészen, hiszen már tényleg kivagyok egy kicsit lelkileg és testileg egyaránt…

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Vas. Okt. 16, 2016 4:02 pm Keletkezett az írás




Gwen & Clay – Hello Rio!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sokáig úgy gondoltam, ha megadom a kellő bizalmat, akkor az viszonzásra talál nálam. Megbecsülnek, amiért munkát ajánlok. Nem kérdezek sokat, és nem is érdekel, hogy a táncos lányaim miért nálam keresik a napi betevőt, mert mindenkinek van egy múltja. Nem ítélkezem, de figyelek, és megjegyzek dolgokat. Gwen sikeres, és az egyik legnagyobb bevételt hozta, így sokáig szemet is hunytam a kicsapongásai, a késései, és a részeges viselkedése felett. Akadtak olyan napok is, hogy lágyszívűnek mondtam volna magam, aki még azt is megengedi neki, hogy kivel bújjon ágyba. Nem kényszerítettem minden helyzetben rá, de ha nagy halról volt szó, akkor még vele se tehettem kivételt. Az alvilág nem úgy működik, ahogy a kisasszony elképzeli. Az összes alkalmazottamat lenyomoztattam, és Gwenről is tudtam ezt-azt. A kórházban rezidens volt, és a húgát is el kellett tartania. Nem mindennapi hivatás, de nagyobb jövőt láttam benne, ha nálam marad. Egyfajta birtoklás tört rám, és talán a vonzalmon kívül többet is jelentett nekem, de ez csak addig volt így, amíg fel nem gyújtotta a báromat. A tűzoltó elbeszélése alapján egyértelművé vált, hogy ő volt az a felelőtlen emberke, aki eldobta a csikket, és ez okozta a tüzet. Most viszont addig nem tudok kinyitni, amíg nem szerzek tőkét. Miért éppen Rioba utaztam akkor? Ernesto miatt. Régről ismerem a tagot, és nagy drogbáró lett, de tartozik nekem. Egyszer megmentettem az életét, és az ilyesmi nem marad hála nélkül. Gwen a biztosítékom, és a közelemben kell tartanom. A düh azóta is tombol bennem, és a kényeskedő viselkedésével csak taszít. Nem szeretem, ha feleslegesen nyávog, és panaszkodik.
- Leszarom a kórházat. – közlöm vele hidegen, és felrángatom az ágyról. A kisasszony el van tájolva, és még mindig abban a hitben él, hogy bármit megtehet. Egy kis észhez térítés gyanánt a víz alá nyomom a fejét, hogy vegye a lapot, de aztán elborul az agyam, és mire észbe kapnék, már a torkát szorongatom. Bennem is van egyfajta gyilkos ösztön, és ezzel nem sok nő találkozott. Ágyékon rúg, és hangosan káromkodnék, de kiront a fürdőből, és visszasétál a szobánkba. Meg kell kapaszkodnom a csap szélében, és el is zárom a vizet. A fájdalom nem múlik, és egy istenesen szövegelés után, talán egy fokkal enyhül, de nagyon felpaprikázott. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire el lehet kényeztetve. Mit hitt, hogy a barátnőmként van jelen? Megáll az eszem tőle, meg a nagyzolós kívánságaitól. Lassan megyek vissza a szobába, és észre se vesz, mert az ablakon nézelődik ki. Felkapom a fotelre ejtett bőrkabátomat, és a belső zsebéből előhalászom a pisztolyomat. Nem is kell sok, hogy a háta mögé álljak, de hirtelen fordul meg, és ezernyi kérdést intéz felém.
- Kis szívem el vagy tájolva. – a hasához nyomom a csövet, de nem szakítom meg vele a szemkontaktust.
- Nem akarlak kinyírni, ha nem kényszerítesz rá. Itt nem lehetnek kívánságaid, nem érdekel a munkád. Tönkretetted a báromat, ezért a helyedben kussolnék is. Nem hatnak meg a krokodilkönnyeid sem. Túl sokat engedtem neked, de a játékszabályok megváltoztak, Gwen. Ez itt nem Sydney, és jobban jársz, ha visszaveszel a lepcses szádból is. Mit képzelsz magadról, de őszintén? Rendesen voltál fizetve, rengeteg engedmény járt neked a többi lánnyal szemben, aztán egy túlfűtött napodon, amikor megint lázadni volt kedved, felgyújtod a báromat. Szerinted ez következmények nélkül marad? Ajánlom, hogy fogd vissza magad, mert többet is veszíthetsz, mint a szép arcocskád. A húgod, ő még jelent valamit? Ha igen, akkor befejezed az állandó kérdezősködést, és ha én úgy ítélem meg, majd beavatlak. Nem hívhatod fel a kórházat, és nem mehetsz a felügyeletem nélkül sehova. Egy értéktárgy lettél, semmi több. Eljátszottad a bizalmam. – nyomom még a bőréhez a hideg fémet, aztán ellépek tőle, és azzal együtt vonulok be a fürdőbe. Az agyamra megy.

made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 19, 2016 11:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Nov. 02, 2016 7:04 pm Keletkezett az írás




Gwen and Clay
Wake me up when it's all over
[You must be registered and logged in to see this image.] Igazából fogalmam sincs, miért vagyok én itt? Hogy egyáltalán miért csinálom ezt még mindig? Valahogy csak találnék valami más munkát, amiből fent tudom tartani magam… na meg persze a húgomat. A helyzet az, hogy az albérlet is kibaszott drága, így nem elég holmi pár dolláros fizetés. Clay jól fizet, bár ezek után biztos vagyok benne, hogy lefog vonni a béremből. A picsába is, hogy lehettem ilyen hülye?
Megértem, hogy Clay iszonyat ideges és mérges rám, de azért fegyverrel mégsem kellene fenyegetőznie. Bármennyire is kihúztam a gyufát. Jelen pillanatban azt is kinézem belőle, hogy nemes egyszerűséggel lelő, aztán itt hagy. Elintézi, hogy öngyilkosságnak tűnjön az egész. Amúgy is, az égvilágon senki nem keresne. Talán Primnek feltűnne, hogy nem vagyok otthon, de azt is eltudom képzelni, hogy csak amiatt figyelne fel a dologra, mert nem lenne miből élnie.
Mélyen nézek Clay szemébe, csupa könnyes szemmel, mikor a hasamhoz nyomja a fegyvert. Az istenit. Csináljuk, amit kell, aztán húzzunk haza. Az is lehet, hogy soha többet nem merészkedek a bárja közelébe, és egyszerűen felmondok.
- Nem direkt gyújtottam fel a kibaszott bárodat, jó? – nézek a szemébe, aztán lesütöm a tekintetem, mielőtt hozzátenném a mondandóm. – Egyébként sem vagyok biztos benne, hogy én tettem. – ezt már csak az orrom alatt motyogva teszem hozzá, hiszen nincs szükségem arra, hogy még ennél is jobban felidegesítsem. Az utolsó szavai valamiért súlyként ülnek a mellkasomra, és mikor kimegy a szobából, újra könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Nem tudom, miért akar megfélemlíteni, főleg nem, miért akar ilyen szavakkal hatni rám. Vagy egyáltalán mit akar elérni ezzel? Szememmel követem, ahogy a fürdőszobába igyekszik, és ahogy elindul a zuhany, komolyan fontolóra veszem, hogy elmegyek innen a picsába. Talán azzal csak rontanék a helyzeten. Leheveredek az ágyra és várok. Hogy mire, arról fogalmam sincs. Őszintén szólva kíváncsi vagyok, hogy miért vagyunk itt, de leginkább félek. A világon el sem tudom képzelni, minek hozott engem ide a főnököm. Jót nem sejtek, az tuti.
A plafont bámulom. Komolyan halálfélelmem van, és szeretnék már otthon lenni. Szeretnék mihamarabb túllenni azon, ami vár rám. Talán valami brazil fejhez hozott Clay, akinek majd táncolnom kell, vagy rosszabb esetben széttenni neki a lábaim. Nem mondom, a tánc még nem okozna gondot, de őszintén megvallva, nem örülnék, ha valakivel dugnom kéne. Semmi oltást nem adattam be, pedig itt elég nagy fertőzésveszélynek van kitéve az ember. Főleg, ha helyivel kell szexelnem. Inkább bele sem gondolok a dologba, hátha nem erről van szó. Addig-addig gondolkodom, míg a nagy csönd, és a zuhany búgása el nem szenderít, pedig csak egy pillanatra csuktam be a szemem…

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Szomb. Nov. 19, 2016 11:53 am Keletkezett az írás




Gwen & Clay – Hello Rio!

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hatnak meg a dús szempillák, az ártatlan tekintet, de a megbánás, és a bizonytalanság sem a hangjában. Túlontúl messzire ment, és érzékelnie kell, hogy ebben a helyzetben nem ő az úr, hanem én. Gwen roppant nehéz eset, és nem csak úgy mondom, mert megannyi szabályt hágott át a báromban is, hogy már rég ki kellett volna rúgnom, de valahogyan nem akaródzódott megtennem ezt a lépést. Nem olyan könnyű megválni olyantól….akihez vonzódunk. Most hiába a tökéletes test, a szende pillantás…nem keményedek meg, de jobbnak látom, ha egy kis távolságot tartok tőle. A fürdőbe vonulok be, és másodpercek alatt szabadulok meg a ruhadaraboktól. A kabinba belépve, azonnal rányomok a csapra, és beállok a zuhatag alá. A kezem a csempének nyomom, és lehunyva a szemhéjamat, erősen koncentrálok arra, hogy ne jelenjen meg a lelki szemeim előtt, ahogyan elalszik az ágyamon, és arra megyek ki, hogy védtelenül fekszik előttem. Bármit tehetnék vele, és egy rossz szava sem lehetne rám, de egyszerűen képtelen vagyok úgy bántani, hogy abból baj legyen…oké a bárom leégésének hírmorzsája elborította az agyamat, és nem gondolkodtam már. Emiatt ment olyan egyszerűen, hogy felüljek vele a gépre, és magammal hozzam, mint biztosítékot. A két kezemmel építettem fel azt a helyet, az enyém volt, és emiatt van bennem az a kettősség, hogy igenis megérdemli, hogy a bugyijába csináljon. Vissza kell állítani a hírnevemet, és most esélyt kapok rá. A gondolataim szövevényes hálózata teljesen kikapcsol, és észbe kellene kapnom, mert jó ideje már nem csinálok semmit, csak állok a víz alatt, mint valami hülye. A tusfürdőért nyúlok, és alig öt perc alatt, már a tükröt tisztogatom a csípőmre csavart törölközőben. A hajam nyirkos lett, és beletúrva kenem szét a cseppeket, majd nekilátok egy alapos fogmosásnak. A gyomrom most nem számít, éhes ugyan nem vagyok, nekem elegendő volt a repülős koszt. Az egyik alsómat behoztam szerencsére, és máris átöltözöm, de félmeztelenül fogok aludni, mert iszonyúan meleg van. Rio nem éppen az a város, ahol az ember a puszta hűsítő dolgokra vágyna, itt már attól meg lehet pusztulni, ha pár percig egy helyben maradsz. A légkondi ugyan megy, de nem sokat segít. Leoltom a villanyt, amikor kitárom az ajtót. Egyből az ágyra siklik a tekintetem, ahol a kis szerencsecsomagom már félig álomországban van. Félrebiccentett fejjel pakolok le az egyik székre, de nem tudok mosoly nélkül rátekinteni. Végre csend van, és én nagyra tudom értékelni, ha nem szólnak be minden áldott percben, vagy nem feleselnek vissza. Kiterítem a törölközőt is, és még egyszer vetek egy pillantást az éjszakai bűnös városra, de egyelőre nincs kedvem belegondolni, hogy mi vár ránk holnap. A lámpát lekapcsolom, és megállok az ágy előtt, összefont kézzel. Lehetnék úriember, aki az egyik közeli fotelban dől le, de most nem leszek az. Gwen sem egy úri hölgy, sőt attól nagyon messze áll. A ragadozó tekintetemmel mászok fel, és a vékonyabb lepellel takarom be őt. Elfekszem mellette, és a tarkómon összefűzve az ujjaimat egy ideig még a plafont bámulom. A sok nyomasztó gondolat közepette mégis sikerül benyomnom a szunyát.
Édes, a pipacsmezőre emlékeztető illat kúszik fel az orrnyergembe. Olyan tökéletes minden, nem tudom megállni, hogy ne ízleljem meg….ó istenem. Automatikusan ölelem magamhoz a virágmezőt, de amikor felnyílnak a kék íriszeimet takaró bőrredők, akkor megáll bennem a szikra is. Fel vagyok izgulva, az ágyékom Gwen oldalának nyomódik, és ijedt, őzike szemeket mereszt rám, miközben a nyakát csókolgatom.
- Öhm… - próbálok észhez térni, de magam se tudom, hogy mi történt. Álmomban soha nem jutottam még el idáig.

made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Nov. 27, 2016 12:24 pm Keletkezett az írás




Gwen and Clay
Wake me up when it's all over
[You must be registered and logged in to see this image.] - Ki vagy rúgva, Gwen. Eljátszottad az esélyeidet. – vágja a fejemhez Lydia, én pedig elkerekedett szemekkel meredek rá. Hogy mi? Egy pillanatig meg sem tudok szólalni, és fel sem fogom, amit mond. Lehetséges, hogy egy pillanat alatt földbe döngöljék az álmaimat, és ennyi legyen az egész? Hogy a sok fáradozás hiába volt, és ezzel együtt az egész életem romokba dől?
- Nem vagy orvosnak való. Jobban teszed, ha folytatod tovább a ribanckodást. Persze, ha egyáltalán ott még szívesen látnak. – köpködi a szavakat, én pedig csak állok szótlanul. Mégis honnan tud ő erről? Mi van, ha már az egész kórház tudja? Az összes kollegám és az összes szakorvos megvetéssel fog rám nézni ezek után.
A megvető tekintetek rám tapadnak, és a kórház forogni kezd körülöttem, annyira, hogy teljesen beleszédülök, és egy zuhanás után…


Hirtelen nyitom ki a szemem, fogalmam sincs, mennyit aludhattam, de az álom nem éppen a legjobb volt. Bár nem is csodálom, hogy ilyen rémálmok gyötörnek az elmúlt napban, hisz a repülőn lévő öt perces szundim alatt is valami hasonlók férkőztek az elmémbe. Mi van, ha tényleg tudják, ha mire hazamegyek, az egész kórház tudomást szerez arról, mit csinálok éjszakánként a bárban?! Mi van, ha megelégelik, hogy folyton elkések, nem megyek be, vagy hasonlók? Azt hiszem, már tényleg az utolsókat rúgom, mert azért ezt egy rezidens sem engedheti meg magának…
A plafont bámulom, aztán feleszmélek, hogy hol is vagyok. Nem hiszem el, hogy elrepültem a főnökömmel, Rio de Janeiroba. Mi a faszt keresek én itt? A következő pillanatban arra leszek figyelmes, hogy valaki mocorogni kezd mellettem az ágyban, és mire odafordulnék, már a nyakam csókolgatja. Elkerekednek a szemeim, és hirtelen azt sem tudom, sírjak, vagy nevessek? Valamiért azonban nagyon jól esik, és egy pillanatra le is hunyom a szemem, de aztán oldalra fordulok, hogy megnézzem, mégis mi lelte Clayt?! Az előbb még kurvára nem ez volt a jellemző a viselkedésére. Mikor megérzem, hogy az ágyékát a csípőmnek nyomja, újra meglepődök, és tényleg nem merem még mozdulni sem. Alszik.
Csak meredek rá, miközben kinyitja ő is a szemét, és zavarában azt sem tudja, mit mondjon, ugyanis az előbb éppen álmában csókolgatott, mellesleg nem kicsit kemény is odalent. Nyökögésére nem tudom elfojtani a mosolyt az arcomon.
- Látod, sokkal jobban szeretem, amikor ilyen vagy. – jegyzem meg egy apró mosoly kíséretében, és elgondolkodom, hogy most mégis mi lenne a megfelelőbb. Olyan iszonyat jóképű és sebezhető most itt mellettem az ágyban, hogy egy pillanat alatt felülkerekedhetnék rajta, és könnyedén elcsábíthatnám. A baj viszont az, hogy fogalmam sincs, mit kéne tennem, hiszen Claynek most olyan hangulatingadozásai vannak, hogy halvány gőzöm sincs arról, hogy mit reagálna rá. Pedig az is lehet, hogy egy kiadós szexszel feloldhatnánk a köztünk lévő feszültséget, de az is lehet, hogy csak még rosszabbá tennénk az egészet.
- Ha már így kezdeményeztél, folytathatnánk is, nem gondolod? – az alsó ajakamba harapva nézek a szemébe, majd siklik le a tekintetem a szájára. Próbálkozom, aztán nem tudom, hogy vevő lesz-e rá, vagy megint elrontja a hangulatot, mire végre kicsit elcsendesedtek az indulatok. Ez az alvás remélem jót tett neki, és lenyugodott egy kicsit, és most… most jól jönne mindkettőnknek egy ellazító együttlét. Bár nem tudom, hova vezetne ez az egész, mert már így is nagyon borotvaélen táncolunk, de őszintén: Ki nem érezné közöttünk ezt az iszonyatos vonzalmat, ami ha akarjuk, ha nem, de jelen van?!

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:34 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Gwen & Clay in Rio
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: