Hát igen, veled elcsesztem. De úgy tisztességesen.

Te és én együtt nőttünk fel, és életünk igen sok mérföldkövén osztoztunk. Simán a legjobb barátom és legközelebbi bizalmasam voltál, még akkor is, ha ezt sosem mondtuk ki egymásnak. Hozzátenném, hogy te vagy az egyik legokosabb ember, akit ismerek. Mielőtt eljöttem volna, együtt töltöttünk egy éjszakát, te meg én. Azóta azonban nem sokat beszéltünk, és az én bűntudatomat már csak a te haragod múlja felül. Jobbra számítottál tőlem? Lefogadom. Szóval, amikor végre lediplomáztál, és apáink cégénél munkába álltál volna, úgy döntöttél, megragadod a kínálkozó alkalmat. Elhatároztad, hogy az Ausztráliai ágon próbálsz inkább szerencsét, és még levelet is írtál nekem, hogy szeretnél nálam maradni egy darabig.

Nem tudom, mit forgatsz a fejedben. Bosszúról van szó? Esetleg tudni akarod, hol állunk mi most? A régi barátságunkat akarod újra feléleszteni, vagy azt az utolsó pár órát újra átélni?

Megannyi kérdés, amire csak közösen találhatjuk meg a választ.