»Pént. Szept. 30, 2016 6:14 pm Keletkezett az írás
Alig pár nap van hátra Merit érkezéséig. Esküszöm, számolom, mint valami kisiskolás kölyök, aki nem látta a barátnőjét pár hónapja. Persze azoknak jóval kevesebb dolog miatt kell aggódniuk, mint nekem, hacsak nem vágatta le a haját valami nagyon hülye formában a legutolsó találkozásuk óta. Én meg évek óta nem láttam a lányt, és akkor is… Nos, többet láttam belőle, mint általában. Mindennek örömére úgy döntöttem, ideje kiereszteni a gőzt és lenyugtatni magam. Márpedig mi lenne jobb arra, mint egy ital. Aztán még egy. Aztán ezt ismételni addig, amíg azt sem tudom, melyik városban vagyok. Van egy hely a belvárosban, ami pont tökéletes erre. Este tíztől az italok fél áron vannak, és a kétszintes hely szinte színültig megtelik. Az időzítés sem rossz: nyolckor ér véget a műszakon, egy órába kerül odaérni. Az első két órában elszopogatom a két pohár whiskyt a pultnál, majd, amint elérkezik este tíz, kikérek egy egész üveget, és elindulok a felső szint irányába. Az többnyire csöndesebb, de kellemesebb. Ritkán értékelik, ha valaki magában iszik, márpedig most tudnám értékelni a társaságot. Bármi, ami eltereli a gondolataimat a közelgő pár napról. Leülök egy székre a falnál, ami kifelé néz, és magam elé helyezem az üveget, mint egy meghívást annak, aki szeretne leülni.
Vendég
Vendég
»Vas. Okt. 02, 2016 4:33 pm Keletkezett az írás
Holly & Shay
WE'LL NEVER BE AS YOUNG AS WE ARE NOW
Lena otthon maradt, de nekem sürgősen szükségem van egy italra. Megint Daisyvel álmodtam, és nem nyugszom addig, míg pár tequila le nem gördül a torkomon. Majd az megnyugtat. Vagy nem. Az utóbbi időben semmitől nem tudok lehiggadni, főleg ha egy rémálomból ébredek fel, amiben a volt legjobb barátnőm szerepel. Miután felöltöztem, gyalog indulok útnak a legközelebbi bárba. Alfred nincs még otthon, szerintem túlórázik, mint mostanában sokszor. Rengeteget dolgozik, és mostanában nem is sokat találkoztunk, mivel elég alkalom volt, hogy mire ő hazaér, én már rég a barátaimmal vagyok és iszok valahol. Nagy valószínűséggel ma este már megvárja míg hazaérek. Nem tudom, hogy a napokban fent volt-e még, vagy egyáltalán otthon-e volt mikor hazaértem? Lehet, hogy valami nőnél alszik esténként. Nem tudom. Odaérve a bárhoz, belépek az ajtón, és körülnézek, látok-e valaki ismerőst. A bárpultnál megpillantom Shayt, aki szintén iszik. Nagyszerű, akkor mára megvan az ivócimbim. Nem tudom, mennyire szereti az alkoholt, vagy hasonlók, hiszen csak a kórházban futottam vele össze a múltkor, amikor bent tartottak alkoholmérgezés miatt. Épp a toxikológián volt gyakorlaton. Ha ránézek, valamiért nem mondanám meg róla, hogy valaha orvos lesz. Nem tudom, miért, csak egyszerűen az első blikk. - Szia. – ülök le mellé a bárszékre, és rámosolygok. Meglepően józan vagyok. Még. A kérdés az, hogy meddig? Muszáj innom, mert akkor kevésbé sajog ott belül, ha Daisyre gondolok. - Mi járatban? Szerelmi bánat, hogy így egyedül iszogatsz? – kérdezem, majd Sam, a pultos felé fordulok, és két dupla tequilát kérek, hogy ne egyedül kelljen innom. Míg várom, addig ujjaimmal a pulton dobolok, majd mikor Sam felém tolja, az egyiket továbbítom a mellettem ülőnek. - Remélem szereted a tequilát. – mosolyodom el, és megemelem a poharam az irányába, majd le is húzom egyben az egészet. Sosem értettem azokat, akik a tömény alkoholt kortyolgatni tudják. Mi a jó abban? Szerintem úgy borzalmas íze van mindegyiknek, még a tequilának is, amit egyébként imádok. - Mesélj valamit. Mi a helyzet a kórházban? Nagyon szívatnak? – kérdezem, hiszen nagyon jól tudom, hogy mi megy ott pontosan. Daisy mesélte régen, hogy Alfred mindig elmondta neki a sztorikat, hogy éppen hogy szívatták meg a legújabb gyakornokot vagy rezidenst. Pár pillanaton belül kérem is a következő kört. - Holly, azt ugye tudod, hogy még a múltkorit sem fizetted ki? – kérdez rá, de közben tölti az újabb felest. Jól ismerjük már egymást, főleg az utóbbi időben beszélgettünk sokat, és ő szokott elém tolni több liter vizet, hogy ellensúlyozza az alkohol hatását. - Tudom Sam, a végén rendezem. – mondom célozgató tekintettel, hogy ne égessen le Shay előtt. Tudom, hogy van tartozásom, csak még nem kaptam meg a múltkori hostess melóért a pénzt, így körülbelül egy fityingem sincs. Szóval ma este meglógok, aztán majd ha megjött a pénz, akkor jövök fizetni. Sam rendes, nem fog elárulni senkinek. A kérdés, hogy most a mellettem ülő mit szól az egészhez, de hogy elfeledtessem, újra mosollyal fordulok felé, és hívom meg egy újabb felesre.
Én viszont már nem vagyok színjózan. Ami kettő whisky után már nem probléma, hanem ténymegállapítás, ellenben azért nem árt tisztában lenni vele. A nap jó előre megfogalmazott fő célja amúgy is az volt, hogy leigyam magam, de azért kifejezetten szarul jönne ki, ha a St. Clair toxikológiáján kötnék ki reggelre. Nem lenne egyszerű ott elhelyezkedni. A nővéreknek és a dokiknak zavaróan jó memóriája van. Eddig jutok magányos gondolataimban, amikor is megjelenik mellettem egy szőke csaj, aki rám köszönöm. Gondolkodnom kell azon, kicsoda, mivel ismerős az arca, de az istennek nem tudom elhelyezni sehol sem első blikkre. A másodikra sem igazán. – Helló. Ismerjük…? – Aztán megvilágosodok. – Várj! Holly, igaz? Már emlékszem, hol futottunk össze ő meg én. Ami fölvetné a kérdést, hogy mennyit kellene innia, vagy mennyire kellene hagynom neki, de én aztán semmi rossznak nem leszek az elrontója. Előadhatnám, hogy mindenkinek tudnia kell hol van a határ, de azt sem fogom tenni. Fiatalság, bolondság, és ameddig nem az én ölembe hányik valaki, addig a legkevésbé sem érdekel, mivel mérgezi magát. Főleg, mivel én is azt teszem. – Valami olyasmi. Régi ismerősöm érkezik nemsokára – megvonom a vállam. – De én is kérdezhetném ugyanezt. Bár a szerelmi bánatot kétlem. Egy ilyen csinos lányt csak egy vadbarom utasítana el. Normális esetben nem lennék ennyire gyorsan ennyire merész, de egye fene. Már legurítottam két whiskyt, és érzem, ahogy elönt a folyékony bátorság. – Kellemes változatosság lesz – felelem, majd megemelem a poharam felé, és én is eltüntetem az italt. – Nem vészes annyira. Persze szívem szerint felpörgetném az időt, de az egy dolog. Unalmas, szürke hétköznapok. Mesélj inkább te. Biztos sok, érdekes történeted van. Ahogy a pultos elkezd akadékoskodni, gyorsan ellenőrzöm fejben, hogyan is állok pénzügyileg. Nem tudom, Holly milyen ivó – bár eddigi tapasztalataimból kiindulva, a válasz erre: sokat –, de valószínűleg elbírom, hogy egyszer-kétszer lovagias legyek. Amúgy is, kezdem megkedvelni a csajt. Tudja, hogy kell élni, és a „nem néz ki rosszul” a helyzet csúnya alulértékelése. – Nyugi, Sam, a mait én állom – mondom. Ha jobb helyen lennénk, a tárcám is kiraknám az asztalra, de ott azért még nem tartunk. Helyette inkább a lány reakcióját szemlélem: érdekel, mit reagál. Vajon kikaparja a szemem azért, mert megpróbálok „patriarchális” lenni, vagy elfogadja a kis gesztust? – A váratlan találkozásokra! – emelem meg a második poharat, és rákacsintok. Végülis, az biztos, hogy rosszabbul is alakulhatott volna az este.
Vendég
Vendég
»Vas. Okt. 09, 2016 12:56 pm Keletkezett az írás
Holly & Shay
WE'LL NEVER BE AS YOUNG AS WE ARE NOW
Mindig jól esnek a bókok. Főleg, mióta Daisy itt hagyott a francba. Azóta iszonyatos szeretetre vágyom. Vágynék. Vannak viszont napok, amikor mindenkit a búsba küldenék el a környezetemből. Csak hagyjanak egyedül. A mai nap jól esik a társaság. Inni nem igazán szeretek egyedül. - Ugyan, szerelmi bánat… Kinek kell a szerelem? – mosolyodom el, és számhoz emelem a poharam. Az utóbbi időben egyáltalán nem keresem a férfiak társaságát randi szempontjából. Nem akarok senkivel bájologni, elmenni vacsorázni, vagy hasonló közös romantikus programokat csinálni. Kell a francnak pasi! - A valami olyasmi az pontosan mit takar? Nem hangzik egyszerűnek. – mondom, és várom, hogy megossza velem a sztorit. Kíváncsi vagyok rá. A férfiak sokkalta jobban tudnak szenvedni egy-egy szakítás után, mint a nők. Egy kutatás szerint a nők a szakítás utáni első hétben érzik a legrosszabbul magukat, de utána felszabadulnak, míg a férfiaknak később, és sokkal hosszabban okoz fejfájást. Én nem igazán tudok ebben nyilatkozni, mert hosszabb kapcsolatom nem igazán volt eddig, mert sosem borított el a rózsaszín köd. Szerintem nem is létezik a szerelem. Nem szórakozok, egymás után húzom le az italokat. Kívánom, szinte hívogat. Alig várom, hogy egy-egy csepp végiggördüljön a torkomon. - Pedig izgalmas lehet azért. Én néha elgondolkodom, hogy mi lett volna, ha jobban tanulok, és hamarabb eldöntöm, mi szeretnék lenni. Talán ott kötöttem volna én is ki. Régen érdekelt a pszichológia, de jelen helyzetben el sem tudom képzelni, hogy bármi ilyesmire adjam a fejem. Meg amúgy sem lenne rá lehetőségem. – vonok vállat, és újabbat kortyolok. – Nálam semmi izgalom nem történik, elhiheted. Már az is megszokott, ha a kórházból szed össze az egyik ismerősöm. Nem meglepő az sem. – Nem rejtem véka alá, mi történik velem a hétköznapokon. Amúgy is, azt hiszem, már többször láthatott a St. Claire-ben, mint egyes csoporttársait. Nem hiszem, hogy meglepődik azon, amit mondtam. Az utóbbi hónapok, vagy inkább hetek alapján már ismerősnek számítok a helyi kórházban. Nem vagyok rá büszke, de nem is tagadom le. Ez van. Mikor Shay felajánlja, hogy a mai fogyasztást ő állja, felvont szemöldökkel fordulok felé. Na, tessék. Gondoltam, hogy ez lesz. Megsajnál. Mint általában az emberek többsége. - Nem szorulok rá, kösz. – mondok csak ennyit, és megcsóválom a fejem. Amit mondok, nem teljesen igaz. Alig dolgoztam a hónapban, úgyhogy egyenlőre gőzöm sincs, hogy honnan lesz elég pénzem a hónapra. De nem aggódok. Valahogy mindig volt, és lesz is. Megemelem én is a poharam a következő korty előtt. Elgondolkodom, hogy milyen jól esne egy kis fű, vagy valami hasonló anyag. - Figyelj. Csak kérdezem, ne vedd sértésnek, de… te nem szívsz, ugye? – fordulok felé, és szégyent nem érezve teszem fel a kérdést. Most mit veszíthetek? Ha van nála, az csak jó, ha meg nincs… akkor valahogy ki kell bírnom az estét anélkül. Még jó, hogy van alkohol.
– Ugye? Túl sok problémát okoz, túl kevés hasznot hajt – felelem átérzéssel. Annyi biztos, hogy egyetértünk. Bár valahol szeretnék hinni abban, hogy van a Nagy Ő, meg minden ilyen baromság, amit kölyökkorunktól kezdve minden elképzelhető médiaforrásból, mégis, ha végignézek az életemen, kettő dolgot biztosra mondhatok: egyrészt, rohadtul szeretem azt, hogy szabad vagyok, és azt csinálok, amit akarok, másrészt semmi pénzért nem adnám fel. Egyelőre legalábbis. – Egy régi ismerős. Hölgyismerős, ami azt illeti. Akit utoljára nem sok ruhában láttam – fejtem ki bővebben kicsit a dolgot. Eredetileg nem terveztem beszélni erről senkivel, de fene tudja, nem rossz megnyílni valakinek, akiről pontosan tudom, hogy megvannak a maga problémái. Az italból azért kortyolok egyet, többnyire azért, hogy elrejtsem a megkönnyebbült arckifejezésem. Majdnem hozzáteszem, hogy így is ott kötött ki, de az utolsó pillanatban elharapom a dolgot. Tetszik, amerre megyünk, és valahol az is, hogy úgy vedel, mint egy unatkozó kamionsofőr. Talán nem kellene emlékeztetni a detoxra. – Ha meggondolod magad, tuti leteheted újra a vizsgáidat – mondom bátorítónak szánva a szavakat. Valószínűleg igazam is van. Látom az arcát, amikor fölajánlom, hogy fizetek, és szinte azonnal tudom, hogy félreértette, amit csináltam. Ó, a fenébe is! A lepattintására csak megrázom a fejem, majd a szemébe nézek, mielőtt válaszolnék, jelezve, hogy nem tervezek köntörfalazni. – Nem azért ajánlottam, mert rászorulsz. Elárulok egy titkot, a férfiak többsége nem azért szokta. Ha látunk egy csinos lányt egyedül a bárban marhára szeretnénk lenyűgözni. Márpedig a lovagiasság egész jól működött az utóbbi időkben – vonom meg a vállam. Mindenesetre elteszem a pénzt, a végén majd elfelezhetjük a számlát, ha gondolja. Én is elkezdek liberálisan bánni az itallal, fönntartom a lány által diktált tempót, és érzem, ahogy az agyam elkezd zsibbadni közben. Mégsem állnék meg semmi pénzért sem. Viszont a következő szavaira fölszökik a szemöldököm. Megrázom a fejem válaszul. – Nem. Őszintén, sosem lazított el annyira, mint egy jó szex – felelem még egy vállrándítás kíséretében. Majd egy pillanattal később rájövök mit is mondtam. Abba kellene hagynom az ivást? Meg a fenéket. Viszont nem szólok semmit, hagyom, hogy ott lógjon a levegőben, amit mondtam, és Holly azt kezdjen vele, amit szeretne.
Vendég
Vendég
»Pént. Nov. 04, 2016 2:18 pm Keletkezett az írás
Holly & Shay
WE'LL NEVER BE AS YOUNG AS WE ARE NOW
Shay és én, úgy tűnik, hasonlóan vélekedünk a rózsaszín ködről, a szerelemről. A fejemben még csak meg sem fordult mostanában, hogy ilyen indíttatással keressek partnert magamnak. Engem most sokkal inkább a szórakozás érdekel. Hogy jól érezzem magam. Majd talán öt-tíz év múlva esetleg lehet róla szó. Még nem. Egyszerűen nem érdekel a dolog. - Hm. – fejtem ki nem sokat mondó véleményem egy apró mosoly kíséretében. – És mi történt az illetővel, ha szabad ilyesmikről kérdeznem? – kérdezek rá, mielőtt újabbat kortyolnék az italomból. Mindeközben lopva nézek végig a mellettem ülőn, és a tekintetem megakad egy pillanatra az izmos karján. Lassan fordulok vissza a pult felé, és a pohár karcsú vonalát kezdem el szemlélni, miközben Shay beszél. Azt hiszem, kezdem érezni az alkohol hatását. Végre. - Ja, szóval marhára szeretnél lenyűgözni… - mosolygok, és mély sóhaj hagyja el a szám. – Akkor ahhoz még tenned kell egy kicsit többet, minthogy fizetsz. – mondom, majd körülnézek a bárban, hogy nincs-e valami ismerős. Mindenki elvan tűnve, mint szürke szamár a ködben. Amikor kellenének, akkor persze sehol senki. Még jó, hogy egy ilyen normális emberrel futottam össze, mint Shay, mert különben az is lehet, hogy unalmasan, egyedül üldögélve töltöttem volna el az estét. Egyedül nem szeretek inni. Bár Alf lehet partner lett volna valami társasági programban, mégis inkább eljöttem otthonról, mielőtt hazaért volna a kórházból. - Ki tudja, mit hoz még az éjszaka. – nézek rá mosolyogva, de azért bánom, hogy nincs benne semmiféle füvezésben. – Őszintén, ez azért attól függ, hogy kivel csinálod. Vagy nem tudom, nekem volt már olyan élményem, hogy majdnem a felénél kirohantam a szobából. – Vagyis nem szoba volt, hanem éppenséggel egy kihalt utca, és az is igaz, hogy kissé illuminált állapotban voltunk. Mondjuk ez nem minden esetben jelent hátrányt, sőt… volt már olyan együttlétem is, ami felejthetetlen volt, pedig nem volta józan. Mégis emlékszem rá. - És, cigizel? – kérdezem kis habozással, de van egy olyan sejtésem, hogy a válasz nem lesz. Az igazat megvallva, hétköznapokon én sem dohányzom, de ahogy alkohol kerül a szervezetembe, mintha együtt mozogna a kettő, elkezdem kívánni. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden másnak elszívok pár szál cigit, mivel majdnem minden másnap iszok egy-két pohárkával, még ha nem is iszom le magam teljesen… A mai nap nem a józanság napja. Arról fogalmam sincs, hogy hol fogunk kikötni a végére, főleg nem Shayjel, de mindenesetre semmi jónak nem vagyok az elrontója, rossznak meg végképp nem. Ha Shay dohányzik, nyújtok felé a dobozból, majd rágyújtok én is, és élvezem, ahogy a nikotin végigárad a tüdőm minden egyes zegzugában. Lassan fújom ki a füstöt, és nézem, ahogy a lámpa fényében felfelé száll…
Kezdőlap 
