Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Alfie & Kate :: If you're not drinkin', then you're not playin'
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
61
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 05.
▪▪ Korom :
40
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Okt. 01, 2016 10:07 pm Keletkezett az írás




Alfred & Kate



I can see my sweet boy swayin', he's crazy y Cubano como yo, my love.



Direkt úgy intéztem a dolgaimat, hogy ma, pénteken, korán – kilenckor - el tudjak jönni a kórházból, és szombaton ne kelljen bemennem. Nem, mintha a másnaposság megakadályozna abban, hogy becsattogjak a kórházba, és azt csináljam, amiben jó vagyok, amiben a legjobb vagyok – az is meglehet, hogy csak ehhez az egy dologhoz értek, semmi máshoz, de úgy vélem, ezzel együtt tudok élni: az orvoslást.
Az elmúlt héten azonban elkezdtem Derek Brown pszichológushoz járni. Nyilván nem az én ötletem volt, hanem a főorvosé, és, amennyiben nem jelenek meg az orvosnak aligha nevezhető férfinél, kirúgnak, még mielőtt annyit mondhatnék, ’plasztikai sebészet’. Ami nem volna király, már csak azért sem, mert természetesen az ok, amivel elbocsájtanának, belekerülne az aktámba, és ki lenne az a baromarcú, aki felvesz egy alkoholista, drogos, szex függő orvost? Hagyjuk már egymást a faszságokkal... nincs ilyen ostoba kórházvezető főorvos!
Szóval jó lánynak nőnek kell lennem.
Viszont a szabadnapom az enyém, azt csinálok, amit akarok. És nekem szükségem van erre a szabadnapra, hogy be tudjak rúgni, és el tudjam engedni magamat, és boldog lehessek, és felejthessek. Ugyanis a Brown irodájában tett, csekély számú látogatásaim alatt felszakadtak korábbi sebek. Olyanok, amiket még Tony okozott, nem is olyan régen. Olyan sebek, amikről azt hittem, hogy begyógyultak, de Brown most feltépte az összes heget. Amiért nem vagyok hálás.
A kórházból persze nem tudtam időben eljönni, mert, mint mindig: mindenkinek közbejött valami, ami miatt csak fél órával később tudtam bevágódni az autómba, hogy Rose Baybe hajtsak. Az egyik gyakornokomnak ilyen nyűge van (nem tud normálisan vért venni), a másiknak amolyan (minden bizonnyal elkapott valami betegséget, vagy elrontotta a gyomrát, mert ló lengésben trónol a vécén), az egyik betegem panaszkodik a fájdalom miatt, a másik alig várja, hogy vasárnap új ciciket kapjon, és még Ken Baba Patrick is felhívott, éppen akkor, amikor a liftben ácsorogtam.
Egy automatából kávét veszek, miközben a fiatal, egyetemista férfit hallgatom, és monoton hümmögök, és ismételgetem önnönmagamat (’az jó, oké, igen, nem’). Az autóm felé menet beleszürcsölök a feketébe, majd volán mögé huppanok, lerúgom lábaimról a fekete magas sarkút, és kigurulok a parkolóból, hogy a padlóig nyomva a gázt, a belvároson keresztül Rose Baybe menjek.
Út közben vettem egy üveg Malibut, és egy doboz, piros Marlborót.
Idő közben letettem a telefont, és a Smells like Teen Spiritet hallgatom.
Alfreddel beszéltünk meg egy újabb találkozót. Nem rég találtam egy nagyon király helyet a házamtól nem messze. Mármint, én Rose Bayről eleinte azt gondoltam, hogy egy nyugodt kis külvárosi része Sydneynek, de azért vannak itt is dolgok, mint az idővel kiderült. Jó, oké, a pletykás, creepy, fapicsa szembe szomszéd néni nem feltétlenül minősül érdemlegesnek. Sem az őrült macskás nőja, hogy az én vagyok, az más. Dolog alatt inkább a közelben lévő szórakozóhelyeket, és kocsmákat értem. Ma egy ilyenbe fogom elkalauzolni kedves Alfred barátomat. Aztán a tengerparton fogunk Malibut vedelni. És szinte teljesen biztos, hogy nem fogok a homokban dugni, ez épp olyan szabály, és törvényszerűség, hogy a homokba nem megyek bele magas sarkúban. It's a law. End of story.
A megbeszélt helyhez közel keresek egy parkolóhelyet, majd a cipőimbe bújva, a vállamra akasztva a táskámat, becsapom magam mögött a szívszerelmem ajtaját. Fekete, testhez simuló, combközépig érő szoknya van rajtam, melynek magas derekába sötétzöld, ujjatlan blúzomat tűrtem.
- Szia, Alfred! – intek neki már jó pár méterről tőle. Nagyon-nagyon jól néz ki, fájdalmasan dögös, annyira, hogy ránézek, és aztakurva. – Remélem, szereted a kókuszt – veszek elő azonnal egy szál cigarettát, amit meg is gyújtok, piros öngyújtómmal. – Kérsz? – nyújtom felé a majdnem tele dobozt.


Words: 576 ▲ Music: West Coast ▲ Note: I can see my baby swingin', his Parliament's on fire and his hands are up.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
11
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Sep. 29.

»Szomb. Nov. 05, 2016 2:24 pm Keletkezett az írás




Alfred & Kate



I can see my sweet boy swayin', he's crazy y Cubano como yo, my love.



- Szóval azt hallottam, hogy nem akarod bevenni a gyógyszert, David… - komor arccal állok meg a kórházi ágy mellett és az apró termetű hatéves kisfiúra tekintek, akinek az arcán komoly elszántság tükröződik ahogy összeszorított ajkakkal megrázza a fejét. Sőt mi több, még a karjait is keresztbe fonja a mellkasa előtt és így úgy néz ki, mint egy kis testbe költözött öregember, aki mindenen csak morgolódik. Igyekszem halálosan komolyan venni és nem elmosolyogni az egészet, mert akkor oda a varázsom.
- Borzalmasan szar íze van – suttogja és most már tényleg fizikai fájdalmat érzek, ahogy visszafojtom a nevetést, ami éppen feltörni készül belőlem.
- És mit szólsz ahhoz, ha elmondok neked egy titkot? De akkor meg kell ígérned, hogy mostantól minden nap beveszed a gyógyszert! – látom az arcán, hogy nagyon gondolkozik, de mivel még gyerek, ezért a kíváncsisága sokkal erősebb, mint az ellenállás a gyógyszerrel szemben. Bólint egyet.  
Kigombolom a köpenyem és láthatóvá válik a Superman jel, egy póló amit még Holly választott nekem hónapokkal ezelőtt. Azóta nem egyszer használtam fel arra, hogy elhitessem a gyerekekkel, hogy bizony én vagyok a híres szuperhősük. A kis David szemei is elkerekednek, mire komoly arccal a szám elé teszem a mutatóujjam, hogy jelezzem erről senkinek sem szólhat és sebesen bólogatva ígéri meg, hogy nem szól senkinek és beveszi a gyógyszereit mindenféle ellenállás nélkül. Alfred vs Gyerekek 1:0.

Egy órával később már az ingemet tűröm a nadrágba és magamra locsolok egy kis parfümöt, ami valami női magazinban bekerült a top 5 parfüm közé, amit a nők kedvelnek és úgy gondoltam – jó, gondoltuk a nőgyógyász legjobb barátommal – hogy megér egy próbát tesztelni a rendelőben hagyott női újságokat.
Fogalma sincs, hogy hová is megyünk pontosan ezért sem akarok különösebben kiöltözni, de a farmer-póló összeállítástól eltekintettem először, de végül mégis túlöltözöttnek érzem magam így marad egy egyszerű fehér V kivágású póló sötét farmerral és az elmaradhatatlan bőrdzsekivel. Holly megint nincs itthon, tehát még csak tanácsot sem tudok kérni így maradok annál, hogy megbízom a saját ízlésemben. A múltkori veszekedésünk óta egyre kevesebbet látom a lányt, de igyekszem nem felhúzni magam a dolgon. Egyszer majd úgyis megtanulja, remélem.
Hamarabb érkezem, mint Kate így van időm elszívni egy cigarettát és közben a telefonom játszani az NBA live legújabb játékával és tovább menedzselni a csapatomat. A kocsimnak dőlve nyomkodom a telefonom és szívom a cigimet, amikor egy jól ismert hang üti meg a fülemet.
Egy apró mosoly kúszik az arcomra, ahogy visszaintegetek és közben a kabátom zsebébe süllyesztem a telefonom. Pofátlan módon mérem végig a nő hosszú lábait, amit csak még inkább jobban kihangsúlyoznak azok a magas sarkúk, illetve a szoknya is csak optikailag megnyújtja azokat az izmos lábakat. Sóhajtok, Katherine Sullivan valóban a legdögösebb orvosok közé tartozik, akiket valaha is ismertem.
- Kate … - biccentek neki egyet és amint odaért hozzám, nyomok egy puszit az arcára – Elképesztően dögös vagy.. ma is – elvigyorodok és a cigarettára esik a pillantásom, majd vállat vonva veszek belőle egyet – Ingyen cigire és piára vétek nemet mondani, nem? – az ajkaim közé illesztem a cigarettát és meggyújtom – Köszönöm.
Sosem voltam álszent és egyik páciensemnek sem vetettem a szemére, ha dohányzott – mondjuk a dolgomat megkönnyíti, hogy gyerekekkel foglalkozom – elvégre mi orvosok is emberek vagyunk. Vannak rossz szokásaink, a különbség csupán csak annyi, hogy mi pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mik is zajlanak le a testünkben egy-egy átmulatott éjszaka után.
- Na és mik a terveid az estére? -


Words: 561 ▲ Note: bocsánat a késésért, meg a temp használástért, de na. ment végre. szeretettel <3
Vissza az elejére Go down
 
Alfie & Kate :: If you're not drinkin', then you're not playin'
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: