Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Mandy néni és Poppy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
6
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Jan. 26.
▪▪ Tartózkodási hely :
Apunál

»Vas. Okt. 02, 2016 8:37 pm Keletkezett az írás




• • •

Tegnap este apuval álmodtam, és azt mondta mosolyogva, hogy nemsokára hazajön. Örömömben odaszaladtam hozzá, hogy megölelgessem, és megkértem, hogy ne siessen annyira, mert Mandy néni nagyon aranyos, és lehet, nekem is lesz anyukám, mire elkezdődik a suli, ha nagyon megszeret. Apu azt válaszolta, hogy hasonlít a mamára, és bár nem vagyok benne biztos, hogy így van, de szerintem az anyucimnak is olyan szép mosolya van, mint az orvos néninek.
- Jó kislány leszek! – mondom ébredezve, miközben a meleg takaróm alatt fészkelődöm, nyújtózom és a szememet dörzsölöm. Nem tudom mennyi az idő, és bár az egyik falon egy Barbie babás fali óra mutatja, meg nem tudnám mondani, mert azt még ismerem. Csak a hangját: tikk-takk, tikk-takk.
Ha jó kislány leszek, Mandy néni a szívébe zár és lehet, apa elveszi feleségül, hogy az anyukám lehessen. És akkor szép esküvőjük lesz és nekem is vesznek egy hercegnős ruhát. Viszont nem lesz könnyű dolgom, ugyanis az óvónéni szerint akkor vagyok ügyes, ha eszek, pedig nincs kedvem, no meg akkor is, ha üres lesz a tányérom, holott olyat kaptam, amit nem szeretek. Bár eddig Mandy néni csak finomakat főzött, szépen elrendezte őket a tálamon, és azt hiszem, kezdek hasonlítani Micimackóra, mert a borsón kívül mindent befaltam.
Kipattanva az ágyamból, belebújok a papucsomba, a kezembe veszem a kedvenc babámat, és a szobám ajtaja felé indulok. Még álmos vagyok, de nem akarok egyedül aludni, és a kislányoknak szabad a mamájuk mellett aludniuk, nem? Bár apu még nem házasodott össze Mandyvel, szóval ő továbbra is Mandy néni, és nem anyu.
Szabad kezem ujjai ökölbe szorulnak és hangosan Mandy néni hálószobájának ajtajára kopogok. De amint rájövök, mit tettem, félig csukott szemeim tágra nyílnak.
„Mi lesz, ha most felébresztem, emiatt pedig mérges lesz rám és soha nem szeret úgy, hogy a mamám legyen?”
Kétségbeesetten, futva a szobám felé veszem az irányt, beérve a helyiségbe becsukom magam mögött az ajtót, kibújok a papucsomból és visszafekszem az ágyamba, hogy a takaróm alatt rejtőzhessek el.
„Rossz Poppy, buta Poppy! Most aztán jól elintézted, hogy soha ne legyen anyukád!”
Behunyom a szemem és szorosan összepréselem, miközben magamhoz ölelve a babám apró gombócba görnyedek. Én sem szeretem, ha apa korán reggel felébreszt, és mindig morcos leszek, mert tovább szeretnék aludni. Csak nekem azért nem szabad, mert apu visz az óvodába, és utána munkába kell mennie, viszont Mandy néninek ma nincs dolga, és most miattam fel fog kelni. Amikor apu elüldözi az álommanóimat, utána képtelen vagyok visszaaludni, és lehet, hogy most én is ezt tettem Mandyével.
„Jujj, jujj! Itt könnyen meg fog találni.” gondolom magamba, kibújok a takaró alól, csupasz lábaimmal lerúgom magamról és anélkül, hogy felvenném a papucsom, új rejtekhely után nézek. „Ha nem félnék a sötéttől, bebújhatnék a szekrénybe.” Tekintetem a sötétítő karnisára szegetődik.  „Ha a lábim láthatatlan lenne, a függöny is remek búvóhely lenne.”
Érzem, hogy fogyásban az időm, így gondolkodás nélkül az ágy alá bújok. A babám arcára nézek, a szám elé helyezem a mutató ujjam.
- Tssss! Most bújócskázunk. – figyelmeztetem, hogy még véletlenül se áruljon el, majd izgatottan várom, hogy Mandy néni belépjen a szobába.



Mandy orvosnéni <3
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
54
▪▪ Hírnév :
18
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 20.
▪▪ Korom :
29
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Okt. 02, 2016 9:56 pm Keletkezett az írás



Ez a pár hét Poppyval, különös és új élményekkel volt teli, és még hol van a vége? Rick még nem jön haza, és bár várom, hogy viszont lássam, azért félelemmel is tele vagyok. Mert akkor elviszi innen a kislányt. Mert akkor lehet, hogy többé nem láthatom Charlotte-ot. Igazi kis energia bomba, és bár eleinte azt hittem, hogy nehéz lesz megállnom, hogy éljem a magam életét és eljárjak szórakozni, magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire nem hiányzik a dolog. Szerettem volna, ha megúszom ezt az időszakot anélkül, hogy Poppy valami irtó kínos szituációban nyisson rám egy hajnalig tartó dajdajozás után, és sikerült! Büszke vagyok magamra, és bár a pszichológusomat messzire kerülöm, szerintem még ő is elismerné, hogy jót tett nekem az anyaság. Még ha nem is teljesen lehettem az anyukája, és csak ideiglenesen.
Fogalmam sincs, mi kell egy gyereknek, hogyan kell őket nevelni, hogyan mondjak nemet, és hogyan szórakoztassam. Ezért úgy döntöttem, hogy olyan helyekre viszem majd el, és olyan dolgokat csinálok vele otthon, amiket kislányként szerettem, vagy szerettem volna. Még az operába is elvittem, egy balett előadásra. Nem azért, mert olyan sokat járok ilyen helyekre, hanem azért, mert szereti a balerinákat. Legalábbis, nekem úgy tűnt.
A vendég szobám elég kicsi, de igyekeztem úgy átrendezni, hogy jól érezze magát. Vettünk új függönyt, képeket, és egy Barbie-s faliórát is. Kapott tőlem egy babaházat, de sajnos Pánik beleugrott, így összedőlt. Manapság csak trógerül megcsinált gyerekjátékokat lehet kapni, azt hiszem én ijedtem meg legjobban, hogy most mi lesz? A macskáim még nem szokták meg, hogy ilyen sok figyelmet kapnak, dupla simogatást és ilyesmit, de remekül elvagyunk a mindennapokban. Amikor éjszakai műszakom van, néha nem a bébiszittert hívom, hanem a mamámat. Lelkére kötöttem, hogy ne szóljon egy szót se semmiről Poppynak. Eddig állta a szavát.
Éjjelente mégis ébren tart a félelem, hogy valamit elrontottam. Nem figyeltem rá eléggé, nem érzi itt jól magát. Félek, hogy túl közel engedem magamhoz, túl kedves vagyok hozzá. És persze attól is félek, hogy mi lesz, ha Poppy megtudja az igazat, és gyűlölni fog. Ezekről nem beszélek Ricknek, amikor felhív, hogy mi van a gyerekkel. Nem tartozik rá, hogy mennyire be vagyok szarva ettől az egésztől.
Most is álmatlanul forgolódom. A kopogás azért meglep, azonnal felülök az ágyban, és hallgatózok. Apró, mamuszos talpak csattognak a padlón. Máris mosolyt csal az arcomra, hogy csakis a lányom kopogtathatott, de aztán valamiért visszaszaladt a szobájába. Az órára pillantva látom, hogy bár még korán van, annyira mégse, hogy ne lehessen felkelni. Éjszakás leszek a kórházban, így talán jobb is, ha hamar felkeltem. A bébiszitternek nem kell majd sokáig vesződnie vele, hogy elaludjon.
Felkelek, és felveszem a köntösömet, majd a konyhába sietek. Előbb bele kukkantok a hűtőbe, mielőtt felelőtlen ígéreteket tennék, ezt már megtanultam. Sose ígérj palacsintát reggelire, ha nincs otthon tej és tojás. Halkan nyitok be a szobájába, de meglep, hogy nem látom a takaró alatt lapulni.
- Poppy? Hahó! – halkan beszélek, majd jókedvemben kuncogni kezdek. – Keresselek meg, ezt szeretnéd? Hát rendben. – lassú léptekkel indulok el, körbe a szobában, miközben kedélyes, csevegő hangon beszélek. – Ha én kislány lennék, hová bújnék? …Talán, a függöny mögé? – persze, tudom, hogy nincs ott. Mégis fellibbentem a függönyt. Az ágya alatt van, de nem szeretném elrontani a játékot. Nagyot sóhajtok, miközben már ott virít a széles vigyor az arcomon. – Jajj, jajj. Túl ügyesen bújtál el. Előjössz, hogy együtt csináljunk reggelire palacsintát, vagy még visszabújnál az ágyadba?
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
6
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Jan. 26.
▪▪ Tartózkodási hely :
Apunál

»Vas. Okt. 09, 2016 8:24 pm Keletkezett az írás




• • •

Az ágy alatt megbújva várom, hogy kinyíljon a szobám ajtaja, és noha nem kell sokáig ott ücsörögnöm, míg végre megtörténik, a padló már kezdi nyomni a bordáimat. Még jó, hogy itt van alattuk ez a szép, puhaszőrű szőnyeg, így ha úgy érzem, már nagyon kényelmetlen helyzetben fekszem, le is tehetem rá a buksimat.
Épp egy ilyen pillanatban keletkezik egy kis rés az ajtó és a fal között, amin keresztül betoppan a szobámba két darab papucs és egy hosszú, szép köntös alja. Ismét felveszem a kellemetlen fekvőpózt, és mint a kiskatona, úgy figyelek Mandy néni lépteire. A nevemen szólít, és amikor azt találgatja, hol lehetek, véletlenül felkuncogok. Mérgesen a babámra pillantok, hogy leszidjam, de tudom, hogy nem az ő hibája. Most még csak meg sem próbált megnevettetni, ezúttal egyedül én vagyok a hibás, amiért viccesnek találtam, hogy olyan jól elbújtam, hogy Mandy néni talán sosem talál meg, ha nem jövök elő.
Ijedten szorosan a számra tapasztom a kezem attól félve, hogy most lebuktam. És mit csináljak? Apa azt mondja, hogyha valami olyat tettem, amit rossznak gondolok, kérjek bocsánatot. Egyszer eszembe jutott az oviban, amikor nem hagytam Susant a babákkal játszani, aztán szépen azt tettem, amit ajánlott és bár az ovitársam először még mérges volt rám, aztán mégis odajött hozzám játszani. Lehet, hogy most is az lesz a legjobb, ha bocsánatot kérek, amiért ilyen korán felébresztettem a pótmamámat.
- Sajnálom, hogy elijesztettem az álommanóidat, Mandy néni! – mondom szomorúan, és óvatosan kimászok az ágyam alól. – Én tényleg nem akartam, csak ha otthon vagyok, és felkelek, akkor apa megengedi, hogy hozzábújjak, ha nem akarok egyedül aludni. – teszem hozzá, miközben oldalra söpröm tenyereimmel az arcomba hullott hajtincseket. – De nem néztelek a papámnak, és a mamámnak sem gondoltalak, esküszöm! – bővítem ki a magyarázatom, nehogy rosszat gondoljon, és mivel tudom, hogy nem teljesen igaz, amit mondok, titkon összefonom a hátam mögött szabad kezem mutató és középső ujját. - Ugye nem haragszol meg érte rám?
Belebújok a papucsomba, ahogy eszembe jut, mivel tehetem boldoggá Mandy nénit, hogy ne legyen dühös rám. Sütök neki egy palacsintát!
A remek ötletre mosolyba görbül a szám, és végig sem hallgatva a válaszát, kezemmel finomon megbököm a kezét.
- Te vagy a fogó! – közlöm vele, miközben felkapom a babám és kirohanok a szobából. A lépcsőnél egy kicsit lassítanom kell, és bár már egészen ügyes vagyok, tudom mennyire fáj, ha valaki leesik rajta. Én pedig nem akarok megint kórházba menni. Mondjuk, lehet, hogy most nem is kellene, hisz Mandy néni is orvos, de azért biztos rossz lenne, ha megütném magam, szóval jobb figyelmesebbnek lenni. – Kitaláltam valamit! – hátra se nézve ordítom, csakhogy biztos legyek abban, eljut Mandy nénihez, hogy kieszeltem valamit.
A konyhába érve rájövök, hogy itt még nem tudom, mi hol van, de egy pillanatra sem szomorodom el, gyorsan lerohanom a szekrényeket tál után kutatva.
- Sütök neked egy NAAAAGY, NAAAGY palacsintát! – pattanok fel és nézek ki a szekrényajtó mögül Mandy nénire, amikor meghallom, hogy a konyhába ért. Odafutok hozzá és szorosan megölelem, arcomat a pocijába fúrom.
- Segítesz megtalálni a hozzávalókat, kérlek? – kérdezem némileg kétségbeesett hangon, majd az arcára pillantok és elmosolyodom.
- Mi a kedvenc palacsinta tölteléked?




Mandy orvosnéni <3
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
54
▪▪ Hírnév :
18
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 20.
▪▪ Korom :
29
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Okt. 09, 2016 11:35 pm Keletkezett az írás



Hallom ahogy Poppy kuncog az ágy alatt. Már az előtt sejtettem, hogy ott van mielőtt így elárulta volna magát. Örülök neki, hogy így tetszik a játék, én reggelente általában morcos szoktam lenni. Csak Poppy miatt, illetve amióta ő itt van, azóta indulnak jókedvűen a reggeleim. Nem azért mert ilyen boldoggá tesz, hanem mert muszáj. Egy gyerekkel mégse durcázhatok csak azért, mert ki kellett másznom az ágyból. Közelebb sétálok az ágyhoz amikor hallom a motoszkálást.
- Álommanókat? Kik azok az álommanók Poppy? – érdeklődök miközben előbújik. Kedvem lenne átölelni, de láthatóan fél vagy bűntudata van. Csak nem amiatt, hogy felébresztett? Tágra nyílt szemekkel bámulok rá. Végül úgy döntök, hogy a magyarázata nagyon ködös, jobb ha inkább megnyugtatom. – Nem haragszom. Még új neked itt, ha szeretnél bármikor átjöhetsz a szobámba. Nem haragszom érte. Máskor amikor valakihez bújni szeretnél, nyugodtan ébressz fel, vagy csak bújj be a takaróm alá. Rendben? – mosolyodok el, miközben a kezem nyújtom felé. Azt hittem nem hasonlít rám, mármint nem ennyire. Kislány koromban én is gyakran ébredtem fel éjjel, de nem mentem át a szüleimhez. A bátyám mellett szoktam aludni, már amikor volt hozzá merszem. Abe mindig olyan komoly fiú volt, és a korkülönbség miatt elég hamar ráunt a húga pesztrálására. Így aztán egyedül voltam, akkor is ha féltem, akkor is ha azt akartam, hogy valaki átöleljen. Abban is hasonlítunk, hogy Richard olyan személy, akihez mindketten szeretünk hozzá bújni.
Meglepődök, amikor megböki a kezem, de elindulok lefelé a lépcsőn utána. Pici ez a ház, nagyon nem lehet fogócskázni benne. Fogalmam sincs, hogy Poppy mit szeretne, most miért szaladgál így. Nem értek a gyerekekhez, de talán egyszer majd bele tanulok a dologba.
- Mit találtál ki? – kérdem izgatottan. Olyan ez a kislány mint egy örökmozgó! Reggel kinyitja a szemét és máris tele van energiával, ezt irigylem. Nekem kell vagy fél óra mire észhez térek. Látom, hogy a szekrényben matat, de nem tudom mit keres. Aztán rájövök, hogy biztosan tálat, és a többi hozzávalót. Meglep, hogy így lerohant, ennyi őszinte szeretettel ölel át egy számára idegen nőt. Rick biztos nem vitt haza egyetlen csajt sem, ha Poppy ennyire ragaszkodó velem. Beszélnem kellene erről az apjával? Azt hiszem a lányunk azt hiszi, hogy mi együtt járunk, és fogalmam sincs mit kezdjek ezzel a dologgal. Neki biztos lenne valami válasza, de én tanácstalan vagyok.
Magamhoz ölelem, a haját simogatom.
- Én is kitaláltam valamit. Te oda ülsz a pultra, én pedig megmutatom neked, hogy a nagymamám milyen palacsintát csinált nekem amikor ilyen kislány voltam. – lehajolok hozzá, karjai alá nyúlok, hogy felemelhessem, és a pultra ültessem.
- Nekem az epres a kedvencem. Neked melyik? – szemem sarkából látom, hogy az egyik macska a konyhába trappol, és az üres tálkáját böködi az orrával. Más is reggelit kunyerál, nem csak mi vagyunk éhesek. Előveszem a keverőtálat, és Poppy mellé helyezem a pultra, majd egy habverőt nyújtok felé. – Én adogatom az alapanyagot, te pedig keverheted. Apával is szoktatok palacsintát csinálni?
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:59 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Mandy néni és Poppy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: