| »Hétf. Okt. 10, 2016 4:32 pm Keletkezett az írás | |
| KOR 21 Csoport medikus Play by Logan Lerman Történeted " Remeg a kezem. Megint. Mintha legalább elkaptam volna huszonhatodik életévemet alig betöltve a Parkinson-kórt. Azóta van ez így, mióta megismertelek, te ördögfajzat. S te csak figyelsz rám, hatalmas, kék szemeiddel fürkészed minden mozdulatom az asztal másik oldaláról. Azt hinném, kíváncsi vagy, netalántán féltesz valamitől, ha nem ismernélek, de ismerlek. Ahogy te is engem, s mindezt azért csinálod, hogy olyasféle reakciókat válts ki belőlem, mint a remegés, a kiszáradt ajkak, a dadogás és a vele járó összezavart beszéd, meg a kipirult arc. A saját szórakoztatásodra teszel bolonddá a nagybátyád előtt; ki - ha Isten házában helye lenne a fölényeskedésnek - a felettesem volna. Nem hagylak érvényesülni. Most nem. Felpillantok a hibátlanul kék, felhőtelen égboltra, megfürdöm a napfényben, s szemeimet félig lehunyva hallgatom a madarak gyönyörű énekét. Szép délután ez a teázgatásra a plébánia kertjében. Gyönyörű lenne, ha te nem lennél itt." " - Hű. Szexi farmer - ijedten rezzenek össze, csaknem beleszédülök a fordulatba, melyet az ajtó felé teszek. Ő ott áll. Túl hangosan kiabáltak a gondolataim, vagy tényleg ennyire ügyes a lopakodásban? - De jobban érdekelne az, hogy alatta mi van - elindul felém. Egy lépést hátrálok még, majd az ágyam megállít. Nem várja meg, míg elér, csak azt, hogy egy karnyújtással magához tudjon rántani; ezzel kiránt a valóságból, bele az álomvilágba, és már eszembe sem jut ellenkezni, vagy nem viszonozni, mikor megcsókol. Pedig csak egyetlen másodperc telt el. Mit művelsz te velem?" Csak mert azért mégsem illik bemásolni az egész előtörim, még ha rólad is szól. A fenti két szösszenet úgy dióhéjban le is írja a kapcsolatunkat, melyet majd átbeszélés alapján definiálunk, ha megjöttél. A pb alkuképes. Siess! |
|
|