Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Dimitri & Melissa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
4
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 13.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
× Sydney

»Pént. Okt. 14, 2016 7:52 pm Keletkezett az írás



to: Dimitri


Szeretem a hivatásomat, talán túlzottan is kötődöm ahhoz, hogy mindenre fényt szeretnék deríteni, így a legfurább esetekkel is foglalkozom akár napokon vagy heteken keresztül. Tudom, nem vagyok normális, de ez van.
Most azonban arra vágytam, hogy végre ne erről szóljon az este, így fogtam magam, kicsíptem magam, de nem ribancos módon, mert mégiscsak egy felnőtt és érett, harmincas nő vagyok, nem egy tizenéves, aki magamutogató jellem.
Sokszor egyedül megyek el a közeli bárba, hiszen mindig csak beugrom egy italra, aztán ennyi. Valahogy most társaságra is vágyom, olyanéra, akit ismerhetek, és nem kell a sok alkoholmámoros barommal cseverésznem, hogy zaklassanak engem. Ha van velem valaki, akkor nem jönnek oda hozzám holmi vad és kalandos éjbe nyúló dologgal. Talán most megkímélnek engem.
Bementem a bárba, a szemeimmel körbenézelődtem. A pulthoz léptem, ahol kértem magamnak Martinit, mert akkor legyünk már James Bond-szerű emberi lények, ha már egyedül vagyunk. Páncéllal vegyük körbe magunkat, ám pont amikor megfordultam, az egyik asztalnál egy ismerős arcot láttam meg.
Dimitri az. Barátok vagyunk. Előtte is jóban voltunk, amikor ő még rezidensi éveit töltötte, több alkalommal is beosztották mellém. Én soha nem ordibálok senkivel, soha nem szoktam könyörtelen lenni, talán kicsit jégszívűnek tűnhetek azok szemében, akik úgy érzik, az infektológiai osztály egy börtöncella, én viszont fontosnak tartom az oktatást, és sok közöm van a belgyógyászathoz is, néha pedig a sürgősségi osztályon is elvállalok ügyeletet.
- Nocsak. Dimitri, te itt? - álltam oda az asztalhoz, ahol ült, és vigyorogtam rá. - Ugye, nem egy randipartnert vársz? - kérdeztem meg illemből.

Megjegyzés: remélem megfelel (: || Szószám: - || Credit

Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
48
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 13.
▪▪ Korom :
31
▪▪ Tartózkodási hely :
Sidney

»Pént. Okt. 14, 2016 8:30 pm Keletkezett az írás



*Ez egy baromi húzós nap volt a melóban. Nem kevesebb, mint tizenkét órát töltöttem bent az osztályon. Ebből a tizenkét órából pedig nagyjából tíz órát a műtőben. A beütemezett műtétek mellé bejött még egy hat órás sürgősségi műtét is. Baleset történt és egy tinédzser darabokban lévő lábát kellett összelegóznom. Nyílt sípcsont törés, szétment térd, törött combcsont... Mindegyik önmagában is elég húzós dolog, de az egész egyben.. hát a srácot sem irigylem. Nem egy hét lesz mire rendbe jön, de én megtettem minden tőlem telhetőt, hogy újra járni tudjon normálisan.
Mire végeztem a műtéttel este 10 felé járt és igencsak jojóztak a szemeim már. Az öltözőben viszonylag gyorsan átvedlettem, hogy minél előbb húzhassak haza egy jót aludni. Hazaérve lezuhanyoztam, de valahogy kiment az álom a szememből. Ahhoz egyáltalán nem volt kedvem, hogy éberen forgolódjak az ágyban.
Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy felhúzom az egyik farmerom meg az egyik ingem és indulok el otthonról. Végül az utam az egyik közeli bárba vezetett. A pultnál a nagy kedvencemet kértem, egy vodkát.. nos igen, maradok a gyökereknél.
A poharammal az egyik asztalhoz sétáltam és igazából csak néztem ki a fejemből. Kezemben forgattam a poharat és néztem benne az átlátszó folyadékot, amikor egyismerős hangot hallottam meg magam mellett.*
-Melissa! *Felálltam, ahogy illik, amikor egy hölgy csatlakozik a társasághoz.* -Dehogy, csak az élet nagy dolgain elmélkedek. Ha van kedved csatlakozhatsz szerény személyemhez. *Melissát még rezidens éveimből ismerem, dolgoztam a keze alatt akkoriban. Érdekes a szakterülete, bár hosszú távon lehet nem bírnám. Őt magát mindig is kedveltem, nem az a megtestesült szigor volt régen sem. Mostanra pedig kifejezetten jól eltudunk beszélgetni mindenről. Emlékszek, hogy mindig volt benne valami furcsa, de nem tudtam igazából hova tenni. Tolakodó meg nem akartam lenni, hogy nyíltan rákérdezzek.
Vissza az elejére Go down
 
Dimitri & Melissa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: