Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Hétf. Aug. 31, 2015 6:32 pm Keletkezett az írás





Owen & Lizzie



Tudom, mennyit szabad eltöltenem a kórházban, de sokszor túllépem a limitet, és azt is, amit egyáltalán kibírok. Persze, azért haza is hazajárok, hiszen nem szeretnék kibérelni semmilyen zegzugot a kórház valamelyik épületrészében sem. Kényelmesebb az otthon található ágyam, és ott senki sem zavar. Csak nagyjából ötvenszer egy éjszaka alatt, ha nem vagyok ügyeletes, mert nem tudnak nélkülem élni. Ez van, ezzel jár az orvoslás, és nem mellesleg szakorvos is vagyok, így még kibővült az oktatásra is az elmém. Mégis tudok mindenre figyelni, nem kapkodok, nem vagyok idegbeteg sem. Pedig ennyi rossz után ez már nem lenne meglepő.
Most kivételesen ki szeretnék szabadulni kicsit egy olyan helyre, amit mindig is imádtam, még Amerikában is. A tengerpart. Itt is voltam már a fél év alatt többször is, most azonban hanyagoltam kissé, mert Dasie-vel foglalkoztam, akit kedvelek, mert nagyon jó rezidens,akiből igazán szuper doki válik majd.
A tengerpart felé indultam, viszont egy egészen más útra tereltem magam. Egy elhagyatott helyen találtam magam, viszont mondhatni, elég jó rálátással bírt a partra, és érezni lehetett a víz illatát, amibe nagyon jó érzés beleszippantani. Éppen készítettem egy-két fotót a helyről, és átnéztem a képeket, és közben nagyon lassan sétálni kezdtem, majd a táskába bújtattam a fényképezőgépemet, amikor hirtelen felnéztem, és egy férfit láttam magam előtt.
- Nem számítottam arra, hogy valaki, valaki itt lesz - magyarázatot adtam a talán riadt arcomra, majd pedig vizslatni kezdtem őt, és ismerős volt az arca. - Dr. Matthews, igaz? Pár napja volt volt egy közös páciensünk - mondom neki mosollyal a szám szegletében, és inkább bemutatkozom neki, hátha a nagy rohanás során nem memorizálta a nevemet. - Dr. Chandler vagyok, de csak Lizzie, vagy Beth - elég normálisan viselkedem ahhoz képest, hogy egyedül akartam lenni, meg amúgy sem hisztiznék.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Hétf. Aug. 31, 2015 8:04 pm Keletkezett az írás



Ki kell szellőztetnem a fejemet, mert sajnos mindenhol megtalálnak, akár a rezidensek, akár a gyakornokok. A kórház szaga pedig már beleivódott a bőrömbe, amit nem bánok, mert imádok benn lenni, de mintha ezen a héten, mindenki öngyilkos jelölt lett volna. Egy perc megállásom sem volt, csak most. Ezt a napot pedig szeretném pihenéssel tölteni, lehetőleg egy olyan helyen, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal. Sétálok is a parton és azt hiszem egy vagy két sziklaszerű kiálló valamit is átmásztam, csak hogy biztos legyek a dolgomba és olyan helyre kerüljek, ahol nem fordulnak meg. Nyújtózkodva lépkedek, még a cipőmet is lerugdosom magam, ahogy a zoknimat is beletűróm a cipőmbe. Ez az.. Ezt a helyet kerestem. Sóhajtok egyet, beszívom mélyen a friss levegőt és elfelejtem minden bajomat. Lekapom a felsőm és a cipőmre dobom, majd behunyt szemekkel süttetem az arcom. Így tennék a nap hátralevő részéig, amíg meg nem hallok egy női hangot. Megfordulok és örömmel tölt el, hogy az egyik csinos kollégámat köszönthetem. Bár szerettem volna egyedül lenni, de azt hiszem talán kárpótolhat valamivel, ha már kettesben vagyunk.
- Ez kölcsönös. Én is azt hittem, hogy egymagamban leszek. Végre találtam egy helyet, ahol csak én vagyok, de ezt elbuktam. - Tettetett szomorúságot varázsolok az arcomra, majd azért az a mosoly is előbukkan, amit a kórházban úgy imádnak a női kollégák. Ismerős és azt hiszem, tudom is ki ő, hiszen nemrég volt egy közös esetünk is, amit szóban ő is megerősít.
- Igen, emlékszem. Sajnálom, mert nem élte túl. De hívj csak Owen-nek. - Elhúzom a számat, egy kis néma együttérzés miatt, majd kijavítom. Egyedül Jeanne hív Matthews-nak, annyira nem is szeretem és ő is pontosan tudja. De remélem, hogy a kolléganővel nem kell harcolnom ez miatt.
- Melyik néven hívnak kevesebben? - Döntöm oldalra a fejemet, mert kíváncsi vagyok. Remélem, hogy a második, mert az jobban hangzik. Szeretek különleges lenni, így ezért kérdezem meg ezt.
- Mi járatban errefelé? - Vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet, ahogy végig futtatom tekintetem rajta. Azt hiszem jó időtöltésünk lesz itt a parton.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Kedd Szept. 01, 2015 4:27 pm Keletkezett az írás





Owen & Lizzie



Pihenni kell mindenkinek. Nem fog megártani, nem lesz baj abból, ha az ember arra vágyik, hogy végre kiszellőztesse agyát, hogy elfelejtse néhány órára a gondjait.
Most viszont nem vagyok egyedül, még itt sem tudok megszabadulni senkitől és semmitől sem. Egy icipicit természetesen bánom, mert tényleg akartam élvezni a magányt, a friss levegőt, a homok és a víz érintését, illetve bokáig érő vízben álldogálni pár percen át és a madarakat figyelni, ahogyan távolabb repülnek.
- Akkor az egyedüllét mindkettőnket kihúzott ide - vontam meg vállaimat, majd pedig beleszippantottam a levegőbe.
Most már látom rajta, hogy simán elcsavarja a nők fejét, mindösszesen csak ezt a búsuló pofit kell neki vágnia, és máris ugrabugrálnak körülötte a csajok. Én nem fogok, bár független nő vagyok, aki azt csinál, amit akar, de nem dőlök be senkinek sem. Még Dr. Matthews-nak sem. Azaz Owen-nek.
- Én is sajnálom, de.. nem sokat tehettünk érte már - őszinte vagyok, és nagyon rossz érzés különben, ha a kezeink között hal meg valaki, éppen ezért nem avatkozom bele senki életébe, hogy ne kelljen fájó és kínkeserves búcsút vennem tőle. - Ha a balesetin nem, akkor a műtőben biztosan belehalt volna a belső vérzésbe - tettem még hozzá, be is fejeztem ezzel, mert ez elmúlt, mindig is volt, van, lesz is, akiért küzdhetünk.
- Általában Lizzie vagyok, de nagyon kevesen becéznek Beth-nek, azt hiszem, két-három ember - gyors fejben számolást tartottam, aztán mégis csak egy saccperkábé szinten válaszoltam.
- Távol akartam lenni mindentől, meg mondhatni szabad vagyok ma, és úgy döntöttem, kijövök a tengerpart felé, meg készítettem pár képet - mosolygok magabiztosan, majd pedig én is feltettem ezt a kérdést neki. - Most, hogy ezt elmondtam, te következel. Te miért döntöttél úgy, hogy idejössz? Te sem dolgozol ma? - így vannak a menő orvosok, szabadnapra is telik, a kérdés már csak annyi, meddig.


made by torie ♥

[/quote]
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Csüt. Szept. 03, 2015 2:48 pm Keletkezett az írás



Kicsit meglepődtem, hogy erre a területre tévedt a kolléganőm, mert azt hittem, hogy eléggé elsétáltam a kiépített strand résztől, de ezek szerint tévedtem. Mindenesetre nem bánom, hogy társaságom akadt, talán a gondolataimtól is megtudok egy pillanatra szabadulni. Csak egy halvány mosoly bujkál a szám szegletébe, mert nagyon is egyre gondoltunk.
- Nagyon úgy tűnik. - Értek vele egyet, és inkább nem firtatom ezt tovább. Mindketten eldöntöttük, hogy idejövünk és egymásra találtunk. Ezt nem kell tovább ragozni. Együtt érző mosolyba megy át az előbbi mosolyom.
- Nem szeretek elveszteni beteget. Tudom, minden orvos így van vele, de nekem nem elég, hogy mindent megtettünk érte. - Rántom meg a vállaimat, ahogy kifejtem a véleményemet. Szerintem igen is megmenthettük volna, csak nem tudom, hogyan. Abban a helyzetben, mindenki túlpörgött az adrenalintól és ilyenkor elég nehéz apró dolgokat észrevenni, mint később átgondolva tiszta fejjel.
- Akkor Beth-nek foglak hívni. Az valahogy jobban tetszik. Persze, csak ha nem zavar téged. - Kérdőn emelem rá a tekintetem, mert nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát, csak nekem jobb, ha máshogy hívhatom az embereket, mint általában szoktál. Valahogy kivételezést ad a számomra, és még az egómat is növeli.
- A hobbid, netán a fényképezés? - Hangosan fejtem ki a gondolatmenetem, mert nekem ez jön le, bár én is szoktam néha képeket készíteni, ha látok egy-két olyat, ami megfog. Kérdésére felnézek az égre, behunyt szemekkel, hogy élvezzem a napsütést és átgondoljam a válaszom. De mindez pár pillanatig tart, máris őt nézem.
- Éjszakás vagyok! És egész nap nem akartam aludni, mert olyan szép idő van ma. Gondoltam egy kicsit kijövök süttetni a hasam. Különösebb oka nincs az ittlétemnek. - Döntöm picit oldalra a fejemet, miközben csípőmre helyezem mindkét kezemet. Eltekintek a vízre, majd vissza rá.
- Hoztál fürdőruhát? - Ha már itt van, csak gondolt arra, hogy talán megmártózik a tengerben. Ha nem jött volna, lehet én már rég a vízben lennék, nem tudhatom.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Pént. Szept. 04, 2015 5:24 pm Keletkezett az írás





Owen & Lizzie



- Én sem szeretek elveszíteni senkit sem anélkül, hogy a lehető legtöbbet ne tenném meg érte - mondtam ki egész nyugodtan, mindenféle idegesség nélkül. - Az élet már csak ilyen, nincs az, hogy te vagy én beleszóljunk - röpke mondatom végét kicsit hadartam.
Amikor az előbb megkérdezte, hogyan szólíthat, ő pont a ritkább használt Beth-t választotta, ami nem meglepő, hiszen pont ezért nőtt hozzám az is titkon. A teljes keresztnevemet szinte senkitől se hallom, még az egykori mentorom is Lizzie-nek becézett, miután megjegyezte a nevemet. Azt mondta akkoriban, ez a név passzol hozzám.
- Ó, dehogy baj, Owen. Sőt, külön öröm, hogy ezt választottad - most már elmosolyodtam, mert ez kicsit jobb téma, mint a halál.
Eltalálta, hogy az egyik hobbimnak számít a fotózás. Kamaszként szerettem meg, akkoriban mindent lefotóztam.
- Igen, szeretem nagyon. Megnyugvás, menekülés a szürke hétköznapok és a nehéz, hosszú ügyeletek után ez a második mennyország számomra - ezúttal bájosan mosolyogtam. - Sétával egybekötött fotózás - még mindig fülig érő mosolyom volt.
- Én reggel fejeztem be, és talán nem fognak behívni semmiféle sürgős eset miatt, mert most egy jót szeretnék pihenni, már rég nem szántam magamra időt, ahogy a pihenésre sem - böktem ki hirtelenjében, mielőtt még tényleg rám csipognának bentről, hogy toljam be a képemet, mert oltári sürgős esetet kell ellátnom. - Fürdőruhát? - vigyorogtam egyet. - Nem kellett hoznom, rajtam van - sejtelmességgel a hangomban kimondtam ezt, pedig csak egyszerűen akartam kimondani ezt, nem pedig kétértelműen beszélni, vagy túl kirívóan. Még a végén azt hiszi, hogy egy szexéhes cica vagyok. Jó kisugárzású, sármos fickó, de valahogy nem az én esetem. Nem dőlök be holmi mosolynak, búbánatos arcocskának. - Szeretnél megmártózni? - mondjuk, mi másért kérdezte volna ezt, nincs ellenemre, hogy a víz felfrissítsen.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Owen & Lizzie Empty
»Hétf. Szept. 07, 2015 12:37 am Keletkezett az írás



Egyetértően bólintok, mert tökéletesen igaza van Beth-nek, de nekem akkor sem elég ez. Igazából nem akarom már ezt a témát boncolgatni, ezért is hagyom ennyiben. Néha jobb elsiklani a dolgok felett, mint emészteni magunkat rajta, és most én is így fogok tenni.
Mosolygok, ahogy engedi, hogy használjam azt, amelyiket ritkábban mondják neki. Szerintem meg fogjuk magunkat érteni.
- Nem lesz fura, hogy én máshogy hívlak? - Kicsit puhatolózok, hogy miért így fogalmazta meg a válaszát. Tetszik a mosolya és erre nekem is tovább kell mosolyognom. Tényleg jobb téma ez, mint az előző, így próbálom is kiverni ezeket a fejemből, mert nem akarom magamat marcangolni.
- És miket szoktál inkább fényképezni? Van valami olyan terület, ami jobban érdekel? Természet vagy állatok, vagy ami megtetszik? - Érdeklődök tovább, elvégre kollégák vagyunk, nem baj, ha megtudunk többet egymásról szerintem. Engem annyira nem köt le a fényképezgetés, sokkal inkább a túrázás vagy a konditerem, ahol kiadhatom magamból a feszültséget.
- Melyik orvos szereti, ha a szabadidejében behívják? - Vigyorgok feltéve a költői kérdést, amire nem várok választ, hiszen orvos vagyok, tudom miről beszél. Tetszik ez a sejtelmesség a hangjában, mintha ilyenkor indulna be a vadászösztönöm, de az súgja valami, hogy jól fogjuk később magunkat érezni a parton.
- Szóval részben azért is jöttél, hogy ússz egyet. - Vonom le hangosan a következtetést, a kérdésére pedig csak bólogatok. Szerintem egyértelmű, hogy miért is kérdeztem, így felesleges lenne erre válaszolnom.
- Akkor hajrá! - Leveszem a nadrágomat is és megvárom, hogy ő is levetkőzzön. Kicsit azért annyira lemaradok, hogy meg tudjam nézni, de nem annyira, hogy feltűnő legyen. Nem rossz a teste, majd kialakul. Mikor beérek a vízbe, sóhajtok egyet. Ez már kellett a feszült izmaimnak.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Owen & Lizzie Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Owen & Lizzie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dasie & Lizzie
» Shane & Lizzie
» Scarlett & Lizzie
» Owen & Ems
» Owen & Scarlett

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: