Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
please help me || lena & isabelle
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
8
▪▪ Hírnév :
3
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 09.
▪▪ Korom :
30
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney

»Pént. Okt. 21, 2016 6:24 pm Keletkezett az írás




Luke feleségeként sok ismerős arc mosolyog rám a folyosón, ahogy kapkodva szedem lábaimat egymás után. Önkéntesi munkám során rengeteg emberrel találkoztam már, mégis mindenkinek csak Mrs Berryként élek a tudatában. Nem bánom, hogy így van, hisz büszke vagyok a férjemre, de talán végre lehetnék megint Isabelle Clarke, aki voltam három évvel ezelőtt.
Visszamosolygok arra a néhány nővérre, akik a recepciónál várakoznak. Hajdanán én is az akartam lenni, mára beértem annyival, hogy kómában fekvő betegeknek, gyerekeknek és idős embereknek olvasok fel, beszélgetek velük és felkészítem őket lelkileg a kezelésekre, műtétekre. Ugyan olyan szerves része vagyok a kórház működésének, mint a nővérek vagy szakorvosok. Nekem is kell továbbképzésekre járnom és engem is ellenőriznek olykor, de nem tartozom semmilyen csoportba.
Az elmúlt hetek nyugtalansága ráragadt arcomra is. Nyúzott vagyok és karikásak a szemeim. Émelygek és liftezik a gyomrom. Amikor a terhességi tesz nyilvánvalóvá tette, amit eddig is sejtettem, az életem egy pillanat alatt hullott romokba. Minden vágyam az volt, hogy anya lehessek, hogy Luke-ot megajándékozhassam egy gyerekkel, de jelen helyzetünkben talán az lenne a legjobb, ha ez a csöppség meg sem születne.
Táskám pántját markolászva érek a megbeszélt helyre. A kórterem üres, csupán az átható fertőtlenítő szag van jelen az aprócska helyiségben. Hófehérre meszelt falak között toporgok egy helyben, miközben ezerrel zakatol a fejem. A mai napig senki sem tudja, mi zajlik most Luke és köztem. Próbálunk úgy viselkedni, mint azelőtt, bár szemfüles emberek azért észrevehetnek ezt azt viselkedésünkön.
Körbesétálok a kórteremben, mint valami űzött vad, ki megnyugvást keres. Egyre csak azon jár az eszem, hogy talán tényleg el kéne vetetni ezt a babát. Mégis milyen jövő vár rá? A szülei édestestvérek, életének első perceitől fogva billogként fog égni rajta a tudat… a szüleim valami rosszat tettek. És anélkül, hogy bárki is megértené különös helyzetünk valódiságát, ő lesz majd elszenvedője az emberiség gonoszágának. Ennek ellenére már most kötődöm hozzá és csupán biztosítékot akarok kapni arról, hogy bűnös dolog lenne engedni, hogy tovább növekedjen szívem alatt.
Lena-val még azelőtt ismerkedtem meg, hogy komolyra fordultak volna a dolgok a férjemmel. Kedvessége és humora első perctől fogva vonzotta a társaságom. Ezért is épp őrá esett a választásom. Tudom, hogy rengeteg nőgyógyász orvos dolgozik itt, nekem mégis olyan személyre volt szükségem, akit ismerek és akiben megbízhatok. Akinek el merem mondani, miféle gondok gyötrik most tökéletesnek hitt életünket.
Felkapom a fejem, ahogy léptek zaját hallom. Arcomra mosolyt erőltetek, de amint meglátom őt az ajtóban, elszáll minden bátorságom és csak ennyit vagyok képes kinyögni.
-Terhes vagyok…


A hozzászólást Isabelle G. Berry összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 04, 2016 4:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
9
▪▪ Hírnév :
5
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 12.
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney.

»Vas. Okt. 30, 2016 6:29 pm Keletkezett az írás



Friends help in trouble



Van két óra szünetem a két műtét között, de pont most hívott Belle, hogy sürgősen találkoznia kell velem. Ő amolyan legjobb barátnőm, így természetes volt, hogy azonnal fogadom. Nem mondta, hogy milyen ügyben, szóval kíváncsi vagyok. Olykor a legközelebbi rokonok, barátok és ismerősök csak egy gyors orvosi kérdést akarnak feltenni, nem akarnak befeküdni a kórházba, vagy hivatalos papírt kapni a dolgaikról, ez akár Belle esetében is előfordulhat. Azért futott át ez az agyamon, mert amúgy nem sokszor jön napközben, hiszen bár itt dolgozik, de tudja, hogy mint sebész egész álló nap a műtőben vagyok. Szoktunk együtt ebédelni, de az is csak tíz perc, vagy még annyi sem. Megérzésem szerint ez valami más lesz.


Lesétálok a lépcsőn kezemben a kórlappal, és mégegyszer átnézem Mrs Sheldon lapját. A laktát rendben van, ami jó hír. Ha megemelkedne, akkor lehet, hogy újra fel kéne nyitnom, csakhogy a szíve már nem biztos, hogy elbírna még egy műtétet. Mrs Sheldon-t három napja áramütés érte, amikor vizes kézzel a konnektorba nyúlt. Még nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben, bár a koponya CT rendben volt. Két műtéte volt az elmúlt két napban, de sajnos még nem ébredt fel. Nagyon rossz érzés folyamatosan csak azt mondani a férjének, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de még nem tudok biztosat. Az emberek utálják ezt hallani. A legújabb labor negatív, minden érték a koleszterint leszámítva jó. Vagyis egyelőre nincs fertőzés, vagy újabb vérzés. A műtét során ki kellett vennem lépet, és a vakbelet is. Mindennap érte aggódom a legjobban.


Leteszem a kartont a nővérpultnál, és elindulok oda, ahol Belle-el találkozunk. Az órámra nézek. Azt hiszem, hogy kicsit megkések. Sietősebbre veszem a lépést, és ahogy befordulok a sarkon, már látom is őt. Nagy mosollyal fogadom, mint mindig. Kezemet a köpenyem zsebéből kiveszem, hogy szorosan magamhoz ölelhessem. Ám amikor odaérek, se mosoly, se ölelés nem fogad, csak egy nagyon érdekes hír.


- Oh wow. Gratulálok. Mi ezzel a baj? Talán beteg a baba?  





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
8
▪▪ Hírnév :
3
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 09.
▪▪ Korom :
30
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney

»Pént. Nov. 04, 2016 4:39 pm Keletkezett az írás




-Nem, illetve nem tudom, én… – Csendben sétálok hozzá és letörlesztem tartozásom. Magamhoz szorítom és egy pillanatra elszáll minden félelmem. - Csak egy tesztet csináltam. Nem vagyok biztos benne, ezért jöttem. Nem akarok senkihez máshoz menni. – Indoklom meg a fejében kavargó kérdést. Azt hiszem, most ehhez hasonló gondolatok kelhettek szárnyra fejében. - Tudom, ne nőgyógyász vagy és millió dolgod van, de… – Megeresztek egy gyenge mosolyt felé, így kérve a lehetetlenre.
Felülök az ágyra, súlyom alatt ropog a keményre vasalt ágynemű. A klór maró szagától a gyomrom kavarogni kezd. A faliórára pillantok, nem sok időm maradt, egy óra múlva már a gyerekosztályon kell lennem. Ott lesz rám és a jókedvemre szükség. Csak hogy eltűnt belőlem minden derű és vidámság.
-Csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy tényleg babánk lesz. Elég kacifántos most a helyzet otthon Lena. – A szűk családom kívül senki sem tudja, miféle különösen bizarr tréfát űz velünk az élet. Egyelőre még én sem fogtam fel és habár Luke kerül engem, tudom, hogy még ő sem tett le rólunk.
-Nem tudom, mit tegyek. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy elvetetem. – Ölemben nyugvó kezemre pillantok. Körmöm húsomba váj, ahogy kiejtem számon az abortusz gondolatát. Nem, azt talán nem tenném meg. Nem tudnám megtenni…
Egy hang a fejemben mégis arra bíztat. Napok óta csúnya dolgokat harsog, megerősíti gyenge döntésképességem és kihasználja esetlenségem. Azt akarja, hogy szabaduljak meg tőle, engedjem el és tegyem ezt Luke-al is. Hagyjam, hogy kisétáljon az életünkből.
-Megtennéd nekem? Hogy megvizsgálsz? Van ultrahang, utána néztem melyik kórtermekben van. – Igen, munka közben benéztem minden egyes üresen álló szobába, meggyőződtem arról, hogy senki sem lakja és tulajdona e ez a számomra most oly fontos készülék.
Nem tudom, készen állok e arra, hogy meghalljam szívének erős, ütemes dobolását. Legalábbis, ha a teszt nem hazudott. Mert az is lehet, hogy én néztem rosszul és a határozott, rózsaszín csík mégsem a gyermekemet jelezte.
-Luke még nem tudja... - Túrok szőke tincseim közé, leugrok az ágyról és Lena-t fürkészem. Nem közöltem vele túl sok információt, de szükségem van a szakértelmére és nem utolsó sorban, a támaszára. Mert ha mégis babát várok, bizony meg kell osztanom vele szörnyű titkomat.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
9
▪▪ Hírnév :
5
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 12.
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney.

»Szer. Nov. 16, 2016 8:24 pm Keletkezett az írás



Friends help in trouble



Rögtön elfelejtem Mrs. Sheldon-t, és előtérbe kerül a barátnőm. Kisbabája lesz. Hiszen ez csodálatos dolog. Egy nő életében elvileg ennél szebb nem is történhetne. Az én fejemben valahogy sosem fordult meg, hogy legyen, illetve ha meg is fordult, rögtön elvetettem a gondolatot, hiszen tudtam, hogy egy sebészi karrier nagyon nehezen egyeztethető össze egy gyermekkel. Meg persze ott volt az állandó partner hiánya is. Továbbra is mosolygok, és bólogatok. Természetesen tudtam, hogy ezért jött hozzám.

- Nem drágám, természetesen megvizsgállak. Azt tudod, hogy hivatalos kiértékelést nem adhatok, és receptet sem írhatok fel, de csinálok ultrahangot, megnézzük a szívhangot, rendben? Nem lesz itt semmi baj.

Mozdulnék, hogy keressünk egy ideálisabb termet, de Belle felül az ágyra. Tudom, hogy ennyivel még nem éri be. Valami sokkal nagyobb baj nyomja a szívét. Komolyan, de támogatóan állok előtte, és várom, hogy elmondja, hogy mi a baja. Meglepődöm.

- Ezt hogy érted? Te és Luke megvagytok, igaz?

Tény, ami tény, még sosem hallottam tőle, hogy gyermeket akarnak Luke-kal, de házasok már egy ideje, az ilyesmi úgymond előfordul. Számomra mindig nagyon boldognak tűntek, nem értem ezt a sok kételyt. Ahogy kiejti a száján az elvetetést, meglepődöm. Most egyszerre kellene helytállnom barátként és orvosként is, de egyikként sem adhatok neki ilyesfajta tanácsot. Nincs jogom dönteni. Nem tudok rá semmit sem mondani, de ő rögtön újrakérdezi a vizsgálatot. Bólintok, és halványan elmosolyodom.

- Természetesen. Szerintem a négyes vizsgáló szabad. Gyere velem, és akkor nem is vetetlek fel, meg semmi, jó?

Nem mondta meg Luke-nak. Ez egyáltalán nem meglepő. A nők több mint 40%-a nem mondja el rögtön a férjnek, hanem vár még valamit: a második trimesztert, az első 4D-s ultrahangképet, vagy csak szimplán az estét, amikor a férj hazaér a munkából. Szélesebben mosolygok.

- Ne aggódj, én mint barát és mint orvos is megőrzőm a titkot. Most pedig menjünk és nézzük meg ezt a babát.

Elindulok kifelé, és anélkül, hogy bárkire is néznék, sebesen sétálok némán a négyes felé. Amikor kitárom az ajtót, tényleg látom, hogy üres. Amikor Belle-hez jöttem, akkor láttam, hogy az utolsó páciens is távozott. Rögtön a tálcához lépek, hogy kesztyűt húzzak, és útközben benyomom az ultrahang gombját, hogy bekapcsoljon.

- Feküdj kérlek az asztalra, tűrd fel a blúzodat és gombold ki a farmerodat!



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
8
▪▪ Hírnév :
3
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 09.
▪▪ Korom :
30
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney

»Szomb. Nov. 19, 2016 2:35 pm Keletkezett az írás




Tisztában vagyok azzal, hogy semmilyen formában nem hagy nyomot ez a vizsgálat és talán ennek örülök a legjobban az elmúlt néhány napban.
Kérdésére hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. Meg vagyunk, együtt élünk továbbra is, csupán alig váltunk néhány szót egymással. Ő a kórházban tölti a legtöbb idejét és ha alkalomadtán összefutunk a folyosón, épp csak köszönünk egymásnak. A látszat továbbra is él, csupán annyit tudnak, hogy most nehéz napokat élünk közeli családtagunk elvesztése miatt. Kegyes hazugság…
-Semmi sincs rendben. – Válaszolom röviden és tömören, mielőtt egy kövér könnycsepp utat találna arccsontomon. Annyiszor játszottam le ezt a beszélgetést a fejemben és olyan határozott és kemény voltam, hogy képzeletben vállon veregettem magam. De mint tudjuk, a valóság sokkal nehezebb.
-Nem szeretném, ha erről bárki tudomást szerezne. Ha kérdeznék, egyszerű rutin vizsgálat. – Egy újabb hazugság. Számát se tudom, hányféleképpen ejtettem át azokat az embereket az elmúlt időszakban, akik közel állnak hozzám. A hazugság lassan mindennapjaim részévé válik, nélküle most életképtelen vagyok.
Követem Lena-t egy szó nélkül a másik vizsgálóba. Az mindet megnéztem, jól tudom, melyikben milyen berendezés van. Felfekszem az ágyra, kigombolom a farmerem és felhúzom krémszínű selyem ingem alját. Néhány hét és ez a szűk nadrág már nem lesz jó rám. A zselé hűvössége libabőrt hagy felhevült bőrömön. Ideges vagyok, zakatol a szívem. Csupán egyetlen egy tesztet csináltam, de szinte biztos vagyok abban, hogy Luke gyermekét hordom a szívem alatt.
A műszer könnyedén csúszik lapos hasfalamon, keresve az apróságot. Néhány lélegzetvételnyi pillant után aztán megszólal a fülemnek oly édes hang. Először gyengén, de ütemesen dobolva, majd egyre erősebben adja tudtomra, hogy hé itt vagyok anya, már most szeretlek. A képernyőre nézek, aprócska radarjel villog a nagy sötétségben. Elkapom róla tekintetem és könny szökik szemembe. Vegyes érzések kavarognak bennem, összezavar engem is és Lena-t is.
-Luke a testvérem. A bátyám, akiről azt hittük meghalt a születésünk után. – Kezdek bele, könnyeim a szemem sarkából az ágy papírtakaróján érik halálukat. - Mi a francot csináljak? Mégis mit tegyek? Sosem lesz egészséges… – Szipogva, szemeimet törölgetve nézem a plafont és várom, hogy Lena valami okossággal elcsitítsa vad érzelmeim.
-Hányadik hétben járok? – Érdeklődöm és bár fejem felett ott leng az abortusz ködös felhője, elhessegetem egy gyors kézmozdulattal.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:23 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
please help me || lena & isabelle
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: