Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Adalbert Von der Anderle, Dimitri Grigorenko, Lena E. Winfield, Shay Kieran

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
The Vinter siblings - don't forget to have fun
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
6
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 29.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
■■ sydney

»Vas. Okt. 30, 2016 4:46 pm Keletkezett az írás






Tessa & Nathaniel




A jobb napokon nem vagyok dühös, nem vagyok frusztrált, nem tölt el a félelem. Ezidáig így volt. Most, tiszta tudattal sem tudok szabadulni ezektől az érzelmektől. Nem vágyok semmi másra, csak az Ő közelében lenni. Megrémiszt a gondolat, a szakadék szélére taszít, s én értetlenül, zavartan, félelemmel tele próbálok egyensúlyozni, hogy ne zuhanjak bele. Küzdök, minden erőmmel azon vagyok, hogy kitisztítsam az elmém, hogy megszabaduljak Tőle, de képtelen vagyok rá. Elvesztettem a csatát már azelőtt, hogy elkezdődött volna.
Sietősen rángattam magamra a pólómat, rögtön utána pedig a cipőmet és közben a karomon lévő órára pislogtam. Ha nem érek oda időben, Tessa talán előbb a rendőrséget vagy a mentőket hívja, csak azután engem. Rohantam, szó szerint futólépésben hagytam el a lakást és az utcán sem lassítottam vagy fékeztem le. A talpam alig érintette a talajt, a futástól izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról és a párás levegő miatt nehezen jutottam oxigénhez. Két perc késéssel, de odaértem. Egy pillanatra megálltam a romkocsma ajtaja előtt, lehajoltam és a térdemre fektettem mindkét tenyerem, hogy egy kicsit csillapodjon a heves szívdobogás és levegőkapkodás, csak aztán nyitottam ki az ajtót és sétáltam le a sötét, pinceszerű, mégis roppant hangulatos helyiségbe. A húgom természetesen már ott ült, arcán halovány aggodalom ült, kicsit sápadtabb volt a megszokottnál, de talán csak a világítás miatt. Lehuppantam a párnázott boxba egy kisebb robaj kíséretében és mosolyt villantottam Tessára, csak hogy tudja, a mai nap ép az elmém, semmi nem árnyékolja be. Legalábbis semmi olyasmi, amiért neki aggódnia kellene. Hera az én problémám volt, egyedül az én gondom, de volt egy érzésem, hogy amint elfogyasztok egy italt, kibukik belőlem minden. Az alkoholtűrésem alacsony volt, hiszen az esetek kilencven százalékában nem nyúltam italhoz az állapotom miatt. A mai nap egy kivétel volt, a húgom legnagyobb örömére, hiszen így nem a négy fal között kellett töltenie velem az időt, unatkozva. - Bocsi, hogy késtem, egészen idáig rohantam, hogy ne hozzam rád a frászt. - hoztam a tudtára mosolyogva, amit valószínűleg már amúgy is sejtett és egy puszit nyomtam az arcára üdvözlés gyanánt, miközben az idegesség kezdett eluralkodni rajtam. Nyugodtnak kellett volna lennem, nem gondterheltnek, hiszen ez egyszer nem hittem, hogy figyelnek, nem éreztem magam fölöslegesnek és az életemet sem láttam értelmetlennek. A mégis úgy férkőzött az elmémbe, ahogyan a démon szokott, de tőle nem tudtam szabadulni. A bőröm alatt volt, az elmémbe égett, vaskos láncokkal kötött magához a tudtán kívül.

396 szó; rövidke, de annál nagyobb szeretettel íródott szív
©


Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
5
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 29.
▪▪ Korom :
25

»Hétf. Okt. 31, 2016 6:16 am Keletkezett az írás




Nate & Tessa





*Kopp..kopp..kopp…csak két perc, nem várhatom el tőle, hogy egy svájci óra pontosságával érkezzen, de van tapasztalatom a késésekben és az aggodalom úgy eszi be magát a lelkembe, mint a szú a fába. Serceg, pattog, cöccög bennem ezernyi rémkép a bátyámról, ahogy a földön ül és ujjai belemarkolnak a függönybe, sötét árnyakat, figyelő szemeket képzelve az ablak üvegén túlra. Agyamban megjelenik a rettegő szempár, az idegesen rángatózó izmok az arcán, a verejtékező szürke bőre. Kopp..kopp..kopp…..körmeim kopognak a kocsma megviselt, pohárkarikáktól foltos fáján, míg jobb kezem ujjai egy párás pohár falára szorulnak. Kihagytam egy vasárnapot a szüleimmel, olyan módon telítődtem Nate dolgaival, hogy képtelen voltam rávenni magam egy képmutató és minden bizonnyal vitába torkolló ebédre. Nem volt meglepő, hogy a telefon nem csipogott rám, úgy tűnt csak nekem fontos a családi kapcsolat, hogy tudjanak Nate-ről, minden percéről, melyek részemről csakazértis témák voltak ilyen alkalmakkor. Nem hagytam, hogy anyánk elfelejtse, vagy úgy tegyen mint egy strucc és homokba dugja a fejét. Nate létezett, élt, szenvedett és néha, nagyon néha azért egy kicsit boldog is volt. Ezeket a pillanatokat szerettem volna hosszabbra nyújtani, bár tudtam ezzel nem gyógyítom meg, legfeljebb a tünetek késnek picit. Az is valami. A pohárcsörgés, a nem túl halk zene ami körbefolyta a kocsmát, a beszélgetések zsongása elnyomta a kopogást, csak én hallottam és minden egyes koppantással idegesebb lettem. Csak két perc, Nate mindjárt itt lesz, mosolyogni fog de egy kicsit bűnbánó arcot is vág majd. Na igen, úgy ismertem mint a tenyeremet, nyitott könyv volt a számomra. Vártam, hogy jöjjön, hogy elmondja minden rendben, hogy nem történt meg vagy sikeresen átvészelte, mindegy csak jöjjön és mondjon valamit. Ha nem érkezik meg, az azt jelenti, hogy ismét a démonaival küzd, megint rommá veri a lakást, vagy önmagában tesz kárt. Nem szándékosan, nem tudatosan, bár ez is benne volt a pakliban, úgy éreztem ezen túl vagyunk. De ki tudja….szükségem volt rá és neki is rám, csak nekem volt fontos és szerencsére nem fáradtam bele. Vele nem leszek sosem türelmetlen, csak a szüleink hozzáállása fárasztott olykor és ez egy ilyen nap volt. Minden ajtónyitódáskor felnéztem mint egy első randijára készülő tini és mindannyiszor csalódnom kellett ami újabb aggodalomhullámokkal borított el. Fel sem fogtam amikor végre őt láttam meg, csak amikor nagy elánnal ledobta magát a székre és a fülembe kúszott a hangja, tudatomba a mosolya, csak akkor pattant bennem valami. Mint amikor tele megy az ember füle vízzel és végre kicsorog. A világ, Nate-tel együtt robbant bele az elmémbe.* ~Na ugye! Nincs semmi baj, megérkezett és mosolyog.~ *Gondolatban képen töröltem magam amiért kételkedtem, majd megveregettem a vállamat. Rámosolyogtam és meg sem próbáltam palástolni a megkönnyebbülésemet.* -Ó, igazán nem kellett volna kiköpnöd a tüdődet. Csak…*Az órámra néztem majd vissza Nate mosolygós arcára.* -Két perc volt. Fátylat rá. *Legyintettem miután bezsebeltem a puszimat. Oké, most már kiengedhetek. Lassan lehámoztam a pohárra gyógyult ujjaimat és intettem a pincérnek, majd amikor a tekintetét magamnak tudhattam, a poharamra mutattam és kettőt kértem belőle. Sör, a kocsmában kapható legjobb, ami nem egyenlő azzal amit máshol kapok, de hát most erre futotta. Az életem a kocsmához hasonlított, kissé romos de szerethető és mindenképpen szabad. *-Szóval kidugtad az orrodat a négy fal közül. Mesélj, ki az. *Ha nem Nate-ről lenne szó, ez a kérdés teljesen átlagos lenne és természetes, tekintve a sok pici változást ami az életében bekövetkezett. Amit én csak szerény személyem kiválóságának tulajdonítottam. Persze nem gondoltam, hogy bárki megjelent volna Nate életében a kérdésemhez igazodva, két perc alatt kiszúrta volna, hogy valami nincs rendben, és menekül ahogy az korábban meg is történt. Csak blöfföltem. Próbáltam normális társalgást kezdeményezni és a nem rég újra felbukkant Hera most eszembe sem jutott.*

//Nagyon imádtam!!  szeri //

Music | Nate & Tess |Clothes
∆ made by Deedee ∆
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
6
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 29.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
■■ sydney

»Szer. Nov. 02, 2016 10:18 pm Keletkezett az írás






Tessa & Nathaniel




Amíg rohantam, hogy odaérjek a találkára a húgommal, csak arra gondoltam, hogy oda kell érnem időben, különben aggódni fog. De amint megérkeztem a bárba, rögtön bekúszott a gondolataim közé Hera és a meleg barna szemei, amik mindig mosolygósak voltak, bármilyen állapotban is voltam. Roppant megnyugtató volt, hogy Tessa és Hera is képesek voltak mindig a legjobb formájukat hozni mellettem, mert ők nem betegnek tituláltak vagy őrültnek és nem ítéltek el. Olyannak fogadtak el, amilyen voltam. Néha utáltam magam, amiért nehéz helyzetbe hozom őket, főleg a húgom miatt, akit képes voltam az éjszaka közepén tárcsázni, ha épp a szörnyeteg a fejembe férkőzött és nem hagyott még aludni sem. Szerettem aludni, nem úgy, ahogy mások, mert alapjáraton nem voltam egy lusta ember. Nem szerettem heverészni, nem kedveltem a semmittevést sem régebben, mindig kellett valaminek történnie és mindig történt is körülöttem valami. Az utóbbi pár évben persze már örültem, ha nyugtom volt a mentális gondjaimtól. Éppen ezért vált az egyik kedvenc időtöltésemmé az alvás, mert az álmaimhoz csak nagyon ritkán férkőztek a démonok, általában csak képeket és színeket láttam olyankor, mint a kisbabák vagy az egészen apró gyermekek. Az elmém olyankor roppant ártatlan volt és tiszta, a kedvencem mégis az volt, mikor nem álmodtam semmit, olyankor a reggeleim mindig jól indultak, mintha a kipihentség távol tartaná a fejemben élősködő szörnyeteget. Ahogy a húgom, Tessa is, akin láttam, hogy megkönnyebbült, le se tagadhatta volna, de nem is erőlködött rajta, ismertük egymást, s a jó napokon én is ugyanolyan jó megfigyelő voltam, mint ő. Fölösleges volt titkolóznunk egymás előtt, olykor mégis megpróbálkoztunk vele, mintha az lenne a legnagyobb szórakozásunk, vajon mikor jön rá a másik a füllentésre. - Igyekeztem. És nem kell nagy ügyet csinálni belőle. Már épp ideje volt kimozdulnunk és csinálnunk valamit együtt. - hárítottam, mi mást csinálhattam volna, nem köthettem az orrára, hogy furcsa érzések kavarognak bennem és nem tudom kiverni Őt a fejemből. Még nem voltam képes bevallani. Éppen ezért nagyot kortyoltam a sörből, miután a pincér kihozta, bár kicsit furcsálltam, valójában milyen puccos hely volt ez egy romkocsmához képest. Nem voltam hozzászokva, hogy pincérek ugráljanak körbe. Oké, a kimozduláshoz sem voltam hozzászokva vagy úgy egyáltalán az emberekhez. Újabb nagyobb korty csúszott le a torkomon, s ahogy a hideg sörtől megborzongtam, erőt vettem magamon. - Valójában fején találtad a szöget, Tess. Én... - újabb korty. Lassan átjárta a gyomromat egy meleg érzés és az ital is kezdett hatni. Tényleg nem kellett sok, még az üveg felénél sem jártam és már bizsergett a fejbőröm. Távolabb toltam magamtól az üveget az alátéttel együtt az asztalon, mielőtt még lerészegednék egy átlagos napomon és nagyot nyeltem. - Össze vagyok zavarodva. Annyi érzés, annyi gondolat kavarog bennem Tessa! - kissé kétségbeesett volt a hangom. Megtámasztottam a fejem a homlokomnál egyik kezemmel és lehunytam a szemem, amíg egy mély lélegzettel szívtam tele a tüdőm. Csak azután nyitottam ki, miután kifújtam a levegőt. Nem tudtam egyelőre többet mondani.

480 szó; szív
©


Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
5
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 29.
▪▪ Korom :
25

»Szomb. Nov. 05, 2016 7:05 am Keletkezett az írás




Nate & Tessa





*Nem kell nagy ügyet csinálni belőle. Dehogynem! Nate mostanában több időt töltött az ágyban mint két lábon, vagy ami még furább, az ablak alatt leskelődve. Nem tudtam eldönteni melyik jobb, ha végigalussza az egész napot, vagy a megszokott tendenciát követve markolja a függönyt és halálra váltan tekintget ki a szomszéd házra démonokat keresve. Sejtettem, hogy a csecsemőbe lemenésnek van köze a démonokhoz melyek a fejében lejtenek óév végi táncot, de mivel erről _még_ nem beszélgettünk, csak találgatás szintjén maradt. Ahogy másról sem beszélgettünk mostanában és ez jobban aggasztott mint a bátyám hirtelen alvás imádata. Az utóbbi időben nem nagyon érezhetően de kevesebb ideje volt rám….ébren. Volt kulcsom a lakáshoz vész esetére, de szerencsére nem túl gyakran volt rá szükség, általában nem süllyedt olyan mélyre, hogy ne tudja kinyitni az ajtót, bár nagyon régen olyan is előfordult. Naná, hogy egy frászban voltam minden egyes perc késés miatt és csak akkor engedtem ki mint a fagyasztott hús a napon, amikor Nate megjelent. Az már csak ráadás volt, hogy mosolygott és furán felhőtlenül jó kedve volt. *-Igen, ideje volt. A sörözés az első szint, utána jön a vidámpark és a hullámvasutazás. *Vicceltem, ehhez mérten széles mosolyt rajzoltam az arcomra. Belekortyoltam a sörömbe, amit nem pohárban szolgáltak fel és nem is alkarra terített asztalkendővel, csak úgy le lett csapva az asztalra. A romkocsma csak a feeling miatt volt az ami, egyébként egy nagyon jól menő üzlet, mert manapság ez a divat, az emberek visszafejlődnek a múltba, nosztalgiáznak, vágynak a figyelmetlenségre és a natúr dolgokra. Minden bennem felmerülő érzés és találgatás ellenére blöfföltem egyet, nem mintha bármilyen zsákból kiugrott szögre számítottam volna, de előfordult már, hogy meghagytuk a másiknak a titok megfejtésének hangulatát. Most is egy kis játékra gondoltam, ám Nate válasza meglepett, még a szám is nyitva maradt egy kicsit. ~Fején találtam a szöget? Azt amelyik majd ezek után kiugrik a zsákból? Francba Nate!~ *A szívem ugrálni kezdett, érzésem szerint az hamarabb ugrik majd ki a helyéből mint a fránya szög, és néztem ahogy a bátyám mesteri eleganciával időt húz, kortyol, üveget tologat. Mikor tanulta ezt meg és ami fontosabb; kitől? Persze egyből Hera jutott eszembe, de ő csak felbukkant, csak visszatért oda ahonnan elmenekült a fájdalma elől. A fenébe mindenki menekül ebben a francos életben. Nate pedig össze van zavarodva, mondjuk ez nem meglepő az viszont annál inkább, hogy érzésem szerint ez a zavartság most nagyon más volt mint a többi, amit már tudtam kezelni és megmagyarázni. Félretoltam az üvegemet és a mellettem lévő tarisznyámból előhúztam egy vázlatfüzetet, a felszabadult helyre pakoltam egy szénceruzával együtt. Gondolkodnom kellett és az akkor megy a legjobban, ha kifestem magamból, jelenleg azonban erre nem volt lehetőség, így maradt a rajzolás. A festés mobil változata. Az asztalra könyököltem, úgy néztem őt és próbáltam kitalálni mi járhat a fejében. *-Ki vele. Jobb ha kint van. Tudod anya is ezt mondta amikor hánynom kellett. *Amikor kicsi voltam, még az anyánk is normális volt. Ő persze nem őrült meg, csak szociálisan és érzelmi szinten lett negatív és degenerált. Éreztem, hogy komoly a dolog ezért váltottam könnyedebb hangnemre, valahogy fel kell ráznom Nate-et, viszont ilyet még nem csináltam. A démonokkal már egész jóban voltam, de ez…ez most valami más volt. Olyan amivel nem szembesültem még vele kapcsolatban. Nekiálltam rajzolni Nate arcát, a baj csak az volt, hogy pillanatokként változott, elég nehéz lesz megörökíteni. Egy elmosódott paca lesz a végén, ezernyi éles vonással. Végül is mindegy, a lényeg, hogy közben tudok gondolkodni. Minden egyes vonással előrébb jutottam.* -Szóval mond csak el. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Mi az ami zavar Nate. *Fájt így látnom, megint belekerült valamilyen örvénybe, kétségbeesett volt és tanácstalan, de úgy éreztem ez most mégis minden rossz ellenére jó lesz. Hát ez elég ellentmondásos, de ott egye meg a fene.*

Music | Nate & Tess |Megjelenés
∆ made by Deedee ∆
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:02 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
The Vinter siblings - don't forget to have fun
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: