Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Professzor
▪▪ Hozzászólások száma :
4
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 16.
▪▪ Korom :
36

»Szomb. Nov. 19, 2016 3:41 pm Keletkezett az írás





Lena & Demetria



Szeretek a könyvtárban szöszmötölni. Szeretem a könyvek illatát, hallgatni a lapok zizegését, ahogy forgatják őket. Szeretek elmélázva bambulni és szeretek egy könyv mögött megbújva kémkedni tanítványaim után. Általában, ha észrevesznek, átkapcsolnak jó diákokká, akiknek élete a tanulás, nem hagyva egy szemernyi kis szórakozási időt.
Szeretem nézni a fiatal szerelmesek meghitt pillanatait. Igaz, ezek a pillanatok emlékeztetnek arra a mérhetetlen fájdalomra, amit érzek, de legalább tudom, hogy élek.
Sokan azt hiszik rólam, hogy képtelen vagyok a szeretetre, hisz keményen követelek az óráimon és gyakran adok rossz jegyeket is arra ösztönözve a diákjaim, hogy keményebben dolgozzanak. Nem ismernek, ők csak a felszínt kapargatják, nem látnak át a borításon. És akkor itt szögezném le, a lányomat én magam hoztam a világra, nem adoptáltam és nem is béranya szülte. Ennyire nehéz elhinni, hogy odaadóan tudok szeretni és képes vagyok feltétlen szeretetet adni? Félreismernek…
Az egyetlen, aki valóban ismer, az Lena Wingfield. Már az idejét sem tudom megmondani, mióta ismerjük egymást. Lakelynn keresztanyja, a legfőbb bizalmason és egyben legjobb bajtársam. Mindig kapható egy kis tréfára, jókat szoktunk nevetni és bár nem egy anyatípus, Lake bármire rá tudja venni. A lányom rajongásig szereti és ebben a lehetetlen helyzetben nem is kívánhatnék neki jobb keresztszülőt.
Nem akartam vele sem a kórházban, sem az irodámban találkozni. El szerettem volna szakadni a munkától akár néhány kellemes percre is. Genetikusként megannyi aggódó és csalódott nővel találkozom és keserűségüket gyakran észreveszem magamon. Pedig ne lenne szabad, hogy a munkám befolyásolja az életem. Emlékszem mennyit küzdöttünk ezért a gyerekért, átérzem félelmüket. Mégis olyan idegennek érzem őket.
Kávét kortyolgatok – habár tiltja a szabályzat - miközben egy klasszikust olvasok. A büszkeség és balítélet kedvenc könyveim egyike. Biztos vagyok benne, hogy Lakelynn is imádni fogja, ha elérkezik az ideje.
Mire elmélyednék a könyvben, meg is érkezik drága barátnőm. Kicsit nyúzottnak tűnik, de ez betudható a munkájának.
-Miért nem mész el pár nap szabira. – Kezdem mindjárt ezzel köszönés helyett és odacsúsztatok neki egy adagot a kedvenc kávéjából. - Mesélj, hogy megy a dolog a diákjaimmal? Némelyikük egész ügyes, talán viszi valamire. – Vigyorgok Lena-ra, vörös ajkaim alól kivillannak hófehér fogaim. Istenem, néha olyan jól szórakozom a medikusok megnyilvánulásain. Talán Lena-nak is be kellene ülni egy órámra, hogy felviduljon.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
9
▪▪ Hírnév :
5
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 12.
▪▪ Tartózkodási hely :
sydney.

»Hétf. Nov. 21, 2016 9:44 am Keletkezett az írás





Demetria & Lena



Komolyan mondom az egyik nagyobb idióta, mint a másik. Én nem tudom, hogy ezek hogyan kerülhettek ki az egyetemről, és be egy ilyen nívós programba. Csak a versenyre koncentrálnak, és nem a betegekre. Igazán szégyellhetnék magukat. Komoly arccal méregetem őket, némán állnak előttem, arcukról lesüt a szégyen. Képtelen vagyok megszólalni, egyenesen felrobbannék. Az arcom biztosan nem árul el túl sokat, mert egykettőjük szemében még reményt látok a megbocsátásra. Hát, ez a szó a sebészetben nem ismert. Ha a nyakamba akasztanak egy műhiba pert, nagyon mérges leszek. A betegnek élnie kell.

- Figyeljenek ide idióták. Nekem most el kell mennem. Maguk figyelik a beteget. Minden órában labort néznek, vérnyomást mérnek, és a legfontosabb, hogy folyamatosan nézik a laktátszintet. Ha hirtelen emelkedni kezd, rám csipognak. De nem ajánlom, hogy emelkedjen.

Meg sem várom, hogy mit mondanak, csak megfordulok, és kisietek a vizsgálóból. Még mindig nagyon dühös vagyok, de mennem kell, Demi már vár rám a könyvtárban. Gyorsan magamra kapom a fehér köpenyemet, kezembe veszem a telefonomat, és a kulcsomat, és már ipakorom is. Még jó, hogy az egyetem itt van a túloldalon, így nagyon messze nem kell mennem. Az egyetem könyvtára pedig akkor, mint két sebészeti szárny összesen a kórházban. Sietősen lépek be, intek a könyvtárosnőnek, és a szememmel már Demi után kajtatok. Aztán megtalálom.

- Ennyire látszik? Éppen felhúztak a gyakornokok, majdnem megölték egy betegemet.

Régóta ismerem már, látja rajtam, hogy gáz van. Megfogom a kávét, és leülök mellé. Belekortyolok. Ez olyan, mint egy életmentés most. Lehet, hogy nem csak az egész napot, de az egész éjszakát is benntöltöm miattuk.

- Bénák, hülyék, ostobák, hajtja őket a verseny. Csak ez olykor a beteg életébe is kerülhet. Most éppen egy vesebetegnek az életét akarták tönkretenni, rossz folyadékot kötöttek be. A beteget már kétszer újraélesztették, mire rájöttek, hogy éppen leáll a veséje, és ezt nem bírja a szíve. Miért teszik ezt velem?

Ahogy elmesélem a történetet, újra és újra felelevenedik bennem a kép, ahogy meglátom a rossz tubust. Szörnyű ez az egész. Nagyon csalódott és kétségbeesett vagyok. Beleiszom megint a kávéba. Azonban Demit már jó ideje nem láttam, nem szabad, hogy ez kössön le, amikor végre tudtunk találkozni.

- És neked hogy megy az egyetemen?  
Vissza az elejére Go down
 
Lena & Demi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: