Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Nate&Dasie || In the bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
174
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Kedd. Nov. 29, 2016 9:55 am Keletkezett az írás



I hate that I like you



Ez a mai nap egy katasztrófa volt. Nate teljesen elrontotta az egészet. Nem értem, hogy minek kellett veszekedést szítania egy beteg miatt. Megmentettem az életét, és amúgy is tudhatta volna, hogy nem ölöm meg. A legjobb szívsebész jelölt vagyok, kitűnő szakorvos leszek, mindenki tudja a kórházban, ez a reakció nem volt normális. A nap hátralévő részében azon kattogtam, hogy miért tette ezt, és levontam a következtetést: mert lefeküdtünk. Ez az egyetlen elfogadható magyarázat. Azt hittem, hogy ez nem változtat meg semmit, de tévedtem. Én sem úgy gondolok rá már, amúgy, ahogy kellene. Szóval szívtuk.

Nagy lendülettel nyitom ki a bár ajtaját, és azonnal a pulthoz megyek. Nem nagyon nézek körül, mert nem érdekelnek a többiek. Gondolom a sok gyakornok a kórházból, itt üti el az idejét esténként. Én ma leiszom magamat, az tuti. Hogy egyedül, vagy végül társasággal, csak később derül majd ki. Engem nem fog a kórház legnagyobb nőcsábásza csak úgy megkérdőjelezni. Én kiváló sebész vagyok. Az, hogy összekeverte az érzéseit a munkával nem az én hibám. Szerintem az, hogy eljöttem onnan, csak ezt erősíti. Azok után, hiába is nézett ki állati jól, tutira nem adtam volna meg neki magam. Nem tudom, hogy hova gondolja magát, de nem az a fajta vagyok, akin csak úgy át lehet taposni, majd megdugni. Nem így működöm.

Leveszem a kabátomat, lerakom a mellettem lévő üres székre, és felpattanok. A pultos elmosolyodik, amikor meglát, hiszen nem ez az első alkalmam már itt. Elmosolyodom, és megszólalok:

- Tripla tequilat kérek, és egy üveg sört. Ne is kérdezz semmit.

Régen sokkal többet ittam, mint ma. Mostanság csak azért iszom, ha szomorú vagyok, vagy seggfej pasikat fogtam ki. Az egész Nate-szituáció felbasz. Mindenféle dolgokat magyarázok bele, amik nincsenek is, és nem is lehetnének. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem az egészet. A legtöbb pasitól elvárom, hogy engem bálványozzon, mert kurva jó  nő vagyok, de szerintem ezt Nate soha nem fogja megtenni. Mindegy, leszarom, ma inkább csak iszok, aztán részegen rávetem magam az első szabad pasira.





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
312
▪▪ Hírnév :
5
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Kedd. Dec. 13, 2016 5:36 pm Keletkezett az írás






Dasie & Nate

I WON'T APOLOGIZE, YOU WON'T APOLOGIZE. CAN WE JUST FORGET IT?!
A helyzet az, hogy mióta lecsesztem Dasie-t, azon agyalok, hogy mégis miért tettem?! Végül is megmentette a beteg életét. Ha vár, nem tesz semmit, meghal az ember. Igazából a reakcióm nem volt normális, és bassza a csőröm. Büszke ember vagyok, így bocsánatot ezer százalék, hogy nem fogok kérni tőle. Miért is tenném? Ha egyszer valamit megmondtam, az úgy is van.
- James, nem megyünk valamerre? – kiáltok oda a kollegámnak a folyosó egyik végéről, mert igazán jól esne valami erős pia. Csak biccent, így gondolom, ma rá nem lehet számítani ebben, tovább is megyek az öltözők felé. Remélem, hogy ott találok valakit, aki partner lesz az estét illetőleg. Az öltöző pang az ürességtől, így csak elkezdek öltözni, mert a munkaidőm letelt, és őszintén, sietek, hogy nehogy még valaki elkapjon, és bent tartson mára. Nincs kedvem ma már szívni.
Villám sebességgel vedlek át, és indulok az ajtó felé, amikor beviharzik rajta az egyik kollégám.
- Na, hála az égnek, Carl. Egy ital a szembe bárban? – kérdezem lelkesen, és remélve, hogy benne lesz a buliban.
- Ma nem, Nate. Ma van tíz éve, hogy összeházasodtunk az asszonnyal. – mondja, de látom rajta, hogy már most ki van a pöcse az egésszel. Na, ezért nem fogok én soha a büdös életben megnősülni. Csak a baj van az elköteleződéssel. A házassággal, a gyerekkel meg pláne.
- Tíz éve? Hogy a francban bírod annyi ideje egy nővel? – nézek rá elképedve, aztán megfordulok, és már ott sem vagyok. Nem volt kedve egyedül piálni ma, de szükségem van egy-két pohár alkoholra, szóval beugrok egy kicsit szembe. Úgyis lesz ott valaki a kórházból, majd maximum odacsapódok.
Két perc sem telik el, mire odaérek a bárhoz, ami szemben van a kórházzal. A gyakornokoktól elkezdve a szakorvosokig, néha még a professzorok is megtalálhatóak ebben a kocsmában. Az összes feldolgozhatatlan dolog után, ami a kórházban történik, ide ül be a búsuló ember. Bazi nagy ötlet volt ezt ide építeni.
Benyitok, körbenézek, és egyenesen a pult felé veszem az irányt, hogy kikérhessem az első kört magamnak. Utána majd keresek valakit, akivel ellehetek este.
- Egy whisky-t légyszi, George. – mondom a pultosnak, mikor odaérek, majd leülök a bárszékre. A pultra támaszkodom, majd kicsit oldalra fordulok a székkel együtt, ekkor akad meg a tekintetem a mellettem ülőn. Először csak a lábain, és aztán feljebb csúsztatom a szemeim. Ismerős test, de ekkora még nem tudom pontosan beazonosítani. Amikor az arcára siklik a tekintetem, nem tudom megállni, a mosolyt az arcomon. Megköszörülöm a torkom. Nem hiszem el, hogy pont Dasievel kellett most összefutnom. Mindegy, ha már itt van, hozzuk ki a legjobbat a szituációból.
- Szükséged volt egy erős piára? – kérdezem, majd visszafordulok szemben a pulttal, mert nincs kedvem nézni az ideges lányt. Hiszen nyilván az lesz, ahogy meglát. Nem váltunk el jól úgy pár órával ezelőtt. A műszakunk véletlen egyszerre ért véget, és mindketten itt keressük a társaságot? Vagy ő mit keres? A választ talán, hogy miért voltam vele ekkora paraszt? Már megszokhatná, hogy ilyen vagyok, talán csak kedve támadt inni egyet. Arra viszont biztos ő sem számított, ahogy én sem, hogy itt leszek.


Credit




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
174
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szomb. Jan. 14, 2017 11:16 am Keletkezett az írás



I hate that I like you



Nem is nagyon nézek körbe, vagy figyelek meg más embereket a bárban, mert annyira lefoglalnak a saját gondolataim. Rémes napom volt, és mindenfelé jár most az agyam. Csak a tequilam és a söröm tart majd életben. Abban sem vagyok biztos, hogy társaságra vágyom. Általában képtelen vagyok barátkozni másokkal, mert a nők esetében ki nem állhatom a rinyát, a férfiak, nos, ők pedig sosem a barátot látják bennem. Tudom, hogy szép vagyok, de néha jó lenne, ha valaki nem látna bennem többet, és a személyiségem is érdekelné, nem csak a testem. Élvezem én a játékokat, az egymáshoz járkálást, a hamar lelépést, de valahogy most pont mérföldkőhöz érkeztem, és lehet, hogy nem akarom ezt már tovább csinálni. Valószínűleg Nate miatt látom ennyire szürkén a világot. Csúnyán viselkedett ma velem, és biztosan azért, mert lefeküdtünk. Bizonyára hiba volt.

A pultos elém tolja a poharakat és a sörömet. A dupla tequila még elfér egy hagyományos rövid italos pohárban, de a tripla már nem, ezért kapok egy duplát és egy másik üvegben egy szimplát. Ha valaki nem ismer, azt hiszi, hogy alkoholista vagyok, annyi mindent kaptam egyszerre.

- Köszi.

Halvány mosollyal díjazom a gyors kiszolgálást. De ahelyett, hogy bármelyiket is magamhoz venném, csak bámulom a poharakat. Aztán egy ismerős hang zavar meg. Annyira kizártam a külvilágot a gondolataimból, hogy nem is figyeltem az érkezőket. Oldalra fordítom a fejem, bár tudom, hogy ki lesz ott. Annyira haragszom rá, hogy nem is mondok semmit. Fogom a nagy tequilat, és gyorsan lehúzom. Az alkohol úgy marja a torkomat, hogy kedvem lenne kiköpni, de akkor nem éreznék semmit, szóval nem lehet. Amint lenyelem, már húzom is le a kicsit. A tripla tequila csak akkor tripla, ha mindent egyszerre iszok. Különben nem működik.

A rövid italok elfogyasztása után a poharakat a pultoshoz tolom, de nem kérek többet. Nate nem mozdul a közelemből, de látszólag egyedül van. Éppen nem ért rá egy csaj se, hogy eljöjjön vele? Mindenki egy seggfejnek gondolja? Jé, miért is nem lepődök meg ezen? Szar lehet a tükörbe néznie, és rájönnie, hogy senkije sincsen a világon. A nők jönnek-mennek, így sosem magányos, de szerintem egy idő után ez is unalmas. A férfiakat én is szeretem. De beszélgetni, szinte eggyel sem lehet. Megragadom a sörös üveget, és iszom pár kortyot, mert még mindig érzem a maró hatást a torkomban. A táskámba nyúlok, kikapok pár dollárt, azt asztalra teszem, majd George-hoz tolom.

- Köszi George, de szerintem jobb, ha én most megyek. Még elijeszteném a nőket Nate közeléből.  

Bántani akarom, de szánalmasan hangzom. Féltékenység és düh keveréke, pedig én nem vagyok ilyen. A pia hatása, hogy ezt mondom, amúgy csak némán kisétálnék. Kit érdekel, hogy mit csinál? Hamarosan szakorvos leszek, és nem kell majd törődnöm vele. Az, hogy hogyan cseszi el az életét, pedig nem rám tartozik. Elmosolyodom, aztán fogom a táskámat, és leszállok a székről. Jobb lesz nekem egy másik bárban.  


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:58 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Nate&Dasie || In the bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: