Már lassan fél éve vigyázol a lányaimra, amikor én dolgozni vagyok. Bár a lányok külsőre talán hasonlítanak, de mégis teljesen különbözőek. Amíg Sophie mindig a figyelmedre szorul, addig Samantha anyunak szólít, és próbál mindenben segíteni neked. Sarah pedig igyekszik mindent elkövetni, hogy elüldözzön téged. Nem fogad neked szót, és mindig hazugságokat talál ki nekem, ami miatt én gyakran vagyok veled goromba. Ne vedd a szívedre, nem vagyok egy barátkozós típus. Próbállak kerülni, de néha úgy érzem, mintha te direkt a közelemben szeretnél lenni. Figyelembe véve, hogy pocsék ételeket főzök, te mindig gondoskodsz arról, amiért többször megszólítottalak már.  Nem a Te dolgod mindez, neked csak annyi a feladatod, hogy gondját viseld az ikreimnek, amíg én nem vagyok itthon. Zavar a túl kedvességed és az, hogy mindig mosolyogsz, ahogyan az sem tetszik, hogy úgy szereted a gyerekeimet, mintha Te szülted volna Őket. Ami pedig a legbosszantóbb, hogy gyakran átjössz olyankor is, amikor nem kell vigyáznod a lányokra, és felajánlod, hogy vacsorázzunk közösen. Vajon meddig fogom bírni azt, hogy folyamatosan körülöttem legyeskedsz, és Te mikor fogsz belefáradni a modortalan viselkedésembe?