Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Sammy & Dim - Móka a vidámparkban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
92
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 02.
▪▪ Korom :
21
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Május 04, 2017 9:44 am Keletkezett az írás



Sajnálom, hogy és történt. Valószínűleg emiatt a dolog miatt vége lesz a kis kirándulásunknak, mert akárhogy is, nekem már nem sok kedvem van a mókához. Abból épp elég jutott mára. Bár vidám napot terveztünk de azt hiszem kijelenthetem, hogy katasztrófa lett belőle.
Mégis ahogy látom a dokit, hogy milyen letört, nem akarom itt hagyni. Tudnia kell, hogy helyre tudjuk hozni a dolgainkat. Szóval, megölelem. Más mint amire emlékeztem. Régen gyakran bújtam oda anyuhoz vagy apuhoz vagy a barátaimhoz de már egészen el is felejtettem, hogy milyen érzés.
- Akkor jó. Majd elmegyünk boxolni. Vagy paintballozni vagy ilyesmi. Nekem is ez segített amikor dühös voltam az egész világra. - lassan engedem el, mert tényleg kezd sok lenni a jóból, és igazán kényelmetlen ez nekem.
Elmosolyodok amikor megjegyzi az ölelést.
- Azért még ne szokj hozzá... Nagyon furcsán éreztem magam közben. - ha azt mondanám neki, hogy pocsékul az bántó lenne, pedig sokkal közelebb áll a valósághoz. Féltem és ideges voltam, nem akartam egy percig se maradni ebben az érintésben.
- Hát azt hiszem amit csak kipróbálunk egyre nagyobb a katasztrófa, szóval... Nagy baj lenne ha inkább haza mennénk? - sóhajtok miközben lehajtom a fejem. Remélem megérti, hogy miért nem akarok maradni. Nem arról van szó, hogy nem 3rzem vele jól magam, hanem egyszerűen annyi minden történt már ma és nem akarom még jobban elrontani. Inkább a kezem nyújtom felé és újra elmosolyodok.
- Doki! Azt hiszem majd a műtét után felülünk arra az óriáskerékre! Addig te is megszokod a magasságot és talán még jól is érezzük magunkat. - az órámra pillanatok. Jól elszaladt az idő, amúgy is lassan haza kellene mennem mert a szüleim aggódni fognak értem ha csak sötétedés után érek haza.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
119
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 13.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sidney

»Csüt. Május 04, 2017 12:07 pm Keletkezett az írás



*Hiába állította az ellenkezőjét, érzem, hogy az ölelés neki nagyon is kellemetlen volt, de miattam kibírta. Hihetetlen ez a lány. Nem tudom hova tartunk, de már tudom, hogy nem akarom, hogy véget érjen. Bár most kicsit meginogtam, hogy vége lehet. De remélem, hogy tényleg helyrehozható még ez az egész.
Bár sejtettem, hogy elszúrtam ezt a mai napot, azért próbálkoztam még. De valószínűleg jobb lesz, ha tényleg mára ennyi elég lesz.* -Hidd el, semmi probléma. Van mindkettőnknek mit átgondolnia. *Mosolyogtam rá. Tényleg nem vettem bántásnak.
És a műtét... tényleg... teltek-múltak a hetek és hónapok. Lassan tényleg itt van az ideje. Habár minden műtétet megelőző vizsgálat eredménye hozzám futott be és tudtam, hogy minden rendben, mégis féltem. Nem a műtéttől, hisz pontosan tudtam mit kell tennem. Nem az első ilyen műtétem. Hanem azért, mert róla van szó. Ha bármi történne vele, azt nem élném túl. De erre nem is gondoltam. Mindennek rendben kell mennie és kész.
Most viszont a kijárat felé vettük az irányt. Még sötétedés előtt hazaértem vele, vagyis hazavittem és addig nem is indultam el, amíg be nem ért a házba. Vigyázok rá, ahogy tudok. A gondolataimba merülve vezettem hazáig, ahol a két jómadár már az ajtómban állva várta a vacsoráját. Hát ez is eljött. Be nem jöttek volna, amikor kinyitottam előttük az ajtót. Szó szerint kellett őket becsalogatnom. Valószínűleg életükben nem volt még otthonuk. Ezúttal már a konyhában kapták már meg a szokásos vacsorájukat. Aztán pedig irány a kád, mert fürdés vár rájuk, ha velem akarnak élni. Majd kiderül mibe vágtam a fejszét, amikor beengedtem őket az életembe.*
Vissza az elejére Go down
 
Sammy & Dim - Móka a vidámparkban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Sammy & Dimitri - Egy váratlan találkozás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: