Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Hailey & Cloe - Rémségek kicsiny boltja, avagy a kórház kertje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet


Páciens
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
15
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 09.
▪▪ Korom :
23
▪▪ Tartózkodási hely :
St. Claire Hospital -> Pszichiátria ♡

»Vas. Júl. 09, 2017 2:36 pm Keletkezett az írás



Egyenlőre... Egyenlőre rengeteg szabadidővel rendelkezik, de mindketten tudjuk, hogy ez sem tart örökké. Sajnos a világ nem olyan elnéző, hogy az öregeket vagy lesérülteket békén tudja hagyni. Sőt, valójában nekik okozza a legnagyobb fájdalmat. Elég csak a pénzre vagy a munkára gondolni. Egyedül a fiú sem fogja tudni eltartani kettejüket. Én sem várhatom el, hogy ilyesmikkel fáradozzon majd, s nem is haragudhatok rá akkor sem, ha nekem lesz igazam.
Ne engedd el... Harcolj érte... Légy önző... Megfogja érteni... Szükséged van rá... Szükséged van ráá....
Talán valahol igazuk van a hangoknak. Olykor-olykor nem bűn, ha kicsit önzőek vagyunk, s ismétlem nem akarok neki rosszat. De egy kis adag ebből abból a gyógyszerből, nem okozna túl nagy problémát a számára. Legalábbis szerintem. Meg... meg... szerintem nem is áll készen a világra... Bent kéne maradnia, amíg ténylegesen rendbe nem jön. Ő sem tudhatja mi vár rá. Lehet ha kilép, rögtön rosszul lesz... Vagy egy téli nap, újra felelevenednek benne az emlékek a tragédiáról és rohamot kaphat... Nem olyan egyszerű ezt feldolgozni. Én már évek óta itt vagyok és még mindig küzdök vele. Nem hagyhatom elmenni. Tulajdonképp ezt legfőképp érte teszem.
Te csak segítesz rajta... Az nem baj... Hálás lesz neked... Ne hagyd elmenni...
Már az asztalnál ültünk és a dietetikusokról beszélgettünk. A süti valóban finom volt, és őszintén szólva jól is esett, mert ilyesmihez ritkán jut az ember a pszichiátrián.
- Fúj... - nevettem el magam halkan, belegondolva milyen kínzásoknak vetették alá.
- Uhm... tudod mit... Holnap én hívlak meg ebédre. Megpróbálok kiosonni, aztán szerzünk innen finomságokat, mert nem bűn az, ha egy nap édességgel tömjük magunkat, és a tetőn, ahová csak nem járnak fel olyan gyakran, elnassoljuk. Mit szólsz hozzá? - pillantottam fel rá kíváncsian.
Ó, mondj igent, mondj igent. Különben mást kell kitalálnom.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
73
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 28.
▪▪ Korom :
20
▪▪ Tartózkodási hely :
Sidney

»Szer. Júl. 12, 2017 8:54 am Keletkezett az írás



-Bár, ha jobban belegondolok...azért várom is ezt az egészet. Félek, de várom. Mert itt bent, a négy fal között nem tud az ember normálisan tovább lépni. Kellenek a kihívások, hogy újra tudjam építeni az életet. Tudod... új célok, új tervek, új álmok. *Muszáj volt terveznem tényleg. Mert ha csak arra gondolok, hogy itt üldögélek a négy fal között a kórházban, abból nem lesz semmi jó. Muszáj arra gondolnom, hogy miket fogok csinálni, ha kijutok innen. Elsőként a célom, hogy megtanuljak főzőcskézni. Amíg anya élt, nem volt ilyenre szükségem, nem is vagyok egy főzőbajnok. De ha összeköltözünk Daniellel, akkor bizony nekem kell ezt megoldanom.. és nem szeretném, ha a párom csalódna bennem.
Van valami furcsa ebben a lányban. Néha, mintha nem is rám figyelne. Nyilván nem véletlen a kórház lakója már ennyi ideje, de nekem attól még furcsa. Bár lehet csak azért, mert még nem volt hozzá szerencsém eddig. Én azért próbálok vele szót érteni. Mindenki megérdemli, hogy legyen valaki, akivel beszélgethet. Én szívesen leszek a barátnője, ha szeretné. Nekem is jól jött volna egy, amióta itt vagyok... csakúgy pletykálni valakivel...*
-Hát igen.. ez az átka, ha valakinek majdnem minden szerve sérül... Néha már ütni tudtam volna normális kajáért. Szerencsére Oliver néha csempészett be ezt-azt, így elviselhető volt a dolog. *Mosolyodtam el az emléktől. Mindig rejtegettem a csokit, meg az egyéb édességet a szekrényem legmélyén, hogy a nővérek nehogy megtalálják. Meg amikor az a gaz elrejtette a vonómat... Így belegondolva nagyon sok minden múlt azon, hogy Oliver ott volt nekem és nem őrültem meg. Mindig fel tudott vidítani... Vele is barátok maradunk, ebben biztos vagyok.*
-Holnap... hmmm... nem bólintok rá elsőre, mert ígértek látogatást a nagyszüleim. Nem tudom mikor jönnek, de majd összehozzuk a dolgot. *Mosolyogtam rá. Végülis legvégső esetben majd szépen pislogok az emeleten a pszichiátrián, hogy ugyan engedjék ki kicsit. Nem hiszem, hogy olyan nagy baj lenne belőle. Ott is rájöhetnének, hogy abból semmi jó nem származik, ha állandóan bezárva tartják. A szociális elszigeteltség csak további problémákat okoz... tudom én ezt nagyon jól...*
Vissza az elejére Go down
 
Hailey & Cloe - Rémségek kicsiny boltja, avagy a kórház kertje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Opera, avagy egy rémes este a balesetin - KALANDJÁTÉK

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: