Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Alex & Thea - Szép hullámos reggel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Vas. Jún. 18, 2017 9:07 am Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


A nap épphogy karistolja az égbolt alját, elkezdve a pirkadat felfestését. Szeretem ezt az időszakot. A felkelő égitest és a hatalmas víztömeg együttes látványa egyszerre megnyugtat és feltölt, megadva a kellő löketet a munkához. Igaz, csak a reggeli kávéval együtt ér valamit, azon azonban már rég túl vagyok. Bringám leparkol a puha homok szélénél. Innen már csak tolom, egyenesen a deszkakölcsönző kis zugáig, melynek kulcsa mostanra kezemben pihen. Rég volt már, hogy megalkudtam a tulajjal, hogy használhassam a helyet saját szörfdeszkám tárolására. Fizetek érte egy jelképes kis összeget, de mégiscsak inkább ismeretségünk az, ami idáig juttatott. Nekem könnyebbség, neki meg nem probléma. Így nem kell autót használnom ahhoz, hogy eljöjjek ide. Elég felpattannom a kerékpárra és végigjönni a partig vezető utakon, ha pedig végzek, egyenesen mehetek a kórházig. Mindez működik addig, amíg rendesen bezárom magam után a helyet.
Járművem csupán addig támasztom a falnak, amíg kinyitom az ajtót. Amint ez sikerül, már tolom is befelé, hogy eltüntessem a járókelők szeme elől. Nem egy olcsó példány, és bár a sebészi fizetés megengedné hogy vegyek egy újat, nem áll szándékomban lecserélni. Franciaország óta velem van ez a vörös-fehér, országúti csoda, már hozzám nőtt. Odabent gondosan félreállítva, már csak az átöltözés van hátra. Hátamról leakasztom a váltásruhákat tartalmazó hátizsákot, amelyben kutakodva kicsit, máris előkerül fekete, hosszú ujjú, de rövid szárú szörfruhám. Ilyenkor reggel általában ennél a választásnál maradok. A bikinit meghagyom az esti futamokra, ámbár ez alá is fel szoktam venni.
Nagyjából tíz perc múlva bukkanok fel odakint, kezemben deszkámmal. Az ajtót gondosan bezárom, ügyelve bent hagyott cuccaimra, majd a kulcsot a nyakamba akasztom és elrejtem a ruha alatt. Jó kedvemben még egy dalt is dúdolni kezdek. A címét nem tudnám megmondani. Rég hallottam már, most csak eszembe jutott a kellemes dallam, ami megteszi addig, amíg eljutok a vízhez. A bemelegítés megtörtént mialatt ideértem. A homok kellemesen öleli körbe csupasz talpaim. Egy pillantást vetek az órámra. Beállítom rajta az időzítőt, hogy két óra múlva csipogjon, majd megindulok a vízben, egyre beljebb. Amint elérem a kellő mélységet, felhúzom magam a sportszerre. Karjaim lassú evezésbe kezdenek, egyre beljebb juttatva. Az első hullám egy kisebb. Egyszerűen alámerülök, elengedve a várt nagyobb kistestvérét, mindaddig megismételve mindezt, amíg el nem jön az én várva várt pillanatom.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Vas. Jún. 18, 2017 10:11 am Keletkezett az írás




A második rituális cigaretta rágyújtása következik. Ami azt jelenti, hogy ki értem az óceán partjára és nemsokárra felpattanhatok a szörfdeszkára, mielőtt be kell mennem a melóba. Az első Rituális cigaretta reggel ébredés után szokott jönni. Valamikor a kávé és a gyors reggeli közt.
Mivel most eleve strand ruciban jöttem ki így úgy döntök, egy kis késlekedés belefér a menetrendbe. A deszkát leteszem a parton és meditatív lótusz ülésbe helyezkedve a számból lógó cigivel nézem a végtelen vizet és a felkelő nap színeit. A hullámokon egy arany villanás vonja magára figyelmem. Ilyenkor álltalában üres a nagyvíz. Így fokozott figyelemmel nézem, amit látok. Mint egy nem teljesen át melegedett motor még az én agyam sem vette fel a teljes fordulatszámot. Így csak bámulok, mire fel is fogom mit látok. Egy gyönyörű szörfös nő szeli a reggeli hullámokat, és a szőkés haján megtörő reggeli napsugarat láttam aranyszínben ragyogni. Nem tudom mi képeszt el jobban. A kecses mozgása, a szörfruhában is vonzó alakja, vagy az hogy én őt ismerem. Vagyis láttam már futólag. Eddig nem sokat beszéltem vele, de attól még tény, hogy egy kórházban dolgozom vele. Csak míg én a kevésbé élőkön addig ő meg a még élőkön. Sosem gondoltam volna róla, hogy ő is a hullámok szerelmese.
Minden esetre csak akkor veszem le róla a szemem mikor a cigimnek rossz lesz az íze és rá jövök már a füst szűrőt szívom. Ekkor felkapom a deszkám kiköpöm a bagóm és a hullámok közé gázolok, mint valami maori halál isten. Erőteljes karcsapásokkal zárkózok fel a nő mellé.
- Jó reggelt! Akad még egy kis hely melletted a hullámon? – Kérdezem mosolyogva. Persze az én esetemben a mosolygás mindig inkább egy ijesztő dolog, mint bizalmat keltő.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Vas. Jún. 18, 2017 11:27 am Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


Észre sem veszem, hogy van itt rajtam kívül valaki, olyan jól elvagyok a hullámokkal. Mikor az orvosi elvégzése után otthagytam a családom, húgomra hagyva az étteremláncot, tudtam, hogy meg kell tanulnom szörfözni. Ez volt az első dolog, amit elsajátítottam érkezésem után. Nem csupán azért voltam rajta az ügyön, mert élek-halok a sportokért, a bringázástól a hegymászásig, de azért is, mert ezt az egészet olyannak éreztem, mint egy alapkövetelmény az ausztrál állampolgársághoz. Mintha a himnuszt kellene elénekelni, ami szintén nem probléma, viszont ez szórakoztatóbb. A látvány, a víz hangja és ringatása, na meg a kihívás, hogy a hullámon maradjak.
Az első nagyobb példányt túlélve, a másodikhoz készülődöm. Újfent elengedek magam fölött egy kisebbet, majd menetirányba fordulva várom, mikor kell elkezdenem gyorsan evezni. Ekkor sorakozik be mellém egy fickó. Ismerősnek tűnik és valljuk be, nem épp olyan külsővel rendelkezik, amin egykönnyen túlteszi magát az ember. A mosoly pedig eszembe juttatja. A vigyorgó koponya a boncteremből.
- Jó reggelt! Rajtad múlik, hogy lesz-e rajta helyed, nem rajtam - mosolygok rá vissza, később hátam mögé lesve.
Néhány pillanat múlva evezni kezdek. A hullámunk hamar beér minket, úgyhogy ha nem figyel, lemarad róla. Nekem nem áll szándékomban így járni. Amint megérzem, hogy deszkám elkapja, felállok. Nem nézek kollégámra, a hangokból úgyis meg fogom tudni, miként végezte. A bukás általában zajjal jár, ha pedig a deszkán maradt, úgy minden bizonnyal tájékoztat majd róla, vagy észreveszem, ha beér mögém. A víz viszonylag nyugodt, ezért nincsenek túl vad, vagy hatalmasnak mondható jelenségek. Közben azon gondolkodom, beszéltem-e már valaha ezzel a lélegző csontvázzal? Azt hiszem, köszönésen kívül nemigen, legalábbis eddig. Ki hitte volna, hogy pont itt futunk össze? Nemcsak hogy rá, de másik élő emberre sem számítottam ilyen korán.
Alexander... Úgy rémlik, ez a neve. Egyesek igencsak tartanak tőle a megjelenése miatt. A kórházban is hallani róla nem egyszer, mennyire ijesztőnek találják, szerintem azonban nem az. Különc, az egyszer biztos, főleg ezzel a tetőtől-talpig tetovált bőrrel, csakhogy ha ettől el tud tekinteni valaki, nem marad más, csupán egy ember, akit vagy megismerne, vagy nem. Én valószínűleg adnék neki egy lehetőséget, hátha lesz alkalmam jobban megnézni azt az agyat formáló rajzot a feje tetején. Vajon mennyire hasonlít ahhoz, ami a koponyájában van?
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Vas. Jún. 18, 2017 12:07 pm Keletkezett az írás



Mivel minden reggel itt szörfözöm ismerem a vizet. Tudom a hullámok milyen ritmusban jönnek. Hogy erősödnek vagy gyengülnek. A felkelő nap mindig meg változtatja a hullámokat. Kicsit szeszélyesebbé teszi őket. Éppen válaszolnék a doktornőnek, mikor is el indul a hullámon. Még utána kiáltanék, hogy várjon, de már fel is hágott egy remek hullámra. Még elérhetném őt ha akarnám. De tisztában vagyok vele, hogy most jön két kisebb hullám majd egy nagyon nagy hideg, amit a melegedő víz hajt előre. A vízbe lógó lábbal figyelem, ahogy ragadozó macska módjára siklik a hullámon. Kecses veszélyes és elbűvölő. Ahogy a part felé siklik eljön az első majd a második kis hullám is. Ami nekem a jelem. Egy gyors pillantásból tudom, nem hiába vártam a nagy hullámra. Erőteljes karcsapásokkal kezdek gyorsítani, ár jóval az előtt hogy a hullám elérne hozzám. Így meg van a kellő sebességem a nagyobb hullámhoz. Amikor is a hátára veszi a deszkám talpra ugrok előre helyezem a súlypontom, és elkezdek lefelé száguldani a hullám oldalán. Az ing lobog a hátamon, az arcomba víz permet vág. Én pedig vad fordulókkal vágok fel újra le és fel a hullámon. Majd mikor közelítek, a part felé hagyom, hogy a lezúduló hullám keltette cső körül fogjon. A kezem kinyújtva érintem oldalt a víz falat. Száguldva előre, hogy ne zárjon be. Ne temessen maga alá a víztömeg.
A hullám végül kezdi ki adni az energiáit, és megtörni. Ez a jelem hogy egy fejessel a vízbe ugorjak.
A hideg víz meg borzongat egész testemben. Érzem miként forgat a hatalmas tömeg, szinte lenyomva teljesen a fenékre. De már ismerem ezt. Nincs benne meglepetésem. Tudom, mikor megy el a víztömeg maradéka, és erőteljeseket rúgva a felszínre bukkanok. Az euforikus érzéstől kacagok ahogy a deszkámba kapaszkodok és elkezdek vissza evezni a víz belsejébe. A nő felé veszem az irányt az evezésben.
- Szép volt Doki! Nagyon jól vágtázol! – Dicsérem a nő tudását. Majd intek neki. – Gyere siess! Nem sok időnk van a következő nagy hullámig! még kb öt ilyen nagy lesz mielőtt be áll a közepes méretre! -  Sürgetem mert tényleg jó lenne ha a következő nagyot közösen törnénk be.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Vas. Aug. 27, 2017 6:59 pm Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


Az enyém sem volt éppenséggel kicsinek mondható hullám, azt hiszem, átlagosnak tekinthető, de az, ami Alex alatt érkezik, határozottan nagyobb. Széles mosollyal arcomon figyelem, egy pillanatra meg is állva az evezésben. Egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy hagyom magam elsodorni általa, mielőtt még rájövök, mennyire rossz ötlet. Akkor nemcsak lemaradhatnék a következőről, meg is sérülhetnék. Szó sem lehet róla! Ahogy egyre közeledik, felkészülök, majd a kellő időben lemerülök, rutinosan kényszerítve a víz alá a deszkát. Hátamon érzem a felettem elzúgó hullám erejét. Mosolyom vigyorrá alakul, amint újra levegőt vehetek, azzal képemen merítem karjaim a vízbe, egyre beljebb irányítva magam.
A felém evező alakra figyelek, most már csak mosolyogva. Mellé csatlakozva egy kicsit még evezek, de már nem kell sokat, tekintve, hogy véleményem szerint, elég messze kerültünk a parttól. Menetirányba fordulva, a deszkán ülve hátra dőlök. Elmondása szerint nincs sok időnk, csakhogy azt a keveset éppenséggel kihasználhatom arra, hogy nézzem a kora reggeli eget.
- Szerintem még van hová fejlődnöm, de nem panaszkodom, a hullámokon sikerül fent maradnom. A te tudásod az enyém fölött áll, ráadásul nagyon jól ismered a vizet – gondolkodom el hangosan.
Ezzel minden bizonnyal tisztában van. Egyre inkább arra gondolok, hogy megvizsgálnám az agyát. Vajon melyik részét használja hullámlovaglás közben? Lehet, hogy az egész világítana, mint egy karácsonyfa. Persze, hogy nem! Az viszont biztos, hogy nem kis tudás lapul a tinta agytekervények alatti igazikban.
- Nem hittem volna, hogy ezzel töltöd a szabadidődet – közlöm vele őszintén.
Na igen, ki gondolta volna? Szerintem egyszerűen senki, bár azt sem tudnám megmondani, hogy mire tippelnék. Erre biztosan nem, ugyanakkor most már tisztában vagyok vele. Tippelnem sem kell. Nyugodt vagyok, mert azt hiszem, szólni fog, ha ideje indulni, ha pedig időm járna le, úgy az órám fog csipogni. Egy gyors pillantást vetek a karomon lévő kütyüre, csak hogy megbizonyosodjak, nem kell még sietnem.
Nem igazán tudom, miről beszélgethetnénk jelenleg. Nekem az is megfelelne, ha csendben lesnénk az eget a hullám érkezéséig, amiről tényleg neki kell szólnia, különben engem simán maga alá temet. Erről eszembe jutnak az első próbálkozások… A napi folyadékbevitelem nem kevés, de akkor rekordot döntött, olyan napokkal szemben is, amikor még iszogatni is voltam.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Hétf. Aug. 28, 2017 4:30 pm Keletkezett az írás



Kicsit elpirulok a bókjától. Elvégre mindenkinek jól esik ha meg dicsérik az ügyességét. Bár nem tudom mennyire látni a pirulásom a tetoválásoktól. Gyanítom semennyire.
- Kösz a bókot, de szinte minden reggel itt kezdem a napot. Így nem nehéz itt ismerni a vizet. Még van egy két jó évem mielőtt engem is utolér a kor, ezt szeretném ki használni. – Magyarázom neki és közben meg csodálom a sportos alakját amire rá simul a szörf ruha. Az orvosi ruhájában is szép, nem nem a műtősben hanem abban a lélegzet elállító kosztümben amin meg szokott jelenni a konzíliumokon. Mégis a szexi kosztüm valahogy nem engedi látni azokat sportos vonalakat. Felmerül bennem a kérdés. Vajon milyen lehet a nő? Vadul perzselő? Esetleg lágy, mint a szellő? Meg érik bennem az elhatározás, hogy ki akarom deríteni. A hátam mögé nézek és várom a következő hullámot.
- A szabad időm sok mindennel töltöm. Ez inkább a reggeli kocogás. – Kuncogok fel. – Úszni jobb, mint szaladgálni. A szabad időm mással töltöm. – Kuncogok továbbra is. Majd a keze után nyúlok, és ülő helyzetbe húzom őt. – Ne lustálkodj, mert az a hullám ránk vár! – Mutatok egy közeledő hullám felé. És miközben arra felé kezdek evezni újra hátra nézek a vállam felett a nőre.
- Doki nem is tudtam, hogy smink nélkül is ilyen gyönyörű vagy. – Mondom neki miközben egy pillanatra elkapom a tekintetét. De fordulok is vissza a hullám felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Hétf. Aug. 28, 2017 10:11 pm Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


Egy-két jó éve? Fogalmam sincs, hogy hány éves lehet Alex, de abban biztos vagyok, hogy a kor nem sokat dominál. Még ötven felett is ismerek olyanokat, akik olyan kondiban vannak, mint én. Ha igazat adnék neki, az azt jelentené, hogy aktív sportolással teli éveim száma korlátozott, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. Néha jó megpihenni, de hosszabb távon… Nem bírnék tétlen maradni. Valószínűleg egy vagyok azok közül, akik még a hatvanas éveikben is csak akkor ülnek le, ha már nehezen megy a járás.
- Szerintem a kor nem a legjelentősebb tényező ebben az esetben – fejtem ki álláspontomat, továbbra is fekve.
Arcomat kellemesen simogatja a nap. Ilyen esetekben tudnám csak megcáfolni előző véleményemet. Talán itt képes lennék órákon át feküdni, feltéve, ha biztosan nem sodorna arrébb a hullámzás. Ez ugyebár megoldhatatlan, úgyhogy időnként kénytelen lennék vissza evezni, még nyugodt víz esetében is.
- Ha már így felmerült, mivel töltöd a szabadidőd? Újabb tetoválásokat varratsz magadra? – érdeklődöm, engedve, hogy felhúzzon.
A hátam mögül közelítő hullámra pillantok. Nagyjából akkora, mint amekkorán kollégám korábban a part felé vágtatott. Megvárom, amíg ő elindul, s csupán egy-két karcsapásnyi idővel maradok le tőle, mielőtt indulnék. Amikor engem szólít, kérdőn figyelek rá. Nem gondoltam, hogy pont most jegyezne meg ilyesmit, de mosolyt csal arcomra.
- Miből gondolod, hogy most nincs rajtam?
Túl sok sminket nem használok átlagos napjaimon. A lehető legkevesebbre hagyatkozom, már ha egyáltalán viszek fel az arcomra. Általában már reggel magamra kenem, hogy a későbbiekben ne kelljen ezzel foglalkoznom. A munkahely nem erre való, még abban az esetben sem, ha onnan indulok szórakozni. Tény, ami tény, most valóban nincs rajtam. Majd ha lesz kedvem átöltözés után, akkor használok egy keveset. Na meg persze, ha az időm engedi. Meglehet, hogy az utóbbi lesz a döntő tényező. Ha bele kalkulálom, hogy a hajamnak meg kell száradnia munka előtt, valószínűleg még a kórházhoz vezető úton, előfordulhat, hogy plusz kört kell tennem a kerékpárral, ami idő. Mindez attól függ, mennyire leszek vizes a fejem tetején, mire itt végzek.
Szívesen órámra pillantanék ismét, hogy pontosan kiszámoljam, mennyi időm maradt, de nincs rá időm. A hullám utolér minket, vagy mi érünk elé, nem tudnám megmondani, hogy pontosan melyik, a lényeg, hogy az órám helyett arra kell figyelnem, hogy rendesen felszálljak rá. Nagyjából másfél deszkányi távolságra vagyok Alexandertől. Innen alaposan meg tudom figyelni, miként mozog ekkora víztömeggel. Amikor reggel adom szörfre a fejem, általában egyedül vagyok idekint. Estefelé egészen más. Valahogy a naplemente időszaka jobban vonzza a hullámlovasokat. Az én óráim is sokszor voltak abban a körüli időpontban.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Kedd Aug. 29, 2017 5:24 pm Keletkezett az írás



Már nincs igazán idő arra, hogy válaszoljak a kérdéseire, pedig én igazán szívesen tenném. Helyette felkapok a hatalmas hullámra és igyekszem meg lovagolni. A nagy hullámok meglovaglásának a titka a sebesség. Minnél nagyobb egy hullám annál nagyobb sebesség kell a meglovaglásához. Régen ezért nem tudták meglovagolni a nagyon nagy hullámokat. De a jetski feltalálása megváltoztatta ezt. A jetskivel vontatott szörfösök nagy sebességgel tudtak felkapaszkodni a hullámokra így a hullám nem temette őket azonnal maga alá. Nekünk szerencsére nem akkora a hullámunk, hogy gépesített meghajtásra lenne szükségünk. Viszont nem árt oda figyelni így is a siklásra. Mélyen berogyasztott térddel előre hajolva egyensúlyozom magam a deszka hátán, csak is előrefelé száguldva élvezve a sebességet. Persze ebben a pózban kisebb a stabilitásom a deszkán, viszont a légellenállásom is kisebb és gyorsabban érek el nagyobb sebességet. A szívem hevesen ver, és ebben a pillanatban akkor is élőnek érezném magam, ha történetesen tényleg igazi zombi lennék, ahogy azt a tetoválásaim sejtetik. Végül véget ér az észvesztő száguldás, és nagy levegőt véve a vízbe ugrom mielőtt a hullám sodorna el. A víz alatt tökéletesen érzem az irdatlan erőt amit a hullám képvisel miközben átszáguld felettem. De én valahogy ezt is mindig élvezem. Végül nagy karcsapásokkal a felszín felé igyekszem. A deszkámban meg kapaszkodva kezdem kutatni a felszínt a doktornő iránt. és csak akkor nyugszom meg mikor látom őt a deszkájára mászni. Vigyorogva evezek mellé.
- Ez őrületes volt. De az előző kérdésedre válaszolva. Onnan tudom, hogy nincs rajtad smink, hogy ha lett volna is rajtad ez első hullám már biztos lemosta volna rólad az összeset. – Magyarázom és elkezdek evezni, hogy a következő hullámhoz is jó pozícióba legyünk. – De jól áll neked a dolog. Ha ez egy randi lenne, akkor most nem tudnám meg állni, hogy ne csókoljalak meg. - Mondom vigyorogva. Majd témát váltok mielőtt kellemetlen helyzetbe hoznám magunkat.
- Ó sok mindent csinálok. Vagyis sok minden érdekel. Mikor mire fordul a figyelmem. Például minden csütörtök hontalanoknak osztok ételt. Pénteken szeretek stand up comedy előadásokra járni. Szombatonként esélyes valami vadabb klub vasárnaponként pedig nagy eséllyel el terülve élvezem a semmit tevést mint egy macska.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Kedd Aug. 29, 2017 6:42 pm Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


Az újabb hullám egészen más érzést kelt bennem, mint a korábbi. Sokkal intenzívebb és erőteljesebb, épp úgy, ahogy a szívverésem, miközben az adrenalin tombol az ereimben. Összébb húzva magam, ujjaim végét az alattam mozgó vízrengetegbe dugom. Kis sávokat karcolva hasítok bele, mielőtt még Alexhez hasonlóan a vízbe vetném magam. Deszkám nem megy messzire, hála annak, hogy megfelelően bokámra van rögzítve. Amint elhalad felettem a hullám maradéka, a felszín felé kezdek úszni, kellő nyugalommal. Ilyenkor nem tanácsos sietni, főleg, ha levegőm is van még. Ahogy megérzem a levegőt arcomon, azonnal utánpótlásért nyílnak ajkaim. Tüdőm megtelik a párás légtömeggel, mi lassan távozik belőlem, ahogy kieresztem.
Kollégám után kutat tekintetem. Egyetlen pillantást elég rávetnem ahhoz, hogy tudjam, minden rendben vele. Igaz, valószínűleg többet lehetne értem aggódni, mint érte, ha szörfözésről van szó. Deszkámra felkapaszkodva keresztül vetem rajta egyik lábam. Felülve várom meg, hogy Alexander beérjen, s elgondolkodva hallgatom korábbi kérdésemre adott válaszát, mi előcsal belőlem egy rövidebb nevetést.
- Sajnálom, de nem szoktam kollégákkal randizni! Ami pedig a sminket illeti… elég szép készletem van vízálló darabokból.
Nem hazudok, így van, a sminkről viszont ennyi elég. Foglalkozzunk megjegyzése másik felével, avagy azzal, hogy mi lenne, ha ez egy randi lenne… Kollégák vagyunk, ami kizárja ennek a lehetőségét, az álláspontom szerint. Mi lenne, ha nem lenne az? Kapna egy esélyt, de az első randin akkor sem hiszem, hogy engedném a csókot. Mit várt ettől az egésztől? Hogy majd beadom a derekam? Nem úgy neveltek, egyébként is, a legtöbb efféle megjegyzés lepereg rólam. Ha minden hasonlót komolyan vettem volna, már tizenéves korom óta férjnél lennék, és valószínűleg orvos sem lett volna belőlem, nemhogy Ausztráliába költözzek.
Az élete elég fixen be van programozva. Azt hiszem, én elég rosszul viselném, ha a munkaidőmön kívül még a magánéletem is ennyire be lenne szabályozva. Jobban szeretem a spontán, „amihez épp kedvem van” programszervezést. Ezért van az, hogy van olyan reggel, amikor itt kezdem a napot és van, hogy egyenesen a kórházba megyek. Persze akadnak kivételek, amikor másokkal van lebeszélt programom, de az sincs betáblázva, hogy például: minden szombaton a barátnőimmel kávézom a városban és hasonlók.
- Minden héten ennyi szabadidőd van? – érdeklődöm, mert jó néhány napot megemlített.
Én néha örülök, hogy hazamenni van időm, annyira betelik a hetem műtétekkel, van pedig, hogy többet vagyok ügyeletben, mint a műtőben. Akkor jócskán akadnak eltöltésre váró óráim. Nem hiába mondja a húgom, hogy az életem egy káosz. Olykor irigylem az ő fixnek mondható munkaidejét.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Kedd Aug. 29, 2017 7:12 pm Keletkezett az írás



- Micsoda? – Kérdem meghökkenten. – Nem randizol kollégákkal? Miért sanyargatod magad így? Az orvosi etikett tiltja a páciensekkel való randizást, már pedig egy orvosnak valaki vagy kolléga vagy páciens. Vagyis nincs randi. – Mondom neki, majd mikor úgy érzem hogy eleget eveztünk meg állok és úgy faggatom kicsit tovább.
- Engem is kollégának számítasz? Én nem gyógyítok. Én mondhatni nem is orvos vagyok, hanem fő halál ügyi okozati előadó. Mondhatni én tudós vagyok. A halál tudósa. – Kacsintok rá. Hiszen azért emlékszem még a feltámadt kíváncsiságra, hogy vajon milyen is lehet ennek a gyönyörű nőnek az ajkát csókolni. A sminkes kérdésre csak oldalt döntöm a fejem. Mindig érdekelt a sminkelés, de nem a hétköznapi, hanem az extrém. Mikor egy átlag embert változtatnak át valami sminkkel valami nem hétköznapivá. Pl horror film szereplővé.
- A sós vizet is bírja a vízálló smink? – Kérdem csalafinta ábrázattal tényleges kíváncsisággal.
- Vissza térve a szabad időre kedves doki én fix munkaidőben dolgozok, és sosem ügyelek. Nem kell sürgős műtétekre rohannom, sem a betegek életéért aggódnom. Ha valaki meghal az már ki bírja reggelig, hogy ki derüljön a halál oka. Persze ha rendőrségi ügyről van szó az más tészta. De azért extra pénz jár. Szóval mikor délután bezárom az utolsó élőholt jelöltet is hűtőbe vége a napnak. Oda megyek ahova akarok és azt csinálok amit akarok. Nincs kutyám, családom barátnőm, gyermekem. Szabadok a délutánjaim.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Kedd Aug. 29, 2017 7:47 pm Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


Érdekes szemlélettel kezeli a világ népességét, legalábbis orvosi szemszögből. Számomra nem csak kollégák és páciensek léteznek, hanem más egyének is. Kezdjük ott, hogy kiket tekintek kollégáknak? Azokat az embereket, akik velem egy létesítményben dolgoznak. Nekem ők a szó szoros értelmében vett munkatársak. Ha egy pasas más kórházban dolgozna orvosként és úgy hívna randira, vele kapcsolatban nem érvényesülne a már említett szabályom. Ami a pácienseket illeti… az én betegeim azok, akiknél én végeztem el az idegsebészeti beavatkozást, vagy minimum asszisztáltam a műtétjüknél. Ezek így eléggé lecsökkentik az említett csoportokba tartozók létszámát. Marad rajtuk kívül bőséggel.
- Ezt a részét egészen máshogy látom. Az emberek kis százalékának van szüksége idegsebészre, és még kevesebb találja magát előttem a műtőasztalon. És igen, te is a kollégám vagy, elvégre ugyanabban a kórházban dolgozunk.
Azért a „halál tudósa” megnevezés igencsak találó. Ők valóban nem operálnak, vagy általában nem az életmentéssel foglalkoznak, de fontos dolguk van. Éppúgy megilleti őket az orvos megnevezés, mint minket, főleg, hogy szerintem többet kell tanulniuk. Nekem az esetek többségében nem kell tudnom, hogy egy seb mitől keletkezett, vagy hogy mibe verte be a fejét a beteg. A lényeg a keletkezett probléma és annak orvoslása.
Ahogy ő megállt, én is abbahagytam az evezést. Egyre még van időm, kettőre már nem hiszem, ennyi azonban elég is lesz mára. Vár rám két műtét, valamint egy esti ügyelet. Fárasztó lesz ez a nap, nem kell önszántamból kicsinálnom magam. A kapott kérdésre felnevetek. Azt hiszem, most megfogott.
- Fogalmam sincs, még nem teszteltem – ismerem be.
Ebből tudhatja, hogy valóban nincs most rajtam smink. Ha pedig már a napi programnál tartottunk, érdeklődve hallgatom, miből áll a boncterem tetovált alakjának napja. Fix munkaidő, szabad délutánok, kivéve extrém esetekben… Egészen jól hangzik, ugyanakkor semmiképp nem cserélném el az élőket a holtakra. Nem azért, mert esetleg kellene még egy kis pluszt tanulnom. Azzal nincs bajom, egyébként is gondolkodom azon, hogy szélesítem a tudásomat. Egyszerűen nem szeretem a halottakat. Szeretem, ha egy beteg mosolyog, miután kinyitja a szemét egy sikeres műtét után. Élvezem a hozzátartozókból áradó szeretet melegségét, még akkor is, ha nem pont felém irányul. Ez éltet, amennyiben pedig kapok egy köszönetet, a napom fergetegessé válik.
- Ezzel szemben én akkor dolgozom, ha van betervezve műtét, vagy ha ügyeletes vagyok. Esetleg amikor sürgős eset miatt behívnak. A következő hullám után indulnom kell – tájékoztatom.
Azért a mai menetrendet figyelembe véve, örülök, hogy holnapra nincs tervezve semmi. Lesz időm kikapcsolni az agyam, elszakítva egy kicsit a betegek problémáitól. Holnapután ugyan kénytelen leszek visszatérni, de az a kis pihenés is pihenés. Talán elmegyek sziklát mászni, vagy egyszerűen letekerek száz kilométert.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Szer. Aug. 30, 2017 5:53 pm Keletkezett az írás



Egyenlőre nem mondok semmit arra, hogy engem is a kollégájának tekint. Emésztem az információt, noha nem teszek le arról, hogy egy nap még érezhessem a nő ajkait csók közben. Ez a jelen pillanatban csak annyit jelent, hogy nehezebb lesz a dolgom.
Amikor felnevet a sminkes mondaton én is szélesen mosolygok. Nagyon üdítő látni jókedvűen és nevetve. De ezt a témát sem feszegetem tovább. Kelet felé fordulva a következő hullámot várom miközben fél füllel rá figyelek. Meg vonom a vállam.
- Mindenkinek másról szól a munka. Én nagyon hamar rá jöttem, hogy képtelen lennék azt csinálni mint a többi orvos. Aggódni minden betegért. Az összes szabad időt fel áldozva ügyeleteket adni és másoknak szentelni a teljes életem. Nevezhetsz önzőnek, vagy rossz embernek, de ettől független a gyógyítás nem az én területem. Ha azt csinálnám, tönkre tenném magam. Minden tiszteletem az olyanoké, mint te, akik képesek ügyeletbe menni és a sürgősségin vinni a lángot előre. – Megnézem az órámat nyugtázom az időt. – Nagyon sietsz? Mert én is befelé megyek innen és ha kell be tudlak vinni. A terepjáróm a parkolóban. Bár erről eszembe jut, hogy tuti te is verdával jöttél. Mit szólnál egy közös ebédhez? Ha akarod fel lopódzok az alvilágból és halálra rémítem a betegek a váróban amíg átsétálok a kantinba. – Gyorsan feltartom a kezem, hogy belé fojtsam a tiltakozást. – És nem ez nem randi. Ez egy kollegiális barátias beszélgetős ebéd. Te elmondod, hogy áll a szürke állomány a osztályodon, és pedig hogy milyen inni valót rejtegetek a pincében. Közben pedig kétszer meg fogom a kezed, hogy az osztályos nővéreknek legyen miről pletykálniuk. Mit szólsz hozzá? – Kérdezem és nyújtózkodok egyet mert a pörgés ellenére még mindig csak reggel van. A bennem élő lusta macska démon még aludna.
Vissza az elejére Go down

avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
10
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 13.

»Csüt. Aug. 31, 2017 5:00 pm Keletkezett az írás



Alex
&
Thea


A szabadidőm mennyisége egyik napról a másikra változhat, de attól még van. A különbség annyi, hogy komolyabb tervezgetésbe nem fogok bele. Programjaim legtöbbje rögtönözve van, ezt az életvitelt pedig már megszoktam. Sosem voltam az a fajta, akinek gondot okoz, és ugyanígy vagyok a munkával is. Gyerekkoromban amint lehetett, beállítottak a konyhába kisegíteni. Azok a napok fokozatosan lettek egyre nehezebbek, ahogy fejlődtem főzés terén. Eleinte mosogatás és törölgetés, később előkészítés, majd főzés, mikor megértem rá. Emellett pedig tanultam azért, hogy orvos lehessek, várva a napot, amikor kiszabadítom magam a családi vállalkozás börtönéből.
- Attól, hogy más az értékrended, nem vagy rossz ember, sem pedig önző. Az a munkád, hogy kitaláld mások halálának az okát. Te is az embereknek szentelted magad, annyi a különbség, hogy mi addig foglalkozunk velük, amíg élnek, te pedig pont utána.
Ő a hullámot figyeli, én pedig a tetoválásait, hátha sikerül kivennem néhány mintát a látható részekből. Az az agy eléggé szembetűnő, de sok más van még rajta, ami érdekes lehet. Kíváncsi vagyok, ki volt a művész, és hogy meddig érnek pontosan. Melyik testfelületnél fájt a legjobban, vagy a legkevésbé, megkérdezni azonban nem kérdezem. Most nem, talán majd máskor, vagy kicsivel később. Előbb elmondom neki, hogy hamarosan távoznom kell.
Az ebédet, valamint többi kérdését illetően is nyitnám a szám, hogy válaszoljak, de belém fojtja a szót. Egy pillanatra elhúzom a szám amiért elhallgattat. Nem szeretem, ha leintenek, főleg ha ilyen módon. Tengernyi kérdés egyszerre történő feltétele egyébként sem praktikus. Olyan, mintha elém tolnának egy dolgozatot, vagy egy tesztet számtalan kérdéssel, csupán annyi időt hagyva, amíg elolvasom azokat, mielőtt elvennék. Utána persze elvárnák, hogy mindre emlékezzek és válaszoljak.
- Kézfogásról szó sem lehet – szögezem le először.
A pletykák már akkor szárnyra kelnek, ha két alkalmazottat meglátnak egymás mellett ácsorogni. Ha váltanak egymással két szót, már vége is mindennek. Azok ketten biztos együtt vannak, vagy minimum baráti a viszonyuk. Esetleg egy órával később össze is vesznek, ha látnak egy sóhajt valamelyik féltől, esetleg csúnyább nézést. Azokat az információkat, amiknek van valóságalapja, szívesen meghallgatom. Talán még be is csatlakozom egy-két saját észrevétellel, de az alaptalan pusmogás nem az én asztalom. Azt sem szeretem, ha az én hátam mögött történik hasonló.
- Visszatérve a többi kérdésre… Az időm ma rendesen be van osztva, úgyhogy nem késhetek, tehát mondhatjuk, hogy sietek. Ahová tehetem, kerékpárral megyek, ez a helyzet most is. Nekem az a reggeli kocogás. Ami pedig az ebédet illeti, amíg nem több annál, hogy megbeszéljük az addigi eseményeket, mint kollégák, semmi kifogásom ellene. Mindenre válaszoltam?
Azt hiszem igen, de fogadni már nem mernék rá. A következő hullám pedig érkezik. Deszkámon helyezkedek, majd evezni kezdek. Most én akarok az első lenni, aki meglovagolja, úgyhogy a korábbiakhoz képest gyorsítok karjaim lapátolásán. Nem sokkal, csak annyival, hogy bebiztosíthassam a helyem.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Szer. Szept. 06, 2017 10:55 am Keletkezett az írás



Kedvelem a csajt. Van benne egy kis jégkirálynő, de a páncél alatt ránézésre is egy érdekes ember van. Az angyali arc, és szexi test mondhatni csak egy bónusz már a dolgokon. Még tovább is beszélgetnék vele hiszen élvezem a társalgást, azonban máris nyakunkon van a következő hullám. Ez persze máris ki söpri a gondolataim és a nő után evezek. Az elkövetkezendő pillanatokban nem adok helyt más gondolatnak csak a hullám élvezetének. Az első gondolatom az hogy, hagyom hadd vigyen ki ez a hullám a part felé addig amíg tud. De úgy döntök a nő oldalán maradok és ha ő vízbe esik vagy vízbe ugrik akkor én is. Jobb társaságban ki evezni a partra. Főleg olyan társasággal akinek ilyen szép feneke van a szörf ruhában.
- Tudod el gondolkoztattál egy pillanatra. – Mondom neki őszintén, ahogy már mellette evezek. – Vajon te honnan számolsz egy randit? Mármint pontosabban valamit mikor veszel randinak? Onnantól fogva, hogy valakit meg akarsz csókolni? Vagy elképzeled őt mint a személyt aki mellé oda bújsz éjszaka? – Faggatózom nyílt kíváncsisággal és nem zavar ha azt hiszi azért kérdem mert el akarom hívni. Tudom úgy sem jönne el. – Mondom az őszintét. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen üdítő a társaságod. Mindig azt hittem te az a fajta merev skalp vadász csaj vagy akinél a pasi ott kezdődik, hogy milliomos és statisztikailag csak öt évet él max. Az egészet azért mondom, mert szórakoztatónak tartalak, és szeretnék még többször szörfölni veled a szabad időmben, vagy így reggelente. Valamint el menni megnézni veled filmeket. Ki próbálni éttermeket vagy bulis helyeket. Vagyis szeretnék veled barátkozni. Csak félek a baráti közeledésem romantikus közeledésnek hathat, és rám szögeled az ajtót hirtelen felindulásból. Majd onnan fújtatsz rám. – Mondom és itt elváltoztatom a hangom, „nőiesre” de nem próbálom őt utánozni direkt. – „vissza! Menjél! Takarodj! Kóbor kollégát nem fogadok be! Sicc!
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Alex & Thea - Szép hullámos reggel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: