Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Cesare & Franco - A teljes idegbaj határán
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
70
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 01.
▪▪ Korom :
35
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Jún. 19, 2017 9:15 pm Keletkezett az írás



*Már inkább próbáltam nem számolni a napokat, heteket mióta Angie szó nélkül lelépett. Ha az időre figyelek, akkor csak még jobban becsavarodok. Napi szinten nézem azt a kis papírcédulát, amit hátrahagyott nekem. Valószínűleg nem így tervezte, hogy megkapom ezt és a papírt arról, hogy fiúnk lesz. Vajon ő tudja? Vagy már nem érdekli és a babát is meggyűlölte miattam? Őszintén szólva nagyon féltettem a picit a hasában, de Angie még jobban hiányzott. Nem a szex miatt, hanem mert egyszerűen megszoktam hogy velem van, vár haza, még akkor is ha későn jövök. Szerettem összebújni vele és az albumokat nézegetni vagy egyszerűen csak beszélgetni. Kezdem azt érezni, hogy talán beleszerettem. Ez lenne a szerelem, amiről mindenki beszél? Nem tudom, soha nem éreztem ezt, de még senki sem mesélt nekem róla. De kitől is vártam volna ilyen irányú felvilágosítást? Tudom, hogy a szüleim nem szerelemből házasodtak. Megkedvelték, megszerették egymást az évek alatt, de nem szerelem volt az. És itt ki is merült a tárház.
Éppen az egyik éttermünk papírjait néztem át, mert jelezték, hogy néhány probléma van. Ugyan nem vagyok könyvelő, de még én is látom, hogy a számokkal nem stimmel valami. Próbálnám kisilabizálni, hogy mi a franc van, amikor megcsörrent a mobilom. Szokásosan olaszul szóltam bele. Az egyik emberem volt, hogy majd egy hónap után nyomra akadtak. És nem akarják elkiabálni, de úgy tűnik Olaszországban van, Nápolyban. Hogy micsoda? Hogy az én házamban van anyámmal? Azt hittem menten meghalok. Hányszor beszéltem azóta anyámmal és ezek szerint végig hazudott nekem. Csak ültem az asztalnál és nem hittem a fülemnek.
Legszívesebben azonnal odautaznék. De nem tehetem, mert nyakamon egy bandaháború. Az egyik helyi banda képzelte magát erősebbnek. Nem voltak azok, de egy valamit meg kellett tennem, hamarosan fel kell szívódnom egy időre. Ezt már tudom jó pár napja. De ez a hír most nagyon meg fogja nehezíteni számomra, mert minden porcikámmal a hazámba vágyok, hogy visszaszerezzem a nőt, akit azt hiszem szeretek. Nem kereshetem, nem mehetek, mert azzal csak veszélybe sodornám jelenleg, ha tényleg ott van.
Először is gyorsan felhívtam Carlot és Lucát és feladatba adtam nekik, hogy utazzanak haza, de senkinek el ne merjék köpni, hogy azért vannak ott, hogy a hír megerősítést szerezzen. Bennük bízom.
Nekem most viszont egy oltári nagy adag alkoholra lesz szükségem, hogy ne robbanjak fel menten. Kissé kiborulva vettem célba a földszinti nappaliban a bárpultot és vettem magamhoz egy üveg grappát. Nem vacakoltam olyan haszontalan dologgal, hogy pohár. Úgy ahogy van meghúztam jó alaposan. Fogalmam sincs hogy fogom kibírni a tudattal, hogy ott van és én nem mehetek. Így is sok volt az elmúlt egy hónap nélküle. Hányszor, de hányszor megbántam már azt, amit tettem a parton...amikor utoljára láttam. Már ott tartok, hogy félredobnám minden férfiúi büszkeségem és térden csúsznék előtte, hogy bocsásson meg nekem. Ez a tehetetlenség csak arra sarkalt, hogy még egyszer meghúzzam az átkozott üveget.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd Jún. 20, 2017 10:23 pm Keletkezett az írás



Rossz még nézni is az elmúlt hónapban a bátyámat. Ha az idő kerekét vissza tudnám fordítani.... Baromság. Akkor is pont ugyanezt tettem volna. Ha nem segítek Angienek akkor úgy eltűnik hogy öröm lett volna keresgélni és ki tudja milyen baja esett volna az alatt! Azonban annak, hogy ő bízott bennem és azt tette amire kértem ára van. Nem mondhatom el Franconak, hogy hol van. Nem mondhatom el, hogy biztonságban van. Nem mondhatom el, hogy talán még jobban a gondját viselik mint ahogyan mi tettük. Nem mondhatok neki semmit, egy árva szót sem bármennyire is úgy érzem minden nap minden percében, hogy elárultam.
Nem csak őt hanem a barátságunkat, az egész eddigi életünket, mindent! Lana sem tud semmit. Az itteniek közül egyedül én tudom, hogy hol van Angelle, hisz Massimo vele ment, hogy megvédje az úton. Amikor arra gondolok, hogy ő most ott van, a hazámban, a Keresztanyámmal... Hogy hiányzik nekem a Mamma mennyei raviolija és a bölcs szavai! Talán az a lány is észhez fog térni mellette. Remélem.
Ma hosszú napunk volt, és nem kevésbé nehéz. Csak ezen a héten két merényletet akadályoztak meg a fiúk amit Franco ellen terveztek. El kell innen mennie, el kell pár napra tűnnie, csak amíg rendbe teszem itt a dolgokat. Nem tudom hová megy majd és mi vár ott rá. A húsz legjobb emberünk kíséri, hogy amikor ő már biztonságban lesz, én legyek az új első számú célpont. Lana még nem tudja, nem is akarom, hogy tudomást szerezzen arról, hogy holnap reggel nem csak Franco utazik. Meg akarom kérni, hogy a lányt is vigye magával mert nem tudom, hogy itthon biztonságos lenne e neki a terep. Azt viszont tudom, hogy a fivérem óvná őt, helyettem is, és nem hagyná, hogy baja essen. Jobb ha a feladatokra tudok koncentrálni és nem az jár a fejemben, hogy miatta aggódok.
A nappaliba megyek, úgy hiszem ott lesz Franco. Meg is találom, épp egy üveg fenekére néz. Nem az első alkalom és szerintem nem is az utolsó. Most eltekintek a hivatalos köszöntéstől és nem is viccelődök vele mint máskor. Egyszerűen csak leülök mellé és elveszem tőle az üveget.
- Emlékszel még, amikor születésnapomra azt a fa kardot kaptam? Te nem akartál velem játszani, azt mondtad dedós vagyok. - merengve mosolyodok el. Alig három évvel idősebb nálam és mit sem sejt a szerelemről. - Aztán mikor megszületett az öcséd, hirtelen érdekes lett a kardozás is, és a játék is velem. - a kandallóban lágyan pislogó lángokat nézem. Csak azért választott akkor engem mert velem már tudott játszani, az öccse túl kicsi volt. Úgy éreztem magam mint egy cinkos társ, amiért egy olyan nagyfiúval játszottam mint ő. A régi szép idők!
- Testvérem, itt az ideje, hogy valaki végre felnyissa a szemedet, a grappa erre alkalmatlan.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
70
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 01.
▪▪ Korom :
35
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Jún. 21, 2017 1:18 pm Keletkezett az írás



*Miért-miért-miért? Csak ez zakatolt most a fejemben. Oké, anyámnál nagy biztonságban van, a nápolyi házam egy kész erődítmény, de miért kellett anyámnak is hazudnia. Hát nem tűnt fel neki a beszélgetések közben, hogy majd belehalok abba, hogy nem tudom merre jár Angie? Miért kellett pont most megtudnom ezt, amikor el kell tűnnöm egy időre, beláthatatlan időre. Még hozzá úgy, hogy senki nem fogja tudni hova megyek, még Cesare sem az érdekemben. Szóval nem mehetek el Olaszországba, hogy meggyőződjek arról tényleg ott van-e Angelle. De még csak nem is kereshetem, hogy nehogy veszélybe kerüljön. Üvölteni lett volna kedvem.. akkorát üvölteni hogy beleremegjen az egész isten verte ház.
De inkább úgy döntöttem, hogy ismét egy üveg grappával kötök közelebbi barátságot. Már kezdett jól esően könnyű lenni a fejem, amikor Cesare ült le mellém. Nem egyszer volt partnerem az iszogatásban, mióta szenvedtem a magánytól rendesen. Nem a szex hiányzott, hanem simán Angie tüzes természete. Ő szeretett vagy talán még mindig szeret, én meg mit tettem? Azt nem bánom, hogy eltettem láb alól az exférjét, de azt igen, ahogy beszéltem vele akkor. Tudom, hogy akkor beszámíthatatlan vagyok, amikor tombol bennem az adrenalin, de akkor is megbántam.
Szinte nyüszíteni lett volna kedvem, amikor Cesare kivette a kezemből az üveget, mert bizony ezúttal ő nem ivott.* -Add vissza! *Mordultam fel. El akartam csak egy kis időre azt az érzést, hogy szeretem a nőt, aki elhagyott...akit nem tudom, hogy valaha látok-e még.
Kóválygó fejjel néztem Cesare-ra, amikor a gyerekkorunkról kezdett beszélni.* -He? *Csak ennyi jött ki a számon, mert fogalmam sincs hogy jött ide a fa kardja, amit szülinapjára kapott. Emlékszek én rá, hogyne emlékeznék. Fejbe csapott vele, amiért nem akartam vele játszani. Emlékszek rá, hogy mennyire megkergettem akkor. Arra is hogy utána már játszottam vele, mert az öcsém születése sok mindent megváltoztatott. Cesare lett a cinkostársam mindenben.*
-Miről beszélsz? *Felnyissák a szemem? Miről beszél ez meg? Ha józan lennék lehet akkor sem érteném mire akar most éppen kilyukadni. Nem mondom, elég furcsa volt az elmúlt hetekben, de most még furcsább. A szoba ugyan forgott velem, de a gondolkozás elég jól ment...azt hiszem.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Jún. 23, 2017 9:52 am Keletkezett az írás



Bevallom értem is meg nem is azt a lányt. Hirtelen túl sok nő lett az életünkben, akiket képtelenség kiismerni. Lana aranyos lány, a magam módján szeretem is. A bátyámmal ellentétben én mondom is neki, hogy fontos nekem, csak nem mindig úgy mutatom ki mint azt várja. Tudja, hogy mellettem biztonságban van, védelmezem. Azt hiszem talán ez lehet a titok nyitja. El kell nekik mondani a dolgokat úgy ahogy vannak még ha nem is könnyű és nem is értik meg. Franco ebben hibázott nagyot, de talán most az utazása előtt jobb ha elmondom neki amit tudok. Legalább lesz min gondolkodnia.
- Dehogy adom! - még a fejem is megrázom. Hogyne?! Majd hagyom hogy megint ájulásig piàljon aztán másnap engem csesszen le amiért hagytam inni. Ebből már elég, tele vele a padlás is.
Inkább úgy kezdek bele a mondandómba ahogy a fejemben van. A gyerekkorunkkal és a kardozással. Ő talán nem emlékszik rá de aznap vitte el az autó apámat, ami soha nem hozta vissza. Azóta az ő családja az enyém is. Azóta a fivérem ő, az egyetlen akiért épp úgy tűzbe mennék mint a szeretett nőért.
- Azóta vagy a testvérem Franco. Aznap a Mamma azt mondta nekem, hogy ne bántsalak, védjelek inkább a bajból én is, és én állom a szavam. Akkor is, ha ez neked nem tetszik vagy ha nem érted meg. Mert ez a testvérek dolga. - soha nem feledem ezeket a dolgokat. A Mamma megkért és ha bele döglök is állni fogom a szavam.
Csak nézem ezt a megtört férfit, aki a családunk feje. Az összes család feje, miközben a saját gyermekéről azt sem tudja hol van, jól van e vagy él e még egyáltalán. Angelle olyan volt mint egy hurrikán. Jött, majd mindent elvitt nem hagyva maga után csak romokat és pusztulást. Nagyot sóhajtok és vissza adom neki az üveget.
- Arról beszélek, hogy mindez nem történt volna meg, ha legalább magaddal őszinte vagy. Szereted azt a lányt, miért nem mondtad neki? És a fiad? Jobb így, hogy elvette tőled? Megérte azután a kemény fejed után menni? - próbálok szigorúan nézni rá. Nekem már volt menyasszonyom, én tudom milyen egy boldog kapcsolat. Ha elengedte volna magát, észre vehette volna, hogy ő is épp egy ilyenben él. - A boldogság törékeny Franco. Mi a szar ütött beléd amikor tétlenül nézted hogy a nő aki a gyermeked hordja pisztolyt tart a fejéhez?! - morranok indulatosan. Ha Lana tenne ilyesmit, hat lóval se tudna elvontatni onnan senki. Azonnal térdre borulnék és könyörögnék, bármit megígérnék neki csak ne essen baja. Az elmondások alapján ráadásul Angie nem is volt igazán beszámítható, meglehet tényleg megtette volna.
- Tudom hol van, én küldtem oda. - teszem még hozzá de azonnal fel is pattanok mellőle, némiképp védekező állásban. Sejtem, hogy első dühében megpróbál majd megütni.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
70
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 01.
▪▪ Korom :
35
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Jún. 23, 2017 2:01 pm Keletkezett az írás



*Mióta Angie eltűnt, mindent nehezemre esett látni, aminek kicsit köze volt egy párkapcsolathoz. Örültem persze, hogy Cesare végre boldog, de néha azt éreztem, hogy nem tudom látni Lana-t. Olyankor irtózatos fájdalom hasított a szívemben, hogy az én másik felem éppen egyedül van valahol a nagy világban...akiért bármit odaadnék, hogy ismét a karjaim közé zárhassam. Tudtam, hogy elcsesztem az egészet. Bár elmondhatnám neki, hogy mit érzek. Bár talán meg sem akarna hallgatni? Soha nem akartam még valamit ennyire kétségbeesetten.
Csak mérgesen fújtattam arra, hogy nem adta vissza az üvegem. Hiába tudom, hogy holnap hálás leszek azért, hogy nem enged lerészegedni most. De most olyan elviselhetetlen volt a tudat, hogy talán mindvégig szem előtt volt Angie... és most hogy tudom hol lehet, mégsem mehetek el hozzá.. még csak nem is hívhatom... Holnap el kell utaznom és ki tudja meddig nem adhatok életjelet magamról...*
-Tudom mit kért.. szokásosan ellentmondott apámnak.. *Nevettem fel. Jól emlékszek, hogy apám azt mondta, hogy Cesare is kerülje az agresszivitást, ami nekem sem volt megengedett. De az öcskös mindig pattogott. Anyám meg persze adta alá a lovat, hogy védjen meg engem. Gondolom hányszor veszekedhettek ez miatt a szüleim...mert előttünk, gyerekek előtt soha nem veszekedtek, mindig csak zárt ajtók mögött tették.
Éppen beleinnék a visszakapott üvegemben, amikor Cesare beszélni kezd a kapcsolatomról. A spicces állapotomban felhúzott, így a kisasztalra lecsaptam az üveget.* -Azt hiszed nem tudom, hogy elcsesztem? Azt hiszed nem akarom minden nap mondani neki mennyire szeretem? *Mordultam fel. Nem kellett volna ezt mondania. Így is ki voltam az érzéstől, hogy totálisan bele vagyok zúgva Angie-be.. és csak akkor éreztem először, amikor elment...azóta kínoz a magány és a lelkiismeret. A nagy igazság, hogy Cesare soha nem értette milyen, amikor tombol bennem az adrenalin. Nem olyan vagyok, olyankor, mint a többi ember adrenalin löket alatt. Ő nem tudja milyen érzés akkor nekem belülről, mintha nem is én irányítanám magamat... Honnan is tudhatná, neki nincsen egy ilyen énje. De ezt már milliószor kitárgyaltam vele, azt hittem megértette.
És amikor kimondta azt a rövid kis mondatot... Mint egy sebzett vad, úgy pattantam fel.* -Mi van? *Úgy éreztem elárult... Elárult az az ember, akiért az életemet adnám. Úgy éreztem kést döfött a hátamba, amikor így elküldte Angie-t..most pedig jól meg is forgatta, hogy elmondta.
Érezhetett valamit Cesare, mert korábban felállt mellőlem. De ez nem tartott vissza, hogy az alkoholtól fűtve kapjam el és vágjam a falhoz.* -Hogy tehetted ezt velem? Hogy hazudhattál minden nap a képembe? *Ha valakitől, akkor tőle nem vártam volna ezt. Nem tudtam semmi olyan mentséget felhozni a számára, ami elfogadható lett volna. Mondta volna azt legalább, hogy Angelle jól van...de nem... elárult. Egy percre sem gondolt bele, hogy mi lenne, ha ez fordítva történik meg.*
-Elárultál... *Suttogtam. Megtörve engedtem el és rogytam le a legközelebb fotelba. Hát ha ez volt a célja, akkor sikeres volt.. tönkretett... Totálisan kihúzta a lábam alól a talajt.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 05, 2017 11:34 pm Keletkezett az írás



- Szokásosan téged védett. Még egy agyalágyult is látja, hogy az anyád jobban tudja mi a jó neked mint te magad. Akkor is így volt és most is. - nem egészen ezt akartam mondani de a mondóka felénél rájöttem, hogy nem kellene elfecsegnem mindent. A Mamma azért mondta, hogy Angie menjen hozzá mert tudta jól, hogy Franco magára haragitja a lányt. De azt is tudta, hogy annak a lánynak a hasában van az unokája. Természetes, hogy maga mellett akarta tartani. Franco örülhet, hogy az anyja két lépésnél előrébb tud gondolkodni.
Dühössé tesz amit mondott. Még hogy tudja! Csak akkor tudná meg, hogy mi az a szerelem amikor elveszíti, de ilyesmit nem kívánok neki. Mégis kihozott a sodormból.
- Nem mondanál te neki semmit ahogy eddig se mondtál semmit! - persze, most azt mondja, hogy minden más lesz és milyen nagyon ki tudná mutatni az érzéseit. De az sokkal nehezebb mint hinné! - Testvérem, mondtad te már valaha is bárkinek, hogy szereted? Vagy legalább éreztél már hasonlót? - őszintén kérdezem tőle mert a válasz bizony sokat elárulna. Amit tett, hogy képes lett volna nézni ahogy a szeretett nő a hasában egy gyerekkel főbe lövi magát... Hát jobb is így, hogy nem voltam ott vagy lehet én magam rendeztem volna át a fog sorát. Capo di tutti Capi ide vagy oda. Értem én a lányt is, amiért elment. Én is azt tettem volna a helyében. Mert vagy utána megy a férfi más emberként vagy valóban nincs helye mellette. Úgy látom, hogy Franco menne. Nagyon menne csak most épp nincs ebben a helyzetben.
Elmomdtam neki, hogy tudom hol van Angie és teljesen  bepörgött, ahogy arra számítottam. Nem lepődtem meg, hogy a falon csattantam, csak tűrtem. Nem engedi meg a helyzetem, hogy megüssem. Csak nézem ahogy leül és szinte magába roskad. Olaszra váltok, úgy mondom el neki az álláspontom.
- Nem árultalak el. Olyan állapotban volt, hogy attól féltem leveti magát az első szikláról. Mit kellett volna tennem? El akart menni, azt mondta megöli magát ha nem mehet el. Nem akartam, hogy baja essen neki és a gyerekednek. A fiadnak Franco. A Mammához küldtem őt mert tudtam ott biztonságban lesz. És át tudja gondolni a kettőtök dolgát is. Jobb lett volna ha megy, ki tudja hová? Megesketett, hogy nem mondom el neked vagy úgy eltunik hogy sose találjuk meg. Biztonságba küldtem a nőt akit szeretsz, jó helyen van, a Mamma vigyáz rá ez gondját viseli. Ha szerinted ez árulás akkor tedd a dolgod, büntess meg. Rajta!
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
70
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 01.
▪▪ Korom :
35
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Júl. 06, 2017 6:00 pm Keletkezett az írás



*Csak dühösen felhorkantam azon, amit mondott. Ma valahogy nem voltam abban a hangulatban, hogy vitázzak bárkivel is. Igaz, az alkohol elég nagyot dobott rajtam. Cesare viszont az, akivel nem szeretek vitázni, mert igencsak megkülönböztetett helyet tölt be az életemben és tényleg testvéremként szeretem. Most viszont nem volt arra szükségem, hogy így megalázzon. Nem....*
-Semmit nem tudsz arról érzek! *Fortyan fel. Nem tud arról, hogy milyen érzések dúlnak bennem. Igen, lehet nem éreztem még eddig soha szerelmet. És talán pont Angie szökése kellett ahhoz, hogy ráébredjek mi az, amit érzek iránta. Szeretem! Eddig nem tudtam lehet, hogy mi a szerelem, de most már tudom. Most pedig, hogy nincs velem, mintha szívemet tépték volna ki. Nem csak a gyerek volt az, ami miatt Angie mellett maradtam. Igen, lehet későn jöttem rá minderre. De most minden porcikámmal azt éreztem, hogy el kell hozzá mennem. El akartam mondani neki, hogy mit érzek, hogy vele akarok lenni, hogy soha nem hagyom el... Hogy életem végéig biztonságot adok neki....olyat, amit eddigi életében nem kapott meg. Hogy nem félek a saját életemet adni érte. És nem tehetem meg, mert az ő védelme fontosabb. El kell tűnnöm ki tudja mennyi időre és addig nem láthatom. Talán kapok képeket Carlotól és Lucától, ahogy megígérték. Ők tudják azt az e-mail címet, ahova jöhetnek majd képek.
Azt biztos Cesare is várta, hogy falhoz csapom, amikor rájöttem, hogy ő volt az egyik főkolompos. Megígérte Angie-nek? Mégis mit? Hogy egy életre eltitkolja vagy mi? Baromi nagy árulásnak éreztem ezt velem szemben... Ő tudott mindenről, hogy hol van az, akiért a világ végére is elmennék... miközben én azt kutattam ki az ő nője, hogy miért akarják a vérét. Mert azt még apám intézte, az ő régi embereihez csak nekem volt kontaktom és bizony ma reggel kaptam meg arra is a választ, hogy mi a helyzet.. hát jó nagy gondba tenyereltünk...
Most viszont csak csalódottan ültem a rohadt fotelban és próbáltam átgondolni, hogy mit kéne tennem.* -Megígértette veled? És mi van a hűségeddel? Semmi jogotok nem volt ezt tenni! Ezt nekem kellett volna elintézni, nem nektek önkényesen! De vállon veregethetitek magatokat! Nem láthatom és nem érinthetem meg... *De, ez egy árulás részéről és anyám részéről. Olyan miatt bűntettek, amihez semmi joguk nem volt. Hogy is bízhatnék ezek után bárkiben is? Képtelen voltam rá.*
-Miközben te minden nap gondosan vágtál át és rejtegetted, amihez jogod nem volt, addig én azon dolgoztam, hogy megvédjem a te nődnek a hátsóját. Remek érzés, mit nem mondjak! *Én is olaszul válaszoltam. Semmit nem tud arról, hogy mit tettem Lana miatt. Olyan természetesnek tűnt, hogy megvédem. Hogy velem találja magát szembe az, aki az életére törne. Cesare erős, de sajnos neki ezekhez a családokhoz nincs elég hatalma, ehhez ő kevés. Most viszont baromira azt éreztem, hogy pont az árult el, akitől nem vártam volna.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Júl. 15, 2017 7:32 pm Keletkezett az írás



- Minek is tépem neked a számat?! – morranok már én is dühösen. Azt hiszi nem lenne jobb dolgom mint itt asszisztálni ahhoz, hogy megint leigya magát? Otthon vár a barátnőm, aki egyébként sem egyszerű eset, de pláne nehezen viseli, hogy egyfolytában Francoval italozok. Úgy látszik nem akar magán segíteni, és én sem tudok, nem tehetem.
Még emlékszem milyen volt a menyasszonyommal, még emlékszem milyen volt a gyermekünket várni. Kevésen múlik, hogy nem vágom a képébe: volt idő mikor én is megjártam a poklot, és nincs nap, amikor nem kívánom azt, hogy bár én haltam volna meg. Fogalma sincs milyen szerencsés, hogy Angelle Olaszországban van! Bármit megadnék, ha Gloria és a baba ott lenne még akkor is, ha soha többé nem láthatnám őket. Mit tud a szerelemről?! Mit tud arról, hogy milyen elveszíteni valakit?! Én már túltettem magam rajta, próbálok új életet kezdeni. Azt hiszem szeretem azt a lányt, és a mai este után… azt hiszem első dolgom lesz elmondani neki, mert én tanulok a más hibáiból! Franco a bátyám és a vezérem, a családunk feje, de ha érzelmekről van szó, nagyjából egy óvodás szintjén áll.
A kezeim ökölbe szorulnak, és elmondom neki, hogy tudom hol van a nője. Épp itt volt az ideje, képtelen lettem volna tovább titkolózni. Számítottam rá, hogy kiakad, arra is, hogy megüt vagy a falhoz vág. Nem tiltakozok, tűröm a sorsom. Aztán csak nézem ahogy leül a kanapéra, és elmondom az én álláspontomat. Még mindig jobb így, mint ha Angie elmegy és veszélyben lenne. A Mamma mellett biztonságban van, mit akar még?! Magát se tudja megvédeni hisz el kell mennie, nem értem miért nem látja be, hogy jobb ott a kedvesének.
- Nem a mi hibánk, hogy el akart menni. – felelem halkan, de keményen állom a tekintetét – Azt tettük amit a legjobbnak véltünk, talán hibáztunk de akkor ez volt a legjobb megoldás. Vagy legalábbis annak tűnt. – nem teszem hozzá, hogy az anyja utasítását követtem, gondolom magától is rájön. Egyetlen személy van kerek e világon, akinek a parancsa a szememben felülírja a bátyám szavát, és az a Mamma. Úgy tisztelem azt az asszonyt ahogy senki mást a világon, és soha nem mondanék neki ellent. Persze, hogy segítettem neki Angellet oda vinni és titokban tartani.
- Én pedig azon, hogy megvédjem a te nődet és a te seggedet! És közben én is védeni próbálom Lanat!Intézem az ügyeidet, elérem, hogy ne kerüljenek az üzleteid bajba, az idióta embereinket védem a bíróságon! Te azt gondolod, hogy itt csak te dolgozol? – nehogy már azt gondolja, hogy én csak ültem és a tökömet vakartam! Képtelenség fékezni az indulataimat de akkor sem fogom megütni. Nem mintha attól félnék, hogy a szart is kiveri belőlem, vagy lelövet, egyszerűen ilyen a mi világunk. Már ez, hogy a hangom felemeltem, ezzel is túl messzire mentem. A falba ütök ököllel, hogy sajog bele az egész karom, a burkolat is berepedt és megrezeg a kép a falon. Tutira eltörtem legalább két csontom, és valami ideget is elcsíphettem de most ez sem érdekes.
A bárpulthoz megyek, és egy üveg grappát veszek elő én is. Gondolkodás nélkül húzom meg az üveget. Az istenit, ez tényleg mocskosul kezd fájni.
- Sajnálom, hogy elárultalak testvérem. – mormolom halkan, majd ismét iszok még egy kortyot. Remélem tudja, hogy komolyan gondolom és megbántam. Nem volt könnyű hazudnom neki, utáltam is magam miatta.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
70
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 01.
▪▪ Korom :
35
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 12:39 pm Keletkezett az írás



-Azt én sem tudom! *Az a baj kettőnkkel, hogy egyikünk sem egy könnyű jellem. Mindegyikünknek megvan a maga elképzelése a dolgokról és ha nem egyezik a véleményünk, akkor abból van a probléma. Mindkettőnk vesztett el már valamit az életében. Pontosan tudom mit élt át, amikor meghalt a meg sem született gyermeke és menyasszonya. Tudom milyen poklot élt át. Igaz, nem szerelem, de én is elvesztettem az apámat, aki nagyon sokáig a világot jelentette nekem, a példaképem volt. Majd ott volt az öcsém esete... Bármilyen hitvány alak is volt, az öcsém volt mégis. Majd belehaltam, hogy meg kellett tennem. Csak Cesare tudja, hogy azt a támadást én rendeltem el. Néha feszít a kín, hogy magamban kell tartanom, de tudom, hogy ha kiderül, akkor örökre elveszteném például édesanyámat is. Tudom, hogy Stefano volt a kicsi fia és nem bocsátana soha meg. Főleg, mert ő nem tudja a kisebbik fia viselt dolgait... Mindig titokban intéztem, hogy anyámnak ne fájjon...
Persze mondhatnám, hogy szerencsés vagyok azért, mert Angelle él, de mégis mit ér az életem, ha nincs mellettem az, akit annyira szeretek? Mert szeretem, még ha ő ezt nem is tudja elfogadni a fivérem. Igen, eddig soha nem szerettem és nagyon hosszú időbe telt mire megértettem mi az az érzés, ami a szívemben tombol
Ugyan a falhoz vágtam Cesare-t, de hamar elengedtem, mert a düh érzését hamar átvette az árulás fájdalma. Pont az árult el, akitől nem vártam volna. Értem én mit mond, de hogy volt képes ennyi időn keresztül a képembe hazudni és elnézni, ahogy szenvedek.*
-És ha utána eredtek volna? Anyám nem lett volna képes megvédeni, ahogy te sem! Akkor hogy számolnátok el magatokkal, ha baja esett volna? *Mert ez is benne volt a pakliban még akkor is, ha álnéven utaztatták. Vajon akkor hogyan számoltak volna el a saját lelkiismeretükkel, aztán nekem hogyan számoltak volna el? Nem gondolkoztak előre a francba is!
Kezdtem belefáradni ebbe a parttalan vitába. Úgysem fogja megérteni az álláspontomat. Minek tépjem fölöslegesen a számat?*
-A nőd baromi nagy szarban van. *Pillantottam rá. Megtehetném, hogy hallgatok és soha rá nem jön a teljes igazságra, mert apám régi emberei nem beszélnek mással a maffiavezéren kívül. Már pedig ez a dolog még apám idejében történt, ők tudtak csak teljes igazságot felvázolni nekem.* -Az apja Giordano, az anyja pedig Bianchi családtag. Ősi ellenségek, tiltott kapcsolat. Az apám még időben biztonságba helyezte a gyereket, de a szüleit már nem tudta megmenteni. Ezért vadásznak rá. Túl nagy a hatalma, még ha nem is tud róla. Az apám ide küldte, örökbe adta a Williams házaspárnak, de hála a nőd kutatásának, ráakadtak. Az igazi neve Natalia Giordano. Röviden és tömören ennyi. A fél világ fejvadászai, bérgyilkosai a nyomában vannak... Jelenleg csak az a kis dolog tartja biztonságban, hogy elterjesztettem, hogy az én védelmem alatt áll. De ez nem fogja sokáig visszatartani őket, mert a két család félti a vagyonát és hatalmát... Szemükben ő csak egy fattyú, aki útban van... *Elég nagy szarban vagyunk most. Egy ideig visszatartja majd őket, hogy a védelmem alatt áll Lana. De előbb-utóbb nem fognak attól sem visszariadni, hogy az én életemre is törjenek. Fivérem miatt viszem csak vásárra a bőrömet. Még akkor is, ha most árulásnak érzem azt, amit tett velem.
Csak figyelem, ahogy ő is meghúz egy üveg grappát. Tudom, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Legalábbis remélem ezek után.* -Vissza akarom kapni őt...őket... Szeretem... *Remélem tényleg megérti már, hogy szeretem Angie-t, még ha erre túl későn is jöttem rá. És nem a gyerek az, aki miatt magam mellett akarom tudni. Persze az sem utolsó, hogy a gyermekemet várja. Csak remélni tudom, hogy még nincs veszve az, hogy együtt neveljük fel a kisfiúnkat.*
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Cesare & Franco - A teljes idegbaj határán
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: