Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Ali & Will - Horror est
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Júl. 10, 2017 4:04 pm Keletkezett az írás



*Azt kell mondanom, hogy egész jól alakultak a dolgok Alison és köztem. Már párszor sikerült találkoznunk. Voltunk a parkban sétálni, voltunk sütizni, voltunk moziban. Kezdtük egymást megismerni. Én nem titkolóztam, elmeséltem mindent magamról, a balesetről és a nem kevés fóbiámról. Nem tudom mit gondol róluk, de úgy gondoltam, jobb ha tudja, mert úgy sok mindent megért velem kapcsolatban. Így tisztességes. Amolyan rituálénak mondanám azt is, hogy minden este, amikor nem dolgoztam, a hálószobáink ablakán keresztül incselkedtünk egymással. Ő mindig úgymond mutogatta a fehérneműit és én is gonosz módon rászoktam arra, hogy a függönyt elhúzva csináltam a fekvőtámaszaim, egy szál rövidnadrágban. Mindig is így szoktam, de ha már ő mutogatja magát, akkor én is megtettem visszafelé. És minden reggel hagytam egy kis üzenetet az ajtaján. Apróságok, de mégis remélhetőleg feldobják a reggeleit.
Mára beterveztük a nagy horror film nézést nálam, amiről már az elején beszélgettünk. Meglepetésként pedig vacsorát főzök. Előételként készül egy könnyű gyümölcskrém leves, mert egyszerűen imádom a hideg gyümölcsöt alapból is. Főételnek a specialitásom készül, lasagne, de saját receptem alapján. Nem darált hús van benne, hanem csirkecomb darabok és a paradicsommártást is magam készítem hozzá. A desszert pedig egyszerűnek mondható tiramisu lett, de szintén egy kis gyümölccsel megbolondítva. Utána pedig a filmezéshez ott a sós meg vajas popcorn.
Gyorsan le is tusoltam, hogy friss legyek. Éppen átöltöztem, hogy mégse egy elnyűtt, kinyúlt pólóba várjam, hanem magamra vettem egy rövid ujjú inget a rövidnadrágomhoz. Azt nem tagadom, itthon mezítláb szoktam közlekedni, az csak nem lesz probléma. Már készültem volna lemenni a földszintre, amikor megakadt a szemem Katie képein. Nem tudom mennyi időztem ott, de rájöttem, hogy így nem fog menni Alisonnal. El kell engednem Katie-t. Behoztam a garázsból egy dobozt és elkezdtem leszedegetni a képeket. Majd belesajdult a szívem, de ennek is eljött az ideje. De azért egy-kettő maradhatott, mert nem tudok úgy csinálni, mintha soha nem is létezett volna a feleségem. A tekintetem a gyűrűmre esett, de azt még képtelen voltam levenni. Csak szépen apró lépésenként. Erről is beszéltem Alisonnak, hogy legyen türelmes velem. Szép nagy betűkkel írtam a dobozra Katie nevét és a garázsba kitettem az egyik polcra a kartont. Hát nem volt egyszerű.
Sóhajtva mentem vissza a konyhába, hogy rendet tegyek mire megérkezik a szomszédom.. aki talán már több is, mint egyszerű szomszéd. Mert valljuk be, nem minden szomszédomat csókolgatom, amikor találkozunk.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Júl. 10, 2017 8:54 pm Keletkezett az írás



Ha jól számolom, akkor ez lesz a negyedik hivatalosnak mondható randi. Az első esténket nem számolom, meg azt se, amikor valamiért csak átszaladtam hozzá, ha otthon volt. De a randik a részemről úgy érzem, hogy jól sikerültek.
Ott volt az első, voltunk sétálni a parkba, majd sütizni is beültünk valahová, és a mozit már meg sem említem. Eleinte csak egymás mellett andalogtunk, néha hozzáérve a másikhoz. Aztán sütizés közben az asztalon csak meg fogtuk egymás kezét, és kifelé is úgy indultunk el. Még mindig hihetetlen , ahogy csókol, és az ölelések, bújások pedig nekem is jól esnek. Valahogy ilyeneket egy pasimmal se műveltem eddig. De Will mondjuk alapjáraton más, mint az a néhány elődje.
Mindent elmesélt magáról a randik alatt. A feleségét ért balesettől kezdve, azt hogyan viselte az egészet, és a kialakult fóbiáit is.
A felesége elvesztését nagyon sajnálom, ahogy azt is, hogy mennyire megviselte. Átérezni nem tudom, mert még csak hasonlóba se volt részem, és szerintem igazán nem is lehet megérteni. Így már értettem azt a sok képet, amit első nap láttam nála. Igyekszem türelmes lenni vele, de olykor nehéz, főleg ,ha beindul a kis csókcsatározásunk. De legalább megértettem, hogy miért fújt folyton visszavonulót, és miért én fogom megmenteni. Meg se kellett ezt kérdeznem tőle, egyértelművé vált az ilyen beszélgetések alkalmával.
A vizes fóbiáját nagyon sajnálom, de rajta leszek, hogy kigyógyítsam belőle. Ötleteim már vannak a kérdés csak az, hogy képes lesz e megbízni bennem, ha rákerül a sor.
Ami viszont még nekem is váratlan dolog volt azok az apró meglepetései, mindig előrukkol valamivel. Én pedig mindnek nagyon örülök. A másik pedig, hogy lett egy fajta esti rituálénk. Nem is bánom, hogy nincs függöny az ablakomon jelenleg, de azért elmondhatom, hogy a nappaliba már van min leülni. Na de ablak. Nem mondom, hogy maga mutogató lettem, de elég sűrűn flangálok lengén a hálóban, de ő se maradt le ebben. A minap épp csak pattogatott kukorica nem volt nálam miközben neki állt tornázni. Azóta beszereztem egy táblát is, és olykor üzenetet írok rá. Vagy későn, amikor lefekszem, és tudom, hogy ő csak reggel érkezik haza, vagy miközben mind a ketten a hálónkba vagyunk. Kicsit gyerekesnek tűnik, de nekem még is sokat jelent, ahogy az is hogy viszonozza. Mert bizony azt teszi. Nincs olyan reggel, hogy ne várna valami üzenet, ami erőt ad, mert a munka igen nehéz. Nagyon sok mindent rám bíznak, és olykor ki se látok belőle, és akkor mellette még ugye ott van a saját magam próbálkozásai is.
Mára filmnézős estét beszéltünk meg, lévén amúgy sincs még tévém, így nála leszünk. Hazaérve ledobáltam mindent magamról, és másra se vágytam, hogy a karjai között pihenjek kicsit. De azért erőt vettem magamon, és bevonszoltam a sejhajomat a tusolóba. Kerestem valami lazább ruhát, hiszen itthon vagyunk, filmezünk, de azért igyekeztem arra figyelni, hogy csinos legyek.
Mostanában észrevettem, hogy mikor hazaérünk egy – két szomszéd megjelenni. Vigyorognak, kíváncsiskodnak, leskelődnek. Amikor valamelyiket ezen kapom rajta, akkor hangosan oda szoktam köszönni, és vigyorogni. Erre gyorsan elmenekül az illető. Helyes, nem szeretnék illetlen lenni velük.
Szóval felvettem egy rövidnadrágot, egy hozzá illő trikót, beleléptem a papucsomba, összefogtam a hajamat és magamhoz vettem a filmnézős kis pokrócomat, amiért lehet még ki fog nevetni, de erre szükségem lesz a válla mellett is. Nem tudom milyen filmet választott.
Amint meg volt mindenem elindultam hozzá. Az ajtóban állva már íncsiklandó illatokat éreztem. Will főzött. Nem tudtam nem elmosolyodni. Éhes vagyok, nagyon is, ami azt illeti, mert kimaradt az ebéd miután egy gyors összeállítást kellett megcsinálni , mert a kedves ügyfél gyorsan akar mindent. Pff, nem is értem, hogy egy akkora házat , hogy akar átalakítani…Ha egyedi bútorokat is kér bele, hááát…. lesz mind dolgoznia a műhelyben a fiúknak. Egész délután képeket rakosgattam össze, a többiek szöveteket, festék mintákat raktak össze. Nekem maradtam a bútorok berendezésére tett ajánlat, amiből persze nem egy kellett. Az egész ajánlat nem lett kész, így holnap folytatjuk, mert 2 napunk van már csak, hogy előálljunk mindennel. De nem akarok most ezzel foglalkozni, így bekopogtam.
- Szia – köszöntem Willnek, amikor ajtót nyitott, majd beléptem, de ahogy becsukódott az ajtó már bújtam és adtam egy rendes, üdvözlő csókot.
- Képzeld, Missis Trarrick megint leskelődött. Látnod kellett volna, hogy menekült mikor ráköszöntem hangosan- kuncogtam, majd sóhajtottam egy nagyot, és hozzá bújtam kicsit.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Júl. 10, 2017 10:38 pm Keletkezett az írás



*Minden találkozásunk egyre csak jobb volt. A baleset óta nem gondoltam volna, hogy valaha így meg fogok kedvelni valakit. Sőt.. magam előtt sem titkolom, hogy kezdek beleszeretni. Mindig pörög, mindig visszaszól valamit...olyan megszokás lett nálunk a szájkarate. Most már nem furcsa, hogy amikor találkozunk, akkor megcsókolom üdvözlőleg. Olyan jó érzés átölelni. Érezni,a hogy viszonozza az ölelést, ahogy bújik... Olyan rég elfeledett érzéseket ébresztett bennem, amikről azt hittem, hogy örökre kihunytak. De ezt hogy is mondhatnám el neki? Megértené? Talán nem... Valószínűleg ezt az nem érti meg, akinek nem kellett ezen keresztülmennie. Én mégis valahogy éreztetni szeretném vele.. talán ezért a mai vacsora és filmnézés.
És azok az esték, amikor otthon vagyok.. ott kelleti magát az ablak előtt lefekvésig, mert pontosan tudja, hogy nézem. Én ezért kezdtem bele a fekvőtámaszozásba elhúzott függönynél az utóbbi időben. És tudom, hogy nyálát csorgatva nézi, mert hát egyes kiírásaiból csak úgy süt ez a dolog. Úgy üzengetünk egymásnak, mint valami kamaszok lennénk. És tudom, hogy a szomszédok néznek, amikor reggelente üzenetet tűzök az ajtajára.. főleg az a pletykás szembe szomszéd..az mindig, mindent tud arról, ami az utcában történik.
Még a munkában is feltűnt a kollégáknak, hogy megváltoztam. a srácok elismerően veregették a vállam. Nem mondtak semmit, mert a tragédia óta van bennük ennyi tapintat. De tudom milyenek. Hamarosan jönnek majd a kínos kérdések. De mit mondhatnék? Nem fektettem még meg. És hogy őszinte legyek még nem is szeretném. Nem azért, mert nem kívánom, hanem azt akarom, hogy ez a kapcsolat ne a szexre alapuljon. Azt akarom, hogy a kölcsönös szereteten, megértésen és hűségen nyugodjanak az alapjai. Éltem már házasságban, tudom, hogy ezek kellenek a sikeres kapcsolathoz. Mindennek el fog jönni a maga ideje.
Éppen a pezsgőt töltöttem ki, amikor megérkezett Ali. Gyorsan letettem a két poharat az asztalra és repültem ajtót nyitni.*
-Szia! *Mosolyogva öleltem át és csókoltam meg. Igen, határozottan erre vártam egész nap. Erre a meleg érzésre, ahogy hozzám bújik.*
-Ezen miért nem lepődök meg? Néha azt gondolom, hogy többet tud az életemről, mint én magam! *Nevettem el magam. Ó igen, ő az emlegetett szembe szomszéd. Egy idősebb hölgy, akinek sok-sok szabadideje van, amit azzal tölt el, hogy másokat figyel az utcában. Ez néha jó, de néha nem annyira.*
-Gyere! Van itt valami neked..nekünk... *Kézen fogva vezettem be az étkezőbe. Menet közben szépen kivettem a kezéből a kis pokrócát és letettem az egyik székre. Felemeltem a két pezsgős poharat és az egyiket a kezébe adtam.* -Nem tudom szereted-e...félédes. *Ezt még nem tudtam róla, hogy melyik pezsgőt szereti jobban. De majd legközelebb jobban megy a választás, ha ez nem a kedvence.*
-Az első horror estünkre! Amit remélhetőleg több másik is követ majd! *Emeltem felé a pezsgőmet, hogy koccintsak vele. Utána belekortyoltam ar aranyló italba és elgondolkodva néztem rá.*
-Remélem hoztad magaddal az étvágyadat, mert a mozizás előtt vár egy három fogásos vacsora! Szóval csüccsenj le és tálalok. *Mosolyodtam el. Szerencsére a terítést már korábban elintéztem, így azzal nem megy el az idő. De elegánsan, lovagiasan húztam ki neki a széket, hogy helyet foglaljon.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd Júl. 11, 2017 7:45 pm Keletkezett az írás



Ez a néhány kis pillanat elég volt arra, hogy erőt öntsön belém. Sosem értettem, amikor anyáék arról beszéltek nekem ,hogy majd meglátom, hogy milyen jó egy fáradt nap után valaki karjai között megpihenni. Nem mindig csak pattogni, hajtani kellene. Most már igazat adok nekik teljesen.
Azt hiszem most kezd csak benőni a fejem lágya, hogy kiugrottam az otthoni fészekből teljesen most már. Addig ott voltak a védő hálók, és felfogtak akármilyen hülyeséget is tettem. Elfogadták, kisegítettek, megvigasztaltak, oktattak. Soha nem voltam egy lázadó típus, valahol a jó és a rossz között ingáztam mindig is. De egyre kevesebbet voltam a rossz felé az utóbbi években.
A szüleim nem zargatnak olyan dolgokkal, hogy nézd a másik te korod bélinek már két gyereke van, házas, vagy hogy mennyi mindent ért el. Mindig támogattak minden döntésembe, és ott voltak, amikor szükségem volt rájuk.
Most teljesen megváltozott minden, amióta ide költöztem, kivétel a munka. Az csak több lett. Csoda, hogy most is ki vagyok? De erre jó gyógyír rögtön a fogadó csók, és az ölelés. Ráadásul már e téren nem érzem Willben a tétovázást, vagy a ledermedést, ennek pedig nagyon örültem. Azt mutatta számomra, hogy oldódik, bár ettől függetlenül még mindig félek attól, hogy egyszer csak kifarol ebből az egész kialakuló dologból.
- Szerintem többet is tud – nevettem el magamat, majd még mindig hozzá voltam bújva, és próbáltam energiát meríteni belőle, de még is ki kellett ebből bontakozni, amit nagy sóhaj kísért.
- Hm?- néztem rá kíváncsian, hogy vajon mivel állt elő. A főzésben most már teljesen biztos voltam, mert az egész lakásban illatok terjengtek. Viszont, ahogy haladtunk befelé, majd az étkező felé valami feltűnt. Kevesebb kép van kint, mint legutóbb. Nem szóltam semmit se, csak picit megszorítottam a kezét.
- Te a vesémbe látsz – kuncogtam, majd elvettem a poharat tőle. Bár nekem most lehet nem kellene ilyeneket iszogatnom, mert hamarabb a fejembe fog szállni, mint amúgy.
- Szeretem, ami félédes, vagy édes az jöhet mindig – nyugtattam meg kicsit, mert éreztem, hogy bizonytalan ez ügyben. De nincs ezzel gond, hiszen még mindig ismerkedünk, bár azért én már szeretnék egy fokozattal előrébb lépni, de talán ma, ha a pezsgő, az étel és a film nem nyom el.
- Az elsőre, a másodikra, a sokadikra – koccintottam vele, majd belekortyoltam, és szinte éreztem, ahogy vérré válik bennem. A kérdésen elmosolyodtam, és adtam neki egy hatalmas puszit az ajkára.
- Szerinted mennyire vagyok éhes? – néztem rá kérdőn.
- Egy lovat feltudnék falni jelenleg- vallottam be töredelmesen, és vártam, hogy kapom e a fejmosást azért, hogy nem ettem ma rendesen. Mert azért ez eléggé egyértelmű ebből a kijelentésből, és a reakciómból, hogy mennyire is vagyok éhes.
Szépen szót fogadtam és leültem az asztalhoz, és kíváncsian pillogtam, hogy vajon mit fog hozni.
- Az illatok isteniek, már az ajtó előtt éreztem – dicsértem meg a munkáját, amit még meg se kóstoltam, de hát az illat magáért beszél.
- És mi finomat fogunk enni? – kérdeztem kíváncsian és még mindig azt néztem, hogy mit csinál épp. Persze, ahogy elindult megmustráltam egy kicsit, és megint megjegyeztem magamnak, hogy milyen szerencsés vagyok.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 11:58 am Keletkezett az írás



*Azt kell mondanom, hogy imádom a karjaim közé zárni őt. Lehet csak azért, mert olyan hosszú ideje nem volt rá alkalmam ezt megtenni senkivel. Nem tehettem meg, hogy egyszerűen csak megölelem a nőt, akit...igen, akit szeretek. Hogy érezzem a hozzám simuló testét, ahogy ő is pontosan úgy merít erőt és energiát ebből az egyszerű dologból, ahogy én. Egy ölelés képes feldobni egy egész napot. Elgondolkodok néha azon, hogy milyen lenne ismét úgy élni, hogy valaki hazavár egy hosszú nap után. Hogy valaki egyszerűen egy öleléssel és egy csókkal fogad... Határozottan hiányzik ez az érzés. De néha el is bizonytalanodok, hogy képes lennék újra egy kapcsolatra? Szeretném hinni, hogy igen. Már olyan természetes volt az, hogy Alit megcsókolom. Már nem merevedek le az érintésétől, hanem élvezem is.*
-Ajaj... akkor kezdek félni tőle! *Nevettem el magam. Kíváncsi vagyok vajon mit gondol vagy tud rólam a szembe szomszédunk. Már évek óta ő lakik ott. Személy szerint kicsit kedvelem is. De nincs okom panaszkodni, mert az egész utcában jófej családok laknak.
Szépen vezettem be az ebédlőbe. Nagyon készültem erre az estére, szóval remélem minden stimmelni fog. A boltban mér alapból sokat töprengtem a pezsgőn is, hogy mi lenne a jó... De úgy tűnik, hogy ráéreztem a dologra. Szerencsénk van egymással, mert a száraz pezsgőket én sem szeretem. Így legalább könnyű dolgunk lesz ezentúl.*
-A vesédbe... *Nevettem el magam ismét. Nem tudtam, hogy direkt mondta ezt vagy véletlenül sikerült így. De tetszett a hasonlat, hisz a szakterületem is a vesék... Minden esetre reméltem, hogy még sok horror estünk lesz. Már ma is várom. Talán titkon azért, mert szeretném, hogy hozzám bújjon. Azt nem tudom, hogy arra kész vagyok-e már, hogy más is történjen.*
-Nagyon helyes, mert három fogás vár ránk! *Mosolyodtam el. Én nem az vagyok, aki szóvá teszi, hogy aznap mit és mennyit evett. Persze, nem jó, ah nem eszik egész nap, de biztos megvan az oka. Soha nem szerettem azokat a párokat, akik meg akarják mondani a másiknak, hogy mit és hogyan kellene. Én most kifejezetten örülök, hogy éhes, mert nagyon készültem. Jómagam pedig szeretem azokat a nőket, akik tudnak jót enni és nem csak csipegetnek. Legyen egy nőn mit fogni!*
-Máris tálalok! *Mielőtt kimentem volna a konyhába, még egy csókot nyomtam az ajkaira. Kivettem a hűtőből a tálat és bevittem az asztalra.* -Az előétel hideg gyümölcskrém leves. *Kimertem egy-egy adagot és visszaültem a helyemre.*
-Jó étvágyat! *Mosolyodtam el és egy ideig csak őt néztem. Csak hagytam, hogy szétáradjon bennem ez a jó érzés. Csak akkor kezdtem el enni, amikor ő is belekezdett.*
-Két hét múlva szabadságra megyek. Lesz szabadnapod vagy valami? Ha gondolod megejthetnénk azt a sátrazást! *Soha nem szerettem csendben enni. Én szeretek közben beszélgetni. Na jó, persze nem tele szájjal, annyira vagyok azért jól nevelt. Meg hát mégis azért jött át, hogy beszélgessünk meg egyebek.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 1:34 pm Keletkezett az írás



Elnevettem magamat, amikor azt mondta, hogy kezd félni a szomszéd nénitől.
- Szerintem tőle nem kell tartanod – kuncogtam a kezei között.
- Inkább tőlem tarts – hajoltam oda, és picit, finoman megharaptam az orrát.
- Ki tudja, hogy nem e arra játszom, hogy elvonjam a figyelmedet, amíg a tettes társam kipakolja a lakásodat? – mondtam nagy komolyan, de nem bírtam ki nevetés nélkül. Én annyira még nem ismerem a szomszédokat. A legtöbbet csak látásból. Egy – kettővel már beszéltem is. Will meg nos, a kivétel. Elég jól sikerült az ismeretségünk.
- Aha- nevettem tovább, mert csak most esett le, hogy ez másképp is érthető. Totál véletlenül, de jól sikerült elszólás lett a vége.
Egész nap erre az estére gondoltam, hogy végre itt lehessek már, végezhessek gyorsan a munkával. Ott viszont nem így gondolták, de hajtottam, nem tartottam szünetet, és a mára betervezett dolgokat előkészítettem. Remélem, ha holnap bemegyek, akkor nem azt fogja mondani a csoportvezetőm, hogy ezek nem jók, kezdjem el elölről. Szem előtt tartottam minden információt, amit kaptunk, úgy hogy nagy baj csak nem lesz.
- Csak három? – mondtam színlelt csalódottsággal, de már a gondolatba is belekordult a gyomrom. Erre valamit ki kell találnom, mert rövid időn belül az éhezés, a rossz táplálkozás fog sírba tenni a végén idő előtt. Azt pedig nagyon nem szeretném. De, hogy mi a jó megoldás azt se tudom még. Lehet oda figyelek, hogy a többiek , hogy oldják meg, vagy megkérdezem, mert ez hosszú távon nem igen lesz jó.
Mit ne mondjak, amikor azt mondta, hogy máris tálal, és még meg is csókolt, hát átfutott az fejembe , hogy valami mást is tálalhatna, de nem kapkodunk, ebbe egyeztünk meg. Csak hát az már más kérdés, ha egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy az ágyban is olyan jó e, mint ahogyan csókol, mert azzal nem tudok betelni.
- Nyami – vigyorogtam, ahogy elém került a leves.
Ha belegondolok igazi főnyeremény, nem is értem, hogy nem mászott még rá senki se. Értem , oké ott volt a felesége elvesztése, de annak már 3 éve. Ő meg mondhatni tökéletes fogás: orvos, jól keres, biztos háttér áll mögötte, jó pasi, jól csókol…Már-már azt hiszem, hogy csak valami álomba vagyok, és hogy ez az egész nem is igazi. Csak amikor azt érzem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, akkor valahogy az ellenkezőjét érzem.
- Jó étvágyat – kívántam én is neki, majd belefogtam, és már az első kanál után csak hümmögő hangot tudtam kiadni. Finom volt nagyon is. Egyszerre volt édes, és savanykás.
- Hm? - néztem fel a nagy falásom közepette, majd megtöröltem az államat. kicsit vagyok csak éhes.
- Két hét múlva? Most van egy nagyobb projektünk előkészületbe, és ha elfogadják, akkor belekezdünk. De először úgy is a festők, kőművesek mennek, mi csak utána, de talán egy 3,4 napot megtudok oldani – azt hiszem menni fog, de majd valamit kitalálok, ha más nem, akkor viszek magammal munkát, amit úgy se fog hagyni megcsinálni, vagy is remélem, de legalább a lelkiismeretem békében lesz, hogy én megpróbáltam.
- De ugye tudod, hogy előtte el kell jönnöd velem vásárolni, mert túra felszerelés híján vagyok, még egy rendes cipőm sincs, bár ha viszel a nyakadba, akkor jó lesz bármi – vigyorogtam rá, majd közben visszatértem a leveshez.
- Aztán ott van még a , na várj mi is kell oda pontosan? – néztem rá kérdőn, mert azért kicsit bajba vagyok azzal kapcsolatban, hogy mire is lesz szükségem nekem ez alatt a sátrazás alatt. A barátnőim szerint tuti egy szexi fehérneműre.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 2:49 pm Keletkezett az írás



-Tőled? *Nevettem, ahogy harapdálni kezdett. Még hogy tőle félni... Harapdáljon csak, az alvó oroszlánnal játszik. Csak ő ezt még nem tudja. Szeretem én, ha harapdál ilyen pajkosan. Na de vajon ő szereti az ilyen finom harapásokat? Szinte észre sem vettem, hogy ilyen dolgokon gondolkodok.*
-Ne feledd... látom a házadat... Tudom, hogy oda férfi még ne be nem tette a lábát rajtam kívül... *Nem maradtam adósa a harapással, megcsókoltam, de közben finoman megharaptam az alsó ajkát. Kellenek ezek a kis apróságok, próbálkozások, hogy megtudjuk melyikünk mit szeret. Mert addig oké, hogy megcsókoljuk egymást..nem is akárhogyan, de ennél több kell. Ha még nem is cipelem az ágyba, azért vannak dolgok, amiket így is ki lehet deríteni egy nőről, hogy ha odakerülünk, akkor már ne legyen ebből gond.*
-Elvileg három, de vár egy rakat popcorn is a filmezéshez. És ki tudja milyen finomság lesz még... *Kacsintottam rá pajkosan. Szeretek így játszadozni vele, célozgatni. Tudom, hogy ő valahol már szeretne továbblépni, de ha őszinte akarok lenni, én még nem biztos. Nem azért, mert nem akarom, hogyne akarnám... minden este érzem a vágyat, amikor az ablakból nézem az előadását, amit nekem tart. De nem tudom, nem megy még. Csak remélem, hogy lesz még egy kis türelme. Ezért lenne jó az a tűrázás, elszakadni a megszokott közegből, csak vele.
Elégedetten figyeltem, ahogy enni kezdett. Büszke voltam arra, hogy ízlett neki. Mondania sem kellett, láttam rajta. Ilyenkor nagyon örülök, hogy megy nekem a főzés. Kiegészítjük egymást, ez már biztos. Semmi sem történik ok nélkül, ahogy mondani szokás.*
-Az jó lenne. Én már várom. *Minden tekintetben. Nagyon régen voltam sátrazni, pedig imádom. És ha őt még el is vihetem és megmutathatom neki azokat a csodálatos helyeket, az még jobb lesz. Azok a helyek gyönyörűek és ami még jobb, hogy teljesen lakatlan, nem jár arra senki. Egy kis folyó partján a sátrak... vagy csak sátor? Vajon együtt alszunk? Én azt hiszem örülnék neki, de ezt nem én fogom eldönteni.*
-Hát lássuk csak...egy túracipő biztos nem fog ártani. Hálózsákot szerintem tudok adni. És ott a sátor kérdése... Ha vagy elég bátor, akkor van egy tágas sátram. De ha nem, akkor az is kell. És ha szeretnél folyóban fürdeni, akkor fürdőruha. *Kacsintottam rá vigyorogva. Hát most azt hiszem sok minden el fog dőlni azzal kapcsolatban, hogy miként fog alakulni az a sátrazás.
Közben végeztem a levessel és mosolyogva figyeltem, ahogy eszik. Ha befejezte, akkor olyan megszokásból adtam neki csókot, miközben összeszedtem a tányérokat és kivittem a leveses tállal együtt. Utána jött a következő fogás.*
-A főfogás. Lasagne ala Will Anderson. *Hát igen, mert ez olyan recept, amit a magam kedve szerint alakítottam ki. Nem szokásom elaprózni az adagokat, így neki is pont akkora adagot szedtem, mint magamnak. Aztán visszahuppantam a helyemre.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 6:04 pm Keletkezett az írás



- tőlem – kuncogtam még mindig, és láttam a szemében ,hogy tetszik neki ez a kis játék. Főleg, hogy még bele is megy.
- Hm, most félnem kellene uram? Maga szörnyűséges kukkoló – nevettem ismételten, majd ahogy megcsókolt, és finoman megharapta az ajkamat akaratlanul is nyösszentettem egyet, de nem fájdalmamba. Valahogy ezt sokkal hevesebb pillanatba szerintem még jobban élvezném is.
- Tudod abba nincs igazad, hogy más férfi ember nem tette be oda a lábát. Nem , nem. Tette már be, és úgy szoktam szólítani, hogy …… - mondtam neki nagy komolyan, és vártam a reakcióját. Az arcát látva elnevettem magamat.
- Szóval őt úgy hívom, hogy apu – öltöttem rá nyelvet, és szépen elmenekültem előle és gyorsan helyet foglaltam.
- Hm, akkor ma degeszre ehetem magamat, aztán egy film ,és csoda, ha nem alszom el a kanapédon- hát igen, ezt most nagyon benne érzem a pakliban, bár nem ezt terveztem ma tenni. Viszont nem gondoltam, hogy ennyire fáradt leszek. Emellé még jól be is lakmározom, beülünk a film elé , és onnantól kezdve csak idő kérdése, hogy a fáradtság győzzön felettem, mint bármi más.
- Szeretem a finomságokat – haraptam be az alsó ajkamat, és beleborzongtam a csókba, amit kaptam tőle. Csoda, hogy a papír alapú dolgok nem kapnak lángra körülöttünk. Néha úgy érzem, hogy felgyulladok egyetlen egy csókjától is. Az érintése még tétova és igen csak illedelmes. Nem nagyon kalandozott még el, amit kicsit bánok is. Igyekszem türelmes lenni, mert hát nekem is új ez a randizzunk többet dolog, mert eddig mindig csak hipp hopp és már benne is voltam egy kapcsolatba. Aztán hopp és már kinn is voltam. Eddig a leghosszabb dolog csak egy hónap volt. Menet közbe kiderült, hogy nagyon nem jövünk ki egymással. Olykor szinte öltük egymást, így végül kiadtam az útját.
- Megfogom oldani – jelentettem ki nagyon is komolyan. Amúgy is, ha beindul rendesen ez a projekt, nem nagyon lesz időm. Szóval szerintem előtte megérdemlek egy kis pihenést, főleg vele.
Szépen végig hallgattam, majd első körben felhúztam a szemöldökömet, amikor két sátorról kezdett nekem beszélni. Ezt most komolyan gondolja? Szerintem a meglepődésem az arcomra is kiült. Oké, hogy még nem feküdtünk le egymással, de tényleg képes lenne arra, hogy külön sátorba küldjön? Együtt aludni se lenne képes velem?
- Értem, tehát túra cipő, azt megoldom valahogy. Hálózsákot megoldod te. Fürdőruha nem gond – szépen haladtam a dolgokon sorba, bár nagyon kimérten, és teljesen más hangszínben, mint ahogy eddig beszéltünk.
- Ami a sátrat illeti te képes lennél egyedüli alvásra ítélni? – néztem rá kíváncsian, és valahogy most nem érdekelt, hogy épp ala Will módra tálal valamit.
- Egyedül egyrészt meg fagyna a fenekem, aztán ott kapnék sikító frászt, amikor megmozdulna valami , az árnyékokról nem is beszélve. És hát szeretnék veled aludni – sóhajtottam fel a kis magyarázatom után. Kicsit csalódtam, hogy ő nem gondolt egyből arra, hogy együtt aludjunk. Próbáltam nem kimutatni, aztán, hogy ez mennyire sikerült már más kérdés. Így inkább magam elé vettem a tányért, és némán enni kezdtem.
- Finom - mondtam neki végül, és ettem tovább.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 8:21 pm Keletkezett az írás



-Kukkoló... akkor most feljelentesz? *Szinte suttogtam az ajkai közé. Legszívesebben még eljátszadoztam volna így, évődve. De félő, hogy akkor egy teljesen más irányba indulna meg az este, amit most nem szeretnék. Ma estére mást terveztem. Egy jó kis vacsi, aztán jöhet a filmezés. Tisztában vagyok vele, hogy cseppet sincs velem könnyű dolga. Más férfi már rég rávetette volna magát, de én még nem ezt akarom. Talán neki is furcsának tűnhet, hogy inkább ismerkedünk és szó szerint udvarlok neki. Lehet régi módi vagyok, de nekem ezt tanították. A nőket meg kell becsülni és tisztelettel kell bánni velük. Én azt akarom, hogy ha eljön majd az ideje annak, hogy ágyba kerülünk, akkor az tényleg azért legyen, mert szeretjük egymást és nem azért, mert csak vágyakat csillapítunk.
Szinte tátott szájjal néztem rá, hogy milyen férfi járt nála, amikor kimondta, hogy az apukája.* -Te lány! Ez bosszúért kiált! *Nevettem fel. Ó igen, már egyenesen gondolkodtam azon mivel tudok visszavágni majd. Mi már csak ilyenek vagyunk. De azért arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire mutogatta szüleinek a hálószobájának a kilátását. Biztos meglepődnének az ősök, ha éppen félpucéran nyomatnám a fekvőtámaszokat...*
-Hidd el, hogy nem zavar, ha elalszol. *Tényleg nem haragudnék. Akkor valószínűleg másképpen, de az ágyamba kerülne. Mivel vendégszoba az nincs, az még mindig ugyanúgy áll három éve, ahogy félbemaradt gyerekszobának átalakítás közben. Azzal sem tudom mi lesz... Az az, amit egyedül biztos nem tudnék megcsinálni, az már túl sok. A képek levétele is baromi nagy lelki teher volt, de meg kellett lépnem. Mégsem hozhattam úgy ide, hogy tele a ház Katie képeivel.
Csak figyeltem, ahogy az ajkába harap és őszintén szólva nekem is kedvem támadt ismét harapdálni, de gyorsan megráztam a fejem, hogy arra koncentráljak, ami a feladatom most. Tálalás és evés. No meg a beszélgetés.
És aztán elég volt egy rossz mondat. Pedig nem gondoltam komolyan. Mégis lehűlt a levegő körülöttünk, ami eddig csak úgy izzott. Láttam az arcán a döbbenetet és talán a csalódást is. Hirtelen még az étvágyam is elment. Egy darabig csak néztem őt, ahogy eszik, aztán sóhajtva álltam fel. Még szerencse, hogy ennyi szék van az asztal körül és áttelepedtem közvetlenül mellé a tányérommal együtt.*
-Nem úgy értettem. Minden porcikámmal azt akarom, hogy egy sátorba aludj velem. De nem tudtam, hogy merhetem-e egyáltalán kérni. *Megfogtam a kezét és egy csókot adtam a kézfejére, olyan lovagiasan, ahogy a filmekben szokás. Legszívesebben csapkodtam volna magamat fejbe, hogy miért kellett ilyennek viccelni. Lehet addigra már azt fogja mondani, hogy nem is érdemes rám várni...nem lepődnék meg.
Reméltem, hogy nem veszi magára ezt a kis közjátékot, kár lenne az estéért. Ismét bekaptam egy falatot, de valahogy nem olyan volt, mint gondoltam.. Vagyis de, olyan volt... Csak így, hogy közénk telepedett ez a feszültség, nem volt az igazi...*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 8:55 pm Keletkezett az írás



- Hm, hát nem is tudom, talán sikerül lefizetned valamivel, hogy ne tegyem meg – vigyorogtam rá, de nem sokáig, mert elégé közel voltunk, amit nagyon nem bántam. És annyira jól esett ez a kis huzavona vele, ez a játék, ami minden napi lett számunkra. Szinte felüdülés az egész napos munka után. Lassan tényleg úgy érzem, hogy amikkel anyám traktált annó, azok mind igazak lesznek.
Anya szerint egy érettebb férfira lenne szükségem, aki rendbe tart, oda figyel rám, és leállít, amikor kell. Kezdem belátni, hogy igaza volt, mert Will pontosan ennek a leírásnak felel meg.
- A bosszú nem szép dolog , de ez az arc mindennel felért – mondtam neki, és még bólogattam is hozzá.
Vajon hová fog tartani ez a dolog kettőnk között? Én szeretném megtartani, újabb szintekre emelni, mert jól érzem magamat benne. Azt mondják, hogy egy kapcsolatban változik valami, és benne mi is. Én magamon már érzem a változást, de a kapcsolatunkban nem annyira. Olyan mintha egy ösvényen sétálnánk, amin nincsenek kanyarok, útkereszteződések. És csak megyünk előre megállás nélkül.
- De engem zavarna, mert nem ezért jöttem át – mondtam kicsit durcásan, e azért még hozzá tettem.
- Jó nem zavarna, de nem örülnék neki- helyesbítettem az előző mondatomat inkább, mert igen is örülnék, ha vele aludhatnék, bár nagyon nem az alváson jár az eszem, ha egy fél centi van csak köztünk. Nem tehetek róla, ha belemerülünk a csókokba, akkor érzem, hogy azaz érzés ott van az alhasamba.
Aztán jött a mindent romba döntő kijelentése, amit nem tudom, hogy komolyan gondolt e, viccnek szánta, vagy tényleg csak tétovázik még mindig. Ezek után csoda , ha megfordult a fejembe az, hogy itt ma este semmi sem lesz? Tényleg csak eszünk, és filmet nézünk, aztán szépen ki - ki megy a saját ágyába.
Csak néztem magam előtt a finomságot és eszegettem, miközben lehűlt minden, és tutira nem gyulladna most fel semmi sem. Éreztem, hogy néz, majd láttam a szemem sarkából, hogy megmozdul, és oda ül mellém.
Hagytam, hogy megfogja a kezemet, és csókot adjon rá, és csak néztem nagy szemekkel és figyelmesen hallgattam. Annyira aranyos volt, kedves, szerethető. Most tényleg kimondtam azt az sz betűs szót a fejembe? Tényleg kezdek belezúgni? De most ne ezen elmélkedj Alison, hanem reagálj már valamit arra, amit mondott az istenit.
- Miért ne merhetnéd ezt kérni? Épp csak még meztelenül nem láttuk egymást, és úgy csüngünk egymáson , mint kis majom az anyján. Tudom, hogy neked most furcsa, meg minden, de én szeretnék már egyszer úgy elaludni, hogy hozzád bújok. A kemény válladat párnának használom. Reggel arra ébredni, hogy ott vagy mellettem, egy csókkal ébreszteni. Szeretem a kis üzeneteidet, oda vagyok értük ,de élőben nem lenne jobb? Nem azt mondom, hogy mindig, hanem csak úgy, néha néha, hiszen amúgy is a beosztásod nem engedné meg. Vagy neked ez még túl sok? – néztem rá kérdőn a kis monológom után, még a villámat is leraktam, hogy tudjunk beszélni kicsit, és rá tudja figyelni.

Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 9:56 pm Keletkezett az írás



-Mi az ára, hölgyem? *Imádok vele így cívódni. Nálunk azt hiszem ez a flört. Remélem ez sosem fog megváltozni, mert ez teszi különlegessé a mi kapcsolatunkat. Egyszerűen imádom a pörgősségét. Tudom, hogy fiatalabb nálam, de ez nem zavar, a feleségem is nagyjából annyi idős lenne most, mint ő. Nekem soha nem is voltak előítéleteim a korkülönbség miatt, mert nem dönthetjük el kibe mikor szeretünk bele. Nézzük csak a kollégámat, most jegyezte el a tizenkét évvel fiatalabb barátnőjét. Szeretik egymást, akkor nincs probléma. Soha nem szerettem, ha valaki a társadalomnak akar inkább megfelelni, mint saját magának.*
-Pedig szerintem az édes bosszú sokszor kellemes. *Én alapból nem durva bosszúra gondoltam. Inkább valami pajkosra, amitől az eszét veszti. Mint például nem kap csókot, amikor pedig nagyon vágyna rá. Ó igen. Kicsinyes dolgok, de nagyon idegölőek tudnak lenni. De akkor jó a bosszú csak, ha éppen nem számít rá. Fejben már tervezem is. De gonosz vagyok! De ő már csak ilyennek ismerhetett meg és így fogadott el. Szóval számíthatott is erre.*
-Mi lenne benne olyan rossz? Felemelnélek és ágyba tennélek egyszerűen. Aztán melléd heverednék és csak nézném, ahogy alszol. *Mosolyodtam el, hogy oldjam a feszültséget. Hát igen, képes lennék elnézni, ahogy az igazak álmát alussza. Biztos furcsa lenne, hogy valaki velem alszik. De talán pont ez az, ami hiányzik az életemből? Mi bajom lehetne belőle, ha megpróbálnám? Lehet az elején itt is lemerevednék, de bízok Alisonban.
És ha már itt tartunk, mindketten mintha ledermedtünk volna egyetlen egy hülye mondatomtól. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Mégis annyira elmúlott az egész vacsora varázsa. Sikeresen megöltem a hangulatot. De mire is számítottam magamtól? De elhatároztam, hogy valamiféleképpen helyrehozom. Ezért is telepedtem le mellé. És ő, mint mindig megértő volt. Tudom, hogy igaza van. De nekem akkor sem megy ilyen könnyen a dolog.*
-Őszintén? Nem tudom. Annyi mindent megváltoztattál körülöttem, de ne aggódj! Jó értelemben! Mit szólnál a következőhöz? Kihúzom azt a kanapét, szépen teleszórjuk párnákkal meg takarókkal. Szépen te befészkeled magad és választasz a halom filmből, és ott fogyasztjuk el a desszertet. Ha elalszol, az sem baj. Ha pedig történik valami, akkor történik. Ha nem, akkor nem. Jól hangzik? *Csak néztem azokat a csodás szemeit és óvatosan megsimogattam az arcát. Én most ennyit tudok ajánlani. Amíg oda nem kerülünk, nem tudom, hogy készen állok-e arra, hogy egy szinttel feljebb lépjünk a kapcsolatunkban. Hogyne kívánnám, esténként szinte fájóan is, amikor az ablak előtt mutogatja magát nekem. De most itt.. lehet félek kicsit. De ha úgy mond elfajulnának a dolgok, nem biztos, hogy leállítanám. Férfiból vagyok azért és nem egy darab kőből.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Júl. 12, 2017 10:43 pm Keletkezett az írás



- Az ára? Ha én azt megmondom – kuncogtam el magamat. Tudtam volna rá mit mondani, vagy tenni, de nem akartam letámadni, mert azért még mindig benne van azt hiszem a könnyűvérű nöcske , pedig hát már egy ideje így együtt vagyunk. Bár megmondani se tudom, hogy mi is a pontos meghatározása a kapcsolatunknak. Addig stimm, hogy együtt vagyunk, de hogy most járunk, vagy nevezhetjük e magunkat párnak, na azt nem tudom megmondani. De jó lenne tudni. Nem is tudom milyen definíció van mér erre, vagy van e egyáltalán.
- Valaki, ma nagyon nem bír magával Bosszú uraság - pöccintettem meg kicsit az orrát. Na nem mintha én bírnék magammal, de ezt váltja ki belőlem, és ezt élvezzük szerintem mind a ketten. Kíváncsi leszek, hogy ha tartósabban esetleg együtt leszünk megmaradnak e ezek a dolgaink. Jó lenne, mert akkor biztosan nem mondhatnánk azt, hogy unalmas a kapcsolatunk.

Szépen elmondtam a kis mondókámat, felsóhajtottam a végére. Tudom türelem, türelem, és ő teljesen más, mint az eddigi pasijaim. Idősebb is, ami nem gond, de lehetnek korbeli szokás különbségek. És, ha egyszer az ember lánya ahhoz van szokva, hogy pif paf , most meg csak hoppácska, akkor türelmetlen, kívánós, kicsit akaratos lesz.
És akkor azt mondja, hogy nem tudja, erre csak fújtam egy nagyot. Ha ő nem tudja, akkor én honnan tudjam? De most tényleg.
- Ennek örülök, már mint, hogy jó értelembe – mosolyodtam el picit, és még mindig őt néztem, ő meg engem. Furcsa így beszélgetni a dolgokról, amikor cselekvéshez van szokva az ember. De persze anyámnak lemerem fogadni, hogy megint igaza lesz ezzel kapcsolatban.
- Van desszert is? – nézte rá kíváncsian, majd felálltam, és addig helyezkedtem, hogy az ölébe tudjak ülni. Szükségem volt most erre, az érintésére, hogy még közelebb legyek hozzá. A végén oda fajulunk, hogy a levegőt fogja jelenteni nekem , és akkor már vissza is tértem az Sz betűs szóra.
- És vihetem a saját takarómat?- pillogtam rá, és a tarkóját cirógattam.
- Tudod én nem bánok semmit sem, ha alszunk azt, se nem alszunk azt se. Csak szeretnék kicsit közelebb lenni hozzád, mert úgy érzem, hogy még mindig tartasz egy fajta távolságot, én pedig nem tudom, hogy mit szabad vagy mit nem, mert félek attól, hogy megfutamodsz. És nem szeretném – motyogtam halkan, a végére pedig még el is bújtam a nyakába.
- Én szeretnék tényleg olykor veled aludni, vagy csak átmászni hozzád este tévézni, aztán ha megunsz kidobhatsz. Csak legyünk kicsit így mindig – továbbra is halkan beszéltem, és már így is nagy merészség és szokatlan dolog tőlem, hogy beszéddel irányítom a dolgokat a helyes mederbe, mert inkább voltam eddig a tettek embere, de Will esetében mindent vagy ötször átgondolok.
- Megyünk filmezni? – csaptam át hirtelen más témába.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Júl. 13, 2017 11:59 am Keletkezett az írás



*Tudom, hogy nem olyan vagyok, mint a legtöbb férfi. Lehet az lenne a helyes, ha ma megdönteném, de nekem nem ez a tervem. Mai világba akkora szerepet kap a szex, hogy az igazi értékek elvesztik a jelentőségüket. Nem mondom én, fontos, de nem annyira, hogy sutba vágjak minden értékrendet. Ha eljön az ideje, akkor meg fog történni, de nem akarok semmit előre eltervezni. Annyi mindent csináltunk már együtt, hogy nevezném magunkat már párnak is azt hiszem. De talán lényegtelen is minek nevezzük magunkat, együtt vagyunk és ez a lényeg.
Sejtem, hogy Ali nincs hozzászokva ahhoz, hogy két találka után nem viszi valaki ágyba. De majd rájön, hogy így sokkal jobb lesz. Sokkal jobban fogja élvezni, mert kivárta, megdolgoztunk érte. Azt is tudom, hogy nehéz elfogadnia, hogy még én magam sem tudom mire állok készen és mire nem. Elmagyarázni ezt nem lehet. Majd meg fogja érteni.*
-És van egy rossz hírem.. én bizony szeretek beszélgetni... *Mosolyodtam el. De tudhatta már ezt az elmúlt találkák óta. Ha megfelelő a partner, akkor órákig képes vagyok vele beszélgetni akármiről. És szerencsére Ali még vevő is rá, szóval jól kijövünk.*
-Bizony van desszert... *Csak figyeltem, ahogy az ölembe ül, én pedig átöleltem a derekát és néztem a szép szemeit.*
-Persze, hogy hozhatod. Ott van az egyik fotelban. De meg kell mutatnod mitől olyan különleges az a takaró. *Szinte már elképzeltem, ahogy egy takaró alatt kuporogva nézzük a filmet. Igen, nagyon hiányzott már, hogy legyen valaki az életemben, akivel csak úgy lehetek egy hosszú nap után. Talán sikerült megtalálnom, aki képes új értelmet adni az életemnek? Reméltem, hogy igen. Persze még hosszú út áll előttünk, hogy a sok fóbiámat leküzdjük.*
-Nem fogok megfutamodni, ígérem. *Mosolyogva simogattam meg a hátát, ahogy a nyakamba bújt, hogy megnyugodjon kicsit.* -Nyugodtan tegyed azt, amit szeretnél, ne agyalj azon, hogy mi lesz. Nem fogok eltűnni. Bármikor átcsattoghatsz hozzám. Azt nem ígérhetem, hogy nem lesznek már lefagyásaim, de szeretnélek magamhoz ölelni a tévé előtt. És hékás! Soha nem dobnálak ki! *Sok mindenben kétségek gyötörtek, de ebben az egyben biztos voltam, hogy megmutatom neki milyen is voltam azelőtt. Remélem lesz hozzá türelme és kitartása.*
-Naná! *Vigyorogva fogtam meg és emeltem fel, nem tettem le. Csak a nappaliban eresztettem le a földre, hogy megcsináljam a kanapét. Gyorsan kihúztam és az ágynemű tartójából kidobáltam azt a négy-öt párnát, meg egy takarót. Bőven elég lesz, mert ott a fotelban az ő pokróca is.*
-Ez kész is! Ott vannak a filmek a polcon, válassz egyet. Én pedig hozom az első desszertet. *Kacsintottam rá. A konyhában egy tálcára kitettem két adag tiramisut, meg a két nagy tál popcornt. Egyik vajas, a másik sós. Odabent letettem a kanapé melletti kisasztalra és ledobtam magam a kanapéra.* -És meg is jöttünk, tiramisu gyümölccsel bolondítva. *Nyújtottam felé az egyik tányért, ha elhelyezkedett mellettem.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Júl. 13, 2017 8:48 pm Keletkezett az írás



Ha belegondolok, hogy mit élt át megértem. De nem élhet örökké úgy. Nem lehet csak ilyen , majd nem, hogy felületes a kapcsolatunk, mert én annak szeretném nevezni. Jó tudom, hogy nem a szextől lesz valami kapcsolat, vagy valakik egy pár. De hogy a fenébe ne vágynék rá, amikor látom minden este félmeztelenül tornászkodni. Vagy, ha hozzá bújik és megcsókoljuk egymást, a szívem kiugrik a helyéről.
Ez az esti mókázás is, ami szokásunkká vált valami pótlék. Legalább is nekem biztos. Ez nekem valahogy biztosíték arról, hogy igen is akar engem, mert amúgy nem ülne ott csillogó szemekkel, amikkel szinte érzem ,hogy felfal.
- De ,ha beszélgetünk, akkor nem rémisztjük el az állatokat? Bár ,ha belegondolok ez nem is olyan rossz dolog – nevettem el magamat. Kicsit tartok ettől a sátrazás dologtól, de amíg Will ott van tudom, hogy nem lesz baj. Szeretek sétálni, meg minden, de nem tudom, hogy fog ez kinézni. A végén lehet vihet a nyakába. Ezt viszont, ahogy elképzelem nem bírom ki nevetés nélkül.
- Majd ha túl sokat beszélsz, akkor betapasztom a szádat – öltöttem rá nyelvet, mert megérdemelte. Lehet kissé gyerekes dolog, de a távolból kiváló cukkolási lehetőség.
- Szuper, szeretem a desszertet – néztem rá nagy komolyan, legalább kicsit oldottuk a kialakult hangulatot, ami igen csak hideg lett, és zavaros. Nekem is szükségem volt arra, hogy oldjuk ezt, mert amúgy lehet csak ülnék a saját székembe, nézném és turkálnám a tányérom tartalmát. Így viszont átültem az ölébe, hogy közelebb lehessek vele, belsőségesebb legyen a beszélgetés, na meg nem utolsó sorban szükségem volt az érintésére.
- Semmi különlegessége nincs …még – tettem hozzá a kis szócskát kis szünet után, mert amúgy csak a pihe puhasága miatt szeretem ezt a takarót, és ma úgy éreztem, hogy talán más dolgot is hozzá kapcsolhatok.
Azon, hogy nem fog megfutamodni elmosolyodtam, és belecsókoltam a nyakába jutalom képpen.
- Csattogni nem fogok, de átriszálni annál inkább – suttogtam szinte a fülébe, hiszen ott volt az orrom előtt, így kicsit meg is fújtam.
- Majd kiolvasztalak, ezt pedig én ígérem meg – mosolyodtam el picit, és felnéztem rá, hogy lássa, tényleg így is gondolom.
- Remélem is, mert aztán a szomszéd nagyokat pislogna, ha kiraknál egyszer csak. Na meg hát én magam is jobban örülnék annak, hogy ha maradhatnék, és nem tanulnék meg repülni.
Majd nem felsikkantottam, ahogy felállt velem hirtelen, és gyorsan átkaroltam a vállát, hogy megkapaszkodjam. Aztán csak ott álltam, amíg ő pakolászott, néztem mit csinál, kíváncsian pislogtam rá, aztán az ágyra, aztán a filmek irányába. Így oda is lépkedtem, és keresgélni kezdtem.
- Neked honnan van ennyi horror filmed?- kérdeztem kíváncsian, majd választottam egyet,amit még nem láttam.
- Első? – koppant le a dolog így utólag, hogy mit is mondott. Lesz második ezek szerint? A végén tényleg a kaja kóma fog nyerni.
- áááá, ez istenien fest- vigyorogtam fel rá, majd felmásztam az ágy túlsó felére, és megütögettem magam mellett a helyet, és tartottam a kezemet az édességért.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Júl. 13, 2017 9:35 pm Keletkezett az írás



*Hozzátartozik az egészhez, hogy nagyon is vágyom rá. Ő csak azt látja, hogy csillogó szemekkel bámulom esténként az ablakból, de azt már nem, hogy milyen nehezen tudok elaludni után. Lassan itt az ideje beismerni, hogy három évnyi cölibátus után, felébredt bennem a vágy, hogy megkapjam őt. De közben pedig bűnösnek éreztem magam, hogy meg akarom kapni, mintha ezzel valami árulást követnék el. Baromi nehéz, mintha két szék közé a földre esnék. De ha egyszer is csak ránézek Alisonra, ismét elkap a vágy. Próbáltam ezért lassítani, hogy ismerjük meg egymást. Ha megkérdeznék sem tudnám arra a választ, hogy mikor van itt az ideje...*
-Azok az állatok jobban félnek az embertől, mint te tőlük! *Nevettem el magamat. Majd meglátja milyen lenyűgöző látni, ahogy a végtelen kék ég alatt nagy csapatokban ugrálnak a kenguruk. Azt a vidéket még nem lakta be ember, ezért szeretem. Olyan nyugodt, csöndes minden ott.*
-És mivel tapasztod be a számat? *Kérdeztem tőle vissza vigyorogva. Ha azokkal a telt, formás ajkaival, akkor nincs ellenemre. Azoknak bármikor alávetem magam.
Felsóhajtottam és szinte beleborzongtam abba, ahogy a nyakamba csókolt. Nagyon régen éreztem ilyet. Még ha nem is tudja, most az alvó oroszlánnal játszik. Másoknak apró gesztusok, érintések..nekem annál sokkal több...*
-Megmentesz te engem... *Igen, ő határozottan olyan, aki ki fog olvasztani. Már egy apró kis érintése is elég ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Nem is sejtheti, hogy mit tesz velem. Életre kelt. Felolvasztja a halottnak hitt érzéseim.
A szobába könnyen vittem, pillesúlyúnak éreztem. Talán a sok fekvőtámasz miatt. De szerencsére a kanapéval nem kell sokat szöszölnöm, könnyű kinyitni és kényelmes is.*
-Hát mondtam, hogy az egyik kedvenc műfajom. *Még egyedül is szeretek horrort nézni. Én már nem félek utána egyedül. Sz elmúlt években volt, hogy csak filmnézés közben tudtam elaludni.*
-Bizony az első. Hamarosan jön a következő desszert. De ha kíváncsi vagy rá, akkor csak szólj és jön.*Kacsintottam rá, ahogy mellé telepedtem a kanapén. Lassan kezdődött a film is és viszonylag hamar lapátoltam be az édességet. Hát enni mindig is tudtam sokat. Az üres tányért letettem a kisszekrényre és kényelmesen helyezkedtem el. Szépen magunkra terítettem Ali kedvenc plédjét. Amint végzett az ő adagjával, lazán karoltam át és a kezemet a hasán nyugodott. Egy ideig csak a filmet néztem és fel sem tűnt, hogy önkéntelenül lassan cirógatom közben már a hasát lágyan. De mint valami varázsütésre feltűnt, hogy mit csinálok, de nem hagytam abba, hanem még rá is tettem egy lapáttal és most én csókoltam bele az ő nyakába.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Júl. 14, 2017 8:18 pm Keletkezett az írás



Kíváncsi vagyok, hogy milyen meglepi van még, mert nem rukkolt elő a második desszerttel. Szívesen nyaggatnám, de türelmesen szépen kivárom a dolgot. Ahogy az ominózus kirándulást is ki kell várnom, amitől kicsit tartok, de hát nem lesz gond. Mondjuk elgondolkodtatott, hogy fürdőruhára miért is lesz szükség. Hol van itt olyan hely a környékbe, ahol a szabadba lehet fürdeni. Na meg, tényleg, hol fogok tudni átöltözni. Rendbe kapni magamat reggel a kócokból. Ezekbe a dolgokba bele se gondoltam eddig, vagy hasonlókba.
- Gondolod te – nevettem el magamat, majd mint aki megijedt oda bújtam hozzá.
- Látod , látod, rémisztőek – kuncogtam, és öleltem tovább.
- Hm, mivel is? Á, meg is van, vastag ragasztó szalaggal , de olyat hol is lehet kapni? – néztem rá nagy elmélyülten gondolkodva.
Sokkal jobb volt így, mint előtte azzal a fagyos levegővel, habár annak is meg volt a utóvarázsa, amikor oda jött , én meg átültem az ölébe. Az a pár pillanat olyan bensőséges volt, és valódi, még akkor is, ha nem épp viccelődünk épp.
- Ennyi horror látván nem is tudom …- néztem meg alaposan.
- Lehet még se jó ötlet veled kettesbe a kietlen pusztába menni – nevetem el magamat, majd odakúsztam hozzá és loptam egy csókot, hogy tudja nem gondoltam komolyan a kijelentésemet.
- Ennyi kaja után csoda lesz, ha nem alszom el már a film elején. El fogsz kényeztetni a végén, és megállás nélkül süthetsz, főzhetsz – egyszerű kijelentés, még is sokat sejtető, mivel szeretném, ha főzne nekem ilyen finomságokat, mert igen csak jól főz.
- Egyelőre együk meg ezt, kis pihi, és jöhet a következő – vettem el a finomságot, és megkóstolás után jóízűt hümmögtem jelezvén, hogy mennyire ízlik. Szépen eszegettem, közbe néztem a filmet, és befészkeltem magamat az ölelésébe miután leraktam a tányért.
- Ez isteni volt – dicsértem meg most már szavakkal is, és kapott az állára egy puszit, mert ebből a szögből most azt értem el.
Nem tudom mennyi idő telt el, de azt vettem észre, hogy egyesek a hasamat cirógatják, ami pont elég volt arra, hogy teljesen magára vonja a figyelmemet. Néztem a filmet, de nem épp láttam is a történéseket, hát, amikor még a nyakamba is csókolt. Egy nagyobb adag levegőt fújtam ki, majd újra rendeztem a fekvő helyzetemet. Félig meddig Will ölébe feküdtem, de a keze továbbra is ott tudott játszadozni, ahol eddig. Viszont így az én kezem is tudta az ő karját simogatni, cirógatni, majd azon kaptam magamat, hogy nem a filmet néztem, hanem őt.
- Mi a második desszert? – kérdeztem kicsit rekedtes hangon, és még mindig őt néztem.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Júl. 14, 2017 8:57 pm Keletkezett az írás



*Ha még soha nem túrázott, akkor biztos furcsa lesz neki. De erről szól ez az egész. A természetben, a legtöbb modern kori vívmánytól távol. Igen, odakint még a borotválkozás sem egyszerű, de megoldható. Egy kis tükör sok mindenre használható. Nekem megvan még valahol a garázsban a saját kis túrafelszerelésem. Meglátja majd Ali is, hogy ennek megvan a maga bája. Csak mi ketten, egy kis gázzal működő tűzhely, egy kis grill...és nagyon is hangulatos tud lenni.*
-Ne aggódj, majd én megvédelek! *Nevetve öleltem magamhoz. Azért ezt előre elképzelem. Bármilyen kis neszt hall, máris ugrik majd a nyakamba. De bánni fogom? Nem hiszem. Majd megnyugszik és élvezni fogja. Őszintén szólva várom már, hogy egy sátorba legyünk összezárva.*
-Szalaggal? Hát én másra számítottam. *Biggyesztettem le a számat tettetett szomorúsággal. Nincs értelme tagadni, hogy már az első csókunknál rabul ejtettek az ajkai. Olyan formásak, teltek, falnivalóak.*
-Jól is teszed, rettegj tőlem! Majd amikro legkevésbé számítanál rá, akkor elkaplak, megkötözlek és egy életre megtartalak szexrabszolgának. *Tudom én is ugratni őt. A hülyeségért egyikünknek sem kell a szomszédba menni. De azért az elképzelés vicces, mert még úgy nem értem hozzá.
De olyan kellemes volt csak úgy magamhoz ölelni őt a takaró alatt és nézni a filmet. Bár elég gyorsan átcsapott valami egészen mássá. Cirógattam és a nyakát csókoltam, ő pedig helyezkedett és cirógatni kezdett. A film teljesen lényegtelenné vált. Csak egymást néztük és cirógattuk a másikat.*
-Szóval a második desszert.... *Mosolyodtam el pajkosan. De nem távolodtam el tőle túlságosan. Csak éppen annyira, hogy felültem kicsit és szép nyugodtan gomboltam ki az ingem és szabadultam meg tőle.* -Itt az utolsó fogás... *De ezúttal nem mellé dőltem vissza, hanem fölé támaszkodtam. Egy kicsit csak elnéztem, ahogy alattam fekszik, aztán lecsaptam az ajkaira. Határozottan ezt akartam tenni. Abban a pillanatban, ahogy közel került ma hozzám, minden maradék önuralmam köddé vált. Ő piszkálta az alvó oroszlánt, ami most felébredt. Egy idő után a hátamra fordultam és a mellkasomra húztam, viszont az ajkaitól nem szakadtam el egy pillanatra sem, hanem magamhoz öleltem. Kezem már a felsője alá csúszott be, annak ellenére, hogy nem akartam kapkodni. De ilyen közel hozzám...ő, akit kezdek nagyon is szeretni? Most már határozottan meg akartam kapni és ennek azt hiszem ő is érezhette kézzel fogható jelét.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Júl. 15, 2017 11:18 am Keletkezett az írás



Valahogy tényleg nem ment ennek a sátorozásnak az elképzelése. De amíg tudom, hogy Will nálam tényleg többet tud erről, és remélem, hogy nem csak úgy tesz, addig nincs gond. Bízok benne, hogy ő mindent megold, én meg majd csak megtanulom. Maximum tanúságos lesz számomra ez a kirándulás, és rögtön ki is fog derülni, hogy akarok e belőle ismétlést. Amiből akarok az biztos, hogy Will jelenléte, érintése, csókja.
- Te lenni Tarzan , én lenni Jane- kuncogtam, mert ez valahogy viccesen hangzott így, meg amúgy is az.
- Szalaggal- biztosítottam újra e felől, hogy mivel is fogom a száját betapasztani.
- Hm, másra? – néztem rá kérdőn.
- Talán, de csak talán találhatok más megoldást is – néztem a biggyesztett száját, majd a kezemmel vigyora húztam azt.
- Hm, szép vicsorgás – nevettem el újra, majd kissé lefagytam, amikor azt mondta, hogy elkap,és szex rabszolgának tart. Már csak azért is, mert egyrészt nem feltételezek róla semmi rosszat sem, más részt viszont semmi olyan nem történt még köztük. De azért igyekeztem nem túlságosan lefagyni, de tutira kiült az arcomra a meglepetés.
- Ahhoz előbb bizonyítanod kell, különben a rabszolga megtalál szökni – azon voltam, hogy ne vegye komolyan a dolgot. Nem azért, mert féltem ,hogy bármi is történik. Vagy kötelező bizonyítani. Remélem nem érti félre itt a nevetgélés közepette. Egyszer ez lesz a végünk. Hülye ugratjuk egymást, és a végén lesz egy óriási félre értés, amit bogozhatunk majd ki.
De egyelőre minden rendben van. A kis hidegséget is elrendeztük, és most már a takaróm alatt nézzük a filmet. Vagy legalább is néztem volna, ha Will nem vonja magára a figyelmemet már a cirógatásával is. Valahogy kiesett a hely, idő , az addigi cselekvés sorozat, amikor közölte, mi a második desszert. Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni, mert erre valahogy nem számítottam. De ,ha most ezt így elkezdi hol lesz a megállj, és mi értelme volt az asztalnál lévő incidensnek?
- Meg…fogsz…fázni….- válaszoltam kissé akadozva neki, mert nem elég ,hogy félmeztelenre vetkőzött, amit eddig csak a hálók ablakaink csodálhattam csak. Ahogy felém magasodott, és támaszkodott, akaratlanul is nyúltam, hogy segítsem azt a támaszkodást a mellkasát tartva. A bőre forró volt, szinte sütötte a kezemet, ahogy az ajka is. Mellkasát támasztó kezemen lazítottam, és inkább átvándorolt a vállára, majd a nyaka köré fontam a kezemet , és úgy forrtam össze vele.
Minden érintése, csókja perzselt, és megmozdította azt, amit mindig is. Egy pillanatra se szakadtunk el egymástól, még akkor se, amikor átfordult velem együtt, hogy változzon a felállás.
Amikor végre kicsit levegőhöz jutottam kipirult arccal pihegtem, és a homlokáénak támasztottam a sajátomat kis időre, majd felálltam a derekán, és nem lehetett nem észrevenni egy bizonyos dolgot.
- Nem mondtam még, de én is hoztam valamit – vigyorodtam el, majd a kezét megfogva, ami már amúgy is a blúzom alatt volt kezdtem el felhúzni, hogy vegye csak le bátran rólam azt. Kicsit belegondolva vehettem volna fel valami szexisebbet, de azokat már majd nem mind látta, bár azt hiszem ez teljesen lényegtelen lesz, ahogy érzem, hogy mi van rajtam.
Ha lekerült rólam a blúz, akkor szépen visszafeküdtem, és az ajkát kezdtem kóstolgatni, majd a füléhez hajoltam.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? – kérdeztem suttogva, tényleg alig hallhatóan, mert az agyam egy szegletében még éreztem azt a bizonytalanságot, amiről nem rég még szó is volt. Amíg viszont a válaszára vártam, akarva akaratlanul is hol a nyakába csókoltam bele, hol az állát csókoltam végig.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Júl. 15, 2017 6:29 pm Keletkezett az írás



*Ez a kis civódásunk egy teljesen új világot nyitott meg előttem. Persze azelőtt volt humorérzékem, nem is kevés, de ez teljesen más volt. Egy kívülálló talán gyerekesnek titulálhatta volna ezt a viselkedést, de nem érdekelt más. Csak az, hogy mi ketten itt vagyunk és jól érezzük magunkat. Nagyon régen nem engedtem meg magamnak a jókedvet.*
-Másra bizony... *De nem tudtam tovább folytatni a tettetett szomorkodást, mert a puha ujjaival valami mosoly félére húzta a számat, amitől elkapott a nevetés. Hogy lehetünk mi ennyire lököttek, te jó ég....* -Most már látod, hogy szép egészséges fogsorom van... *Játékosan csattintottam egyet az orra felé.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy lefagyott a kijelentésemtől. Sejtettem, hogy ez lesz és magamban jót is mulattam, hogy sikerült megdöbbentenem.* -A rabszolga majd rájön, hogy megéri várni. *Vigyorogtam és megcsókoltam. Most azt érzem, hogy soha nem lesz elég a csókjaiból, az érintéseiből. Persze én már tudom, hogy idővel mérséklődik ez az érzés, de akkor is mindig mennyei lesz a szeretett társ közelsége. Van már ebben tapasztalatom.
Láttam Alin a döbbenetet, amikor vetkőzni kezdtem. Tudtam, hogy erre nem számított, de én sem. Nem tudtam előre, hogy mire fog rákényszeríteni a vágy. Érezni akartam a finom érintését a bőrömön is. Azt akartam, hogy ne csak távolból, az ablakon keresztül nézhessük egymást. Hanem itt és most is láthassuk és érinthessük egymást.*
-Majd felmelegítesz a pléd alatt! *Mosolyodtam el, ahogy megéreztem a kezeit a mellkasomon. Hihetetlen finom volt érezni ezt az egyszerű kis érintést is. Imádtam az érzést, ahogy hozzám simul karcsú teste. Most tudatosul csak bennem, hogy már legelső este óta, mióta figyeltem az ablakból, csak ezt akartam érezni. Csak a levegőt kapkodva tudtam mosolyogni, amikor a homlokát az enyémhez támasztotta.
Kíváncsian néztem, ahogy a derekamra telepszik. Szinte felizzottak a szemeim, amikor levettem róla a blúzát. Éhesen ittam magamba a látványt és simogattam, ahol csak értem. Olyan makulátlan, olyan tökéletes. Megöl a közelségével.
Hogy biztos akarom-e? Ennél semmiben sem voltam biztosabb.* -Szerinted? *Csípőmet mozdítottam, hogy érezze azt a vágyat, amit bennem ébresztett és ezzel egy időben egy laza mozdulattal szabadítottam meg a formás kebleit takaró fehérneműtől, aminek a helyét szinte azonnal a kezeim vettek át.*
-De nincs itthon semmi... *Céloztam arra, hogy egy árva darab óvszer sem árválkodik itthon. Nem így készültem a ma estére, azt hittem képes leszek megtartani a maradék józan eszemet.. hát tévedtem. De ha ezen fog múlni, hogy nem kaphatom meg, akkor a fejemet a falba verem. Nem mintha az első ennyi év után nagyon hosszúra nyúlna, de hát akkor is... Majd megveszek érte. Tekintetemmel is szinte felfalom, ahogy a teste látványát iszom magamban és simogatom közben, ahol csak érem. Élvezem az apró csókjait a nyakamon, ha lehet még jobban felkorbácsolja a vágyaimat csak.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Júl. 15, 2017 10:43 pm Keletkezett az írás



- Hm, nem kell fogorvoshoz menned- állapítottam meg, de legalább most már nem lógatta az orrát, cserébe viszont majd nem leharapta az enyémet.
- Hm?- néztem rá kíváncsian. Ez igen csak sokat sejtető volt, hogy megéri várni. És igen csak kíváncsivá is tett. Ha eddig nem forgattam teljes bizonyossággal, hogy ma este történik valami, főleg a kis beszélgetésünk után, hát most teljesen máshogyan vélekedek róla. Főleg, hogy neki vetkőzött. Will most vagy megörült, vagy csak azért is megteszi velem, vagy nem tudom milyen indíttatásból kezdett neki a dolgoknak.
Egy ideig csak szemlélő voltam, aztán bekapcsolódtam a dolgokba, de volt egy kis bizonytalanság is még bennem. Viszont ezt a sorozatos csóktámadás elsöpörte egy kicsit a fejemből, vagy inkább félre.
- Bármikor – válaszoltam neki a plédes dologra. ÉS szerintem, ha így folytatjuk, akkor tényleg kedvenc takaró lesz belőle, mesével.
Pihegtünk kicsit , majd most már megakartam bizonyosodni arról, hogy akarja a dolgot, így felültem a derekára, és gyorsan le került rólam a blúzom, a kérdésem után pedig a melltartóm is. Amit pedig éreztem, hát …tegyék még mellé a simogatást, és hogy rögtön a melleimre markolt, hát…. ez már egyértelművé tette számomra a dolgokat. Lehajoltam és megcsókoltam válaszul, amibe bele is borzongtam, mert akár hogy is, igen egyértelmű egyre jobban, hogy mennyire is akar. Bár ezt be lehet tudni annak is, hogy szerintem rég volt nővel így. De azért remélem, hogy inkább miattam, és azért, mert velem akar lenni.
Elnevettem magamat, amikor azt mondta, hogy nincs itthon semmije sem, majd a füléhez hajoltam.
- Nincs rá szükség, szedek tablettát – más pasijaimnál szerettem a dupla védelmet, de vele nem akarok. Vele rendesen akarok lenni, mindenféle óvszer és egyéb nélkül. Érezni akar, őt akarom, nem valami egyebet. Mondatom végén finoman megharaptam a fülcimpáját, majd a nyakát csókoltam meg, onnan az ajkára tértem, az állára, és végig a mellkasán.
Kezem a nadrágja szélével játszott, de csak játszottam, nem tettem lépéseket, inkább vissza indultam az ajkához és hozzá préseltem magamat.
- Nyami , fini desszert – kuncogtam két csók közepette.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 10:46 am Keletkezett az írás



+18

*Szeretek szórakozni vele. Szeretek úgy csinálni, mintha kicsit visszafejlődtünk volna dedóba. Gyerekesek vagyunk ettől? Lehet! Érdekel erről mások véleménye? Egyáltalán nem! Jól érezzük magunkat és ennyi. Szívesen csipkelődnék én vele így mások előtt is, nem szégyenlem, hogy tudunk gyerekesek is lenni. Bár lehet csak ő az, aki megfiatalít így? Bárhogy is legyen, én örülök neki.
Most viszont cseppet sem gyerekes dologba kezdtünk bele. Vagyis inkább én. Vetkőzni kezdtem és szerencsére ő is belement a dologba. Szinte perzseltek a csókjai és érintései. Csak sóhajtozni tudtam az érintései nyomán. Annyira régen éreztem ilyet utoljára. És most pont ő az, aki ismét ilyen érzésekkel ajándékoz meg. Persze, rá lehetne fogni, hogy azért, mert régen nem voltam nővel. Részigazság, de nekem nem megy bárkivel... És én egyedül őt akartam megkapni most.
Majd felfaltam a tekintetemmel, amikor lemeztelenítettem a felső testét. Pontosan olyan volt, ahogy elképzeltem.. bár nem, még jobb. Muszáj volt simogatnom őt, kényeztetni, ahogy érdemli.
Szerintem hallani is lehetett azt, ahogy egy kő leesett a szívemről, hogy tablettát szed. Meg akarom kapni és már a gondolattól majdnem felnyögtem, hogy minden nélkül érezhetem majd. Ellenben, amikor a fülembe harapott és csókokkal halmozott el, már nem bírtam visszafogni a nyögésemet.
Elmosolyodva fordítottam magunkon, hogy ismét ő legyen alul.* -A legfinomabb desszert .... *És most rajtam volt a sor. Először ajkait csókolgattam, de aztán egyre lejjebb haladtam. Állát, nyakát és formás idomait kóstolgattam. De ez nekem nem volt elég hanem a hasán keresztül folytattam le az utamat. Szórakoztam a nadrágja szélével, de még én sem bírtam sokáig. Lehet kissé nehezen, de türelmetlenül szabadítottam meg az utolsó ruhadarabjaitól is és szinte egy éhes ragadozóként vettem be magamat a selymes combjai közé. Közben viszont a kezeim sem tétlenkedtek és felső testén kalandoztak, még több szenvedélyt ébresztve benne, még több örömöt adva neki. Nem hagyom abba, amíg nem érzem rajta azt a gyönyört, amit adni szeretnék neki.
Amikor pedig eljött ez a pillanat, akkor szép lassan indultam meg felfelé ismét a csókokkal.* -Most pedig készülj...mert megveszek érted... *Finoman haraptam meg a nyakát és már azon voltam, hogy magamat is megszabadítsam a nadrágomtól. Szinte már fájt, annyira meg akartam kapni.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 11:26 am Keletkezett az írás



+18

Kicsit össze voltam zavarodva fejben még mindig, mert valahogy ellenkezője történt annak, amiről beszéltünk. Egyszer azon gondolkodik, hogy 2 sátorba aludjunk, aztán meg már ing, meg blúz nélkül vagyunk, és igen csak elmerülünk egymás kényeztetésébe. De valahogy nem számított egy idő után semmi sem, mert a vágy elsodort minden kétséget. Talán később fog fájni emiatt még a fejem, de most a vágy győzött. Na meg, hogy nem utolsó sorba én már régóta szeretnék vele lenni, nem csak ablakból bámulni.
Ahogy nézett a szemeivel kicsit elkapott a szégyenérzett, és éreztem, hogy elpirulok. Eltakarni lehetetlenség lett volna magamat, mert a keze hol itt volt, hol ott volt, én meg már az érzésektől azt se tudom, hogy jöjjek zavarba most a nézésétől, amivel majd nem hogy megeszik, vagy ki tudja fejbe épp mit művel velem, vagy hagyjam az egészet, és foglalkozzam mással. Hát mondanom se kell, hogy a második győzött.
Minden érintése égetett, és magamba ittam, hogy a vágyam iránta még jobban lángra kapjon, így nem is csoda, hogy akárhányszor megmarkolta, vagy megcirógatta formás idomait megborzongtam, kirázott a hideg, vagy épp egy sóhaj hagyta el az ajkamat.
Elnevettem magamat, ahogy fordított rajtunk miután kiderült, hogy nem kell nekünk ide semmi, mert a védekezésről gondoskodok már jó ideje magam.
- Nem is tudom, hogy bírok enni még ennyi fogás után – kuncogtam, de nem sokáig, mert ajka újra rám talált, és ahogy haladt lefelé úgy hajoltam én is ívbe. Szinte kínáltam neki magamat, és a vállát, tarkóját cirógattam, miközben aprókat sóhajtottam. Majd nem bírtam ki nevetés nélkül, amikor szinte kapkodva vette le rólam a nadrágomat meg mit.
De nem sokáig nevettem, mert azonnal lecsapott rám, ami már nyögésért kiáltott. Tudta mi a dolga, mit kell tennie, és ettől csak még jobban megfeszültem. Hol a vállába kapaszkodtam, hol a kezét, ami rajtam zongorázott, hol pedig a fejem felett kerestem valami kapaszkodóféleséget.
Egyre csak sodrottam , egyre csak gyűlt bennem a vágy, az édes kín, amit szinte ide dobott hozzám. Nem állítottam le egy percre se, mert ez az éhség csak az igazolt abba, hogy amióta elveszítette a feleségét nem volt senkivel se. A tudat pedig, hogy én leszek az első kettős érzést keltett bennem, de a hülye gondolatokat helyét átvette a sűrűsödő nyögések helye.
- Már megvesztél – kuncogtam, és sóhajtottam, és igyekeztem valami módon segíteni rajta, hogy lekerüljön róla a nadrág, és amint összehoztuk ezt az attrakciót szégyen ide vagy oda, de széttártam a combjaimat, hogy közelebb engedjem ,és ajkát kerestem sürgősségi jelleggel, mint aki juthat csak oxigénhez.
- Akarom – suttogtam neki, és végig simítottam a hátán, le a derekára, a fenekére, és már ebbe belenyögtem. Tetőtől talpig az enyém, és a látvány meg magáért beszélt, hogy mennyire szeretne már , és én se akartam húzni tovább az időt. És valahogy az se érdekelt, hogy mögöttünk a filmben épp sikítozott valaki.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 1:50 pm Keletkezett az írás



+18

*Voltak bennem kettős érzelmek, hogy vajon helyes-e ez az egész. Hogy meg fogom-e bánni, hogy nem kellene-e még várni. De ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor tudom, hogy helyesen cselekszem. Remélhetőleg így tudunk egyet előre lépni, ha kicsit csihad bennünk a mérhetetlen vágy. Mert még ha próbáltam fegyelmezetten viselkedni, attól tombolt bennem a vágy, hogy megkapjam. És ahogy most feltárult előttem a teste, egyre jobban akartam.
Éhes tekintettel néztem végig rajta, így nem kerülte el a figyelmem, hogy elpirult. Pedig semmi szükség rá. Olyan tökéletes teste van...minden férfi álma. Karcsú, de nem csontos...mert azt nem szeretem, szerencsére van mit fogni rajta. Ne is változzon meg.
Örömmel ízleltem meg azt az édes helyet a lábai között. Sóhajai, nyögési, keze szorításai, csak még több bizonyítéka volt számomra, hogy jól csinálom, tetszik neki. Pedig még ki kell tapasztalnunk egymás határait, hogy mit szeretünk. Imádtam az érzést, ahogy megremegett és még akkor sem hagytam abba azonnal. Szép lassan csúsztam vissza az ajkaihoz.*
-Te vadítottál meg... *Mosolyodtam el, mikor együtt varázsoltuk le róla a nadrágot. Olyan hívogató volt, ahogy feltárta magát előttem, szó szerint felkínálta magát. Megölt majdnem, olyan gyönyörű, ahogy végignézek rajta.
Határozottan én is akartam. És ahogy végigsimított rajtam, huncut mosoly villant meg az arcomon. Lenyúltam magunk közé és ingerlően simogattam a combja belső felét. Azt akartam, hogy a józan esze messze kerüljön tőle. Hogy emlékezzen erre mindig, hogy mit tehetek vele. De ezzel magamat is kínoztam kicsit, hogy elhúzom.
De azt hiszem mindkettőnk szerencséjére, nem bírtam sokáig. Odaillesztettem magamat és szépen lassan mozdítottam előre a csípőmet. Megremegtem, amikor teljesen körülölelt a forrósága. Nem is bírtam tovább tartani magam és letámaszkodtam mellé az alkarjaimra, így teljesen összesimultunk. Miközben újabb hosszú csókcsatára invitáltam, kezdtem mozogni benne. Belenyögtem a csókunkba olyan leírhatatlanul jó érzés volt. Már most éreztem, hogy ez nagyon rövid menet lesz ilyen hosszú idő kihagyás után. De most csak átadtam magamat annak az édes érzésnek, ami hatalmába kerített. A külvilággal egyáltalán nem törődtem most.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 2:15 pm Keletkezett az írás



+18

Azt szokták mondani, hogy a szex összekuszál mindent, ha az ember nem csinálja, akkor meg az kuszál össze mindent. Mi már az utóbbin túl is vagyunk, az első felén meg hamarosan túl leszünk. Csak abba reménykedem, hogy semmilyen kuszaságot nem fog okozni, vagy lesz hátulütője.
Jelen pillanatban csak élvezni szeretném, és az se érdekel, hogy mennyire voltam fáradt, vagy milyen hosszú napom lesz holnap. Az se érdekel, ha fél éjszaka fenn leszek vele, amíg kényeztetjük egymást. Ő rá ez nagyon is ráfér szerintem, én meg akarom őt. Azt hiszem, ha ez megtörténik, akkor jogosan nevezhetjük kapcsolatnak talán a köztünk lévő dolgot. Vagy barátság extrákkal? Nem, nem hinném. Nem lehet csak az, nem akarom. Talán benne meglelem azt, amit eddig egy pasiban sem, és amúgy is már ha nem is ismerem be magamnak, elindított bennem valamit.
Nem csak azt, hogy nyögjek, és remegjek alatta, habár most ezen van a hangsúly, de én inkább azt mondanám rá, hogy ez a következő fokozat kettőnk között. És ha már ez, felesleges tovább gondolkodnom, na nem mintha tudnék is, mert olyat művel velem ,te jóóó isten.
Próbáltam magamat feltornázni, amíg a lábam között ügyködött, de nem igen ment, meg hát olyan édesen matatott a kezével itt - ott rajtam, hogy vétek lett volna megakadályozni benne.
- Én? – kérdeztem nevetve, de újabb remegés, és nyögés következett csak a látványától. Nem sokat láttam belőle, de az pont elég volt. Semmi dolgom nem volt most az izgatásával, csak meg kell adnom neki magamat, amit készségesen meg is teszek minden szégyenérzet nélkül. Még midig zavarba hozott, ahogy a tekintetével falt, de most én is így tettem, néztem, hogy mivel is kerül hamarosan közvetlen kapcsolatba, és igen csak elégedett voltam a látvánnyal. Nem úgy mint ő, aki teljesen felfal épp szerintem, ahogy itt fekszem alatta meztelenül,
- Ha ezt tudom, akkor meztelenül flangáltam volna esténként – kuncogtam el magamat, majd megremegtem, mert huncut módon a combom belső felét simította meg ahelyett, hogy magáévá tett volna. Csodálom az önuralmáért.
Ajkamat harapdálva néztem, hogy mit művel velem, hogy várakoztat, és ettől meg fogok örülni.
Aztán már jött is. Teljesen ívbe feszültem alatta, ahogy egyre beljebb és beljebb jutott. Lehunyt szemmel, és édes hümmögéssel fogadtam őt, amíg elérte a kívánt helyzetet. Még a lábam felhúzásával is segítettem első mozdulatán. Öleltem, csókjait viszonyoztam, és kezemmel szüntelenül simogattam a hátát, finoman körmeimet is végig húztam rajta. Annyira jó volt , így vele. Csókjai közepette teljesen eszemet vesztettem, és még többet akartam belőle.
- ne fogd vissza magad- suttogtam a fülébe, és megmarkoltam a fenekét. Tudtam, hogy hosszú kihagyás után van, tekintete , türelmetlen vetkőztetése teljesen elárulta, és én megakartam neki adni azt, hogy teljesen megadom magamat, és tegyen velem kedvére ahogy csak akar.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Júl. 16, 2017 4:37 pm Keletkezett az írás



+18

*A szex...hát igen. Sokszor csak a problémát hozza magával, de úgy gondolom, hogy nálunk ez kell nekünk, hogy tovább tudjunk lépni annál, hogy esténként egymást bámuljuk a hálószobáinkból. Meg aztán ennyi idő után miért is ne tehetnénk meg. Felnőtt emberek vagyunk, csak úgy is összejöhetnénk néha. De Alison iránt határozottan többet éreztem, megszerettem. Csak nagyon nehezen ismerem ezt el magamnak, mert félő, hogy megint fájdalom fog érni. De nem lehet örökké így élni. És nem szeretném, ha a tétovázásom miatt megszakadna, ami köztünk van.
Most elégedetten simogattam, kóstolgattam mindenütt, ahol értem. Szükségem volt erre. Már az is maga volt a mennyország, hogy az édes lábai között ízlelhettem, kényeztethettem, miközben kezeim a felső testén kalandoztak. Ha csak ezt tehetném meg neki minden nap, már az is rengeteget jelentene nekem, hogy gyönyört adhatok neki ennyivel. Ahogy a teste megfeszült... Mintha csak játszadoznék a testén. Végülis van benne igazság.
Érzem, hogy zavarban van attól, ahogy legeltetem rajta a tekintetem, de majd hozzászokik idővel. Azt is szívesen elnézném, ha meztelenül grasszálna a házam le-föl, olyan tökéletes. És bármikor elkaphatnám csakúgy itt-ott, amikor kedvem támad.. hmmm... Már magától a gondolattól is megőrülök.
Ahogy egyre beljebb és beljebb kerültem benne, egyre nagyobb élvezet lett úrrá rajtam. És ahogy leereszkedtem, hogy teljesen egymáshoz simultunk, még jobb volt. Imádtam, hogy selymes bőre, az enyémhez súrlódik, ahogy mozogtam benne. Csókolgattam az ajkait, időnként a nyakát is, amikor meghallottam édes hangját. És elég volt, ahogy megmarkolt. Már éreztem, hogy nem bírom sokáig. Egyre követelözőbb és gyorsabb lett a mozgásom. Nagyon hamar lecsaptak rám a gyönyör hullámai. Nyakába temettem az arcom és hangosan nyögtem fel, ahogy egymás után többször is megremegtem. Rövid menet volt, de annál hosszabban lovagolhattam meg a gyönyör hullámait. Éppen hogy csak tudtam magam annyira tartani, hogy ne nehezedjek teljesen rá.
A szívem úgy vert, hogy majd kiugrott a mellkasomból, a levegőt is kapkodtam. Csak nagy sokára tudtam megszólalni.* -Sajnálom... *Suttogtam még mindig a nyakába. Talán többre számított, de mindenképpen többet érdemelne. Akármennyire is kéne, de nem szálltam le róla, nem mozdultam. Csak nagy nehezen emeltem fel a fejemet és egy lágy csókot adtam az ajkaira.*
-Nem akarok elszakadni tőled. *Mosolyodtam el és huncut módon egy egy aprót mozdítottam a csípőmön.*
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Ali & Will - Horror est
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: