»Hétf. Júl. 17, 2017 12:43 pm Keletkezett az írás

+18

Élveztem e, amit csinált? Nagyon is. Akartam e? Nagyon is.
Minden érintése, mozdulata, nézése azt sugallta, hogy akar, és engem akar. És itt és most. Nem láttam most vagy éreztem azt a bizonytalanságot, amit eddig. Mintha eltűnt volna, de inkább arra gyanakszom, hogy a vágy győzött felette. Volt egy pont miután már nem is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, csak élveztem, hogy neki adhatom magamat.
Ahogy egyesültünk elsöpörte a józan gondolkodást mindent, aztán ahogy összepréselődtünk, összesimultunk, az felért minden érzéssel. Ha tudom, hogy ennyire jó vele, ennyire …hmm….
Akkor már lehet rég meztelenül kellett volna flangálnom az ablakba, vagy egyszer csak beállítani egy kabátba, ami alatt a bemutatott fehérnemű van. De ezeket még most is megtehetem majd, főleg most ezután az este után. Előre remegek ezen tettektől, de megakarom tenni, hogy ő meg ezt tegye meg velem újra és újra.
Lehet, hogy csak azért jó ennyire, mert úgy mond kiéheztettük egymást az esti mókázásokkal, de ki a francot érdekel most ez, ha épp nagyon is élvezetes dolgot művel velem.
Egyre csak mozgott, én egyre csak nyögdécseltem, simogattam, finoman karmolásztam, biztattam. Amikor csak értem, és jutott rá lehetőségem megcsókoltam hol az ajkát, hol a vállát. Már épp kezdett nagyon is jó lenni a dolog, amikor gyorsítani kezdett, és remegni.
- Ne sajnáld – szuszogtam válaszul vissza. Én nem bántam, hogy ő hamarabb érte el a csúcsot nálam, nekem így is jó volt. És még jó is, mert nem húzódott el. Lábammal még mindig átkulcsolva tartottam a derekát. Úgy fest, hogy nagyon egy rugóra járt az agyunk, mert egyikőnk se akart eltávolodni a másiktól.
- Én se, de így ….- nyögtem picit fel, mert megmozdította a csípőjét.
- Szóval …. muszáj lesz …. fordulj nagy fiú – haraptam meg picit az alsó ajkát, és már nyomta is magamat felfelé, hogy átforduljunk. Kicsit sajnáltam, hogy el kellett válnunk, de ajkát akkor se eresztettem el, és öleltem őt fordulás közepette, így most én kerültem felülre. Amint sikerült elszakadnom az ajkától felültem a derekára, és onnan szemléltem szemtelenül, meztelenül.
- Tudod….most tartozol nekem egyel….- nevettem el magamat, és közben a derekára ültem, hogy összeérjünk odalent. Kicsit mozogtam így rajta, hogy lássam vajon feléleszthető e a férfiassága, de hülye gondolat volt, mert a válasz egyértelmű volt.
- Hm…. – és lehajoltam egy csókért, onnan viszont tovább is vándoroltam a nyakára, végig a mellkasán, és közben finoman végig húztam a körmeimet is rajta. ÉS egészen meg se álltam a fő célomig. Ahol is játszani kezdtem, mintha csak a kedvenc jégkrémemet fogyasztanám el, addig, amíg csak bírta, majd mikor éreztem rajta, hogy kezd neki nagyon is jó lenni abba hagytam, és visszamásztam a derekára.
- Azt hiszem most már kvittek vagyunk – kuncogtam és ujjammal hívogattam, hogy üljön csak fel, én meg hozzá bújtam.
- jó így veled – suttogtam a fülébe, majd megharapdáltam azt. Direkt hagytam neki időt, hogy kicsit összeszedje magát, és kissé gonosz is voltam, de már magam is nagyon akartam a folytatást, így megemeltem a csípőmet, kezemmel pedig rásegítettem arra, hogy az ölébe ülve újra egyesüljek vele. Édesen felnyögtem, ahogy engedtem magamat lefelé.

»Hétf. Júl. 17, 2017 10:16 pm Keletkezett az írás

+18

*Őt akartam! Itt és most! Bár lehet holnap reggel majd visszatér az a furcsa érzés, hogy mit teszek, de most nem törődtem ezzel. Most csak odaadóan simogattam és csókolgattam. Éreztem minden egyes rezdülésén, hogy ő már réges-régen kész lett volna erre. Én mégis várni akartam, hogy tudjuk nagy értékelni azt, amiben részünk lesz. Most itt viszont ezek után arra tudtam csak gondolni, hogy ezek után mikor és hogyan fogom megkapni. És ettől most csak még jobban beindulok. Ha benne van, akkor még ma éjjel valóra váltom néhány vad vágyamat vele.
Az első alkalom, hogy megkaptam..nos túl rövidre sikeredett. Sajnos erre számítottam is ennyi év kihagyás után. De olyan mennyei érzés volt. Olyan vad gyönyört adott már így is... hogy a nyakába kellett temetnem az arcomat, hogy ne tudja meg a fél utca, hogy éppen mit művelünk a kanapémon. Minden egyes kis karmolása helyét éreztem, de nem baj, imádtam most ezt az érzést is.*
-Ha muszáj... *Vigyorodtam el és viszonoztam a kis harapást az ajkán. Hát igen, szeretek harapdálni. Egy jókor elejtett finom harapás, olyan érzéseket tud generálni, amiről nem is álmodik az ember. Ugyan így el kellett válnunk egymástól kicsit, de hanyatt fordultam. Kezemet a csípőjén nyugtattam és ittam magába a látványát.
A kis boszorkány nem maradott sokáig mozdulatlan. Elég volt néhány csípőmozdulat és éreztem, hogy ismét kezdek harcra kész lenni. Ennyi év után van mit behoznom, nem csoda, hogy a testem képtelen lenyugodni egy ilyen alkalom után. De nem baj. Már éppen finom kézmozdulatokkal invitáltam volna magamra, amikor a csókjaival elindult lefelé a testemen. Tudtam mit akar. tehetetlenül hanyatlottam vissza és nyögtem fel, ahogy megéreztem puha ajkait a férfiasságom körül. Úgy ízlelgette, mintha csak egy fagyit nyalogatna el. A takaró szélét markoltam magam mellett és sóhajtoztam, ahogy egyre közelebb kerültem a beteljesüléshez. De pont olyan gonosz volt, mint én...megállt...*
-Egy kis boszorkány vagy, te nő! *Ültem fel hozzá és öleltem át a derekát. Mosolyogva csókoltam meg újra és újra. Nyakát harapdáltam, ahogy kezdtem érezni ismét. Azonban türelmetlen voltam. Formás fenekére tévedtek a kezeim és hirtelen húztam magamra teljesen.* -Így már jó.... *Suttogtam a szájába és vadul csókoltam meg. Készségesen segítettem a mozgásban, úgyis imádtam a fenekét fogdosni olyan közönséges módon...bár csak most, hogy senki sem látja.*
-Fordulj cicuskám... *Suttogtam a fülébe és kicsit megharaptam a fülcimpáját. Azonban a kezem tovább kalandozott a testén, amíg nem teljesíti a kérésemet. *

»Kedd Júl. 18, 2017 10:42 am Keletkezett az írás

+18

Most már tudom, hogy én erre már nagyon is készen voltam, és nagyon is akartam. Nem tudok betelni az érintésével, a csókjaival, úgy ahogy van vele. Csak sejtettem, hogy jó lesz vele a szex, de azt nem, hogy ennyire. Nem igen zavart, hogy az első alkalommal gyorsan elsült, megértem bármi furcsa is. Csak egy dolgot szerettem volna, folytatni. Ha kell egész éjszaka, már ha bírjuk. Azt hiszem túlságosan is érezhető az, hogy ő kicsit talán ki van éhezve, hogy túl sokáig húztuk egymás agyát, hogy én már egy ideje akarom ezt. Bűn lenne talán? Kétlem.
- Muszáj – kuncogtam, mert nem akart fordulni, de az édes kis harapása mindent megért azért, hogy most ő legyen alattam kiterülve.
Elsőre talán azt hitte, hogy pihenni fogunk, de nekem eszem ágába se volt. Az viszont nagyon is tetszett, hogy a kezét le se tudta rólam venni. Addig ingereltem, és hajtottam, amíg újjá nem ébredt benne a vágy, és ennek látható nyoma is volt. Hiába hívogatott magához a kezével helyette egy pillanatra, csak bekaptam az egyik ujját, majd teljesen másra tértem át.
Olykor felpillantottam rá, hogy lássam mennyire is élvezi a dolgot, hogy épp ékességével játszadozom, és űzöm a vágyak vihara felé, aztán megálltam.
- Hm, lehet – kuncogtam és az ölébe másztam. Lassan, finoman akartam újra egyesülni vele, de türelmetlen volt. Megmarkolta a fenekemet és egy mozdulattal elmerült bennem.
- Ejnye – sóhajtottam, de közben már a vállát harapdáltam, majd csókunk közbe mozgásba lendültem, amiben segített is, és nem csoda, hogy belenyögtem az egyik csókba.
- Nagyon jó – nyögdécseltem a fülébe, és megint elkapott azaz érzés, ami már előbb csak és csak remélem, hogy most azért együtt fogunk beteljesülni.
Szavait hallva először csak ködösen néztem rá, majd kíváncsian, majd ajkamat beharapva, nagy sóhajjal szálltam le róla, úgy hogy kicsit hátra dőltem, és ki tudott belőlem csusszanni.
- Fordulni? Hm így jó? – fordultam oldalra, de aztán rögtön előtte térdeltem szembe vele.
- Vagy így? Nem? – nevettem el magamat, majd a kanapé háttámlájának támaszkodva fordítottam neki hátat, úgy néztem vissza rá, és hívogatóan riszáltam, ringattam a fenekemet jobbra balra szégyentelenül. Nem éreztem , hogy szégyenkeznem kellene, nagyon nem. Sőt, ami az illető erősödött csak bennem, hogy a ma este a szexről fog szólni, ami igen csak a finom ellenkezője, de cseppet se bántam. Nem tudom mikor volt utoljára részem ilyenbe, de vele nem bánom most, a finomkodásra, szeretkezésre lesz még időnk. Főleg, ha nem húzzuk ennyit egymás agyát a közeljövőbe.

»Kedd Júl. 18, 2017 2:05 pm Keletkezett az írás

+18

*Alapjáraton szeretem a finomkodást, becézgetést, de most ennyi év kihagyás után és ráadásul azok után, hogy szinte minden este nézhettem ahogy a falatnyi fehérneműiben illegeti magát nekem... Amikor nagyon kívánok valakit, akkor előbújik belőlem vad, aki képtelen gyengéden szeretni a párját. Majd azt is kap belőlem, de most nem megy, most a felgyülemlett feszültséget le kell vezetnem.
Megtettem, hogy hanyatt fordultam és hagytam, hogy kiélje magát rajtam. Na nem mintha ellenemre lett volna, hisz úgy játszadozott a férfiasságommal, hogy már attól majdnem az eszemet vesztettem. Lehunyt szemekkel élveztem ezt a fajta kényeztetését. Imádom, amit művel. Ezt képes lennék órákig is elviselni. Valahol tudtam, hogy nem fogja nekem megadni a beteljesülés örömét, hisz ő is akar még valamit. No meg sokkal jobb érzés benne lenni és vele együtt meglovagolni a gyönyör hullámait.*
-Nem lehet... biztos... *Suttogtam a fülébe, miközben magamra rántottam. Nem bírtam várni a lassú egyesülésre. Szerencsére ő se lassú iramot diktált, neki sem a finomkodásra volt most szüksége. Olyan hévvel kerített hatalmába a gyönyör, hogy meg kellett állítanom egy kicsit, nehogy megint idő előtt vége legyen. Ezúttal tovább fogom húzni.*
-Tökéletes... *Térdeltem fel mögé, de nem kapkodtam el, hogy újra egyesüljünk. Inkább a hátára hajolva csókolgattam a nyakát és előre nyúlva simogattam telt kebleit. Azt akarom, hogy eszét vessze a vágytól. Bár nekem elég jel volt, hogy úgy mozgatta a formás fenekét...hívogatott szinte. Még mindig nem tudtam finomkodni. Éppen hogy csak hozzáértem, ingereltem, hogy érezze mi lesz hamarosan az övé. Felhúztam magamhoz, hogy a háta a mellkasomhoz simuljon és egy erőteljes lökéssel merültem el benne.*
-Imádom ezt a forróságot... *Súgtam a fülébe és a nyakát harapdáltam finoman. Kezem sem tétlenkedett, hanem lecsúszott a testén és finoman simogatni kezdtem.*

»Szomb. Júl. 22, 2017 9:01 pm Keletkezett az írás

+18

ó volt, hogy megadta nekem az irányítás lehetőségét ismét. Nagyon is, am vagyok pedig ez a fajta, de most valahogy ,amúgy is más hogy történnek a dolgok, mint szoktak. A ma este pedig ….hu. felejthetetlen lesz abban biztos vagyok.
Türelmetlensége, és vágya irántam teljesen beindít, és majd hogy nem kivetkőzök magamból. Azt hiszem egy pasimmal se voltam ennyire oda adó az ágyban, vagy ennyire pajkos. A kérdés, hogy ezt ő hozza ki belőlem, vagy eddig is itt volt, csak valamiért nem bontakozott ki. Végül is akárhonnan nézzük, ő hozza ki belőlem ezt a pajkos, és szemtelen nőt, aki jelenleg mindent képes lenne megadni ezért az estéért. A kis beszélgetés után nem számítottam rá, de még is megtörtént. És cseppet se bánom eddig egy mozdulatunkat, vagy tettünket sem.
Kuncogva sóhajtottam egy nagyot, amikor megálltunk, mert láttam rajta, hogy megint majd nem hamarabb beteljesült, mint kellett volna. De nem rovom fel neki, főleg, hogy közbe huncutkodhatok, incselkedhetek vele.
Ahogy ki mondta azt, hogy tökéletes, és megéreztem, hogy mozdul mögöttem már megremegtem, pedig még hozzám se ért. De ez se vártatott magára túl sokat. Készségesen simulok a mellkasának, és hajtom oldalra a fejemet, miközben kezére raktam a kezemet, és úgy követtem simogatását. Akármelyiket is nézzük szinte már fájdalmasan szuszogtam, vágytam a folytatásra, és meg is kaptam. Újra ugyan azzal a hévvel kapott el, és tett magáévá, amibe most már beleremegtem, és kéjesen felnyögve simultam hozzá. Igyekeztem kezemmel hátra nyúlni, hogy megtudjam érinteni is.
- Will… – sóhajtottam a nevét, ahogy keze megint felfedező útra indult rajtam.
- tiéd….akarlak…. – csak félszavakat tudtam mondani, mert a többit vagy egy sóhaj, vagy egy nyögés vitte el, szakította félbe, vagy egyszerűen nem jött ki hang a torkomon, mert megtalálta a legjobb szöget mozdulatával. Hozzá simulva invitáltam egy kisebb csókra, de kénytelen voltam megtámasztani magamat legalább az egyik kezemmel mélyreható benyomása miatt.
Szabad kezemmel elkaptam a kezét , és belecsókoltam a tenyerébe, majd egyik ujját a számba vettem kicsit, hogy még jobban ösztönözzem.
- Ne…hagyd abba…. – ziháltam, és átadtam neki magamat teljesen.

»Szomb. Júl. 29, 2017 9:58 am Keletkezett az írás

+18

*Szeretem, ha egy nő képes az ágyban irányítani. Szeretem, ha van fantáziája. Szeretem, ha van mersze elmondani vagy megmutatni, hogy mit szeretne. Ezeknek jól kell működnie, különbeb oda az egész varázsa. Persze szeretek irányítani én is, de azt akarom, hogy a páromnak is pont olyan élveztes legyen, mint nekem. Nagyon régen éreztem utoljára ezt. Nagyon régen játszadoztam nővel így az ágyban. De Ali ezt hozta ki belőlem.
Meg akartam kapni annyiszor és úgy, ahogy a fejemben elképzeltem. Persze tudom, hogy egy éjszaka alatt nem kaphatok meg mindent. De van egy olyan sejtésem, hogy vele bármit véghez vihetünk. Már el is felejtettem szinte, hogy milyen jó tud lenni egy-egy nem mindennapibb póz.
Élveztem, ahogy a háta a mellkasomhoz simul, hogy csókolgathatom kecses nyakát és simogathatom a kívánatos testét. Már a selymes bőre a kezem alatt is maga volt a mennyország. Elmosolyodtam, ahogy keze a kezemen követte a simogatásom.
De nem sokáig bírtam én sem, hogy csak játszadozok és ingerlem. Nagy hévvel tettem ismét magamévá. Ő most egyszerűen ezt a hevességet hozta ki belőlem. Imádram a puha keze érintését, ahogy hátra nyúlt.*
-Enyém vagy... *Szinte átöleltem, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, még a mozgásban is megálltam egy pillanatra. Megcsókoltam, ahogy hátrafordult. Imádom az ajkait ízlelni, egy alkalmat sem hagynék ki.
Felnyögtem, amikor a kis boszorkány az ujjamat bekapta. De nem hagytam "megtorlás" nélkül. Másik kezem lecsúszott a lábai közé és ingerelni kezdtem, hogy ezúttal ne maradjon el tőlem.
Amint megéreztem az apró árulkodó remegéseit, ha lehet még mélyebbek lettek a lökéseim.*
-Élvezz nekem baby! *Aprót haraptam a fülébe. Csak akkor engedtem meg magamnak a befejezést, amikor ő is eljutott a beteljesedésig. De akkor viszont nem fogtam vissza magam. Nevét nyögve lovagoltam meg vele együtt a gyönyör hullámait.
Nehezemre esett, hogy ne boruljak rá. A szívem hevesen vert és a levegőt kapkodtam. Csak nagy nehezen tudtam elhúzódni, de akkor húztam magammal le a kanapéra, hogy magamhoz ölelhessem.*
-Ez a film...annyira izgató... *Vigyorodtam el és olyan visszafogottan, lassan cirógattam csak az oldalát, ahogy feküdtünk és pihegtünk az iménti heves menet után.*

»Szomb. Júl. 29, 2017 1:35 pm Keletkezett az írás

+18

Nem szoktam ennyire oda adó lenni, vagy ennyire pajkos, ha úgy tetszik. Azt hiszem ezt Will hozta ki belőlem, meg ez az egész helyzet, ami jelenleg meg is látszik, mert amit mi itt művelünk…hát az szex a javából. Vad, tűzes, állatias, és igen csak élvezetes. Soha nem gondoltam, hogy képes lennék ilyenre, vagy egy hasonló dolgot, pozíciót élvezni. De nagyon is élvezem.
Van egy olyan sejtésem, hogy ha alkalmam lesz, akkor ismétlést, és ismétlést akarok ebből a ma estéből. Persze azért kíváncsi vagyok ezek után arra is, hogy milyen lehet vele az érzéki, finom szeretkezés is, de nem hinném, hogy a téren csalódást okozna, hiszen most sem okoz.
Valahogy nagyon is tetszett, hogy forró érintése mindenhol egyszerre akart. Szinte oda vissza cikázott rajtam a keze, amit a kezemmel követtem és az érzékenyebb pontoknál megremegtem, hiszen közben erőteljesen mozgott bennem, így nem is csoda, hogy nem sokáig tudtam magamat tartani, és kénytelen voltam támaszkodni a kanapé támláján, testemet pedig szinte neki adtam.
És , hogy ezt még szavakkal is kivejezte, és közben megtalálta megint azt a bizonyos pontomat, hát szinte nyögve ejtettem ki a nevét újra, és újra.
Egyre jobban gyengének éreztem magamat, annyira élveztem, amit épp csinálunk, és ahogy a kéj teljesen elönti a maradék józan eszemet is, amikor még a kezével is rásegített arra, hogy én is elérjek a csúcsra. Remegtem , lassan már mint a kocsonya , és akkor amikor megharapta a fülemet átcsapott a fejem felett minden. Kéjesen nyögtem, a nevét sóhajtottam, jött az igen, még ,ne hagyd abba, majd újra a neve, még egy nyögés ,remegés, remegés…és akkor ő is jött velem, kész voltam teljesen.
Szabályosan , és látványosan szuszogtam, és szinte fél kómába voltam, amikor magával húzott a kanapéra. Nem tudom mikor éreztem utoljára ilyet. Talán soha. A kielégültség pedig enyhe kifejezés erre azt hiszem.
A kijelentésén elnevettem magamat, majd addig fészkelődtem, hogy szembe kerülve félig a mellkasán pihegjek.
- Ez több volt, mint izgató – kuncogtam, majd feljebb kúsztam, és nem igen érdekelt, hogy alig kapok még mindig levegőt , a csókjára vágytam, mint egy lezárásként az előbbi menetért.
- Ha ezt tudom, akkor már első este leteperlek – nevettem tovább, majd visszatettem a fejemet a mellkasára, és ott szuszogtam. közben a filmre néztem, ahol épp fojtogattak valakit, de miért is? A franc se tudja, valahogy nem azzal foglalkoztam eddig.
- Mikor mégy reggel? – kérdeztem halkan, és közelebb bújtam hozzá. Nem akartam ezek után haza menni, maradni akartam, de nem tudom, mikor megy, mert én ezek után olyan szorgalmas leszek, hogy elengedjenek vele, hogy a végén én leszek a hónap dolgozója egy hét alatt.

»Szomb. Júl. 29, 2017 9:09 pm Keletkezett az írás

*Olyan volt ez most, mintha valami örvénybe kerültünk volna. Én legalábbis biztos. Három év nagyon hosszú idő szex nélkül egy férfinak. Sokszor éreztem én ezt régebben is, de árulásnak éreztem volna Katie-vel szemben. De aztán besétált az életembe Alison, aki fenekestül felforgatta a nyugodtnak tűnő életemet. Ami pedig még jobban megijesztett, hogy nekem is egyre fontosabb lett, sőt! Egyre jobban belopta magát a szívembe. Voltam már szerelmes, így nagyon is jól felismerem, hogy beleszerettem ebbe mindig pörgő lánykába.
Én még várni akartam azzal, hogy ágyba vigyem. Az elhatározás megvolt, hogy várok...várunk. De amint itt feküdt mellettem ilyen közel...elszállt minden önmegtartóztatásom. Egyik dolog követte a másikat és egy heves szeretkezés közepette találtuk magunkat. De most erre volt szükségünk. Semmi visszafogottság. De majd eljön hamarosan annak is az ideje, hogy egy visszafogott légyottunk legyen.
Most viszont csak szinte lihegve öleltem magamhoz. Komolyan is gondoltam azt hogy az enyém. Távolról sem vagyok tökéletes ezt tudom, de szeretnék vele jövőt tervezni.
Mosolyogva viszonyoztam a csókját és felnevettem azon, amit mondott.* -Hát lehet akkor valami szexmániás csajnak néztelek volna. *Vigyorodtam el. Így is bőven sok volt, hogy úgy lesmároltam első találkozásunkkor. De most nagyon jól esett így is egymáshoz bújva feküdni csak.*
-Kilencre. De nyugi, addig maradsz, ameddig csak szeretnél. *Nem is tűnt úgy, mintha el akarnám engedni. Nem, határozottan nem akarom. Vele akarok ébredni. Én akarom ébreszteni. Azt akarom, hogy rám mosolyogjon ébredés után. Nagyon hiányzik már ez a reggeli kis rituálé, amikor van valaki melletted az ágyban, akit szeretsz.*

»Vas. Júl. 30, 2017 9:08 pm Keletkezett az írás

Nem tudom, hogy pontosan mi ez, csak az, hogy kell, szükségem van rá. Aztán meglátjuk mi lesz belőle. Talán ő lesz az, aki megadja, ami után egy ideje elkezdtem vágyakozni. A ma este után biztosan vágyom bele bizonyos dologra, de azért a többi rész se volt rossz.
A randik, az őszintesége, és még lehetne sorolni megannyi jó tulajdonságát. Néha tényleg olyan érzést kelthet másokban, ha mesélek róla, rólunk, hogy már – már túl tökéletes, és várja az ember a buktatót a történetbe. Nos, remélem, hogy nálunk azért ilyen nem lesz. ÉS most már az is biztos, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy el tudjak menni vele arra a pár napra.
Igaz egyelőre a jelenbe vagyunk, de akarom azt a pár napot vele kettesbe, a semmi közepén.
- Hékás – ütöttem meg finoman, majd nevetve bújtam vissza az ölelésébe.
- Hm, nekem nyolcra körül kellene indulnom, tehát legalább hét körül fel kellene kelnem, mert mire rendbe szedem magamat - na igen, jelenleg se kedvem, se erőm nincs arra, hogy elmenjek a fürdőbe. Igazán nem is akaródzik felkelni most Will mellől.
- Ha nem zavar, hogy felébresztelek, akkor maradok reggelig, ha igen, akkor is – kuncogtam, majd a tévét bámultam, és hallgattam, hogy nyugszik le a lélegzete, és a szívverése.
- Nem értem a filmeket, aki menekül az mindig értelmetlenül az emeleten vagy a tetőn köt ki , aztán még csodálkozik, hogy elkapják – kommenteltem le az éppen történő eseményeket, de inkább végül Will mellkasára támaszkodva kezdtem el őt szemlélni.
- Léteznek kétszemélyes hálózsákok?- néztem rá kíváncsian, mert ez most valahogy nagyon is érdekelt. Nem igen szeretnék külön zsákba húzni magamat. Nem, hogy külön sátorba. Nagyon remélem ,hogy ez már kiverte a fejéből, mert ha megteszi, akkor nem tudom mit csinálok még vele, de valamit tutira fogok.
- Vagy elférünk egyszemélyesben is? – jó ez valahogy hülye kérdés volt, de még is sikerült összehoznom. Össze is húztam a szemöldökömet, majd vigyorogva elkezdtem vissza bújni.
- Inkább ne válaszolj – kuncogtam, és adtam egy puszit a mellkasára, és visszabújtam a kis kuckómba.

»Hétf. Júl. 31, 2017 8:51 pm Keletkezett az írás

*Ahogy itt fekszek karjaimban Alisonnal, már nem is tűnt olyan lehetetlennek, hogy egyszer ismét együtt éljek valakivel. Annak idején is már az első találkozáskor tudtam, hogy Katie az, aki kell nekem. És most ismét az az érzés kezdett el ébredezni bennem, mint annak idején. Olyan volt, mintha már évek óta ismerném Alit. Az a baj, hogy ahányszor arra gondolok, hogy talán lehet vele közös jövőm, akkor belém csap a felismerés, hogy egyszer már éreztem ezt és mindent elvesztettem. De nem lehet, hogy ismét megtörténjen velem. Tudom, hogy nem lehet így élni örökké, de nehéz.
Felnevettem, amikor belém boxolt.* -Most mi az? Csak őszinte voltam! *Vigyorogtam. Azért lelki szemeim előtt megjelent, ahogy rám veti magát. Hát elég vicces történet lenne az biztos. Amilyen vékony valószínűleg lepattant volna rólam, de hát próbálkozni mindig lehet.*
-Nyugi, engem mindig korán kidob az ágy. *Hát igen. Az elmúlt három évben az alvás sem volt az erősségem. Későn feküdtem és korán keltem, függetlenül attól, hogy dolgoztam vagy sem. De most volt egy elképzelésem, hogy én szeretném őt ébreszteni, ami remélem tetszeni is fog neki.
Aztán a tévére pillantottam a kérdését hallva. Éppen egy emeletre menekült egy csaj valami elől.* -Hát mert idióták... *Vontam vállat egyszerűen. Nem tudtam rá más magyarázatot azon kívül, hogy különben nem lenne izgalom egy filmben. Valóságban, ha valaki zajt hall a házon belülről, akkor kirohan, nem marad bent...
És a kérdésén nem tudtam nem felnevetni.* -Jaj.. ez kihallatszott? *Vigyorogtam még mindig. Próbáltam levakarni az arcomról a vigyort, de csak nehezen ment. Csak azért sem mondom el neki, hogy olyan hálózsákjaim vannak, amiket egybe lehet cipzározni. Had gondolkozzon csak rajta és majd lesz meglepetése a túrázáskor, ha tényleg sikerül elmennünk.. amit nagyon remélek.*
-Inkább aludj csillagvirág...mert holnap felkelni nem tudsz majd. *Nyugtatólag cirógattam a hátát, ahogy öleltem magamhoz, másik kezemmel pedig magunkra húztam a takarót. Szokásosan nehezen aludtam el, de nekem elég volt, hogy nézhetem őt, ahogy édesen szuszog mellettem.*

*Viszonylag korán ébredtem. És Ali még mindig itt aludt mellettem. Az óra szerint még hat óra sincs. Egy ideig csak néztem a kezemen lévő gyűrűt, aztán lassan lehúztam az ujjamról.* -Itt az ideje elengedni téged. *Suttogtam alig hallhatóan és letettem a gyűrűt a kanapé melletti kis szekrényre. Majd később elteszem a fényképek közé. Nagyon óvatosan felkeltem és készítettem kávét magunknak, amit vissza egyensúlyoztam a szobába és letettem a két bögrét az asztalra. Nem haboztam, ugyanolyan óvatosan bújtam vissza mellé. Itt az ideje felébreszteni ezt a hétalvó lánykát. Egy pajkos mosoly kíséretében finoman, lágyan kezdtem cirógatni a takaró alatt ahol értem és közben a nyakába csókoltam.*

»Kedd Aug. 01, 2017 2:54 pm Keletkezett az írás

Még, hogy őszinte volt. Na szép mondhatom, úgy,hogy kapott még egy kisebb böködést, amiért még vigyorog is ráadásul. De jó így látni. Egyszer láttam őt, amikor nem vett észre. Lógott az orra, sehol egy mosoly, semmi. Csak ült némán. Akkor volt egy gondolatom, hogy előugrok, és neki állok hülyéskedni neki az ablaknál, de aztán még se tettem meg. Azaz ő pillanata volt, valahogy úgy éreztem. Nem tartottam helyesnek, hogy megzavarjam.
- kidob? Akkor ezért van az,hogy mindig megelőzöl. Lehet , hogy ideje lesz ágyat cserélned, hogy ne dobáljon ki – nevettem el magamat, majd kicsit a filmet elemeztük, amiből jelenleg egy szót se értettem. Nem is tudom, hogy miért nem. De valahogy nem bánom, hogy nem értem a dolgot, mert sokkalta jobb elfoglaltságot találtunk. Viszont támadt egy hülye kérdésem, amit fel is tettem neki, de gyorsan vissza is vontam, de késő volt.
- Ez ki – néztem rá kicsit csúnyán, mire ő csak vigyorgott, én meg inkább elbújtam.
- Pedig muszáj lesz –sóhajtottam fel, mert nem fog akaródzni felkelni majd. Főleg mellőle nem. A cirógatása nagyon is jól esett, kicsit még bele is borzongtam, viszont elindított szépen az alvás felé, mert azért bevallom , hogy fáradt voltam. A móka maga jó volt, de ki is vette belőlem az erőt. De az még jobb volt, hogy itt fekszünk, összebújva, egymásba fonódva. Nem is tudom volt e már ilyenbe részem. Hallgattam a szuszogását, a szíve dobogását, és ezek ütemes hangjára aludtam el Will karjai között.
Álmomba is vele voltam. Nevetgéltünk, csókot váltottunk, kergetőztünk, mint valami gyerekek.
Szerintem még álmomba is mosolyogtam, majd a valóságban is, mert finom kis érintéseket éreztem, aztán egy csókot, amibe jóízűen belehümmögtem, és közelebb bújtam a meleg felé, amit éreztem. Nyújtózkodtam, és araszoltam közelebb, majd elkuncogtam magamat.
- Szia Mister Tapizó uraság – nevettem ismét, mert megint egy érzékenyebb részt talált el. Kezemet szépen átvetettem a nyaka körül, és egy jó reggelt csókra invitáltam szépen.
- Jó reggelt – köszöntem ismét , és nyújtóztam egy nagyot mellette.

»Kedd Aug. 01, 2017 9:51 pm Keletkezett az írás

*Csak nevetni tudtam azon, hogy belém boxol. Felőlem csinálhatja, ameddig csak akarja. Csípem, hogy van benne spiritusz, nem is akármennyi. Valahogy mindig felvidít, ami nálam nagy szó. Az elmúlt időben, években egy mosoly sem volt az arcomon. Sőt, még mostanában is megesett mióta ismerem, hogy esténként csak ültem az ágyam szélén elgondolkodva. Néha nagyon nehéz még mindig. De mint mindig, most is eltereli a figyelmemet.*
-Vagy mi lenne, ha kiegyenlítenénk az ágy másik felét és akkor nem tudna dobálni? *Enyhe célzás volt, hogy többször aludjon nálam. Eddig soha nem kértem ilyet, sőt, próbáltam elkerülni. De most már azt hiszem nincs megfelelő kifogás ez ellen. Abból a szempontból nem lesz lelkiismeret furdalásom, mert tavaly úgy ágyat kellett vennem. Ehhez nem köt semmilyen régi emlék. Nyugodtan aludnék vele. És hogy őszinte legyek, talán hiányzik is, hogy valaki éjszakánként hozzám bújva aludjon el.
Olyan aranyos volt, ahogy elbújik. Csak mosolyogva simogatóm. Ez nem csak őt, de engem is megnyugtat.
Viszonylag nyugodtan aludtam mellette, ami újdonságnak számított. Persze, hogy korán ébredtem, de erről nem Ali tehet. Ez talán mindig így marad. De nem baj, találtam magamnak elfoglaltságot. Kávét készítettem, miután levettem a gyűrűmet. Piszok nehéz volt az az apró mozdulat, de meg kell tennem most már, ha valamit tervezek Alisonnal a jövőben. Furcsa volt már most nélküle.
Mosolyogva cirógattam, amire fel is ébredt, ahogy reméltem. Direkt úgy ébresztettem, hogy legyen időnk kicsit játszadozni. Amikor nyújtózott, játékosan haraptam egyet a nyakába, ha már így feltárult előttem a teste.* -Egy kis ébresztő.... *Kaján vigyorral az arcomon folytattam a csókolgatását. Nyakát formás kebleit, hasát, de lejjebb már csak azért sem mentem, csak éppen, hogy megérintettem. És feljebb csúszva támaszkodtam meg fölötte.* -Imádlak reggelente is... *Lehajoltam hozzá és újabb csókot adtam neki.*
-Mit kérsz? Kávét vagy más ébresztőt? *Huncut mosoly jelent meg az arcomon, hogy értse miről van szó. Bár szerintem enélkül is pontosan értette, hogy mit forgatok a fejemben.*

»Szer. Aug. 02, 2017 9:30 pm Keletkezett az írás

Ha nem most épp fárasztottuk volna ki egymást , most tutira addig piszkálnám, bokszolgatnám, amíg újabb menetbe nem torkolna az egész. De mivel egyelőre még mindig csak szuszogok, és arra se érzek kellé erőt magamban, hogy a derekára üljek, hát marad a pihegés a karjai között, amit ugyan úgy nem bánok.
- Hm, ez is egy jó megoldás, vagy …nem a saját ágyadba alszol – azt hiszem egyértelműen kijelenthetjük, hogy kölcsönösen meghívtuk egymást egymás ágyába több éjszakára. Vajon furcsa lesz , ha többször alszunk együtt? Nekem biztos, mert valahogy a sok közös alvás kimaradt az eddigi kapcsolataimból. Főleg, hogy a szüleimnél laktam. Na meg igazán, ha visszagondolok az eddigi pasijaimra, akkor azok totálisak másak voltak, mint Will. Össze se lehet őket hasonlítani.
A sok agyalás közepette meg még be is aludtam, pedig még nem akartam, de végül még is sikerült. Lehet túl sokat gondolkodok? Megeshet, de nem csodálkozom rajta, mert ez a más fajta dolog érdekes, és furcsa, ismeretlen érzéseket kelt bennem, amiket még egyik kapcsolat féleségembe se éreztem igazán.

Az ébresztés igen csak kellemes volt, sőt, mondhatni kicsit izgató is.
- Hm? – néztem még rá álmos szemekkel, mert hirtelen nem értettem mire céloz a kis ébresztő félmondatával, de gyorsan megértettem, amikor az ajka igen csak elvándorolt rajtam. Valahogy csak most tudatosul bennem, hogy totál meztelenül aludtam el.
- Ez finom , hm…– nyújtózkodtam még egyet, pont úgy igazodva, hogy még jobban domborítsak, amikor Mister Rosszaság épp a kebleimmel játszik. Viszont gonosz volt, nagyon gonosz. A lényeget mindig elkerülte, futólag érintette csak, pedig az előbbi kis játéka után, most valahogy másra se vágyok, mint hogy az övé legyek. Vajon mindig így ébresztene? A gondolat gyorsan tovább is futott, mert abba hagyta a kis ténykedését, mire felsóhajtottam vágyakozva a folytatásért.
- Könnyű a kisebbet kihasználni miközben még épp csak ébredezik – nevettem el magamat csók közbe.
- Hm, kávé vagy más. Kávé vagy más? – morfondíroztam el rajta, és közben átkaroltam, ha már felettem támaszkodott.
- Először is ebből kérnék még – csókoltam meg finoman, lágyan.
- Aztán volt itt előbb olyan kis finomság , na meg hát valamit még ki is hagytál , és akkor talán utána jöhet egy kávé, egy fürdés, vagy most fürdés? Vagy hogy működik ez?- néztem rá kíváncsian, de a szemeim nagyon is játékról, vágyakozásról árulkodtak, mert nagyon is tudtam, hogy mire célozgat itt.

»Csüt. Aug. 03, 2017 12:39 pm Keletkezett az írás

+18

*Hogy tudtuk egymást ilyen burkoltan..vagy nem is annyira burkoltan meghívni az ágyunkba. Én a sajátomba, erre ő meg a sajátjába. Érdekes...nagyon is. Vajon milyen lenne, ha ezentúl többször aludnánk együtt. És nekem nem feltétlen fontos a szex mindig. Azzal is bőven kiegyeznék, ha csak mellettem aludna, megnyugtat. Én már elértem egy olyan kort, hogy tudjam, a szex nem minden. Persze kell ahhoz, hogy működjön egy kapcsolat, de koránt sem elég. Kell lennie valami plusznak, amit nem lehet egyszerűen megfogalmazni. És kezdem azt érezni, hogy az a valami megvan Ali és köztem. Van elég időm gondolkodni, ahogy nézem milyen édesen szuszog mellettem.
Igen, ideje elengednem Katie-t azt hiszem. Ami nem azt jelenti, hogy elfelejtem, mert az képtelenség, az életem része marad örökké, ahogy a meg nem született fiúnk is. Örökké gyászolni fogom őket, de talán nem úgy, mint eddig. Nagy lépés volt tőlem, hogy sok képet leszedtem, de még nagyobb, hogy így hajnalban az ujjamról leszedtem a gyűrűt. Nehéz volt, mert az évek alatt a részemmé vált. Furcsa volt nélküle. Mégis szükség van erre, hogy Alivel valami folytatódhasson.*
-Finom, bizony! *Nyaltam meg a szám szélét vigyorogva, ahogy fölötte támaszkodtam. Tetszett, hogy így játszadozhatok vele kedvem szerint. Valószínűleg jobb ébresztési mód ez, mint egy egyszerű ébresztő óra. Én képes lennék mindig csókokkal ébreszteni.*
-Kisebbet? Hmmm...szerintem nem bánja... *Leereszkedtem hozzá, hogy az alkarjaimon támaszkodjak és viszonoztam a lágy csókjait. Most ennek van itt az ideje. Mintha elfújták volna az éjszakai vadságot. Most a gyengédség ideje van itt*
-Mindjárt mutatom hogy működik... *Látom a szemeiben, hogy mire vágyik. Hát megkapja. Ismét lassan indultam meg a takaró alá a testét csókolgatva. Most azonban el is értem a célomat, amit az előbb kihagytam. Kezeim közben a testét cirógatták finoman. Mint mindig, most is pont azelőtt álltam meg, hogy beteljesedett volna.
Visszafelé és pontosan olyan lassan haladtam, csókokat adva a testére. Az ő vágya, az enyémet is egyre jobban korbácsolta, így nem is nagyon vártam semmire. Észveszejtően lassan foglaltam el azt a helyet, amit úgy élveztem tegnap is. Viszont egy ideig nem mozdultam meg, hanem szorosan hozzá simulva kóstolgattam az ajkait lágyan. Ezúttal csak gyengéden, lassan kezdtem mozogni, mert úgy gondoltam, hogy most erre van szüksége mindkettőnknek ilyen korai órán.*

»Csüt. Aug. 03, 2017 9:50 pm Keletkezett az írás

+18

Jobb ébresztésről álmodni se mertem volna. Valahogy még elalvás előtt azon agyaltam, hogy vajon reggelig itt fogok maradni? Akkor még valahogy úgy voltam, hogy hajnalok hajnalán tuti felébredek és haza megyek, de ez nem következet be. Úgy aludtam, mint a bunda, és jól is ébredtem. Valahogy olyan voltam, mint egy jóllakott kis cica, aki azért, még tud enni. És hát itt adva volt a lehetőség, mert a Kandúr, ha úgy tetszik igen csak felkeltette az étvágyát a kis cicának.
Amikor bizonygatta, hogy szerinte is finom, és még az ajkát is megnyalta felkuncogtam. Egyszerre volt szexi, és aranyos is a maga módján, ha lehet így nevezni. pontosabb megfogalmazást most nem igen tudnék mondani.
- hm, ebbe van valami – nevettem fel újra, mert cseppet se bántam , amit csinált a kezével, vagy épp az ajkával. Sőt inkább keveselltem a dolgot.
Minden mozdulata szinte teljesen ellentéte volt az estinek, és ez igen csak beindította a fantáziámat. A többit meg elintézte a kis tevékenysége, csoda, ha megkívántam, és ha nem is mondtam ki, hogy akarok, még is a tudtára adtam? Lehet botorság tőlem, mert nehéz nap vár rám, de nem tudok neki nemet mondani. A vágy, a kíváncsiság, az akarás sokkalta erősebb irányába, mint a kötelesség tudatom jelenleg.  
- Meg?- néztem rá kíváncsian, majd az első pár mozdulatánál felnevettem, és fészkelődtem, ahogy eltűnt a takaró alatt. A következő pillanatba már ívbe feszült a hátam, és kanapét markolásztam, a takarót gyűrtem, sóhajtoztam, nyögdécseltem, ahogy a vágy  egyre csak felkorbácsolódott bennem és elkezdett űzni a beteljesedés felé.
Fátyolos pilláim alól néztem, ahogy előbukkan a takaró alól, és most nem igen panaszkodtam, azért, mert nem fejezte be, mert már is helyezkedett. Ahogy előbújt, úgy karoltam át a nyakánál, és kapaszkodtam a vállába, amikor elfoglalta méltó helyét, és a fülébe nyögtem, hogy érezte mennyire forró a leheletem. Ahogy hozzám simult úgy húztam fel a lábaimat, és viszonoztam azokat édes, érzéki csókjait, majd amikor mozogni kezdett hátába kapaszkodva, cirógattam, simogattam biztattam. Vállát harapdáltam finoman, és olykor nyakába csókoltam, ajkát kerestem. És szavakkal nem lehet elmondani, hogy ez az egész mennyire jól esett most mind a lelkemé és a testemnek is. De amit leginkább megérintett azaz első dolog volt. Már az este is éreztem, hogy mennyire akar, de most is minden porcikája, tekintete erről árulkodik.
-Will – suttogtam a nevét, és kezemmel az övét kerestem, hogy összetudjam vele fonni az ujjaimat, és amint sikerült, akkor igyekeztem ránézni, csókra hívni, majd egy két mozdulatánál ívbe feszültem alatta, és oldalra fordítva fejemet csókoltam meg a kezünket, és csak ekkor láttam meg, ami eddig nem tűnt fel, de nem tudtam válaszolni a felfedezésemre, mert inkább újra rá koncentráltam minden porcikámmal még jobban, és arra, hogy milyen csodás dolog is amit jelenleg csinálunk.

»Pént. Aug. 04, 2017 1:17 pm Keletkezett az írás

+18

*Tetszett, nagyon is ez a kis reggeli mókázás. Már elfelejtettem milyen kellemes tud ez lenni. Sokszor az embernek arra is kellemes ébrednie, ha valaki csak ott van, cirógatja és semmi több. De most határozottan azt éreztem, hogy erre vágyok, erre vágyunk. A tegnapi vad menet után egyértelmű lett, hogy nagyon is lángolunk egymásért. Igaz, most egy kis lágy szeretgetésre voltam ráhangolódva ilyen korán. Kellett is azok után, hogy megküzdve magammal, levettem a gyűrűmet.*
-Ne is tagadd.. tudom, hogy a cica megéhezett valamire... *Mosolyodtam el pajkosan. Imádom, hogy kihozza belőlem azt vidámságot, amiről nagyon rég elfeledkeztem. Talán azt is hittem, hogy örökre eltűnt. Vele mégis mindaz újraébredt bennem, ami azelőtt is megvolt. Talán tényleg tervezhetek vele hosszú távon.
Minden pillanatot élveztem, hogy becézgethetem, kóstolgathatom, érinthetem. Finom volt, nagyon is. Kíváncsi vagyok volt-e már része ilyen ébresztésben. Remélem nem, mert olyan élményeket akarok neki adni, amiről mindig csak én jutok eszébe. Bár a mai nap után kétségtelen, hogy végig egymásra fogunk gondolni. Legalábbis engem tuti ugratni fognak a srácok bent egész nap. De nem baj.
Ízleltem, kóstolgattam, egyre csak űztem a beteljesedés felé, de nem engedtem meg azt a luxust, hogy ilyen könnyen megkapja. De várni sem nagyon tudtam, mert én is kellően beindultam a kis játékunktól, hogy kényeztethetem. Szorosan hozzá simultam, hogy érezhessem bársonyos bőrét hozzám érni. Hát még az édes nyögése a fülemben...szinte zene volt a füleimnek.
Minden egyes kis harapása, csókja nyomán felsóhajtottam, annyira jól estek ezek az apró mozzanatok. Az sem érdekelne igazán, ha nyoma maradna egy-két harapásának. Hmm.. lehet meg is kéne jelölni a területem...*
-Annyira finom... *Igazából magam sem tudom mire gondoltam, miközben összefűztem az ujjaim az övéivel. A csókokra, a gyengédségre vagy arra amit most csinálunk éppen? Vagy inkább az egész helyzetre. Észrevettem az apró rezdülését, amikor feltűnt neki, hogy már nincs gyűrűm. Elmosolyodva csókoltam meg, aztán a nyakához hajoltam. Egy apró csók után játékosan szívtam meg, mintegy tetoválás lesz ott pár napig jelezvén, hogy bizony ő tartozik valakihez.
Ahogy fogtuk egymás kezét, kicsit meg is szorítottam, ahogy elmélyítettem a mozgásomat. Közben pedig csókkal zártam le az ajkait, miközben mindkettőnket elrepítettem mennyországba. Utána sem mozdultam, csak a levegőt kapkodva az arcomat a nyakába temettem. Határozottan semmi kedvem ma elválni tőle, de muszáj. Neki is és nekem is dolgozni kell.*
-Többször kéne ilyen horror filmet néznünk... *Nevettem fel a gondolattól. Felemeltem a fejem és egy ideig csak néztem bájos arcát. Igen, határozottan kell ő nekem. Nagy nehezen eltávolodtam tőle, csak ott ültem és néztem.* -Gyere... *Felhúztam magamhoz és szorosan magamhoz öleltem. Olyan jó érzés csak ez az apró kis gesztus is. Egy ölelés nagyon sokat jelent manapság az embereknek. Legalábbis nekem biztosan.*
-Van kávé ott az ágy mellett. Nem tudom, hogy szoktál-e kávézni. És egy zuhany is vár ránk az emeleten. *De igazából nem engedtem el, hanem egyik kezemmel az arcét simogattam.*

»Pént. Aug. 04, 2017 5:48 pm Keletkezett az írás

Furcsa volt ez a reggeli dolog nekem, tényleg nem igen volt részem még hasonlóban. De ugyan akkor jól esett ,és olyan természetesnek tűnt. Anya sok mindent mesélt nekem, és tudom, hogy sok mindent nem helyeselt az eddigi kapcsolataimba, és amióta Willel vagyok , valahogy kezdenek a szavai beérni. Arról meg már nem is beszélek, hogy bizonyosságot nyerni.
- Miáú – mondtam játékosan, és még rá is játszottam kicsit, hogy tényleg cicásnak tűnjön. Picit még meg is emelkedtem, hogy megnyalintsam az ajkát. Nem tehetek róla, de azok után, hogy húztuk egymás agyát jó sokáig, akarok belőle még egy szeletet.
Egyik pillanatról változott a helyzet a másikra, de még se olyan sietősen, mint az este, vagy követelőzve. Sokkal másabb volt, és egyáltalán nem bántam , hogy így van. Sőt tetszett. Tetszett az, hogy meg van benne ez a kettősség, mert így érzem azt, hogy e téren nem igen lesznek gondjaink, bár ezt már az este sikerült megállapítanom. Azt a pajkosságot, játékosságot, még egy pasi se hozta ki belőlem, csak ő. Ahogy most ebben a pillanatba is azt hozza ki belőlem, hogy egy dörgölőző, doromboló cica legyek, aki hagyja magát simogatni, kényeztetni, és viszonozni azt, amit kap.
- Igen… - válaszoltam arra, hogy finom , de ez egyszerre volt válasz, és érzés is. Most valahogy tényleg ezt akartam, és nem azt, ami az este volt. Nem azt jelenti, hogy máskor nem akarnám úgy, akarom, de most ez…ez most más….Az, hogy láttam nincs az ujján a gyűrűje valamit megindított bennem is, olyat, amit talán eddig soha nem éreztem, és pont ezért beismerni se merem magamnak. Hangosan kimondani? Azt pedig végképp nem merem, hiszen még csak gondolatba is csak körül írom azt az egy szót.
Felmordultam , amikor megéreztem, hogy a nyakamat szívja , de tenni ellene nem tudtam. Ezt még vissza fogja kapni. Ha ő így játszik, akkor én is.
Kicsit kéjesebben nyögtem fel, és szorítottam meg a kezét, ahogy mélyebbre csusszant, és kicsit erőteljesebb lett a mozgása, de pont ez kellett ahhoz, hogy a csúcsra jussunk. Nem bántam, hogy nem mozdul utána, öleltem, és a nyakába szuszogtam.
- Film nélkül is csinálhatjuk ám – nevettem el magamat a nagy szuszogás közepette, de még mindig tartottam a lábamat, és öleltem, de kénytelen vagyok elengedni. Kötelességünk van. Kisimítottam az arcából a haját, és megcsókoltam mielőtt felült volna mellém, majd a kezét megfogva felhúzott, én pedig lelkesen kúsztam a ölébe vele szembe, mert még szükségem volt a közelségére.
Ahogy ott öleltük egymást a kezét megfogva az ajkamhoz emeltem, és belecsókoltam. Szavakkal nem tudtam kimondani, hogy köszönöm, de talán ez a gesztus is megteszi.
- Hm. Legyen zuhany, aztán kávé és reggeli – ajánlottam neki egy sorrendet, de elengedni nem voltam hajlandó.
- Azt hiszem vinned kell, mert én meg nem mozdulok – kuncogtam , és szorosan hozzábújtam, arcomat a nyakába fúrtam, és nos, adott volt a lehetőség. Először csak megnyalintottam, majd megpusziltam, és aztán jött a szívás.
- Most kvittek vagyunk – búgtam a fülébe
- És még nem végeztem – mondtam neki sokat sejtetően, mert forrt a vérem miatt, és láttam, hogy van még időnk.
- Indulás uram a zuhany alá – kuncogtam, és tovább csimpaszkodtam.

»Szomb. Aug. 05, 2017 11:30 am Keletkezett az írás

-És dorombolni is fogsz nekem? *Nevettem el magam, ahogy adta nekem az ártatlan kiscica szerepét. Milyen jó is néha kibújni a komoly felnőtt ember szerepéből és csak élvezni az életet. Már el is felejtettem, hogy milyen jó tud lenni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy amit érzek, az tényleg szerelem. De mikor és hogy kéne ezt mondani neki? Vajon viszonozza? Talán igen, különben nem maradt volna itt az éjjel. Hiszem, hogy nem csak kihasználja a helyzetet. A tekintete és az érintései a legszebb vallomások nekem. Mert nem csak mondani kell, hanem ki is mutatni. Már készen is állt a tervem mára. Meglepetés lesz neki, hogy estére elmegyek elé.
Tényleg nagyon kellemes volt most vele. Más jelző nem jutott róla eszembe. Élveztem nagyon ezt a gyengédséget most. Ahogy hozzám simul, ahogy simogatja a hátam, a lágy mozgás... Azt hiszem szebb reggelről nem is álmodhatnék. Játékosan szívtam meg a nyakát. Általában nem nagyon csinálok ilyet, de most egy hirtelen sugallat volt.
Ahogy megszorítja ő is a kezem, érzem, hogy neki is nagyon jó. És utána is olyan jó volt csak úgy lenni. Csak támaszkodtam felette és szuszogtam.* -De minek is tagadni... ez a horror olyan izgató volt... *Minek is tagadni...talán csak azért kezdtem bele akkor a kis játékba, mert olyan közel volt hozzám. De tény, most már nincs szükség olyan álcára, mint a film... Felnőttek vagyunk, akik együtt vannak. És már burkoltan meghívtuk egymást az ágyainkba.
Nem akartam még elengedni, ezért húztam az ölembe. Egy ölelés sokat jelenthet egy embernek.* -Mivel erre igazán nem számítottam...szóval reggeli nuku. Elviszlek majd dolgozni és előtte megállunk valahol reggelizni. *Ez igazából nem alku tárgya. Ragaszkodok hozzá. Van tervem mára és ez az első lépcsőfok rajta. Nap végére pedig remélem nagyon is boldog lesz, amikor várom a munkahelye előtt...mert ez a tervem.
Már éppen felállnék a kanapéról, amikor a nyakamra tapad. Élesen szívom be a levegőt, amikor megszívja a nyakam. A kis boszorkány!* -Megjelöltél... *Vigyorodok el. Hát most nekem is pár napig ott lesz a nyakamon a szép pirosas-lilás színben játszó folt. Előre látom mit fognak érte szívatni a kollégák. Már csak azt remélem, hogy ma nem lesz gyerek páciensem, aki megkérdezi, hogy mi az.*
-Na gyere te kis boszorkány! *Felálltam a kanapéról és felnyaláboltam szépen. Azért ez még megy, hogy vigyem. Felmentem vele az emeletre egyenesen a fürdőben. Abban a jó helyzetben vagyok, hogy van kádam és zuhanyzóm is. De kádfürdőre majd később lesz csak időnk. Most be kell érnünk a zuhannyal. Szépen letettem a zuhanyfülkébe, be is léptem mellé, mielőtt behúztam magunk után a kabin ajtaját. Nem olyan nagy a zuhanyzóm, de azért két ember elfér benne. Langyosra állított zuhanyt megnyitottam magunk fölött.* -Mondhatok neked valami nagy őrültséget? *Derekánál fogva lazán öleltem magamhoz, ahogy a víz záporozott ránk.*

»Szomb. Aug. 05, 2017 1:33 pm Keletkezett az írás

- Az attól függ, hogy mennyire tetszik, amire készülsz – nevettem vele együtt. Azt hiszem mi ezt sose fogjuk megunni és nem is akarom. Valami nagyon is azt súgja, hogy semmit se szeretnék vele félbe hagyni, vagy befejezetlenül, vagy egyáltalán befejezni. Élvezek minden percet , amióta csak átrángattam hozzám, hogy segítsen. A beszélgetéseket, a sétákat, a viccelődéseket, egymás húzását , és most már a szexet is be lehet állítani a sorba.
- Tudod azt hiszem, te nem is horror filmeket készítettél elő, hanem valami teljesen mást – kuncogtam alatta miközben kifújtuk magunkat. Azt hiszem talán olyan, hogy tabu téma már nem létezik köztünk, vagy nem is tudom pontosan. Még mindig vannak vak foltok, de ezen nincs mit csodálkozni, még alig ismerjük egymást. Ugyan akkor már sok mindent elmondhatunk a másikról.
- Ó , akkor most éhen maradtam – plusz picit korábban kell akkor indulni. De az tetszett, hogy elvisz a munkahelyemre. Remélem a csajok még kint fognak pletyizni, én meg villoghatok a dögös pasimmal.
- Útba esik egy kis kávézó – morfondíroztam, hogy hol is kellene megállni akkor reggeliért. Eszembe se volt ellenkezni az ellen, hogy elvigyen, bár így haza felé buszozhatok, vagy jöhetek taxival, de a fene bánja, ha még nem kell tőle elszakadnom.
És ha már a szakadásnál tartunk, most se kívántam megválni tőle, sőt tartoztam neki valamivel, amit meg is adtam neki gyorsan, és erősen. Ahogy halad előre a nap , úgy lesz egy szép kis folt lesz a nyakán.
- Hm, így is mondhatjuk – kuncogtam.
- Én inkább azt mondanám, hogy egálba vagyunk – vigyorogtam rá szemtelenül, majd megkapaszkodtam a vállába, a lábammal körbekulcsoltam, és már indultunk is a fürdő felé. Máskor talán zavart volna a meztelenség, de most még ez is valahogy természetesnek tűnt, főleg így a reggeli kis szeretkezésünk után. Vajon mennyi időnk van még így, hogy meg kell állni reggeliért?
Aztán a fürdőbe kerültünk. Elismerően néztem a nagy kádra, és már bele is képzeltem magunkat egy finom kis bor és gyertyafény kíséretében. Basszus Alison, neked pasikkal még nem igen volt romantikus elgondolásod. Mit művel velem Will?
- Mond – néztem rá kíváncsian, és hozzásimultam. Élveztem ezt a kettős érzést, hogy a bőröm a bőréhez, lágyan simogató érzés. És a vízcseppek is végig gördülnek rajtam.
Vajon mit akar mondani? Mert nekem valahogy kissé megint kezdenek elkalandozni a gondolataim. Vajon normális, hogy ha ennyire kívánom, és akarok ma még belőle egy újabb szeletet? De azért oda figyeltem rá, sőt le se vettem róla a tekintetemet, kezem meg a tarkóját cirógatta.

»Szomb. Aug. 05, 2017 4:32 pm Keletkezett az írás

-Ígérem, hogy nagyon fog tetszeni. *Arcomon hamiskás mosoly játszott. Szeretném, ha mindig ilyen lenne a kapcsolatunk. De nem vagyok hülye, tudom, hogy egy kapcsolat nem mindig habos-babos. Mindenhol vannak viták, veszekedések, de tudni kell őket higgadtan, felnőttként megbeszélni, megoldani. Az első eléggé viccesre sikeredett találkozás óta jól megértettük egymást. Reméltem, hogy ez a humor végig megmarad kettőnk között, mert úgy érzem, ez teszi egyedivé a mi kapcsolatunkat.*
-Ha már itt tartunk, te választottál...szóval...lehet te vagy a hunyó inkább. *Mosolyogtam még mindig rá szélesen. Egyikünk sem gondolta volna szerintem, hogy ez az éjszaka ezt tartogatta számunkra. Mégis megtörtént. Igaz, vártam volna még, de egy kicsit sem bántam, hogy ez történt. Csak még jobban megerősítette abban, amit eddig is éreztem. Még vannak dolgok, amiket nem tudunk a másikról, de úgy érzem, hogy a fontos dolgokat tudjuk.*
-Éhen soha nem fogsz maradni, ezt megígérhetem. *Olyan nincs. Maximum elugrunk valahova, ha éppen nincs ehető. Mondjuk ma vacsorára még ott a hűtőben a maradék. Bár az sanszos, hogy a fagyasztóban fog landolni. Jól jön az majd még később is.
Szinte látom magam előtt, hogy milyen büszkén fog kiszállni az autómból. Tudom én milyenek a nők. Szeretnek mindenről pletykálni. És van egy olyan érzésem, hogy engem is mutogatni akar majd. Én viszont nem mutogatom. Nem azért, mert nem vagyok rá büszke, hanem szimplán féltékeny lennék. Tudom milyen nagy dumás kollégáim vannak, akik képesek a bugyit is lebeszélni egy-egy lányról. Mondjuk biztos lesz rá alkalom, hogy látják. Mára azonban be kell érniük, hogy ugrathatnak a kiszívott nyakam miatt.*
-Csak vigyázz, nehogy kapj tőlem még egy bélyeget. *Kacsintottam rá. Szívest-örömest szívom én ki akárhol. Már néhány gondolat meg is fordult a fejemben, ahogy vittem a fürdő felé. Vajon élvezné, amikor a finom belső combját szívom? Tudom én mit kell csinálnom, hogy eszét vessze a kicsike.
A zuhany kellemes volt, direkt nem állítottam se nem melegre, se nem hidegre. Ebben a melegben ez pont jól esik. Csak néztem rá, ahogy a keze a tarkómon járt.* -Én azt hiszem...beléd szerettem... *Csak néztem rá és kíváncsian vártam a reakcióját. Nem tudom ő hogy van ezzel, de én már tudom, hogy az ilyen dolgokat nem szabad megtartani magunknak. Az élet rövid. Nem szabad késlekedni, ha valami fontosan érzel a másik iránt. Ki kell használni minden napot.*

»Szomb. Aug. 05, 2017 9:30 pm Keletkezett az írás

Hogy tetszett e, amit csináltunk? Naná. Meg ez az egész. Tényleg nem volt még részem hasonlóban sem. A pasikkal , akikkel voltam kutya futtában találkoztunk, szexeltünk egyet, majd mentünk dolgunkra, meg hasonlók. Talán erre értette anya azt, hogy ezek nem kapcsolatok. Willel valahogy tényleg más, már az első randink óta. Akkor még furcsa volt ez, most meg szinte türelmetlenül várom ezeket a találkákat. És még nem sikerült eldöntenem, hogy ezért, mert vele lehetek, vagy azért az érzésért, amit kelt bennem.
- Ha már itt tartunk, te készítetted elő, és én abból választottam – mondtam vigyorogva, mert kenjük itt egymásra azt, hogy miért is lett szexi az a fal, ami elvileg horror, és tényleg az. Annak, ami történt semmi köze nem volt hozzá végül. Az csak rajtunk múlt.
- Hm, ezt vegyem úgy, hogy mindig fogsz nekem enni adni? – néztem rá kíváncsian, és kicsi huncutság azért a szemembe is volt.
- Ezt jó tudni, lehet ezek után már nincs is szükségem a hűtőmre – nevettem fel, és közelebb bújva belecsókoltam a nyakába.
Most tessék, újabb dolgokat írhatok fel arra a listára, hogy ő mennyibe más, mint az elődjei, akik azt hiszem, vagy is már tudom, hogy meg se közelítették őt. Talán ott rontottam el, hogy velem egykorúakkal , vagy hasonlóakkal voltam, idősebbekkel nem. Pedig milyen jól ki jövök ezzel a mostanival is. Annyi mindent kaptam már tőle, pedig annyira apró, vagy észrevehetetlen dolgok, és még is olyan sokat számítanak.
- Hm, ha én kapok, akkor te is kapsz, ez így dukál – kuncogtam el magamat, mert azért én megoldom alapozóval, vagy egy kendővel, de ő? Nála ezek furcsán festenének, na meg zavaró lenne egy sál a sztetoszkópja mellett.
A zuhany kellemes volt, és ez is arra a listára került fel, amiben még nem igen volt részem. Hozzá bújtam, és úgy élveztem azt a kettős érzést, amit keltett bennem. Aztán jött azzal, hogy mondani akar valamit, ami talán őrültség. Kíváncsian figyeltem rá, és vártam, le se vettem róla a tekintetemet, de azért cirógattam is a tarkóját, mert bevallom jól esett. Aztán kibökte a mondandóját, én meg se levegőt venni nem tudtam, se nyelni. Aztán csak sikerült mind kettő, és még mindig őt néztem szótlanul, és bár tudom, hogy talán a némaságommal elbizonytalanítom ezt a helyzetet, de meglepődtem, azon, amit mondott. Nem számítottam rá, és még magam is csak körbe írogattam a fejemben ezt az egy szót. Viszont jó lenne már ,ha mondanék valamit, nem csak itt némán , dermedten állnék, mert csak most tudatosult bennem az, hogy abba hagytam a tarkójának a cirógatását. Viszont azért annyira észnél voltam, hogy tudjam eddig is mindig őszinték voltunk egymással, és most is ez lesz a helyes út, így vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
- Én…nem tudom pontosan mi ez az érzés, de azt tudom, hogy olyat érzek irántad, és olyan dolgokat teszünk meg, amiket még mással soha se tettem. És tetszenek ezek a dolgok, meg azaz érzés is, de én….én nem tudom megmondani azt, hogy ez e a szerelem. Azt tudom, hogy több annál, mint hogy kedvel valaki valakit, vagy jól érzi magát a másik társaságában. Talán az, vagy azzá fog válni, mert szeretnék beléd szeretni, fülig szerelmesnek lenni – nem vettem le a tekintetemet róla, és valahol a mondókám felénél a kezem is újra mozgott. A fejemben ettől még cikáztak a gondolatok, keresték a helyes kifejezéseket még ezek után is. És egy részem nagyon is félt attól, hogy mit fog szólni Will. Sőt, tudom, hogy attól félek, hogy esetleg a tétovázásom miatt, a mondókám miatt esetleg elveszítem, mert azt végképp nem szeretném. És , ha most ezzel elrontottam azt se tudom, hogy hozzam majd helyre, vagy mi tévő legyek egyáltalán.

»Vas. Aug. 06, 2017 8:30 pm Keletkezett az írás

-Azt nem ígérem, hogy mindig...mert sanszos, hogy olykor nem is leszek itthon. Például holnap tuti túlórázok. Holnap asszisztálok egy vesetranszplantnál. *Már több ilyen műtétnél is volt szerencsém asszisztálni. Én magam műteni nem szoktam, de ezek mindig nagy dolognak számítanak. Persze egy hétköznapi embernek egy műtét visszataszító lehet a sok vér miatt. Persze másnak viszont egy külön csoda, hogy valaki így életet kaphat. Az sem mindegy, hogy rokonról jön az egyik vese vagy éppen egy tragikus körülmények között elhalálozott donortól vannak a vesék. Minden esetben egy új élet lehetőségét kapja a beteg, akik általában sokkal jobban megbecsülik az életet. Elég ránézni csak az apámra.*
-Adjál csak akármit... büszkén elviselem... *Vigyorogtam. Adjon csak vissza mindent. Minden egyes érintését élvezem. Még az is tetszett, hogy megjelölt úgy mond. De a fejemben újabb és újabb képek jelentek meg, hogy miket próbálnék ki vele. Vajon néhány extrémebb dologban is benne lenne, hogy kipróbáljuk? Hmmm... Talán... Remélhetőleg... Az éjszaka után azt gondolom, hogy pár dolog neki sem lenne az ellenére.
A fürdőben pedig erőteljesen nézegettem magamnak. Most nem egy éhes férfi szemével néztem magamnak. Sokkal inkább egy szerelmes férfi szemével. És belőlem bizony kikívánkozott, hogy mit érzek iránta. És valahogy mintha számítottam volna rá, hogy meglepődik, ledermed. Tényleg megállt még a mozdulat közben is. Kissé oldalra biccentett fejjel hallgattam végig. Egyáltalán nem bántott meg vagy valami. Tudom milyen ijesztő, amikor valaki szembesül ezzel a mélyebb érzelemmel.*
-Hmmm... kezdetnek ez is megteszi. Így legalább van okom tovább udvarolni. *Mosolyodtam el a végére, hogy megnyugodjon. Egyáltalán nem haragudtam rá. Viszonylag fiatal még, nemkönnyű ezt feldolgozni. De én azon leszek, hogy lassan ő is kezdje azt érezni, amit én érzek iránta.
Férfi tusfürdőn kívül más nem volt itthon, így azt vettem a kezembe és azzal kezdtem szépen lassan megmosni. Azt hiszem ildomos lenne vennem valami női tusfürdőt is ezek után. Na majd ma útba ejtem a boltot is.
Miközben fürdettem, végig egy hamiskás mosoly játszott az arcomon. Imádom fürdetni, már ezt is tudom. Bár őszintén szólva mindent imádok vele kapcsolatban. Mint valami megmentő, úgy érkezett az életembe, de ő ezt nem tudhatja. Persze az oké, hogy mondtam neki, hogy Katie után ő az első nő az életemben mindenhogy. De eddig azt hittem, hogy soha nem fogom ezt érezni még egyszer egy nő iránt. Halott voltam egészen addig, amíg azon az estén le nem szólított az autóm mellett, amikor hazaértem.*

»Vas. Aug. 06, 2017 9:26 pm Keletkezett az írás

Felsóhajtottam, amikor kiderült, hogy holnap túlórázik. Tehát holnap biztos, hogy nem tudunk együtt tölteni az estét. Kicsit csalódott voltam, de ez talán lehetőség lesz arra, hogy én is több időt töltsek benn. Előre dolgozzak kicsit. Innen nézve már is jobb a helyzet, mert ezzel talán előrébb jutok arra, hogy több időre tudjunk elmenni kirándulni.
- Azért szavadon foglak – pöcköltem meg finoman az orrát. Ha holnap este nem is, de utána meg biztos lesz alkalmunk , meg ott van még a ki tudja mennyi alkalom. Egy este még nem a világ vége, bár nekem valahogy most még is az, mert végre közelebb jutottam hozzá. Eltűnt az a láthatatlan fal, ami eddig ott állt. És én szeretném felfedezni mind azt, amit eddig eltakart, elrejtett előlem.
- Hm? Igen? Ez egy bátor kijelentés – nevettem el magamat, mert eszembe jutott valami.
- Mond csak mit szólnál ahhoz, ha adnék egy bugyit, és te büszkén viselhetnéd? – nevettem fel hangosan, mert valahogy nem tudtam elképzelni ezt a jelenetet, vagy talán nagyon is, és nem is bírtam abba hagyni a nevetést, amíg elő nem jött azzal a mondani valójával, mert akkor igen is csak rá figyeltem, és kizártam minden mást.
Aztán szerelmet vallót, amivel hirtelenjébe nem tudtam mit tenni, mit reagálni. Gondolkodnom kellett és végül az őszinteség mellett döntöttem. Nem tudom még azt mondani neki, hogy szeretem, mert még magam se tudom pontosan, hogy mit érzek, hányadán állok vele. De azt tudom, hogy szeretnék bele szeretni, meg hogy valami van, amiről nem tudom eldönteni, hogy csak a meglepetés érzése, a fel nem ismerésé, vagy csak a meg nem fogalmazotté, mert nem tudom pontosan milyen érzés. Vagy is igen, de olyan túl rég volt, meg túl fiatal voltam. Most meg már úgy körbe írtam mindent a fejembe, hogy azt se tudom hányadán is állok magammal, vagy Willel.
- Hm, ez jól hangzik – pipiskedtem egy csókért, mert azért az hiányzott. És örültem, hogy nem vette zokon azt, hogy nem tudom még viszonozni szavakkal azt, amit mondott.
Valahol minden nő a mindent elsöprő szerelemre vágyik, és én talán eddig kitomboltam magamat. Sőt ebben biztos is vagyok, hiszen azért költöztem külön is, hogy önálló legyek, és komolyabb életbe kezdjek bele, és igen, egy párra is vágyom, akit talán meg is találtam. De jaj, megint kezdek bele menni ebbe a bonyolult gondolatmenetbe, amiből azért szerencsére Will kiránt azzal, hogy elkezd mosdatni.
- Hm, azt hiszem ma Will illatom lesz – nevettem fel, ahogy megéreztem a férfi tusfürdő illatát.
- Ezt is visszakapod, ugye tudod? – kuncogtam, és hátat fordítottam neki elkapva a kezét, segítve, hogy miket is mosson meg.
- Mond, hogy van még időnk! – sóhajtottam, ahogy a kezeit a dombocskákhoz vezettem, majd visszafordultam, és az ajkát kezdtem keresni, hogy csókba zárjam.
- Miért vagy ilyen szexi , ellenállhatatlan, és kívánatos? – kérdeztem suttogva, majd ahogy felfogtam mit is kérdeztem elkuncogtam magamat, de azért tovább kóstolgattam az ajkát finoman.

»Hétf. Aug. 07, 2017 1:09 pm Keletkezett az írás

*Elmosolyodtam, ahogy felsóhajtott.Gondoltam rögtön, hogy a holnapi nap miatt csalódott.* -Ha fent vagy még úgy éjfél körül, akkor besurranhatok. *Kacsintottam rá pajkosan, hogy azért nincs minden veszve. És ha egy kis rosszalkodáshoz túl késő is lenne, azért még alhatunk együtt. Azért elképzelem, ahogy meglepném, de betörni még nem tudok. Ahhoz meg talán még korán van, hogy kulcsot adjunk egymásnak. Nem mintha nem bíznék benne. Inkább úgy gondolom, hogy megijedne kicsit egy ekkora gesztustól. Már az is tetszetős ötlet, hogy egymásnál alszunk majd. Lassacskán talán képes leszek azt az énem adni, ami régen is voltam. Emlékszek még azokra a filmezős estékre, amik sokszor popcorn csatába vagy párnacsatába fulladtak. Igen, egy részem örök gyerek marad. De ezt egyáltalán nem bánom, mert mindenkinek tudnia kéne kicsit lazítani.*
-Hmm.. adj csak egy bugyit... És kiteszem a hálószoba falamra ereklyeként inkább! *Vigyorodtam el. Felhúzni soha nem húznám, azért megmaradok férfinak. De azért megnézném mit szólna, ha a bugyiját felszögelném a falra tényleg. Bár lehet néznének furán a családomban, ha meglátnák. Biztos azt hinnék, hogy még jobban megzakkantam...
Láttam rajta, hogy nagyon zavarban van attól, amit kimondtam. De tetszett, hogy őszintén válaszolt és nem próbált hazudni. Az őszinteség az alapja mindennek. Megcsókoltam, amikor olyan aranyosan pipiskedett és magamhoz öleltem. Egyszerűen pont beleillik a karjaim közé, imádom ölelgetni.*
-Legalább mindenki tudni fogja kihez tartozol. *Vigyorogtam, mint a vadalma. Élvezet mosdatni. Bár biztos, hogy szándékosan kicsit izgatóbban csinálom, mint kellene. Szorosan mögötte állok, ahogy megfordul. Élvezem, ahogy a lábai közé nyúlva simogatom. De ártatlan vagyok, mindent alaposan meg kell mosni!*
-Van még időnk... *Súgom a fülébe, mielőtt visszafordult volna hozzám. De aztán magamhoz ölelve viszonzom a csókját. Nem is tudtam eddig, hogy egy tusolás ilyen kellemes lehet...bár a társaság is meglehetősen kellemes, így mit csodálkozok ezen.
Felnevettem a kérdésén. Ezen mást nem is lehetett.* -Te hozod ki ezt belőle... *Kezem közben cirógatta a testét, ahogy átöleltem és az ajkait kóstolgattam pont úgy, ahogy ő tette velem. Én soha nem gondoltam magamról túl sokat, nem vagyok nagyképű vagy beképzelt. Persze az egóm a helyén van, de semmi egyéb.
Pimaszul csúsztattam az egyik kezem magunk közé és tértem vissza ahhoz az édes helyhez, ahova nemrég még ő irányította a kezemet. Jusson csak ez eszébe mindig, hogy mit tehetek vele. Legyen csak izgalmas a munkanapja, mert garantált, hogy ez fog végig a fejében járni. Mondjuk sanszos, hogy én is erre fogok gondolni sokat.*

»Hétf. Aug. 07, 2017 6:55 pm Keletkezett az írás

Nem tagadom, hogy csalódott voltam, azért, mert már a holnap este ki marad. Valahogy egyre több időt szeretnék tölteni vele, hogy még jobban közel kerülhessünk, mert az tényleg igaz, hogy szeretnék beleszeretni. Viszonozni azt az egy szót, amit ő már kimondott.
- Hm, besurransz, ez izgin hangzik – nevettem el magamat, és azon gondolkoztam, hogy lehetne ezt megoldani, hiszen nem csak ez az egy alkalom lesz ilyen. Lehet, hogy nekem olykor még szükségem lesz arra, hogy egyedül töltsek egy estét, de ezt se tudom pontosan, mert ha az összes olyan , mint a tegnapi, hát én nem vagyok semmi rossznak elrontója. De azért kíváncsi vagyok olyanra is, amikor nem történik semmi se.
De akkor is ott van a beosztása, ami jóval másabb, mint az enyém, és bármikor be is hívhatják, ha olyan a helyzet. Ami persze természetes dolog, hiszen még is csak orvos, de ugyan akkor nem tudom ,hogy lehetne megoldani azt, hogy ne ébresszük fel a másikat, aki esetleg már pihen, alszik, ha vele akarunk aludni. Erre pedig csak egy megoldás van , kulcs csere, vagy egy jól ismert rejtekhely mindkettőnk számára.
- Miután hajtani fogom magamat a plusz szabadságért , így tuti ki leszek dőlve, de jól esne ha valaki éjszaka besurranna az ágyamba. Erre ki kell találnunk valami megoldást, mert neked jóval másabb a beosztásod, mint nekem. Kulcscsere, vagy esetleg valami rejtekhely a kulcsoknak, amikor ilyen eset áll fenn? – talán korai a kulcs csere, vagy nem is tudom. Jelenleg csak ezt tartom megoldásnak erre az esetre. ÉS igazából mind két esetbe a másik dönthet arról, hogy használja e a kulcsot vagy sem. Vajon én hányszor használnám? Jelenleg biztos sokszor, mert jó bevallom, isteni vele a szex, és amit ma reggel csináltunk, meg az érzések, hááát, soha nem éreztem ilyet még, és már most mintha más ember lennék miatta, érte.
- Nem tennéd meg – döbbentem kicsit le azon, hogy mit tenne a bugyimmal, ha adnék neki egyet. De ettől függetlenül azért még támadt egy két ötletem arra, hogy bugyi ügybe hogy tudnám behúzni a csőbe. Egyszerre izgató, és mókás a dolog.
- Ez igaz, de rólad is – mondtam a végét halkan, mert azért nekem nincs olyan múltam , mint neki, és azért biztos fel fog tűnni a kollégáinak, hogy valami más, a kiszívott nyakáról nem is beszélve. Most valahogy úgy érzem, hogy talán nem kellett volna, mert neki lehet zavaróbb , és mások kellemetlenül fogják érezni magukat a társaságába, mert nézik, bámulják, de nem kérdezik illemből. Vagy nem is tudom. Na jó, nem tudom elképzelni a helyzetet, csak remélem ,hogy nem okozok neki vele ezzel valami kavarodást. Inkább másra tereltem a figyelmet, amiből még ma reggel akartam még egy szeletet kapni. Azt hiszem túlságosan kiéheztetett ezzel a várakoztatással, és nem tudok betelni vele.
Felsóhajtottam, ahogy a lábam közé nyúlt.
- Ez jó, meg az idő is jó …- sóhajtottam még egyet, és már inkább az ajkára koncentráltam, a hátát simogattam. A reggeli fürdés ennyire jól még nem esett. Lehet máskor annyival is meg fogok elégedni, hogy együtt fürdünk, megmosdatjuk egymást, és nem fog szexbe torkollani , de most még abba fog, mert valahogy egyikünk se tiltakozott a dolog ellen.
- Te is belőlem – suttogtam ajkaiba , és megremegtem, amikor újra megéreztem a kezét.
- Rád fogok szokni – kuncogtam, majd a füléhez pipiskedtem.

+18

- Kívánlak- búgtam a fülébe, ha eddig nem lett volna neki egyértelmű a dolog, majd finoman megharaptam a fülcimpáját, és nyögtem egyet a folyamatos kis érintésétől, és magam se tétlenkedtem, mert amíg csókolóztunk addig egyikőnk keze se volt tétlen, izgatta a másikat megállás nélkül, és már érkezett is a jól ismert érzés az estéről és reggelről, a vágyam most már teljesen felébredt iránta.
Lenéztem, hogy vajon ő hogy áll, mert én már kész voltam rá nagyon is, bár egyelőre nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogjuk megvalósítani. Fejemet hátra vetve kínáltam neki formás idomaimat, és a hátamat neki vetettem a hideg csempének és ujjammal hívogattam, hogy jöjjön közelebb, közben a másik kezemmel még mindig dolgoztam rajta.
Ha megtette , akkor egyik lábamat felhúztam az oldalához, jelezve, hogy készen állok, és mennyire vágyom rá. Ajkát újra foglyul ejtettem.
- Tiéd vagyok – búgtam neki szinte elfúló hangon. Tudtam, hogy szűkös az időkeretünk, így átadtam neki magamat, és innen ráhagytam, hogy hogyan tesszük meg a dolgot a továbbiakban. Én vágytam rá úgy, mint az este, vagy úgy, mint nem rég az ágyban. Fenekébe markoltam miközben finoman megharaptam az ajkát.

» Keletkezett az írás