Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Ali & Will - Horror est
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd Aug. 08, 2017 4:53 pm Keletkezett az írás



+18

-Azt nem mondom, hogy felmászok az ablakon keresztül, mert pókember még nem vagyok. *Vigyorogtam. Bár a szemem előtt megjelent a kép, ahogy csimpaszkodok a párkányán. Tartok tőle, hogy rút esés lenne a vége és az ortopéd szakorvos kollégák kése alá kerülhetnék. Akkor legalább Ali látogathatna a kórházban. Hmm...meggondolandó. Persze eszem ágában sincs összetörni magam, de milyen szép is lenne, ha Ali ápolhatna... De kétségkívül valami egyszerűbb megoldás lenne az ideális...*
-Hmm.. legyen inkább kulcs csere. Lelkemre venném, ha valaki betörne és bajod esne, mert odakint van valahol a kulcs. *Igen, nem szeretném, ha véletlenül is baja esne, mert valaki megtalálja a pótkulcsot. Nekem nincs ellenemre, hogy kulcsot adjak neki, bízok benne. Nem nézem ki belőle, hogy kirámolja a házam. Mondjuk sok dolog nincs benne, mióta egyedül élek. Talán egyedül a konyhában vannak értékesebb dolgok, hogy segítsék a hobbimat. Ha egymásnál vannak a kulcsok, akkor nyilván akkor használhatjuk, amikor akarjuk és nincs semmi kötelezettség. Az biztos, hogy ha megtesszük, akkor valamelyik nap egy vacsorával fogom hazavárni.*
-Biztos vagy te abban, hogy nem tenném meg? Tégy próbára! *Vigyorogtam továbbra is. Most már ott tartok, hogy megtenném már csak azért is. Kíváncsi lennék az arcára, amikor meglátja a hálószoba falamra felszögelve a bugyiját, mint valami festményt. De megcsinálnám, hogy megdöbbentsem... Mi lesz ebből...*
-Nem baj az... *Mosolyodtam el. Igen, nagyon régóta nem voltam nővel, de most már hozzá tartozom. Biztos lesznek kellemetlen kérdések, amikor feltűnik a srácoknak bent, hogy cseppet feldobott vagyok, hogy nincs gyűrű és a nyakam olyan, mintha egy polippal csókolóztam volna.
Inkább arra összpontosítottam, hogy cirógassam, ingereljem. Talán a sok kihagyás az oka, hogy rekordot döntök az egy éjszaka alatt történő együttlétek számával. És amint megérzem a kezét, hogy azt teszi velem, amit én vele, felsóhajtottam. Nem kellett sok, hogy láthassa a munkálkodásának az eredményét. Ismét tettre kész voltam. Megőrjít ez a kis boszorkány.*
-Hmmm... érezheted a kezedben, hogy én is téged... *Pajkos mosoly jelent meg az arcomon. Hát a férfiak nem tudják elrejteni, ha feltámad bennük a vágy. De én már nem is akartam volna. Ahogy a falhoz hátrál és felhúzza a lábát, már a látványtól is felnyögök. Rövid gondolkodás után, hogy miként is oldhatnánk meg, kész volt a terv. Formás fenek alá nyúlva megemeltem, hogy a hátával a falnak támaszkodjon. És egy kis helyezkedés után ismét benne voltam. Ilyet sem csináltam még soha. De nem várattam magunkat sokáig. Nem volt sehol a vadság, de nem is a reggeli gyengédség volt jelen, hanem inkább egy kellemes tempó, miközben az ajkait kóstolgattam.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Aug. 09, 2017 11:31 am Keletkezett az írás



+18

Elnevettem magamat, ahogy elképzeltem, hogy épp az ablakomhoz mászik.
- Tudod Rómeó , pedig jól mutatnál ott ,és a szomszédok is biztos díjaznák - tovább nevetgéltem, de azért tapadtam is rá, mint légy a ragasztó papírra. Túl jó érzés volt így nevetgélni vele. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jókat egy pasi társaságában. Most valahogy úgy érzem, hogy soha. Sőt, nem is igazán ismertem ezt a féle kapcsolati dolgot. Mintha kis lány lennék, és mindent most tapasztalnék meg először. Jó a szexet leszámítva, abba már volt részem, de vele még az is más, sőt jobb is. Lehet, hogy csak ez az első pár menet mondatja velem, de az tény, hogy mással egymás után ennyiszer nem akartam csinálni. Tőle meg legszívesebben meg se szabadulnék most, hogy ez a gát is ledőlt köztünk. Simán maradnék az ágyban vele egész nap, még ha nem i egész nap szeretkeznénk, de nagyon is tetszetős a gondolat, hogy egy álló nap vele az ágyban, meztelenül, azzal a tudattal, hogy bármikor megkaphat. Nem is ellenkeznék annyi szent.
Azt hiszem tényleg új szinte léptünk az éjjel, én magam is érzem, és valami azt súgja, hogy fogunk mi még szinteket lépni.
- Jól el rejteném, de így én is nyugodtabb lennék – jól esett látni, hogy nem zavarná egy kulcs csere, és hogy még aggódik is értem . Gondolatba már el is kalandoztam afelé, hogy tudok róla, hogy később ér haza, én meg nála várom valami finomsággal, bár a főzés nem az erősségem, de ettől még lehet rendelni finomat is. A másik meg, hogy átmegyek titokba, és az ágyában aludva várok rá egy száll semmibe, vagy valami szexi dologba. Amilyen rendes a fene megenné akkor se ébresztene fel, bár ma reggel is felébresztett. Ó azaz ébresztés, igen, meglehetősen jó ötletnek tűnik ez is. Hm, ezeken a dolgokon még gondolkodni kell, hogy mikkel tudnék előrukkolni neki.
- Most , hogy mondod már kevésbé vagyok biztos benne – adtam egy puszit az orrára közben. Nem néztem volna ki belőle, hogy képes megtenni, de úgy látszik még is. Ez pedig elgondolkodtatott, hogy lehetne kivitelezni ízlésesen, ha már képes lenne megtenni. Egy újabb gondolkodni való. Hogy mennyire gondolatba ejtő tud lenni Will. Egy pasim miatt se agyaltam még ennyit, vagy hogy hogyan tudnék neki meglepetést okozni. Valami tényleg más, mint eddig volt. És most valahogy nem akarok arra gondolni, hogy anyának mennyire igaza volt, mert hát neki most nagyon nincs helye a fejemben lévén, hogy mire vágyom jelenleg.
Inkább simogattam, nyakába csókoltam, mellkasát csókoltam ahol csak értem, ha nem épp az ajkára tapadtam rá, és indítottam el őt is afelé, amerre az én gondolataim is járnak jelenleg. Komolyan mondom, hogy még jó, hogy szedek tablettát, mert ennyi után a legbénább nő is teherbe esne. Lehet fel is keresem az orvosomat, hogy biztosra menjünk gyógyszer ügyben, hogy valami jobb minőségűt kérjek vagy valami hasonló. Élvezem így minden nélkül vele a szexet, és eszem ágában sincs változtatni ezen. Vele még ez is normálisnak tűnik, pedig másokkal ide vagy oda gyógyszer pluszvédekezést is beiktattam. Szóval mivel jelenleg elég biztos vagyok abba, hogy a nemi életem rendszeres lesz, és nem rendszertelen jobb, ha odafigyelünk. Szeretnék majd gyereket, vagy gyerekeket, és szerintem nála jobb apát keresve se találhatnék, de még csak most ismerkedünk, na meg most kezdtem meg az önálló életemet, munkámat. Szóval jobb, ha odafigyelek, és biztosra megyek. Főleg így, hogy nem bírunk magunkkal. Jó bevallom ez a mostani az én hibám bár nem hiba, csak nem bírok magammal, meg vele betelni. Baj lenne ez? Nem tudom.
- Igen –sóhajtottam kéjesen a fülébe, hogy érzem, nagyon is érzem, és azt is, hogy már mennyire készen van, és én is kész voltam, és akartam, itt és most. Nem érdekelt a szűk hely,nem érdekelt semmi, csak ő.
Szinte felkínáltam neki magamat, és talán kicsit bele is pirultam a dologba , és megremegtem, amikor a fenekem alá nyúlt. Hátamat a falnak támaszkodtam, fél lábamon álltam, kapaszkodtam a derekába az egyik kezemmel a másikkal a vállába, és belenyögtem a csókunkba, amikor magáévá tett. Valahol megtalálta az esti, és a reggeli mókánk közötti tempót, és nem váratott most magára. Egyből mozogni kezdett, és akárhányszor megtalálta a legizgatóbb pontot, valahol a bőrébe mélyesztettem a körmeimet. Ajkát nem is eresztettem el csak akkor, ha épp levegő kellett,vagy nyögdécselés közbe már nem tudtam tovább csókolni, de akkor se engedtem eltávolodni. Amikor kicsit megcsúsztam, de épp hogy csak felnevetve sóhajtoztam.
Biztattam szavakkal, hogy ne hagyja abba, a nevét suttogtam, amikor csak tudtam, hogy mennyire is vágyok rá, és akarok vele lenni. Éreztem, hogy hamarosan a csúcsra érünk, és bár nem akartam abba hagyni, még is arra kértem, hogy gyorsítson kicsit, és derekáról a fenekére csúsztattam a kezem és megmarkoltam. Remegni kezdtem és átadtam magamat az általa gyújtott gyönyörnek.
- Nem akarok elválni tőled – szuszogtam ,és megcsókoltam szenvedélyesen. Nem érdekelt, hogy alig kapunk levegőt. De hát el kell válnunk, így amikor elváltunk hozzá bújva öleltem meg kicsit, majd nyúltam a tusfürdőért, és lemosdattam , majd még szappanosan is hozzá bújtam, hogy a víz mossa le rólunk a habot.
- Lassan mennem kellene, mert vár egy hajszárítás, és nem ártana valami ruha is- sóhajtottam fel kicsit csalódottan, mer a jónál is jobb volt így itt álldogálni vele ez után a reggelizés után.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Aug. 09, 2017 4:53 pm Keletkezett az írás



+18

-Aztán ápolhatnál, amikor gipszteknőben fekszek. Lehet megérné... *Tettettem, hogy komolyan elgondolkodok az ötleten. Persze eszem ágában sem volt összetörni magam, de azért kíváncsi vagyok a reakcióra. Minden esetre kíváncsi vagyok a továbbiakra, hogy mit tudunk kihozni ebből a kapcsolatból. Én szeretem, ez a Napnál is világosabb számomra. Remélem, hogy hamarosan ő is megérzi életében először azt az érzést, aminél nincs szebb az egész világon. Amikor bármire képes lennél valakiért, amikor csak egy valaki az, aki kitölti minden gondolatodat... Ez egy olyan érzés, amit mindenkinek meg kéne tapasztalnia az életében. Nekem már másodszor van hozzá szerencsém. És ha neki ilyen ijesztő ez az egész, akkor őt még soha nem érte utol ez az érzés. Részemről mindent meg fogok tenni, hogy érezze ő is ezt. Azt hiszem egy éjszaka alatt sokat fejlődtünk és nem csak a szex miatt, ami nagyon is jól működik köztünk.*
-Akkor ezt megbeszéltük. *Mosolyodtam el. Nem szeretném, ha bárhol is kint lenne kulcs hozzá. Tényleg félteném. Ha már nekem szánja a kulcsot, akkor jó helyen lesz nálam. A vacsorával várás mellett az is eszembe jutott, hogy simán besurrannék hozzá egy hosszú nap után. Nem ébreszteném én fel, inkább csak magamhoz ölelve feküdnék mellé. Már az is bőven elég lenne néhány neccesebb nap zárásaként. Igen, határozottan jól esne, ha esténként mellettem aludna el valaki. Jót tenne a sokszor még háborgó lelkemnek.*
-Várom azt a bugyit. *Kacsintottam rá nevetve. Most már azért is meg akarom tenni. Nem tudom hogy vitelezném ki, de meg akarom tenni. Mókás lenne.. Olyan lenne, mintha tinédzserek lennénk csak. Sebaj, kell egy kis hülyéskedés minden életkorban.
A zuhany alatt csak sóhajtozni tudtam, ahogy csókolgatott és simogatott. Minden érintése nyomán szinte lángolt a bőröm, hogy még többet kapjak ebből a gyengédségből. Éheztem, szomjaztam ezekre a könnyed érintésekre. Olyan rég kihalt érzéseket élesztettek újra bennem, amikről már régen elfeledkeztem. Most pedig ismét kapok figyelmet, törődést tőle. Én pedig igyekeztem mindezt viszonozni neki.
Nem várattam sokáig, amikor úgy felkínálta magát nekem. Még most is szinte fejbe csapott az a forróság, ami fogadott. Hol az ajkait csókoltam, hol a nyakát becézgettem és közben élveztem azokat az apró karmolásokat, amiket tőle kaptam. Édes fájdalom, most még azok is még jobban felkorbácsolták a bennem dúló vágyat. Amikor pedig gyorsításra ösztönzött, megkapta. A remegése, lüktetése engem is átlökött a holtponton és a nevét nyögve lovagoltam meg a gyönyör hullámait.
Csak nagy nehezen tudtam elválni tőle, de muszáj volt. Élveztem, ahogy a puha kezével mosdatott, közben pedig a kezeim a derekán pihentettem. Viszont szorosan öleltem magamhoz most is, amikor volt rá alkalmam. Nem akartam elengedni. Milyen jó lenne vele tölteni az egész napot...De nem lehet, akármennyire fáj is.*
-Hajszárítóm nekem is akad.. de minek az, úgyis megszárad magától. *Mosolyodtam el. Csak plusz pár percet akarok magunknak nyerni. Valami azt súgja, hogy nagyon nehezen fog eltelni a nap. Kinyúltam a zuhanyzó mellé és az egyik törölközőbe bugyoláltam szépen. A másikat pedig a csípőm köré csavartam.*
-Na gyere csillagvirág! Igyuk meg azt a kávét, aztán megyünk reggelizni. *Kiléptem a zuhanyzóból és a kezét fogva vezettem le a nappaliba, ahol a ruháink hevertek szana-széjjel.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Aug. 09, 2017 9:36 pm Keletkezett az írás



Nagyon csúnyán néztem rá, amikor arról beszélt, hogy ápolhatnám, mert miattam töri össze magát, ha úgy nézzük.
- Te csak ne törd össze magadat, mert mielőtt neki fognék az ápolásodnak még jól hátsón is billentenélek, hogy hogy lehettél ennyire ügyetlen. Arról meg ne is beszéljünk, hogy utána milyen bűntudatom lenne, mert nem elég, hogy miattam törnéd össze magadat, még meg is csapkodnálak, hogy aztán ápolhassalak, és aggódhassak. Na még mit nem – nem keltem ki magamból, és nem kiabáltam, vagy emeltem meg a hangomat, de azért érezhető volt a hangsúly olykor.
Tényleg nem szeretném ,ha összetörné magát. Nem tudom mihez kezdenék. Azt se tudnám hirtelen, hogy kit értesítsek, vagy mit tegyek. Nem vagyok otthon az ilyen helyzetekben, nagyon nem.
A kulcsot azt hiszem gyorsan megtudom oldani, lévén csak kettő van belőle. Viszont , ami talán kicsit nagy falat lesz az, hogy otthon ezt bejelentsem. Anya azt akarta, hogy nekik is legyen egy kulcsuk,hogy ha valami van. De így nem fogok nekik adni, és még nem tudom, hogy fogom ezt neki előadni, mert akármennyire is más dolgokat fogok mesélni Willről, mint az eddigi pasikról az életembe, addig ő ezt túl korainak fogja találni. Nem olyan gyakorlatias megoldásnak, mint én. Másoktól már hallottam, hogy ez hú de mekkora dolog, nekem inkább azt jelenti, hogy könnyebben oldjuk meg a találkozásainkat, az együtt alvást, főleg ha későig dolgozunk. De azért remélem anya is be fogja látni a kulcsos dolog nélkül is, hogy Will teljesen más. És, hogy ezt rajtam is észreveszi. Talán ő segít megfejteni azt a nagy kérdést, hogy mi az a sok zavaros érzés, amik úgy tetszenek. Apa már nem biztos, hogy ilyen jól fogja fogadni. Ő mindig úgy volt ezzel, hogy azokból a pasikból egy se fog elvinni tőle, hát most magam is úgy érzem, hogy ez most meg fog történni. Az ő kicsi egy szem lánya felnőtt, és talán szerelmes életében először, és talán utoljára is.
- Rendben – nevettem hangosan, ahogy megint a bugyiról volt szó. Erre most már tényleg ki fogok valamit találni aztán pisloghat és magyarázkodhat majd ,ha vendég megy hozzá.
De inkább most foglalkoztam mással, vagy is vele ,és nagyon is kellemes volt ismét az együttlétünk. Egyelőre azt nem értem, hogy vagyok képes állva maradni az este, és ezután a reggel után.
Csak álldogáltunk a víz alatt, ami jól esett, meg az ölelése is. Sok kicsi apró dolog , valamit nagyobb képet kezdett kialakítani, ami egyszerre ijesztő, és izgató.
- Ne akard, hogy magától száradjon meg. Nem akarsz te egy kis oroszlánt dolgozni vinni – nevettem el magamat, mert ha még nem is látott úgy, hát egyszer biztosan fog. Ha nem kezelek a kis göndör fürtöket, akkor elég rakoncátlanok tudnak lenni. Kicsit tartok is ezért a kirándulástól, szóval arra, valamit nagyon ki kell találnom.
Hagytam szépen bebugyolálni magamat, előtte amíg kinyúlt elzártam a vizet, majd néztem, ahogy maga köré tekeri a törülközőt.
A segítő kezét is elfogadtam, és egy darabig fogtam is a kezét, ahogy lefelé haladtunk, de a nappaliba érve elengedtem, és hirtelen vezérelt ötlettől lekaptam róla a törülközőt, és a fenekére csapva szaladtam el a kanapé másik oldalára.
- Nincs itt a kávém – mutattam a kanapé mellett lévő asztalra, és nagy ártatlanul pislogtam rá. Jelenleg se a fenekét, se mást nem láttam, mert a kanapé eltakarta.
- Tudod ez a kanapé túl nagy ebbe a nappaliba, valami alacsonyabb kellene – nevettem el magamat.
- Ejnye uram, hogy maga milyen hanyag, széjjel dobálja a ruháit, és még bugyit is hord? – mutattam a sajátomra, és közben szemmel tartottam, és ha közeledett, akkor igyekeztem úgy menni, fordulni, hogy valami mindig legyen köztünk. A törülközőt pedig közben összecsavartam, hogy ha esetleg alkalmam adódna, és elérném a hátsóját, akkor odasuhintsak kicsit. Valahogy nem érdekelt, hogy mennyi az idő, maximum nem reggelizek, nem nagydolog.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Aug. 10, 2017 2:36 pm Keletkezett az írás



*Mosolyogva húztam magamhoz és csókoltam meg, amikor arról beszélt, hogy hátsón billentene, ha összetörném magam.* -A világért sem szeretném, hogy bűntudatod legyen... *Lágyan megsimogattam az arcát, hogy nyugodjon meg. Csak ugrattam amúgy is, de mint látható, ő elég komolyan vette a dolgot. Dehogy törném össze magam. Akkor hogy tudnám magamhoz ölelni vagy megcsókolni úgy isten igazából? Nem, inkább más programokat találunk majd ki. Ott van még az a bizonyos kirándulás is, amit nagyon várok. De ha kapok tényleg egy kulcsot, akkor más lesz, az biztos. Tényleg megteszem, hogy akár minden nap magamhoz ölelve alszok el a hosszú munkanapok után. Neki vajon mennyire tetszene? Nem kell minden nap végén a szex. Néha elég csak egy gyengéd ölelés. Ezt majd ő is megtapasztalja, hogy sokszor az még a szexnél is jobb tud lenni.
Részemről egyszerű lesz a kulcs kérdés. Rajtam kívül nincs másnak. Nyaralni nem járok, így fölösleges volt adni bárkinek is. Bár az enyémen kívül még ott pihen két kulcscsomó a bejárati ajtó mellett, amik közül most majd megkap egyet Ali. Bízom benne, hogy ő is hasonló meglepetéseken gondolkodik, mint én. Bár kétségkívül az nagyobb meglepetés lesz, hogy le fogom nyúlni az egyik bugyiját és tényleg kiteszem a falamra. Visszafogott egyénnek gondol, ami valamilyen szinten igaz is, de a megfelelő társaság ezt hozza ki belőlem mindig.*
-Hidd el, nekem mindenhogy tetszel. *Kacsintottam rá. Nekem aztán nem számít, hogy a nő beszárítja-e a haját. Meg kell tartani a nőknek a természetes szépségüket. Mindig azt mondom, hogy az első randinak egy medencében kéne lennie, hogy lemosódjon a nőkről a sok kilónyi smink. Manapság a médiában azt látják, hogy csak az az igazi nő, aki kifesti magát tonnányi sminkkel, elrejtve az igazi arcát.. Minek??? Az már korán rossz, ha egy férfit csak a külsejükkel tudnak megfogni.
Csak nehezen tudtam beburkolni magunkat törölközőbe, már az éjszaka alatt úgy megszoktam, hogy nincs rajtunk semmi. De muszáj menni, lassan indulni kell, hogy be tudjunk ugrani reggelizni még mielőtt a munkát kéne kezdenie. Már éppen leértünk, amikor a kis boszorkány lekaptam rólam a törölközőt és jókorát húzott vele a hátsómra.*
-Na megállj te nő! *Vigyorodtam el és szinte kőröztünk a nappaliba, mert bizony közelebb nem mert jönni. Felemeltem a bugyiját és megpörgettem az ujjamon.* -Azt hiszem.. ez megy a falamra... *Most már nincs menekvés, meg fogom tenni. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy miként kapom el a kis gonosztevőt, mert még mindig nála a törölközőm és láthatólag esze ágában sincs megszabadulni tőle. Lesz, ami lesz. Nem törődve a dolgokkal, a kanapén keresztül szinte elé ugrottam és a csuklójánál kaptam el a kezeit és a falnak szorítottam.*
-Valaki nagyon rossz kislány.... Ez bosszúért kiált... *Hevesen csókoltam meg. Ha így akar játszani, akkor legyen. De akkor ma senki nem megy dolgozni. Kaján vigyorral a képemen szinte lelöktem a kanapéra és fölé támaszkodtam.* -A rossz kislányok büntetést érdemelnek... *Ha akart sem engedtem felkelni, hanem szépen, lassan bontottam ki a törölközőből. Csak ezután támaszkodtam vissza fölé és nyomtam hozzá a csípőmet ingerlően. Közben a nyakára tapadtam és ismét megszívtam a finom bőrét. Legyen csak még nyoma, hogy miben volt része az éjjel.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Aug. 13, 2017 7:10 pm Keletkezett az írás



- Én meg a világért se szeretném, hogy miattam törd össze magadat, inkább használd az ajtót Rómeó – mondtam neki nevetve, és az orrát finoman megpöccintettem. Nem mondom, hogy nem élvezném az ápolását, de sokkal jobb lesz inkább kirándulni menni, meg mit tudom én , hogy miket fogunk mi együtt csinálni. Annyi szent, hogy ha ágynak dől, akkor ágytorna sincs, és azt is sajnálnám, persze csak is ő utána.
Habár most is jó volt ez a kivárás dolog, elég jól sült el ha azt nézzük. Az este óta nem tudjuk egymásról levenni a kezünket. Meggondolandó, de azért csak ne törje össze magát.
- Hidd el nekem, hogy ezeket a rakoncátlan tincseket meg kell zabolázni, mert a madárijesztő semmi lesz hozzám képest – csavargattam az ujjamon egy tincset úgy mutatva neki. Így is úgy is fog még kócosan látni, de annak azért még nincs itt az ideje. Szóval tényleg ki kell találnom valamit erre a sátorozós dologra, mert ott fogok a semmi közepén megörülni a saját hajamtól.
De aztán jöttek a törülközők. Kicsit nehézkesen mozgott Will keze, de lehet kevesebbet kellett volna ficánkolnom. De hát munkanap van, menni kell, teljesíteni kell. Most kicsit bánom, hogy új a helyem, és hajtatok, amikor itt van Will, és időt szeretnék vele tölteni, de majd csak kialakul valamiféle menetrend. Viszont most túlságosan is izgatott vagyok minden miatt, ami történt velünk, a kirándulás miatt, a furcsa érzelmek miatt, amik kavarognak bennem, és amiket nem tudok megfejteni.
Száguldozott a vérem, meg minden, csoda, hogy lekaptam a törülközőt Willről, és a fenekére csaptam, meg mint a rossz gyerek kergetőzni kezdtem a kanapé körül vele?
- Eszembe sincs megállni – nevettem el magamat, és már futottam is a másik irányba, hogy megint legyen köztünk valami.
Felmordultam, amikor megpörgette a bugyimat az ujján.
- Megtiltom – mondtam neki kissé parancsolóan. És ha kell megharcolok érte,de vissza szerzem azt a bugyit tőle. Láttam, hogy eltökélt, meg már beszéltünk is erről, és amilyen képes lesz tényleg kiszögelni oda.
- Nem, azt nem teheted – mondtam neki, ahogy láttam, hogy felméri a távot, és a kanapét méregeti. De már késő volt, visítva szaladtam elfelé, de a kezemet elkapta, és a falnak szorított.
- Valaki pedig ….- de nem bírtam befejezni, mert az ajka már az enyémre is tapadt. Alig kaptam levegőt, és még a fejem s beleszédült ebbe a csókba, és már csak azok kaptam magamat, hogy húz magával és a kanapén landolok.
- Mit csinálsz? – néztem fel rá, mert a törülközőmet cibálta rólam, és bontott kifelé belőle, már épp tiltakoztam volna, amikor a nyakamra tapadt, és éreztem ,hogy megint ki fogja szívni.
Szinte visítva tiltakoztam, de a kezeim meg önálló életet éltek, és a hátát karmolásztam.
- Nem lesz ez így jó – szuszogtam, mert ha így folytatjuk nem hogy a konyháig, de a kocsiig sose fogunk eljutni. Tény, hogy tényleg szívesebben maradnék itthon, de nem tudom, hogy már is megengedhetem e magamnak ezt a luxust.
- Ezt nem fogod megúszni – fújtattam ,de végül elnevettem magamat.
- Legalább hagy telefonáljak, ezután .... , minden rabnak jogában áll egyet telefonálnia – kuncogtam, és próbáltam eltolni magamtól, de hát képtelenség volt. Rám nehezedett, a csípőjét nekem nyomta. Még valahol izgató is volt ez az egész.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Aug. 14, 2017 11:13 am Keletkezett az írás



-Majd jól megleplek az éjjel és erőszakot teszek rajtad. *Vigyorodtam el. Hát ha az ajtón mehetek be, akkor nagyobb eséllyel tudok rajta ütni. Eljátszadoztam azzal az ötlettel is, hogy besomfordálok hozzá az éjjel és mint egy erőszaktevő szépen levetkőztetem és... khm.... Már van egy olyan érzésem, hogy nem lenne erőszak, mert nem lenne ellenére a kis játék. Azt már tudom, hogy mindketten szeretünk játszadozni. És ha rajtam múlik, akkor lesznek még hasonló játékok. Kíváncsi vagyok meddig hajlandó elmenni néhány dologban.*
-Legalább más nem vet rád szemet akkor... *Elmosolyodva csókoltam meg ismét. Bár tudnám miért van úgy odáig attól, ha kócosan látnám. Engem igazán nem zavar. Sőt, szeretem, ha a természetes állapotukban látom a nőket, minden beavatkozás nélkül. Minden nőnek büszkének kellene arra lennie, hogy hogyan is néz ki valójában. Bár igaz, hogy a média sokszor mást szajkóz szerencsétlenek fejébe. Én konkrétan utálom, ha egy nőn nincs mit fogni. Pedig kell valamibe kapaszkodni...
És a kérdésemre, hogy milyen játékba lenne benne, már meg is kaptam a választ azzal, hogy úgy lekapta rólam a törölközőt. Tudtam, hogy ha elkapom, akkor nem szabadul meg egy könnyen. Búcsút inthet a mai munkának. De kezdésnek először is megszereztem magamnak a  bugyiját.*
-Megtiltod? Mégis hogyan? *Vigyorogva lóbáltam a bugyiját. Még ha vissza is szerzi, akkor is előbb-utóbb szerzek magamnak egy másikat. Meg kell tennem azt, amit ígérgetek neki. Bár tudnám miért tiltakozik így.. De ha ennyire bepörög, akkor képes leszek nagy betűkkel kiírni a bugyija alá, hogy kinek a tulajdona az a szép darab. Na akkor lenne oka a pirulásra. De most inkább átugrottam a kanapén és elkaptam a kis boszorkányomat. De hamarosan már ismét a kanapén feküdtünk, én pedig fölötte támaszkodtam.*
-Nagyon is jó lesz... *Vigyorogva néztem le rá, miután ismét kiszívtam a nyakát. Hiába karmolászta a hátam, nekem az csak tetszett és olaj volt a tűzre. Csak még jobban felkorbácsolta a vágyamat. A tűzzel játszik a kicsike. Én szeretem az ilyen jellegű kis fájdalmat, felizgat még jobban.
Gyorsan körbenéztem és kinyúltam a telefonért a dohányzóasztalhoz, de egy pillanatra sem engedtem a szorításon, ahogy a csípőmmel leszorítottam. Nem fog elmenekülni.* -Telefonálj csak... *Elmosolyodtam huncutul és nem hagytam abba a kis ingerlését. Csípőmet ingerlően mozgattam, hogy tudja mit kap hamarosan. Közben pedig a nyakát és kebleit csókolgattam, csak hogy ne legyen olyan könnyű menet az a telefonálás. Tudok én ilyen kis gonosz lenni, ha arról van szó. Egyik kezem pedig közben az oldalát cirógatta.
Azt hiszem megdöntöm az egy nap alatti együttlétek rekordját. De hát három év kihagyásom volt, van mit bepótolnom. És ahogy elnézem az alattam fekvő Alison-t, neki sincs ellenére ez a játszadozás.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Aug. 14, 2017 7:32 pm Keletkezett az írás



- Cöh, mi az, hogy…szégyellje magát uram – válaszoltam nevetve, de érezte, akkor megremegtem a kezei között. Na nem a félelemtől, hanem a gondolattól, hogy mit tenne velem, és hogy mennyire nem erőszak lenne az egész. Valahogy ez is ígéretnek hangozz a szájából, de ha nem is a szemei elárulták, és ettől remegtem meg. Elképzelve, hogy éjjel beoson, és arra ébredek , amire reggel is most, vagy annál kicsit erősebb behatásra.
- Hm, úgy látom valaki féltékeny és birtokló típus –nevettem el magamat, de azért kapott tőlem egy apró csókot, ne hogy megbántódjék. Nekem amúgy sincs még az eszembe se az a gondolat, hogy megváljak tőle. Főleg most, amikor tényleg elindultunk valamerre, és ki szeretném deríteni, hogy merre felé tartunk. De ettől még tartom azt, hogy a rakoncátlan tincseimet rendbe szeretném tudni.
- Hát, így, megtiltom- ejtettem ki újra kimérten ,és lassan azt a szót. Egyszerre jövök zavarba a gondolattól, és gondolkodóba ejtve, hogy tudnék vele e téren valahogy kiszúrni, és megoldani. De nem sok időm volt gondolkodni, vagy zavarba jönni. Ráadásul ki is használta, és visszatámadott. Ha most törte volna össze magát, hát nem tudom mit kezdtem volna vele, és hogy adtam volna elő mondjuk egy mentősnek.
- Ne…csináld….- suttogtam elfulló hangon, de késő volt, mert éreztem, hogy egy újabb folttal gazdagodtam a nyakamon, és ahogy ez az egész elindult, hát vagy nem megyek ma dolgozni, vagy késni fogok, de előbbire szavaznék magam is. Meg hát…van egy olyan érzésem, hogy hamarosan max csak remegő lábakon fogok tudni állni. Nem gondoltam volna, hogy egy kis játék így elfajulhat. Egyszerre meglepő és izgató számomra a dolog.
Döbbenten néztem rá, amikor még mindig le voltam szögezve, és a telefont nyomta a kezembe. Azt hittem, hogy majd elenged, de nem fog, most már tényleg nem fog. Csak felnyögtem, amikor mozgolódása miatt még jobban hozzám nyomta a csípőjét.
- örültek vagyunk – nevettem el magamat, de ez se tartott sokáig, mert a csípőjét kezdte mozgatni miközben én a telefont fogtam a kezembe, és akaratlanul is felnyögtem.
- Ugye most azt fogod tenni velem, miközben telefonálnom kell – kérdeztem rekedtesen, de már jött is a válasz, mert a nyakamat kezdte csókolgatni, aztán a melleimet is sorba vette. Tudtam, hogy kész vége, és innen már nem lesz sehová sem, de most kit, na meg hogy a fenébe hívjam fel? Minden egyes csípő mozdulata, csak a vágyamat ébresztgette, ahogy apró csókjai és érintései is. Végül tárcsáztam, és erősen kellett koncentrálnom, de kicsengés közbe még rászóltam.
- Legalább a csípődet ne – nyögtem majd nem bele a telefonba, de szerencsére még csörgött kettőt.
- Szia Miran..da, ne ..haragudj, hogy ilyen…konrán hívlak… - a telefonra fókuszáltam, Miranda hangjára, de baromi nehezen ment.
- Szia, semmi gond, jól vagy? Olyan furcsa a hangod –mondta ő mire én a szememet épp lehunytam, és a saját számat haraptam meg.
- Nincs semmi….vagy is…nem érzem túl..jól magam….hány…ingerem van, meg ….furcsa kiütésem jött ki…….nem hiszem…hogy …ma…..be tudok …menni….- válaszoltam akadozva, és néha nagyokat nyeltem, ez még is jobban hangzott, minta belenyögtem volna a telefonba.
- Ez nem hangzik jól, lehet tényleg jobb ,ha otthon maradsz, és feltétlen menj el orvoshoz jó?- éreztem, hogy aggódik meg minden, és tudom ,hogy mennyi munka lenne még benn.
- itthon…amit tudok….azért…meg…csinálok… - most már a kezemmel be kellett fogni a saját számat, mert majd nem belenyögtem ebbe az átkozott telefonba, és igen csak szúró pillantást vetettem Willre, és tutira vissza fogom ezt még fizetetni vele.
- Pihenj csak inkább, aztán majd dolgozunk- jött a válsz, a francba is tegyük már le.
- Jó, de …azért…megpróbálkozom….de most megyek…mert…azt hiszem…
- Jaj te szegény, pihenj ,és vigyázz magadra – azzal már ki is nyomtam, szerencse, hogy közbe vágott a szavamba, én meg ahogy kinyomtam a telefont hangosan felnyögtem, és bosszúból Will vállába haraptam. Kicsit finom volt, kicsit durva ,de élvezetes.
- Ha ezek után nem teszed azt velem, amit az este, akkor nagyon mérges leszek – fenyegettem meg kissé majd elkaptam , hogy szenvedélyes csókba részesítsem, meg vágytam is erre most ezen kínzás után nagyon is. Teljesen felhúzott, felizgatott, annyira, hogy azt se bántam volna, ha most rögtön nekem is és mindenféle finomkodás nélkül szimplán megdug.Még akkor is többet jelentene nekünk , mint másoknál ez az egy szó.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd Aug. 15, 2017 9:29 pm Keletkezett az írás



-Szégyenlem magam! Nem látod mennyire? *Próbáltam olyan képet vágni, mint aki szánja-bánja a dolgot, de valószínűleg ez nem jött össze. Főként, hogy hamarosan el is nevettem magam. De közben nagyon is komolyan gondoltam, hogy egyszer besurranok a nem is olyan távoli jövőben hozzá és valahogy úgy ébresztem, mint ma reggel is. Ami pedig még jobb...látom rajta, hogy tetszik neki az elképzelés. Hmmm...jó kis játszadozás lesz az biztos. De van egy olyan érzésem, hogy ő is képes lenne ezt megtenni velem. És már maga a gondolat is felajz.*
-Csak szeretem megvédeni azt, aki hozzám tartozik. *Féltékenynek nem mondanám magamat, de megvédem azt, ami az enyém. De félreértés ne essék, nem fogok senkinek nekimenni miatta, mert bízok benne. Ha valakiben bízok, akkor nem kell attól tartanom, hogy megcsalnak. Egy egészséges birtoklási vágy van bennem, de semmi egyéb.*
-Én márpedig akkor is ki fogom ezt tenni a falamra. *Vigyorogtam még mindig. Az ellenkezése csak olaj volt a tűzre. Nem is sejti, hogy ezzel csak még jobban erősíti az elhatározásomat, hogy kiteszem a falamra. Ha nem ágálna ennyire ellene, akkor lehet, hogy eszembe sem jutott volna..de így... így meg kell tennem már csak azért is.
Aztán ismét a kanapén heverve egyértelmű volt, hogy mi aztán ma nem megyünk sehova. Ezért a kezébe adtam a telefont, de közben elkezdtem szórakozni vele.* -De még mennyire, hogy ezt fogom tenni... *Vigyorodtam el és tovább folytattam a kis kínzó játékomat. Magamban nagyon, de nagyon jót mulattam azon,a hogy a telefonba beszélt. Láttam rajta, hogy néha határon van, hogy belenyögjön a kagylóba. Én meg, hogy még egy lapáttal rátegyek, folytattam a csípőmmel az ingerlést. Lágyan csókolgattam, finoman érintettem, hogy kikészüljön tőle. Őszintén szólva alig vártam, hogy letegye azt az átkozott telefont.*

+18
-Azt is teszem.. arra mérget vehetsz... *Viszonoztam azt a szenvedélyes csókot. Nem is tudom meddig húztuk el, de nem is számított..már nem... Közben pedig nem sokat vacakoltam, egy határozott mozdulattal voltam ott ismét, ahol már ma kétszer is. Szinte lefogtam a feje mellett a kezeit, miközben ajkait csókkal zártam le és a csípőm egy cseppet sem lassú iramot diktált. Most erre a szimpla, szinte ősi vad menetre volt szükségünk. Nekünk ez sokkal több, mint egy egyszerű szex. Lesz még időnk a finomkodásra, de úgy tűnik, hogy nekünk nagyon fekszik az ilyen vadság is olykor.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Aug. 16, 2017 6:59 pm Keletkezett az írás



- Hát nem látom, hogy mennyire – nevettem el magamat, mert minden mást le tudtam róla olvasni jelenleg, de azt ne, hogy szégyellené magát. Meg, hát el is árulta magát a nevetéssel. Így tagadni se tudná, hogy egyáltalán úgy lenne, ahogy mondja. Jó pár ígéret elhangzott már este óta, és izgatott vagyok, hogy vajon mik fognak beteljesülni, megtörténni, és hogyan.
- És a nyakkiszívás hol jelent védelmet? – néztem rá kíváncsian. Értem én de még sem. Bár akarom én ezt érteni teljesen? Nem igazán viszont jó vele erről évődni.
- Ezt már úgy látom, hogy eldöntötted – mondtam megadóan. Most miért harcoljak , vitatkozzam vele, amikor másképp is megtudom oldani a dolgokat, főleg ,ha nincs itthon, nekem meg lesz kulcsom.
- Tedd csak, és meglátod egyedül mégy mindenhová egy házi buli után, mert ezzel a kis vörös szöszivel tutira nem jelensz meg sehol sem – az már biztos. Elég ,ha egy ember meglátja és eljár a szája, én meg zavarba lennék bárhol bármikor , ha azt látom rám nézve összesúgnak az emberek.
Annyira aljas volt, ahogy játszott, cicázott velem, és nekem beteget kellett jelentenem. Bűntudatom nem volt emiatt , amiért hazudtam, mert bőven kárpótolva leszek, és ha végeztük a játszadozással , meg ettünk akkor majd dolgozok kicsit. De most még azt is élvezni fogom , ha közben Will itt lesz a közelben.
Alig vártam, hogy letegyem azt az átkozott telefont, mert Will már az őrületbe kergetett, és alig bírtam magamat visszafogni, aminek meg is lett a végeredménye, mert ahogy kinyomtam a telefon valahogy minden kiszaladt, amit eddig vissza kellett tartanom.
+18
Alig mondta ki a szavakat, már is egymás ajkát faltuk, én meg aztán még jobban, mert totálisan kész voltam az előbbi kis játékától, és szinte önként nyitottam széjjelebb a lábamat, hogy teret adjak neki, az se érdekelt, hogy a kezemet lefogta. Boldogan kulcsoltam össze az övéve, és szorítottam meg erősen, amikor határozott mozdulattal vett birtokba. Szinte belenyögtem a csókba. Egyre vadabb volt, egyre csak hajtott, én meg két csók közepette ide oda vetettem a fejemet olykor, és egyre többször feszült meg a testem alatta, egyre hangosabban nyögdécseltem, és ha így hajtott tovább, akkor hamarosan remegni is kezdtem alatta, mert a hullámok magukkal vittek, és szinte sikongatva ejtettem ki a nevét a csúcson.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Aug. 17, 2017 3:37 pm Keletkezett az írás



+18

*Miért is szégyellném magam? Láthatóan neki sincs ellenére a gondolat, hogy úgy ébreszteném, ahogy ma. Csak szimplán erőszaknak nevezném, mert nem tudná, hogy betérek hozzá egy hosszú éjszaka után. Tetszett nagyon is az ötlet, mert ilyet még nem csináltam. Egy kis rosszalkodás az soha nem baj. Ki kell próbálni mindent, amíg lehet. De kíváncsi vagyok, hogy vajon neki vannak-e hasonló extrém elképzelései. Akármi is legyen, állok elébe. Nem leszek én semmi jónak az elrontója.*
-Látják, hogy tartozol valakihez. *Vigyorogtam, mint a vadalma. Persze ez nem védelem és sok pasit nem riaszt vissza. Nem vagyok hülye, tudom én ezt. Ez inkább csak olyan formális jelölés. Az kicsit egyértelműbb lenne, ha az ujjára húznék egy gyűrűt, de az azért még nem most lesz, arra még én sem állok készen.*
-A hálómba rajtam kívül nem jár más! *Kacsintottam rá vidáman. Igen, az a szoba az csak az enyém, egy fajta intim szféra. Az meg pláne vörös posztónak számítana, ha valaki bele merne feküdni az én ágyamba. Na jó, Ali jöhet, de más az ég világon senki. Még a családom is tudja, hogy az ágyamhoz ne nyúljanak, mert allergiás vagyok arra.
Szórakoztam vele, miközben telefonált. Láttam rajta, hogy alig bírja ki. De így talán még hihetőbb volt, hogy valami baja van. Nekem sem fog problémát jelenteni, hogy betelefonáljak, hogy ma nem megyek. Orvosként, ha a legkisebb egészségügyi problémám is van, nem dolgozom. Hisz a legtöbb páciens alapból is valamilyen betegséggel küzd, nem fertőzhetjük össze pluszban még őket. Elmúlt három évben úgysem voltam soha szabadságon. De majd most!
Amikor végre letette azt az átkozott telefont, nem vártam semmire. Már engem is kellően beindított a helyzet. Szorítottuk egymás kezét, miközben szinte el sem engedtük egymást a csókból. Nem engedtem meg magamnak, hogy lassítsak. Egyre csak hajtottam magunkat a csúcs felé. Igazából Ali remegése volt az, ami engem is magával rántott. Csak szuszogni bírtam és alig bírtam maga megtartani, hogy ne nehezedjek rá. Csak pár perc után tudtam magam rávenni, hogy eltávolodjak és mellé gördülve dőltem el.*
-Megölsz te engem... *Nevettem fel és magamhoz öleltem. Az biztos, hogy a szuszt is kihajtja belőlem. És még csak most kezdődött a nap. De van egy olyan érzésem, hogy ebből nem lesz sehol reggeli, inkább rendelek valamit a közeli kávézóból..még jó hogy van kiszállításuk is.
Aztán ki tudja. Lehet ő is dolgozgat egy kicsit ma, én is átnézek majd pár kartont. De mégis jobban megy a munka, ha itt vagyunk egymás mellett. Érdekes lesz, az biztos. De jó kis nap lesz ez.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Aug. 19, 2017 10:01 am Keletkezett az írás



- Az egy dolog, hogy látják, de hogy fogom én ezeket eltüntetni? – néztem rá kérdőn. Igen, igen, megint a megjelenés. Egyet még lesminkeltem volna, de kettő? A sál ,vagy kendő igen csak feltűnő lesz. Szóval dolgoznom kell még ezen, bár ha belegondolok, ma péntek van, utána meg hétvége. Talán ennyi idő elég lesz neki, hogy elhalványuljon, és nem fog gondot okozni a magyarázata, lévén, hogy betegen fekszem itthon, és ezért ez nem úgy néz ki, mint egy kiütés.
- Hm, szóval rajtad kívül más nem jár, értem én – játszottam meg a sértődöttet. Nem vettem komolyan, de azért egy jó kis alap volt megint, amire érdemes volt lecsapni egy kis évődéshez. Bár még így is zavar a gondolat, hogy képes lesz és kiszögeli az egyik bugyimat a falára. akár jár oda rajtunk kívül valaki, akár nem. Az eredmény meg is lett, mert nem bírtunk magunkkal, vagy is én nem bírtam magammal. Ami szerintem nem csoda, de most totálisan lényegtelen. A végeredmény, hogy maradunk itthon, aminek még is csak örülök, a többit meg majd megoldom. Ügyes lány vagyok én. Viszont ő se bírt magával , aminek megint az lett az eredménye, hogy egymásnak estünk, és a kanapén kötöttünk ki. De ezt se bántam, mert minden egyes mozdulatot megért, akkor is, ha most alig kapok levegőt, szinte fújtatok, mert százszor is megérte ez a menet már megint vele. Azt se tudom mikor voltak ennyire jó orgazmusaim, ráadásul ennyi egymás után. Ahogy legördült rólam automatikusan bújtam utána, és simultam hozzá ,majd jóízűen elnevettem magamat.
- Még,hogy én téged? Nem is tudom ki őrjített meg alig néhány perccel ez előtt , amikor is telefonáltam? – néztem rá fel kérdőn, de azért loptam arról a szemtelenül vigyorgó ajkáról egy csókot.
- Hogy fogunk így reggelizni?- kérdeztem nevetve.
- Az biztos, hogy én nem mehetek ma semerre se, max csak haza egy váltás ruháért, és a munkámért. Viszont azt ne képzeld, hogy te ma dolgozni mégy, mert akkor kénytelen leszek a végén megkínozni, ha megölni nem is – kuncogtam, majd finoman megharaptam, de azért visszafeküdtem nyugiba mellé , és magunkra húztam a takarót.
- Tudod fárasztó egy alak vagy – nevettem el magamat, és nyújtózkodtam egy nagyot.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Aug. 20, 2017 1:36 pm Keletkezett az írás



-Miért baj, ha látják, hogy volt egy vad éjszakád? *Vigyorogtam szélesen. Én aztán el nem tüntetném a foltjaim. Mondjuk szerencsés helyzetben vagyok, mert ma nem tervezek én se bemenni. Holnap meg egy műtétnél asszisztálok, így fejem búbjáig be leszek öltözve. Nyilván lesz kolléga, aki észreveszi majd, de ismerem annyira a srácokat, hogy tudjam előre a reakciókat. Vigyorogva fognak csak vállon veregetni, mert tudják, hogy Katie óta nem volt nő az életemben. Elmúlt napokban is volt, aki észrevette a változást, de csak somolygott.*
-Tudod, hogy te kivétel vagy! *Böktem oldalba játékosan. Ő az, aki bármikor látogatást tehetne a hálószobámban, még meghívó sem kell hozzá. Ha csak aludni akar, az is megfelel nekem. Holnap sanszos, hogy én fogok hozzá belopózni és egyszerűen csak magamhoz ölelem majd. Bár előre látom, hogy holnap reggel milyen nehéz lesz elválni tőle. Jól érzem magam vele. Arra is kíváncsi leszek, hogy a mai nap milyen lesz vele. Olyanok leszünk, mint egy átlagos pár. Mindegyikünk csinálja a maga dolgát, de itt leszünk egymás mellett. De van egy olyan érzésem, hogy ma nem ez volt az utolsó menetünk, ahogy ismerem magunkat.
Most csak szuszogtunk egymás mellett és próbáltuk a hevesen kalapáló szívünket csitítani a vad menet után. Talán így jó most, hogy kiéljük az eddig felgyülemlett vágyat. Túl sokáig húztuk egymás agyát az ablakból, de talán nem is baj...így csak még jobb lett.*
-Az nem én voltam! Az egy rossz Will volt! *Adtam az ártatlant. Hát majdnem lebuktattam a játszadozásommal, de nem lehetett kihagyni. De fogjuk csak a rossz énemre, az a nyerő. Bár csak évődésnek szántam ezt ismét.*
-Na akkor szépen, amíg átöltözöl, addig rendelek reggelit. Mit szólsz? *Azt nem teszem hozzá, hogy majd akkor telefonálok a kórházba is, mert különben biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy visszaadná azt, amit én csináltam vele, amíg telefonált.*
-Dehogy vagyok fárasztó! Na ki az ágyból lustaság! *Böködtem meg az oldalát nevetve, hogy kelésre ösztönözzem. Ledobtam magunkról a takarót és megcsikáltam vigyorogva.* -Gyerünk! *Felálltam és a kezemet nyújtottam neki. Azt hiszem valahol itt vannak a ruháink is szana-szét. De a bugyiját akkor is megmarkoltam, vissza nem adom neki. Meg aztán ahogy elnézem, kicsit rendbe kell majd vágni a szobát, de az ráér.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Aug. 21, 2017 8:59 pm Keletkezett az írás



- Nem baj, de még új helyen vagyok. A barátnőimet egyáltalán nem zavarnő , sőt –nevettem el magamat. Az lenne az első kérdésük, hogy csak egy éjszakás volt e, ha igen, mehetnek e ők is egy kört. Volt már rá példa, hogy egy egyéjszakás kalandoros pasimat egyikük összeszedte, nos azóta eljegyezték egymást. Szóval szép közben járás volt a részemről.
- Cöh, most már kivétel vagyok? – öltöttem rá nyelvet, de aztán az ajkára is tapadtam kicsit, mert azért kap jutalmat a helyesbítésért. De vissza is feküdtem rögtön pihenni még, mert akár hogy is volt, ez azért most leszívta az energiáimat. A reggeli kis finom ébresztése jól esett, de most azt hiszem oda lett a dupla, vagy is tripla? Azt hiszem már annyinál járunk a zuhanyzós kalandunk után, de még az is a jóleső kategória volt. Na nem mintha, ez az utolsó nem esett volna jól, mert nagyon is jól esett, azok után, hogy megkínzott. De ugyan akkor kicsit le is szívta az energiáimat, és kicsit még mindig úgy érzem, mintha bennem lennem, pedig nem. Nem fájt, meg semmi egyéb, de aaa, istenem, nem fogom épp ésszel kibírni vele az ilyeneket.
- Az egy rossz Will volt? – nevettem el magamat.
- Van jó is? – kérdeztem kíváncsian, bár tudom, hogy van.
- Ugye tudod, hogy ezt még visszafizetem? – jegyeztem meg neki, és ezt veheti ígéretnek is. Még szép, hogy vissza adom. Azt se tudtam, hogy hogyan fogjam magamat vissza, vagy beszéljek. Az eredmény megérte, nagyon is, és nem bántam meg, hogy egy olyanba részesültem megint, amit kifejezetten élveztem, és akartam. Nem tudnék vele betelni se az ágyban, se máshogy. Olyan dolgokat mozdít meg bennem, amikről azt se tudtam, hogy léteznek. Ennyire vadmacska szerintem még nem volt az ágyban senkivel se. Senki nem hozta ki belőlem ezeket a furcsa érzelmeket.
- Az szuper lenne, mert farkas éhes vagyok, valaki kiszívta a meglévő energia löketemet, amit reggel kaptam az ágyba – nevettem el magamat, majd elhagytam magam mikor neki fogott böködni.
- A-a jó nekem itt – kuncogtam, de amikor csiklandozni kezdett szabályos kacagásban törtem ki, és azt se tudtam, hogy védjem magamat.
- Gonosz a bácsi – biggyesztettem le a számat, amikor kihúzott az ágyból.
- Te most komolyan nem adod ide a bugyimat, és úgy menjek haza ? – néztem rá méltatlankodva miközben bele bújtam a pólómba. A melltartóval nem vacakoltam, amúgy se láttam, hogy hová a fenébe került.
- Hát jó, te akartad – azzal egy száll pólóba elindultam az ajtó felé , direkt az ő irányába, mert nagyon reméltem, hogy megállít, még ha a bugyimat nem is adja vissza. Ha így volt, akkor rácsimpaszkodtam, mint valami kis majom.
- Na kérem szépen, ígérem megoldom, hogy a faladon legyen egy, csak ne ez , léci léci léci – néztem nagy cica szemekkel rá, az ajkam lefelé biggyesztve , és lógtam rajta, mint valami kis maki.
Aztán ha visszakaptam vigyorogva felvettem, majd a nadrágomat, és haza indultam a kulcsommal, amit sikerült megtalálnom. Ha nem kaptam, akkor nagy duzzogva, és szomorkáson vettem fel a nacimat és indultam el.
- Ne , mert nélkülem telefonálni- parancsoltam rá az ajtóból, majd haza siettem. Első körbe ledobáltam mindent magamról, közbe kémleltem át, akkor telefonált. Gondoltam a reggelit rendeli. Aztán, amikor meg volt mindenem elindultam, de az ajtóból átláttam, és láttam, hogy megint a fülén a telefon. A galád, nélkülem telefonált, így sarkon fordultam, és a hálóba siettem. Nem rég vettem egy szerelést, amit még nem mutattam be neki, hát majd most. Gyorsan ledobáltam magamról azt a göncöt, ami rajtam volt. Belebújtam a fekete csipkés kis együttesbe, majd beleugrottam azért a nadrágomba, meg egy pulcsiba, amit felhúztam nyakig. Aztán felmarkoltam a holmimat. Ha most valaki látna úgy festenék, mint aki majd nem átköltözik. Egy laptop táska, a nagy táskám, amibe minden féle dolgok vannak.
- Megjöttem és kellene egy kis segítség – kiabáltam be, amikor épp majd nem beestem az ajtón a holmimmal, majd vigyorogva ott álltam.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Aug. 23, 2017 8:42 pm Keletkezett az írás



-Szóval kíváncsi csajok...lehet meg kéne ismerkednem velük? *Vigyorogva ugrattam. Persze soha nem csalnám meg, de azért kíváncsi vagyok milyen amikor féltékeny. Vajon csendben bosszút forralna vagy nyíltan kiakadna? Részemről, ha feltámad a féltékenység, akkor úgymond szeretem megjelölni a területem. Például, ha úgy érzem szükség van rá, akkor simán odamegyek és megcsókolom a nőmet vagy egyszerűen csak megfogom a kezét, jelezve, hogy bizony ő az enyém.*
-Eddig is kivétel voltál! Ezt tudod... *De a többit belém fojtotta a csókjával. Imádom, ahogy kóstolgat a szavaival, hogy meddig mehet el. De engem nem zavar, mert ugyanúgy szeretem piszkálni játékosan. Valahogy ő ezt hozza ki belőlem. Azt hittem, hogy a jókedv örökre kiveszett belőlem, de már aznap, amikor úgy meglepett a költözésével, jó kedvre derített. Megmentett...saját magamtól és ezért soha nem tudok neki elég hálás lenni. Ahogy pedig teltek a napok és hetek, valami megváltozott. Nem csak egy mulatságos szomszéd lett, hanem beleszerettem abba a vidámságába, amit a kezdetektől látok benne.*
-Nem mondtam még? Skizofrén vagyok! *Vigyorogtam. Bár őszintén szólva szerintem minden embernek több arca van. Amit az idegeneknek mutat, amit az ismerősöknek és egy, amit csak saját maga ismer. Nagyon merem remélni, hogy azért nem néz majd idiótának. Szeretek csipkelődni vele.
A csikálás után nagy nehezen kihúztam az ágyból és elgondolkodva néztem azt a bugyit. De azt nem engedhettem, hogy így menjen ki, szóval elkaptam a karjánál fogva és magamhoz rántottam.* -De meg kell ígérned, hogy kapok egyet... *Csókoltam meg és odaadtam neki a kezemben gyűrögetett bugyiját. Hihetetlen...mint valami pincsi kutyát, úgy irányít.*
-Isten ments..megvárlak... *Hát persze, még mit nem! Nem vagyok én hülye. Felvettem a rövidnadrágom, de mást nem. Idebent nincs szükség rá, annak ellenére, hogy úgymond tél van éppen. Kint 15 fok van, de idebent kellemes 20-25 fok.
Amikor egyedül maradtam, először is rendeltem reggelit magunknak. Néhány fánk, pár gofri és egy kis rántotta. Nem tudom mit szeret enni reggelire. Meg rendeltem mellé narancslevet, biztos, ami biztos. Utána felhívtam az osztályt, hogy valamit beehettem, mert egész éjjel nem voltam jól. De holnapra csatarendbe állítom magamat. Bevett szokás nálunk, hogy ha csak gyanúja is van, hogy beteg az orvos, akkor inkább otthon marad egy-két napot. Éppen zsebre tettem a telefont, amikor meghallottam Ali hangját. Meglepődve néztem a nagy táskáját.*
-Csak nem beköltözöl máris? *Kérdeztem tőle, miközben átvettem tőle a nagy táskát és a nappaliba letettem a kanapé mellé. Ha már ott voltam, akkor a párnákat és a takarókat elrendezgettem, eléggé összegyűrtük az elmúlt éjjel.* -A reggeli hamarosan itt van. Szerintem nem lesz tíz perc, itt van a sarkon a kávézó. *Közben megleltem a pólómat, amit gyorsan felvettem, hogy nehogy már félpucéran nyissak ajtót a futárnak, mert amúgy szívesen vagyok itthon felső nélkül.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Aug. 27, 2017 5:07 pm Keletkezett az írás



- Hm, megismered majd őket, csak bizonyos kereteken belül, korlátozva – mondtam nevetve. Tudom, hogy a csajok mit fognak rá mondani, és mik lesznek az első kérdéseik. Ahogy a válaszokat is tudom, csak azt nem, hogy fogalmazzam meg őket burkoltan. Azzal tisztában vagyok, hogy akármit is mondanék nem csapnák le a kezemről , de akkor se kell tudniuk minden részletet, és pontos leírást róla.
- Hm, talán, …most már …tudom?- játszottam itt az elgondolkodót, és még akkor is kérdésbe feleltem neki, de jó volt kicsit cukkolni, aminek azért meg is lett a jutalma.
- Tényleg? Hm, akkor ki kell tapasztalnom a személyeidet szépen. Bár még nem tudom, hogy fogjak neki, de az már biztos, hogy van benned egy vad szerető és egy érzéki férfi – a kezemmel folyamatosan magyaráztam, mutogattam, hogy hatásos legyen a találgatás látszata.
Az ágyból csak nagy nehézkesen rángatott ki, mert most hogy itthon maradok semmi kedvem nem volt kikelni belőle, főleg, hogy az övéről volt szó.
- Majd kapsz egyet – vettem el tőle a bugyimat.
- Akkor, amikor én úgy látom, hogy megkaphatod végleg – öltöztem fel gyorsan, még mielőtt meggondolná magát ez ügyben. A többit meg még majd kitalálom valami úton módon.
- Helyes – mondtam vigyorogva, és már rohantam is haza ,hogy gyorsan összekapjam magamat, meg a holmimat és loholjak vissza hozzá. Viszont a kis galád lebukott. Kétszer láttam telefonálni, és kétlem, hogy egy rendelés leadása ilyen sokáig tartana, így másik tervvel kellett előállnom, még akkor is,ha befagy odaát a fenekem, de csak nem. Viszont a bosszú mindig édes.
- Hm, csak a fél irodám költözik be kis időre – válaszoltam vigyorogva, és loptam tőle egy csókot, majd beljebb vittem a nálam lévő dolgokat.
- Remek, mert már farkas éhes vagyok – mondtam neki, majd miután belebújt a pólójába odabújtam hozzá.
- Remélem siet, mert még el kell intézned egy fontos telefont, emlékszel? – néztem rá, és beharaptam az ajkamat, mellette elmenve pedig a fenekére csaptam.
- De addig is, én itt kicsit elpakolok, mert elfoglaltam majd nem a fél nappalidat, aztán eszünk, aztán telefon és teljesen jóllakottan kis pihenés –nevetem el magamat, meg hát az ágy is ki van húzva. A pakolás , rendezkedés közepénél jártam, amikor csengettek is. Éljen végre reggeli, és éhségemnek jelet adva már pattogtam is a konyhába, leültem az egyik székre, és vártam, hogy az uraság meghozza a reggelinek valót.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
33
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Aug. 28, 2017 5:02 pm Keletkezett az írás



-Olyan ünneprontó vagy! *Nevettem fel vele együtt. Persze, hogy soha nem csalnám meg, de azért jó cukkolni. Nem az a típus vagyok, aki a mennyiségre megy rá a nőkkel, én inkább már a minőséget tartom fontosnak. Szerintem az embereknek el kell érniük egy kort vagy szintet, hogy már mást tartsanak fontosnak. Amikor meg akarnának állapodni, akkor jönnek rá, hogy már sokkal inkább a nő lelkét kell nézni...mert bizony minden nő hét fátyol táncot jár, ahogy mondani szokás. Alisonnál sem látom még az összes réteget... a negyediket még nem láttam.. a harag villámait... Az utána következők pedig még jobbak és szebbek lesznek... Ha elérem a hetedik réteget, az lesz a szeretet, ami csak az enyém és én pontosan ezen dolgozok. Szeretném, ha nekem adná az egész lényét, ahogy én is ezt teszem... már teljesen az övé vagyok.*
-Na és mi a közös az összes énemben? *Kérdeztem tőle mosolyogva. A válasz nagyon egyszerű... Az összes énem rajong érte és bármire kész, ha róla van szó. Életre keltette a halottnak hitt szívemet. Három évvel ezelőtt Katie-vel együtt haltam, de most valahogy új értelmet adott Ali mindennek.
Ez a bugyis dolog is olyan vicces volt, szórakoztatott. Nem tudom, hogy tényleg kapok-e egyet tőle. De az biztos, hogy ha ad egyet, akkor már azért is kiszögelem a falra vagy valami hasonló.
Persze nem voltam hülye, elintéztem a telefonhívásokat, amiket kellett. Mondjuk nem kell nagyot hazudnom, mert csipogóm jelezte, hogy valami gebasz van odabent és telefonálnom kell. Ezeket nem szoktam fél vállról venni, hisz osztályvezető vagyok. Szerencsére nem olyan komoly a baj, megoldják majd nélkülem is, csak akarták, hogy tudjak róla. Aztán megérkezett Ali egy akkora zsáknyi cuccal, hogy csak néztem. Nem tagadom, kicsit megugrottam, ahogy a fenekemre csapott, mert nem számítottam rá.*
-Kicseleztelek kis boszorkányom. *Vigyorogva kacsintottam rá és ahogy elmentem mellette, viszonoztam a kis ajándékát és a fenekére csaptam.* -Már telefonáltam. *Vigyorogva dőltem neki a falnak és néztem, ahogy pakolászni kezd. Szinte ideillő volt. El tudnám képzelni, hogy mindig egy fedél alatt vagyunk.
Jó kedvűen figyeltem, ahogy rendezkedik, amikor csengettek. Én pedig a tárcámat felkapva nyitottam ajtót. Kifizettem a reggelinket és a konyhában lepakoltam a szatyornyi ennivalót.* -Mivel nem tudtam mit szoktál reggelizni, így van itt minden. *Szépen kipakoltam tányérokra a fánkokat, a gofrikat és a nagy adag rántottát. A narancslevet pedig kitöltöttem két pohárba. Aztán már pakoltam is az asztalra és lehuppantam mellé.* -Jó étvágyat királylány! *Kacsintottam rá és hagytam, hogy ő válasszon előbb.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
60
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 29.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Szept. 09, 2017 1:47 pm Keletkezett az írás



- Nem vagyok ünneprontó –játszottam a kis morcosat, és még keresztbe is fontam magam előtt a kezeimet. Mint valami morcos kis gyerek. Engeszteljen csak meg szépen valami módon, azt meg úgy is imádni fogom, meg akarni is.
- Hm, nem is tudom hirtelen – játszottam el a gondolattal, meg a válaszadással is. Húzni akartam az agyát? Naná.
- Talán a helyes válasz én lennék? - mutattam magamra, és közbe az alsó ajkamat harapdáltam, és reméltem, hogy ez volt a helyes válasz, vagy valami hasonló.
- Vagy nem is, mindnek tetszik a fene – nevettem el magamat végül és bújtam hozzá szorosan. Valahogy ebből nem tudok besokalni. Meg úgy amblokk belőle. Más pasijaimból olykor már a dolgok elején valahogy elegem volt, de nála ezt se érzem.
Kicsit felpörgettük a reggeli dolgokat, mert jöttünk mentünk, és szépen mindenkire ruha került. Viszont kijátszott, amit nem fog épp ésszel megúszni. Felkészülten értem vissza hozzá, kicsit bosszúra szomjazva is. Ő kikészített, amíg én telefonáltam, és én ezt nem viszonozhattam. De megfog még érte fizetni.
Szépen elrendeztem mindent, amíg megérkezett a reggeli, úgy hogy utána rohantam is a konyhába, mint valami kis éhes farkas. ÉS ott vártam türelmetlenül a terülj terülj asztalkámat.
- Hogy mit? – néztem rá először értetlenül, amit persze megjátszottam.
- Jah, oké nem gond- legyintettem játszi könnyedséggel, és már néztem is, hogy miket rendelt. Mert most már az illattól is szimplán összefutott a nyál a számban, a hasam korgásáról ne is beszéljünk. Este óta nem igen ettem, ételt legalább is. Más részről meg megnézve igen csak elégedett vagyok.
- Hm, mennyi finomság- kaptam fel egy fánkot, és haraptam vele, nem érdekelt, hogy mennyire leszek porcukros.
- Tessék leülni, és enni magának is uram – mondtam, és haraptam még egy falatot, majd kicsit lejjebb húztam a felsőmet, de épp csak annyira, hogy ne lássa még mi van alatta.
- Jó étvágyat – hümmögtem jóízűen.
- Te mit fogsz addig csinálni, amíg én teszek veszek , és épp nem téged zavarlak? – kérdeztem kíváncsian, majd szemeztem, hogy rántotta vagy gofri, de győzött az édes. Aztán újabb fánk jött, újabb gofri, még egy fánk, szinte felváltva. Végül pedig a narancslé.
- Hm, most már jól érzem magamat – nyújtózkodtam, és lekászálódva a székről, oda mentem Will mellé, és egy hatalmas porcukros puszit nyomtam az arcára.
- Hm, cukros lettél – nevettem el magamat, majd a konyharuhával próbáltam letörölni.
- Cukros bácsi – nevettem el magamat, majd belecsókoltam a nyakába, és elpattogtam a nappali felé, ahol kinyúltam az ágyon.
- Azt hiszem kimelegedtem – azzal fel is ültem, és már vettem is lefelé a nadrágomat, majd a felsőt, még jó hogy vettem fel fekete pólót alá, így egyelőre csak a bugyimba tud gyönyörködni, de már az is gyilkos lesz a számára. Főleg, hogy négykézláb átmásztam a kinyitott kanapén, és kotorásztam valamiért lefelé. A póló meg azért sejteti, hogy van még alatta valami, lévén alul kicsit kilóg.
- á, meg vagy – vettem elő az egyik mappámat, ami dokumentumok voltak. Viszont csak játszottam, mert egyelőre eszem ágában se volt ténylegesen belekezdeni a munkába. De amint meg volt a mappa visszahuppantam a fenekemre.
Aztán neki álltam nyűglődni, a pólómat huzigáltam,majd végül ledobtam magamról. A mappát oldalra raktam, lemásztam az ágyról.
- Majd nem elfelejtetem ,hogy reggel dupla adag energiának számít, a dupla adag narancslé - vigyorogtam, és öntöttem magamnak egy újabb pohárral, és megittam a felét, majd mentem is a nappaliba a narancs levemmel együtt. Mit se törődve azzal, hogy egyes uraságok, hogyan reagálnak.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Ali & Will - Horror est
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: