Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Olivia & Alex - Szépség és a Szörny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Kedd Aug. 08, 2017 11:42 pm Keletkezett az írás



(mivel a történet Oliv munkahelyének közelében történik gondoltam itt indítom)

16+ (bűnözés, fizikai erőszak, zombie)

Vagyok aki vagyok. Na persze én élvezem azt aki vagyok. A környék legfélelmetesebb megjelenésű embere. Amióta létezik a walking dead soroztat féltucat emberre hoztam már rá a sikító frászt. Minden esetre élvezem az éjszakát. Ilyenkor kicsit lehűl az idő és élvezetesebbé teszi a sétákat. Ráadásul kevésbé kell attól tartanom, hogy belefutok valami csoportba aki velem akar szelfizni. Jó dolog ilyenkor a kirakatokat nézegetni, vagy felfedezni a város éjjel-nappal ételárusait. Na persze nem sok ilyen éjszakai túrám van, hiszen általában kora reggel ébresztő még hajnalban, hogy a munka előtt elmehessek szörfölni. De a hétvégék remek alkalmat nyújtanak az esti sétálgatásokra. Persze a város veszélyes éjszaka hiszen a bandák ilyenkor merészkednek elő és ilyenkor bonyolítják a tiltott versenyeket, össze csapásokat, vagy áru cseréket. Jó pár kerületbe nem érdemes sötétedés után menni, mert esélyes, hogy kirabolnak. Na persze nem engem. Mint már említettem nálam félelmetesebb alak nincs ránézésre a városban. Így soha senki nem kötött még belém. Tuti valami kannibálnak néznek.
A mai nyugodalmas estém azonban hirtelen és váratlan fordulatot vett. Az egyik sikátorba be fordulva egy kisebb csapat punkot vettem észre akik a jelek szerint éppen egy magányos nőt próbálnak kifosztani. Bár lehet más is van a terveik közt, mert a röhögésük obszcén és kéjvágyó.
- Hehe nem kell félned kisanyám nem fog fájni egészen élvezni fogod! Na dobd le a felsődet! – Hallom a hangot ahogy közelebb érek és ettől meg lepődők. Mikor vettem feléjük az irányt és miért? Hahó Alex! Az ilyenbe te is bele hallhatsz ne keverd bele magad! Mégis mikor látom, hogy a sarokba szorított nő táskáját ki tépik a kezéből dühös leszek. Kétségbe esetten nézek szét a rosszul megvilágított sikátorban valami alkalmi fegyver után miközben tovább sétálok feléjük. Van nálam bicska ugyan, de pengét elővenni egyet jelent a gyilkossággal. Én pedig túl szép és fiatal vagyok a börtönhöz. Végül magamhoz tudok venni egy rozsdás vascsövet, de az azonnali támadás helyett inkább azt választom, hogy meg próbálom a szart is ki ijeszteni belőlük. Nagyon el vannak foglalva a nő zaklatásával és azzal, hogy megpróbálják letépni a ruhát róla. Így a bicskám mégis csak elővéve ejtek egy vágást az egyik ujjamon és az előbuggyanó vérrel össze mázolom a szám és az állam. Ezek után a pengét elrakva magamban szitkozódva lépek a lámpa fény szélére ami éppen csak meg világítja a kísérteties megjelenésem.
- VÉééÉRT! – Hördülök fel elváltoztatott hangon remélve, hogy a frászt hozom rájuk. Majd egy csosszanó zombis lépést teszek feléjük. – Vééééééért! – Mondom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve párszor hangosan össze csattantom az állkapcsom és a fogaim. KOPP KOPP. Visszhangzik végig a sikátorban a fogak ütközése.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Szer. Aug. 09, 2017 10:06 pm Keletkezett az írás



Szép hosszú nap volt a mai meg kell mondanom. Kezdtük azzal, hogy az egyik pincérem nem jött be, mert lebetegedett. Ez még nem is lett volna nagy gond, ha a másik, aki szabin volt nem közölte volna, hogy épp most lépte át a városhatárt. Így magamnak kellett beállni. Ezzel sincs gondom, szeretem csinálni, de lett volna jobb dolgom is a délelőtt folyamán.  Aztán a pultos lány is váratlan hívást kapott, és szinte zokogva kért meg arra, hogy engedjem el. Így maradtunk végül ketten egy teljes napra. Nem sok választásunk volt. Én végül beálltam a pultba, az egy szem pincérem pedig rohangált, mint a mérgezett egér. Amikor tudtam besegítettem neki, de akkor a rendelések elkészítése nem haladt egyről a kettőre. Ebéd előtt  épp csak, hogy volt időnk enni, és szusszanni egyet a délutáni forgalom előtt. Komolyan valahogy úgy éreztem, hogy ma az is benézett hozzánk, aki amúgy csak véletlenül járt erre, vagy fedezett fel minket. Alig vártuk már, hogy este legyen. Bezártunk, elpakoltunk, majd a pincért haza engedtem én pedig még feltakarítottam, elszámoltam, elzártam a pénzt a széfbe, majd mikor indultam volna akkor tudatosult bennem , hogy a kocsim a szomszéd szervizbe van, mert vacakolt, és még nem szóltak a srácok, hogy készen lenne. Remek, még galoppozhatok haza, meg a sarokig , hogy taxit fogjak. De még így is gyorsabban jutok haza, min hogy ide rendeljek egy taxit. Legutóbb majd nem egy órát vártam rá mire megérkezett. Úgy,hogy azóta nem várok, hanem kisétálok a főútra és ott gyorsan fogok egyet.
Be is zártam az ajtót, lehúztam a rácsot, elpakoltam mindent, majd elindultam felfelé az utcán. Alig indultam el, amikor magam mögött beszélgetéseket, beszólásokat hallottam meg, majd mikor felnéztem előttem is volt egy és balga módon befordultam , vesztemre, mert sikerült az üzlet mögötti sikátorba jutnom. Remélem a végén a srácok nyitva hagyták a kaput, mert akkor nyert ügyem van, de el se jutottam addig, mert valaki megragadta a kezemet, fordultam és már ott is ott volt egy. Hátráltam, és kicsavartam a kezemet amaz kezéből. Szerencsére engedte, de végül sarokba szorítottak.
- Menjetek a fenébe, nincs nálam semmi érték – mondtam nekik, és próbáltam maga biztos lenni, de éreztem magamon, hogy remegek. És ez talán már láthatóvá is vált, amikor az egyik kitépte a táskámat a kezemből.
- Hagyjatok békén  - kiabáltam rájuk, de megint megragadta egy a csuklómat, de most már szorosan fogta a másik beszorított a sarokba, és már a szoknyámat húzta, és a blúzomat tépte meg, amikor valaki a sikátor másik végén megjelent. Nem igazán tudtam kivenni , de annyit sikerült kiabálnom, hogy :
- Segítsék- erre válaszul egy pofont kaptam, és elestem. egy srác ott maradt velem, a másik kettő elindult megnézni, hogy kizavart meg minket. Addig is próbáltam talpra állni, és kitalálni azt, hogyan menekülhetnék meg. Vajon az illető segíteni jön e, vagy ő is ugyan azt akarja tenni, mint ezek a szemetek.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Szer. Aug. 09, 2017 10:56 pm Keletkezett az írás



Mennyire valóságos egy rémálom? Mennyire tud hatni az ember babonás elméjére egy kitalált mese? Nem sok pszichológiát hallgattam az egyetemen, de azzal tisztában vagyok, minél tanulatlanabb valaki annál hajlamosabb hinni a babonákban, és mítoszokban. Ezeken a huszonéves srácokon messziről látszik, az idejüket nem a tanulásra pazarolták, hanem valami egészen másra. Ahogy meg hallanak és meg látnak meg toppannak, egész egyszerűen földbe gyökerezik a lábuk a döbbenettől. El nem tudom képzelni mit is gondolhatnak ebben a pillanatban. Csak azt látom, hogy a túl dramatizált belépőm meg tette a hatását. Még a halovány közvilágítás mellett is látom, hogy a szemük majd a kétszeresére kerekedik a látványomtól. És bele gondolva ha tükörbe néznék lehet én is meg döbbennék a vérmaszatos koponya fej láttán.
Azonban nem tétovázhatok. A tudatom mélyéről még fel sejlik valami karatés akciófilm filozófiája, hogyha támadni kell, akkor támadj elsőként. Vagy valami ilyesmi. Ezért hirtelen előre lépek és a rozsdás csövet szorosan markolva az egyik srác koponyája felé sújtok vele. Fémes koppanás adja a tudtomra, hogy az ütésem elérte célját, és még a karom is bele remeg. Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy tudjam ez minimum egy agyrázkódás rosszabb esetben egy koponyatörés. Minden esetre a srác összecsuklik, mint agy bábu. Nekem pedig eggyel kevesebb veszélytényezővel kell foglalkozni. Itt az ideje erősíteni a psziho hatást
- Vééééért! – Hörgöm újra és egy határozottan fenyegető lépést teszek a másik fickó felé. Istenem kérlek legyen gyáva és fusson el! Imádkozok magamban, noha eddig nem éreztem magam vallásosnak. Talán kezdem megérteni mire is célzott egy ismerősöm mikor azt mondta nincs ateista katona. Amikor elrepül az első golyó valakinek a füle mellett onnantól fogva bőszen imádkozik az életben maradásért. Így érzek valahogy én is. Imádkozom, hogy a többi szarházi futásra fogja.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Vas. Aug. 13, 2017 2:55 pm Keletkezett az írás



Nem akarom ezt. Miért nem hívtam taxit. Még ha lenne nálam pénz és oda adnám nekik a többit van egy olyan érzésem akkor sem úsznám meg. Úgy méregetnek a szemükkel, mintha csak valami hús darab lennék. Amit csak meg kell rágni kicsit az íze kedvéért, és végül kiköpni az út szélére.
Ez nem történhet meg velem, össze kell szednem magamat, ellen kell állni, segítség kell. De még ez is mind hiába, mert csak megütöttek cserébe. Láttam a közeledő alakot a szemem sarkából, még nem hagyott itt, ő még nem adta fel, én se tehetem akkor. Talpra kell állnom magamért, és azért a valakiért, aki közeledik, hogy segítsen rajtam.
Csak félig meddig fogom fel, hogy mi történik feljebb a sikátorba, közben meg arra figyelek, hogy én fel tudjak állni. Ami sikerül is , mire a fickó hátra felé meglök.
- Hová, hová aranyom, mindjárt folytatjuk – szinte köpte felém a szavakat. Egyetlen dolognak örültem, még ha nyekkentem is egyet, hogy nem estem el újra, csak a hátamat vertem be a kerítésbe, ami mögöttem volt. A második örömet az okozta, hogy a fickó a fentebb történtekre figyel. Semmi sincs a kezem ügyébe, remegek, mint valami kocsonya, de valamit tennem kell. A távolba valami történik, én meg fogalmam sincs, hogy a fenébe emeltem a lábamat, és rúgtam meg az előttem lévő embert, ha már terpeszbe állt. Remélem sikerült a micsodáját alaposan eltalálnom, ha már összerogyott, de ugyan ekkor lövés dördül mire kicsit ugrok csak odébb és húzom össze magamat a sarokba.
- Kurva…-sziszegte a fickó a földön, de már nem igen hallottam, mert az előző zaj igen csak magával ragadott.
Ringatom magamat, mert azt hiszem ez volt az a pont, ahol a józan eszem most már elmenekült egy zugba a fejembe, és magára csapta az ajtót. Ígérem, hogy soha többé nem sétálok itt ki a főútra, csak ússzam meg ezt épen és egészségesen. Már a horzsolások se érdekeltek, hogy mennyire égnek, vagy vérzik e a szám széle. Csak ringattam magamat és próbálkoztam megnyugodni.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Kedd Aug. 15, 2017 8:24 pm Keletkezett az írás



(nem igazi lövésre gondoltam mikor írtam, de ha már így értetted akkor bele kerül a történetbe Very Happy )

Nincs idő a filozófiára. Nem egy egyetemi vitakörben vagyok, hanem egy majdnem teljesen elhagyatott sikátorban. Most az erőszak ideje van. Így lendül máris a rozsdás vascső a kezemben, és újra lesújt. Az eredmény pedig hasonló, mint az előző alkalommal. Fémes csendülés egy reccsenő hang, és egy aléltan elzuhanó test.
Egyetlen pillanatig megkönnyebbülve nézek a földön fekvő testre. Elkap a vágy, hogy leköpjem, de a cselekvésben meg állít a sok száz helyszínelők rész, amit végig izgultam már a tévében. Még a végén meg találják rajta a DNS-em. Amekkorát meg reccsent a koponyája lehet meg is öltem. Aminek persze nagyon nem örülnék. De a faszért kell neki lövöldöznie? Az viszont biztos, hogy kurva nagy mázlim van. Nem talált el és még csak meg sem karcolt. Minden esetre odébb rúgom a pisztolyt a kezétől, és az utolsó bajkeverő felé veszem az irányt. Ma már úgy is van elég a számlámon, így nem habozok, és nekifutásból rúgom fejbe az illetőt, aki valamiért a földön tanyázik. A rúgás nagyon szépen sikerül. A futball világbajnokságon mutogatnak ilyen szépen sikerült mozdulatsorokat. Az illetőnek sem kell több akinek a fejét labdának használtam. Egy szép adag vér kiköpése után elterül a koszos sikátor kövezetén. Ekkora persze a szívem már szinte a torkomban dobog az átélt izgalmaktól. Nem vallanám be senkinek, de így hogy vége talán még élveztem is a történteket. A kerítés mellett kuporgó nő ekkor vonja magára a figyelmem. Látszólag semmi baja, de ha tippelnem kellene az idegei kicsit megviseltek lehetnek most.
- Jöjjön velem ha élni akar! – Nyújtom felé a kezem, és elmosolyodok. Nem biztatásból. Hanem mert eszembe jut, hogy mindig használni akartam ezt a sort a terminátorból. örök klasszikus.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Szer. Aug. 16, 2017 8:25 pm Keletkezett az írás



/legközelebb szólj nyugodtan Very Happy /

Csak ringattam magamat, és próbáltam megnyugodni. Nem is láttam már, hogy igazán mi történik előttem, csak valami biztonságos helyen akartam lenni . Ha kell vissza a kávézóba, és onnan ki sem mozdulok, ha kell ott alszom, bár értelmesebb lenne rendőrt hívni ha már ott vagyok, de jelenleg még csak itt kuporgok, és fogalmam sincs, hogy mibe cseppentem bele.  
Hallottam, hogy valaki hozzám beszél, de valahogy a szavak nem akartak tudatosulni. Valahogy úgy sikerült még is ezt összehoznom, hogy miután kimondták őket a fejembe újra és újra felhangzottak.
Egy kéz nyúl felém, amit remegő kezemmel megfogok, majd felnézek az illető arcába, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most meghaltam, vagy sem. Kicsit tátott szájjal néztem az illetőre, és nem tudtam, hogy most még jobban félnem kellene e, vagy tényleg a segítség érkezett meg. Vajon mitől véres a szája?
Közben az a valaki, aki ott feküdt tőlünk nem messze megmozdult, mire megragadtam azt a felém nyújtott kezet és belekapaszkodva felálltam.
Kicsit tétlenül álltam, hogy most akkor mi fog következni, de nagyon remélem, hogy elindulunk rohanva kifelé a sikátorból, és csak a sarokhoz érve szóltam, hogy ne jobbra, hanem balra gyorsan mielőtt mögöttünk is érkezne valaki. Szerencsére a táskám meg volt, és abba a kulcsaim. A kávézó felé cibáltam ezt a nem is tudom kicsodát.
- Ide..üzlet...raktár…- és nem engedtem ebből, oda akartam menni, a rácsok mögé, zárt ajtók mögé, és ha  szerencsék van észre se veszik, hogy ott vagyunk.
Szinte remegett a kezem és nem akartam megtalálni a kulcslyukat a raktárajtón, amin jelenleg gyorsabb a bejutás, mint a főbejáraton. Szinte beestem, és szaladtam tovább a riasztóhoz, hogy meg ne szólaljon, ami a sötétbe igen csak érdekes volt. Valaminek neki is mentem, amitől felszisszentem, de időbe benyomtam a kódot, habár erősen koncentrálnom kellett, de amint meg volt a lábaim feladták a szolgálatot, és sírva csúsztam le a fal mellett.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Szer. Aug. 16, 2017 9:36 pm Keletkezett az írás



Egy kicsit meg nyugszom mikor végre megfogja a kezem én pedig fel tudom őt segíteni a földről. Ránézésre is eléggé kivan. Ha botrány kibeszélő show szeplő lenne, lehetne rá mondani, hogy idegállapotban van…
Minden esetre ahogy a huligánok esetében most sem tétovázok. Ezek nem azok a percek ahol lehet. Kézen fogva sietek vele a sikátor vége felé a másik kezemben még mindig a csövet szorongatva. A sikátor vége felé kezd kicsit magához térni az idegállapotból, és határozottan jelzi, hogy jobbra. Mivel nekem a menekülésen kívül nem volt jelen pillanatra hosszú, de még csak rövid távú tervem sem szót fogadtam, és jobbra indultam vele együtt. Mielőtt végleg eltűnik a sikátor mögöttünk még hátra pillantok a vállam felett, és örömmel látom, hogy továbbra is fekszik mindenki mint egy jól idomított cirkuszi kutyus. Ezután a nő sietve kinyögi a tervét. Üzlet raktár és a többi. A remegő kezéből, ahogy a raktárt próbálja nyitni rá jövök, hogy a nő valójában még mindig idegállapotban van, és már már ki venném a kulcsot a kezéből, mikor is betalál a kulcslyukba és nyitja a raktárt. Én is fel vagyok pörögve mert már szinte elmosolyodok ezen az apró sikeren. Főleg az a szitu ami eszembe jut róla. Két szűz első közös alkalma.
Mikor becsukódik mögöttem a raktár ajtó körbe ölel a sötétség, és a nő a karom elengedve a sötségbe veti magát. Nem sokkal később sziszegést hallok, majd egy riasztó csipogását ahogy valaki be üti a kódot. Hallom ahogy a riasztó egy csipogás sorozattal jelzi a ki kapcsolódást majd be áll a csend. Egy félpercig sem bírom, és oldalt tapogatódzva villanykapcsolót keresek a bejárat mellett. Meg is találom, és fel kattintom a raktárban a villanyt. Végre látok, és látom, hogy a nő a fal mellett van le rogyva mint egy rongy baba. A rozsdás csövet a bejárat mellé teszem, és biztonság kedvéért rá fordítom a zárat az az ajtón. A nőhöz sétálok, és törökülésben elé telepszem a földön.
- Jól van? Meg sérült valahol? Tudok valamit segíteni? – Teszem fel a kérdéseket egymás után, hogy meg győződjek arról, miként van.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Vas. Aug. 20, 2017 9:58 am Keletkezett az írás



Minél előbb el akartam tűnni az utcáról. Azt nem mondhatom, hogy soha többé nem fogok erre járni, max csak annyit, hogy inkább várok félórákat, órákat egy taxira, ha nincs kocsim, ha meg van , akkor a lehető legközelebb fogok parkolni. Még is csak itt az üzletem, és nem hagyhatom itt. Nem költöztethetem át. Ide köt a vendégköröm is, őket se hagyhatom cserben. Magamról pedig már ne is beszéljünk. Megküzdöttem ezért a helyért, a kialakításával, a vendégkör felépítésével. A hátsó szomszédról ne is beszéljünk.
Amint végre nem az utcán voltunk, talán kicsit megnyugodtam. Legalább is a 4 fal biztonságérzetett adott. Máskor se zavart, hogy a raktárba nem látok az orromig sem, de most még is bukdácsoltam. Szerencsémre nem estem el, ha így lenne azóta visítana a riasztó, amit sikerült leállítanom. Viszont most már a tudat győzött felettem, hogy biztonságba vagyok, és megadhatom magamat annak az érzésnek, hogy mennyire is ki vagyok készülve. A fal mellett lecsúsztam, és csak potyogtak a könnyeim némán. Néztem magamra, a kezemre, a térdemre, a ruhámra. Koszos, szakadt. Aztán világos lesz, de én fel se nézek továbbra is ott gubbasztok magamba roskadva. Hallom, hogy hozzám beszélnek, és tudat alatt tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Aztán valahogy még is arra kényszerítem magamat valami módon, hogy felnézzek, és ahogy megláttam az előttem ülőt úgy kerekedett kifelé a szemem teljesen, és nem tudtam, hogy sikítsak segítségért, vagy most mi a fene van. A fejem húzni kezdett előre, szédültem, hányingerem lett.
- Én….- próbáltam belekezdeni, meg nagyokat nyeltem, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy sikítsak vagy sem az előttem ülőtől. A tudatomban valahol meg volt, hogy ez az illető megmentett, segített nekem. De ott kint sötét volt, itt most világos. tudom, hogy az csak talán tetoválás, vagy valami festés, pedig nincs is farsangi szezon, vagy halloween, de még is véres a szája széle.
Felemeltem a kezem, hogy rámutassak, de az is remegett, mint valami kocsonya.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Vas. Aug. 20, 2017 7:31 pm Keletkezett az írás



A kedves szőke kedélyállapot hullámzik mint a reggeli óceán. Hol jobban van, hol a sok kerülgeti. A legutolsó alkalommal ha jól látom az én meg jelenésem miatt. Ezért nagy levegőt veszek, előre nyújtom a kezem és gyengéden megfogom a tenyerét.
- Szia! Doktor Alexander Black vagyok. Látom kicsit ki vagy akadva rajtam. Szóval kezdem a szokásos kérdésekre a választ. Igen tényleg orvos vagyok. Nem valóban nem gyógyítok. A tetoválásom igazi. Igen szinte az egész testemen van. Igen fájt mikor csinálták. Nem nem foglak megharapni, megenni, megerőszakolni, kirabolni, meggyilkolni vagy egyéb módon bántani. Tényleg nem. Nincs szükségem a tárcádra sem. – Mondom neki és el engedem a hideg tenyerét. Majd a török ülésbe hátra hajolok, és meg támaszkodom a tenyereimen a földön, és úgy nézek rá. Próbálom felmérni megint az állapotát.
- Szóval kedves megsérült valahol? Orvos vagyok el tudom látni. – Váltok át a tegezésről magázásra, hogy kicsit komolyabbnak tűnjek a szemébe, ami a jelen körülmények közt nem hiszem, hogy nagyon lehetséges, de egy próbát mindenképpen megér a dolog. Majd eszembe jut, hogy az sem segíthet a dolgon, hogy vérmaszatos a pofám. Gyorsan letörlöm az alkarommal amennyire tudom, majd fel emelem az ujjam és mutatom a vágást.
- Nyugalom ez a saját vérem volt, és csak azért kentem fel, hátha el tudom ijeszteni a büdös vadállatjait. Sajnos nem jött össze a dolog, és radikálisabb megoldást kellett alkalmazni. De az orvosok már csak ilyenek. Mindig reménykednek abban, hogy az első gyógymód sikeres lesz
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Vas. Aug. 27, 2017 4:41 pm Keletkezett az írás



Eleinte úgy éreztem, hogy biztonságba vagyok, aztán, amikor a velem szemben lévőre néztem valahogy ez a gondolat, mintha kezdett volna elmosódni. Nem tudtam mire vélni azt, amit látok, és a részletek pedig inkább voltak ijesztőek, mint megnyugtatóak.
Kerestem a hangomat, de mintha elveszett volna. Nagyokat nyeltem, mutogattam, mint valami idióta. Nem tudom mik lehetnek a sokk jelei, de tuti produkálom őket. Vagy nem? Jelenleg még ebbe se vagyok biztos, ahogy semmi másba sem. Talán csak abba, hogy a saját raktáramba csücsülök a földön.
Kezdett zúgni a fülem, és vele egyidejűleg a másik fél megszólalt. A mondókája elejét félig meddig a szájáról olvastam, aztán abba maradt a zúgás, a szavak kezdtek mondatokká alakulni, és kerekedett belőle valamiféle magyarázat? Azt, hiszen épp azt teszi, magyarázza, hogy miért néz ki így.
Talán máskor még nevettem is volna azon, amit mond: hogy az egész testén van, hogy fájt neki. De a lényeg csak ezután jött. Nem akar bántani, és erről árulkodnak a mozdulatai is.
De még mindig nem tudtam mire vélni egy dolgot, mégpedig a szája körüli vért, mert nem láttam, hogy megsérült volna, és onnan eredne.
Ha nem is nyugodtam meg teljesen, legalább a biztonságérzetem visszatért a következő pillanatok után. Ahogy a normális gondolatok is, mert ugyebár kérdeztek.
- Én…nem tudom – nyögtem ki, és elkezdtem magamat végig nézni.
A ruhám itt ott szakadt volt. A szoknyám szinte teljesen fel volt hasítva. A térdem le volt horzsolódva, ahogy a tenyerem is. Biztos, akkor történt, amikor elestem. Így megnézve magamat idegességembe, hol a szoknyámat húztam, hol a blúzomat össze, hogy ne legyen kinn mindenem.
- Én…azt…hisze.m..köszönöm- tért vissza tekintetem az idegenre, de még mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen oké. A fülem megint zúgni kezdett, aztán meg azt éreztem, hogy nedves az arcom. Sírni kezdtem? De mikor?
Lényegében nagyobb bajom nem esett, meg jól vagyok. Azt hiszem…De lehet nem kellene önmagamnak hazudni, nem voltam jól. Hiszen lassan már zokogok.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Hétf. Aug. 28, 2017 4:58 pm Keletkezett az írás



A nő teljesen ki van borulva, de legalább a jelek szerint már nem tőlem. Mikor úgy látom megint kezdi elveszteni a lába alól a talajt közelebb csúszok hozzá és kockáztatva, hogy sikító frászban fog kitörni át karolom gyengéden és meg ölelem őt.
- Nyugalom most már minden rendben. – Suttogom a fülébe, és teljesen az ölembe húzva őt ringatni kezdem. – Ha sírni akar csak sírjon nyugodtan! Én addig vigyázok magára. Senki nem bánthatja amíg velem van. Szóval csak sírjon amíg a szíve könnyebb nem lesz! – Tanácsolom neki. Persze ha ki akar bontakozni a gyengéd ölelésemből, akkor hagyom neki a dolgot azonnal. Nem akarok semmilyen félre értésbe keveredni egy ilyen helyzetben. Nem akarom, hogy azt higgye még én is csak ki akarom őt használni ebben a helyzetben.
Akár az ölelésemben marad akár nem mikor úgy érzem meg nyugodott meg szólítom.
- Gyere keressük meg ez elsősegély dobozt, és el látom a horzsolásaidat. – Ajánlom fel a szolgálataimat.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Apr. 29.

»Csüt. Szept. 14, 2017 8:57 pm Keletkezett az írás



Nem tudok parancsolni a lábaimnak. Egyáltalán nem hajlandóak arra, amit én akarok. Nem megy, nem bírok felállni, csak üldögélek itt, mint valami balfék, aki nem képes semmire se. Valahogy már attól se félek, aki előttem van, bármennyire is furán néz ki. Az agyam egy szegletében tudom, hogy ő segített, és hozott ki onnan saját életét magát kockáztatva. Ha ő nincs ,akkor én most ….
Már épp zokogásban törtem volna , aki amikor segített megmaradnom, épp ahogy voltam, mert legszívesebben a padlón hevernék, zokognék most, de ez az emberibb érintés, a törődés pont arra volt elég,hogy elengedjem magamat, és úgy meneküljek ebbe az ölelésbe, ahogy máskor nem tenném egy ismeretlennel.
Csak elbújtam abba a kis ölelésbe, amit kaptam, és a sírás az már jött magától, meg a szipogás is. Nem tudom meddig tartott ez az egész, amíg legalább annyira megnyugodtam, hogy már nem igazán sírtam, de azért még mindig folyt a könnyem. Talán már inkább nem zokogtam annyira. Nyugtató szavait hallottam ,de válaszolni nem tudtam rá.
- Ühüm- válaszoltam neki, majd tudatosult bennem, hogy ehhez fel kell kelnem.
- Az irodában van- nyeltem egy nagyot.
- Az emeleten – néztem fel rá, majd az ajtóra, vissza a lábaimra, amik nem rég még csak nem is engedelmeskedtek nekem, most lépésre kellene őket bírnom.
- arra –mutattam az ajtóra, ami kivezet a raktárból.
- Segítenél? Azt hiszem egyedül nem fog menni- néztem rá, mert a lábaim, mintha nem is lennének, nem érzem őket, pedig ott vannak. újra végig nézem a horzsolásokat, a sérüléseket, az elszakadt ruhámat, és nyelek egy nagyot, mert keskeny a határ jelenleg a normalitás talaján és az összeomlásén.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
avatar
▪▪ Hozzászólások száma :
26
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. Jun. 15.

»Vas. Szept. 17, 2017 7:26 pm Keletkezett az írás



Kicsit feszélyezve érzem magam, ahogy ez a nő az ölelésemben zokog. Tudom én ajánlottam fel ezt az ölelést és én húztam a karjaim közé. De nagyon nem szeretem, ha egy nő sír. Ez szerintem a legtöbb férfi szívét szét szaggatja. Az enyémet biztos meg tépázza. A másik dolog, ami feszélyez, hogy a karjaimban lévő nő eltekintve romos állapotától és megjelenésétől nagyon csinos év vonzó. A finom nőies parfümje pedig egyenesen bódító. Nem hiába akadt meg rajta a suhancok szeme. Mikor a könnyei le csillapodnak és egy rövid szóváltás után kiderül hol van az elsősegély doboz nem habozok.
Felnyalábolom a nőt ami nem nehéz tekintve, hogy rendszeresen sportolok, ő pedig egy pihe puha példánya a női nemnek.
- Mindig arra vártam, hogy egy ilyen csinos nő szép szőke hercege lehessek fehér lovon. Sajnos kedves hölgyem be kell érnie egy koponya pofával. – Kacsintok rá próbálva egy kis könnyed humorral oldani a helyzetet. Mikor az irodájába lépek gyengéden az asztalra ültetem. Felkattintom a világítást és elkezdem felmérni a helyet. Ha látom az elsősegély dobozt akkor szó nélkül hozzá lépek és birtokba veszem. Ha nincs ilyen szerencsém akkor előtte egy kérdéssel tisztázom a doboz hollétét. Elé húzok egy széket és le ülök vele szemben.
- Nos, most hogy már kezd elmúlni a nagy ijedtség, mutatkozzunk be újra. – Javaslom, mert bár én már meg mondtam a nevem, nem hiszem, hogy meg maradt volna neki, ő pedig még mindig nem mondta, hogy őt hogyan hívják.
- Alexander Black. Hívj kérlek Alexnak! – Mondom, majd a dobozt felnyitom és le csekkolom a tartalmát. Mikor ezzel végeztem feltekintek a nő szemébe és próbálok bizalom gerjesztően nézni rá. Bár ez nem tudom alapban mennyire lehetséges az én arcommal.
- Figyelj! Ahhoz, hogy rendesen el tudjalak látni fel kell hajtanom a szoknyádat. Ígérem nincs hátsó szándékom. – Mondom, és amint bólint fel is hajtogatom a sérült ruha darabot a combján, hogy a sérüléseit el tudjam látni.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Olivia & Alex - Szépség és a Szörny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: