Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Share | 
 
Lana & Cesare - Az ellentétek vonzzák egymást, avagy a Törpilla és az Óriás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
25
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 09.
▪▪ Korom :
19
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Aug. 13, 2017 7:28 pm Keletkezett az írás



*Már eltelt nagyjából egy hónap azóta, hogy beköltöztem Cesare házába ezen az óriási birtokon. Mondhatni, hogy megismerkedtem a személyzet nagy részével már és találkoztam Cesare fogadott testvérével is. A nagy bajom, hogy erősen pasi túltengés van a birtokon. Rajtam kívül csak Franco nője, meg egy-kettő szobalány. Hiába minden, nem éreztem magam igazán jól. Mondhatni, hogy egy verőfényes kalitka, ahol tartanak. Még Jupiternek is nagyobb mozgástere van, mint nekem.
Persze mellette Cesareval élni egy fedél alatt nagyon is kellemes. Kedves, aranyos, előzékeny meg minden. Sokszor hoz haza finomságot, hogy a kedvemben járjon, lehet vele tévézni esténként összebújva, néha napján még egy virágot is hozott. Cesare cseppet sem közömbös a számomra és próbálom a tudtára adni. Hozzábújok és szokásomhoz híven a melegben szeretek úgy öltözni, hogy minél kevesebbet takarjon a ruha. Fürdés után volt, hogy egy szál törölközőbe lejtettem le-föl a lakásban. De semmi az égvilágon nem használt, nem nyúlt hozzám.
Eléggé kezdtem kiakadni, hogy semmivel sem lehet elcsavarni a fejét, pedig ő sem úgy viselkedett, mintha közömbös lennék neki. Párszor megtettem, hogy simán kiszöktem ebből a luxus börtönből. Ha már így egyedül hagynak mindig, akkor legalább elfoglalom magam. Napokba tellett megtalálnom a birtok gyenge pontját, de aztán nem is adtam tovább másnak, megtartom magamnak. Jó lesz ez még a jövőben is.
És ma reggel pattant ki a fejemből a felemelő ötlet, hogy mi lesz a következő lépésem, hogy megtörjön a jég. Amint hazaér a nagyfiú, képes leszek valami hosszút felvenni, hogy ne lássa mim van. Addig is viszont élvezni akarom ezt a szép időt. Így hát magamra vettem a nem éppen sokat takaró bikinim és megcéloztam a nagy háznál lévő medencét. Azonban egy elég kényes gondba futottam bele. A hátamat sehogy sem tudtam napolajjal bekenni. Nem igazán vacakoltam, hanem egy közelben őgyelgő fiatal testőrt szólítottam meg. Látszólag az olaszon kívül az angolt csak törte, de feltaláltam magam és valahogy elmutogattam mit szeretnék. Hasra vágtam magam az egyik napágyon és kikapcsoltam a bikini felsőmet. Egyrészről nem vagyok szégyenlős, másrészről így lehet csak normálisan bekenni. A srác a várható lelkesedéssel látott hozzá a munkához, amit megkértem tőle.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Aug. 13, 2017 11:09 pm Keletkezett az írás



Egy hónap a Törpillával, és már majdnem megbolondultam. Túl sok a gondom, túl sok a balhé és most minden a feje tetején áll. Erre még ez is! Tetszik nekem, tűzbe mennék érte, de fogalmam se volt mibe mászok bele amikor ide hoztam. A testőrök mindenesetre nem unatkoznak, folyamatosan védeniük kell a birtokot.
Franconak is el kellett mennie, itt már egyszerűen nem volt biztonságos számára. Ha kellene magam fognám fel a golyókat előle, de inkább nem kockáztattuk a biztonságát. Most, hogy Angie már biztonságban van, csak épp ő nem mehet oda, jobban tudunk koncentrálni a problémára és a megoldására. De az nincs neki, hogy rohadna meg, csak találgatok, tűt keresek a szénakazalban. Áruló van köztünk, úgy sejtem, méghozzá nem is egy. Ha megtalálom azt a besúgó patkányt, saját kezemmel véreztetem ki, azt az áruló mocskos nyelvét pedig megetetem Jupiterrel vagy a kutyákkal. Nem viccelek, aki a testvérem életére törne, azzal elbánok. Bárki legyen is az.
Szóval, nem éppen nyugodt a helyzet, és ehez jön még az a tündéri kislány akit megmentettünk és akiről kiderült, hogy csak még nagyobb bajt hoz ránk. Szeretnék kedveskedni neki, próbálom elérni, hogy ő hívjon magához. Nem fogom ráerőszakolni magam, annál jobban szeretem már most. Tüneményes lenne, ha nem szájalna folyton, nem vitázna ennyit… de talán ma este elbillennek valamerre a dolgok. Amilyen sokat kell dolgoznom és amennyit egyedül hagyom… jót fog tenni nekünk egy szabad este. Virágot is hoztam meg minden szarság, vettem neki pár apróságot is, hoztam süteményt valami új cukrászdából amit a srácok úgy dicsérnek. Mondjuk főleg a kis vörös tulajt dicsérték, de nem kell csodálkozni, túlteng itt a tesztoszteron. Ha azt mondom tízszer annyi itt a pasi mint a nő, akkor nem túlzok. Csoda hogy még nem vetettek szemet a Törpillámra.
De a házban nem találom amikor hazaérek. Lerakom a holmikat amiket vettem neki, és a keresésére is indulok. Hát nem a medence partján találom meg?! Úgy, hogy az egyik emberem tapogatja?!
- Antonio! – bődülök el fenyegetően, mire a nyomorult már fel is pattan onnan, de én csak megyek felé mint egy megvadult dúvad. Nem érdekel, hogy miket magyaráz, nem érdekel, hogy mit dadog nekem olaszul, ezért akkor is kicsinálom! Szó nélkül ragadom meg a nyakát, és kínálom meg az öklömmel úgy, hogy valószínűleg az én ujjaim is eltörnek belé, nemhogy az az ostoba állkapcsa. Aztán lecsapok még egyszer, de ezúttal nem tartom már, hagyom, hogy ívesen repülve beleessen a medencébe. Csak úgy dől a vér az orrából meg a szájából, de magasról leszarom.
- Ha még egyszer bárki hozzád ér azt megölöm. – szűröm a fogaim közt, majd már megyek is be a házba, egyenest a bárpulthoz. Ennyit a békés estéről, most majd hallgathatom ahogy Antonio miatt sipítozik. De megérdemelte az a félkegyelmű a sorsát, nem bánom, hogy megütöttem. Azt bánom, hogy a lány miatt nem puffantottam le ott helyben.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
25
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 09.
▪▪ Korom :
19
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Aug. 14, 2017 4:47 pm Keletkezett az írás



*Vannak előnyei, ha az ember egy olyan környezetben él, mint amibe hirtelen belecsöppentem egy hónappal ezelőtt. Valaki mindig lesi a kívánságaim, de nekem ez olyan furcsa. Eddig a magam ura voltam, magam készítettem el, amit kellett, most meg a seggem alá tolnak mindent. Ez valahogy nem nekem való, nem tudom megszokni. Cesare hajlamos úgy bánni velem, mint egy babával, akinek elég, ha néha megfésülik a haját aztán jóccakát. Nekem többre lenne szükségem, mint néhány csók vagy az egy ágyban alvás. Fiatal vagyok és tapasztalatlan, ez igaz. De mégis csak nőből vagyok az istenért. Jobb lenne, ha ez a nagyfiú eldöntené, hogy mit akar. Idehozott, hogy megvédjen. Ölelget és csókolgat, de hozzám sem ér amúgy. Nem tudom mit vár. Hogy én másszak rá vagy mi? Pedig nem tűnik olyan alkatnak, akinek nincs tapasztalata.
Cesare nagyon sokat nincs itthon. Titkolózik, ami nem tetszik. Ami még jobban kiborít, hogy ugyan keveset találkoztam vele, de Franco nője eltűnt nem sokkal azután, hogy beköltöztem és már Franco is eltűnt. Bárki kérdezek, hogy mi van, csak elfordítják a fejüket. Nincs egy árva nőnemű egyén sem, akivel beszélgethetnék. Az a néhány is úgy csinál, mintha valami magasabb szintű egyén lennék, pedig én nem tartom magam különbnek senkinél. Mivel Cesare elhanyagol, úgy gondoltam, hogy magamat kezdem el szórakoztatni. Ezért kezdtem el keresni szisztematikusan a telek gyenge pontját, amit meg is találtam a part közelében. Rosszul teszem, hogy nem árulom el, hogy van gyenge pont? Lehet, de nem érdekel. Akkor soha egy pillanatra sem lehetnék magam. Itt mindig van valaki a nyomomban. Még ha azt hiszik, hogy csak távolról figyelnek...annyi tapintat van bennük, mint egy szánkóban.
Ma meg egyszerűen csak lazítani és gondolkodni akartam, hogy mi a franchoz kezdjek ezzel az egész helyzettel. Csak napon akartam heverni és pirulni... na jó, csak barnulni. Ezért is kértem meg az egyik közelben őgyelgő testőrt, hogy kenje már be a hátamat. De ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam.
Cesare hangja törte meg a kellemes csendet. Igazából megszólalni sem volt időm, ő már úgy ment neki szerencsétlen srácnak, mint valami gyors vonat. Hirtelen ültem fel és kapcsoltam be hátul a felsőmet, de igazából mit tenni már nem tudtam. Szerencsétlen flótás vérző képpel landolt a medencében. Nem voltam hozzászokva az ilyen fokú agresszivitáshoz. Azt meg pláne nem értettem, hogy miért szűrte a fogai között Cesare azt, amit. De egy valamit elért... nagyon zabos lettem.
Nem hagytam, hogy csak úgy lelépjen, hanem még egy pillantást vetettem szerencsétlen srácra, aztán bementem a dühöngő őrült után, akivel egy fedél alatt élek.*
-Mi a franc bajod van? *Nem csak ő, hanem én is felkaptam a vizet. Megfogtam a karját, hogy magam felé fordítsam. Nem olyan egyszerű, főleg, hogy annyival nagyobb nálam. De ha sikerült, akkor a mellkasára böktem és egyáltalán nem féltem tőle.* -Milyen alapon mered azt mondani, hogy senki ne érjen hozzám, hm? *Egyenesen a szemeibe néztem. A tekintetem szinte szikrákat szórt.* -Valaki legalább megteszi.. mert aki egy cseppet is számít nekem, az nem teszi meg...még ha szinte felajánlkozok is neki. *Magára legyen kiakadva. Soha nincs ott, amikor szükségem lenne rá. Csak tudnám, hogy akkor miért szédít. Most rendesen kiakasztott.*
-Mi a francot csináljak még, hogy észrevegyél? *Éreztem, hogy egyre feljebb megy bennem a pumpa, de kezdtem azt érezni, hogy hasztalan ez az egész. Ha eddig olyan volt, amilyen, akkor ezután sem fog semmi változni. Ezernyi gondolat cikázott át a fejemben. Lehet jobb lenne, ha nem akarna ennyire megvédeni, puffantsanak le, aztán kész...neki sem leszek akkora terhére.*
-Tudod mit? Felejtsd el! *Sarkon fordultam és elhatároztam, hogy ha fene fenét is eszik, nem megyek vissza a házába, inkább maradok itt a nagy házban. Van itt elég szoba. Mérget veszek rá, hogy akárki, akit elkapok az el tudja intézni, hogy szerezzen nekem valaki pár ruhát. Addig meghúzom magam valamelyik kis zugban.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Aug. 31, 2017 11:29 pm Keletkezett az írás



Egyetlen egy nyugodt, békés nap, csak ennyit szeretnék egyszer megélni emellett a nő mellett. Olyan nagy kérés ez?! Egyetlen kibaszott nap amikor nem kerülget miatta az agyvérzés?! Úgy tűnik szélmalom harcot vívok vele, és ha ez nem lenne elég, még ott van Antonio is…! Tudom, hogy napok óta itt sündörög a csajom körül, de mégis mit képzelt amikor megérintette? A hátát simogatta, örüljön, hogy ennyivel megúszta. Annak idején Angie is próbálkozott hasonlóval, és a bátyám ugyan csendesebben rendezte a dolgot, de halálos fenyegetés ott is elhangzott ha jól informáltak. Ebben hasonlítunk, nem tűrjük ha valaki azt piszkálja ami a miénk. Hogy is ne!
A nappaliban nem habozok, azonnal csurig töltök egy poharat a grappával, és a nagyját azonnal le is gurítom a torkomon. De már hallom is az én egyetlenem sipákoló hangját, amitől kishíján elpattan a pohár a kezemben.
- Befejeznéd a balhét?! Azt csináltam amit az a kis pöcs megérdemelt! – nem érdekel, hogy bökdös, egyszerűen odébb rakom. Megragadom a csípőjét és szó szerint elrakom az utamból. – Azon az alapon, hogy – kezdeném, de csak mondja a magáét. Hát megáll az eszem is tőle! Eleinte dühösen nézek rá, nagyon kiakasztott. Aztán egyre inkább elképedek, hogy miket hadovál itt össze. Még hogy én nem foglalkozok vele? Tudja egyáltalán, hogy más férfiak milyen ívesen tojnak a csajuk fejére? Egészen elképedek. Egy darabig csak állok csendben, majd megrázom a fejem, hogy ez a sok sületlenség amit beszél valahogy kimenjen belőle. Aztán rájövök, hogy a grappa jobb orvosság hiszti ellen, így inkább kiiszom a poharam tartalmát.
Már éppen sarkon fordulna, amikor utána nyúlok. Mindig ezt csinálja, a világért meg nem hallgatná a másikat csak elvonul puffogni mint egy hisztis kamasz. De jó, hogy ilyen fiatal lánnyal kezdtem! Az én hibám, tudom. De akkor is! Miért kell mindent a szájába rágnom? Megdörzsölöm a szemeim, és érzem, hogy a kezem már most bedagadt, sajog is rendesen. Mintha egy törött csont is kattogna odabent, nem lennék meglepve ha Antonio állkapcsa eltört volna.
- Az persze meg se fordult abban a csinos kis buksidban, hogy azt akartam, hogy te gyere hozzám. Fogalmad sincs a kapcsolatokról, és már így is épp elég bonyolult ez az egész, nem akartam rád erőltetni magam. – hisz fiatalabb nálam, nem is kicsit. Így is kapom a megjegyzéseket, hogy pedofília amit művelünk. – Lehetnél egy kicsit belátóbb.
Elengedem, majd újra az üvegért nyúlok. Baromi húzós napjaim vannak mióta a bátyámnak el kellett menekülnie, és Lana kicsit sem könnyít az életemen. Ahelyett, hogy mellette végre megnyugodhatnék és kikapcsolhatnék, vele is sok a konfliktus. Kezdek belefáradni, túl rég helyettesítem Francot ezekben a nehéz időkben.
- Nem tudom ki akarja megölni a testvéremet, a családunk fejét aki nélkül összeomlik minden amit az elmúlt tíz évben építettünk. Nem tudom ki tört az egyik legjobb emberem életére ma reggel aki emiatt kórházban van. Nem tudom ki akar téged bántani. A bíróságra járok szinte minden nap mert a zsaruk rászálltak az embereinkre. Itt ez a rakás probléma, minden szar az én nyakamba borul, és neked komoylan az a legnagyobb bajod, hogy nem döntelek hanyatt? – rá sem nézek, inkább a poharamba bámulok. Kezd elegem lenni abból, hogy mindenki belém törli a lábát. Persze, hogy egyre többet hibázok, mert egyre nagyobb trágya kupacot nyomnak rám amit képtelenség kezelni. Örülhetünk, hogy még nem halt meg senki… Bíztam benne, hogy ezzel a lánnyal talán majd új életet kezdhetek, de úgy tűnik pocsék az időzítés. Talán a nagy házba kellett volna vinnem, vagy most át kellene költöznie. Nem tudom, hogy képes-e megértő lenni és elfogadni, hogy én is ember vagyok és támogatásra lenne szükségem, nem pedig arra, hogy még ő is csak kritizáljon és ingereljen.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
25
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 09.
▪▪ Korom :
19
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szomb. Szept. 02, 2017 8:34 pm Keletkezett az írás



*Vannak előnyei, ha itt lakik az ember, de bizony vannak hátrányok is. Nagyon keveset látom Cesare-t és ami még rosszabb,. hogy el sem mondja, hogy mi az oka ennek. Olyan jó lenne egy olyan este, mint annak idején a legelső, de azóta mintha észre sem venne. Úgy tűnik, hogy csak egy kellék vagyok neki. Néha megcsókol, de hogy netán néha jó lenne együtt vacsorázni vagy valami, az kizárt. És igen, fiatal vagyok, de azért nőből is vagyok. Igen, azt is észrevettem, hogy a kis testőr nagyon legyeskedik, de nem adtam neki olyan jeleket, hogy van esélye. Azt megengedtem, hogy bekenje a hátamat, de csak azért, hogy ne égjek le. Erre Cesare nem pont akkor állított be, mint valami megvadult vadkan?
Nem hagytam annyiban, hanem mentem utána és elmondtam a magamét, jó szokásomhoz híven. Én nem az vagyok, aki mindent eltűr, jobb ha megszokja.*
-Mi a francot művelsz? *Emeltem fel a hangom, amikor szó szerint odébb rakott az útból. És még neki áll feljebb! Elegem van, egyszerűen csak nem akarom most látni. De még ez sem jön össze mert megragad és visszahúz. Dühtől fortyogva nézek rá és csak nagyon kevesen múlik, hogy nem csapok a mellkasára. Bár van egy olyan gyanúm, hogy csak jó kis csiklandozásnak érezné.*
-Igen, persze... mert a nő másszon rá a pasira! Neked komolyan fel sem tűnik az, aminek kellene? Persze hibáztass engem, ha neked úgy könnyebb! *Tényleg nem érti. Nem veszi észre, nem látja fától az erdőt. Elengedett, de most csak álltam ott és néztem, ahogy a pohár fenekére néz. Nem tudtam eldönteni, hogy most én vagyok a baja vagy a körülmények miatt lett feszült, amit rajtam vezet most le? Hogy is mondhatnám el neki mi az, ami nyomja a szívemet már egy ideje? Amikor egyfolytában azt ecseteli, hogy mindenben én vagyok a hibás. Hát nem, ebből elég volt. Vegye már észre magát.
Igyekeztem nem kiabálni. Sőt, inkább már szinte suttogtam.* -Persze... te csak ennyit látsz... És nem, nem azt akarom. Hanem azt, hogy észrevedd, hogy majd beledöglök, úgy szeretlek... Ha néha velem lennél, akkor rég feltűnt volna... de mióta idehoztál, nem foglalkozol velem. Sajnálom, ha terhesek neked az érzelmeim. *Egyre csak hátráltam tőle, mert jelenleg úgy viselkedett, hogy nem ismertem rá.  És szó szerint fázni kezdtem, annak ellenére, hogy nagyon is jó idő volt. Talán pont az ő hűvössége volt az, ami így hatott rám. A dühöm kezdett lecsillapodni, sokkal inkább kezdtem csalódottnak érezni magam. Csalódtam, mert azt hittem, hogy talán ő is érez valamit irántam, de talán azt is csak én akartam hinni.
A kanapét vettem célba és az egyik sarkába kuporodtam. Ő azt várja tőlem, hogy megértsem, de ő ugyanerre képtelen. Ha képtelen bármiféle érzelemre is az irányomban, akkor talán jobb lenne, ha most tisztáznánk és eltűnnék az életéből. Akkor megnyugodhatna, hogy nem vagyok feleslegesen a nyakán még én is.*
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
27
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 14.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Szept. 08, 2017 10:12 am Keletkezett az írás



Lana olyan mint egy kis vulkán. Azonnal robban és pusztít is mindent kábé egymillió mérföldes körzetben. Talán éppen ezt szeretem benne, hogy ilyen őszinte és szertelen, de azt hiszem most a problémáim eljutottak arra a szintre amikor már nem tudom tolerálni a kislány hevességét.
Elengedem a fülem mellett amikor azért pattog mert odébb tettem. Vagy ez vagy ordítok vele, nem tudom melyik tetszene neki kevésbé.
- Lana nem azt mondom, hogy neked kell rám mászni. De ha eddig nem tudtad volna akkor most jelzem, hogy kis túlzással az apád lehetnék! Nem fogom rád erőltetni magam, mivel úgy tűnt épp elég nehéz neked az is, hogy itt kell élned. - már mire elmomdtam neki ezeket már tudom, hogy fölösleges. Egyik fülén be a másikon ki. Azzal se segítenék a helyzeten ha most elmondanam neki, hogy mit érzek. Amúgy se értené meg azt sem.
A menyasszonyom óta nem volt igazi kapcsolatom senkivel sem. Valahogy nem is hiányzott, őt úgy éreztem senki se pótolhatja. Erre berobbant az életembe ez a nagyszájú Törpilla, és mindent felborogat, és ha hozzá teszem, hogy a lehető legrosszabb pillanatban érkezett akkor nem hazudok egyáltalán...
- Az ég szerelmére! Azért nem vagyok veled, hogy életben tartsalak! - csattanok fel ingerülten. Az ég óvjon mindenkit az ilyen heves nőktől! Még mindig nem érti? Nekem se jó ez így, én is vele akarok lenni. De ha most játszom a trubadúrt akkor lehet, hogy baja esik. Talán még mindig nem fogta fel, hogy milyen nagy veszélyben van az élete?
Csak nézem ahogy leül a kanapéra. Olyan szép... A maga egyszerű, összetört módján, a nagy szemeivel és a pisze kis orrával. Nagyot sóhajtok, majd leülök mellé.
- Minuscolo... - ha hagyja akkor magamhoz ölelem, és a hajába temetem az arcom. Az illata teljesen elvarázsol. - Kérlek ne legyél ilyen. Már nem tart sokáig és elmúlik a veszély. Akkor én is többet lehetek majd veled és együtt elmegyünk mindenfelé. - nem tudom mi mással tudnám rávenni, hogy maradjon. Dolgozik már bennem az alkohol is, így se szó se beszéd megcsókolom. Saját magát szorította sarokba itt a kanapén.
- Annyira gyönyörű vagy. - súgom az illatos nyakába, miközben kezemmel erősen tartom a csípőjét. Nem akarom, hogy elmenjen. A selymes bőre elvarázsol, csókolni akarom mindenütt, ő az egyetlen aki most egy kis megnyugvást adhat nekem. - Ti amo, Minuscolo. - súgom a fülébe. Már képtelen vagyok uralkodni magamon. Kívánom amióta csak a formás kis fenekét beriszálta a házamba.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
25
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2017. May. 09.
▪▪ Korom :
19
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Szept. 08, 2017 10:18 pm Keletkezett az írás



*Elejétől kezdve éreztem, hogy nem lesz egyszerű az egymás mellett élés Cesare-val. Ő is elég temperamentumos és hát nekem sem kell a szomszédba menni egy kis pattogásért. Szóval mindketten elég nehéz természetűek vagyunk.*
-Ha apám lehetnél, akkor miért élek egy fedél alatt veled? *Most már nem csak ő, de én is nagyon felhúztam magamat. Egyszerűen nem akar beszélgetni velem. Nekem többre lenne már szükségem, mint néhány csók vagy a néha napján együtt tévézés. Egyszerűen nem veszi észre a nyilvánvalót. Nem hiszem, hogy nekem kéne lépnem, elvégre ő a férfi.. aki valamiért nem veszi a jeleket.*
-Hogy életben tarts? Pontosan az érdektelenséged az, ami megöl szép lassan! *Lehet, hogy kemény szavak ezek, de talán pont ez kell most. Rá kell ébreszteni, hogy vannak fontosabb dolgok is! Értem én, hogy rengeteg meló szakadt a nyakába és annyira nagyon meg akar védeni, de én ezt nem bírom így. Istenért is, nőből vagyok, akinek szüksége van némi törődésre!
De most.. hirtelen nagyon is fázni kezdtem és olyan magányosnak éreztem magam, ahogy ő csak az alkoholnak szentelte a figyelmét. Egyszerűen csak a kanapé végébe kuporodtam és próbáltam rájönni, hogy mi legyen a következő lépés.*
-Én csak szeretnék veled lenni. *Mondtam csendesen, amikor odaült mellém. Rápillantottam és próbáltam magamra erőltetni egy kis mosoly félét, amikor megcsókolt. Mélyen belül tudtam, hogy ez nem helyes, mert az ital beszél belőle, de nem érdekelt. Szükségem volt a közelségére, hogy tudjam, nincs minden veszve. Érzem, hogy a keze talán kicsit erősen szorítja a csípőm, de nem érdekel, még jól is esik valahol ez a fajta hevesség. Ugyan nem beszéltem olaszul, mielőtt ideköltöztem. De az elmúlt hónapban próbáltam valamit magamra venni, így megértettem mit mondott. Éreztem, hogy elvesztem.
Ölébe másztam és máris az ajkaira tapadtam. Nem érdekelt, hogy hol vagyunk. Átkaroltam a nyakát és csak ízlelgettem, aztán eszembe jutott valami.* -Vedd úgy, hogy magamhoz hívtalak.. *Súgtam a fülébe és kicsit megharaptam a nyakát oldal. Most már végérvényesen akartam őt teljesen, nincs visszaút. Már a felsőjétől próbáltam minél előbb megszabadítani, érezni akartam. Nem törődtem a következményekkel, hanem szimplán csak csókoltam, mintha az életem múlna rajta.*
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Lana & Cesare - Az ellentétek vonzzák egymást, avagy a Törpilla és az Óriás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Házibuli Ryder~Lana
» Opera, avagy egy rémes este a balesetin - KALANDJÁTÉK

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: