Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Luna Park - Violet & Mike & Lana
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Pént. Aug. 14, 2015 9:38 am Keletkezett az írás




weird date, but i love you guys

Nem tudom mi ütött belém, hogy belementem ebbe a randiba, nem hittem volna, hogy valaha is szó lesz arról, hogy én és Mike, de valahogy mégis belementem, de csak mert látni akarom, hogy bénázik. Ez nem igaz, de ezt szeretném magamnak beadni, hogy nem dobbant nagyokat az a valami a mellkasomban mikor elhívott, hogy nem mondtam volna azonnal, vagy hatszáz igent, mert nekem is jobb ha ezt nem bevallani, se magamnak, se neki. Kedvelem őt azt hiszem, ha beakarom magamnak vallani, ha nem, van benne valami kisfiús báj, és ügyetlenség, ami mássá teszi, és ami miatt, az én szememben olyan nagyon szerethető lett. Jézusom, ezt komolyan én mondtam? Még ha csak gondolatban is, de ez szörnyű, ez nagyon nem én vagyok, nem tesz jót nekem, hogy ennyi minden vesz most körül. Valahogy ezt helyre kellene hozni.
- Vio, hogy állsz? - kiabálok ki a szobámból az unokatestvéremnek, mert bizony egyedül nem indulok neki, és tudom, hogy Violet nem akar harmadik kerék lenni, de nekem lehet szükségem lesz arra, hogy kimentsen, főleg, ha visszakapcsol a bunkó felem. Randi ide, vagy oda, nekem oda kell Vio, gyertyát nekünk úgysem kell tartania, nem hiszem, hogy bármi is lenne, ha nem is az én stílusom miatt, akkor Mike kis nyuszisága miatt. Bevallom azt is csodálom, hogy elhívott, nem hittem volna, de ez tetszik.
Piros rövidnadrágomat igazgatom magamon, mert néha kicsit fel szokott csúszni, de miután ezzel megvagyok, még egyszer a hajamba túrok, és kimegyek az előszobába cipőmet felvenni, ha pedig Violet is már útra kész van, odaadom neki a kocsikulcsot, biztonságosabban vezet, mint én, szóval inkább csinálja ő, csak menjünk már. Neeeem, nem izgulok. Dehogy, én soha.
a vidámparkban

A kocsira támaszkodva pillantok unokatestvéremre, ahogy Mike-ot várjuk, mert a parkoló lett megbeszélve, hiszen itt csak észrevesszük egymást, bent szerintem nagyobb kavarodás lenne.
- Kezdek izgulni... kérlek, mond, hogy beteg vagyok, és menjünk haza. - kérem a "vörös" lányt, és igen könyörgő pillantást vetek rá, de tudom, hogy ebbe nem fog belemenni, ha már elrángattam őt ide, akkor végig is kell csinálnom a napot. Nem tudom mi lesz, hogy lesz, de az biztos, hogy furcsa lesz, kínos, és zavaros. Hacsak nem segítenek a játékok, amik majd sikolyt csalnak ki belőlünk, és nem lesz kínos csend, mert majd visítozunk.
Apropó a játékok... elnézek a vidámpark felé, ahol azonnal elkapja a tekintetem a kapu, a fogaival, és hatalmat ijesztő szemével, a hullámvasutak, és egy óriáskerék szerű építmény is helyet foglal. Istenem, de rég jártam vidámparkban, szóval Mike-nak egyszerű dolga volt, mikor ezt találta ki, nálam ezzel nyert, mert mindig is szerettem. Gyerekesnek érzem magam... ah mindegy.  
- Ne haragudj, hogy elrángattalak ide... lehet jobb lenne, hogyha hazamennénk. - próbálkozom, mert kezdem úgy érezni, hogy izzad a kezem, a gyomromban egy gombóc van, és félek, hogy mi lesz itt ebből. Nem attól félek, hogy rossz lesz, hanem, hogy túl jó, és akkor lelepleződik, még előttem is az a dolog, hogy annyira nem is utálom ezt az idióta barmot. Kezd túl sokat jelenteni, hogy mellettem van.  
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Aug. 14, 2015 9:02 pm Keletkezett az írás




lana & mike & violet

Egyetlen egy oka van annak, hogy most éppen egy olyan randira készülődök, ami igazából nem is az enyém. Az ok pedig az én gyönyörűséges unokatestvérem, Lana. Annyira sok rossz jutott neki az utóbbi időben, hogy legszívesebben bármit megadnék azért, hogy egy kicsit elszabadulhasson a problémák elől. Nem úgy, mint egy elmebeteg, aki hátrahagyja a beteg szeretteit, hisz neki mindössze pár óra kellene, hogy kicsit kikapcsolódjon. Biztos vagyok benne, hogy jót tenne neki.
- Pillanat!  - Kiáltom vissza neki, majd felkenek egy kis szájfényt és már indulok is Lana szobájába, hogy kitessékeljem a házból. Látom a tekintetén, hogy izgul, ezért tudom, hogy kell neki az a bizonyos kezdőlökés, amit én pár másodpercen belül előszeretettel meg is adok neki.
Mosolyogva elveszem tőle a kocsikulcsot és kisietek a házból. Ha rajtam múlik, biztos, hogy nem fogunk elkésni, így mire drága hugicám odaér az autóhoz, addigra én már be is indítottam azt.
A parkolóban átsétálok a kocsi másik oldalára, mikor Lana könyörgő pillantásokat vet felém. Halkan elnevetem magam, s mikor odaérek hozzá, gyengéden megsimítom a hátát. - Ugyan már! Tök jó lesz, nem megyünk haza.  - Mosolygok rá továbbra is, s igyekszem tartani benne a lelket. - Ha nagyon ideges lennél... Van nálam egy hányózacskó. - Még a repülőről hoztam magammal, mert ott mindig adnak és szerencsémre azóta is ebben a kis táskámban unatkozik. Szemeim követik az ő tekintetét, de ahogy meglátom azokat a hatalmas építményeket, valósággal felragyog az arcom. Nem is emlékszem mikor járhattam itt utoljára... És valószínűleg akkor is Jack-kel jöttem. Apropó, Jack. Ha nagyon összemelegedne a kis gerlepárom, akkor bizony őt is riasztani fogom, hogy kimentsem engem a gyertyatartó szerepkörből. Végtére is egyedül ülni a kocsiban nem lenne kellemes, hiába hoztam magammal egy könyvet.
- Jaj Édesem. Nem kell bocsánatot kérni! Ez volt az egyik kedvenc helyem és már vagy ezer éve nem voltam itt. Örülök, hogy elhívtál!  - Na jó, utóbbi állításom nem feltétlen volt igaz, mivel szerintem sose jó ötlet, ha egy randin három fő van, de tudtam, hogy neki most szüksége volt rám. Így nem hagytam cserben. - És nem megyünk haza. - Fűzöm hozzá mosolyogva. Nem fog rábeszélni arra, hogy hazavigyem, éppen ezért bezárom az autót, felmutatom neki a kulcsot, amit aztán látványosan a táskámba helyezek. Nem megyünk haza és kész. Addig nem, míg úgy nem jön oda hozzám, hogy kész rémálom ez a randi. Bár ezt nehezen tudnám elhinni.
- Az ott nem Mike? - Kérdezem, s fejemmel a vidámpark jobb oldalához pöccintek. Mondjuk, az esély meg van arra, hogy ne Mike álljon ott, mivel eddig még csak fényképen láttam és kissé messze is van tőlünk. Ha viszont ő az, akkor kezdetét veszi ez az érdekes nap.
Csak ne legyek púp a hátukon... És minden jól süljön el ezen a randin. Szeretném, ha Lana életébe boldogság zúdulna.

made by torie ♥

Vissza az elejére Go down
 
Luna Park - Violet & Mike & Lana
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: