A név szabadon választott és a kor is, a többit szeretném, ha maradna, de meg lehet beszélni, csak dobj egy pm-et.
Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, hogy létezel, veled ellentétben. Fogalmam sem volt apám kalandjairól anyám előttről. Igazából az utána levőkről sem, de gondolom elhiszed, ha azt mondom, hogy nem is akartam tudni. Már ha egyszer találkozunk és rájövök arra, hogy mi a helyzet. Ennek egyik fele már megtörtént. Találkoztunk, méghozzá a kórházban, még ha csak futólag is. Azonnal felismertél, mert láttál rólam képeket. Lelépésem után tudtad meg, hogy létezem, ahogyan apánkról is akkor szereztél tudomást, miközben bepróbálkozott nálad, hátha átveszed cégét. Sajnálatára neked már volt egy jól működő vállalkozásod. Üzleti ügyben kötöttél ki a városban. Amíg nem találkoztunk, azt sem tudtad, hogy merre járok. Nem tudom, hogy valaha meg fogod-e mondani, hogy a féltestvérem vagy. Addig számomra nem vagy más, mint egy igencsak vonzó férfi, akivel jól elbeszélgettem a kórház várójában, miközben megnyugtattam, hogy az öccse átvészeli a műtétet. Azóta láttalak még néhányszor, megszólítani azonban egyszer sem volt időm téged, ahogyan te sem jöttél oda, még csak köszönni sem. Néha olyan érzésem van, mintha kerülnél, miközben távolról mégis szemmel tartasz.