Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 16, 2015 9:55 pm Keletkezett az írás



Blake and Adrian
 

- Rian nem ugrassz el velünk egy sörre a közelbe? Nyílt egy egész jó kis bár, talán kikapcsolna - dugja be Doug a fejét az ajtón miközben Adrian lekapja magáról a fehér köpenyét majd alóla a sötétkék inget és fekete nyakkendőt. Egy pillanatra találkozik a tekintete a szekrénybe szerelt tükrön át Doug világoskék íriszeivel, de végül csak megrázza a fejét majd felé fordul ahogy egy fekete pólót magához vesz és elkezdi kihajtogatni, hogy magára vehesse.
- Bocs haver, de idő van - ujjával gyorsan megkocogtatja a bal csuklóján lévő órát majd lehajol, hogy a táskájába beledobálhassa a a kimosásra szánt ruháit - Blake ideje lassan lejár, nem akarom megvárakoztatni.
Tisztában van vele nem egy orvos és nővér, hogy milyen változásokon ment keresztül az elmúlt hónapokban. Azt hitték, hogy ő és Miranda a tökéletes pár, hisz a kapcsolatuk elejétől a házasságuk végéig egy húron pendültek. Rengeteget beszéltek a gyerekről aki idővel meg is érkezett, komolyabban próbálkozni se kellett vele. Erre tessék, a nő otthagyta őket. Adriannek már csak a kisfia van aki igazán számít igaz az anyja és a húga is a városban vannak. Őket is szereti és védi, de mindenki tudja jól, hogy jelen esetben a kisfiú az első. És, hogy miért bébiszitter vigyáz rá ahelyett, hogy a nagyanyjára vagy Cassie-re bízná? Egyszerűen kiindulva a fiatalkori énjéből és az akkor tapasztaltakból, jobban megbízik a fiatal lányban mint a saját családjában. Már nem lepődne meg azon se, ha valami defekt folyamán ők is magukban hordoznák azt amitől az apja meghülyült.
- Jól van, de a hétvége még áll igaz?
- Persze, szombaton a tiétek vagyok amennyiben nem kell megint órázni - az utóbbi hetekben a szombat estéket is bent töltötte mikor külön kérte, hogy azokat hagy töltse otthon. De nem fog emiatt drámázni, a kötelesség az kötelesség. Lehet, hogy így kevesebbet van a fiával de tudja, hogy jó kezekben van.
Még utoljára körbejár kifelé menet, hogy többektől elköszönhessen, de ezután már csattog is kifelé a parkolóba, hogy beüljön fekete kocsijának volánja mögé ezzel elindulva a külváros egyik takaros kis háza felé ahol már több, mint hetedik éve él.
Megkönnyebbülve parkol le a ház előtti felhajtón s ez az a pillanat mikor az orvosok terhe leesik a válláról és átváltja a családapa a felelős apa lénye. Eleinte nagyon nehezen küzdött meg a váltással főleg mióta egyedül van, de ma már sokkal könnyebben veszi az akadályokat.
Rosszalló pillantással figyeli a ház sziluettjét és a kivilágított ablakokat. Gyakorlatilag mindenhol, még Eric szobájában is ég a villany pedig kilenckor már rég aludni szokott. Hirtelenjében kellemetlen, kétségbeejtő szorítás kezdi el ostorozni a mellkasát így nem meglepő, hogy egyre gyorsuló léptekkel indul el a bejárati ajtó felé ami nyitva van. Blake lelkére hagyta, hogy mindig fordítsa rá a kulcsot és vegye ki a zárból, most viszont nem elég, hogy nincs bezárva de még résnyire nyitva is van az ajtó.
Szíve vad kalapálása még számára is fülsiketítően hat s lélegzetvisszafojtva löki be maga előtt az ajtót...
... amit lát az megdöbbenti. Nem elég, hogy a ház nagy része fel van dúlva, de még Blake is eszméletlenül fekszik a padlón. Első gondolata ettől függetlenül így is Eric akinek az egyik csörgője a földön hever, a szobája pedig üres.
- Nem... - kétségbeesetten nyögi, majd fekete tekintete megtalálja Blaket és le is guggol mellé, hogy a hátára fordítsa.
- Blake? Ébredj!


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Szept. 04, 2015 10:17 pm Keletkezett az írás



Az órámra pillantok, nem sokára Adrian haza fog érkezni, ami azt jelenti, hogy nem sokára lejár a műszakom, épp időben, hogy oda érjek a bárba melózni. Sajnos mióta az apámra rám tört a kapuzárási pánik és sajnos elvált anyámtól úgy gondolta ideje újra megnősülnie és feleségül vennie egy húsz éves libát, pont annyi idős mint amilyen én vagyok. Leginkább a hányinger kerülget az egésztől és nem is ez a legnagyobb probléma a dologgal, ott kezdődik hogy apám nem hogy nem akar anyának, vagy nekem fizetni, mert úgy gondolta, hogy neki illetve állítólagos szerelmének a világ legpazarabb esküvőt kell nyújtania. De két hónapja derült ki, hogy anya súlyos szívbeteg, tehát a méregdrága számlák mellett, amit anyának kell finanszíroznia, tehát a méreg drága kezelést és gyógyszereket is fizetni kell, az egyetemről nem is beszélve. Ezért döntöttem úgy, hogy az egyik közeli bárban fogok dolgozni pultosként hetente kétszer vagy háromszor. De hamar ráébredtem, hogy ez még mindig édes kevés, hogy még mindig kell tennem valamit, különben hamar az utcára kerülhetek és a végén édesanya nélkül maradok. Ekkor találkoztam Adrian álláshirdetésével és mivel egyébként is imádom a gyerekeket nem volt kérdés, hogy azonnal jelentkezem rá. Nem tudom, hogy volt-e más jelentkező is, vagy csak engem talált a legalkalmasabbnak de nem is érdekel, a lényeg hogy enyém az állás. Már vagy egy hónapja dolgozom neki, ez alatt az idő alatt, a fia, a három hónapos Eric már az első pillanatban elrabolta a szívemet. Nem is tudom, hogy létezik olyan szívtelen és ostoba nő mint a doktor felesége, vagy volt felesége, hogy képes egy ennyire nemes lelkű férfit és gyönyörű fiút magára hagyni?
-gyere, ideje lassan enned és aludnod,- mondom neki mosolyogva ahogy felkapom az ölembe, egy egyszerű farmer, nefelejcskék színű trikó és bakancs van rajtam, csokoládé színű tincseimet lófarokba kötöttem, amikor kell mennem a bárba dolgozni nem szoktam nagyon kiöltözni, sok a szemtelen fickó ott. Azt hiszik mert kiszolgálom őket még mindenre kapható vagyok. Hát rosszul hiszik nagyon. A konyhába lépve hamar elkészítem egy kis cumis üvegbe a tápot, majd miután megmikrózom elindulok a fiú szobája felé, csak hogy egyszer csak valaki befogja a számat, míg egy másik maszkos alak kiveszi a gyereket a kezemből, próbálok kiszabadulni az erős markokból, de esélytelen az egész, próbálok levegőhöz jutni, de biztos vagyok nem csak sima zsebkendőt szorítanak a szám elé. Aztán fájdalmat érzek a tarkómon, és a következő pillanatban minden elsötétül....
Egy idő után arra leszek figyelmes hogy valaki a hátamra fordít, lassan nyitom ki az íriszeimet, látásom először homályos, aztán szép lassan eszembe jut minden ahogy Adriannal nézek farkasszemet.
-Eric...- ugrok fel ijedten, de begörcsöl a fejem a fájdalomtól, valami nedveset érzek a tarkómon,- betörtek.... nem tudom, ki többen lehettek... és és nem igazán érdekelte őket más csak a...- próbálom felidézni az eseményeket ahogy megfogom a fejem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Szept. 06, 2015 10:36 pm Keletkezett az írás



Blake and Adrian
 

Igyekszik legjobb tudása szerint lerázni Doug-ot, mielőtt az olyan hosszú sztorizásba kezd, amit egyszerűen nem tudna még őse tolerálni pedig ha valaki, akkor ő eltudja viselni a hosszas pofázást. Viszont most jobb dolga sincs, illetve nincs is máshoz kedve csak hazamenni egy húzós, fárasztó húsz óra után, hogy a fiával lehessen és meghívja egy vacsorára a kedves bébiszittert. Az utóbbi időben keveset volt a gyerekkel amit meg is érez, hisz sokkal agresszívebb, haragosabb és türelmetlenebb. Szüksége van a kisfiára, arra a nyugalomra mi belőle árad, érezni akarja a tipikus, számára olyan kellemes baba illatot ami mindig mennyei mannának számít mikor hazamegy egy fertőtlenítőtől, alkoholistáktól és csövesektől bűzlő nap után.
A lakását is mindig körüllengi nem csak az ő, de a kisfiú és a tisztaság illata. Ha belép oda az ember tudhatja, hogy mindig rend van nincsenek széthagyva szennyes edények vagy ruhák. Régen se volt rendetlen férfi, most pedig, hogy gyerek van a háznál, még tisztább.
Viszont nem tagadhatja, kedve lenne inni is egyet de ezt jelen pillanatban nem engedheti meg magának. Majd ha már a kicsit elaludt akkor megiszik egy-két pohár whiskyt vagy valami könnyebbet, viszont addig nem csinál semmit.
Ám mintha megérezte volna, hogy baj van, már az utca elején furán kezdett el verni a szíve mikor csak látta a telek kapuját. Aztán ahogy az égő villanyok egyre nyilvánvalóbbá teszik,hogy baj van már pattan is kifelé.
Gyerek sehol.
Felfordulás, Blake pedig ájultan fekszik a földön.
Adrian idegesen fújtat, fekete szemeiben haragos láng ég s nincs az az isten aki most megnyugtathatná. Van egy sanda gyanúja afelől, hogy ki tehette ezt. Elvégre kinek kellene egy két hónapos kisgyerek? Nincs egy ellensége se aki ilyen módon akarna bosszút állni rajta... nem tehette ezt más, mint a felesége és annak barátja, vagy fogalma sincs, hogy nevezze.
Miután a hátára fordítja a lányt, kezét a tarkójára csúsztatja, hogy segítsen neki felülni ám az gyorsabban reagál így már ül is. Adrian tenyere véres marad ott, ahol az imént a keze volt így miközben arra figyel, hogy mit mond a szitter, felhúzza őt a földről és a kanapéhoz segíti. Kezei és térdei vadul remegnek, szíve úgy kalapál mintha most ijesztették volna halálra... jó ebben mondjuk van némi igazság.
- Nem láttad az arcokat? Nem tudod hányan voltak? - remegő hangja elárulhatja idegességét és kétségbeesését, ám nem marad ott mellette, a fürdőszobába siet, hogy egy kis lavórba langyos fizet engedjen és azzal valamint egy ruhadarabbal kerül elő. Legyint Blakenek, hogy csússzon arrébb és az amint megteszi ő már le is ül mellé miközben a lavórt a dohányzó asztalra teszi.
- Fordulj meg - lehet, hogy ideges és fél, de nem veszítheti el a józan eszét. Nem lesz célra vezető, ha férfi létére hisztirohamot kap. Viszont látni lehet rajta, hogy szétveti a düh és alig képes kontrollálni magát. Most először érzi úgy hosszú idő után, hogy latin vérének hevessége fel fogja őt robbantani...
- Nem tudod, volt velük egy apró termetű szőke nő? - próbálja faggatni miközben úgy fésüli ujjaival a haját, hogy a seb láthatóvá váljon - ezt össze kellene varrni.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Szept. 19, 2015 6:13 pm Keletkezett az írás



Szeretem a gyerekeket, legalább annyira szeretem őket,mint a fényképezőgépeket, amikor választanom kellett, hogy milyen irányban tanulok tovább, nos az nehéz választás volt, mégis tudtam, hogy én fényképész akarok lenni, pontosabban, sokkal pontosabban haditudósító. És szerencsére már csak egy évem van az egyetemen, de az apám megnehezíti, hogy ezt se élvezhessem ki. Hogy mit csinál? Összejött egy nővel, aki körül belül velem egykorú, és feleségül akarja venni a mi kárunkra. Pár hónapja derült ki, hogy anyám szívbeteg, és sajnos a pénz ami marad az iskolára és a számlákra megy el, a gyógyszerre és a kezelésre alig jut valami. Sajnos nem tudom elvinni egy olyan orvoshoz amit megérdemel, egy olyanhoz aki talán megmenthetné, bele kell törődnöm, hogy édesanyámat el fogom veszíteni, hogy anya nélkül fogok maradni. Így is most már két helyen is melózok, itt a jóképű orvos fiát bébiszitterem, és a közelünkben lévő bárban pultosként. De ha lenne is energiám ennél többre az időmbe akkor sem férne be, elvégre az egyetemet nem fogom abba hagyni, ha belegebedek is be fogom fejezni, és haditudósító leszek, ha az utolsó centem is bele fog kerülni. Vagy ne legyen a nevem Blake Mikhailov. Ha valamit eltervezek akkor nagyon makacs tudok lenni, és a végsőkig harcolni fogok, hogy teljesítsem is, és ebben még az én drágalátos apukám sem fog tudni megakadályozni, legyen akár hogyan is.
Remélem Adrian nem fog sokat késni, mert időben oda kell érnem a bárba, a váltásra, nem kockáztathatom meg, azt hogy kirúgjanak, én ilyen luxust sajnos nem engedhetek meg magamnak. Van amikor tovább bírok maradni, de sajnos ma nem. Amúgy imádok a kis Ericcel lógni, olyan édes, ennivaló baba, nem is értem az anyját. Vannak nők akik alapból hülyékké válnak vagy eleve azok voltak, lehet, hogy Adrian felesége is ilyen, nem elég hogy szívtelen dög, de a tetejében még vak is? Igen nekem is van szemem, és látom, hogy milyen jó parti, de ami még fontosabb a szíve a helyén van és rajong a fiáért, biztos vagyok abban, hogy a feleségéért is rajongott míg az el nem hagyta és meg nem csalta.
Arra eszmélek fel, hogy Adrian segít fel a földről a kanapéra, érzem ahogy a fejem lüktet a tarkómnál, valaki leütött, és nem is akárhogyan, még nagyon kába vagyok.
-Hár... hárman asszem, de símaszk volt az arcuk elől, szóval nem tudom ki lehet az. Miért lop el valaki egy babát?- kérdezem gyenge hangon, próbálok minél előbb helyre jönni, segíteni akarok Adriannak, és plusz nincs szüksége még egy teherre, elég neki a fia, atya ég, hogy lehet valaki ilyen szörnyeteg? Nézi ahogy kis idő elteltével a férfi egy kis lavorral tér vissza, engedelmesen arrébb csúszik, és hátat fordít neki.
-nem tudom, az egyik alacsony volt, és nő, de az ő arcán is sapka volt, így nem tudom,- szisszenek fel amikor a sebhez ér a tarkómon,- nem, Adrian, az ráér, előbb a fiadat kell megtalálnunk, mihamarabb, én jól vagyok,- állítom nagyobb meggyőződéssel, mint ahogyan azt valójában érzem, de elég ha ő elhiszi, most nem ücsöröghetünk.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:37 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Blake and Adrian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: