Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Adalbert Von der Anderle, Dimitri Grigorenko, Lena E. Winfield, Shay Kieran

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
171
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Hétf. Aug. 17, 2015 10:24 am Keletkezett az írás




from dasie with love

Megdörzsölöm a homlokomat, és berakom a sztetoszkópom a szekrényembe. Leveszem a köpenyemet, felhúzom a New Balance-omat, majd bekötöm. Mindezt néma csöndben, mert rajtam kívül nincs már itt senki. A rezidensek szobája általában halott, mire én kiérek. Sok a végzős ugyan, de ők nem sokáig maradnak itt. Én még este is eseteket vadászok, illetve a frissen műtött pácienseket vizsgálom, remélve, hogy stabilak és túlélik az éjszakát. Valahol ez nem kétséges, de azért szívműtétek esetén mindig fennáll a veszélye a hirtelen bekövetkező szívleállásnak. Ezt próbálom kivédeni azzal, hogy a lehető legtovább tartózkodom a beteg közelében. Ma tizenegy óráig bírtam, most pedig szépen áthurcolom fáradt agyamat a kocsmába, és jól leiszom magam.

Bezárom a rezidensek szobáját aztán elindulok kifele a kórházból. Pontosan vele szemben található, az utca másik oldalán egy kocsma. Minden orvos idejár, én mindig itt futok össze random emberekkel. De ez a legjobb hely, mert közel van a kórházhoz, történjen bármi, azonnal átérek. Igaz, nem szokásom tequilasan műteni, előtte inkább átmosatom magam egy kis infúzióval. Ritka, hogy azok után hívnak be, hogy már ittam. Egyszerűen csak ott van rá az ügyeletes orvos, felesleges felébreszteni, megzavarni külsős embereket. A saját betegeim viszont a saját betegeim, én szeretek róluk magam gondoskodni, nem hagyom holmi fáradt, megkeseredett no-name ügyeletes dokira, akinek folyamatosan az jár a fejében, hogy mikor tud már végre aludni egyet. Ezt ki nem állhatom.

Átmegyek az úton, és belépek az ismerős kocsmába. Elmosolyodom, amint látom, hogy a szokásos felszolgáló faszi áll a pult mögött, és én asztalok keresése helyett, rögtön odamegyek, felülök egy bárszékre. Mindig ugyanott ülök, soha nem asztalnál. Na jó, de, néha leülök, ha társasággal vagyok, de ha csak random átjövök munka után, akkor itt kényelmesebb. Minden ember idejön, mert itt nincs asztali kiszolgálás, szóval ha inni akarnak, vagy enni egy hamburgert, fel kell, hogy keljenek és általában ide mellém állnak. Így tudok megismerkedni emberekkel. Elképesztő egy technika, nem?

- Szia. Egy nagy tequilat kérek egy sörrel. A szokásos.

Mosolygok, mert miért ne tenném. Részemről az este még csak most kezdődik. Bár nem néztem körül, tudom, hogy rengeteg rezidens, és gyakornok dekkol itt munka után hajnalokig. Sajnos van, amikor az ivás a legjobb dolog, amit tehetünk egy húzós nap után. Nekem ma két műtétem is volt, mind a kettő kritikus volt utána. Már a műtétek során felléptek komplikációk és Lizzie alig tudta ellátni a keletkezett vérzéseket. Ezért is maradtam benn tovább: figyelni, várni. Bár már sikerült kicsit átszellemülnöm, azért még mindig aggódom. Legszívesebben visszafutnék megnézni őket, mert féltem a pácienseimet a hülye gyakornokoktól. Ők mindig mindent csak elrontanak. Én is voltam gyakornok, de sokkal jobb voltam náluk.

Felülök a székre, a táskámat pedig felrakom az asztalra. Kiveszem belőle a cigimet, az öngyújtómat és a telefonomat, majd az asztalra rakom őket. Általában a negyedik, ötödik tequila körül jön az érzés, hogy rá kell gyújtanom, de akkor már nincs erőm kotorászni, így előre bekészítem. Közben a pultos kirakja elém, amit kértem.

- Köszönöm, nyugodtan írj a többihez, a hónap végén mindent rendezek.
- Fárasztó nap a kórházban, mi?
- Ne is mondd.

Magamhoz veszem a sót, a citromot, és az ismerős mozdulattal lehajtom a tequilat, hagyom, hogy kicsit marja a nyelőcsövemet, aztán a gyomromat, majd a citrom kievése után beleiszom a sörömbe. Végre el tudok majd lazulni.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 17, 2015 1:40 pm Keletkezett az írás




Dasie and Seth            
Néhány pohár után már röhögve fogok visszatekinteni a mai napomra amire jó eséllyel lehetne ráhúzni a kibaszottul pocsék jelzőt. Kezdődött a reggellel amikor ritka alkalmak egyikeként ágyban ébredtem. Tetves műselyem, amitől még a tököm is viszketett. Bordó. Mikor vettem én bordó selyem ágyneműt? Nem emlékszem rá, hogy ilyen szar ízlésem lenne, szóval valószínű valakitől kaphattam. Anyám a pamut és flanel megszállottja, én meg inkább csak leheveredem ott ahol kiesik a pohár a kezemből huszonnégy órás maratoni írás, és két csini bige meghágása között. Mármint csak a két csini bige volt egyszerre az írás az külön műfaj. Ott amúgy sem szeretem ha formás seggű nők mászkálnak körülöttem, mert elvonják a figyelmemet. Álló farokkal elég nehéz az írásra figyelni. Lehet, csak éppen semmi nem születik belőle amiből később bestseller lesz. Aztán amikor vége az egész hétvégének, előveszem a szekrényből valamelyik vasalt ingemet és elegánsabb nyakkendőmet és hétfőn reggel nyolckor már a tanáriban ülök stírölve a testnevelés tanárnő fokhagymákra emlékeztető püspökfalatját. Mindkettő egészséges ha engem kérdeznek. Selyem, még mindig nem tudom elhinni, és ahogyan a kezem mozdul és megérzem a finom női bőr semmihez sem hasonlítható érintését kielégült vigyor jelenik meg a képemen. Öt perc után a sajátomon kívül három pár lábat, ugyanennyi pár csini fehér kart, illetve az egyik olyan mint a tejcsoki, hamm bele is harapnék, barna, szőke és vörös egymásba gabalyodó fürtöket számolok meg. Semmi sem szebb látvány mint ezek itt együtt. Istenem, bárcsak magammal vihetném őket a nap további részére, de kénytelen leszek megválni tőlük. Még egy simogatás ide, egy harapás oda, aztán szedem össze a holmijaimat és tűnök is innen a francba. Hol voltam? Kit érdekel? Mi volt a nevük? Az meg aztán főleg kit? Emlékszem valamire? Annyira mindenképpen amennyire kell, a többit meg majd kipótolom a fantáziámmal. Azért van, nem? A nap hátralévő részében leginkább a mosott szar benyomását keltem, amit méretes dongó napszemüveg mögé rejtek, és úgy intézem el a dolgaimat. Összetörök két vázát a porcelán részlegen, de gazdagabb leszek az eladó csaj rúzzsal felpingált telefonszámával, hogy a kárrendezést alkalomadtán megejtsük. Bazmeg még csak fél tíz van délelőtt, de már megvan az esti numerám. Aztán a barkács boltba visz a következő utam, hogy apámnak megvegyem a parketta csiszolót és a lakkot. A fejébe vette, hogy felújítja, én meg hiába mondom, hogy újat csináltatunk helyette. A tanári fizetésemből nem telne rá, mondják ők, én meg nem árulhatom el, hogy a bankszámlámon egy ideje már többszöröse csücsül a tanári jattomnak, köszönhetően a sokak által zabált könyveimnek. Horror pornó. Így lehetne leginkább jellemezni, de nem valami beteges agyamentség, ez művészet. Mondom én, hogy mások mit gondolnak? Ha olyan szar lenne valószínű a kutya nem venné. A barkácsbolt után megint hazamegyek, hogy Hansnak valami tisztességes kaját adjak és ne csak a száraz legyen előtte. Bár szerintem már megszokta, hogy ha zörög a tányér délután akkor másnap délig nem is lát, mert a gazdája dugni megy. Ez van, okos jószág, nem reklamál, legfeljebb telehugyozza a szobamamuszt bosszúból. Délután négykor jutok haza egy bevásárló körútról és kezdem azt gondolni, hogy már csak a kötényke hiányzik előlem, meg a kukta sapka, és remek férj válna belőlem. Meg a lószart! Kipakolok minden cuccot, és úgy döntök, hogy a nap hátralévő részében írni fogok. Igaz amikor még odakint ezerrel virít a nap, nem szoktam leülni a laptop elé, de ma és holnap nincsenek óráim, ki kell használnom minden pillanatot. Mondjuk nem lenne rá szükségem, hogy tanítsak, de egyrészt szeretem, másrészt hol szakíthatnék olyan formás érett gyümölcs anyukákat, akik egymás után háromszor is lefixálnak, csak adjam meg a jó jegyet a lánykájuknak, hogy bejusson valami elit egyetemre, és meglegyen a kellő pontszáma. Na ugye! Mindenki ezt csinálná a helyemben. Hol érdekel már az engem, hogy ezt szabad vagy sem? Csinálom és kész. Már öreg este van, legalábbis innen úgy tűnik, amikor megdörzsölöm az orrnyergem és egy lendületes mozdulattal vágom le az Apple tetejét. Ideje, hogy elkedjem a ma estét. A porcelán boltos kiscsaj marad talonban, ha esetleg a ma este nem jönne össze, némi ihletgyűjtés reményében vetem bele magam az éjszakába. Fehér ing, nyakkendő nélkül, fekete bőrkabát, sötétkék farmer és egy puha talpú fekete bakancs. Nem cifrázom túl, a lényeg nem ezen van hanem a szövegelésen. A nő figyelme a részletekre korlátozódik, kivéve persze ha elég közel kerülsz hozzá, hogy ne legyen ideje olyan szarságokkal foglalkozni, hogy hány gombot hagytál nyitva az ingeden, és ezt nem gyengén olyan célzattal, hogy a formás kis kacsója könnyebben belecsusszanjon. A dilidokim szerint komoly szexuális problémákkal küzdöm. Dehogy küzdöm, elég könnyen megy ami azt illeti. Persze azért a gondolataim nagy részét más is kiteszi de ebből a szempontból olyan vagyok mint a medúza. Csak nálam a vizet egészen  más helyettesíti.
Kórház. Pöcsöm se tudja miért éppen a vele szemközti  kocsmába térek be ma este, talán azért mert két napja a regényemben amin dolgozom egy ilyen jelenet van és igencsak elkap a messzire sodró gondolat, ha az általam elképzelt nővérke eszembe jut. Ez valami baromság nálam, időnként előjön és akkor csak le kell vezetni és majd elmúlik. Szóval ide jövök be és első pillanatban elég zsúfoltnak tűnik a a hely. Ha ezek a sok kórházi alkalmazott itt van ki az ki gyógyít? Jah, hogy néha szoktak pihenni is. Mondjuk nem meglepő. A pult felé indulok és minden női egyeden néhány másodperc erejéig futtatom végig a szemeimet, de nem időzök túl sokat vele, ez olyan rutin nálam, berögzülés. Felülök a bárszékre és kikérem a ma esti első whiskeymet. Még éppen csak koppan a pohár az asztalon, amikor egy szemrevaló kis barna két székkel arrébb kezd neki a cihelődésnek, és a rendelésnek.  Megnézem magamnak először lentről felfelé, aztán fentről lefelé, szám sarkában az a megszokott félmosoly, ami a legtöbb nő szerint olyan mintha állandóan valami turpisságon törném a fejem. Nem turpisság az, sokkal élvezetesebb dolog. Fogom az italomat és a két széknyi távolságot egy gyors átrendeződéssel szelem át, máris ott ülve a közelében és a pultos felé fordulok. Leszarom milyen diskurzust szakítok félbe. Ő  acsapos én vagyok a vendég, meg ez a kis barna itt mellettem
- És mindjárt utána jöhet a reciproka mindennek. Egy nagy sör  és egy tequila, csakhogy ne legyünk a szokások rabja. – vetem oda minden kedvességemet belesűrítve ebbe az egy mondatba, egyben jelezve, hogy ez most az én területem
- És ne a többihez, hanem az enyémhez.- majd elfelejtettem, legyünk már azért úriemberek. Hagyom, hogy a barna szépség – ami sajnos vagy sem az egyik gyengém, hogybasszameg nem lesz ennek jó vége- elrendezze a piát, amit én csendesen aszisztálok végig, majd ha nem tiltakozik akkor a a kis kacsójáért nyúlok, hogy egy csókot hitnsek rá.
- A dolgos kis kezeknek is jár  a nap végén egy kis törődés. Ha megengedi kegyed....Seth Herzein, az ön ma esti kéretlen italpartnere.- apám mindig azt mondta, hogy legyek határozott és ellentmondást nem tűrő. Bár talán nem ilyesmire gondolt, de nem is számít.
- Ön pedig....- vontam fel a szemöldököm kérdés gyanánt, és ha nem tilatkozik akkor addig tartom a kezét amíg el nem húzza vagy az italunk meg nem érkezik.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
171
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szer. Aug. 19, 2015 12:39 pm Keletkezett az írás




from dasie with love

Tavaly ilyenkor volt egy nagy buli Sydney-ben, ugyanis az egyik ismerősöm az egyetemről akkor lett szakorvos, és meghívta az egész várost. Na jó, nem az egészet, de majdnem az egészet. Hozzáteszem, hogy a csajnak már előbb le kellett volna tennie a vizsgát, de elsőre nem ment át, így miután másodszor sikerült neki, hatalmas bulit tartott a tengerparti nyaralójukban. Az igazság az, hogy az egy kurva jó buli volt, ahol javarészt a jövő orvosai úgy benyomtak, hogy ha akkor láttak volna minket, egy életre eltiltottak volna a praktizálástól. Nagyon brutális volt, mert a buli kb. este tízkor kezdődött, de éjfélre már mindenki totál részeg volt, és a fiúk kanosan vetették rá magukat minden megdönthető csajszira, akit csak elértek. A végén egy mega orgia lett az egész buliból, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valaki kihívta a zsarukat. Na most azt tudni kell, hogy habár mi medikusok vagyunk, az életmódunk a lehető legegészségesebb mindig, volt vagy 5-6 gramm fű a buliban, csak már senki sem tudta, hogy hol. Azt tudtuk, hogy kik szívhatták el, de senki sem tudta, hogy a maradék hol van. Szóval a zsaruk  kijöttek, mi meg a szirénát hallgatva rohantunk, amerre csak láttunk. Az orvosok, akik mindennap órákon át állnak a műtőben, mindent megtesznek a betegért, és közben a helyes táplálkozásról és életmódról beszélnek meztelenül futottuk végig a parton a kokot vadászó zsaruk elől. A csaj, aki szakorvos lett, sosem praktizálhatott utána. Most eladó a sarki Subwayben és…

Éppen a gondolatom kellős közepénél tartok, amikor valaki megzavar. Egész pontosan egy férfi, aki kikéri ugyanazt, amit korábban én rendeltem, és aztán még a saját számlájához is íratja. Végigmérem tetőtől talpig, és megállapítom, hogy úriember, de a dumáján van még mit javítani. Tény és való, hogy mindig is kritikus szemmel néztem a technikákat, amelyeket a férfiak bevetettek azért, hogy legyen egy jó numerájuk az este során, de meglepő, hogy mennyire magabiztos. Még soha nem láttam ezt a férfit sehol sem, kétlem, hogy ismerne vagy akármi. Egyszerűen csak itt volt már, amikor bejöttem, hallotta, amit kirendeltem, és mivel bejövök neki, igyekszik bevágódni azzal, hogy meghív egy-két italra. Ám legyen.

- Köszönöm szépen.

Több nem jön ki, mert még nincs mit mondanom. Meg kell innom ezt a második tequilat is, aztán akkor talán lesz egy-két dolog, amit elmondhatok neki. Igazából csak szexelni akar, de nekem ahhoz ma este még innom kell párat, mert a munkám jár egyfolytában a fejemben. Az orvosok sajnos ilyen roppant bonyolult lelkek.

A pultostól megkapom, amit kért nekem a pasas, és már öntöm is a sót a kezemre, a másikba belerakom a tequilat. Mielőtt megiszom, valami gondolatom azért mégis csak támad, ezért pajkosan elmosolyodom, és negédes hangon kérdezek tőle.

- Maga nem akarna inni egyet egyébként? Ma csak én iszok?

Nem várom meg, hogy mit mond, lenyalom a sót a kezemről, lehúzom a tequilat, kieszem a citromot és leöblítem sörrel. Hagyom, hogy immáron a második tequilam az elmúlt tíz percben szépen kimarjon mindent, amit csak tud, és aztán a férfi felé fordulok, aki elkapja a csuklómat. Nem akarom közölni vele, hogy épp az imént nyaltam le, és még biztos maradt rajta só is, de csak nyugodtan csókolgassa, elvégre, ha fel akar szedni, akkor mindent. Jó nő vagyok, tudom az értékemet. Csak azzal megyek haza este, aki kiérdemli. Ugyanebben a kocsmában sokan bepróbálkoztak már, és a legtöbbjük sajnos kosarat kapott. Nem tudom, hogy ez az ismeretlen hogyan fogja alakítani ma este a sorsunkat, de bele kell húznia, ha akar valami komolyabbat, mert az én türelmem is véges lesz ma. Szerencsétlen nem jó napot fogott ki a meghódításomra.
Mikor bemutatkozik, csak bólogatok, mert a citromot tartogatom még a számban. Sok emberrel ellentétben én kimondottan szeretem ezt csinálni. Seth-nek hívják. Egy Seth szeretne ma az italpartnerem lenni. Tetszik, hogy hozzáteszi, hogy kéretlen. Azt hiszi meghívott egy italra és már rögtön az italpartnerem? Sajnos ennél jóval több kell ennél. Kihúzom a kezemet az övéből, és a cigitartóm felé nyúlok, ami a pulton van. Már bekészítettem, és nagyon helyesen tettem. Kiveszek egy szálat, és óvatosan meggyújtom. Kifújom a füstöt, és úgy döntök, hogy válaszolni kéne végre valamit.

- Nincs nevem. Csak egy lány vagyok a bárból.
Kacéran mosolygok jelezve, hogy most beszálltam a játékba határozatlan ideig. Nem tudom, hogy hogyan alakul az este, eddig nincs ellenvetésem, de én maga vagyok a megtestesült szeszély, úgyhogy sosem lehet biztosra tudni, hogy mi jár a fejemben. Még az is lehet, hogy faképnél hagyom majd, a nevem elárulása nélkül, hátha meg tud találni valamerre. Hmm, ez nem is rossz ötlet. Legyek ekkora nagy ribanc ma este, vagy akarok szexelni? Majd még eldöntöm, egy kis időm még akad.

A férfi felé fordulok, miközben beleszívok a cigimbe. Nem tudom, hogy dohányzik-e, de nem is érdekel. A pasik nem szeretik, ha a nők is tetszik, de ez a huszonegyedik században mégis kit érdekel? Azt teszem, amit akarok.

- Na és Seth, mivel foglalkozol? Ha tippelhetnék, én azt mondanám, hogy főállásban vagy szívtipró.

Szélesebben elmosolyodom, és csípek egy kicsit a mogyoróból. Kényelmesebben befészkelem magam a bárszéken, mert szerintem nem fogok innen egyhamar szabadulni. Seth talán remek társaság lesz, talán olyan, akitől mielőbb szabadulni kell. Bárhogyan is lesz, én megadom neki az esélyt, de csak az ellenállhatatlan úriembersége miatt. Semmi másért.  



made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 19, 2015 3:29 pm Keletkezett az írás




Dasie and Seth            
Ha minden alkalommal amikor visszautasított valami csinos nő, akinek történetesen igen vonzó idomai voltak, mint a kis barnának a pultnál, kaptam volna száz dolcsit abba csomagolnám bele reggel az ajándék tangáját, amikor elmegy tőlem. Némi túlzással és fantáziával megáldott képzelgés ez a részemről, de nem az a fajta vagyok akit olyan könnyen le lehet rázni. Meg aztán ha az első pillanatban feladnám és sarkon fordulnék, lemaradnék a végjátékról, és mint író magamról tudom, hogy egy történetnek soha nem a vége az izgalmas, hanem az eleje, ahonnan elindulunk. Szóval szépen fogom magam és odacövekelek mellé, tetszik ahogyan határozottan és elég magabiztosan gurítja le az italát. Én megcsókolom a kezét amennyiben nem húzza vissza, végsősoron a csók is egy nyálcsere, nem mindegy, hogy ezt a kezéről összekeveredő sóval kapom, vagy pár óra múltán személyesen tőle, amikor éppen a bár falának nyomom neki? Hogy ennyire bízom magamban? Nem, valójában csak abban bízom, hogy mindenkinek ugyanúgy jár az agya, ahogyan nekem, és álszentség lenne azt feltételezni, hogy a barnácska azt hiszi azért jöttem ide mellé, hogy az óceánok megmentéséről folytassunk emelkedett csevegést. Megkocogtattam a könyököm melletti üvegpoharat amelyből talán ha két korty pia hiányzott azt a kérdést hallva, hogy én nem iszom ma este?
- Hogyne innék! Csak én nem vagyok olyan torkos, mint kegyed. Az italt illetően legalábbis...- biccentek a fejemmel a leküldött tequilák nyomán keletkező üres poharak felé nem gyenge derültségemet egy pillanatig sem leplezve. Nevet azt nem kaptam a hölgyet illetően, szóval ez nálam azt jelenti, hogy magamban úgy hívom ahogyan akarom, és ez megnyugtat némiképp.
- Rendben „Nincsnevem Egylányvagyokabárból” vagy mondhatnám röviden úgy, hogy Miss „Gyors Tequila”- ízlelgetem magamban, hogy miképpen is illessem a továbbiakban, vagy mi illene rá, végül a rövid de igazán szemléletes Miss Barnánál maradok. Összeszűkülő szemekkel figyelem ahogyan még egy pia eltűnik a pici kis ajkak között, de nem szólalok meg, helyette csak közelebb húzom a poharamat és magam is kortyolok az italomból. Most csinálhatnám azt a hétköznapi és igazán elcsépelt szokást, hogy itt ülök vele tovább folytatjuk a magunk kis fecsegését a világról arról, hogy milyen szar az élet, hogy mennyire elfárad az ember  a nap végére, de őszintén ki a pöcsömnek van kedve még a szórakozásra szánt idejében is csak panaszkodni? Megtesszük ezt éppen eleget más alkalmakkor. Most hagyom zizegni itt mellettem, mert bármit is csinál mindaz pótcselekvés, eltereli a figyelmet, vagy legalábbis azt próbálja meg velem elhitetni, hogy olyan kurvára fontos az a cigi a kezében, ami egyébként nagyon jól tud állni egy nőnek, és igazán szeretem nézni, ahogyan szívják azt a rudat, a mozdulatot és mindent egybevetve a dohányzás s világ legerotikusabb mozdulatsora. Szóval nem én leszek aki ennek a cicának itt elmagyarázza a tüdőrákot, valószínű tisztában van vele és éppen úgy magasról szarik rá mint én magam. Kicsit olyan érzésem van, hogy még futtatnom kell őt pár kört hátha elfárad vagy éppen bedobja a törölközőt, úgyhogy csak megtámasztom az alkaromat a pulton és nézem. Hol félrebillen a fejem, hogy vigyorgom azon amit éppen csinál, hol pofátlanul bámulom a combjának azon részét amit ebből a szögből láttatni enged, hogy aztán megint ráemeljem a tekintetemet. Ha nem akarná a társaságomat már régen visszavette volna azt a két széknyi távolságot, amit én megszüntettem magunk között. De úgy tűnik kíváncsivá tettem, hogy mennyire az majd elválik. Kiveszem a bőrkabátom belső zsebéből a cigaretta tárcámat, meg az öngyújtómat és a poharam mellé helyezem őket, végül a pohárral a kezemben és egy korttyal gazdagodva fordulok vissza felé. Szó se róla, ha rajtam múlna ezeket a tisztelet köröket kihagynám, mert minek van szükség erre az egészre, és ha arról van szó egy kóbor partit bármikor be lehetne verni bárhol, de van amikor kifejezetten keresem a kihívást, mintha ki akarnám magam ellen hívni a tetves sorsot, hogy szívasson meg de úgy kegyetlenül. És ez a csaj a maga módján most meg is teszi, ez pedig feltüzel de rendesen. Van az a mondás, hogy minél inkább hajtogatod, hogy nem, annál inkább jön a másik oldalról, hogy de igen. Na valami ilyesmi ment most végbe bennem is, az ellenállás teszi édesebbé. Jó persze jöhetnék most hasonlatokkal, egyéb baromságokkal, de a lényeg akkor is az, hogy alapvetően arra hajtok, hogy az ágyba a szárítógép tetejére, a mosogatóba, a fürdőkádba... bánja a tököm hova, felőlem még egy szalmabálába is de gerincre imádkozzam a csajt. Beszívom az alsó ajkamat majd lassan engedem ki, amikor látom, hogyan zárja össze a csinos kis szájacska a cigaretta rudat. Gondok vannak ám a fejemben érzem én, de nem érdekel, nem foglalkozom vele, majd holnapra kialszom, elmúlik, elviszi a sokatbaszó üregi nyúl, vagy a cirmoscica...szóval majd elmúlik. Ha nem, nem, akkor maradok ilyen. Kinek ártok vele? Azoknak biztosan akiket soha nem hívok vissza. Hogy hívnám már amikor el sem kérem a telefonszámukat? Lássuk csak...sokszor még a nevük sem érdekel, és a legtöbbször megsértődnek. Ez a csaj ettől előrébb jár fejben, ő meg sem mondja a sajátját. Tudja, hogy nem lesz rá szükség, mert ha odakeveredünk úgysem lesz más csak „ezazmélyebbenbébi”. Na a lényeg amúgy is az, hogy elvonja a figyelem és kicsit összezavarja a gondolataim, túlságosan előre kalandoztam, holott még csak ott járok, hogy megpróbálom befűzni. Néha kell ilyen is, hogy nem omoljon a karjaimba elsőre. Annál finomabb lesz. Pislogok kettőt és megrázom a fejem amikor végül csak felteszi azt a kérdést, amiről azt hittem ide el sem jutunk, mert kibaszottul izgató módon a pofámba fújja a füstöt és lekoccoltat.
-Perpillanat veled foglalkozom- magas labdát vágott hozzám jóhogy lecsapom. Majd csettintettem a nyelvemmel és jó széles, önelégült vigyor terült el a képemen, ami annak a jele volt, hogy jól érzem magam. Kissé hátrébb dőltem a széken amennyire csak tudtam,szabad alkaromat megtámasztottam az alacsony háttámlán és úgy néztem tovább a barnácskát.
- Szívtipró. Ha kicsit több önbizalmam lenne, azt hiszem a következő mondatommal rá is vágnám, hogy az vagyok. De legnagyobb sajnálatomra csak egy mezei tanár ember lennék. Irodalmat tanítok egy elit gimnáziumban. Elég száraz tények, mi? Többet vártál gondolom. Minimum olyat, hogy belemászok a nők alsóneműjébe, reggelente hat lánnyal ébredem egyszerre, úgy hogy még a tököm is mézes az előző éjjeli bulitól. Ki kell ábrándítsalak.- jegyzem meg továbbra is vigyorogva és megnyalva a számat, mint az oroszlán amelyik éppen becserkészni akarja a prédáját. Úgy ám, szóval itt most nem rólam kellene szövegelni hanem róla.
- Ha nekem tippelnem kellene azt mondanám, hogy egy bárban vagy mixer csaj, aki úgy forgatja az üvegeket, hogy öröm nézni. Vagy inkább gondolnám, hogy egy ékszerboltban dolgozol eladónőként, és ha legközelebb betévednék egybe a szemeidre hinném azt, hogy a legértékesebb darab az egész boltban. Szar szöveg mi? Hagyjuk is!- legyintek vidáman, majd a pultos felé fordulok és körözök egyet a poharam felett, mutató ujjam az égnek emelem, jelezve, hogy még egy ilyen kör jöhet.
- Na szóval Miss Tequila. Te mivel foglalkozol? Azt ne mondd, hogy emberek beleiben turkálsz és a formalin a második kedvenc folyadékod. Ne ábrándíts ki!- játszom a sértődött gyereket de a vigyor....a vigyor az le nem rohad a képemről.



MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
171
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szer. Aug. 26, 2015 10:48 am Keletkezett az írás




from dasie with love

Az élet rengeteg olyan férfival hozott össze, mint amilyen Seth is. Egy hosszú és fárasztó nap után beülnek a bárba, de hátsó szándékuk az, hogy nem mennek haza egyedül. Általában italt fizetnek, ha nem olyan sóherok, akkor akár többet is, ha viszont azok, akkor csak egyet és már várják, hogy a bár mosdójában leszopjuk őket. Az ital után flörtölnek, hevesen, mindenfélét mondanak, viccelődnek is akár, de csak olyan poénokat nyomatnak, amiről biztosan tudják, hogy megállja a helyét egy ilyen helyzetben. Lesz pár utalásuk arra, hogy milyen szép a hölgy, mennyire vonzó, biztos nem egyedülálló, a munkája nem lehet unalmas, szívesen megnézné, hogy hol él stb. Ez már a végjáték, mert utána rajtunk áll a döntés, és még az is kétesélyes, hiszen lehet, hogy hozzájuk megyünk, vagy hogy hozzánk. De mi alapján dönti el egy nő, hogy ez a férfi vonzó, és akarja az éjszakát, vagy sem, ha közben folyamatosan fizeti neki a tequilakat? Nem fair leitatni a hölgyeket, aztán azt mondani, hogy kikísérnek a taxihoz, vagy hogy hazavisznek, de végül is a bár falához nyomnak minket.

Seth-re nézek, és megint felmérem őt. Mivel folyamatosan iszok, minden tízedik percben fel fogom, mert már elfelejtem, hogy hogyan is festett. Ez nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik, az ember hozzászokik, ha sokat iszik, hogy bizony egy adag tequila után kész csoda, ha a saját nevükre emlékszünk, nemhogy a pasi kinézetére, aki ma este fel akar minket csípni. Szélesen elmosolyodom, amikor azt feleli, hogy én torkos vagyok, legalábbis az ivásban. Pontosan ilyen dolgokra számítottam. Nem tudom, hogy mit akarok, úgyhogy ösztönösen reagálok.

- Hát, ha ma szeretnéd látni, hogy hol vagyok még ilyen torkos, akkor igyál velem egy rendeset.
Elmosolyodom, aztán elnyomom gyorsan a cigit, és a pultos felé fordulok. Szeretem az ilyen játékokat, sajnos túlságosan is szeretem.

- Kérünk két nagy tequilat. Az úr fizet.
Ránézek, hogy lássam, hogyan reagál arra a tényre, hogy önkényesen döntöttem a cehről. Lehet, hogy nem kellett volna, de ma este részemről minden belefér. Ha tényleg annyira tetszem neki, amennyire itt előadja magát, akkor állja egy picit a sarat. Túlzásba úgysem fogok esni, mert tudom a határokat az ilyen játékokban. Igazából tetszik nekem ez a pasas, de még lesz egy-két kérdésem hozzá, mielőtt a falnak dönt. Sok emberrel lefeküdtem már, ami tűnhet nagy ribanckodásnak, vagy akár csak a húszas évek kiélvezésének, viszont eggyel sem mentem haza egy tequila után. Ha már ezt csináljuk, akkor adjuk meg a módját.

Hangosan felnevetek, amikor kijelenti, hogy Miss Gyors Tequila vagyok. Igazából tényleg az vagyok, a kórházban is folyamatosan hallom a pletykákat arról, hogy a szívemet, és egyben a vaginámat is el lehet nyerni egy tequilaval. Csúnya dolog az efféle pletykálkodás, de én mondom, van alapja.

- Ohh, Mr. Herzein, tud ön jobb nevet is adni nekem, ha akar. Amúgy meg, ha már gyors tequila, akkor nem kéne máris kérnünk a következőt. Csak úgy mondom, hogy öt tequilanal kevesebbel biztosan nem fogok innen kilépni, és a másodiknál tartunk.

Mintha csendesen jegyezném ezt meg, hogy tisztában legyen vele. Ez már a második megjegyzésem, amiből azt sejtheti, hogy haza fogok vele menni, ha úgy alakul a dolog. Így ha van egy kis esze, akkor ezt kihasználja és úgy lép. A flörtjei alapján azt gondolom, hogy nagyon is intelligens ember, mondhatni már-már úriember. Drága ruhák, whiskey és gondosan előkészített megjegyzések. Ez a férfi készül a hódításaira, nagyon is készül, amit lehet, hogy amúgy értékelnék, de ma este annyira nem teszem, ugyanis az-az érzésem támad, hogy nem én kellek neki, csak valaki, aki szórakoztatja. Ám felesleges lenne áltatnom magamat, biztosan a két tequila ütött be mostanra, emiatt vannak tévképzelgéseim. Ha dugni akarunk, mind a ketten, egymással, akkor úgyis fogunk. Orvos vagyok, de nem vagyok sem szűz, sem visszafogott, a léhaság sokkal jobb.
A foglalkozást kérdeznem kár volt, magas labda volt tényleg, de ő nagyon is lecsapta, így most megrekedtem. Mit is mondjak? Tudja a dolgát, na, és emiatt felesleges köröket futunk le éppen, de én ezt is élvezem, mert ez is a része.

- És tegnap este melyikkel foglalkoztál?
Szélesen elmosolyodom, és a kezeimet széttárva mutatok a kocsma belsejébe végig.  Leszarom, hogy kit dugott meg tegnap, de jó kis poén azon élcelődni, hogy mennyire töri magát, amikor bármelyiket megkapná, ráadásul valószínűleg mindig ide jár, úgyhogy akár össze is futhattunk.

- Irodalmat tanítasz? Komolyan? Ez elég tré. Biztos minden diáklány odavan érted.
Röhögök, és beleiszom a sörömbe, ami már nagyon kihűlt, így leginkább pisi íze van. Vicces amúgy, ha komolyan mondja, mert nem egy tanár alkat. Minimum azt tippeltem volna, hogy üzletember, ügyvéd, bankár, vagy még azt is, hogy orvos egy másik kórházban, de az utolsó gondolatom lett volna a tanár.
Amikor ő tippeli, hogy mi vagyok, még hangosabban felröhögök. Ez a sok gyökér szöveg, amit ismer azt bizonyítja, hogy vagy felhasználta már őket, vagy direkt azért mondja el, hogy jót röhögjünk, mindenesetre nagyon vicces.

- Mondd, volt olyan, akit ezzel a szar szöveggel szedtél fel?
Kíváncsi vagyok, lassan eljutunk oda, hogy bármiről tudunk beszélni, és az majd még viccesebb lesz.

- Hát, az emberek beleit utálom, túl hosszúak és nagyon sok helyen lehet bennünk hiba, ráadásul kissé büdösek is. A formalin pedig ritkán fordul elő a közelemben, de ha erre vagy kíváncsi, akkor tényleg orvos vagyok. Egész pontosan szívsebész. A sok lányt,a kinek összetörted a szívét, mind én kezeltem ám.




made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 26, 2015 1:37 pm Keletkezett az írás




Dasie and Seth            
Sosem voltam álszent és soha nem hazudtam senkinek semmiben. Jó okés, bevallom, hogy néha nem mondtam el az igazat, de az még nem hazugság, ugye? Meg aztán ha egy bárban fel akarok szedni egy jó nőt, akkor nem pörölycápák párzási szokásairól fogok neki kiselőadást tartani. A hosszútávú kapcsolatokat nem nekem találták ki, vagy még nem találkoztam azzal a nővel akit ez a téma érdekelt volna...mármint a pörölycápák. Ha ilyen lányt vagy nőt keresnék akkor máshol kapirgálnék. De most itt vagyok és bassza meg élvezem ha figyelnek rám. Az egómnál azt hiszem már csak a szövegembe vetett hitem a nagyobb, meg az, hogy szeretek biztosra menni. Nem minden esetben jön össze ez tény, de egy percig sem szokásom könnyeket ejteni. Kurva sós lesz tőle a pia. A lényeg a lényeg, hogy jelenleg az köti le a figyelmem, hogy első körben  kidumáljam a kishölgyet a nyugalmából, ha ez sikerül sokkal szabadabban engedi el magát, mint amennyire a pia ellazítja. Felőlem még ki is fakadhat szitkozódhat, illethet válogatott sértésekkel, ez fel tud húzni rendesen ami azt illeti, szóval ezzel a részével nem is igazán foglalkozom. Figyelem hogyan is magyaráz, a szája mozgására különösen nagy gondot fordítok. Prüszkölve röhögök fel az első kijelentése hallatán a torkosság miben létének elemzéséről. Szemeim elkerekednek és egy egészen rövid időre csücsörítve esek gondolkodóba a poharamba kapaszkodva, meglögybölve benne a piámat felé billentve.
- Cicám, iszom én rendesen. De hosszú még az este, és nem szeretném ha idő előtt lerészegednél, csupán azért, hogy bebizonyítsd bírod a piát, mert elhiszem.- a pultos felé fordulok és intek a fejemmel, hogy persze fizetem az italt, nem vagyok valami sóher kölyök akit most szalasztottak valami nyomornegyedből. Nincs az a mennyiségű tequila amit ne tudnék kifizetni ameddig ez a nő be nem szédül. Egyúttal jelzem, hogy én maradnék a jól bevált whiskey-nél és továbbra sem kérem, hogy szarásig pakolja jéggel, mert nem whiskey-vel megijesztett olvadt szart akarok inni. Persze azért is jó ez a hely, mert értenek az ilyen intésekből és fél szavakból is, amit külön díjazok. A szövegelésemet arra akarom fordítani, hogy célba érjek és nem arra, hogy elmagyarázzam a pultosnak hogy keverjük ki jól ezt az italt. Az egymás után rendelt újabb italokra már rosszallóan vonom fel a szemöldököm, és egy kicsit meg is akadok, megvakarom a tarkómat, amikor a pultos kirakja elénk a két tequilát meg az én újabb adag piámat.
- Én a magam részéről maradok annál amivel kezdtem. Vannak dolgok amikben jobb nem keveredni, még a végén túlságosan beüt. Másodsorban ezt valahogyan jobban kedvelem. Az a tequila nekem túlságosan íztelen. Mindenből jobb kedvelem a....- félrebillentettem a fejemet és csettintettem a nyelvemmel. Bár kissé erősen színpadiasnak és ripacsnak éreztem magam, amit a dráma órákon karókat osztogatok a diákoknak, annak jelenleg az iskolapédáját mutatom be. De én vagyok a tanár, nekem lehet.-...szóóóóóval jobb kedvelem az édes ízeket. És biztos lehetsz benne, ha ilyet találok ott egy csepp sem marad.- biccentettem meg felé a poharamat és pofátlanul még kacsintottam is mellé ami már végképp sok volt de afaszom bánja! Ma este vagy soha!
- Jobb nevet adni? Mi vagyok én a keresztapád? Ha az lennék akkor egy ilyen viselkedésért már régen a térdemre fektettelek volna, pusztán nevelési célzattal és adnék én neked olyan de olyan nevet!- horkantottam fel röhögve, és hát mit mondjak nem nagyon tudom eldönteni, hogy a csaj most akar dugni vagy beszélgetni, vagy inni akar vagy mi van?  Általában levágom az első viselkedésekből, hogy mi a pálya, de ebben a helyzetben most úgy vagyok vele, hogy nem fogom lerohanni, főleg, ha így folytatja a piálást, akkor meg főleg, mert jelenleg nincsenek még nekrofil hajlamaim, hogy egy ájult nőt húzzak meg a hotelben. Nevet nem adok neki, főleg ha egy éjszakás lesz a dolog, mert annak tűnik, többnek biztosan nem. Csinos volt a csaj szó se róla, de nem az a fajta akitől többet akarnék, ahhoz túl...túl minden túl. Kihívás volt benne ez tény, de hiányzott a szelídség, amivel ki lehet engem ugrasztani a bokorból. Mármint abból a bokorból amiben üregi nyúl módra vagyok elbújva valakinek a combjai között. Szóval jobban megnézve éppen az éjszakai esetem és mellé azért kellően intelligens, hogy ne egy szobanövény szintjén fotoszintetizáljon. Olyanhoz is volt már sajnos szerencsém. Meg olyanhoz, aki egy kurva szót nem beszélt angolul, de még németül sem, csak franciául raccsolt nekem, de a nevemet azért szépen k tudta mondani amikor kellett.
- Melyikkel foglalkoztam?- a vállam felett hátranéztem és megszemléltem a felhozatalt. Hééé...azt a szőkét miért nem vettem észre elsőre? És azt a hosszú combú feketét, úbasszameg! Öregszem, már nem veszem észre úgy fél perc alatt a bárban lévő összes jó nőt. De ha egyszer éppen az egyikkel beszélgetek! Visszanéztem rá, és beleittam a poharamba.
- Nem tudom. Akácmézet szoktam rákenni. Szóval amelyiknek a csókja méz ízű, valószínű azzal. Leteszteled?- kérdeztem halál komoly pofával, de persze nem gondoltam komolyan. Vagy de? Megvontam a vállam arra a megjegyzésre, hogy az irodalom tré. Nem, nem az de ismét egy olyan témakör amit nem egy kocsmában fogok vele megvitatni, vagy hát egyáltalán nem fogok vele megvitatni. Nem ezért voltunk itt sem ő sem én. Tudjuk nagyon jól mindketten mire megy ki a játék, de játsszuk kicsit a dolgot ami már valóban kínos. Legalább annyira mint amikor a pornónak megpróbálnak sztorit kerekíteni, és hihetően eladni, hogy a szomszéd srác alsógatyában megy át légkondit javítani a csajhoz. Dramaturgiai faszság.
- Oda lennének értem? Hát ha ez így lenne már nem lehetnék tanár.- vigyorogtam sokat sejtetően.- Tudod, ha egy gyümölcs még zöld akkor nem szakítom le, hanem kiásom az egész fát, és hazaviszem, hogy kicsit.....gondozgassam. – végül is tényleg ezt csináltam. Megnéztem a lányt, megdugtam az anyját. Vagy nem így van a mondás? Ráadásul a diáklányok némelyike tényleg gyönyörű volt, de akkor is még gyerek, és azért nem voltam elvetemült. Teljesen. Illetve ennyire nem. A szövegem említésére picit meghajolok, a szabad kezemet a mellkasomra simítva.
- Köszönöm ezt a dicséretet. És ha hiszed ha nem van olyan akit ezzel fel lehet szedni. De örülök, amikor más is egy orbitális faszságnak gondolja, nem csak én. Van még pár ilyen hasonlat a tarsolyomban, ha érdekel elő adhatom, csak a hatás kedvéért.- figyeltem amikor végre arról kezdett beszélni, hogy mivel is foglalkozik. A maga módján megnyílt nekem. Jé, ilyet is tud? Meglepően billentettem félre a fejemet mint egy kíváncsi gyerek, aztán persze elröhögtem magam azt említve, hogy én szíveket törnék össze. Közelebb húzom a poharam és megvontam a vállam.
- Nézd kislány, nem szokásom zsákbamacskát árulni, nem szokásom szépíteni a dolgokat. Sosem ígérek többet mint amit adni tudok. Most csinálhatnám azt, hogy hónapokig ostromollak, hogy eljussunk oda ahova amúgy is eljutnánk akár most is. Megtehetném, biztosan van akiért meg is tenném.- korty a piából, bassza meg kezdek átmenni érzelgősbe, úgyhogy megköszörülöm a torkomat és összevonom a szemöldököm úgy nézem egy darabig a csajt. De még a nevét sem tudom, és a vicc, hogy nem is nagyon izgat a dolog. Ő azonban egyre inkább.
- Na szóval a lényeg az, hogy nem török én össze szíveket,  tudatosan biztosan nem, de ha így van hát...mea culpa, mea maxima culpa.- adtam elő a nagyjelenetet, végül aztán befogtam a pofámat, és gondolkodtam, hogy mit kérdezhetnék még tőle. Ilyenkorra általában már le szokták vágni mit akarok és el is döntik, hogy megyünk nem megyünk miafaszomat tötyörgünk még egy helyben. Vagy ha nem megyünk én szívesen beszélhgetek még vele, csak tisztázzuk végre. Ha aztán kibeszélgettük magunkat megyek és felhajtok valami csajt, nekem mindegy. Én nem változom, a dilidokim is megmondta, hogy pedig kéne. Kéne kapjabeazélet, csak az nem olyan egyszerű.
- Na jóvan fogy a sziporkatarsolyom Baby, úgyhogy találjuk ki gyorsan mit akarunk ebből az iszogatásból kihozni. Ismered a mondást: az úriember csupán egy türelmes vadállat. Na szóval az a kurva nagy helyzet, hogy nekem türelemből van ma este a legkevesebb.- ez az bazmeg Seth! Ha ezzel nem ijesztem el akkor semmivel.



MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:08 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
seth&dasie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: