Csodás volt a mai nap, mert a feleségemmel ébredtem, ahogy minden reggelen amit mellette töltöttem. S ez legtöbbször elő is szokott fordulni, ha épp nem protokolláris látogatáson vagyok más országban, van amikor velem jön, van amikor nem. Amikor nem? Akkor úgy viselkedem, ahogy akarok, és jólesik. Egy szabályom van csak, egyetlen nő aludhat mellettem, és az a feleségem, aki semmit sem tud igazából arról, hogy megcsalom, mert mindig valami ajándékkal megyek haza, és minden részletre ügyelek. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne figyeljek a környezetemben mindenre a legapróbb részletekig.
Hogy szeretem-e a feleségemet? Megszoktam azt hiszem, udvaroltam neki ameddig kellett, de azt hiszem túl hamar kaptam meg, nem volt benne semmi kihívás.
Mégis hiányzott volna ha nem ébred mellettem, ezért figyeltem a részletekre, bár… a háztartásunkban a közeli alkalmazottaimon kívül senki más nem tudott a félrelépéseimről, mégis hűek voltak a szerződésükhöz, hiszen az ő érdekük volt, hogy minden Armand Saint - Quentint érintő ügyet titokban tartsanak még a világ, és a feleségem előtt is. Hiszen tudták jól, hogy aki árt nekem, annak fel is út le is út, az élet más területein is.
Noha, a külvilág felé igen simulékony és barátságos ember képét mutattam, és azt hiszem jól haladtam. Jó ideje szenátor vagyok, és az elveim miatt többen is támogatnak.
Nem szokásom lustálkodni, így hamar felkeltem tudtam, hogy ma délben vendégem jön, de ebbe bőven belefért egy kis reggeli játék a feleségemmel, reggeli után egyébként is el kell mennie, mára van időpontja a szépségszalonba, szépnek akar látszani s mint tudjuk Kaiden és én is, hogy a Larrabee nőknek fontos a megjelenés, így reméltem, hogy megfogja érteni a távolmaradását a mai találkozónkról, egyébként is, olyan dolgokról fogunk beszélgetni amiről azt hiszem Linuson kívül senki másnak nem kellene tudnia. Kaya az a megveszekedett energiabomba, itt van már egy ideje a városban, és a testőrségem egyik tagja figyel rá a távolból mindig. Fontosnak tartottam, hogy a rokonságot megfigyeltessem, különösen ha a városomban vannak. Nem árt felkészülni és gyakran hamarabb tudni a következő lépésükről, mint ők maguk. Most is épp minden lépését követtem, ha lehet ezt mondani, és sejtettem, tudtam, hogy fel fog keresni, hiszen nem elhanyagolható a tény, hogy itt vagyok, ebben a városban. Kicsit mondjuk modortalanságnak tartom, hogy az anyjától értesültem a jöveteléről, de ki vagyok én, hogy ezt felrójam bárkinek is, csak egy rokon, aki elvette az unokatestvérét feleségül. Vártam, hogy mikor száll be ez a lepke is a hálómba. A feleségemmel eltöltött minőségi idő után közösen megreggeliztünk, majd ki-ki ment a dolgára, én lovagolni mentem, a mai világban már telefonnal együtt, és jelenleg csak a birtok környékére. Szerettem ezt a várost, a koalák és kenguruk miatt, nem igazán volt olyan hely ahol ne botlottam volna bele nemzetünk állataiba, és olyankor csak lóháton ülve figyeltem őket. Linus a komornyikom a kikapcsolódásom alatt rendbe szedette házat, a vágott virágokat egyelőre száműzte a főbb helyekről, még a Kaiden számára előkészített vendégszobából is, hiszen fontos, hogy minden vendégem jól érezze magát nálam. Azt nem tudtam, hogy fog-e maradni éjszakára is, de nem ártott felkészülni mindenre, a legapróbb részletekig. Volt a kedvenc Balvanie whiskey-éből is, magam sem vetettem meg a jóféle italokat, ezért mindig volt jó néhány ínyencség a készletemben, és egy boros pincével is büszkélkedhettem a ház alatt, ahogy egy fedett medencével is büszkélkedhetek, ám ez a földszinten van, szerettem úszni és jó kikapcsolódást szolgáltat számomra olykor, ha sok dolgon törtem a fejemet.
Négy fogásos ebéd lesz, mindig is adtam a részletekre, és aztán a földszinti irodámban fogunk beszélgetni, hiszen a feleségem is tudta, hogy ha egy vendéggel oda vonulok vissza, akkor csak végső esetben zavarhat meg, persze olykor akadtak kivételek is mint például amikor rokonok jöttek látogatóba. Ámde, reméltem, hogy mire visszatér a szépítő körútjáról, addigra a fontosabb témákon át tudjuk magunkat rágni Kaidennel.
Fürdés után előkészültem, maximalista vagyok, és kicsit talán piperkőc, mindig alkalomhoz illő ruhát veszek fel, igen még lovagláshoz is a megfelelő öltözetet viseltem, így a mostani találkozóra is egy kevésbé hivatalos ámde elegáns, méretre szabott öltönyt vettem fel. Linus szólt amikor a vendég autója a kapuhoz ért, így némi igazgatás után a tükör előtt, haj és nyakkendő és mandzsetta gombok helyre rakása után elindultam a földszintre, mire nyílt az ajtó addigra leértem magam is a lépcsőn, csak semmi felesleges mozdulat, könnyed léptek.
- Linus! -álltam meg az üres asztal mellett a fogadó térben, igen itt virágok szoktak lenni, de ez most hiányzott innen, de a művirágtól kiráz a hideg, így egyéb kiegészítő szóba sem jöhetett.
- Örülök, hogy újra találkozunk, és személyesebb mederbe is terelhetjük a beszélgetéseinket. - biccentettem, és a kezemet nyújtottam kézfogásra, ha ez megtörtént akkor intettem neki a hall irányába, az egyik sarokban egy kisebb minibár foglalt helyet, egyébként volt még egy zongora is, a magam szórakoztatására, időnként szoktam is vele játszani, én ahhoz indultam, majd kérdés nélkül töltöttem ki a whiskey-t Kaidennek, arra pontosan nem emlékeztem, hogy kér-e bele jeget, ha kért, akkor tettem bele neki is a csipesszel két darabot, majd átnyújtottam az italt.
- Foglalj helyet, hamarosan kész az ebéd, - intettem hogy a két vagy akár egy személyes vagy négy személyes fotelt is választhatja a dohányzó asztal körül, ami csak névleg az ami, a funkcióját tekintve dísztárgy volt, hiszen jómagam nem éltem semmiféle egészségkárosító szerrel, leszámítva az időnkénti mértékletes alkoholfogyasztást.
- Hogy telt az utad? - mikor leültem kioldottam az öltönyömön a gombot s kezemben az itallal dőltem hátra a fotelben amelyben helyet foglaltam. Nem rontottam ajtóstól a házba, hagytam időt felengedni Kaidennek, mi több, szerettem alaposan átrágni az ügyeimet, nem hagyhattam figyelmen kívül egyetlen apró részletet sem, és szerettem ha a vendégeim jól érzik magukat nálam. Mindennek eljön a maga ideje, ahogy Kaya is szóba fog kerülni, ráadásul érdekelt, hogy mi van a feleségem Londoni rokonaival. Örültem Kaiden felbukkanásának, hiszen végre egy olyan ügyvéd intézheti az ügyeimet, akinek saját érdeke is, hogy titokban maradjanak az ügyeim, persze tanácsokat már így is kértem tőle, és az aki jelenleg az ügyvédem, itt Sydneyben, őt is ő ajánlotta, de mégis, ismerem a Larrabeeket a család ügyeit szeretik kézben tartani, úgy ahogy én is a sajátomat. Ha bármely Larrabee jönne segítséget kérni, nem zárnám be neki az ajtómat,de azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy bizonyos szívességeknek ára van. Előre várom a leányzó következő lépését aki miatt idejött ebbe a városba Kaiden.

● words:Suit ●●  Music: Waltz goes on ●●  Note ●