Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Hétf. Aug. 17, 2015 12:15 pm Keletkezett az írás




Nathaniel & Armand

First Meeting






Borzasztóan sok dolog járt a fejemben, kezdve Kaya ámokfutásán át a feleségemen keresztül Kaiden látogatásáig. Kiakartam volna kapcsolódni de nem önvédelmi edzéssel, éreztem, hogy szétszórt vagyok, nem figyelek oda eléggé, meg is lett a következménye, az íncsiklandozó cseresznye díszítést pedig a feleségem könnyed átsuhanása a gyakorló termen adta meg. Ott feküdtem, kiugrott vállal a földön, a testőröm alatt és alig kaptam levegőt, ám szerencsére nem pánikoltam be, hiszen már évek óta tanít a testőröm harcolni. Arra mindjárt rájöttünk, hogy bár vissza rakta a vállamat, amitől ki is dőltem, igen elájultam, bírom a fájdalmat, de erre nem voltam felkészülve, leginkább a hangra ami ezzel járt. Csak néhány levegővételnyi idő volt az egész, és ott térdelt előttem a feleségem, a kezében pihent az arcom, és bágyadtan mosolyogtam le rá. Linus már hozta a vizes borogatást. Senki sem töketlenkedett körülöttem, utáltam ha fejetlenség van körülöttem, egyedül csak a feleségemnek viseltem el, hogy babusgasson, nem küldtem el, mert sosem voltam vele bunkó, mi több, mindig a lehető legudvariasabban viselkedtem vele. Igazságtalannak éreztem, hogy azt hiszem ő szeretett engem, de én még az évek alatt sem tudtam zöld ágra vergődni vele kapcsolatban, de mégis jólesett ha ott volt mellettem. Önző vagyok tudom, de sosem tudnám elengedni, szerettem birtokolni a megszerzett tárgyaimat és egyéb apróságaimat, ilyen volt a feleségem is. Azt hiszem csak ő nem volt tisztában vele, hogy megcsalom, vagy ha sejtett is valamit nagyon jól titkolta.
A zsámolyon ültem, és fel voltam pörögve az adrenalintól, így nem csoda, hogy a következő mozdulatom egy csók volt az ő ajkára, a csókot pedig több dolog is követte, mire mi egyedül maradtunk az edző teremben, a gondok ott kezdődtek, amikor már javában Alessával voltam elfoglalva és egyetlen ruha sem volt rajtunk. A fájdalom a vállamból gyűrűzött ki, egészen a hátam közepéig, és a mellkasom felé is, érdekes volt amikor a torkomból a morgás helyett üvöltést tört fel, másodpercek alatt leizzadtam, és nem attól, hogy a feleségemmel voltam, hanem a fájdalomtól. Azt hittem úgy fogok járni mint pár híresség akik szex közben haltak meg, ez ráadásul még nem is lenne kínos, hiszen a feleségemmel vagyok szerencsére és nem valami huszadrangú libával. Alessa Linusért kiáltott, aki hamarosan jött is, kiderült, hogy tulajdonképpen az egész ház hallotta az üvöltésemet, felszedtek a földről, mert nehezemre esett még levegőt is venni, a feleségem Linus támogatásával fürdetett meg, hé! Ennyire nem vagyok magatehetetlen! Dehogynem! A fél oldalamat alig bírtam mozgatni, valami nem stimmelt a vállkiugrós esettel…Fel is öltöztettek, külön művészet volt, a végére ha a pillantásommal ölni tudnék, már a bútorok is felrobbantak volna maguktól vagy spontán gyullad fel a ruhatáram. A boxert és a nadrágot meghagytam a feleségemnek, a cipőmmel egyetemben, a fehér atlétát a tengerék inggel pedig Linusnak, ő felülről segített öltözködni. Menet közben a magán orvosomat is kihívták, aki közölte a történet elmesélése után ,hogy bár jelenleg nincs Ausztráliában, tud ajánlani egy remek fizioterapeutát, de nem ártana előtte megröntgeneztetnem magamat mielőtt betérek hozzá a St. Clairre. Így mindenkit felhívogatott előre, öltöztem vetkőztem, nyüglődtem vártam a véleményekre, így is hamarabb elláttak mint másokat, az arcomat egy nagyobb darab szemüveg takarta, a feleségem egy könnyed nyári öltözetet viselt és ő is kísért ameddig tudott, de miután délután egy gyermek nevelési központ megnyitója lesz, így kénytelen volt magamra hagyni. Bántam is meg nem is. Néha tényleg nem tudom, hogy mit érzek iránta, ennyi idő után valóban nem ártana tisztába lenni vele. A menedzserem is lemondott néhány találkozót, mert mielőtt elmentem volna a jótékonysági központ megnyitójára, volt néhány megtárgyalni valóm, de nem voltam szalonképes állapotban. Jó eséllyel is leginkább egy görbe egyesnek tűntem volna ha valaki kérdezné.
Két testőröm tartott velem a vizsgálóba, fáradt voltam már, az ülés kényelmetlen volt, így a tolókocsit valahol magam mögött hagytam; magam is magas voltam, de a fő testőröm nálam is magasabb volt egy fejjel, így eltűntem a háta mögött, tudtam, hogy kihez jövök, Kaya jelenlegi kis kedvencéhez, kíváncsi vagyok hogy meddig tart a rajongása, addig ameddig rá nem jön, hogy mindazt a luxust amit megszokott és megkapott emellett a kis orvos palánta mellett nem igen kaphat meg? Mikor fog leesni neki? Szórakoztatja hogy embereken segít? Majd kiderül, nem fogok ajtóstól rontani a házba, nem fogom azonnal felfedni hogy ki vagyok, azon kívül, hogy esetleg felismerhet, hogy Sydney szenátora épp a betege, de ezt sem fogom nagy dobra verni. Szóval, amikor a magán orvosommal egyeztettünk már tudtam, a nevet hallva, hogy kihez irányít, hiszen a név már ismerős volt egy ideje.
A kartonomban le volt írva minden a vállkiugrásomról, hogy edzés közben kiugrott, majd a testőröm helyre rakta, és az is, hogy épp a feleségemmel való hancúrozás közben lett rosszabb minden. Egyébként jól jött volna már valami fájdalomcsillapító, mert széthajtogattak teljesen, a röntgenek miatt is. Az egyik még ultrahanggal is fenyegetőzött, de az azt mondta, hogy majd Dr. Winston eldönti. Hát, vetkőzni ma már nem akartam többet, de még egy utolsót kénytelen leszek azt hiszem.
A testőröm, Jackson átnyújtotta a kartonomat az orvosnak, majd félre állt és rutinosan siklott át a tekintete a helyiségen. A hátam mögötti őr beállt az ajtóba, odakint pedig a kocsiból még két őr csatlakozott az ajtó előtti folyosón felügyelni engem. Nem aggódtam, a feleségemnek is maradt őrizete, hiszen ő is fontos a számomra, vigyázok rá, nem engedhetem meg, hogy bármi baj történjen vele,ha épp nincs a felügyeletem alatt.
Gyűlöltem egyébként görbe háttal járni, de jelenleg ez esett kényelmesen, és nem fájt legalább semmim, levettem a szemüvegemet és a testőröm felé nyújtottam, majd a fizioterapeutára pillantottam. Szóval…ez az a fazon, aki miatt egy egész éjszakát bent töltött a kórházban Kaya. Közömbösen futtattam végig a pillantásomat Nathanielen, és vártam,hogy végezzen a papírjaim elolvasásával. Állítólag az lehetett a baj, hogy nem lazultam el teljesen a váll visszarakásnál és ez több ponton kihatott pár idegre vagy akármire amik becsípődhettek, nem tudom, az orvosláshoz nem értettem, a míves szavakba csomagolt burkolt rossz kívánságokhoz, azokhoz értettem igazán.


● words:Suit ●● Music: Dark ●● Note ●


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Hétf. Aug. 17, 2015 11:04 pm Keletkezett az írás



Armand and Nathaniel
 

Lassan ötödik napja már annak, hogy a kórház kardiológiáján kötött ki, bár sajnálatos módon ez nem a rendszeres vizsgálatoknak és ellenőrzéseknek köszönhető. Van egy idő intervallum mikor meg kell látogatnia az orvost aki ellenőrzi az állapotát, most viszont ténylegesen arra kényszerült, hogy ott is tartsák miután csak sokszori próbálkozásra tudták visszahozni az élők sorába. A szíve lassan második éve, hogy két mű billentyűvel szuperál, de épp ezen billentyűknek köszönheti azt, hogy végstádiumú szívelégtelenségben szenved. Ezer féle gyógyszert kell szednie már most, harminckét évesen úgy, hogy előtte makk egészséges volt és nyoma se volt a betegségnek. Öröklött betegségről van szó ami az apját is elvitte mert nem találták meg idejében a bajt. Egyedül csak egy új szív mentheti meg és ezzel mindenki tökéletesen tisztában van másfél éve. Viszont az a szív csak nem akar érkezni bármennyire is várja. Így már nem bírja azt a régi, jól megszokott munkatempót amit diktált napi tíz, húsz beteggel amikor éppen helyettesített, vagy többekkel foglalkozott. Most általában minden napra három, öt ember marad amit még inkább korlátoztak a múltheti történet miatt. Gyakorlatilag egy embert se vehetne kezelésbe, szigorú ágyhoz kötöttség az ami a lapjaiban szerepel de mindig is makacs, hajthatatlan ember volt aki megy a saját feje után. Lehet, hogy nem jut időben szívhez, lehet, hogy nem éli meg a születésnapját se ami nem mellesleg már a nyakán van. Viszont abban a tudatban szeretne meghalni, hogy ez idő alatt százak, ezrek életét tette könnyebbé és elviselhetővé, élhetővé.
Tekintettel arra, hogy mozgásra kell koncentrálnia a betegei esetében, tréning ruha van rajta a kényelmesség miatt. Egy egyszerű fekete tréning nadrág és egy világosszürke póló valamint edzőcipő.
- Csak óvatosan, nem kell túlzásokba esni - hangja még mindig meglehetősen fátyolos és fáradt, szemei alatt fekete árnyékban húzódnak a karikák. Nem meglepő, hogy Brigitte be se akarta eleinte engedni a terembe, viszont ellenkezést nem tűrő hangja hallatán még a szőkeség is megrettent, beadta a derekát és lássanak csodát, már a második páciensen van túl. A harmadikat most fogja elengedni és most fog érkezni a következő.
- Mára vége Lucy, szerdán ugyan ebben az időpontban várlak - érinti meg futtában a lány vállát majd el is fordul, hogy egy kis időre ledobhassa magát az egyik székre.
- Ne hívjam Evelynt? - Brigitte csicsergő hangon szökdécsel mellé ezzel fejezve ki aggodalmát ami főleg akkor válik nyilvánvalóvá mikor leguggol mellé, mintha legalább egy gyerek lenne.
- Semmiképp... inkább arra kérlek, hogy menj le igyál egy kávét jó? - biztatóan elmosolyodik majd zöld tekintetét az ajtóra emeli mikor az kinyílik Nate pedig nem tétlenkedve tovább.
Sejtette, hogy nem egyedül fog jönni de ilyen díszkíséretre nem számított.
- Mr. Saint - Quentin, Nathaniel Winston- üdvözli a férfit kéznyújtással és bemutatással majd halványan elmosolyodik mikor Brigitte elkerekedett szemekkel eliszkol mellettük majd bezárja az ajtót maga mögött ahogy elhagyja a termet.
A nagyra nőtt testőrtől máris megkapja a kórlapot amit minden halogatás nélkül fellapoz, hogy többet tudjon meg az esetről. Azt persze mondani se kell, hogy meglepő kórtörténet, de akadnak ilyen esetek is.
- Jól van akkor ha gondolja el is kezdhetnénk - ezzel vissza is adja a pasasnak a kórlapot ő pedig Armand felé fordul - megtenné Mr. hogy helyet foglal? - int az egyik szék felé. Nem esik kétségbe amiatt, hogy Sydney egyik legnagyobb embere van nála. Persze igyekszik annyira tisztelettudó lenni amennyire csak telik tőle, viszont mostanában ő sincs a legjobb passzban.
- Ahogy a tartását elnézem, gyanítom, hogy nem csak vállbéli dolgokról lesz szó, viszont jobb lett volna ha tényleg lőnek egy röntgent ez megmutatja, hogy van-e törés. Szabad? - lép mellé jelezve, hogy szeretné elkezdeni a foglalkozást. Arra nem tesz kitérőt, hogy milyen módon sikerült szereznie a sérülést, olvashatta a többi pedig nem tartozik rá.
- Mennyi ideje van? Csak azért kérdezem, hogy mennyire menjünk bele, magyarázzam is vagy csak csináljam? - halkan beszél mintha azt akarná, hogy csak a szenátor hallja és bár nem tart a férfitől aki jött vele, ettől függetlenül olykor mégis rá pillant. Volt már szerencséje nagy névvel dolgozni akinek a testőrei szinte minden mozdulatára közelebb léptek attól tartva, hogy kárt tesz a kis szemük fényében.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Hétf. Aug. 31, 2015 1:56 pm Keletkezett az írás




Nathaniel & Armand

First Meeting






Az én esetemben nem lehetett semmit sem a véletlenre bízni, ezért is jöttek velem az úgynevezett fogdmegjeim. Az ajtóban álló visszafogottan kezdett tüsszögni, hátra kaptam a pillantásomat, mire felmordultam a hirtelen mozdulattól. A fő testőröm felé pillantottam, biccentett, kiküldte az ajtóban tüsszögőt, s szinte vele egyszerre váltotta a beérkező őröm, akinek a kezében a röntgen lapom volt, barna kórházi papírba csomagolva. Hiszen, mindent előre megcsináltunk, a háziorvosom ajánlásával, hogy nekem se kelljen sokáig ücsörögnöm, ácsorognom. Szenvednem. Ez utóbbi volt egyébként az, ami a legkevésbé volt elmondható rólam, szinte a sziszegéseken kívül szótlanul tűrtem a fájdalmat. Fel szusszantottam, és helyet foglaltam.
- Sajnos így kényelmes tartanom magamat, doktor úr. Pedig… higgye el, szívesebben állnék egyenesen, azt jobban szeretem. - csak meg kellett próbálnom barátságosnak lenni, hogy minél több dolgot kihúzhassak belőle, hogy miért is érdeklődik eziránt az ember iránt Kaya, mit lát benne? Ajánlom neki azért, hogy jó terapeuta legyen, mert akárkire nem bíznám magamat.
- Szenátor, meghoztam a röntgent. - biccentettem, és ha már a testőreim úgy is olyan átjáró háznak érzik a helyet, hát vártam, hogy a röntgent is megkapja Nathaniel. Leültem, míg annak a tanulmányozásával volt elfoglalva, persze, majd hagyom magam röntgen nélkül tornáztatni, vagy helyre rakatni? Amikor tudtam, hogy a legveszélyesebb az, ha a fizioterapeuta nem látja, hogy mihez nyúlhat vagy nem nyúlhat, a röntgen pedig pont ebben nagy segítség a számára.
Eközben a fő testőröm utasította a új jövevényt, hogy váltsa le a tüsszögőst.
Ülni sem egyenesen ücsörögtem, előre görnyedtem, nagyjából, mint a gondolkodó szobor, csak szerencsére nem voltam meztelen, és nem kőből sem voltam, legalábbis fizikailag. Egyéb más téren igaz volt rám, csak a saját céljaim érdekeltek, és nem törődtem azzal, hogy menet közben esetlegesen kit törhetek össze.
- Rá érek, ami azt illeti.- igen a gyerekek a szívügyem, és eddig egyetlen egy ilyen alkalmat sem hagytam ki, ha róluk volt szó, de ha úgy megyek mint egy s betű, ott már bajok vannak. Csak tudnám ,hogy mi. Lehet, hogy több erőt vitt bele az őröm akaratlanul is, vagy én gondolkodtam el annyira, másfele hogy egyáltalán nem figyeltem, és rosszul estem az edzés alatt? Kár ezen rágódni, az ilyen balesetek előfordulnak, az egészben csak azt sajnálom, hogy a feleségemmel nem tudtuk befejezni azt, amit elkezdtünk.
- Magyarázzon is, így legalább többen tudják, hogy mit miért csinál. - óó, igen. Fel fogok bérelni majd egy csinos terapeutát, hogy ő is felügyelje,hogy jól csinálom-e azt, amit majd mindjárt be kell tartanom odahaza. Azt csak remélni tudtam, hogy nem tört el semmim, a röntgenek olvasásához pedig vajmi keveset értek.
- Mondja, van önnek esetleg kutyája? Tudja, csak azért kérdezem, mert az egyik testőröm allergiás. Vagy, az előző betegnek van? - mindent szép sorjában, nem akarom azonnal lelőni a poént,hogy Kaya távolabbi rokona vagyok. Nem az én stílusom a teljes totális támadás, én szépen hátulról, oldalról szerettem támadni, a politikában ezért sem szerettek az ellenfeleim.
Túl voltam a Kayával való beszélgetésen, és szinte minden információt kiderítettem, szinte. Már csak az hiányzott, hogy betaláljam ezt az alakot, valami ürüggyel. Úgy terveztem, hogy kocsit küldetek a háza elé, és majd a külvárosi otthonomba vitetem, de nem… ez a baleset közbe szólt, pedig milyen hatásos lett volna, ha Kaya rokonaként mutatkozom be a fényűző otthonomban? Ó, igen! Meg fogom csinálni, meg kellett tennem, ha itt végeztünk, és most már okom is van,hogy oda hívjam, azon felül, hogy Kayával kavar. Így láthatja azt a luxust, amit meg kellene adnia egy Kaya féle lánynak. Nem bírná ki a rokon sem, hogy alább kelljen adnia azon az életvitelén, drága eltartani egy arisztokrata nőt, mondom ezt én, aki teljesen tudatában van annak, hogy havonta csak a haját mennyibe kerül rendbe szedni? De nem bántam, mindig is üde és finom volt a megjelenése, és harmonikus, a képeken pedig ragyogott a ruháiban, azt hiszem a visszafogottságomat, ő ellensúlyozta az életvidámságával.
Most pedig, hogy elkalandoztam, illő lenne vissza térni a jelenlegi problémához, egy: a hátam. Kettő: A kezelő orvos. Mit lát ebben a szerencsétlen fazonban Kaya? Igaz, hogy furcsa, hogy ilyen fiatalon mint ő , szívinfarktusa legyen, genetika ha minden igaz.
- Vetkőzzek is, vagy így is jó? - ahogy a dokinak jobb. Mondom, a mai fel-le vetkőzés után olyan mindegy volt már egy újabb vetkőzés. Kicsit idegenül hatott számomra ez a környezet, ritkán járok orvoshoz, és ha kell akkor is inkább házhoz jön. De míg vizsgált addig tényleg kerültem volna a személyesebb témák érintését. Politizálni meg egy percig sem akartam, sokszor sokan azt hiszik,hogy ha megjelenek valahol, mint magán személy, akkor azonnal belekezdenek a jobb vagy a baloldal szidásába, hátha ezzel szóra bírnak. De néhány udvarias fejrázás kíséretében, és arra hivatkozva, hogy de elnézést, szeretném élvezni a… futást? Igen azt, szoktam a városban futni, ha úgy adódik és utána betérni a boltba egy üveg vízért, persze Jackson figyelő tekintetétől övezve.



● words:Suit ●● Music: Dark ●● Note ●


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Csüt. Szept. 03, 2015 8:07 pm Keletkezett az írás



Armand and Nathaniel
 

Már előre szóltak neki, hogy ki fog jönni hozzá és, hogy nézze el a nagy mennyiségű embert a férfi körül és ezen időkben őt is, amit ő maga nem igazán fog tudni értékelni. Azt persze nem tudta, hogy mi miatt jön hisz nem világosították fel, hogy átirányították vagy szimplán valami gondja baja van ami miatt hozzá jön rögtön.
Az viszont biztos, hogy Nate nem szereti ha ismeretlen, nagydarab emberekkel van körülvéve valaki akik csak azért vannak, hogy erő beli támogatást nyújtsanak  egy bizonyos személynek. Míg fiatal volt úgy látta, hogy ez gyengeségre utal mert nm tudja megvédeni magát az illető viszont már tisztában van vele, hogy mennyi támadás éri a "nagy" embereket, így megérti, hogy úgy lézengenek körülötte mint a döglegyek. Ettől függetlenül miért pont egy kórházban történne bármi is?
Zöldjeivel alaposan végigméri a férfit, próbálja kiszúrni azt, hogy melyik helyről indul a fájdalma elvégre ha csak a vállával van baj, akkor nem görnyedne ennyire. Olyan most mint egy púpos öregember akit fiatal testbe bújtattak de oly annyira megszokta már a rokkantságot, hogy ennek ellenére is görnyedezik. Pedig egy egyenestartású férfiként emlékszik rá.
Vékony réssé szűkíti a szemeit, mintha ezzel próbálna átlátni egy bizonyos, politikus felszínesség felett. Eddig is tisztában volt azzal, hogy elég nehéz nagy nevű emberek mellett lennie, hisz olykor még Kayaval is meggyűlik a baja, viszont mintha jelen esetben érezne egy kis paranoiát. Egy ideje szenved ettől és hol előjön, hol visszahúzódik és teljesen eltűnik minden gátlása.
Vagy egyszerűen jelen pillanatban azt nem érti és emiatt is kezd el gyorsan forogni az összes agytekervénye, hogy miért itt van? Egy vállficamot nem neki kell ellátni maximum hetekkel később ha nem javul. Nate jó emberismerő, úgyhogy biztos benne, hogy ha valami van a pakliban akkor azt ki fogja deríteni, de addig is próbál jó pofát vágni a dologhoz s lévén most ő a beteg, úgy is tekint rá.
Kimért tekintettel nézi végig ahogy megjelenik a testőr majd elindul felé a röntgennel. Felvonja a szemöldökét, vet egy pillantást Armandra elvégre tényleg furcsállja az egész helyzetet de tekintettel arra, hogy nem akarja pazarolni annak idejét, hitetlenkedve bár de fellapozza a két lap közé tett röntgen felvételeket.
- Azt megkérdezhetem, hogy miért pont hozzám jött? Mármint... bár tudom, hogy mi ilyenkor a teendő és, hogy milyen ellátást igényel, de akkor se én lennék a kezelőorvos csak ha hetek múltával se javul - kérdő tekintettel figyeli a férfit és várja annak válaszát.
A fény felé tartva a papírokat, alaposan átnéz mindent és bár hangot adott már neki de most tartja igazán furcsának azt, hogy miért nem egy olyan orvos nézte meg és kezelte aki ezzel foglalkozik? Átvihették volna a traumára vagy bárhova, elvégre nem csak egy egyszerű vállficamról lesz itt szó, amit normális esetben helyre tettek volna. Viszont ha már itt van, felveszi a betegei közé és csinálja amit csinálnia kell, nem szokása betegeket elutasítani. De előtte muszáj, hogy ő maga is jobban áttapogassa azokat az ízületeket, izmokat, olykor a röntgen nem mond el mindent, van, hogy nem is azt a részét képezik le az emberi testnek ahol a titok nyitja rejlik.
- Jól van - gondosan a férfi mögé lép de még vet néhány pillantást a képekre minek után megkapja az első kérdést amire csak biccent. Ruhán keresztül elég nehéz lesz s míg Armand leveszi a felsőjét addig ő egy tubus krémből nyom egy keveset a kezére. Ez meggátolja, hogy izzadni kezdjen a tenyere ezáltal pedig jobban tudja tartani a vállát.
- Igen van, szóval ha zavarja akkor lesz szíves az úr kifáradni, nem szeretnék semminek az okozója lenni - ezt nem undorból vagy haragból mondja egyszerűen ő maga is tudja, hogy milyen allergiásnak lenni és, hogy milyen kellemetlen. Példának okáért ő a macska szőrt nem tudja elviselni, ha olyan emberrel tartózkodik egy térben aki macskával él egy házban, már menekül, így nyilván jobban jár a férfi is ha elhagyja a termet a fulladásokra  és tüsszögésre való tekintettel.
Sajnos nem szakíthatja meg a kapcsolatokat a kutyáival lévén az egyik a terápiás kutyája aki minden mozdulatát szemmel tartja. Demetrius pedig jó barátja!
Közben ha megtörténik a "vetkőzés" akkor hűvös kezét rögtön a férfi sérült vállára teszi - nem kell megkérdeznie, hogy melyik az, tökéletesen látni lehet a tartásából is emellett jó ideje a szakmában van, felismeri - miközben a hátgörbületének alsó ívénél két csigolya melletti részbe nyomja az ujját annyira, hogy ezzel ösztönözze arra, hogy kiegyenesedjen. Ez egy hirtelen mozdulat kell, hogy legyen lévén gyorsan, nem várt pillanatban nyomja meg az ideget minek hála ha sikerül kiegyenesednie akkor egy jókorát roppan a válla és alatta még valami. Nate hátán szinte feláll a szőr a hangtól, viszont ez jelzi azt, hogy ami még nem volt a helyén, az most oda került. Fontos, hogy miként tartja az ember magát egy hátat vagy felsőtest egy harmadát ért trauma után az ember. Neki is volt fiatalabb korában ilyen, mikor a haverokkal kosarazott s egy gáncsolás miatt a vállára esett. Az kiugrott, de egyik ismerőse segítségével helyre tették, utána pedig fontos volt a megfelelő tartás és az, hogy odafigyeljen minden jelre.
- Ha nem tud az ember egy ütést vagy rándulást, kiugrást követően felegyenesedni az azt is jelezheti, hogy be van még akadva valahol a csont, elmozdult, elcsúszott vagy összecsúszott, rossz helyre csúszott és magától nem ugrik vissza. Ezért is kíséreltem meg ezt a nyomást és szerencsére sikerrel jártunk, szóval ha kifújta magát folytathatjuk? - úgy lép, hogy Armand kinyújthassa maga mellé vízszintesen a karját.
- Az emberi váll elég bonyolult szerkezet, ízületi tok, izmok, szalagok azok amik stabilizálják az ízületet nem véletlen, hogy nem csak egy, kettő de több irányba is képes elmozdulni. Szabadan mozog, nagy mozgástartománnyal. Viszont épp ezért nagyon sérülékeny. Óvatosnak kell lenni az edzőtermekben, odafigyelni arra, hogy milyen mértékben terheljük. Hagyni kell megerősödni és nem belecsapni a lecsóba. Ugyebár a leírtak alapján az egyik illetékes aki visszatette a helyére, nyilván nem a megfelelő módon tette meg, ezért nem sikerült az imént kiegyenesedned, ez pedig további gyulladásokat okozott még akkor is, ha amúgy csak a vállra terjedt volna ki - hüvelykujját végighúzza az adott részen - a váll úgy szokott első körökben kiugrani, hogy az ízületi tok leválik a csontról. Ez általában valami erőbehatásnak köszönhető valamint van a nem baleseti eredetű ami rossz, nem tervezett és ügyetlen mozdulatból eredhet. Maga esetében nyilván az előbbiről van szó - hangja rekedt és nem érdekli, hogy vagy ezer fül hallgatja és szem nézi, hogy mit csinál éppen.
- Fontos, hogy ne bízzuk akárkire a váll visszatételt, legjobb ha törülköző vagy póló segítségével történik az, így ha hasonló eset történik akkor javaslom forduljon orvoshoz mielőtt olyan dolog történik ami esetleg műtétet követel. Mondjuk nem látom olyan lazának az inakat és ízületeket, hogy indokolt lenne egy műtét, de soha nem lehet tudni.
Egyik kezével nyomást mér a válla és nyaka közötti részre miközben másikkal megfogja a könyökét és elkezdi ide-oda mozgatni a karját, közben fülel. Hallgatnia kell, hogy ropog-e vagy nyikorog. Ha igen, addig csinálja, míg nem enyhül vagy szűnik meg teljesen.
- Első néhány napban mindenképpen csak pihenést javaslok, jegelést valamint gyulladáscsökkentő krémet, utána pedig a mai felmérést követően összeállítok egy gyakorlatsort.  - komoly tekintettel tapogatja végig a hátát, nehogy bármit eltévesszen vagy rosszul ítéljen meg.



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Hétf. Szept. 14, 2015 2:29 pm Keletkezett az írás



Nathaniel & Armand


 
×  Misty Mountains × Öltözék × Megjegyzés



A széken ültem immár félmeztelenül, számolgattam a perceket, hogy vajon oda tudnék-e érni a megnyitóra, ott tudnék-e lenni, mert ha valami volt, az biztos, hogy a gyerekek öröme volt ami ideig-óráig meglágyította a szívemet, persze távolról figyeltem őket, de ügyesen lekezeltem, ha a közelembe jött egy, nem , egyáltalán nem felrúgtam, csak… valahogy megoldottam. Az anyám mindig azt mondta, hogy bármennyire is igyekszem távolságtartóan viselkedni velük, valamit megéreznek bennem. De mit is? Az egész életem egy hazugság volt, hazugság az,hogy a házasságom egy jól működő egység, csak nagyjából voltunk egymásnak, de azt hiszem, ha a testi vonzalom nem lett volna, akkor még ennyire sem működtünk volna együtt azt hiszem. Talán párterápiára kellene járnunk, de.. Miért is? A testőrömre pillantottam, nem volt hülye, hogy minden mozdulatért rohangáljon és leállítsa a kezelőorvost, tudta, hogy hibázott, eleve erősebb mint én, igaz rajtam sem dísznek vannak az izmok, ha kell megtudom magamat védeni, de ő száztíz kiló, míg én nyolcvanöt.  Engem csak annyira érdekelt a harc, hogy megtudjam lepni az esetleges támadót, és kitérjek, aztán fussak, jobb híján. Hiszen nem állhatok le meggondolatlanul harcba bocsátkozni. Láttam a tekintetét a kezelőorvosomnak, ahogy méregetett minket, hol a testőrömet, hol pedig engemet. Pedig nem direkt ficamítottam ki a vállamat, csak kötöttem a kellemest a hasznossal, az már mellékes, hogy ő volt, az akit a kezelőorvosom ajánlott, mint már említettem. Megmosolyogtat a kérdése, s halkan szusszantok.
- Tudja, még mindig jobban járt, mintha a villámba kérettem volna. A saját orvosom konferencián van, és tudja, hogy nem engedhetem meg magamnak,hogy egy kérdőjelként, vagy s betűként járkáljak. Másrészt, magam sem szeretem, ha kezelés címén ilyen-olyan antibiotikumokat, vagy injekciókat adagolnak be, jobb szeretem, ha azonnal a problémára koncentrálnak, és nem járok vissza  felületi kezelés címén. Az ön nevét adta meg Dr. Wintersen, és mivel közölte, hogy röntgennel jöjjek, így azt is elvégeztettük idefelé jövet. Meg aztán, úgy vélem, hogy egy fizioterapeuta sokkal jobban ért a probléma gyökeréhez, mint egy baleseti sebész, vagy helyettes szívsebész, akit a traumára, vagy a sürgősségire állítottak be helyettesíteni, nem gondolja? - tudtam, hogy így működik többnyire az egészségügyi rendszer, minél többször visszahívni a beteget, de a St. Claire egy jó kórház volt, akik nem játsszák el ezt az inkább többször visszahívom, és az sem érdekel, hogy a kórházba menet meghalhat effektet.
- Már kiment. - jegyeztem meg a testőrcserére utalva, bár talán fel sem tűnhetett ez a fiatalembernek, ami viszont nem bántam, tovább nem is firtattam a kutya témát.  Illetve, de… piszkálta a csőrömet, csak nem tehettem fel nyíltan, mert akkor a jövőbeni terveim dugába dőlhetnének. Bizony, megkaptam a feladatot, hogy ha kell bármi áron tántorítsam el a Kayához nem illő fazonokat a közeléből, hát… azon vagyok, de én nem a gengszter módival szoktam indítani, sosem, vigyáztam a látszatra, és a jó hírnevemre, mindenképp, hiszen hogy festene, ha az öltönyöseim egy rendszámozatlan autó csomagtartójába hajítanák a fazont? Nekem is van lelkiismeretem, szóval ilye eszközökhöz nem nyúlnék, megvannak a határaim, és ezzel szerencsére a Larrabee család is tisztában van, aminek örülök, szóval ha elbuknának az én módszereim, jöhetnek a Larrabeek olyan végrehajtóik, akik kimondottan az ilyen feladatra születtek.
Próbáltam ellazulni, és felkészültem mindenre, de így is kiszakadt egy meglepett, fájdalmas hangosabb fogcsikorgató mordulás belőlem, és levegőt is alig kaptam, de legalább kiegyenesedtem, s már a levegőt is jobba tudtam venni. Míg próbáltam rendezni a légzésemet, addig szusszantottam párat, mint aki most futotta le a fél-maratont, és figyeltem a felhangzó beszédre.
A kérdése hallatán biccentettem és felkészültem az újabb fájdalmas mozdulatra, ám meglepett ,hogy inkább mellém egyenesítették ki a karomat, mondanám ,hogy már legszívesebben leröppentem volna a székről, de nem tettem, sejtettem ,hogy nincs vége.
Meglepődtem, hogy átváltott tegezésbe a kedves orvos, de nem róttam fel neki, nem tettem szóvá, minden bizonnyal könnyebb volt így magyaráznia, amit meg is értek. Nem mindenki születik szónoklásra.
Igaza volt, én még jól meg dolgoztam ezért a fájdalomért utána, mivel jól éreztem magam, már nem fájt a vállam, ezért "belecsaptam a lecsóba".
- Az nem lehetséges, hogy megtanulja rendesen visszatenni, a testőröm? Nem mintha terveznék ilyen baleseteket a jövőben is, de majd visszafogja magát, amikor átdob a vállán legalább, vagy jobban ráedzünk a vállizmaimra. - módjával persze, nem akartam úgy festeni ,mint  Swarzi,vagy Stalonne.  
Hagytam,hogy forgassák a karomat, vállamat és a könyökömet, tapogassák a hátamat, már sokkal jobban esett, hogy kiegyenesedve ülhetek, nem akadtam ki, elvégre tudtam, hogy orvos, nem csinálhat semmi olyat velem ami számomra aggodalomra adhatna okot, hiszen én sem bíztam az emberekben, főleg a férfiakban, az egyetlen személy az anyámon kívül aki érinthetett, az a feleségem volt, és hozzá vehetjük még Linust is, meg a testőrömet is, jó ez több mint egy, de megvolt az oka, hogy miért csak néhányakat engedek a magam közelébe, igazán közelébe.
- Azt megköszönném, egyébként is azt mondják, hogy az önök által összeírt gyakorlatsorok sokkal jobban megdolgoztatják az ízületeket. Megvárjuk itt, vagy majd beküldjek értük valakit? Vagy el is hozhatná a házamba, hogy megtudja mutatni a végrehajtási módokat, természetesen meghálálnám a fáradozását, és autót is küldetnék önért. - ha készen voltunk, akkor felálltam, és óvatosan nyújtózkodtam, de nem felemelt karokkal, csak a törzsemet, amíg éreztem ,hogy szabad és nem fáj.
- A krém, gondolom mindegy, csak  a hatása gyulladáscsökkentő legyen, gondolom. - az ingemért nyúltam, és segítség nélkül, de kisebb fájdalmak árán magamtól bújtam bele, és kezdtem el begombolni azt.


 

 
 
made by torie ♥


A hozzászólást Armand Saint - Quentin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 23, 2015 4:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Csüt. Szept. 17, 2015 1:09 pm Keletkezett az írás



Armand and Nathaniel
 

Talán az a legnagyobb mázlija, hogy annak idején minden órán megjelent az iskolában és lévén könnyen tanult, úgy rögzültek a kezelési és ellátási módszerek a fejében, hogy utána se kell néznie, egyszerűen csak reflexből, automatikusan jönnek a dolgok. Eleinte persze próbált biztos lenni abban amit csinál, így addig nem nyúlt hozzá a betegekhez, míg egy gyakorlottabb orvostól meg nem kérdezte, hogy jó-e a "terve", vagy utána nem nézett az interneten, esetleg könyvekben.
De ennek is már jó néhány éve, hisz nem ma kezdte az ipart. Valamivel hamarabb kezdte el az orvoslást, mint az megszokott volt, így huszonhat, huszonnyolc év helyett ő már huszonkét évesen egy nagy múltú fizioterapeuta és gyógypedagógus mellett zsonglőrködött. Dr. Stevens volt az, aki ösztönözte őt a pálya kezdésre és mikor ő nyugdíjba ment, Nate vette át a helyét. Azóta is az orvoslás ezen terének egyik legelismertebb orvosa... azt viszont mondani se kell, Dr. Stevensnek köszönheti az elismeréseinek nagy részét, hisz ő volt az aki lelket öntött belé mind ahányszor visszavonulót akart fújni, és ő volt az aki betolta a legnagyobb egyetemre. Apja helyett is apja volt, ő a mentora a mai napig és az ő intézkedéseinek köszönhető, hogy egyre előrébb kerül a donorlistán de még így is van előtte bőven nyolc ember.
Nate két helyen tanult, éjszakai oktatáson is részt vett valamint nappalin is. Számtalan alkalommal volt példa arra, hogy reggel nyolctól este hétig bent volt az egyik, aztán este nyolctól hajnali egyig a másik egyetemen. Sokszor vért izzadt főleg mikor hétvégenként dolgozott is, de minek után megélte ezt a hosszú, majdnem nyolc éven át tartó vérizzadó procedúrát, ma már úgy érzi, hogy semmi nem izzaszthatja meg.
Ahogy a szenátor leveszi magáról a ruhát, rögtön szemet szúr neki a görcsös tartás következtében, egy gócpontba összeugró izmai a lapockája és gerince között. Tisztában van a helyzet kényelmetlenségével és ha nem is kifejezetten fájdalmas érzés, mégis olyan, mintha több irányba húznák az ízületeit, izmait a hátán és annak környékén. Tudja milyen, hisz már ő is járt hasonlóan annak idején. Nem kellemes és ezen együttérzése miatt akarja minél hamarabb kiköszörülni ezt a fájdalmas csorbát és azért, mert orvosból van. Nem a szenátort övező tiszteletről van szó és arról, hogy némileg kellemetlenül érzi magát a hegyomlás méretű biztonsági felügyelet mellett.
- Végre valaki aki szeret egyenes háttal sétálni - jegyzi meg vidám hangvétellel, mely eddig kissé komornak ható fáradt arcát lelkesebbé varázsolja. Nagyon sok ismerőse van akit olykor kénytelen séta közben alaposan hátba vágni, hogy ugyan húzzák ki magukat.
- Ebben van igazság, de nyilván nem is foglalkoztak volna sokáig vele egy balesetin, hanem rögtön átutalják oda ahol értenek hozzá - egyszerűen csak biccent és már lép is hozzá közelebb remélve, hogy mihamarabb rendbe tudja szedni annyira a szenátor hátát, hogy legalább a nap hátra levő részében egyenes háttal tudjon sétálni.
Először fel se tűnik neki, hogy a testőr távozik, nem véletlen, hogy arra kéri a már rég kint tartózkodót, hogy jobban jár ha távozik mielőtt komoly gondjai lennének az allergiája miatt. Sajnos nem tudja kiszoktatni a kutyákat a házból emellett Helenének kötelezően mellette kell lennie mikor csak tud így azon betegeit akik allergiára hajlamosak külön kéri, hogy vegyenek be gyógyszert mielőtt jönnének hozzá.
Meglepi az a hangos kattanás ami Armand kiegyenesedése mellé jár, és bár tényleg ijesztő a hanghatás mégis sikerrel jár és bár biztos, hogy fájdalmas volt, ezután csak jobb lehet. Egy pillanatra azért még otthagyja a kezét a hátán, ha esetleg valami balul sülne el, de szerencsére minden klappol.
Szinte fel se tűnik neki, hogy egyik pillanatról a másikra átvált tegezésbe. Lehet, hogy ez máskülönben illetlen lenne és szemtelenség egy szenátorral szemben, viszont most csak egy páciensről van szó és nem hatja meg Natet az, hogy ki a sérült aki mellette ül. És alapjáraton mikor betegeivel beszél, mindig a tegezést választja mert könnyebben betudja bizonyítani, hogy megbízható egyén, hamarabb elnyeri a bizalmukat. És ez olyan szinten dekódolva lett a fejében, hogy most is megteszi ezt a lépést. Lehet, hogy majd később eljut a tudatáig de nem számít.
- Mindenképpen rá kell edzeni a vállra, de persze megtanulhatja. Ha igénylik, akkor megtudom mutatni mert bármikor történhet ilyen. Persze ilyenkor az a legjobb ha rögtön készítünk egy háromszög kötést és rögzítjük a kart, hogy orvoshoz mehessünk vele mert az biztosan tökéletesen rendbe tudja tenni. Viszont tekintettel arra, hogy van mikor úgy ugrik ki a váll, hogy az rögtön vissza is ugrik a helyére, nem igényel orvosi ellátást csak ha hosszabb ideig fáj az eset után - megmozgatja a szenátor vállát, alaposan megnyomkodja, keres további olyan gócpontokat amit nem árt kimasszírozni.
- Azt eltudnád mondani, hogy hogy történt pontosan a vissza tétele? Hogy tette vissza, és volt valamiféle hanghatás? - tudnia kell, hogy milyen mozdulatokat tett a testőr, mert ez alapján jobb kiindulási pontjai lehetnek.
- Legkorábban holnapra összetudok állítani egy gyakorlatot és szeretném is megmutatni - lép el Armandtól, hogy lemossa a kezéről a rá került krémet, de aztán visszafordul felé.
- Gyulladáscsökkentő de inkább izomlazító igen - bólogat s az asztalához lép, hogy felírja receptre a krémet amit a legjobbnak lát most.
- Napi kétszer alaposan masszírozza bele valaki, válltól lefelé, nagyjából a lapocka aljáig valamint ezt mindenképpen szerezd be a gyógyszertárból. Váll rögzítő, mivel nagyon lazának éreztem az ízületet, nem árt, ha néhány napig de egy hétig minimum hordod - egy egyszerű rögzítőről van szó ami helyén tartja a vállát, és aminek segítségével még csak véletlenül se történhet meg olyan baleset mint amiben most része volt.
- És semmi edzés két hétig! - ez lehet számára hab a tortán, hisz Nate jócskán korlátozza a mozgásterét viszont szükségesek ezek az intézkedések főleg azért, mert csak holnap fogja igazán látni, hogy mennyit bír a válla. Szóval ezek az időintervallumok még változhatnak.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Szer. Szept. 23, 2015 9:28 pm Keletkezett az írás



Nathaniel & Armand


×  Misty Mountains × Öltözék × Megjegyzés



Halványan örültem a dicséretnek, igen, vannak akik nem szeretnek, pedig úgy az egészséges, na meg persze, hiteles. Hogy nézne ki, ha a szenátor aki a tévében is megjelenik, görbe háttal ácsorogna a választók előtt?
- Persze, ültem a földön, és próbáltam ellazulni, de pokolian fájt, és roppant is… Gyakoroltunk, tudja nem árt ha megtudom védeni magamat, nem figyeltem és úgy dobtak le a földre, hogy a vállam kiugrott, a helyéről, persze törölköző nem volt, a testőreim gyorsan cselekednek, ha arról van szó. - ez afféle dicséret is volt feléjük, mert megérdemelték, ügyesek, és értenek a munkájukhoz. Figyeltem arra, hogy mit mond az orvos, és rendesen elkerekedtek a szemeim.
- Két hét?! - bukott ki belőlem. - Úgy érti a feleségemmel sem kezdhetek semmit ez idő alatt? - rémültem meg, persze, még szép. Nem csak ő róla volt szó, hanem azokról a nőcskékről is akiket hirtelenjében kívántam meg, és valamit művelni akartam velük mindig éppen.Ezért érintett mélyen ez a két hét, ha se ágytorna se edzés, utóbbi nélkül még valahogy elvagyok.
- Azért biztos vannak olyan gyakorlatok, amiket törzstől lefelé végezhetek, és nem terheli meg a váll ízületeimet, az úszás például? - nem akartam minden áron szembe menni az orvos tanácsával, csak… tudtam, hogy ha nem mozoghatok, bele fogok őrülni a semmittevésbe, hiszen ezért is voltak hobbijaim, többnyire olyan, amit szabadban lehetett végezni.
- Sajnálom Dr. Winston, de holnap nem tudok bejönni a gyakorlataimért, ellenben örömmel venném, ha eljönne a házamba, és ott magyarázná el bővebben, úgy egy hét múlva? Küldhetek önért egy autót esetleg ide, vagy a háza elé? - semmibe sem tellne ha a fekete autó a háza előtt parkolna le az engedélye nélkül, de még tisztán játszom, egyelőre a Kaya labdát sem dobom be, ami miatt izgulnia kellene, vagy szagot fogatna. Komolyan, az egyetlen jó ebben a kényszerpihenőben az az, hogy Kaya rajongásának tárgyával is találkozhattam, és megkerülhetem őt, puhatolózhatok nála én is,ahogyan ő is teszi a feleségem esetében.
- Addig pedig esetleg, egy általánosabb gyakorlatsort is kaphatnék? - kíváncsiskodtam nyugodtan, miért ne? - Ha ez problémát okoz önnek, akkor természetesen tudok egy nagyobb összeget felajánlani a fizioterápia részleg számára… - hátulról előre,vagy előröl hátulra, de mindenképp be fog találni a felvetésem, és komolyan is gondoltam, miért ne lehetne megtámogatni a kórház egyik részlegét? - Vagy felkérhetném önt személyes fizioterapeuta tanácsadómnak, amiért külön összeget kapna, azért, hogy havonta két alkalommal meglátogasson, és korrigálja az edzésemet, regenerálódásomat. Tudom, hogy jó pár iskolán túl van, és érdekelne a véleménye is az egészségügyről, magát pedig nyílt embernek látom, nem riasztja vissza az, hogy ki vagyok. Mégis úgy társalog velem, mintha egy lennék a sok közül. - igen, rég volt már ilyenben részem, de csak ezért nem lesz szimpatikus számomra valaki, mert sok iskolát járt ki, és úgy kezel mint egy átlagos beteget, még ha a testőreim velünk is vannak.
A vállamat mozgattam, próbálgattam a határaimat, óvatosan. Még most is eszembe jutott, hogy hogyan fogok festeni felkötött karral az interjúkon, vagy bármely más sajtóeseményen, fel kell hívnom a sajtó tanácsadómat, de szerintem azt fogja mondani, hogy ettől is emberibbnek fogok tűnni a választók körében, úgyhogy miért ne? Ne takargassam, hogy mi történt velem, legfeljebb azt, hogy lovagoltam, leestem, és rosszul értem földet. Vagy pont magam fogom felvetni a lovaglásos eset ötletét, senkinek sem kell tudni, hogy önvédelmi órán vettem részt, és hogy utána, miután a fájdalomcsillapítót bevettem, még a feleségem is próbált megvigasztalni, csak nem úgy sült el az egész, ahogy szerettük volna.
Kíváncsian pillantottam Nathanielre, hogy mit reagál az általam elmondottakra, vagy felvázoltakra, hiszen egyelőre tényleg elég volt a finomabb módszerekkel közelíteni. Mert, tudtam, hogy szívbetegről van szó.
- Azért gondolnám a jelenlétét a számomra is kedvezőnek, mert így legalább tényleg betud az edzéstervembe is segíteni olyan feladatokkal, amikre tényleg önök specializálódtak rá, fontos számomra az egészségem és a testem. - másrészt, miért ne lehetne Alessával együtt végezni ezeket a gyakorlatokat, hiszen neki is fontos az egészsége és a teste, és magam sem értem ,hogy miért jutott ez az eszembe, talán Kaya legutóbbi beszélgetése, amit megejtett velem a házamban, a szívessége kapcsán, az… az volt az ami bekapcsolta nálam a vészkapcsolót.
Ha Nathaniel megmutatta a helyes visszarakás mozdulatait, az egyik testőrömön, aki bevállalta a mutogató bábú szerepét, akkor figyeltem, és a fő testőröm is jobban tette, ha figyel, hiszen neki az a dolga, hogy rám figyeljen. Nem fogom kirúgni, hiszen sok titkot tud ő is velem kapcsolatban, ami nagyon rossz lenne, ha kiszivárogna a külvilág felé.
De nem fogok tétlenül ücsörögni, hogy engem ráncigáljon zsinóron bárki is.



made by torie ♥
[/color]
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
»Pént. Okt. 16, 2015 1:41 pm Keletkezett az írás



Armand and Nathaniel
 


Komoly tekintettel hallgatja végig amit Mr. Saint-Quentin mond, aztán bólint s beletúrva gesztenye tincseibe felsóhajt.
- Általában azzal csináljuk a legnagyobb rosszat, amivel azt hisszük, hogy segítünk. Ennek a vállnak jobbat tett volna az, ha várnak egy kicsit míg az izmok valamelyest magukhoz térnek a sokkból és inkább keresnek egy törülközőt vagy egyéb más ruha, rongydarabot ami biztos tartást ad. Lehet, hogy nem egy nagy ördöngösség visszatenni egy kiugrott vállat, normális esetben mindenki képes rá. Viszont az erőkifejtés, a szög nem mindegy mint ahogy az se, hogy hogy csináljuk. Ha kattan egyet az persze jó. De az, hogy még mindig úgy ülsz és állsz, mint akin átment egy kocsi, hát... cseppet se olyan megnyugtató - lehet, hogy az előbbi mozdulattal sikerült arra biztatni, hogy kiegyenesedjen ami után hangos kattanások és roppanások kíséretében a legtöbb ízület, izom és csont a helyére került. Az ilyen mozdulatok általában kérdésesek mert vagy jól sül el a dolog és minden rendeződik utána már csak rá kell mozogni, tornázni és masszírozni, viszont ha épp beüt a krach, akkor még nagyobb hátránnyal fog nekiindulni a páciens a gyógyulásnak. Félre csúszhat bármi, becsípődhet az izom és mind ehhez csak egy rossz mozdulat kell. De lévén, hogy nem egy ilyennel volt már dolga Nathanielnek, mégse úgy indult neki, hogy "atyúristen mi lesz ha elrontom". Igen, ez is fifty-fifty alapon történő kis számítás volt és nem akarta a szenátort lebénítani még jobban ha esetleg rossz lesz a mozdulat. De meg kellett próbálni mert ha tovább is ebben a seggbe rúgott kérdőjel pózban ül csak még jobban fog fájni minden porcikája.
- Mondjuk azt a részét nem értem, hogy "a földre dobtak" - akaratlanul is elvigyorodik és szinte megelevenedik előtte a kép, hogy egy nagydarab, kétajtós szekrénynél is termetesebbre nőtt pasas dobálja a szenátort egyik helyről a másikra. Érti ő az önvédelmet, viszont... akkor miért nem aikidot tanítanak neki? Ott tényleg a védelmen van a hangsúly és nem repkednek az emberek, az esélyes is kisebb annak, hogy komoly baj történik. Persze elnyelhet valakit a hév és belemerülhet a túlzott "akarásba", de soha nem hallott még igazi nagy balesetet olyanoktól akik gyerekkoruk óta űzik a védelmi sportot vagy épp tanítják. Ugyan akkor hallott már bokaficamról vagy ínszalag szakadásról de az a rossz bemelegítés következménye szokott általában lenni vagy egy olyan hirtelen mozdulat amit az ember magának tesz.
Egy ideig még somolyog az orra alatt de aztán csak legyint egyet fejben és már fordul is az orvosolandó férfi felé. A hozzá szegezett kérdés viszont meglepi s először azt se tudja, miként reagáljon rá. Enyhén elnyílnak egymástól az ajkai de ezzel egyidejűleg be is csukja, hogy hatszor meggondolja, miként fusson neki.
- Nem azt mondtam csak, hogy kímélni kell. Szóval... khm, csak nyugodtan tedd amit szeretsz és szoktál, csak ne menjen át a dolog holmi lepedőakrobata mutatványokba - gyors tarkóvakarás után egy biztató mosolyt küld felé csak, hogy ne érezze úgy a másik, hogy holmi kiképzőtiszt ultimátumokat akar neki szabni csak mint kezelőorvosa közli vele, hogy mit csináljon és mit ne. Szívén viseli a betegei helyzetét, dolgát viszont nem tilthat meg semmit. Ha ezzel nagyobb hülyeséget csinálnak mint azt ő érzi, úgyis aláíratja a papírokat, hogy saját felelősségre cselekszenek, amit az orvos tud.
- Úszás? Ha kéz nélkül megy, akkor teljes lelki nyugalommal. De amondó vagyok, hogy egyezünk ki abban, hogy három napig semmi edzés, semmi torna. Futás lehet, az nem mozgatja annyira a vállat mint a többi. Ezen túl tényleg csak azt tudom mondani, hogy saját felelősségre - villannak meg zöld íriszei és amint meghallja az egy hetes távlatot, ide-oda kezdi ingatni a fejét.
- Az sok, ennyi erővel most is elmondhatom, hogy mit csináljon, vagy átküldöm faxon a pontos leírásokat. Ha egy hétig nem mozog a váll, nem tornáztatod, akkor bocsánat, hogy ezzel a szóval élek, de cseszhetjük.
Végül csak előkerül az a téma amitől a legszívesebben a falra mászna. Soha nem értette, hogy a nagy nevek miért gondolják azt, hogy a pénz mindent megold? Természetesen elég sokat, viszont az, hogy most pénzt akar ebbe az egészbe heccölni nem jelenti azt, hogy ő gyorsabban megfogja kapni a szükséges ellátást amennyiben nem tesz érte. Fejben elmormol gyorsan néhány imát, és reméli, hogy nem keletkezik olyan él a hangjában, aminek köszönhetően valamelyik biztonsági nagyfiútól kap egy maflást.
- Tudja Mr. Saint-Quentin.... - egy pillanatra megakad a szava elvégre most tudatosul csak benne, hogy mind idáig tegezte - és bocsánat az előbbi néhány perc tegeződésért, de nem állja az utamat semmi, hogy adjak egy leírást, vagy megmutassam mit csináljanak, szóval ide nem igazán illik be a pénz kérdése. Nem attól fogunk gyorsabban haladni vagy jobban jelen esetben, hogy mennyi pénze van az osztálynak, hanem, hogy a betegek mennyire segítőkészek és mennyire törődnek bele abba, hogy segítségre van szükségük. Az én munkamorálom is nagyrészt a betegektől függ, attól, hogy mennyire kezesek mennyire okoznak fizikai vagy mentális zárlatot nálam is. Alapjáraton az időm nagyobb részét a magánpraxisomban töltöm, ott fogadok több beteget itt csak keveset vagyok. Viszont biztos nagyon örülnének a felajánlásnak, viszont ezzel sajnos nem nálam hanem a vezetőségnél kell kopogtatni - elhúzza a száját ezzel is jelezve, hogy ő személy szerint kerülné a pénzből eredő vitákat. Ami a kórház életét illeti azzal nem ő foglalkozik, ő csak egy alkalmazott itt aki teszi amihez ért olyan módon ahogy képes rá.
- Nem riaszt vissza ha nagy névvel kell dolgoznom és remélem ez nincs az ellenére. Tudom, hogy mennyit tesz a közért de én szeretem a legtöbb embert egy kalap alá venni így biztos nem lesz belőle nagy kavarodás és tényleg úgy tudok foglalkozni a híresebbekkel is, hogy nem megy a munka rovására. És természetesen bármiről lehet szó, rajtam ez nem fog múlni - zárja rövidre elvégre fontos neki, hogy a másik tényleg rendbe jöjjön és ne sűrűn történjen ez meg vele. Tudja ő, hogy milyen rakoncátlanok tudnak lenni az ízületek és ha egyszer kiugrott a váll vagy esetleg egy térd, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez megfog ismétlődni. Van neki egy olyan ismerőse akinek a kelleténél kisebb a térdkalácsa így az lecsúszik a helyéről. Háromszor eljátszotta vele, utána már műteni kellett, hogy ne történjen meg többször mert a szalagokat is megtereli.
- Rendben. Megbeszéljük jó? - csak ennyit fűz hozzá, mert bízik abban, hogy a férfi nem fogja ezt elfelejteni és ha legközelebb találkoznak akkor ismét megemlíti. Esett már bele olyan hibába, hogy elvárták tőle, hogy segítsen ahol tud, de aztán csak pislogtak mikor ténylegesen meg is jelent. Túl nagy az odaadás benne, nem hiányzik, hogy megint kelepcébe zárják vagy zsákutcába kergessék.
Amint megáll az egyik testőr mellette, ő gyorsan bemutatja neki, hogy hol melyik csontot és izmot találja az ember a kezében bár ha felcsapnak otthon egy anatómia vagy biológia könyvet, tudni fogják. Megpróbálja határozott tartással úgy fordítani a kart, mint amikor az ténylegesen kiugrik. A vállat előrébb húzza, kicsit lejjebb egyengeti miközben a könyökét a férfi izmos hasfala felé vezeti, alkarját pedig pont ellenkező irányba.
- Ez volt az igaz? Vagy legalábbis hasonlóan állt - találkozik a tekintete Armanddal és ha biccent akkor ő is hasonlóképpen tesz.
- Jól van. Általában egy ilyen "mutatvány" két emberes dolog. Szépen megfogja maga ezt a törülközőt - simítja rá a férfi bordáira, mintha körbe akarná vele csavarni, majd a másik testőr kezébe nyomja a két végét - ha határozottan tartja és ellen feszít, akkor elegendő erőt fog kifejteni ahhoz, hogy a váll egy nagyobb rántás után a helyére ugorjon és ne mellé. És míg a másik ember tartja a törülközőt vagy lepedőt, bármit, addig mi szépen betesszük a könyék hajlatába a kezét és elkezdjük feszegeti a határait. Megnézzük melyik irányba mozdul kevésbé a kar, mert szinte biztos, hogy azzal az iránnyal lesz baj. Tudni kell, hogy nem mindig a helyre rántás a jó módszer, mert olykor többet árt, mint használ és van amikor szükségeltetik a finom mozdulat, mikor csak megpróbáljuk visszacsúsztatni a vállat a helyére. Ez akkor derül ki, ha megkíséreltük a körkörös mozdulatokat. Ha nagyon akad, akkor hirtelen rántunk, általában háromra. Ha érezni lehet a súrlódást, akkor visszalehet csúsztatni csak ugye az egy hosszabb folyamat - mutatja a pontos módszereket a férfin persze nem kezdi el rángatni mert ugyan ezzel ki is lehet ugrasztani azt a vállat.
- A vállban vannak a test legnagyobb mozgástartományára képes ízülete, épp ezért olyan sérülékenyek. Jó lesz? - néz végig a három emberen, hogy lássa az arcukon, értik és tudják mi a dolguk ha megint ilyen eset történne.



Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dr Wintson & Mr Saint - Quentin I Fizioterápia terem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mr. & Mrs Saint - Quentin I.
» Feleségem; Érdekházasságom: - Alessa - Berenith Saint - Quentin

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: