Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Aug. 18, 2015 6:08 pm Keletkezett az írás






Lara & Titan

Nice to see you again




Aznap nincs dolgom a kórházban, ezért lévén egyébként magánpszichológus vagyok, a saját rendelőmben, ami igazából egy lakás, tudom fogadni Larát. Jár már hozzám egy ideje, tudom, hogy rengeteg problémája van, de vannak dolgok, amik még mindig nem teljesen világosak a múltjával kapcsolatban. Nem siettetem, ha úgy gondolja, úgyis fog róluk beszélni.
Mivel még van tíz percem az érkezéséig, nekiállok teát csinálni, nem különösebben azért, mert szomjas vagyok, inkább csak hogy lefoglaljam magam valamivel. Ebben a lakásban nincs hálószoba, nincs dolgozószoba, sem más személyes, de azért van fürdőszoba és konyha. A többi szobát átalakítottam, valaki kisebb helyen szeret beszélgetni, mások meg a nagyobban, ahol akár tőlem is tisztes távolságban lehetnek, ezért a maradék kezelő.
Mire becsöngetnek hozzám, már az asztalnál ülve iszom a teámat - most a változatosság kedvéért nem kávét. Sóhajtva felállok és megnyomom a gombot, ami kinyitja a fő ajtót, az enyémet pedig nyitva hagyom.
- Üdvözlöm - mosolygok rá Larára, mikor megérkezik. - Teát esetleg? Utána akár be is mehetünk.
Fejemmel a legtávolabbi helyiség felé intek, vele ott szoktam beszélgetni. Nem rendszeres időközönként találkozunk, de azért elég gyakran felhív, hogy jönni szeretne, ha épp felzaklatja valami.
- Nem hallottam önről egy ideje. Jól van?
Ezt még azelőtt megkérdezem, hogy berénénk a helyiségbe.





Megjegyzés: -- || Szavak: --


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 19, 2015 12:53 pm Keletkezett az írás



Lara & Titan

I don't want to feel like this


Talán a sok munka, talán az, hogy nem figyelek oda magamra mostanában, de nem tudok aludni. Egy ideig ez így szokott menni, az inszomnia évek óta jó barátom, nem a sarkon feltűnő, sötét idegen. Dr. Wallace rengeteget segített az évek során, hála isten engem sem szültek ostobának; még mielőtt elkezdődnének a rémálmaim, mindig meglátogatom. Nem szoktam bőven kifejteni számára minden érzésemet, mert még sem egy barátom, aki érzelmileg teljesen azonosulni tudna velem. Ő könyvből tanult sémákat, fóbiákat, kifejezéseket, melyekkel dolgozik, holott az én múltamban nem is igazán az emlékek és azoknak jelentése játszik szerepet... hisz nem emlékszem arra az éjszakára pontosan. Inkább az érzelmeim, a feltörő düh és keserűség az, ami megnehezíti a mindennapjaimat. A dokitól pont arra van szükségem, hogy szakmailag támassza azt alá, amit érzelmileg tudok és amivel régóta tisztában vagyok. A logikus gondolkodás és a racionalitás amúgy sem az erős oldalamat képviselik.
A kórházban nem reklámozom a múltam, próbálom nem láttatni. Sosem akartam egy szánalmas, sérült lányka lenni akit mindenki körbesajnál. Az egyszerűen nem én vagyok. Lehet a történtek miatt, de lehet, hogy alapvetően is ilyen vagyok, de szívós lettem. Néhány rémálom nem lesz befolyással az életemre. Talán ezért is szeretek jobban járni a doki magánrendelőjébe. Nincsenek kollégák, nem sustorognak az ember háta mögött feleslegesen. Sajnos nem jellemző az emberekre, hogy a saját dolgukkal foglalkoznának. Mások élete mindig sokkal érdekesebb.
Az ajtó kinyílik, a doki üdvözöl. Visszaköszönök, a teát próbálom visszafogottan elfogadni, hogy ne tűnjek mohónak. Nem vagyok egy hedonista alkat. Vagy csak még nem volt olyan személy, aki kihozza belőlem.
Leülve belekortyolok a teába és egy ideig hallgatok, hiába tett fel nekem egy kérdést. Némán csámcsogok saját, még ki nem ejtett szavaimon, próbálom megfogalmazni, mi történik velem mostanában. Mélyet sóhajtok, a meleg teásbögrét az ölembe engedem, hogy melegítsen. A kinti hűvös, esős idő után jólesik a meleg.
- Sokat dolgozom doki. - Kezdem halkan. Elsőre semmitmondó, mindennapi kijelentés lehet, de csak a kezdete annak az ömlengésnek, amit le szoktam itt rendezni. - Az ember azt hinné, hogy ez elvonja a figyelmét. Nem csak a régi dolgokról, hanem a mindennapos problémákról. - Cipőmet már az előszobában levettem, ezért felhúzom lábaimat törökülésbe és annak közepére helyezem a bögrét.
- Még sem alszom mostanában. Hiába fáradok el, hiába gürizek akár két műszakot egymás után, amint leteszem a fejem, nem az álom ragad el, hanem a gondolataim. - Megrázom a fejem, mintha hitetlen lennék, mint aki maga sem hiszi el, hogy ismét elkezdődik az a ciklus, amit én csak gyötrődésnek szoktam hívni.
- A legszebb az doki, hogy semmi konkrét dolog nem fogalmazódik meg. Mintha ezer dolog járna egyszerre a fejemben, de egyik sem tűnik ki a többi közül. Nincs konkrét dolog ami gyötör. Vagy csak nem tudom megfogalmazni.


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down
 
Lara & Titan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: