Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Lara&Adrian  Empty
»Szer. Aug. 19, 2015 8:42 pm Keletkezett az írás



Lara and Adrian
 

- Van valami hír a feleségedről, Adrian? - lép mellé kíváncsian az egyik kolléga mikor megáll a pult mögött, hogy elővegye a következő kartont.
- Nem, nincs semmi... de Mark, ki van a kettesnél? - homlokát ráncolva böngészi a papírokat, ide-oda lapozgat. Úgy rémlik neki, hogy ezt a beteget már réges-régen hazaküldte, nem is érti, hogy miért van még mindig itt.
- Az melyik?
- A mellkason lőtt. Tüdejében folyadék volt, három bordája törött.
- Ja, nála én voltam bent egy órája. Görcsölt a lába és nem érezte, azt hittem, hogy valami gond van az izmokkal vagy a gerincével, de csak egy egyszerű görcs volt.
- Lévén nem érte a gerincét golyó és más károsodása se volt vagy szervi baja, nem lehetett komolya. Talán máshogy kellett volna felpolcolni a lábát és minden rendben lett volna, megúszta volna zsibbadás nélkül. Holnap nem akarom bent látni, túl nagy luxus - nem traumás eset így az osztályon eleve nincs semmi joga tartózkodni, csak foglalja a helyet ami másnak esetleg kellhet.
A kartont némi bosszússággal teszi le a dobozva, mert bár nem főorvos, ettől függetlenül érti a dolgát és azt is tudja, hogy mikor kell valakit hazaküldeni vagy hova kell átvitetni. A gond csak az, hogy sokak ezzel nincsenek tisztában és igenis idegesítheti a dolog, hogy olyanok foglalják a helyet akiknek elég lenne az otthon melege és a rokonok, családtagok segítsége.
- Dr. Navarro! Négy mentővel hoznak sebesülteket, lövöldözés volt az egyik bankban! - a sürgető szavak hallatán futtában indul el a mentőbehajtó felé és löki ki maga előtt a csapóajtót. A mentők is nagyjából ekkor parkolnak le egymás mellett.
- Mink van? - próbálja több kevesebb sikerrel túlkiabálni a nagy sürgés forgást miközben odalép az egyik nyak rögzített nő mellé.
- Egy nyaki, egy combi lövés viszont valahonnan vérzik, nem tudjuk melyik lehet a kimeneti. Rengeteg vért vesztett míg hoztuk, próbáltuk pótolni de többet vesztett mint amennyit tudtunk adni neki. A vérnyomása egyre csak zuhan - ad pontos jelentést a mentős.
- Hozzatok le tíz egység nullás vért, tudjuk, hogy milyen kaliberű fegyverek voltak?
- Semmit nem tudunk...
- Maguk csak épp annyira tájékozottak mint az a hajléktalan, tüntessék már el! - mutat egy férfire aki lassan második napja jár a kórház melletti padra aludni.
- A nyaknál átment a golyó, gerinc közelben jött ki nagy valószínűséggel nem sérült de mindenképpen kérek egy röntgent. A másik golyó az ágyékban bent van, nem távozott. A harmadikat nem látom, siessünk! - gyors tempóban tolják befelé ám még időben sikerül elkapnia a szőkeséget.
- Lara, mosakodj be - a kérlek persze elmarad a sietség és kapkodás miatt - monitorozzátok be, kapjon három egység vért. Számolok... egy, kettő - a harmadikat ki se kell mondania, hisz alap, hogy erre átemelik a másik ágyra míg az előzőt odébb tolják.
Csokoládészínű tekintetét átvezeti a szőke rezidens lányra, hisz feladata, hogy figyelje minden mozdulatát noha tudja, hogy nagy valószínűséggel semmi hülyeséget nem fog elkövetni.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lara&Adrian  Empty
»Pént. Aug. 21, 2015 4:53 pm Keletkezett az írás



Lara & Adrian

You can count on me doc


Újabb nap a sürgősségin. Szerettem pörögni, nem okozott gondot akár többfelé is figyelni, de nem tartozott a kedvenceim közé. Azt viszont bárkinek elismertem volna, hogy itt lehetett a legtöbbet a legrövidebb idő alatt tanulni. Hiába töltesz sok időt itt és hiszed azt, hogy egy bizonyos fokú rutinod már van, mindig ugyan az a gombóc van az ember torkában, mikor egy új esetet behoznak. Az adrenalin igazán akkor ugrik meg, ha az eset életveszélyes és baromi gyorsan kell kihozni magadból a legjobbat. Na utóbbi már nehezebben ment nekem.
A sürgés-forgás közepette nem volt egy állandó betegem az nap, akivel foglalkozni tudtam volna, mert állandóan, minden irányból a nevemet hallottam. Lara ebben segíts, Lara ide gyere, erről szólt egy átlagos nap a sürgősségin. Pont ezért nem szerettem. Itt intubáltam, ott katétert vezettem be, aztán rohantam a hármasba újraéleszteni, mert a gyakornokok valamit elbaltáztak. De ez is mindennapos dolog volt a kórháznak ezen a részén.
Egy pillanatnyi időm akadt arra, hogy letöröljem a már gyöngyöző izzadságot a homlokomról. Kicsit úgy éreztem, nincs fókuszom és kell két perc, amíg nem a nevemet kántálják sorban. A szakorvost ma még nem láttam és nem volt nálam idősebb rezidens az ügyködő orvosok között. Ezért keresték a figyelmemet, holott ez a része az orvostudománynak nem a legnagyobb erősségem. Ettől függetlenül baj még nem történt.
Átnézek egy-két kartont, mikor megérkeznek a mentők. A kartont a pulton hagyom az ott tevékenykedő recepciós nővéreknek, én pedig futok a többi orvos után a kórház elé, hogy fogadni tudjuk a betegeket. A mentős tájékoztat az egyik beteg állapotáról. Egy ismerős hang kontrázik rá az információkra és csak mikor felemelem a fejemet veszem észre a szakorvosunkat. Hálát adok az égnek, amiért most egy hozzáértő is jelen van.
Ismét a nevemet hallom, mosakodjak be. Követem az egyik szobába a beteget és Adriant, közben műtősköpenyt és kesztyűt húznak rám. Rajtam kívül többen sertepertélnek a beteg körül, nem is akarok magamnak most nagy helyet a teremben, nem érzem, hogy életeket kellene most mentenem, vagy nagy dolgokat véghez vinnem. Vannak napok, amikor mindenkinél jobb akarok lenni, de ez nem az a nap. Apám a városba látogat és célja engem is látni. Azóta nem beszéltem vele, hogy elkezdtem volna az egyetemet, annak pedig már jó pár éve. A telefon tőle váratlanul ért, már nem volt a mindennapjaim vagy egyáltalán az életem része, így ismét látni őt, valószínűleg őszen, aggastyánként, nem volt a kedvenc programjaim egyike. Ez meglátszott minden mozdulatomon, dekoncentráltnak éreztem magam és inkább csak utasításokat követtem, mintsem magam kezébe vettem volna a dolgokat, mint máskor. Rettegtem a találkozástól, mert jól tudtam, hogy nem lesz majd mit mondanom. Apámnak az eset óta semmi mondanivalóm nem volt. Ha lett is volna, az nem tűrt volna nyomdafestéket, így jobb a semmi, mint az a minden, amit tőlem kapott volna.
Próbálom nem észrevenni, de valószínűleg Navarronak is szemet szúrt, mennyire nem vagyok ma toppon. Tekintetét magamon érzem, ezért mozdulataim még görcsösebbek lesznek. Intubálni kezdem a sérültet, amíg a szakorvos a golyókkal foglalkozik, de legnagyobb meglepetésemre annyira össze van szűkülve a légút, hogy egy kisebb kanül sem oldja meg a problémámat.
- Össze van szűkülve a légút doktor. - Nézek végül Navarrora, nyilván nem veszi majd jó néven, hogy nem tudtam megoldani a feladatot. Közben minden tőlem telhetőt megteszek, hogy még is csak sikerüljön a dolog.


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lara&Adrian  Empty
»Szomb. Aug. 22, 2015 9:58 pm Keletkezett az írás



Lara and Adrian
 

Ha valamelyik osztályon, akkor ezen biztos, hogy pillanatok alatt betudja szippantani az embert egy nagyobb katasztrófa ami az utakon történt lévén sokukat a traumára viszik be. Ilyenkor pedig kénytelenek riasztani még azokat is, akik nem baleseti sebészek. Sokszor minden kézre és szemre szükség van, nem meglepő hát, hogy most is több ember dolgozik a hozott sérülteken. Az egyiket Adrian "el is kobozta magának", hogy mihamarabb stabilizálni tudja az állapotát. Nem kis fejfájást okoz neki az, hogy a mentősök nem tudtak meg túl sokat az esetéről. Annyi biztos egyedül, hogy több golyó is érte már csak az a kérdés, hogy melyik maradt benne és melyik hagyta el a testét.
Meglepő gyorsasággal viszik be a beteget a kijelölt teremben, menet közben még arra is van ideje Adriannek, hogy nyakon csípje az egyik rezidenst akiről tudja jól, hogy tehetséges. Nem bízna rá akárkire egy ilyen esetet.
- Biztos, hogy nem jött ki valahol a másik golyó? - tudakolja az egyik orvos aki még itt van velük de erre csak egy nemleges választ kap a traumatológustól aki máris félre áll, hogy eltudják készíteni a hordozható röntgengéppel a mellkas és ágyék képet. Ezután már fordul is vissza, hogy folytathassa a kezelést. Tekintete egy pillanatra elidőzik Lara furcsa arckifejezésén, és számára is idegen mozgáskombinációján, mire csak felvont szemöldökkel megrázza a fejét. Bízik benne, hogy csak a sürgés-forgás teszi ezt vele, nem szeretné ha valami galiba történne.
Sikerül tökéletesen tamponálni a nyak melletti lövés eredményezte hatalmas krátert. Szerencse, hogy nem ért fontosabb eret vagy szövetet, így elég lesz összevarrni. Az már más kérdés, hogy valahol folyamatosan vérzik és nem tudni, hogy hol.
- Hol van már az a vér? - morogja s ekkor be is robban az egyik nővér a kért vérmennyiséggel és annak egyikét rá is köti a műszerre.
Piszkosul örül annak, mikor Lara úgy dönt, hogy intubálni fogja a sérültet viszont annak már kevésbé mikor kijelenti, hogy képtelen rá annak összeszűkült léguta miatt.
- Tessék? - tény, hogy elég nagydarab férfi és így nehezebb vele bánni viszont tekintettel arra, hogy esik a saturációja, és egyre kevésbé jut oxigénhez, kénytelenek mihamarabb levezetni azt a csövet ha nem akarják, hogy meghaljon.
- Jól van, vedd át a helyem - lép oda Lara mögé, hogy elvegye tőle az eszközöket így a lánynak per pillanat azzal kell foglalkoznia, hogy megtalálja a vérzést- vágd le róla a ruhát!  
- Nem látom a hangrést
- ezzel kicsit jobban megfeszíti bár fenn áll a veszélye annak, hogy eltöri a gégéjét ám ha így se sikerül kénytelen lesz kívülről megoldani.
- Hogy áll a vérzés? - tekintete egy pillanatra a rezidensre vándorol. Szeretné hallani a hangját azt, hogy sikerrel jár, hogy tudja mit csinál.
- Hívták már a feleségét?
- Még nem, doktor úr!
- Akkor érjék el! - jobb lenne minél hamarabb ideérnie, ki tuja meddig bírja - addig is csináljanak vérképet, és vércsoportot és készítsék elő a műtőt! - ő közben egy hosszú vékony csövet vesz elő amit megkísérel a torkába és annál lejjebb juttatni, annak segítségével talán sikerül a tubust is lejuttatnia ezzel megakadályozva egy lehetséges gégemetszést.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lara&Adrian  Empty
»Kedd Aug. 25, 2015 10:17 am Keletkezett az írás



Lara & Adrian

You can count on me doc


Még mielőtt a doki mellém lépne és átvenné tőlem a feladatot, hogy abbahagyhassam vele a szerencsétlenkedést, vennem kell két mély, lassú, nyugodt levegőt, amit ugyan ilyen nyugodtsággal igyekszem kifújni magamból. Muszáj összekapnom magam, a magánéleti problémáim, vagy az apám jelenléte nem okozhatnak gondot a munkámban, főleg nem egy szakorvos előtt, és még jó, hogy nem a sürgősségin. Itt életek forognak kockán. És amúgy sem arról vagyok híres, mint aki szerencsétlenkedik vagy leblokkol. Adrian sem azért kért ehhez az esethez, hogy csalódást okozzak.
Ezen gondolat valamelyest felvillanyoz, adrenalinnal tölt el, pont csak annyira, hogy a kezdeti blokk és remegés eltűnjön belőlem és képes legyek figyelni. Már magabiztosan lépek el a sérült arcától a teste mellé.
- Ollót. - Mondom, majd egy sürgősségi nővértől azonnal kézben is kapom. Először a pólóját vágom le róla, majd oldalt a nadrágjába is belevágok, de csak megkezdem, a többit két kézzel húzom szét épp annyira, hogy ne zavarjon. Amint a nadrág valamelyest lekerül a belső combjáról, a vérzés hirtelen felcsap, spriccel, az arcomba, talán Adrian arcába is. Egy nővér azonnal meg is indul felénk, hogy letörölje, de nincs erre most idő, ezért intek neki, hogy maradjon, nem szükséges.
- Combi artéria sérült, kössenek be egy egység vért, most. - Mondom, majd azonnal a mellettünk lévő tálca felé nyúlok először egy szikéért. Ugyan az idő kevés, viszont a mozdulataim megfontoltak. Tudom magamról, hogy ha esetleg kapkodok, biztosan csak hibát vétek. Így precíz tudok maradni és túlságosan sietnem sem kell. A hatékonyság majd megteszi a hatását.
A vérzés mértéke miatt nincs időm arra, hogy vágást ejtsek, majd érfogóval leszorítsam a sérült artériát, ezért nyomópontos eljárás mellett döntök.
- Sűrűbb törlést kérek. - Mondom nyugodtan, hogy jobban láthassak. Először két ujjal kitapintom a nyomópontot, ahonnan a vérzés is ered, majd három ujjammal benyomom egészen addig, míg nem lankad a vérzés.
- Emeljétek a lábát. - Mondom, mire egy gyakornok és egy rezidens segít nekem, hogy kicsit magasabbra kerüljön a beteg lába.
- A nyomókötést kérlek. - Mondom a nővérnek, az pedig a kezembe ad egy köteg gyors kötöző pólyát. Egyik kezemmel az ujjam alá csúsztatom és továbbra is nyomom, amint pedig az a kezem szabad lesz, amivel eddig a nyomást gyakoroltam, elkezdem erősen, de nem túl erősen körbetekerni a comb körül a pólyát, mint mikor a fájós csuklójára az ember fáslit csavar. Arcom és köpenyem is tiszta vér, de észre sem veszem. Persze a kötés ideiglenes, amíg a műtőbe nem tolják a sérültet. Azonnal látszik is rajta a vér, de a combra helyezett nyomás teszi a dolgát, nem esik olyan mértékben a saturáció, sőt, valamelyest növekszik.
- Dr. Collins. - Szólít meg a mellettem lévő gyakornok. - Annak ott biztosan nem kellene véreznie. - Először a gyakornokra nézek értetlenül, majd próbálom követni tekintetének vonalát, hogy mire gondolhat. Elvileg keresünk egy harmadik golyót, vagy legalábbis, mikor rájövök, hogy a harmadik okozta a combi sérülést és az a golyó nagy valószínűséggel távozott is. Az ágyéktól nem messze kis mennyiségben szivárog a vér, valószínűleg a bent ragadt golyó nyomja el az eret.
- Dr. Navarro. - Szólítom meg a doktort, miután sikeresen intubálta a beteget és jelzem neki a fennálló problémát.


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lara&Adrian  Empty
»Kedd Szept. 01, 2015 7:11 pm Keletkezett az írás



Lara and Adrian
 

A ruháját borító sárga színű nejlon anyag már alapjáraton is tiszta vér, ettől függetlenül nem lepi meg még egy újabb adag ami akkor kerül rá, mikor elkezdi lefejteni a ruhát a férfiről. A gond csak az, hogy ezt a műveletet nem csinálhatja tovább, lévén a rezidens nem tudja intubálni a férfit ezért át kell vennie. Egy ideig még ő is szerencsétlenkedik vele, túl vastag a zsírréteg a pasi nyakán ráadásul nagyon szűk a légcsöve. Hosszabb és kisebb műszereket is kér, hátha azokkal könnyebben megoldódik a fennálló probléma.
És bár tényleg célravezetőbb de még így is fordítania kell egyet-kettőt a fején valamint meredekebb szögben kényszerül megoldani a becsövezést.
Fekete szemeit le se veszi a férfiről, és bár évek óta szinte mindennapi jelleggel végez ilyen beavatkozást, mégis elmormol egy-egy imát, hogy nem tör gégét vagy nyakat, mert ezeknek mindig fenn áll a veszélye. Rezidens korában volt egy olyan alkalom mikor egy beteg, rossz és gyenge csontozatú fiút kellett intubálnia ő pedig túl nagy hévvel tette a dolgát minek "köszönhetően" ott volt az a bizonyos hármas kattogás. Eltörte a nyakát a fiúnak noha nála sokszorosan is fenn állt a veszélye annak, hogy ez megtörténhet. Próbált óvatos lenni de gyorsan kellett cselekednie ha megakarta menteni. És bár lehet, hogy akkor tolókocsiba kényszerült, mégis hálás Adriannek, hogy legalább él.
Viszont ő azóta is retteg ezt csinálni, de mint szakorvos, ez kötelező neki.
Ideje sincs felocsúdni mikor felé spriccel egy nagy adag vér. Szemét még idejében becsukja de a nyaka, válla és mellkasa is vöröslik a nedűtől amit egy-egy nővér rögtön elkezd róla letakarítani. Az se lepné meg, ha a fülébe került volna belőle.
Egy pillanatra elidőzik a tekintete Lara-n és az utasításait hallgatva kénytelen megállapítani, hogy bár próbálja rendbe szedni magát, mégis van valami ami zavarja, mintha nem érezné teljesen elemében magát.
- Inkább szívással tüntessétek el a vért! - sokkal könnyebb, mintha folyamatosan a törölgetéssel kellene foglalkozni, így az egyik rezidens már fogja is a kis csövet és szorgalmasan megáll Lara mellett, hogy tegye a dolgát.
- Mi az? - vonja fel a szemöldökét miközben odalép a rezidensek közé s válluk felett átsandítva veszi szemügyre a vérzés helyét.
- A lábába nem jut elég vér, kékülnek az ujjai, nem reagálnak és hidegek.
- Hozzatok egy szikét egy vékony csövet és négyes fonalat - megfogja az első széket ami kéznél van, majd még nagyobb helyet csinál magának, hogy a férfi lábához férhessen.
- Nagy valószínűséggel a golyó bekerült az artériába és elzárhatta a vér áramlását. Ez által a lábának alsó fele nem kap elég vért míg a felsőbe áramlik de nem tud tovább haladni így az távozik. Szóljatok egy sebésznek, hogy szedje össze magát és siessen! - mikor megkapja a tálat, ujjait a férfi lábszárára simítja majd elkezdi kitapintani a pulzálás helyét s ahol ez megszűnik, ott rögtön ejt egy nagyobb vágást a szikével. Lehet, hogy nem neki kellene megcsinálnia, de jelen pillanatban veszélyben forog a férfi lábának épsége valamint az elvérzésnek is fenn áll a lehetősége.
- Lara segítenél? - próbálja nyomás alá helyezni a szőkeséget, elvégre tudnia kell észnél lenni akkor is, ha valami nem stimmel vele, mert ugyebár ez is nyilvánvaló. Látszik rajta, hogy feszült és nincs a toppon.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Lara&Adrian  Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Lara&Adrian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jill and Adrian
» Blake and Adrian
» Astrid & Adrian
» Jill and Adrian ~ intenzív ~
» Natalie and Adrian ~ traumatológia ~

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: