Fel voltam pörögve, hetek óta készültünk erre az eseményre, persze a közbenjárásom nélkül nem ment volna, ezt tudtuk mindannyian, de nem vertem nagy dobra, a nagy egóm mellé társul némi szerénység is, nem árt ha van. Amellett tudom, hogy mikor illenék hallgatni s ez sem utolsó szempont. A munkám egyébként is megkövetelt némi diszkréciót.
Nálam piperkőcebb fazont nem ismertem eddig pedig ez nagy szó. Nem hiszem, hogy ha szembetalálkoznánk az utcán egyből az jutna az eszedbe, hogy ez a fazon egy nőgyógyász, mindennek néztek eddig, modell, táncos, modell, gigolo, és mondtam már hogy táncos? Nem elégszer mi? Semmi gond, ha nem figyeltél, elmondom még egyszer… Jó vicc! Ennyi idő alatt csak megérthetted? Na azért! Ne keckedj velem! Mosolyogsz! Szuper! Azt szeretem.
Mivel elegáns hely a kiszemelt célpont, így öltöny, nyakkendő, bőrcipő a mai menü, nem! Nem fogom megenni, jesus! Ne gondolj semmi rosszra, egyszerűen csak… elegánsan fogok kinézni.
Élére vasalt nadrág, fényes bőr cipő, fehér ropogós ing, szürke mellény, minimális dezodor és némi kölni, nem szeretem ha megfulladok a saját illatomban, ezért mértékkel szoktam használni ezeket a kiegészítőket. Több embert vittem, így nem jöhettünk motorral, egyébként is, hogy nézne ki, hogy ha egy étterembe harley-val mennék? Vagányul, de most nem kell senkit sem levennem a lábáról, meg egyébként is adjuk meg a módját. Három lánnyal és egy sráccal utaztam rajtam kívül a nagy jeepben.
Izgatottak voltunk mindannyian. Két lány akkurátusan rágózott is. Amikor beszálltak megmondtam, hogy aki itt meri kiköpni, úgy elverem a seggét, hogy holnap is füstölni fog, és sóhajtozva fognak rám gondolni. Vagy épp szitkozódva, attól függ megmerik-e tenni, hogy itt a kocsimba szabadulnak meg a rágójuktól. Fülük mögé kispolcra, de semmiképp sem az ülés alá. Kiszálltunk az autóból, a lányokat kisegítettük, cuki koktél ruhát viseltek, mindannyian hasonló árnyalatban, én egyszerűen csak lilának gondolnám, ne magyarázzon senki nekem orchidea liláról, meg fuksziáról.  A ruháikon szatén zsinórok lógtak végig, tánc közben fog kijönni igazán a ruha funkciója, mintha minden porcikájuk külön mozgott volna, legalábbis ezt a hatást kelltették. Kénytelenek voltunk a tulajt beavatni és két asztalt lefoglalni, mert nem akartuk lerúgni a terítéket, sem pedig a csillárt a helyéről, ha épp a teríték repült volna ívesen valamerre. Érdekes hírverés lesz ez a klubunk számára, de a nagyanyám ötlete volt, pont az övé, volt pár táncosunk akik szatén szalvétákat hagynak el majd az étteremben, mi magunk is fogunk látványosan elfújni a zsebünkből néhányat. Vörös, fekete, szürke és fehér anyagból készült hirdető alkalmatosságok voltak, az akadémia logójával és nevével, valamint egy BB code, a mai világban mindenki mobilja tud gps- koordinátákat olvasni a kódleolvasójával, így majd az megmutatja az akadémia címét is. A mókában mindig benne voltam, nem volt ez most sem másként. Lassan sétáltunk be az étterembe, a kellemes jazz zene átváltott más stílusba, a fények sejtelmesebbek lettek. Épphogy leültünk, már a villákkal és az evőeszközökkel vertük az ütemet.  Felbolydult a helyiség, az én partnerem egy tüll szoknyás vörös koktélruhás, fekete hajú lány volt, gyönyörű szép magas sarkúban. Imádtam a járását, mi ketten tanult táncosok voltunk, ami azt jelentette, hogy már gyerek korunktól kezdve tanítottak minket, a többiek pár éve kezdték vagy nemrég s épp most debütálnak. A fekete bagázs összecsapott a szürkével, megszereztem a vörös táncpartneremet s feldobták a táncosaim az egyik márvány asztal tetejére, én kibújtam az öltönyömből, csak a mellényem maradt rajtam, felugrottam az asztalra, és kezdődött a tánc, könnyedén táncoltunk az asztal tetején, a fekete vezér többször megpróbálta elrabolni tőlem a partneremet, de nem jött össze nekik, hallottam, hogy körülöttünk a vendégek is élvezik a műsort. A fenti galérián folytattuk a táncot, miután elhullajtottuk a szatén  zsebkendőinket, és tovább haladtunk oda, elraboltam oda a tánc partneremet. Még futtában meghajoltunk és el is tűntünk a galéria ajtaja mögött. Bárki utánunk jöhetett. Odafent még hallatszott a nevetésünk, s az ,hogy még a nyitott ajtó mögül kiszűrődött a zene amit felrakattunk magunknak. Idefent frissítő, italok és üdítők fogadtak minket. Én visszafordultam, hogy visszaszerezzem az öltönyömet.
A lépcsőfordulóban láttam meg egy csinos lányt a barátnőjével, megtorpantam… mintha már láttam volna őt valahol… tovább mosolyogtam.
- Amint látom, megtaláltátok az öltönyömet!  - nyúltam felé , de az ismerős szőke barátnője feltartotta, a magasba, mit nekem ez a magasság, igazából könnyedén el tudtam volna venni tőle. - Dehogy nem! Mit kell tennem, hogy ide add? Táncoltassalak meg? Mindkettőtöket? - mosolyodtam el, s két kezemet nyújtottam először az egyik, lánynak, majd a másiknak, hogy felvezessem őket a lépcsőn. Nem fért a fejembe, hogy az egyiküket már láttam korábban valahol.
- Ne haragudj, de általában nem szoktam így indítani, de mintha már láttalak volna téged valahol...- nem feküdtünk le, mert akkor emlékeznék rá, hogy a felejthető, többször felhívható, vagy a jó numera tárgykörbe tartozott volna vagy sem.