Oh mr. Önelégült s*ggf*j... magamban csak így hívlak.
Ugandában ismertelek meg, mindketten határok nélküli sebészként voltunk ott... egy teljes évig. Megismertük egymást, elég egyértelműen vonzódtunk egymáshoz. Ha egy kis gőzkieresztésre volt szükségünk, mindig a másik társaságát kerestük legyen ez akár egy kis alkohol, vagy egy kis testmozgás így, vagy... úgy. De hamar kiismertelek, ezért úgy döntöttem, csak itt és csak most, aztán, ha vége, akkor vége ennek is. Miért ne lett volna? Hisz Te a világ egyik végén, én meg a másikon... hittem én. Aztán persze én ostoba beléd habarodtam, te meg egy ápolónőcske ágyába... és hát miért is akadtam ki? Hisz nem volt köztünk semmi több, mint egy kaland, kölcsönösen szórakoztattuk egymást, amíg távol voltunk az életünktől. Mielőtt hazajöttem állást kaptam Sydneyben és úgy gondoltam, nem csak tőled, de az előző életemtől is szabadulnom kell, ezért elvállaltam... sose gondoltam volna, hogy pont te fogsz besétálni oda... azt pedig pláne nem, hogy mint újdonsült kollégám kell üdvözöljelek.
(Jellem ügyileg nem szabom meg, az et-ből és ebből a szösszenetből azt hiszem valamicskét lehet sejteni mire is gondoltam. Nem tudom, hogy milyen jövőt szánok nekik, de biztosan sok izgalmas és vicces játékunk lehetne. Szakirányt se szabok meg, csak annyit, hogy ne legyen ugyanaz, mint nekem. Ha esetleg megtetszett, dobj meg egy pm-el *-*)