Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Jeanne & Owen - Iszogatunk vagy bosszankodunk?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 12:04 am Keletkezett az írás






Jeanne & Owen


A nagy frászt nincs így… nem véletlen, hogy eddig nem jutottuk semerre, csak a folyosón gyilkoltuk egymást, vagy az étkezőben, vagy éppen a pihenőben… de több, az sose lett. De hagyom is a témát, mert helyette sokkal nehezebb dolog következik, amit én ügyesen elterelek. Muszáj elterelnem, mert máshogy nem megy. Egyszer… talán… el fogom neki mondani. De most nem. Most azt kapja, amire vágyott, s amire most már én is vágyok. Ha nem vágytam volna, nem engedtem volna, hogy hazakísérjen, már ott el kellett volna mennem egyedül, vagy fizetni és kiszállni a taxiból, de minden egyes aprócska mozzanat arra játszott, hogy végül én is beadtam a derekam.
Persze, hogy akarom ezt az egészet… miért ne akarnám? Tudom, hogy jó, de még milyen jó… csak attól félek, hogy fel fog kavarni érzelmileg, viszont ezen a ponton már az is, ha nem történik meg. Ezen a ponton vagy most sírok, vagy később… és hát, nem most fogom követni az „amit ma megtehetsz” mondást.
Nem engedem tekintetét, látni akarom benne, hogy ő is annyira akarja ezt az egészet, amennyire én. Látni akarom, hogy nem csak egy kaland ez az egész, hogy jobban vágyik rám, mint egy ismeretlen nőre.
Ha ezt látom a tekintetében, valahogy könnyebb lesz ez nekem másnap is…
Most pedig, hála az alkoholnak sokkal könnyebben engedem el magam úgy, ahogy régebben tettem, mikor a karjai közt voltam.
Látom, ahogy tekintetével ajkaimat nézi, s szinte kiabálnék már neki, úgy vágyok arra, hogy az övéit érezzem, de nem mozdulok. Nem, ezek után meg kell várnom, hogy ő lépjen, így is elég egyértelmű, hogy mit is akarok. A finom mozdulatom, ahogy a szemeibe néztem…ha nem ismerne annyira is tudná, hogy mire vágyok.
Közelebb lépek hozzá, de kezeim továbbra is nyakán pihennek, szinte mozdulatlanul, testem viszont hozzásimul. Levegőt is elfelejtek venni, ahogy végre megcsókol, finoman, lágyan, majd ahogy intenzívebb lesz a csók, beletúrok hajába, finoman megragadva azt, közben pedig testemmel nekidöntöm hátát a pult szélének.
Teljesen beleveszek ebbe a pillanatba, s ha nem lenne szükség olyan alapvető funkciókra, mint mondjuk levegővétel, azt hiszem nem is akarnám, hogy egyhamar véget érjen.
Feláll a székről, én pedig először elnyúlok poharamért, megiszom a maradék boromat, elmosolyodok és ezúttal nem vezetem kezénél fogva, csak elindulok lassan a nappalin keresztül. Ugyan nem látja, de útközben elkezdem kigombolni felsőmet, s nagyjából mikor a lépcsőhöz érek, elkezdem le is venni azt, közben hátratekintve, majd a lépcső felénél kezembe veszem, megfordulok felé és egyszerűen a földre dobom azt, miközben egyenesen a szemeibe nézek. Azt hiszem előbukkant a játékos énem… ami még mindig jobb, mint a depresszív.
Így lépek fel még pár lépcsőfokot, ahol egyből a hálószoba fogad minket. A lépcső tetején megállok és megvárom, amíg odaér hozzám, a többi ruhadarab egyelőre marad, nem veszem el tőle az örömöt, hogy ő szabadíthasson meg tőle.
१ Zene १ Kinézet १ …
©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 9:20 pm Keletkezett az írás



Már meg sem lep, hogy nem válaszol semmit, tudom mi jár a fejében, de gondoltam, hogy teszek egy próbát a felvidításához. Úgy tűnik ennyire nem érti a viccet, de zárom is le a témát. Szerintem eléggé kiveséztük ezt és jobb, ha most csendben vagyunk egymás mellett, mert így is a félszomszédság felkelt a mi veszekedésünkre. Épp azért is jó, hogy némán, de beleegyezett, hogy bemenjünk. Bár semmilyen tervem nem volt, azt hiszem eléggé a tudtomra adta, hogy mit is akar. Ami a legrosszabb, hogy ez miatt megint én fogom a rövidebbet húzni, de agyamat kikapcsolom és a mának élek. Elvégre ez mindig is ment.
A szemeibe nézek és talán ugyanazt tükrözi, ami az enyémben van. Mindketten vágyunk a másikra, akarjuk is ezt az egészet, de talán csak a feszültséglevezetés miatt. Én tovább is mennék szívem szerint, de tudom, hogy ebből is csak veszekedés lesz. Mindenesetre elértem azt, hogy együtt legyünk és nekem ez elég.
Érzem a csókjából, hogy követelőzik és minél előbb az ágyába akar tudni. Vagy csak az én agyam kezd el ilyeneket feltételezni? Mindenesetre hagyom, hogy így rám másszon, mert tetszik ez a helyzet. Belenyögök a csókba, ahogy szinte tépi a hajamat és neki dönt a pultnak. Erre a reakcióm mindössze, hogy belemarkolok a fenekébe és magamhoz húzom annyira, amennyire csak tudom. Vágyok rá, kívánom és most még jobban elérte nálam, hogyha kell akkor itt a földön tegyem magamévá.
Ahogy elválnak ajkaink úgy tekintek fel kapkodva a levegőt. Elég viccesen nézhetek ki összekócolt hajjal, alig kapva levegőt. Először megijedek, ahogy hátat fordít nekem és csak úgy szó nélkül ott hagy, de nem hagyom magam. Pár másodperc kell, míg rájövök, hogy némán invitál a hálóba, amitől megnyugszok. Felkelek és elindulok utána, bár legszívesebben itt lent csinálnám, hogy még erre se pazaroljunk időt. A lépcsőnél lassabban lépkedek mögötte, nem akarom beérni, kíváncsi vagyok rá, hogy mire is gondol. Szerintem megfordult a fejében, hogy nem jövök utána, hiszen megáll és felém fordul, mintha ellenőrizne. Nyelek egyet, ahogy a felsője lekerül róla és a melleire tekintek. Nem most fogom először látni őket, de mégis annyira izgat, hogy mit rejthet a melltartója. Már alig bírok magammal, tudom, hogy direkt csinálja, direkt csábít el.
Csak a lépcső tetejénél érem utol, ahol kicsit agresszívebben lépek közelebb hozzá, belemarkolva a fenekébe, hogy közel húzzam magamhoz. Egyből rátapadok az ajkaira és vadul csókolni kezdem, miközben lépkedek vele az ágy felé. Talán itt azért kényelmesebb lesz, mint a sátorban. Mindössze ledöntöm az ágyra és beférkőzök a lábai közé. Örülök, hogy újból itt vagyunk, egymásra találtunk ilyen szinten. Az ágyon csak csókolom, miközben kezem felfedező útra vándorol a testén.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 9:58 pm Keletkezett az írás






Jeanne & Owen

Egy pillanat alatt felejtem el, hogy mi is történt nem rég. Hogy veszekedtünk, hogy min veszekedtünk és hogy mi miatt jutottunk el eddig a pontig. Mert az nem fog senkinek se jóra vezetni, ha a közepén kiakadok, hogy nem, ezt mégse kéne. Azt hiszem, akkor bőven jogosan kiabálhatna velem, sőt…
De nem, ez nem történik meg. Már akkor, amikor látom tekintetét az ajkaimon kikapcsolok és csak arra a momentumra fókuszálok, amikor megcsókol végre és átadhatom magam ennek az érzésnek.
Teljesen más, mintha egy kaland lenne akárkivel. Akár olyannal, akit ismerek. Nem mondom, hogy érzelmekkel teli, mert ez nem olyan, mint egy szeretkezés… Máshogy jó, egyszerűen, már Ugandában is olyan jól egymásra akadtunk, olyan jól kitaláltuk, hogy a másik mire vágyik, hogy érintsük, hogy csókoljuk egymást, hogy az pont tökéletes volt. Nem romantikus volt, attól messze volt, de pont jó volt, ahogy volt. Nem is lehet ezt tovább ragozni.
Kacér mosoly ül ki az arcomra, miközben a felsőmet ledobva megfordulok felé… tudom, hogy milyen tekintetet fogok kiváltani belőle,hiszen tudom, hogy mennyire imádja a testemet én pedig mennyire ki fogom ezt most használni. Teljesen átterelődtem, mintha egy másik személy bújt volna elő belőlem. Viszont egy aprócska részébe agyamnak még mindig ott van az a része, hogy kínozni akarom egy picit. Persze játékosan, ahogy most is tettem… tudom, hogyan kell rendesen feltüzelni, sokkal inkább, mint valami bárban felszedett kis cafka tenné.
Elnevetem magam halkan, ahogy odalép hozzám, érzem minden mozdulatán, amit én is érzek… de nem, még húzni akarom…
Belekapaszkodok a nyakába, miközben hátrálni kezdek, teljesen belevetem magam a csókjába, ahogy eléri lábam az ágyat, automatikusan ülök le és hagyom, hogy ledöntsön. Ugyan jön magától, de azért megragadom felsőjét és úgy húzom magamhoz, s egyből el is kezdem kivetkőztetni belőle, a csókot is csak addig megszakítva, amíg a ruhát lehúzom róla.
Ujjaimmal lassan végigsimítok felsőtestén és be kell valljam, baromira hiányzott már az érzés, ami ilyenkor fogad. Pedig már évek is elteltek azóta… mégse tudtam teljesen kiverni a fejemből vagy elfelejteni. Mintha valami hatalmas nagy, elsöprő szerelem lett volna, pedig nem az volt.
Egy ideig még hagyom, hogy kezével bebarangoljon s csókoljuk egymást, majd előbújik belőlem ismét a kis játékos énem, amit már ismerhet, de most biztosan nem fogja élvezni… sőt. Ez egy kicsit az én ötletem a bosszúra… mert akármennyire nem látja be, bizony megérdemli.
Eltolom magamtól, majd ki is mászok az ágy másik végébe, megragadok egy párnát és úgy mászok le a tőle távolabb eső oldalon. Kigombolom nadrágom és lassan kezdem el lehúzni magamról, ha pedig megindul felém, hirtelen felrántom és a szoba másik végébe futok, mindezt gonosz mosollyal arcomon.
- Meg akartál kapni? Hát most küzdj még picit érte… - Mondom ezt úgy, hogy most már teljesen letolom nadrágomat és elrúgom a lépcső felé. Úgyse kell sokat szenvednie, nem olyan nagy ez a szoba…
१ Zene १ Kinézet १ …
©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 10:50 pm Keletkezett az írás



Akarom őt, főleg ahogy a szemeibe pillantottam, mikor még a konyhában smároltunk. Egészen a lépcső tetejéig követem, ahol végül a hálószobában lyukadunk ki. Hagyom, hogy leüljön az ágyra, én pedig nem is habozok, egyből utána dőlök, hogy rajta feküdve tovább csókoljam és kezem felfedezze újból a testét. Olyan rég értem hozzá, hogy most még inkább úgy érzem, mintha most lenne az első közös együttlétünk. Elválok ajkaitól annyira, hogy leszedje rólam a felsőm, de amint az már nincs útba, újból ajkaira tapadok. Hiányzott már ez az érzés, ahogy mellkasomon végig simít. Szívem egyből felgyorsul, mert tudom, hogy itt már nincs visszaút. Legalábbis azt hittem és már épp nyúlnék a melltartója alá, mikor érzem, hogy mocorog. Már csak azon kapom magam, hogy kitolta magát alólam valahogy, de azt nem tudom, hogy miért. Kérdőn pislogok felé, hogy most mit csinál és miért nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Csak nézem, hogy feláll és elkezdi levenni a nadrágját. Igazából tetszik, hogy vetkőzik nekem, de mikor csak nem akarja levenni azt, elkezdek mocorogni én is az ágyon, de még nem kelek fel. Igazából az is gyanús, hogy feltette nekem ezt a kérdést.
- Hogy mi? - Vonom fel egyik szemöldökömet és értetlenül pillantok fel rá, ahogy hason fekve az ágyról azt figyelem, hogy mit csinál. Tényleg ezt muszáj most? Nem ért volna rá, máskor így szórakozni? Felkelek és már indulok is oda, mikor elrohan. Ezzel csak még jobban összezavar és fogalmam sincs, hogy ez mire jó. Elnézem ahogy elrúgja a nadrágját és tényleg furán nézek rá. Azért odasétálok felé, ha már egy szál bugyiban van és remélhetőleg most nem fut el, mert ilyenkor nem igen van ehhez türelmem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 11:18 pm Keletkezett az írás






Jeanne & Owen


+18
Tudom, hogy ezzel mennyire kínzom és azt is, hogy milyen, amikor igazán feltüzeli magát. Olyankor aztán nem lehet megállítani, éppen ezért teszem meg. Évek óta nem ért hozzám és ez most biztos neki is olyan jó, mint nekem… de mégis, mazochista is vagyok ezzel, hogy egyszerűen muszáj egy kicsit megszöknöm előle. Már csak azért is, hogy még jobban láthassam a vágyat a szemeiben, hogy mennyire meg akar kapni magának. Pedig én is meg akarom őt… De még mennyire, hogy meg akarom, de kibírom, mert jelenleg azért jól szórakozok.
- Gyerünk Matthews, mozogjál, vagy meglépek… - Huncut kis nevetést hallatok a végén és hiába idegesíti fel magát én akkor is jót nevetek rajta. Lehet a vodka hozta ki ezt belőlem, vagy éppen a bor, ki tudja?
Ahogy feláll, mint egy gyerek kezdek el nevetni, mert tudom, hogy itt a „vesztem” és el fog kapni. Óóóó, mennyire jó érzés kéretni magam, mintha nem akarnám, hogy elkapjon.
Azért egyszer-kétszer igenis ellépek előle, mint a macska-egér játékban, aztán csak hagyom, hogy elém lépjen.
- Nem szeretsz megdolgozni a nyereményedért? – Kérdezem mosolyogva, miközben felnézek rá, aztán csak magamhoz húzom egy határozott mozdulattal és ezúttal én indulok meg vele az ágy felé. Előtte megállok, szó szerint lelököm rá, mellkasánál és egy ideig csak állok előtte.
- Nem… ez így nem tetszik..előnyben vagyok… - Végig a szemébe nézek, de ha akarná, nem hagynám, hogy magához húzzon, csak nadrágja felé nyúlok, hogy kigomboljam azt, aztán elkezdjem kihámozni belőle.
Csak utána döntök úgy, hogy feltérdelek az ágyra két lába közé, a derekához.
Szeretem kikészíteni kicsit és látom rajta, hogy már a határait feszegetem… de olyan jó végignézni rajta, ahogy itt fekszik, arra várva, hogy mikor hagyom már abba a kis játékomat és hagyom, hogy ő irányítson… Viszont egy ideig még jó nekem ez így.
Derekához ülök, már most érzem, hogy milyen hatással vagyok rá, de még egy kicsit fokozzuk ezt…
Ujjaim végével végigsimítok mellkasán, miközben hozzásimulok, s nem ajkait, hanem nyakát kezdem el egy kicsit csókolni, majd lassan felfelé haladok, közben finom mozgásban ingerelve őt lentebbi területen.
Aztán végül rátérek ajkaira, de csak egy aprócska csókot adok neki, aztán felülök.
- Meddig kínozhatlak még? – Ajkaimba harapok, miután felteszem neki a kérdést, de tudom én a választ, ez mind csak költői, hogy pontot tegyek az i-re. Innentől szabad a pálya, remélhetőleg veszi is a lapot a drága.
१ Zene १ Kinézet १ …
©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 11:55 pm Keletkezett az írás



+18


Valójában idáig eljutottunk, ő pedig teljesen mást kezd el játszani. Pedig évek óta nem voltunk együtt és vágyok rá, már szétfeszít az ideg. Őszintén a második vagy harmadik, de inkább a negyedik együttlétünk után tudnék elképzelni ilyet, amikor már mindketten megnyugodtunk hormonilag is, hogy végre megint egymásra találtunk és kiélhetjük vágyainkat egymáson. Égek a vágytól és ezt a szemeimen is láthatja, ezért is esik nehezemre most ez a játék. És csak nyűglődök, hogy nem akarja azt, amit én.
- Ne szólíts Matthewsnak! - Dühöngök, mert utáltam mindig is, mikor így hívott, bár tudom, hogy csak ő nevez így. Felkelek és odalépek hozzá, de csak nem áll meg. Egyre jobban felidegesít és ezzel csak azt éri el, hogy vagy itt hagyom és keresek valami könnyű nőcskét, vagy elkapom, de akkor nem biztos, hogy megtudom állni, hogy ne erőszakoskodjak. Próbálom sarokba szorítani, de nem megy és már a végére megunom, így nem megyek semerre, csak sóhajtok egyet.
- Ez így nem vicces, csak idegesítő! - Forgatom a szemeimet, örülök, hogy neki jó kedve van a sok alkoholtól, de én nem ittam annyit, hogy ebben türelmem legyen. A szemeibe nézek, és mégsem tudok rá haragudni, pedig kéne. Hagyom magam, hagyom, hogy az ágyhoz vezessen és már épp megfordítanám a helyzetünket, amikor lelök az ágyra. Nagy szemekkel felnézek rá, akarom őt, ennél jobban nem is tudna idegesíteni és bosszantani.
- Nekem jobban tetszene, ha már meztelenül alattam lennél. - Morgok, de mégis kíváncsian figyelem, hogy hova is nyúlkál. Mindjárt jobban tetszik ez a helyzet, így meg is emelem a csípőmet, hogy le tudja húzni rólam a nadrágot. Már azon lennék, hogy a boxerem is lekerül és ajkaival kényeztetne tovább, de ez valahogy nem akar bekövetkezni. Ahogy feltérdel rám, úgy nyúlok a derekához, majd végig simítok a hátán, hogy elérjem a melltartóját. Azzal a mozdulattal ki is kapcsolom és már pillantanám meg, mikor rádől a mellkasomra, hogy a nyakamat puszilgassa. Kicsit félre is döntöm, hogy jobban hozzá férjen. Kezdem egyre jobban élvezni, és az, hogy még mozog is. Egyre jobban érezheti, hogy mennyire is tetszik ez nekem. Szívverésem gyorsabb lett, légzésem akadozik. Halk sóhajok hagyják el az ajkaimat, még a szemeimet is becsukom.
- Most semeddig! Ha ez állandósul, talán később. - Mondom, majd megfordítom, hogy a hátával az ágyon feküdjön, végre alattam. Nem hagyom, hogy most húzza az időt, nem megy. Csókolom, majd egyik kezemmel a mellét veszem kezelésbe. Tudom, hogy szereti, mikor így érek hozzá, hiszen nem véletlenül szórakozott velem az elején. Ajkairól letérek a nyakára és finoman meg is harapom. Majd végig puszilgatom és fokozottan kezdek el lefelé haladni, miközben a kezem is megindul le, egészen a bugyiig. Mellénél ajkaimmal megállok, csak hogy puszit adjak hol az egyikre, hol a másikra, miközben kezem betér a bugyijába és izgatni kezdem. Finoman megharapom a mellbimbóját, majd tovább folytatom a gyengéd csókjaimat, egészen a köldökéig. Ott szívogatni kezdem, néha megharapom, majd eltávolodok tőle, csak hogy a bugyit le tudjam róla szedni. Belső combján haladok apró puszikkal, míg végül el nem érek oda, ahol a kezem járt az imént. Nyelvem fürgén játszadozik vele és érzem, hogy mennyire forró, de csak jobban feltüzelem és szórakozok vele, ahogy ő is tette velem az imént.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 31, 2015 9:54 am Keletkezett az írás






Jeanne & Owen

+18
A mai este során már nem először dühítem fel, viszont most először élvezem, hogy megtehetem. Úgyis kárpótolva lesz ezért z egészért, szóval csak viselje el, hogy egy kicsit bosszankodik. Legalább még jobban fog vágyni rám és még nagyobb lesz a hév benne.
- Miért, nem ez a neved drágaságom? – Kérdezek vissza pimaszkodva. Tudom, hogy mennyire nem szereti, főleg, mert általában dühömben szoktam így hívni… ha ideges vagyok rá, valahogy egyszerűbb ezt a fejéhez vágni.
Ismét csak nevetek, ahogy közli, hogy ez nem vicces. Valóban? Én tökéletesen jól szórakozok. Nyilván, ha nem lenne bennem az alkohol, nem csinálnám ezt, azonban akkor nem is lennénk most itt egyáltalán. Józanul kötve hiszem, hogy egy ilyen vita után azt akarnám, hogy az ágyamban kössön ki. Sőt, józanul a vitában se jutottam volna el idáig, az is biztos.
Ahogy látom rajta, hogy lassan szakad az a bizonyos cérna, megadom magam neki, mielőtt még teljesen kiakadna és odalépek hozzá.
Viszont abban a pillanatban, ahogy érzem, hogy át akarja venni az irányítást, még nem hagyom neki. Nem-nem… arra még egy kicsit várnia kell, most túl jól szórakozok én ezzel. Ahogy ismerem, úgyis visszakapom és biztos vagyok benne, hogy borzalmasan fogom élvezni én azt is.
- Ne legyél ilyen morcos… az rontja a hangulatot… - Továbbra is vigyorogva nézek le rá, miközben megszabadítom nadrágjától. Az a pár pillanat, amíg ránézek, pont elég neki arra, hogy melltartómat kikapcsolja, de mielőtt hagynám, hogy leessen, előrehajolok, hozzásimulva, s csak úgy veszem le és dobom el. Kínozzuk egy egészen kicsit még… Érzem, hogy finom mozgásommal milyen hatást érek el nála, szóval úgy döntök végül, hogy átadom a terepet, mert ha én irányítanék tovább, bizony megint átesnénk abba a pontba, hogy ideges lesz inkább, mintsem élvezi a játékomat.
- Türelmetlen vagy… - Ingatom meg a fejem még mielőtt az ágyra kerülnék.
De mennyire szeretem én, amikor ilyen türelmetlen. Mérhetetlenül simogatja az egomat, hogy egy kis szórakozást se bír elviselni, jelenleg annyira vágyik rám… és tudom, hogy nem csak alapvetően a szexre vágyik, hanem konkrétan rám. Átkarolom a nyakát, de ezúttal nem húzom közel magamhoz, nem simulok hozzá, az megakadályozná, hogy kezével kényeztessen. Most már én is eljutok arra a pontra, hogy a levegőt kapkodva veszem. Fejemet hátradöntöm, hagyva neki utat, s kezeimmel is elengedem, ahogy lejjebb halad, könyökömmel megtámaszkodok egy kicsit.
Halk nyögést hallatok, ahogy szabad kezével megtalálja az utat lentebb. Most jön a bizonyos bosszú… addig fog ingerelni, amíg olyan türelmetlen nem leszek, amilyen türelmetlen ő volt, amikor én játszadoztam vele. De azt hiszem, valahogy csak kibírom majd a borzasztó nagy kínokat.
Ahogy hasam tájékára ér halkan elnevetem magam, amit szintén a vodka számlájára írok, ilyenkor kevésbé tudom tolerálni, hogy csiklandós vagyok és akaratlanul is kiszökik belőlem ez az apró kuncogás, de ez hamar alábbhagy. Megemelkedek, hogy az utolsó ruhaneműtől is megszabadítson. Egy pillanatra elkapom tekintetét, majd ahogy kényeztetni kezd automatikusan csukom be a szemem és fekszek el teljesen a takarón. Ajkaim közül egyre többször szökik fel egy-egy sóhaj, s egyre többször érzem, hogy minden porcikám beleremeg abba, amit csinál. Többször ajkamba harapok, hogy elfojtsam a belőlem feltörni kívánkozó nyögést, s inkább belemarkolok az ágytakaróba.
Tudom, hogy kínozni fog ezzel, s igazán mestere már annak, hogy elhúzza a dolgokat, ezért szívem szerint már most megragadnám és magamhoz húznám, de ellenállok a kísértésnek és hagyom, hogy testem az ő ritmusa szerint táncoljon, hiába lesz nemsokára már szinte kínzó az a vágy, hogy lépjünk tovább.
१ Zene १ Kinézet १ …
©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Szept. 01, 2015 12:05 am Keletkezett az írás



+18


Egyszerűen bosszant, ha Jeanne a vezetéknevemen szólít, mert az más, ha az alattam lévő beosztottak Dr. Matthews-nak hívnak, de tőle ezt nem bírom elviselni. Épp ezért kapok vérszemet, ha így nevez és szerintem ezt ő pontosan tudja és még élvezi is.
- Owen a nevem. - Mondom egy sóhaj kíséretében, talán nyomatékosítva, hogy tudja, így szólítson. Persze, tudom, hogy nem fog rám hallgatni és már előre tudom, hogy bosszankodni fogok.
Már rég ott tartanék, hogy ő alattam, én meg felette, ahogy izmom megfeszül, hogy magamévá teszem. Akarom, hogy ez így legyen, de valahogy még mindig nem engedi, és a türelmem kezd fogyni. Mindössze megforgatom a szemeimet, ő ne mondja meg, hogy milyen legyek, mikor évekig nem nyúltam hozzá és most itt a lehetőség rá.
- Akkor add meg, amit akarok! - Suttogom, vágytól fűtve, miközben a nadrágomnál babrál. Tudom, hogy elfogunk jutni ahhoz a bizonyos cselekedetig, de én most akarom. Mindössze hagyom, sőt segítek is neki, hogy lekerüljön rólam. Talán így jobban fog akarni. A melltartóját is kikapcsoltam, de mielőtt formás melleire térhetne rá a szemem, úgy veszi el tőlem ezt az örömöt. Tetszik, ahogy mellbimbója a mellkasomnak feszül és még jobban beindulok rá. Hiába, azért Ugandában eléggé kiismertük egymás testét, szerintem. A mozgásával pedig még inkább rátesz arra, hogy jobban akarjam.
- Ez nem kérdés. - Suttogom, szerintem pontosan tudja, hogy mit váltott ki belőlem. Már erőszakoskodnék is, hogyha ellenállna. Akarom őt és minél hamarabb, erről árulkodnak a cselekedeteim.
Most viszont visszaadom neki mindazt, amit az előbb nekem adott. Kezemmel kényeztetem felül-alul és csak élvezem, ahogy a nyögéseit hallom. Szerintem kölcsönös, ahogy egymásra vágyunk és így is kell lennie. Ajkaimmal is megyek egyre lejjebb, hogy végül elérjem azt a pontot, ahol az imént járt a kezem. Így még jobban ki tudom belőle hozni azt, hogy még jobban akarjon. Néha leállok, hogy még véletlenül se legyen orgazmusa, majd tovább folytatom, amíg már szenvedve nem fog könyörögni. Persze tudom, hogy ez sosem fog bekövetkezni és ezzel magamat is szenvedtetem, így eltávolodok tőle és megyek vissza a testén, apró csókokat hintve a puha bőrén mindenhol. Végül csak rátalálok az ajkaira, közben a boxeremet is leveszem, hol elválva a szájától. Majd amint készen vagyok ezzel, ledobom a ruhadarabot, hogy ne legyen köztünk semmilyen akadály. Azt hiszem, hogy eléggé feltüzelt már ahhoz, hogy ne keljen semmit se csinálnia, így belé is hatolok. Merő megkönnyebbülés, ahogy érzem magam körül a forróságot és automatikus mozdul a csípőm is. Nem is tudja, hogy mennyire vágytam már erre, amióta elváltunk Ugandában.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Szept. 01, 2015 11:57 am Keletkezett az írás






Jeanne & Owen

+18
Kinevetem… pedig nem kéne, de akkor is kinevetem, mert egyszerűen ez jön elő belőlem. De nem, nem tetézem a dolgot tovább, jól van, akkor Owen… Bár ha elé raknám azt a bizonyos két betűt, akkor már biztosan nem lenne vele semmi gondja. Még a végén azt képzelhetné, hogy nem vagyunk egyenrangúak és én is egy becserkészett prédája vagyok. Majd… talán egyszer megadom neki ezt az örömet, de biztos, hogy nem ma. Bár már az is gond, hogy ezen gondolkodok, hogy ez a jövőben is elő fog fordulni. Szomorú, hogy ismerem magam és tudom, hogy gyenge leszek ellenállni neki. Főleg, hogy ezzel a mai estével felbátorítottam, hiszen én kezdeményeztem… nem fog alábbhagyni én pedig most, hogy ugyanazt fogom majd érezni, amit előtte, amikor vele vagyok, újra vágyni fogok erre és a többi nem fog érdekelni.
- Mindent a maga idejében édesem… - Egészen közel hajolok a füléhez, hogy én is úgy tudjak suttogni, ahogy ő tette. Neki is jobb lesz ez… minél jobban vár, a végén annál jobban fogja élvezni amikor végre teljesen megkaphat. Bár lehet azt gondolja ismét előkapom majd valami hülye kis trükkömet és meglépek… A mai estéből kiindulva meg is értem. Tényleg nem voltam önmagam, tényleg olyan voltam, mint egy hormontúltengéses idióta, de leginkább miatta. Az ő hibája az egész. Ő hozta ki belőlem, hogy ilyen hülyén viselkedjek. Vegye ezt inkább bóknak.
Csúnya dolog ez a bosszú én már most érzem… annak ellenére, hogy imádom, amit csinál, hiszen pontosan tudja mit, hogyan és hol kell csinálnia, hogy tökéletes hatást váltson ki. Ezt pedig most bőségesen kihasználja.
Egyre nehezebben bírom, hogy visszafogjam a belőlem kitörni készülő hangos nyögéseket, de még küzdök, ahogy azzal is, hogy ne adjam bele magam túlságosan és ki tudjam várni azt, hogy megkapja, amit akar… Bár feltett célja az, hogy ezt ne tudjam megtenni.
Egyre többször markolok bele az ágytakaróba, ahogy felsőtestem is elemelkedik az ágytól, fejemet hátrahajtva, egyre kevésbé bírok magammal és testem is ösztönösen mozog.
Amikor néha megáll, legszívesebben rákiabálnék, hogy ne merészelje, de neeeem, annak ő túlságosan is örülne. Hiába az a cél, hogy kielégítsük a másikat, jelen helyzetben ez nálunk nem így működik. Fizikálisan esetleg, de egyéb módon nem fogom simogatni az egóját. Pedig már igencsak szenvedek, már igencsak könyörögnék neki, hogy hagyja ezt abba… de nem teszem. Kibírom ezt a keserédes „kínzást” aminek alávet jelenleg.
Ahogy megérzem, hogy ajkaival ismét hasamnál jár, kinyitom a szemeimet, s szinte alig várom, hogy tekintetünk találkozhasson.
Hevesen kapok utána, s nem érdekel az se, ha levegőt se kapunk, nem akarok elszakadni tőle most… Így már nem kínozhat annyira.
Ismét belemarkolok a hajába, másik kezemmel pedig hátát karolom át, csak akkor engedem el magamtól, mikor az utolsó ruhadarabjától is meg akar szabadulni. Egy apró mosolyt megengedek azért magamnak, s nem akarom tekintetét ereszteni. Azt látom benne, amit ő is lát az enyémben. Tökéletesen kölcsönös a vágy a másik felé.
Amikor végre magamban érzem, kitör belőlem az a hangos nyögés, amit eddig egészen tompán visszafogtam. Lábaimmal átkarolom, hogy jobban hozzám tudjon férni és hogy közelebb érezhessem magamhoz, s csak akkor eresztem ajkait, amikor már nem bírom levegővel.
१ Zene १ Kinézet १ …
©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 02, 2015 12:38 am Keletkezett az írás



Bosszúsan nézek rá, mert nem tudom, hogy most ezen mi a vicces, de inkább nem mondok semmit. Rosszul esik, de pont ezért nem nézek a szemeibe, mert szerintem simán leolvasná ezt rólam. Viszont most én vagyok az, aki bekerítettem, és az enyém lesz percek múlva reményeim szerint. Csak szenvedek, főleg, ahogy a füleimbe suttog. Legszívesebben letépném róla a ruhát, de igazából ez tetszik nagyon. Tudtam, hogy Jeanne még nem felejtette el, hogy mire is vágyok titkon.
- Most akarom! - Nyomatékosítom, ahogy rámeresztem a szemeimet. Sosem voltam a türelem mintaképe, de azzal, hogy felhúz, még inkább nem leszek az.
Utáltam, hogy elfutott előlem, sosem szerettem ezt a fajta játékot, akkor már inkább kényeztessük egymást az ágyban, mintsem futkorásszunk, mint az oviban.
Csak eleinte féltem, hogy megint kicsúszik a kezeim közül, ezért sem engedtem meg neki, hogy felül legyen, miután lelökött az ágyra. Direkt szenvedtetem, mert tudom, hogy mennyire imádja. Teste rezdüléséből pedig érzem, hogy már nem bírja sokáig, de pontosan ezért csinálom.
Mivel magamnak sem teszek jót, ezért újból elindulok a testén felfelé, apró puszikkal, amíg az ajkaihoz nem érek. Igazából az utolsó ruhadarabtól hamar megszabadulok és már érezhetem is, hogy mennyire vágyik rám. Imádom, ahogy beletúr a hajamban, mert akkor tudom a legjobban, hogy élvezi és jól csinálom. És én is élvezem, főleg, ahogy végig karmol a hátamon, valami jól eső érzés fut végig a gerincvonalamon.
Mosolygok, ahogy a hangját meghallom. Tudtam, hogy erre várt már és csak rám vágyik. Csípőmet mozgatom és rettentően élvezem, hogy újból az enyém. Bár nem tudom, hogy mit fog hozni a holnap, de remélem, hogy nem azt a veszekedést, amit eddig.
Ahogy lábaival átkarol, úgy hatolok beljebb, már amennyire csak tudok. Teljesen elveszek ettől a vágytól, és nem is akarom, hogy abbamaradjon, de ahogy közelítek a csúcs felé, úgy gyorsítok a tempómon is. Csak bízok benne, hogy Jeanne is ugyanígy van, mint én.
Nem kell sok, és már is hátam megfeszül és úgy élvezek el. Nagyokat sóhajtok, érzem, ahogy arcomon legördül a verejték. Fejemet feje mellé helyezem, de előtte egy gyors puszit nyomok az arcára, de még mindig benne vagyok. Akarom most érezni, hogy közel van hozzám, ezért is vagyok még így pár percig. Utána csak mellé fekszek az ágyban és várom, hogy hozzám bújjon, ahogy régebben is tette. Teljesen elfáradtam, azt hiszem, hogy csak ez hiányzott a mai napból.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 02, 2015 10:13 am Keletkezett az írás






Jeanne & Owen

+18
Nem karok és nem is szabad most belegondolnom abba, hogy még magamnak sem voltam képes beismerni ez mennyire hiányzott. Nem a szex, hanem konkrétan az ő közelsége. Utálom, amiért hiányzott a közelsége… hiányzott az, hogy hozzám simuljon, hogy a szemeibe nézhessek, hogy mindenhogy magamhoz közel érezhessem.
Ezt a gondolatot próbálom annyira elhessegetni, hogy csak arra tudjak most gondolni, ami megtörtént. Hogy szó szerint kezeim között van szó szerint olyan közel hozzám, amennyire egy férfi lehet… és ez kifejezetten jól esik.
Időnként, ahogy szemeibe meredek pontosan tudom, hogy ez nem egy oldalú… hogy nem csak ma és most akarja ő sem. De ezt csak most látom rajta. Se a bárban nem láttam, sőt, még akkor se igazán, amikor a konyhámban voltunk.
Innentől kezdve nem szórakozunk semmivel, sem ő, sem én… Egész testem vele együtt mozog, mintha karmester diktálná az ütemet. Milyen kár, hogy pont ez elől egy földrésznyit kellett menekülnöm.
Ahogy egyre gyorsul a tempója, úgy akarom minél jobban magamhoz láncolni, ujjaim begörbülnek és egy-egy intenzívebb mozgást követően ösztönösen karmolok bele hátába, persze nem erősen, de az ilyen mozdulatokra figyelni se tudok.
Hamarabb kezdem érezni, hogy lassan elérem azt a bizonyos pontot, mint gondoltam, de ez sem érdekel.
Alig pár másodperccel utána annyira jól eső érzés fog el, amit tényleg évek óta nem éreztem, hiába volt alkalmam másokhoz nekem is azóta.
Elmosolyodok a puszin, s finoman simítok végig arcán, bár még én is igyekszek levegőhöz jutni.
Mikor mellém fekszik egy pillanatra fordulok felé, adok egy apró puszit ajkaira, majd felülök.
- Egy pillanat és jövök. – Felállok az ágyról, kihúzom a már úgy is összegyűrt ágytakarót és magam köré tekerem, úgy indulok el a lépcső felé. Valahogy még a saját házamban se tudtam soha csak úgy, meztelenül járkálni.
A konyhába megyek, ahogy megragadom az egyik boros poharat, meg persze a bort a hűtőből és teletöltöm. A mosdókagylóhoz lépve megmosom az arcom hidegvízzel és egy rövid ideig csak a pultot támasztom, aztán iszok pár kortyot a pohárból, ismét teletöltöm és úgy indulok fel a szobába.
Remélem nem úgy fogom találni, hogy már öltözködik… nem akarom, hogy elmenjen…
Ha az ágyban találom még, akkor felé nyújtom a poharat, kibújok a takaróból, visszamászok és félig mellkasára feküdve bújok hozzá.
- Most mondhatod, hogy jóéjt… - Egész halkan beszélek, majd fel is pillantok rá.
१ Zene १ Kinézet १ …
©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Szept. 03, 2015 6:20 pm Keletkezett az írás



Őszintén szólva már hiányzott ez az együttlét és itt most nem pont a szexre gondolok. Hanem rá is. Hiányzott, de leginkább az, hogy nem tudtam kivel veszekedni, mert ahhoz sem voltak elég jók azok a kalandok, akikkel eddig voltam. Jeanne-nel minden más és szerintem ő is a tudatában van ezzel.
Együtt mozgunk, egészen addig amíg el nem jutunk mindketten a csúcsra. Még egy kicsit így maradok, ahogy levegő után kapkodok és hagyom, hogy testem az orgazmus után elernyedjen. Behunyt szemekkel stabilizálom a szívemet, majd ezután nyomok az arcára egy puszit és szállok le róla. Ha dohányoznék a jó szex után, akkor most egy dobozzal is elszívnék. Jó volt végre vele és akarom is, hogy hozzám bújjon, így átkarolom, és már húznám magamhoz közel, mikor hirtelen egy csókot nyom az ajkaimra. Annyira nem számítottam rá, hogy még viszonozni sem tudtam, de máris kiszáll az ágyból. Most csak arra tudok gondolni, hogy megkeresi a ruháimat és hozzám vágja, hogy menjek el. De már csak a bosszantása miatt is maradok, ezért kivárom a végét. Nem tudom mire készülhetek, mert nála ezt sosem lehet tudni, így felkelek csak azért, hogy felhúzzam az alsómat, ha futni kell, akkor legalább ne egy szál semmibe hívják rám a rendőrséget. Mind ezután visszafekszek az ágyba és hallgatom, ahogy felfelé lépked. Igazából álmos vagyok, így meglep, hogy egy pohár bort hoz. Mivel nem lettem kidobva, így csak élvezem, ahogy mellém bújik és elveszem tőle a poharat. Belekortyolok, de igazából nem kívánom, így le is rakom az éjjeli szekrényre, majd kényelmesen elhelyezkedek. Elkezdem simogatni a haját, majd a hátát egészen addig, amíg el nem alszik. Annyira békésen fekszik, én pedig tovább simogatom, így hogy már megnyugodtam, hogy nem rak ki, el tudok aludni.
- Jó éjt, Csibe! - Suttogom, majd egy puszit nyomok a fejére és lehunyom én is a szemeimet, hogy minél hamarabb álomba merüljek, ami sikerül is.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 9:39 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Jeanne & Owen - Iszogatunk vagy bosszankodunk?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: