Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Emma & Owen - Pihenőszoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Aug. 25, 2015 11:36 pm Keletkezett az írás



Imádom az ebédszünetet, mert ilyenkor kicsit elszabadulok a nagy rohanástól és több időm van a nővéreket fűzni. Végig sétálok a folyosón a kis műanyag dobozommal, benne a szendvicsemmel. Elég most ez nekem, mert úgy sem lesz teljes az a fél óra szünet, ami elő van írva. Némelyik gyakornokra, rezidensre rákacsintok, akik szinte elájulnak tőle. Ez az egész kórház nekem olyan, mint a svédasztal, csak ki kell választanom, mikor melyiket fogyasztom el. De most inkább a dobozom tartalma izgat, mert a szextől nem múlik el az éhségem. Gyomrom is jelez már, hogy bizony meg kell valami ehetővel tölteni. A pihenőszoba közel van hozzám, így gyorsan odajutok. Az ajtó kilincset megfogva imádkozok, hogy Jeanne benn legyen és tudjam bosszantani. Nincs is jobb nap indító, ha tudom, hogy már csak a jelenlétemmel is zavarom őt. Amint lenyomom a kilincset és egy kicsit neki dőlve az ajtónak lököm be, el kell, hogy szomorodjak, mert nincs bent. Az megint csak más, de senki sincs itt, így egyedül kell elfogyasztanom az ételem. Azért elhúzom a számat, ahogy belépek a helyiségbe, de talán sikerül megennem, mielőtt becserkésznék valakit. Könnyed léptekkel megyek oda az asztalhoz, majd dobom le a dobozom rá. Csinálok magamnak egy kávét, mert a műszakom még csak most kezdődött és szervezetem vágyik rá. Amint elkészült leülök a székre, hogy elkezdhessem az ebédemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 26, 2015 12:12 am Keletkezett az írás




Emma and Owen            

A mai nap hosszúnak tűnik, annak ellenére, hogy csak hat órát húztam eddig le a műszakomból, és még be is szeretnék jutni egy-két műtétre, hogy szemlélődhessek, de erre nem sok esélyt látok. Túl sok a fekélyes, és a hányásos beteg, amivel meg kell küzdenem. Dr. Montgomery a műtőben asszisztál az egyik szakorvos mellett, és ki lett adva nekünk, hogy ellenőrizzük a többi bent fekvő beteget a második emeleten. Émelygek már én is ettől a sok gyomortartalomtól, de nem panaszkodhatok, mert valakinek ezt is meg kell csinálnia, de mégis jobb lenne, ha végre komolyabban vennének, és nemcsak az eltaposnivaló embriókat látnák bennünk. A harmadik terem után már csak egy kis friss levegőre vágyom, és egy jó hideg vízre. Ledobálom a maszkot, és a használt lavórt az egyik kinti kocsira, és a mosdó felé igyekszem. Minden második emberre rámosolyogok, vagy mindenesetre próbálok kedvesnek látszani, mert a páciensek, sem az orvosok nem örülnek annak, ha nekünk bajunk van. Annyira nem figyelek, hogy észre se veszem, de nem a megfelelő terembe nyitok be.
- Elnézést, de a mosdó… - kezdenék bele a hülye kifogásokba, de inkább elhallgatok, és végigmérem a bent ülő férfit. Láttam már a sürgősségin, és úgy emlékszem, hogy baleseti sebész, de a neve nem ugrik be. Milyen ciki, hogy az egyik felettesem, és még arra sem emlékszem, hogy hogyan kellene szólítanom.
- Elnézést, csak a csapot szeretném használni. – végült erőt veszek magamon, és odasétálok a kis mosdóállványhoz, hogy megengedjem a vizet. Először a tenyeremet tartom alá, és utána az arcomat is megmosom. Már most sokkal jobban vagyok, és talán még az étvágyam is visszajön, ha ezen túl leszek. Még mindig nem nagyon fogtam fel, hogy nem vagyok egyedül, így csak háttal állok a dokinak, és azon jár az agyam, hogy mi is a fránya neve.
- Amúgy jó étvágyat. – fordulok meg egy kicsit megszeppenve, és a köpenyembe törlöm bele a kezemet.
- Ebédszünet? Már el se hiszem, hogy ennyi az idő. – mosolyodok el halványan, és a csipogómat keresem a zsebemben, de amikor kikapom észreveszem, hogy most nincs sürgős hívásom. Talán megengedhetek magamnak én is egy kis szünetet, ha már ennyire kitoltak velem. A velem szemben ülőre emelem a tekintetemet, és őt fürkészem. Á, megvan. Dr. Matthews az, akiért a fél kórház odavan. Ha pletykák igazak, melyeket a nővérek terjesztenek, akkor nagyon jó lehet az ágyban. Ketten biztosan lefeküdtek vele, de vajon még hány rezidens, és friss gyakornok lehetett meg neki? Oldalra biccentem a fejem, és végül úgy döntök, hogy csatlakozok mellé. Egy közös beszélgetéstől még semmi bajom nem lesz.



MADE BY TORIE ♥


A hozzászólást Emma Harrington összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 05, 2015 7:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 26, 2015 1:30 am Keletkezett az írás



Alighogy elkezdem a szendvicsemet, már is benyitnak. Szemeim felcsillannak, ezzel is hálát adva az égnek, hogy nő lépett be ide. Ha jól rémlik még gyakornok, de nálam ez sosem szokott probléma lenni. Csak legyintek egyet, hogy nyugodtan használhatja a csapot, elvégre nem az enyém. És addig is kellőképp végig tudom rajta vizslatni a tekintetemet. A fenekén különösen elidőzök, elvégre úgyse látja, hiszen háttal áll nekem. Formás, kerek, feszes. Ez kell nekem. Már épp belemélyednék a gondolataimba, hogy mit is tudnék vele kezdeni, mikor megfordul. Úgy emelem rá a tekintetemet, hogy az arcát is megnézzem. Csinos.
- Köszönöm. - Válaszolok udvariasan, bár már a végénél tartok, de a szándékot értékelem. Emlékszem, hogy még én milyen voltam gyakornokként, de most nem ezen fogok elmélázni.
- Igazából én most kezdem a műszakom. De nyugodtan csatlakozhat kedves... Miss Harrington. - Gyorsan végig futtatom a kitűzőjén a szemem, hogy le tudjam olvasni róla a nevét. Örülnék is neki, hogyha csatlakozna, mert így legalább nem tölteném egyedül az ebédszünetem, és talán estére is találok egy "játszópajtit". Ahogy elnézem könnyű itt felszedni a nőket.
- Nyúzottnak tűnik. Reggeli műszak? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben befejezem az ebédem. Egész végig őt figyelem, amíg meg nem szólal és sikeresen le nem nyelem az utolsó falatot. Ekkor állok fel, hogy a csaphoz sétáljak és kiöblítsem a dobozom.
- Milyen orvosnak is készül? - Fordulok meg a mosogatónál, neki dőlve, zsebeimbe dugom a kezeimet. Így még könnyebb végig vizslatni a nőt.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Aug. 27, 2015 6:57 pm Keletkezett az írás




Emma and Owen            



Zavarban vagyok egy kicsit Dr. Casanova jelenlétében, de más is abban lenne, ha tudná, hogy milyen pletykák keringenek róla. Az asztal alatt teszem keresztbe a lábaimat, és őt figyelem.
- Igen, Miss Harrington…de jobban szeretem, ha csak Emmának szólítanak. – javítom ki, és magam se tudom, hogy mi ütött belém. Nem szeretem, ha ezzel a Harringtonnal jönnek. Némely szakorvosnál muszáj elnéznem, hiszen van, aki még ezt sem tudja, és például egy másik becenevet ad nekem, mint a Granger. Owen a keresztneve, ami alapján, ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy vérbeli ír, vagy esetleg britangol, de talán tévedhetek is, és akkor meg marad az ausztrál. Ilyesmi gondolatokkal szórakoztatom magam, és megtámasztom az államat a kezemen.
- Milyen orvos? Attól még messze állok, de kardiológus szeretnék lenni. Egy ideje már ezt a célt tűztem ki magamnak, és nem akarok letérni az ösvényről, bár még az is lehet, hogy megtetszik valami más, és akkor oda fogok továbbmenni, de ez még a jövő zenéje. – a padlóhoz verem a talpamat, és kezd egyre jobb hangulatom lenni. A csipogóm még mindig nem szólalt meg, és amikor feltekintek a kis szexi dokira, akkor sok minden megfordul a fejemben, pontosabban sok perverz gondolat, de ezeket elraktározom. A munkámra kell koncentrálnom, és nem arra, hogy ki tudja már mennyi ideje nem feküdtem le senkivel sem. Az alkohol és a szex együtt jár. Egy jó sebésznek néha ki kell eresztenie a gőzt, és mégis hogyan másképpen vezethetné le a legjobban a feszültséget…mint egy ágytornával. Beharapom az ajkamat, és kíváncsian kérdezek én is tőle, de mielőtt ezt megtenném, még eszembe jut, hogy nem válaszoltam egy kérdésére.
- Reggel óta itt vagyok, és a nyakamba szakadt a fél emelet fekélyes ellátása. Nem a legjobb meló. – fintorodok el.
- Magának nincs műtéte ma? Meséljen milyen baleseti sebésznek lenni? Nem sokat voltam még a sürgősségin sem, de ott állandó a pörgés, és nem sokat lehet unatkozni, bár most úgy tűnik, mégis sikerült kifognia egy nyugodtabb időszakot. – megcsavarom az egyik hajtincsemet a mutatóujjam körül, és jól megnézem magamnak. Ha lefeküdnék vele, akkor vajon be is mosakodhatnék a műtétjéhez?


MADE BY TORIE ♥


A hozzászólást Emma Harrington összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 31, 2015 11:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Aug. 29, 2015 7:54 pm Keletkezett az írás



Csak nézem az arcát és néha az ajkaira tévednek a szemeim. De legtöbbet az íriszeit nézem, ezzel is valami hatást kifejtve rá. Azt mondják a nők, akikkel eddig dolgom volt, hogy a szemem sok mindenre ráveszi őket, pedig szerintem nem nézek máshogy, mint szoktam, de ők tudják. Viszont azt sem bánnám, ha Emmából valamit kihoznék. Addig se unatkoznék.
- Jól van Emma. - Féloldalasan mosolygok, hogy kijavít. Végül is nem baj, én sem nagyon szeretem ha a vezetéknevemen szólítanak, de már hozzászoktam, ezért sem szokott zavarni. Tetszik a hozzáállása, bár egy kicsit hallom a bizonytalanságot benne, de nem olyan erőteljesen, ami már gondot okozna.
- Dicséretes. Úgy tűnik, akkor egy határozott és magabiztos nőhöz van szerencsém. És miért pont a kardiológia? Mi vonzza benne? - Döntöm oldalra a fejemet, majd figyelmesen kezdem el nézni. Igazából végig mérem és tetszik a felhozatal. Karjaimat összefonom a mellkasom előtt, majd megforgatom a szemeimet. Persze, hogy panaszkodik. Még jó, hogy nem az én beosztottam, mert azt nem tűrném, de megértem. Én is elkezdtem valahol.
- Gyakornokként nekem is el kellett végeznem olyan munkákat, amihez nem fűlőt a fogam. Valakinek ezt is meg kell csinálnia és remélem nem bántja meg ez, de gyakornoknak én se szívesen adnék egyből szikét a kezébe, ha érti mire gondolok. - Ellököm magam a pulttól, majd odasétálok mellé és leülök a székre. Láttam ám az arcán azt a fintort, ezért is tettem meg a megjegyzésemet. Még nem olyan jók, hogy bármi komolyabbat rájuk lehessen bízni, így marad, hogy besegítenek az ápolóknak.
- Még nem vagyok kiírva, de elképzelhető, hogy lesz. - Rántom meg a vállaimat még csak most kezdődött el a műszakom, estig bármi előfordulhat.
- Szerintem izgalmas. Mindig új kihívások, mindig új dolog. Pörgés, ha sok beteg érkezik. Ez nem tart sokáig, mindig vannak akik elcsúsznak, és az autó alá kerülnek, vagy figyelmetlenül lelépnek a zebrára és az autós már nem tud megállni. Az utcán nagyon sokan figyelmetlenül közlekedik és mintha nem lenne félelem érzetük. - A végén már hangosan gondolkozok, mert szerintem ez így van. Eltűnt belőlük a félsz és mindenki ugrál a járművel előtt, a "sietek" címszóval és utána meg is van a baj. Fejemet megtámasztom az asztalon, majd a másik kezemmel végig simítok a karján.
- Mennyi ideje van szünetre? - Visszahúzom a kezem, és úgy tekintek a szemeibe. Kíváncsi vagyok, hogy csak úgy ellógott vagy azért kért is engedélyt és ha igen, mennyi ideje van. Szerintem itt mindenki tudja, hogy az ilyen perceket is hasznossá teszem, amíg várok a traumás eseteimre.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 31, 2015 11:05 pm Keletkezett az írás




Emma and Owen            



Úgy tekint rám, mintha már szemmel le is vetkőztetett volna, pedig nem adtam még okot rá, vagy csak egyszerűen minden pasi így működik. Végigméri a következő prédáját, és lecsap rá, ha bármilyen kedvező jelzést kap a másiktól. Nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e belemennem ebbe a játékba, de nem tagadhatom le, hogy hatással van rám, a velem szemben álló férfi. Régen feküdtem le úgy, hogy hátsó szándékom is lett volna, de miért ne köthetném össze a kellemest a hasznossal? Le se tagadhatjuk, hogy tetszünk egymásnak, mégis ott van az az íratlan szabály, hogy gyakornok, és szakorvos között nem lehet semmilyen kapcsolat, kizárólag főnök, és beosztott. A mentorom, és ezt tiszteletben kellene tartanom, de most nincs itt semmilyen harmadik szem, hogy figyelemmel kövesse az eseményeket.
- Magabiztos vagyok, mert annak is kell lennem. – jegyzem meg neki, és máris azután érdeklődik, hogy miért is akarok kardiológus lenni. A magánéletem általában tabu, és nem is szeretek a múltamról beszélni, ha nem muszáj. A családom szent, és sérthetetlen, ahogyan anyukám emléke is, melyről nem fogok most beszélni neki.
- A szív rejtelmei. A legcsodásabb szerv az emberi agy után, de azt túl bonyolultnak találtam, így ezt a célt tűztem ki magamnak. – egy kacér mosollyal ajándékozom meg, és most a tekintetem lesiklik a kezére. A férfiakat több csoportba lehetne sorolni. Az ápoltak, és a magabiztosak ügyelnek a testük állapotára. Dr. Matthews az élő példája ennek. Hibátlan körömágy, formás körömvégek. Hülyeség, ha egy férfi kezét nézem meg először? A felsőteste kidolgozott, így azt majd máskor veszem szemügyre, és nem a köpenyen keresztül, egyelőre még nem születtem röntgenszemekkel. Ezután áttérünk a panaszkodásomra. Nem könnyű a gyakornoki élet, és tudom, hogy sokat „szenvedünk hangosan”, de akkor sem tartom fair-nek, hogy egyedül küzdjek meg ezzel. Akad más gyakornok is rajtam kívül, akire rá is férne egy kis plusz meló. Nem szólalok meg, csak fürkészően figyelem.
- Lehet, igaza van. – hagyom ennyiben a dolgot, és sokkal jobban érdekel, hogy ő miért lett baleseti sebész.
- Rohanó világban élünk, ahol az emberek már nem figyelnek a saját testi épségükre sem.  Amíg élnek emberek a Földön, addig lesz munkája Dr. Matthews. – nyújtom el az utolsó szót, és közelebb is hajolok hozzá, de ő kezdeményez először. A kezemhez ér, de csak finoman. Letekintek az ujjaira, és utána ismét a szemébe mélyedek.
- Az attól függ, hogy mennyire hasznosan töltöm el a szabad perceimet. Most nem csipogott rám senki, és a rezidensem feladatait is elláttam. Jó munkaerő vagyok… - jegyzem meg, és szendén nézek fel rá a hosszú szempilláim alól.
- Nagyon meleg van ma. – legyezem meg magam, és leveszem a köpenyemet. Kibújtatom belőle a kis kezeimet, és a székem háttámlájára terítem. Visszafordulva felé kulcsolom össze az ujjaimat az asztal tetején, és várakozva tekintek rá.
- Doktor úr…nincsen egyikünknek se fontos ügye, hát elüthetnénk együtt az időt addig. – jelentem ki, és felállok a székről. Odasétálok a háta mögé, és gyengéden a vállaira helyezem mindkét kezemet. Az ujjbegyeim belevájnak a köpenyének szélébe, és apró gyömöszölő mozdulatokkal kezdem el masszírozni.
- Jól esik? – hajolok oda a füléhez, és elmélyítem a hangomat.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Szept. 01, 2015 12:36 am Keletkezett az írás



Muszáj újból végig néznem rajta és egyre jobban az fordul meg a fejemben, hogy milyen lehet a teste, hogy feszülhet, ha épp hozzáérnék. Teljesen elkap a láz, de csak azért, mert tudom, hogy a legtöbb női kollégára milyen hatással vagyok. Tetszik és magabiztos a válasza is és szerintem a cselekedeteit is előre megfontolja. Ez pedig még jobban tetszik benne. El is mosolyodom, ahogy megerősít mindebben, amit a gondolataimban levezettem.
- Helyes válasz! - Kacsintok egyet, de csak amolyan elismerésképpen. Szeretem az ilyen magabiztos nőket, mert velük nem lehet rossz az ágyban. Viszont kíváncsi vagyok, hogy miért épp a kardiológiát választotta. Ez talán nálam szakmai átok, de érdekel.
- Ugyan, az emberi agy sem bonyolult. De az tény, hogy minden szervnek megvan a maga szépsége. - Tekintetem rá vezetem, utána az ajkaira. Valahogy még ez a mosolya is tetszik, valahogy mintha tudná, hogy mire gondolok. Épp ezért bátorkodok végig simítani a kezén, gyengéden finoman. Látom, ahogy letekint a kezemre és már épp várnám a hisztit, hogy ő nem ilyen, nem akar ilyet és inkább megy, de teljesen más reakciót kapok. Marad és ez nekem csak jó. Bár ez a panaszkodás nincs ínyemre, így el is húzom a számat. Még jó, hogy nem folytatja, mert akkor lehet, hogy én álltam volna fel és megyek el.
- Higgye el, én sem szikével a kezemben kezdtem. Mindenki átesik ezen a fázison. - Rántom meg a vállaimat, csak hogy lássa, ez nem ellene szól. Ezt a munkát is valakinek meg kell csinálnia, és majd ha ő is egyszer szakorvos lesz, akkor majd láthatja, hogy más gyakornokok is ugyanúgy dolgoznak, ahol most ő.
- Bölcs észrevétel, Emma. - Jegyzem meg ezt az apróságot, mert valóban a rohanó világ miatt van munkánk. Szeretek itt lenni, de azért nekem is szükségem van pihenésre, és az ilyen felelőtlen emberek miatt nem tehetem ezt meg. Nem panaszkodok, mert egy gyakornok ül velem szemben és amúgy sem szokásom.
- Jó munkaerő... És még szerény is. - Nevetem el magam, pont, hogy a legjobb szót emeltem ki a mondatából. Bár nem ismerem, nem tudom milyen munkaerő, de azért még ez is tetszik, hogy magáról így vélekedik. Kell, hogy az embernek önbizalma legyen, ha valaki ilyen munkára vetemedik.
Tekintetem egyből a melleire tévednek, ahogy szinte felkínálja magát nekem és leveszi a köpenyét. De nem sokáig teszem ezt, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.
- Mire gondol? - Nézek a szemeibe, majd fel rá, ahogy felkel és közelebb sétál hozzám. Már azt hittem, hogy az ölembe ül és vadul smárolni fogunk, majd félredobva mindent szexelünk az asztalon. De mindez máshogy történik, a vállaimat kezdi el masszírozni, amiért nem is tudja, hogy mennyire hálás vagyok neki.
- Isteni. - Behunyt szemmel élvezem, amit velem tesz és csak egy kicsit remegek bele abba, ahogy a fülembe suttog. Jól esik és bevallom őszintén, rám is fért egy ilyesfajta kényeztetés. De csak egy kis ideig hagyom, majd a vállamhoz nyúlok, oda ahol a keze van és megfogom.
- Mi a terve Emma? - Oldalra fordítom a fejem csak, hogy szemem sarkából lássam őt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire merész, mennyire kalandvágyó, hogy esetleg ki is kezd-e itt velem.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Szept. 05, 2015 8:05 pm Keletkezett az írás




Emma and Owen            




Szerény vagyok, ha annak kell lennem, és valószínű itt a kórházban is akad olyan szakorvos, akivel nem beszélgetnék ennyire kötetlenül, de mégis Dr. Matthews esetében kivételt teszek, és megvillantom a másik oldalamat. A mai napom eddig kész szerencsétlenség, vagy csak én érzem annak, és szeretnék változtatni a történteken. Emma mindig a jó utakon jár, és soha nem tesz semmi rosszat, Emma nem az a lány, aki képes lenne egy noteszt írni, tele olyan dolgokkal, amiről tudja, hogy a fele nem igaz. Mind álszerénységre vallana, mert igenis megtettem, és néha önzőnek kell lenni, ha előrébb akarunk jutni. Megfordítva a helyzetet, akár én is lehetnék az áldozat most, mert tudom a velem szemben lévő férfiról, hogy a kórházban már nem egy nővér, rezidens, és gyakornok tette szét neki a lábát, de egyiknek se volt annyi mersze, hogy kinyissa a száját. Az élvezeten kívül másra is kell gondolni, mert abból sajnos ebben a szakmában nem fogok megélni. Égetően szükségem van a tapasztalatok megszerzésére, és kamatoztatására. Egyik felem üvölt azért, hogy menjek tovább, és feküdjek le vele. Mit veszíthetek? Lesz egy jó napom, sőt akár több is, ha minden összejön, de ott van a másik oldal is. Nem mehetek el amellett, hogy én legyek a következő strigula, akivel jól érzi magát a pihenőszobában, majd el is felejti a nevemet. Én leszek a mai desszert. Sokkal többre tartom magam, és azzal is tisztában vagyok, hogy ezzel előrébb juthatnék, de akkor sokkal könnyebb dolgom lennem, mint a társaimnak. A hányadék feltakarítása már nem is tűnik olyan rossznak, mert ezáltal is tanulok valamit, mármint bízom benne, hogy tanulok valamit. Nagyon helyes, és kipróbálnám, mert miért ne tenném. Elvégre bevállalós vagyok.
Akkor eszmélek fel a kusza gondolatmenetemből, amikor a mozdulatsorban ő maga állít meg, és kíváncsi, barna íriszeit az enyémbe fúrja.
- Nincsenek terveim, Dr. Matthews. A spontaneitás híve vagyok. – vonom meg a vállamat, és egy kis ízelítőt azért adok neki abból, hogy mit is veszít velem. Nem én akarok lenni a következő megfektetett nő a hódítási listáján. Elengedem a vállát, és most arrébb állok, pontosabban elé. Az asztal peremét szorítom meg, és mosolyogva figyelem őt. Nem szólalok meg, hanem simán lehajolok hozzá, és birtokba veszem az ajkait. Nem követelőzőm, és nem is fogom vissza magam. Finoman súrolom a felső ajkát, és merülök el a csók okozta élvezetben. A tenyerem akaratlanul is az arcára simul, és még engedek egy keveset a bűnös pillanatnak, de a kötelesség közbeszól, és egy nővér kopog be az ajtón.
- Dr. Matthews most hoznak egy beteget. Baleset történt az egyik kávézó előtt. Egy öreg hölgyet ütöttek el, amikor át akart kelni a zebrán. A mentő öt percen belül itt lesz. – nyit is be a terembe, és elhadarja a történteket. Még időben kapok észbe, hogy elhúzódjak, és a saját székem háttámlája után nyúljak. A köpenyemet kívánom magamra kapni, de az arcomat pír lepi el. A nővér kimegy, és még egy kis időre kettesben maradunk.
- Jó munkát, Owen. Ebben a rohanó világban nincs megállás, ugyebár? – egy aprócska mosolyt varázsolok az arcomra, és rá is kacsintok. Az egyetlen dolgom, hogy végre felvegyem azt az átkozott köpenyt, vagy hogy ne gondoljak arra, hogy előbb kaptam le egy szakorvost, mert végső soron megtettem.  


MADE BY TORIE ♥


A hozzászólást Emma Harrington összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 13, 2015 10:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Szept. 07, 2015 6:46 pm Keletkezett az írás



Végig nézve rajta, nagyon is el tudnék vele játszadozni az ágyamban, vagy akár itt az egyik rendelőben/kórteremben. Szerintem nem kell magamat bemutatnom, mert tudja mindenki, hogy milyen vagyok és szerintem aki volt már velem, az nem is rejti véka alá, hogy milyen vagyok az ágyban. Ami nekem csak plusz jó, mert vannak dögös kolléganők, akik ez miatt keresnek fel és incselkednek velem. Pont ez jut eszembe Emma esetében is.
- Akkor ebben egymásra ütöttünk, pedig nem is ismerjük egymást... Még... - Simítok végig a karján, majd mélyen a szemeibe nézek, ahogy eddig szoktam és bevált a hódításaim során. Nem hiába, jó képű vagyok és valahogy sikerül mindig olyat mondanom, ami a nőknek valamiféle szexre hívás vagy nem tudom. Lényegében tehetséges vagyok. Tetszik, ahogy így játszik velem, így felállok és odalépek hozzá. Kezem a derekára simítom, mire megcsókol, amit én viszonozok. Talán még bele is mosolygok a csókba, eléggé önelégült vagyok, mikor ennyitől már kaphatóak lesznek.
Torkom köszörülve lépek el Emma-tól, mikor meghallom a kopogást és, hogy benyit a nővér.
- Rendben! Készítsék elő a 2-es műtőt, azonnal megyek. - Mondom az instrukciókat, mire a nővér csak bólint, nekem viszont nincs már túl sok időm, hiszen be is kell mosakodnom. Ezért, amint maga után becsukja az ajtót, visszapillantok Emma-ra.
- Szerintem folytassuk ezt este! - Közelebb lépek annyira, hogy a fülébe tudjak suttogni. Azt tudom, hogy a legtöbb nőnek a füle az erogén zónája, így könnyebb a csábítás, pár ilyen suttogás után.
- Mint mondtam... Nincs az embereknek veszély érzetük. - Rántom meg a vállaimat, viszont most muszáj mennem, így kilépve az ajtón rohanni kezdek a bemosakodóhoz. Ezért is jó ez a szakma, mert megspórolja nekem a kondi belépőt.
Viszont, ha Emma akart még valamit mondani, akkor azt még megvártam, vagy pedig fut velem és úgy beszélünk tovább. Mint láthatja ennél a szakmánál az idő számít a leginkább, ami sosincs, ha sürgős esetet hoznak.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Szept. 13, 2015 10:19 am Keletkezett az írás




Emma and Owen            



A fránya köpenyemet igyekszem felvenni, hogy végre ne nézzek ki úgy, mint egy űzött gyakornok, aki zavarba jött egy csók kezdeményezésétől. Magamra kapom, és eligazítanám az oldalamon, de Dr. Matthews közelebb lép, és máris mélyebb orgánumban suttog a fülembe. Illetlen ajánlatot tesz, mert tudom, mire megy ki a játék, de már én se vagyok szent, aki csak úgy tehetne, mintha ez sértő lenne a számára, mert megtettem az első lépést, most mégis gombóc nő a torkomban. Felpillantok a barna íriszekbe, és próbálom helyretenni a zavaros érzéseket, melyeket ebben a pillanatban keltett bennem. Csakis arra pályázik, hogy megdugjon, és ez most sérti a hiúságomat. Hiába dobtam volna be tíz perccel ezelőtt a karrieremet, és feküdtem volna be alá, most már határozottan nem tetszik ez a véleménynyilvánítása. Mi nők igen szeszélyesek tudunk lenni, és ékes bizonyítéka vagyok én, hogy nem tűröm jól a visszautasítást, mármint az olyan értelemben vetett, ahol én nem kapok semmit cserébe, csak egy újabb strigula leszek a listáján, és köszönöm erre nincs szükségem.
- Szerintem… - mondanék neki valami értelmeset, de egy hang se jön ki a torkomon, mert már rohan is el. Hát ennyit a nagyszerű terveimről, meg a leigázott önbecsülésemről. Nem szabad többet belemennem ilyen helyzetbe, mert megalázom magam, és még nem is aratom le a babérokat. Este? Ha letelik a műszakom, akkor nem vágyok másra csak egy jó évjáratú bor, meg egy könyv társaságára. Leheveredek majd a kanapémra, és elzárkózok a külvilágtól. Még körülnézek a pihenőszobában, de kettőnkön kívül senki nem tartózkodott itt, tehát már nekem sincs maradásom, és éppen megszólal a csipogóm is.
- A fenébe. – úgy tűnik sürgős eset érkezik, vagy Dr. Montgomerynek nagy szüksége van rám, szóval nem tétlenkedhetek itt. A köpenyemet lesimítom, és kisietek a teremből, de előtte még végigmérem az asztalt, és elraktározom az első találkozásom emlékeit Dr. Matthews-zal. A folyosón belebotlok egy másik orvosba is, aki éppen befelé közlekedne a pihenőbe. Pipacsvörös arccal kérek bocsánatot, és sietek is a lift felé, hogy hamarabb elérjek a gyerekosztályra. Szeretek ott lenni, még ha igazából a kardiológia is vonz. A gyerekek mindig plusz löketet adnak egy naphoz, és az ember örömmel látja el őket.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:39 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Emma & Owen - Pihenőszoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: