Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Dasie & Owen - Randi helyszín?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Vas. Aug. 30, 2015 8:47 pm Keletkezett az írás



Most kivételesen munka után kicsit messzebb megyek, mert nincs hangulatom a kollégákhoz. És így legalább olyan lányokkal is megismerkedhetek, akik nem a kórházban dolgoznak. Eszméletlen, de amióta itt vagyok, más emberrel nem is futottam össze, csak velük. Ami természetesen nem baj, mert a pletyka rólam futótűzként terjed az osztályokon, amitől még népszerűbb vagyok.
Egyedül sétálok az utcákon és meglepő, hogy mennyire ismeretlen számomra ez a hely. Tényleg kezdenem kell magammal valamit, mert a munkahely, a közeli kocsma és a lakásom közt más merre nem is járok. Kicsit le is fagyok ettől a tudattól, hogy már mióta itt élek és gyakorlatilag azt se tudom mi hol van.
Tűnődve forgatom jobbra-balra a fejemet, és memorizálok mindent, de azt hiszem, hogy most taxival fogok hazakeveredni. Még mindig a belváros zaját hallom, még nem vagyok elég távol a kórháztól. Amint átlépek egy bizonyos határt, mintha minden hang megszűnt volna, ezzel jelezve nekem, hogy a városon túl vagyok. Tetszik ez a környék, nyugodt és csendes. Egészen addig, amíg szemeimmel meg nem pillantok egy számomra kedvező helyet, méghozzá a kocsmát. Azt hiszem ideje új dolgokat is kipróbálnom, a helyeket illetően.
Belépek, és azonnal az összes szempár rám szegeződik, amire csak biccentek egyet. Szerintem feltűnő jelenség vagyok, nem csak a külsőmet tekintve, de azt is, hogy valószínűleg itt mindenki ismer mindenkit. És mintha meg is fagyott volna a levegő, ahogy végig sétáltam az ajtótól a pultig. Kikértem egy üveg tequilát, fizettem és mintha minden elindult volna, mint a filmben. Az emberek hangja, zizegése újból beindította ezt a helyet.
Megfogom az üvegem és az egyik asztalhoz leülök, ami a falmentén sorakozik székekkel. Hamar töltök is egyet, a mai nap után muszáj lesz felöntenem a garatra. Egymás után kettő is lecsúszik, hogy egy kicsit jobban érezzem magam. Azért is jó, hogy itt vagyok, mert sosem vallanám be, hogy elvesztettem egy betegemet és ezért rosszul érzem magam. Hiába mondták, hogy mindent megtettem, ez nekem nem elég. Lelkiismeret furdalásom van az miatt a szegény öregasszony miatt, aki az én tehetetlenségem miatt már örök nyugalomban van. Lehunyom a szemeim, egyik kezemmel az üveget fogom, másikban az üres poharam, és a kézfejemmel támasztom a homlokomnál a fejem. Próbálok visszagondolni arra, hogy mit rontottam el.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szomb. Szept. 05, 2015 8:41 am Keletkezett az írás



More tequila. More love.

More anything. More is better.

Összehajtogatom a köpenyemet, és berakom a fiokómba, majd ráhelyezem a sztetoszkópomat is. Szokás szerint nincs itt senki sem már rajtam kívül, de mint mindig, ez most sem érdekel engem. A legtöbb orvos átlagos orvos, de én szuper vagyok, ez az életem, így csak azután távozom, hogy bebizonyosodtam, hogy a pácienseim rendben lesznek az éjszakára. Akkor, ha az egyik kritikus állapotban van haza sem megyek, hanem egy fotelban alszom, vagy valahol lepihenek. De ma ez nem így történt. Két sikeres műtéthez is a nevemet adtam, így csodásan érzem magam. Tele vagyok energiával, és még mindig hajt az adrenalin, úgyhogy megyek, és keresem egy random kis helyet, hogy valakit boldogítsak ma ezzel a túltengésemmel.

Kilépek a kórházból, és úgy döntök, hogy itt hagyom a kocsimat a parkolóban. Nem lakom annyira messze, csak nagyon kis kényelmes vagyok, ezért járok ide is vele, viszont ma este majd taxizom vagy valami. Annyira elégedett vagyok magammal, hogy fel sem tűnik, hogy elindulok valami random irányba és csak megyek, keresve a tökéletes helyet, ahol ma megünnepelhetem. Jobb lenne Lizzie-vel, vagy Maya-val, de ők szakorvosok, és én nem iszom, vagy nem ihatok velük. Egyébként is megfogadtam, hogy mostantól kerülni fogom őket. Sajnos túlságosan is belebonyolódtam az életükbe, tudom, hogy ki kivel hol dugott, ki hol sírt, kit ki bántott meg, pedig ezek az ő dolgaik, nem a miénk, rezidenseké. Ráadásul itt-ott én magam is részese voltam a sztorinak, mondjuk Nate, vagy Maya esetében, így őket egyszerűen már nem tudom doktornak nevezni. Ők nekem már csak az emberek, akikkel tequilaztam és benyomtam. De ez mostantól változni fog.

Olyan gyorsan sétálok, hogy egy külső szemlélőnek már-már futásnak tűnhet, de én élvezem ezt a tempót, jó kondiban vagyok. Nem távolodom el túlságosan a kórháztól, bár már rég a külvárosban vagyok. Ekkor pillantom meg a tökéletes helyet, és gondolkodás nélkül bemegyek. Egyszer már csináltam ezt, és annak egy jó pasi lett a vége, úgyhogy most nem foghattam annyira mellé. Bemegyek, és körülnézve látom, hogy ez nem éppen egy nekem való hely, a pultnál nincs egy darab hely sem, olyan sokan vannak. Ahogy beljebb megyek és körülnézek, látok egy ismerős dokit, de én nem vagyok vele annyira jóban. Látom, hogy előtte ott van egy üveg tequila, így fogom magam és odamegyek. Nem ülök le, mert azt azért mégis csak túlzásnak érzem, de odaállok elé.

- Jó estét. Maga orvos a St. Claire-ben, igaz? Dasie Evans, rezidens. Leülhetek?

Ha azt mondja, hogy nem, akkor pokollá fogom tenni az életét, bár már ő maga is a pokolban fog élni, hogy kihagyott engem. Holnapra mindenki meg tudja majd, hogy a doktor visszautasította az egyik legszebb nőt a kórházban. Nem mintha le akarnék vele feküdni. Csak adjon helyet, és adjon a tequilaból, aztán már itt sem vagyok.    


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Szept. 07, 2015 5:56 pm Keletkezett az írás



A mai napon úgy döntök, hogy iszok nem is társaságban, hanem egyedül. Általában így könnyebben tudok csajozni, bár ahogy érzem, szerintem ebből csak egy-két pohárka lesz, mert érzem, hogy szemeim nehezek. De bízok abban, hogy az alkohol felébreszt vagy átesek a holtponton.
Egy messzebb bárt választok, mert frissítem a vadászterületem a nők terén és most kivételesen nem kollégával gabalyodok össze. Legalábbis most így tervezem, aztán nem tudom. Elvégre ez a környék elég kicsi ahhoz, hogy ne fussak össze ismerőssel. Nem is tudom mióta ülök már benn a bárban, mikor belenyilall a fájdalom a fejembe. Ezért is támasztom meg inkább a kezemben a pohárra, minthogy igyak.
Őszintén egy pohárral ittam csak meg, de már most úgy érzem, mintha a fejem szét akarna robbanni az alkohol mennyiségtől. Lényegében ezért is fogom a fejem, de ezt betudom inkább a fáradtságnak. Azért még mindig itt ülök a tequilámmal és fogyasztgatom szépen lassan. Most még valahogy az sem köt le, hogy ennyien vannak körülöttem. Csak arra nézek fel, aki köszön nekem. Kicsit ismerős, de nem láttam túl sűrűn, valószínűleg gyakornok vagy olyan rezidens, aki nem az én osztályomon dolgozik.
- Igaz! Jó az észrevétele. - Féloldalas mosolyt varázsolok az arcomra, majd biccentek egyet a kérdésére. Felőlem aztán leülhet, nem zavar, főleg, ha nem buta és nem készít ki. Elég volt a mai rezidensekből.
- Holnap dolgozik, nem? Mit keres itt ilyenkor erre felé? - Nézek a szemeibe, majd lehúzom azt a mennyiséget, ami a poharamban van. Töltök még egyet, de ezt csak a kezemben forgatom, addig is játszva vele, míg nem kapok választ. Csak ekkor tűnik fel, hogy mennyien vannak ezen a helyen, ez a zizegés, ami most a fejemet teszi próbára. Az üvegben bőven van még, maximum a negyedét ittam meg ennyi idő alatt. Bár azt se tudom, hogy hány óra.
- Milyen területen is ékesíti a tudását? - Valahogy nem rémlik, hogy láttam volna a folyosókon, de az is lehet, hogy csak elkerültük egymást. Azért jó is, hogy itt van, talán nem fogom érezni, ha berúgok társaság mellett. Vagy elfelejtek inni, az is megeshet.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Vas. Szept. 13, 2015 5:09 pm Keletkezett az írás



More tequila. More love.

More anything. More is better.

A biccentésre leveszem a kabátomat, és leülök pont vele szemben. Nem akarok én kikezdeni még egy szakorvossal, csak ünnepelni akarok, de úgy igazán, és olyasvalakivel, aki megérti, hogy mit jelent a siker. Én egy istenadta tehetség vagyok, már elkezdődtek az interjúim, több mint tíz helyről kértek, hogy menjek. A kórházak akarnak engem, mert elszánt vagyok, és rendíthetetlen. Hiszek az orvoslásban, ami nagyon sok mindenkiről egyáltalán nem mondható el. Így a tény, hogy ma egy ász voltam annyi adrenalint ad, hogy egy ablakon is ki tudnék ugrani. Egy rezidens nem feltétlenül élte ezt már ilyen intenzitással át, de egy szakorvos már tutira.

Elmosolyodom kedvesen, közben meg intek a felszolgálónak, hogy majd errefele is jöjjön. Dr Matthews kérdez, ráadásul olyan furán, megvetően, hogy azonnal rászegezem a tekintetem. Nem értem ezeket az orvosokat, őszintén nem értem őket. Ő is dolgozik, mégis kikért egy egész üveg tequilat. Akkor meg mi az istenről beszélek? Nagy szerencséje, hogy ma olyan jó hangulatom van, hogy nem fogok felrobbanni, különben már vége lenne. Csak Nathan Graham szokott velem ekkora seggfej lenni, de tőle valahogy jobban fogadom, mint egy random dokitól a bárban.

- Persze, hogy dolgozom, de ez kit érdekel? Ma nagyon sikeres voltam, úgyhogy igyon velem valamit, egyedül magát ismerem itt.

A kacértól ez még messze van, de azért ha nagyon akarjuk, ráfoghatjuk, hogy csendesen jeleztem a szándékomat. Aki tud sorok között olvasni, az már régen tudja, hogy a tény, hogy leültem mellé már egyfajta jele annak, hogy részemről mehet. Mondjuk még egy ilyen kérdés, aztán pont faképnél hagyom. Csak nem gondolja, hogy bunkózik velem, aztán meg még le is vetkőzöm neki. Azért akkora balek én sem vagyok. Jó nő vagyok, nagyon jó nő. Sok mindenkit megkaphatok, így ha valaki akar engem, akkor jobb, ha mutat valami mást is a szokásos seggfejségen kívül. Egyedül Nate az, aki seggfejen is cuki, de ezt sose vallanám be neki.

- Én kardiológus leszek. Utolsó éves vagyok, úgyhogy jövőre végre szakorvosként leszek jelen a kórházban, bár még nem tudom, hogy maradni akarok-e a szakorvosi vizsgám után. Majd kiderül.

Közben fél szemmel ismét ezt a nyomorék pincérnőt vadászom, aki végre valahára, meglátva engem azonnal az asztalunkhoz siet. Elmosolyodom olyan kicsit megvetően, mert már rég leültem, ő meg a habokban volt, így nem hiszem, hogy sokat fogok idejárni.

- Légy oly drága és hozz nekem egy tequilat egy sörrel. Meg egy hamutartót is. Köszi.

Visszafordulok a doki felé. Nem tudom, hogy dohányzik-e, meg hogy mik a szokásai, így majd szépen kiderül, hogy Nate vagy Maya helyzetben vagyunk-e. Nate a nem dohányzó, Maya az állandó öngyújtó elcsenő. Hát ilyenek ezek a szakorvosok.

- Maga baleseti sebész?



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 23, 2015 2:19 pm Keletkezett az írás



Végig nézek rajta, amint lekapja magáról a kabátot. Tudom, hogy meleg van itt benne, de ez számomra akkor is olyan kihívó. Talán felkérés keringőre? Igazából teljesen mindegy, mert úgyis megkapom, ha én úgy akarom. Eddig senki sem tudott ellenállni nekem, nem ő fogja elkezdeni. Túl nagy talán az önbizalmam, de eddig volt is mire.
Most pedig azért, mert mégis csak ideült, egy olyan kifogással, hogy csak engem ismer. Szerintem akar tőlem valamit és talán az üveg tequila megosztása után valami szaftos is fog történni. Kinézem belőle, hogy csak azért kezdjen ki velem, hogy több mindent lásson a kórházban.
- Oh, valóban? És miért érzi így? Mi történt? - Nézek rá kíváncsian, ennyire nem szoktak beképzeltek lenni a rezidensek, de engem nem zavar. Töltök a poharamba tequilát, majd elé tolom. Ha inni akar, hát igyon, de jelenleg az én poharamból tud, mert ahogy elnézem a pincér nagyon elfoglalt. Talán már el is felejtette, hogy Dasie intett neki.
- Az összes rezidens állást kap ebben a kórházban, aki itt marad. Érdemes megfontolnia, mert máshova nem biztos, hogy felveszik. - Mondok egy tippet, bár talán ezt a kórházban mindenki tudja. Nem tudom, hogy Dasie milyen a munkában, mert még nem dolgoztam vele együtt, de már csak a kinézete miatt is kár lenne, ha elhagyná a kórházat. Talán eljátszhatnánk egymással, ha itt maradna a vizsgája után. Viszont a pincér csak idetalál, és amit Dasie arcáról olvasok le, az tetszik. Ez a megvetés... Kicsit olyan, mint amilyen én voltam kamaszkoromban.
- Igen és nem is akármilyen. A legjobb! - Húzom ki magam, azért van pár olyan siker élményem, amit más nem vállalt volna be. Pedig csak egy kicsit voltak bonyolultak, de én olyan vagyok, ha látok rá esélyt, akkor megpróbálom. Ezzel is tele volt már a kórházi pletyka, hogy milyen ügyes is a kezem. Talán nem csak a műtőben, hanem az ágyban is.
- Mióta dohányzik? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert én nem tudnám rávenni magam, hogy dohányozzak, elég volt egyszer mikor még az egyetem alatt kipróbáltam és majd megfulladtam tőle.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szomb. Szept. 26, 2015 4:13 pm Keletkezett az írás



More tequila. More love.

More anything. More is better.

Miközben várom, hogy a csaj visszatérjen a piámmal, amivel végre leöblíthetem az alkoholra szomjazó torkomat, próbálom a doki korát felbecsülni. Félreértés ne essék, engem aztán tényleg nem tart vissza ilyen lényegtelen apróság, egyébként is már rég mindegy lenne, de azért mégsem ártana tudni. Holnap, vagy azután úgyis az lesz a téma, hogy ma mit műveltünk, és jó lenne tudni, hogy kb. mennyire tartanak bűnösnek. Én még sosem láttam őt, viszont ez semmit sem jelent, mivel ki sem mozdulok a kardioról egész álló nap, maximum a büfébe, de ott meg körül sem nézek. Lehet, hogy nagy kujon vagy akármi, mindegy is nekem. Biztos, hogy valakivel le fogok feküdni ma éjjel, mert az adrenalin úgy hajt, hogy csak na.

- Egész nap a műtőben álltam, két sikeres műtétem is volt, úgyhogy teljesen fel vagyok dobva. Maga is műtött ma?

Nem tudom, hogy mit gondol rólam, annyira nem is érdekel, mivel a szépségem úgyis felülmúlja a negatív érzéseit. Az emberek beképzeltnek tartanak, de a jó szó inkább a magabiztos, a büszke és a céltudatos lenne. Lényegtelen, mert az ilyen emberek nem tudnak nagyban befolyásolni. Meglep, amikor elém tolja a poharát, de ám legyen. Megfogom a poharat és lehúzom, majd visszatolom.

- Köszönöm. Ez egy nagyon jó tequila.

Nem fogok többet az övéből inni, akkor sem, ha egyébként tényleg kurva jó. Mondjuk nagyon drága egyébként, úgyhogy nem kereshet szarul. A St. Claire elvileg jól megfizeti a dokikat, bár ez kevés vigasz egy szar posztért. Beletúrok a hajamba, és elmosolyodom. Szóval ez a doki még nem hallott rólam soha. Létezik ilyen? Lizzie azt mondta, hogy telekürtölte a kórházat a sikereinkkel és a tehetségemmel. Mondjuk egy traumatológus tutira nem erre figyel.
 
- Hát, az kizárt. Majdnem tizenöt kórházba kaptam ajánlatot, az interjúim már megkezdődtek, csak választanom kell. Tudja, nem hiszem, hogy itt maradok a vizsgám után. A Stanfordtól is kaptam ajánlatot, és az övék az egyik legjobb kardio részleg a világon. Kutatni is jó lenne….

Sóhajtok, aztán végre kioperálok egy cigit a tárcából, de még nem gyújtok rá. Ha végre megkapom az adagomat, akkor fogok. Általában valahol a negyedik és ötödik tequila után szoktam az elsőt elszívni. Addig nem kívánom annyira, de ez mindenkivel így van.

- A legjobb? Hogy lehet, hogy mi még sosem dolgoztunk együtt egy jó kardio traumán?

Azt állítja, hogy a legjobb? Hát, ki tudja, én még sosem hallottam a nevén kívül másról. Talán csak nem szeret annyira a középpontban lenni, de nem is feltétlenül kell mindenkinek. Amúgy is van épp elég orvos, akik szinte ölik egymást az elismerésekért és egyebekért.

- Hát, koca dohányos vagyok, sajnos már az egyetem óta. Amúgy csak úgy a negyedik és ötödik tequila után szoktam rágyújtani.

Szélesen elmosolyodom. Akárcsak Nate, tutira ő sem dohányzik. Ritka az orvosok között, bár elfogadónak tűnnek amúgy. Végre megjön a pincérnő, én meg hátradőlök, hogy lepakolja nekem a dolgokat.
 




made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Szept. 26, 2015 11:58 pm Keletkezett az írás



Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó társaságom lesz, mint Dasie, kár, hogy még nem találkoztam vele. De most itt van és talán egy jó estém is lesz vele, még ha nem is történik semmi. Kicsit magamat látom benne, én is ilyen voltam, mint ő ebben a korszakban.
- Meg tudom érteni! Rezidens koromban, én is örültem a sikereimnek. Most már csak rutin az egész. - Rántom meg a vállam, persze egy-egy nehezebb műtét után, én is örülök, mint majom a farkának, de a szokásos nyílt lábszár törés és hasonlók már számomra bekötött szemmel megy. Mondhatni monoton munka, csak épp a beteg más. De, hogy a kérdését se hagyjam figyelmen kívül, ezért válaszolok is rá.
- Igen! Volt egy autóbaleset és behoztak három sérültet, de csak egy volt életveszélyes állapotban. A bordája kilyukasztotta a tüdejét. Nehéz volt, de stabilizáltuk. - Lehúzom a következő pohár tequilámat. Pár órát ott voltam, míg normálisan meg tudtam oldani a helyzetet. Persze a kollégák jelenléte és szakértelme csak segített a siker elérésében. Talán ezért is vágytam most egy nyugodtabb helyre, ahol nincsenek kollégák, de nem bántam meg, hogy Dasie ideült.
- Minőségi! Csak azt iszok. - Fordítom felé az üveget, hogy el tudja olvasni a címkét. Nem mondom, hogy ritkán iszok, mert a tequila a kedvencem, de nem is lehet azt mondani, hogy naponta ettől rúgok be. Egy üveg nekem bőven elég 1 hónapra. Ezt azt hiszem, hogy nem fogom haza vinni, ha továbbra is ilyen jó társaságom lesz.
- Oh, hát így már értem. És miért nem maradna nálunk? Elvégre itt már mindenkit ismer, beleszokott az itteni dolgokba. Mindezt újra kezdené csak azért, mert a Stanfordon jobb a kardio, mint itt? Legalább kihívások elé néz az itteni felszerelésekkel. - Érdeklődve döntöm oldalra a fejemet, mert kíváncsi vagyok a válaszára. Én nem vágynék más kórházba, persze azért sem, mert Jeanne itt van és már csak az öröm, hogy a jelenlétemmel tudom őt bosszantani. Minek is hagynám ezt ki? Meg az itteni felszerelés számomra kihívás, de lehet, hogy nem mindenkinek van meg ez az érzés.
- Valószínű még nem voltunk együtt beosztva. De, ami késik nem múlik. Bár nem én választom a betegeket. - Rántom meg a vállaimat, nem is emlékszek arra, hogy a közel múltban volt ilyen betegem. Lehet, hogy mindig más kapta. A szív nem az én szakterületem, mondhatni hülye vagyok hozzá és itt most nem csak a testrész működésére értem. Van, akinek egy-egy testrész nehezebben megy, nekem pont ez.
- Egy srác miatt szokott rá? Vagy mert nagymenő dolognak számít a cigi? - Én sosem vágytam a cigire, talán azért, mert a barátai köröm is teljesen elzárta a cigit. Azt nem mondom, hogy nem próbáltam ki, mert hazudnék, de ha már orvos vagyok, akkor felesleges ezzel tönkre tennem a tüdőm. Elég a pia. Mellesleg nem bírnám elviselni, ha köhögő roham jönne rám műtét közben, vagy a pár órás műtétet át kéne valakinek adnom, hogy elszívjak egy szál cigit, mert épp akkor jön rá a szervezetemre a hiány. Neeeem...
- Akkor még várhatunk 4 pohárra. - Mosolygok rá, még a fehér fogaimat is megvillantom rá, amitől általában a nők elalélnak, de ezt most nem is ezért csinálom, csak így jött ki.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szer. Szept. 30, 2015 6:17 pm Keletkezett az írás



More tequila. More love.

More anything. More is better.

Körülnézek a helységben és örömmel tapasztalom, hogy sokan bámulnak. Azt hogy engem, vagy hogy minket, nagyon nehéz meghatározni. Az igazság az, hogy ritkán járok ehhez hasonló lebujokban, általában a kórházhoz közelebb választok kocsmát, vagy a jól beváltakba megyek. Sydneyben az a jó, hogy mindenki számára tartogat egy tökéletes helyet.

- Nem keresi a kihívásokat? Sajnos a rutin egyben unalmast is jelent.

Tudom, hogy rám is valami hasonló fog várni, amikor már mindenféle extra műtéteket végrehajtottam, de én nem fogok kiégni vagy ilyenek. Én az-az ember vagyok, aki majd változtat valamit, ha úgy érzi, hogy kezd fásulni. A kardioban viszont az a jó, hogy mindig vannak izgalmas, bonyolult esetek, rengeteget lehet kutatni, így nem fenyeget az a veszély, hogy egyhamar megunom. A szív a mindenem.

- Ha kilyukasztotta a tüdejét, akkor ez kardio eset, nem? Lizzie volt ott? Nem is hallottam, hogy ma volt kardio trauma. Amúgy is egész nap a műtőben álltam.

Inkább a műtőben mélyedek el emberekben, minthogy rohangáljak a sürgősségin. Én valahogy sosem az-az ember voltam, akinek ez olyan egyszerűen megy. Ha a szív körül káosz van, azt pillanatok alatt felmérem, és teszem a dolgom, de ha a valóságban érzem a rend megbomlását, akkor össze tudok roppanni. Én sosem leszek jó traumatológus, bár tény, hogy sosem akartam az lenni.

- Tudja még fiatal vagyok, vágyom arra, hogy világot is lássak, és hogy tanulhassak. Egyes helyeken főorvosi posztot is felajánlottak, és sok kutatási pénzt, amit sajnos itt nem kapok meg. Arra számítok, hogy ha a St. Claire vezetősége megtudja, hogy elhalásznának, akkor majd kicsit emelkedik az értékem. A piacon tudom, hogy mennyit érek, és nem árt, ha mindenki tisztában van vele.

Nem tudom, hogy ezt miért mondom el egy vad idegennek, vagyis egy orvosnak, akivel majd még odabenn össze fogok futni, de jobb ha tudja, hogy ki vagyok. Én nem egy random csitri orvos vagyok, hanem egy nagyon ismert és sikeres rezidens.

- Pontosan. Mondjuk én ki nem állhatom a sürgősségit, de a kardio traumákat imádom. A jövőben valamikor sort keríthetnénk rá.

Szélesen elmosolyodom, amikor a cigiről kérdez, és rögtön rájövök, hogy ő ki nem állhatja a dohányzást. Különben sosem kérdezte volna meg ilyen részletességgel.

- Nagy bulizós voltam az egyetemen, akkor került a kezembe, azóta meg le se tudom rakni. Mint orvos pontosan tisztában vagyok a káros hatásáról, de ha tudná, hogy mennyien dohányoznak a kórházból.

Ennyiben hagyom a dolgot, nevet nem mondok, aztán meghallom a csipogómat. A francba. Elönt a pánik, nem figyelek sem a pincérnőre, sem arra, amit Owen mond, csak előkapom, hogy végre láthassam, hogy mi a baj, és amikor a két kezembe fogom érzem, ahogy a szívem hevesebben dobog. Vészhelyzet van, a egyik frissen műtött betegemnek már kétszer leállt az este folyamán a szíve, és nagyon gyenge a pulzusa. Kétségbeesetten pillantok Owenre. Pedig milyen szép estének indult….

- Vészhelyzet van, sajnos be kell mennem….



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Okt. 03, 2015 5:33 pm Keletkezett az írás



Értem én, hogy mire akar kilyukadni, de nekem ez is megfelel. Szerintem nem csak a gyakornokoknak, vagy a rezidenseknek van okuk kicsit panaszkodni, hogy mi nem tetszik nekik.
- Keresem, de nem mindig akad. A traumák nagy része ugyanaz, csak épp más emberekben, más tájékon. De általában nem találkozok újjal. - Szám szegletében megjelenik egy aprócska mosoly, mert egyáltalán nem panaszkodok, szeretem a munkámat, főleg azért, mert elismert vagyok, de néha többre vágyok. Balesetet pedig nem fogok okozni azért, hogy különleges esetet kapjak, nem ezért lettem orvos.
- Dr. Lewis volt bent. Dr. Chandler szabadságon van, tudtommal, ha rá gondolt. - Azért kicsit furcsán nézek rá, mert szerintem a szakorvosokat nem kéne így a becenevükön szólítania egy rezidensnek, hiszen így is megadja ezzel a tiszteletet. De mivel nekem is vannak sajátos módszereim, ezért nem szólok ezért, talán ő engedte meg. Tulajdonképpen nem érdekel ez a része, mert én is tudok arról, hogy egy páran azért nyaliznak ilyen látványosan, hogy műtétekhez kerüljenek.
- Egy rezidensnek főorvosi posztot? Talán protekcióval? De lényegében megértem az állás pontját. Én is voltam egy "doctors without borders" programon, Ugandában. Rengeteg tapasztalatom lett. Szóval, csak hajrá, ha nem akar a mi poros kis kórházunkban maradni. - Hihetetlennek tartom, hogy alig tapasztalt rezidenst egyből főorvosi posztra kínálnák releváns tapasztalat nélkül. De nem ismerem a történetet, lehet valami rokon protezsálná be, nem tudom. Végül is, nem rám tartozik, csak érdekesnek találom. Viszont én is megosztom vele, hogy azaz ötlet, amit kitalált szerintem helytálló.
- Mindenképp. - Kacsintok rá egyet, talán a közeljövőben együtt fogunk egy hasonló esetet csinálni, még nem tudom, de azért a rezidensekben nem bízok, így ha lehet nálam nem műtenek. Megforgatom a szemeimet a történetére, gondoltam, hogy valami ilyesmi okból kezdte a cigizést.
- Tisztában vagyok vele. Mint nem dohányos, ilyen szempontból rendkívül kifinomult a szaglásom. Megérzem, hogy épp ki dohányzott. Van a dohányosoknak egy fajta szaguk, amit ők nem éreznek, de aki egyáltalán nem dohányzik, ő érzi. - Halvány mosolyt engedek meg, én érzem messziről, hogy ki dohányzik, és egyáltalán nem vonz a dolog, de nem az én dolgom. Ránézek, ahogy megszólal a csipogója, én azt hittem, hogy mára végzett, de ha vissza akar menni, nem tartom fel. Elvégre lesz még időnk közelebbről is megismerni egymást.
- Csak futás! De mielőtt bármit is tesz, legyen a szeme előtt, hogy már ivott! - Kacsintok rá megint, mert egy pohárral ivott már a tequilából, aztán már nem is figyeltem. Azért bátor dolog egy ilyen esethez így visszamenni.
- Sok sikert! - Adok még neki biztatást, bár amennyire el van szállva magától, nem hiszem, hogy erre van szüksége. Amint eltávozott, én folytatom a tequilámmal a randimat és csak akkor megyek én is hazafelé, ha már elfogyott.

// Köszi a játékot Smile
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:55 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dasie & Owen - Randi helyszín?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: