Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 31, 2015 8:26 pm Keletkezett az írás





Shane & Lizzie


Már harminckét órája vagyok bent, ha beleszámítjuk azt a mindössze egy óra pihenést, amit képes voltam összehozni, akkor igen, ennyi ideje vagyok itt a kórházban. Még a sürgősségit is megjártam, meg volt pár műtét is, de mindegyik könnyű volt, és a rezidensek voltak azok, akik szinte végig egyedül műtöttek, mert hagytam, de azért közben sasszemként ott voltam mellettük. Nem vettem volna igazán jó néven, ha valamelyikük megöl valakit, ezért mindig közbeszóltam vagy avatkoztam, ha úgy láttam, kifogytak a lehetőségekből.
Az éjjel még volt beteg, akit mellkasi fájdalommal hozott be a mentő a sürgősségire, az egyik rezidensnek szóltam, hogy végezzen el néhány tesztet, vizsgálatot, amiket most kaptam kézhez. Kár, hogy Dr. Evans-t már hazaküldtem, mert ő biztosan nem csinált volna ilyen.. ilyen semmi munkát.
A vizsgálóban egy kellemes légkör alakult ki, és kértem mellkasröntgent, ultrahanggal is megvizsgáltam őt, amin láttam valamit, de nem voltam benne biztos benne, de nagyon úgy tűnik, hogy myxoma, ami daganat a szív területén. Mégpedig a jobb pitvarban. Nem szeretem beleásni magam mások életébe, de az ő személyisége mindvégig azt sugallta, hogy semmiképp sem hagyhatok ki vele egy röpke beszélgetést. Valahogy nem tudtam félretenni a gondolataimat, és azonnal kialakult bennem, hogy mit is fogok tenni, de előbb kell egy konzultáció. Mégpedig Shane Morgan kell nekem. Nem ismerem őt igazán, hallottam róla, és úgy érzem, mindenképp találkoznom kell vele.
Kezembe kapom a beteg kórlapját, és már indulok is az onkológiára, amitől oly' sokan berezelnek, ami nem csoda, nem a legvidámabb osztály, mégis ott is történnek csodák, és boldog pillanatok. Pont a legjobbkor érkeztem, mert megláttam rögtön Dr. Morgan-t, és már rohantam oda hozzá, majd pedig rögtön szóltam hozzá.
- Dr. Morgan, várjon kérem.. Dr. Chandler, kardio - mutattam meg a nevemet a köpenyemen. - Van néhány perce rám? - ez kicsit furcsán hangzott, és inkább kijavítottam magamat hirtelen. - Konzultáció kellene nekem, nagyon bízom abban, hogy zavarhatom egy kicsit - bájosan mosolyogtam, és rögtön megakadt a szemem a szakállán, ami imádnivaló volt.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Szept. 04, 2015 12:12 am Keletkezett az írás




[Beth & Morgan]              

- C8- böki hosszan gondolkozás után.
Lábammal meglököm magamat és lustán pördülök meg a székemen. A világ egy pillanatra kifordul a saját sarkaiból. A lámpa fénye az egyetlen biztos pont a plafonon. Mintha ott egy repedés lenne?
- Szar a rendelőd, reped a plafonod, Tom- jegyzem meg mellékesen, majd a papíromra lesek.-Mellesleg nem talált.
Dühödten hajol a saját papírja fölé és vad satírozásba kezd.
- Nem mindenkinek lehet összkomfortos rendelője, dr. Celeb- morog a fedezéke felett. Vigyorogva dőlök hátra, tisztában vagyok a szerencsés helyzetemmel.
Megigazítom az élükre állított mappákat, mire a velem szemben ülő onkológustársam szigorúan rám szól, felejtsem el a pálya átrendezését.
- Ne taktikázz, Tom! Úgy is én nyerek- nevetek.- D3.
A tollat ütemesen ütögetem az asztalon várva a férfi válaszára. Összevont szemöldökkel bólint csupán.
- Szinte biztos vagyok benne, Morgan, hogy csalsz! Mutasd a papírodat! Már a harmadik játszmában nyersz és süllyeszted el szinte egyből a hajóimat.
Eldönti a felállított mappákat és egy mozdulattal kitépi a kezemből a papíromat. Tüzetesen átvizsgálja egyszer, kétszer. Sőt harmadjára is.
- Az istenadta tehetségről még nem hallottál?
Úgy tűnik nem hallott, mert pillanatokon belül a rendelőjén kívül találom magamat. Már csak az ajtócsapódásra leszek figyelmes. Tom mindig is nehezen viselte a vereséget. Egy egyetemen végeztünk, csoporttársak voltunk. Azonos baráti társaságunk volt. Én főorvos lettem, ő boldog családapa.
Sóhajtva csúsztatom zsebeimbe a kezem és indulok vissza a saját rendelőmbe. Nem terveztem késő éjszakáig bent maradni, azonban Tom rávett egy torpedó csatára. Egyszerűen nem lehetett rá nemet mondani. Most viszont egyetlen vágyam a minél hamarabb ágyba kerülés.
- Igen?- fordulok hátra, amint meghallom, ahogyan a nevemen szólítanak. Ne kelljen semmit se csinálnom! Ne kelljen semmit se csinálnom! Adja az ég, hogy ne kelljen semmit sem csinálnom!
- Jó estét- morgom, rosszat sejtek.
A konzultáció hallatán az ágyam képe halványodni kezd és egyre messzebbre kerül. A mellettünk lévő kávégéphez lépve rövid gondolkodás és gombnyomkodás után kiválasztom a legerősebb kávét.
- Maga nem kér?- nézek a mellettem álló nőre. Ha esetleg kérne, újabb pénzérméket hajítok az automatába. Majd intek, hogy kövessen.
A folyosók csendesek és nyugodtan, páran lézengenek az ajtóknál. Az onkológia esténként kihalt állomás. Egy-két kutatóorvos gubbaszt a saját kis birodalmában, az asszisztensek és a nővérkék mind hazamentek. Én is haza akartam menni, de ezt nem kötöm dr. Chandler orra alá.
- Na, és miről lenne szó?
Kinyitom a rendelőm ajtaját. Sarah is otthon alszik valószínűleg vagy a műtős Johnny-val bujkál a férfi felesége elől.
- Foglaljon helyet- intek a kanapé és az asztal előtt elhelyezkedő két szék felé. Még választási lehetőséggel is rendelkezik.
Leteszem a műanyag kávés poharat az asztalomra, majd visszasétálok a kanapéhoz, hogy leüljek. Hosszú nap volt, már csak haza szeretnék érni.
MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Szept. 04, 2015 5:27 pm Keletkezett az írás





Shane & Lizzie


Töröm a fejem, hogy mi legyen ezzel a kedves hölggyel, én nem adom fel, meg fogom őt menteni. Még láthatja felnőni az unokáit. Tényleg nem szoktam senki életébe belecsöppenni, mert abból csak csalódás és lelkiismeret furdalás következik, ha netán hibáznék, vagy ha nem tudnám megmenteni az életét. Gyors gondolatmenetemben beugrott, hogy elkél némi segítségkérés is. Éppen ezért elsétáltam az onkológia felé, ahol ritkán fordulok meg, ha mégis, akkor konzultáció miatt. Most is emiatt jöttem ide, no, meg nagyon reméltem, hogy megismerhetem végre Dr. Shane Morgan-t. Csessze meg, ez a férfi simán levett a lábamról már most az édes kis szakállával.
Köszöntött, mint ahogyan én is neki. Egy kávét vett ki az automatából, majd pedig illedelmesen megkérdezte, én kérek -e.
- Nem, köszönöm, már négyet megittam, azt hiszem túl vagyok a limiten - halványan mosolyodtam el, majd pedig elindultunk a folyosón egészen az irodájáig.
Tényleg teljesen olyan, mintha egy sötét, vérfagyasztó sikátorban andalognánk, alig lézeng itt valaki. Kicsit furcsa, és mennyi különbség van az osztályok közt. Van, ahol állandó a pörgés, van, ahol ritkán, és van, ahol sosem.
Az irodában leültem az egyik székre, kényelembe helyeztem magamat, majd pedig előbb átadtam a kórlapot, a CT és MRI vizsgálatok eredményeit is.
- Az éjjel behoztak egy beteget, erős mellkasi fájdalmakkal, kértem néhány vizsgálatot, és amikor végre átnéztem őket, akkor láttam valamit a képeken - mutattam rá, nagyon felpörögtem most, gyorsan beszéltem, mintha magolni kellene valamit. - Cardialis myxoma-ra gyanakszom, de jól jönne egy kis segítség. A beteg hatvanhárom éves nő, és pár éve diagnosztizáltak nála carcinoma mammae-t, és többször is volt kezelve, mint láthatja - a kórlapból idéztem, de hagytam most már, hogy ő is végigolvassa, és hátha ő lát olyat, amit én nem ennyi óra alvás nélkül.
Ültem csendesen, mint egy ártatlan kislány, aki nem szólal meg, mert vár valamire. Most például arra, hogy ne legyen igaza. Hogy a nő a sok betegség, illetve a kemoterápia meg sugárkezelés után ne élje át újra az ezekkel járó poklot. Kijárt már neki eddig is, én pedig itt vagyok tanácsért. Egy szövettan jól jönne, meg hirtelen nem tudom. Alapos vagyok, mint mindig, de most muszáj volt segítséget kérnem.
Állandóan az arcára terelődött a két szép szemem, és csak arra tudtam gondolni, hogy én megakarom érinteni az arcát.
- Ugye, ez nemcsak álszakáll, amit reggelente felragaszt? - a sötét humorom előjött. Nem tudom, mennyire fogékony egy kis viccelődésre, és én sem tudom, hogy egy komoly dolog közepette ilyennel próbálom leplezni az aggodalmamat, a feszültségemet, amit minden bizonnyal láthat rajtam, meg azt se felejtsük ki, hogy szándékosan mondtam, amit mondtam, mert nagyon beletúrnék abba a szakállba, hogy lássam, igazi -e.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:23 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Shane & Lizzie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: