Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Pént. Aug. 21, 2015 8:08 pm Keletkezett az írás




Dorien & Kaya


Megint anyám és a rémesen elcsépelt beszélgetéseink, hétvégente pontban délután kettőkor. Vannak olyan témák amiket előszeretettel kerülnék, és persze olyanok amiket én erőltetek, jobbára a saját megfontolt kis érdekeimben. Hogy az anyámat is kihasználnám? Ó ezt azért nem mondanám, de fogalmazzunk nagyon finoman úgy, hogy a közöttünk lévő egyedi és megismételhetetlen kötelékre néha többet engedek meg magamnak vele szemben mint mások. Igaz ugyanez elmondható a hugaimról és a fivéreimről is. Legidősebb lévén pedig szeretek jogot formálni bizonyos dolgokra. Persze nagyon jól tudom mi áll apa végrendeletében, és ostoba lennék ha nem fordítanék arra gondot, hogy az utolsó pontig minden teljesüljön. Larrabee Hall az otthonom, ahol felnőttem, amit mindig is a sajátomnak éreztem, és nem fogom hagyni, hogy bárki is szemet vessen rá rajtam kívül. Sem a testvéreim se senki más. Kell nekem és az enyém lesz bármi áron. Persze jól tudom, hogy első lépésként haza kellene mennem és kibékülni apával az etikett keretein belül bocsánatot kérve, és azon a bálon táncolva vele az első polkát amit a hazatérésem alkalmából rendeznek. Néha rettentően csökönyös és berögzült szokások jellemzik a világunkat, és gyakorta megfordul a fejemben, hogy megrekedtünk valahol a múlt század kora huszas éveiben.  Bárhogyan is legyen és bármit is tettem vagy éppen még tenni fogok elkövetkezendő éveimben egy részem azért mindig ott marad a London melletti birtokon, amit nagyjából négyszáz évvel ezelőtt kaptunk királyi ajándékként a rangunkkal együtt. Hogy mit kellett érte tennünk? Talán rövidebb lenne a lista ha elmondanám, hogy mit nem és ez azóta sem változott gyakorlatilag semmit. Ha otthon lehetek, az számomra mindig egyfajta időutazás, és sokszor mondogatom anyámnak, hogy a berendezés többet ér mint a nevünk. A nevünk melyhez a pénzen és a csillogáson kívül vér is tapad, méghozzá nem is kevés, de ezzel nem dicsekedünk, ahogyan a mi köreinkben egyébként senki nem is teszi. A mostani hétvégén két téma volt terítéken: a szokásos, mikor megyek haza, melyre a válaszom a szintén megszokott és unalomig ismételt, amikor majd eljön az ideje a válaszom, és kifejezetten örömmel fogadom, hogy az anyám nem erőlteti a témát. Mintha csak érezné, hogy a további szavak hasztalanok, úgy fogok előle kitérni, udvariasan trillázó, fecsegő hangomon, hogy az elkövetkezőkben esélytelen lesz visszaterelni a beszélgetést egy minimális őszinteség felé. A másik téma, ami szinte örök kettőnk között, hogy találtam már valakit az időközben elhunyt nőorvosom helyére? Az igazat megvallva még nem is kerestem, így aztán kifejezetten örömmel fogadtam anyám ajánlását illetően. Három féle orvos az akikkel kapcsolatosan roppant válogatós vagyok: A fogorvos, a belgyógyász és a nőgyógyász. A léc elég magasan volt azt illetően, hogy az illető nem lehet nő, nem lehet túl fiatal, friss diplomás férfi, nem lehet öreg aggastyán akinek a kezében úgy reszket a műszer mint egy előrehaladott parkinson kóroséban. Nem lehet semmiféle függősége, kivéve ha az nem kórházhoz vagy bármiféle szerekhez kötődik. Még csak az kellene, hogy valami bajom legyen. A kórháztól és a tűktől való félelmemet azt hiszem nagyanyámtól örököltem, aki a mai napig hisztérikus rohamot kap, hacsak az újságban olvassa az intézmény nevét. Szóval részemről leginkább a relatíve középkorú férfiakat preferáltam volna, akikbe szorult annyi szakmai öntudat, hogy képesek egy diagnózist jól felállítani. És persze kellően diszkrétek az orvosi titoktartáson túl is. Tudnak úgy kérdezni, hogy nem fogok zavarba jönni tőle, és nem fogok sértetten kivonulni a rendelőjéből. A nőgyógyász választás különösen ebbe a kategóriába tartozott. Szóval akárkit nem tudtam elképzelni, viszont anyám ajánlásában megbíztam, akinek a választása egy állítólag jobb körökben is megforduló joviális korban lévő idős asszony unokájára esett, aki tisztában van azzal, hogy a mi köreinkben mi a szokás, ugyanakkor a kellően kifinomult ízlés mellett az is jellemző rá, hogy alkalmazkodik a betegeihez. No igen, aki nőkkel foglalkozó szakmát választ kénytelen valamilyen szinten tolerálni a ránk jellemző szeszélyességet, amelyből én a születésemkor azt hiszem dupla dózist kaptam. Tehát ez a beszélgetés anyám és közöttem közel egy hete zajlott le, és a hét végére kértem időpontot Dr. Steelman magánrendelőjébe a külvárosi patinás épületek között megbújó épületbe. Az én ízlésemnek is megfelelő volt, legalábbis az anyám által internetet átküldött képek szerint. Nehezen bírtam rá az efféle kommunikációra, de ez mégiscsak a huszonegyedik század, nem küldözgethetjük lovasfutárokkal a leveleket mint a szépidőkben. A péntek nálam semmiben sem különbözött a többi hétköznapoktól, talán csak annyiban, hogy ilyenkorra már elfogytak a meghívásaim bizonyos körökben, nem voltak előre lebeszélt időpontjaim, és végre kicsit magamra is áldozhattam az időmből. Mások számára talán úgy tűnhetett, hogy nem csinálok semmit, és őszintén szólva én is így láttam magamat, de amikor este átnéztem a gépemen az emailjeimet az utolsó esti menta teámat kortyolgatva lefekvés előtt meg kellett állapítanom, hogy ma sem tettem semmi olyat amivel felvéshetném a nevem a halhatatlan őseim előcsarnokának képzeletbeli márványtáblájára. Persze nem ez lenne a dolgom, hanem az hogy otthon legyek és a család szent és sérthetetlen akarta szerint már legalább a második gyermekemet hordjam a szívem alatt. Nem tudom, azt hiszem ezt az életet nem nekem találták ki. Kellően őrült voltam ahhoz, hogy mindenbe belevágjak és kellően meggondolatlan is, ugyanakkor még elég sok dologban erőteljesen függtem tőlük, és jól tudom függeni is fogok, ez egy olyan kapocs amit nem nagyon lehet elszakítani. Nem azt mondom, hogy boldogított a tudat, hogy kuzinom, aki nemrég érkezett Londonból két szobával mellettem alussza az igaznak semmiképpen sem nevezhető álmát, és nem voltam attól sem feldobódva, hogy egy ideje megint érzem magamon a nem kívánt pillantásokat, valaki figyeltet. Mindezekkel azonban jelenleg sem kedvem sem pedig energiám nincs foglalkozni, minden másodlagossá vált egy ideje valaki miatt, aki úgy kavarta fel az egyébként sem egyszerű életemet ahogyan nem számítottam rá. Olyan kapcsolatrendszerben éltem amit akkor tudnák a legjobban kielemezni, hogyha több időm lenne mint egyetlen nap. Nem is érdemel több gondolatot sem a dolog, majd később ráérek ezen gondolkodni. Most indulnom kell, és ez az egyetlen olyan alkalom ahonnan nem késhetek. Nem azért mert nem akarnék, dehogynem, elvégre ez az egyik leginkább jellemző rám, hanem mert egyszerűen most találkozunk először és szeretnék jó benyomást kelteni, elvégre a jövőben mégiscsak olyan helyen fog vizsgálgatni, ahova jó esetben is több hónap után engedném, és akkor sem feltétlenül biztosan. Mármint ha nem az orvosom lenne. Szóval tíz órára kell oda érnem, ami azt hiszem igazán tartható, tekintve, hogy a reggelin már túl vagyok, ahogyan a mai ruhaválasztásomon is, ami egy levendula színű, egyenes szabású dzsörzé kiskosztüm, ezüst szín apró margaréta alakú  gombokkal a mellrésznél és egy szolíd de semmiképpen sem hivalkodó dekoltázzsal. A nyakamba egy szépen megmunkált apró, fehér kristályokkal díszített nyakláncot teszek, a fejemre pedig a ruhámhoz illő szélesebb karimájú kalapot veszek fel, amelyet egyetlen mozdulattal le lehet kanyarítani, ha esetleg arra kerülne a sor. Így aztán tüll sem kerül rá, egyszerű, vidám nyári fejfedő. Rám amúgy is jellemző volt ez a viselet, úgy gondolom egy grófi leánynak legyen a világ bármely pontján, a kalap a szükséges viselet, amely kihangsúlyozza a méltóságát és az elhivatottságát a családja és az arisztokrácia irányában. Ez az én esetemben nem volt teljesen így, de ezt elég ha én tudom, ugyebár. Keagen kifogástalan ruhában várt az autó mellett, hogy elfuvarozzon a megadott címre, majd ott meg is várjon. Egy fagylaltozásnyi időt engedélyeztem számára, ami nagyjából fél órás időintervallumot jelentett, ennyi idő nekem is kell, hogy esetleg meggondoljam magam ha valamiért mégsem nyeri el a tetszésemet az orvos. Tekintettel arra, hogy anyám ajánlotta, ez bizony alaposan benne volt a pakliban. Pontban tíz órakor léptem a doktor úr aszisztensének az asztalához. Az ifjú hölgy igazán kedves kis jelenség, és cseppet sem hivalkodó mint a legtöbb hozzá hasonló munkát választó. Megmondtam a nevemet és kértem, hogy jelentsen be a  doktor úrnál.  Kis türelmemet kérte majd elindult az általam rendelőnek vélt szoba irányába, én pedig addig alaposan, de nem feltűnően pillantottam körbe. A hely sokat elárul a tulajdonosáról. A berendezés kifogástalan ízlésre vallott, bár magán viselte női kezek munkáját, a színösszeállítás, a bútorok elhelyezkedése, mindegyik arra engedett következtetni, hogy Dr Steelman igénybe vette valamely női családtagja, esetleg az előbbi diszkréten csinos aszisztensének szépérzékét a rendelő berendezése során. Mindenesetre az én kényes ízlésemnek is tökéletesen megfelelt, kíváncsian vártam az orvosra és még kíváncsibb voltam  magára a rendelőre.




••©


A hozzászólást Kaya-Marie Larrabee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 22, 2015 3:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Szomb. Aug. 22, 2015 12:38 pm Keletkezett az írás



Beautiful Woman
tag: Zene notes:---
Magánrendelés, pénteken és kedden és néha rendelési időn kívül esetleg vasárnap, de az igen ritka volt, hogy hétvégén dolgozzak, olyankor ahogy most is itt, a magánrendelőmben ülve megkértem az árát, az első alkalom ingyenes volt,amennyiben csak beszélgetni szeretett volna az ügyfél. Egyébként házhoz menve még tablettát is írtam fel, a szükséges vérvizsgálat után. Magam intéztem ezt is a vérvételtől kezdve a várszállításon át mindent, de ez többlet pénzt jelentett. Viszont azok akik hozzám jártak ide és nem a klinikára, azoknak volt mit a tejbe aprítani, ahogy a mostani vendégemnek is. Állítólag a nagyanyám egyik ismerősének a valakije… Nos igen fentebbi körökbe luxus sportnak számít a versenytánc és az is. Hiszen olykor nem kis összegekbe került egy nevezés, de a díj összege sem volt kicsi , amellett egy nemzetközileg elismert sport, az érmekért még az állam is megajándékoz minket némi összeggel. Szóval nem kellett szűkölködnöm és azért ez jó érzés volt.
Sikerült összeegyeztetni a rendeléseket a magánnal és mind emellé belefért a tánc is. Örültem.
Jelenleg nem volt bent nálam senki, negyedórája távozott az iménti beteg, mindig szoktam hagyni negyedórát két beteg között, ha esetleg fertőtleníteni kellene a műszereket, vagy netán nekem akadna egyéb természetbéli dolgom. Ritka volt, hogy a kényesnek mondható betegeim órákig várakoztak volna nálam, ide mindenki azért jött időpontra mert nem akart többet várni a kelleténél. Ezzel egyébként én is így voltam s igyekeztem ehhez tartani magamat, amióta pedig pár hónapja megvan az új asszisztensem még könnyebb tartanom ezeket a határidőket. A váró és a rendelő berendezése harmonizált, amikor a prospektusból választottam ki, a nagyanyám szerint túl férfias lett, de könyörgöm! Férfiból vagyok, nem árt ha határozottságot sugall a hely nem? Végül ő döntött, meg a jelenlegi asszisztensem. A végső szó azt hiszem az övé volt, megmondtam neki, hogy nem kell fukarkodnia a berendezésre szánt összeggel, hiszen olyan kényes népség fog hozzám járni, akik megérzik valamin ha nem minőségi. Én pedig a legjobbat akartam nyújtani nekik, mind szépérzék és szakmai tudás terén is.
Fekete nadrágot viseltem, tiszta fekete bőrcipővel és fehér inggel, felette mellénnyel, a nyakkendőm bordó volt, és rajtam volt az elmaradhatatlan köpeny is, mikor befejeztem a műszakot mindig átöltöztem s az aznapi öltönyöm ment a zsákba majd pedig a tisztítóba, az asszisztensem vitte el a tisztítóba, azt mondta, hogy tud egy helyet, ahol jól dolgoznak, és igaza is volt, eleinte féltem odaadni neki a ruhámat, de most már bátran rábízom, csak kiakasztom azt, miután átöltöztem az ő ruhafogasára, és mire legközelebb jövök, frissen mosva vár a rendelőmben. Persze egy kisebb ruhás szekrényem volt a budoáromban ,ha lehet így nevezni a másik nagyobb helyiséget, ahol öltözködni szoktam, és olykor-olykor egy-egy sportközvetítést megnézni, afféle nappali és fürdő is volt benne. Konyha nem, mert minek? Ha becsúszott, hogy itt alszom, akkor is inkább rendeltem magamnak kaját.
A rendelőmben halkan szólt az egyik pasodoble szám, amire fel fogunk lépni, sosem szerettem ha feleslegesen üvölt a zene, amellett ez a munkahelyem. A lábam járt az ütemre, igazából minden porcikám szerettem volna felpattanni a székemből és inkább táncolni, de nem tettem, tudtam, hogy mikor minek jön el az ideje. Most ügyfelet vártam. A cézársalátám doboza üresen virított az asztalomon, a narancsleves üveg már félig üres volt, túl voltam a tízórain, ha végeztünk, meg kellene hívnom ebédre az asszisztensemet. Amivel nem is volt baj, idebent szeretett enni, ha étterembe próbáltam elhívni azt mindig visszautasította, de ez már afféle megszokássá vált köztünk, én megkérdezem, végül ő visszautasít, aztán itt eszünk bent az ő asztalánál vagy a kis magánszobámba, s addig bezárjuk a rendelőt. Azért szerettem itt dolgozni, mert tiszta helyen volt, fényes, átlátható és még érezni lehetett az épület új szagát, nemrég építették meg ezt a helyet, és nem csak az én magánrendelőm de más kisebb vállalkozások is akadtak itt. Volt, hogy újraélesztéshez hívtak, nem ez volt a fő profilom, de a haditengerészetnél megtanultam ezt…azt.  Szerencse, hogy a közelben voltam.
A fogadótérben is finom virág illat terjengett, valamint a rendelőmben is, igaz, hogy itt a sterilizáló miatt sokkal inkább érezhető volt a fertőtlenítő illat, de egy kiadós szellőztetés után ismét lehetett érezni a friss vágott virágok illatát, amelyet szintén a kinti hölgyeményem szerzett be minden reggel. Felálltam, hogy kidobjam a kajám maradványait, ami arra utalt, hogy ettem. Mire a kukában landoltak a dobozok, addigra megcsörrent a telefonom is.
- Engedje be, már vártam. - kezet mostam valami kézfertőtlenítővel, azért valami, mert volt illata, barackos, nos ez is olyasvalami amit magamtól nem vennék meg, de ha már lúd legyen kövér. Itt találtam az asztalomon, a reggeli friss virágok mellett, szóval sejtettem, hogy kinek a műve lehetett. Azóta használtam is , de csak mértékkel. Megmostam instant ezzel a kezemet, majd ajtót nyitottam.
- Üdvölzöm Ms Larrabee! Kérem fáradjon beljebb. Dorien Desmond Steelnam vagyok. -mutatkoztam be, de kézfogásra nem nyújtottam a kezemet, megvártam,hogy ő tegye meg az első lépést, mit szeretne, kézcsókot, vagy kézfogást, minden akkor fog eldőlni ha nyújtja a csinos manikűrözött kacsóját. A rendelőm tágas volt, egy szélesebb íróasztal foglalt helyet a helyiség egyik sarkában közvetlen az ablak mellett, be volt sötétítve, hogy lássam a monitort, előttem pedig egy szintén kényelmes irodaszék állt, hogy ha az íróasztalnál óhajtana beszélni a vendég oda is leülhet, de a fal mellett egy kisebb kényelmes kanapé kis díszasztallal és egy fotellel foglalt helyet, ez a kényelmesebb beszélgetések végett volt idebent. A vizsgáló szoba pedig mögöttünk volt, tejfehér elhúzható ajtóval takarva, a szokásos műszerek és vizsgáló szék. Az összes helyiségben lég kondi volt, hiszen az ausztráliai éghajlat igen csak meleg. Nem lehet azt mondani a rendelőmre, hogy régimódi, a bútorokon is látszott hogy modern, letisztult és az üvegfal mögötti vizsgáló helyiség is a legújabb modell volt. Mindemellett a tejfehér fal mögött volt egy külön kisebb helyiség a vetkőzéshez is, ahová a ruháikat pakolhatták le a pácienseim, és volt kórházi köpeny is, az a hátul nyitott fajta, rózsaszínben. Mind be volt csomagolva, egyszer használatosak voltak, azért hogy ne piszkítsák össze a pácienseim a ruháikat. Egy kukába rakhatták be a használt ruhát, egy matrica díszelgett azon a kukán amelyikbe beledobhatták, pontosan ezzel a felirattal.
- Megkínálhatjuk valami itallal? - intettem a kanapé, vagy az íróasztalom irányába. - Foglaljon helyet kérem, ahol szimpatikusabb. - ha pedig megtörtént a procedúra, akkor még a kalapját is elvettem és a ruha akasztómra feltettem, csinos , elegáns arisztokratikus hölgy állt előttem. Most már tudtam, hogy miért van úgy besózva a nagyanyám akkor amikor  ajánlott annak a valakinek a valakijének a rendelőmet. A támogatót látta a hölgyben, én pont nem azt, egy csinos nőt akit meghúznék. De melóban hét lakat alá zártam el magamat, meg kellett őriznem a hírnevemet, és nem jelentett jót ha a pácienseimmel összegabalyodom. Inkább bárokban járva szedem fel az partnereimet. Ha kért valamilyen frissítőt Ms. Larrabee, akkor kiszóltam a telefonon az előtérbe, és az asszisztensem máris hozta neki amit kért. Nem kezdhettem bele olyan üres frázisokba, hogy mi szél hozta erre… Egyértelmű, hogy orvoshoz jött, hozzám, és még sosem találkoztam vele, el kell nyernem a bizalmát, de nem direktbe mert azt mindig is utáltam. Hagytam a betegeimnek, hogy maguk döntsék el, hogy szimpatikus vagyok-e neki vagy sem, szóval nem rohantam le azonnal. Én buborékmentes ásványvizet kaptam, ebbe kortyoltam bele, majd nyugodtan kíváncsian pillantottam végig a könnyed nyári öltözetű hölgyeményen.  



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Szomb. Aug. 22, 2015 4:33 pm Keletkezett az írás




Dorien & Kaya


Ideges voltam, ez tény, és ezen még az sem változtatott, hogy Dr. Steelman rendelője több volt mint pazar. Ha nem anyám ajánlása lett volna, minden bizonnyal soha eszembe sem jutott volna az, hogy nekem nőorvost kellene kerítenem. Az előző doktorom sajnos tragikus hirtelenséggel hunyt el egy baleset során. Szeretett szörfözni, és egy reggelen, a figyelmeztetés ellenére úszott be, túl nagy volt a hullám, felborította az egy számmal kisebb deszkát, aminek az orra a fején találta el. Még legalább egy órát hánykolódott az óceánba mire a vizimentők kihalászták. Nem bánom ha egy orvosnak van hobbija, amivel levezeti a feszültséget, amennyiben tud magára vigyázni. Nevezhető önző dolognak a magam részéről de azon túl, hogy sajnáltam a halálát többek között azért is sajnálkoztam, hogy egy igazán megértő és minden porcikájában a hivatásának élő, jóképű férfival lett kevesebb a világ. Nem beszélve engem. Szóval ennek már fél éve, én pedig halogattam a döntést, de tudom, hogy nem tehetem túl sokáig. A végrendelet….no igen, ez volt az ami leginkább arra sarkallt, hogy megtaláljam az orvosom utódját. Dr. White nem volt éppen tökéletes, de számomra mindenképpen, és anyám is tisztában volt vele, hogy legalább egy hasonlót kell találnia a számomra. Az anyám volt és ismerte az ízlésemet, ki ismerte volna jobban nála? Szóval a két véglet közül reméltem legalább ezúttal sikerült megtalálnia az aranyközép utat az orvost illetően. A berendezés egyszerűen pazar volta, a színek harmonikus összekombinálása, a mindent átható finom, de nem tömény virágillat előrevetítette, hogy az orvos sem lesz ettől rosszabb. Szóval a várakozásomon felül fog teljesíteni. Kifejezetten örömmel fogadtam, hogy nem várakoztattak sokáig, olyannyira nem, hogy mire a rendelő átvizsgálását követően helyet akartam foglalni az egyik kényelmesnek tetsző széken már jött is a mosolygós asszisztens hölgy és közölte, hogy a doktor úr vár, fáradjak be. Kezével a folyosó felé mutatott és maga elé engedett. Újabb jó pontot szerzett azzal, hogy nem mászott bele a sarkamba, tökéletesen tiszteletben tartotta a személyes teremet. Volt már rendelő, amit azért hagytam ott öt perc után mert a recepciós nem ismerte az illendőség szerint megkövetelt távolságot. Itt azonban ezzel a kisasszony teljesen tisztában volt, és azt hiszem ezzel is némiképp a nyugalmat erősítette bennem azt illetően, hogy amennyiben a doktor úr személyes kisugárzása is ilyen magával ragadó mint a rendelőjének, akkor nem  lesznek itt gondok. Az ajtón belépve egy magas, jó kiállású huszas éveinek a végén járó férfi fogadott. Ragyogó arc és igazán kellemes megjelenés. Azt hiszem anyám számára tartozom egy bocsánatkéréssel azt illetően, hogy a férfiak tekintetében pocsék az ízlése. Az első alkalom, hogy mindketten ugyanazt gondoljuk első pillanatban Dr. Steelmanről. Hogy anyám szavaival éljek: „ Kincsem, ha meglátod, azt fogod gondolni, hogy bárcsak ő lehetne egy személyben egyszerre, a belgyógyászod, dietetológusod, fodrászod, manikűrösöd, és alkalmi kísérőd valamely nívósabb rendezvényen.” A kezemet nyújtottam felé kézcsókra természetesen, hiszen először találkozunk így aztán számomra legalábbis magától értetődő ez az üdvözlési forma. Kifejezetten örültem, hogy finoman fogja meg a kezem, nem nyálazza össze mint bizonyos emberek szokták és azzal is tisztában van, hogy nem órákig kell egy kézcsókra nyújtott kezet tapenolni. Összességében mindent teljesen pontosan időzítve az udvariasság keretein belül csinált, és volt alkalmam megállapítani, hogy a kezének igazán kellemes a fogása. Újabb fontos momentum a jövőre nézve, mert ez volt a következő a személyes kisugárzás után. Nem fogom engedni még egy fodrásznak sem, hogy a hajamhoz nyúljon ha a keze hideg, érdes, kellemetlen érzést kelt bennem. Ugyanez a helyzet az orvosokkal. Azt hiszem az a kategória vagyok aki ezt megengedheti magának, mármint, hogy választhasson akkor élni is fog ezzel az isten vagy csuda tudja ki által biztosított előjogommal.
– Illik Önhöz a neve, és az édesanyjának volt azt hiszem alleterikus humorérzéke amikor adta önnek.- ha nem lettem volna világos, egy mosollyal toldottam meg a szavaimat azt illetően, hogy ez részemről bók akart lenni. Finoman oldottam fordítottam le a fejemről a kalapomat és adtam át a doktor úrnak, én magam pedig  a helykínálást követően a kényelmesnek tűnő fotelt választottam
– Egy szobahőmérsékletű ásványvizet egy citromkarikával elfogadok, köszönöm.- megvártam amíg intézkedik a frissítőmet illetően és maga is helyet foglal valahogy úgy, hogy a beszélgetéshez ne kelljen kicsavarodnom. Meg is lepett volna azzal ha nem fordít gondot erre, hiszen az eddig látottak és tapasztaltak alapján egy igazi úriemberhez van szerencsém,  úgy gondolom. Diszkréten raktam egymáson át a lábaimat, majd a kezemet összefűzve pihentettem a combomon, és úgy figyeltem a leendő orvosomat. Nem szokásom a köntörfalazás, úgyhogy most sem fogok ilyen téren finomkodni. Érzi talán rajtam, hogy van valami tartás bennem, de ha valamit elvárok akkor arról tájékoztatni is fogom. A frissítő érkezéséig magamhoz ragadtam a beszélgetés megkezdését, hiszen láttam rajta, hogy valamiféle visszajelzést vár azt illetően, hogy a családom mondjon bármit, nekem megfelelő lesz a hely illetve az ő személye a továbbiakhoz. A hely tökéletesen, az ő személyét illetően még néhány információra lesz szükségem, de tény, hogy eddig igazán kellemes benyomást tett rám.
- Tudja Dr. Steelman anyámat illetően mindig kétkedve fogadom a javaslatait, azt hiszem ezt hívják generációs ellentétnek, de az ön esetében ez kellemes csalódás volt.- mondtam a hangomban cseppet sem leplezett elismeréssel, de ez kizárólag az eddig tapasztaltaknak szólt. Ekkor hozta meg a kisasszony a kért innivalót amit elém helyezett.
- Köszönöm kedvesem.- dőltem előre a pohárért, hogy egy óvatosat kortyoljak belőle, kizárólag azért egyelőre, mert kiszáradt a szám. Az utóbbi időkben olyan hőség uralkodott a városon amit nehéz viseltem, főleg én aki hozzászoktam az esőhöz és a langyos tengeri szélhez. Még mindig nem tudtam megszokni az óceán partját teljesen, főleg, hogy a sós víz kimarja a hajam rémesen eltörik tőle, amitől frászt akarnék kapni amikor meglátom. Pedig alapvetően nagyon szerettem úszni, és mindent ami kellően extrém kipróbálni. Az egészben az volt a legkülönlegesebb, hogy ha valaki így látott, ki nem nézte volna belőlem, hogy egy hete érkeztem haza egy Alpok beli rafting túráról. Ott csak én voltam ketteske a hármas csónakban, akinek hármaskára kellett figyelnie, ki ne zúgjunk egy nagyobb hullámból. Hogy nem vagyok bizonyos tekintetben hétköznapi, ez tény. A pohár óvatosan koppant az asztalon én pedig kényelmesen dőltem hátra és ugyanazt a pózt vettem fel amit az előbb is.
- Nem tudom mennyi információja van rólam és a családomról. Nem is az a fontos, hogy miért vagyok Sydney-ben, még nem voltunk annyit együtt, hogy ezt elmondjam magának. Félre ne értsen!- nevettem el magam legyintve, próbáltam felvenni valami könnyed társalgási stílust, mert nem vagyok én az a karót nyelt nő, csak nem mindenkivel vagyok hajlandó oldottabb stílust felvenni. De Dorien minden bizonnyal az orvosom lesz, nem beszélhetek úgy vele, mint egy vadidegennel. Tekintettel arra, hogy milyen orvosnak is választom.
- Az előző orvosom Dr. White tragikus balesete óta nem volt nőgyógyászom. Gondolom hallott az esetről. Ő kezelt az utóbbi két évben, a kartonom minden bizonnyal az ő archívumában pihen. Azonban bizonyos családi okokból kifolyólag szükséges az, hogy gondoskodjak a….hogy is fogalmazzak….a nem várt balesetekről.- a téma elég zavarba ejtő volt, de egy orvossal beszélek, akármi is hangzik itt el, köti a hippokratészi eskü, szóval nincs mitől tartanom, hogy esetleg az angol lapok jövő héten az Ausztráliába szökött Botrány Grófkisasszony viselt dolgaival lesznek tele.
- Szóval a helyzet az, hogy gondoskodnom kell arról, hogy az esélyét se adjam meg egy nem várt terhesség becsúszásának. Abortuszról szó sem lehet, viszont arról sem, hogy egy olyan gyermeket hordjak a szívem alatt aki házasságon kívül fogant. Történt ami történt, vagyok ahol vagyok, de gyereket nem akarok. Még.- mondtam egyszerűen majd az orvosra pillantottam próbáltam olvasni az arcáról, hogy mit váltottak ki belőle a szavaim.
- Illetőleg negyedévente szükséges egy felülvizsgálat, amelynek eredményét atyám ügyvédjénél kell letétben helyeztetni. Az indokokról nem szükséges tudnia, nekem csak a papírokra van szükségem, amelyben nyilatkozik, hogy egészségesnek nyilvánít, illetőleg igazolja, hogy sem művi sem pedig természetes vetélésem nem volt, valamint terhességem sem, értelemszerűen. Ezek lennének amiért szükségem van Önre Dr. Steelman. Természetesen a szolgálatait igazán bőkezűen honorálná a családom, én pedig őszintén hálás lennék Önnek. Ám mielőtt kijelenteném, hogy az orvosommá fogadom néhány részlet még érdekelne magával kapcsolatosan. A kérdésekre a válaszokat természetesen megtagadhatja, de kérném legyen őszinte ahogyan én is az leszek önnel.- lassan rezdültek a pilláim, majd finoman biccent élre a fejem, és az első kérdéseket nekiszegeztem
- Fogyaszt e alkoholt és ha igen milyen időközönként, él e tudatmódosító szerekkel, a saját neméhez vonzódik vagy heteroszexuális,  elvált, házas vagy egyedülálló, van esetleg valamilyen veszélyes hobbija és ha igen mi az?- egyelőre ezeket a kérdéseket tettem fel neki, és az asztalon lévő pohárért nyúltam, majd belekortyoltam és a pereme felett pillantottam vissza Dr. Steelman-re. A válaszok nem kötelezőek, de reméltem, hogy őszintén felel majd rájuk.



••©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Hétf. Aug. 24, 2015 2:08 pm Keletkezett az írás



Beautiful Woman
tag: Cha Cha notes:---
Volt egy dolog amit egyáltalán nem hangoztattam, de a szakértőbb szemek hamarabb észre vehettek, havonta egyszer, vagy kétszer jártam manikűröztetni. Biztos felröhögtél, de szeretem ha ápolt vagyok, és a kezem is az, mert fontos az ápoltság, hogy nézne ki ha … nem bele se kezdek mert gondolom már most borsódzik a hátad és elképzelted, hogy milyen volna egy ápolatlan kezű nőgyógyász a közeledben. Sikítva menekülnék, ugye! Ugye. A tánctanulásnál fontosnak tartják az etikett ismeretét, így sok férfitársammal szemben előnnyel indulok, manapság a:  hé kő kóla? Jó a segged, twerkelsz velem? Kérdések dívottak, a nők nem tudták hogy most azzal felelnek meg ezeknek a férfiaknak ha lealacsonyodnak és elvesztik a nőiességüket, vagy azzal, ha tartás van bennük. Fontos tisztázni, hogy ha buliba szedünk fel valakit nem várhatod el tőle, hogy holtodiglant esküdjön neked, de akkor is lehet udvariasan, királynőként hordozni a tenyerünkön az adott partnert, hiszen ha ő elégedett, akkor nekem csak jobb lesz, sokkal jobb.
- Az öné pedig igen különleges hangzású, Ms Larrabee - biccentettem mosolyogva, az volt valóban,ráadásul kicsit meglepett, hogy feltűnt neki, hogy ha azt vesszük, dallamos a nevem. Ritkán tudnak zavarba hozni, s ezt most kicsit sikerült is elérnie ennek a hölgynek, ezzel a bókjával. De a zavarom nem tartott sokáig, miután helyet foglaltunk mindketten, úgy, hogy kényelmesen tudjunk beszélgetni, Kayára pillantottam. Kedvelem én a kékvérű népséget, ha épp nem az idegeimen igyekeznek táncolni, a szokásaikkal, megállom a helyemet az állófogadásokon, és nem egyszer volt még az egyetemi éveim alatt, hogy egy modell cég alkalmazásában álltam, és kísérőként jelentem meg egy-egy eseményen, mert jobban fizetett. Hiába hogy apám plasztikai sebész és jól keres, de igyekeztem minél hamarabb saját talpra állni. Bár… a jelenlegi rendelőm az ő segítsége nélkül azt hiszem létre sem jöhetett volna. Azt mondta,ha itt az ideje meghálálom, szépen rakosgattam félre a neki szánt összeget. Az íróasztalom melletti falon ott voltak a diplomáim, és az okleveleim, én nem akartam kirakni oda, anyám , és az asszisztensem erősködött, győzött a női népakarat. Így bárki aki arra a falra pillantana, láthatja, hogy milyen lépcsőket fejeztem be az orvosi egyetemen, és a haditengerészet iskolájában is, életmentés területen. Volt néhány publikációm is szaklapokban, hogy lássák, hogy a doktori nem csak egy cím, hanem megérdemeltem.
- Újabb bók. - mosolyodtam el hálásan. Nyugodtan ültem, hátradőlve a székemben, a tartásom nyitott volt, nem elzárkózó, de mégsem akartam szétesni, volt bennem egyfajta könnyedség, amit talán a táncnak köszönhetek.
A szabadkozó magyarázkodását meghallva legyintettem.
- Ne szabadkozzon, nem követem annyira a társasági eseményeket, bár hálásak vagyunk önöknek ha épp szponzorálnak minket, néhány dologban. - hupsz. Azt hiszem ez elég kétértelműre sikeredett, de ha érdekli, akkor úgy is rákérdez azt hiszem.  Hallottam Dr. White-ról, és sajnáltam is, egy szemináriumon találkoztunk, szörf lett a vége, de igen… az volt a vesszőparipája, hogy minél durvább annál jobb… Volt bennem némi verseny szellem, de higgyétek el, ha egy tartalékos életmentő azt mondja, hogy nem megy be oda, mert nem látja úgy ,hogy megfelelőek lennének a körülmények, akkor annak igaza is van, akkor egy vállkiugrással megúszta akkor.
Volt néhány betegem akik Matthew-tól jöttek át hozzám, nem kapkodták el amit meg is értettem.
Figyelmesen hallgattam, az, hogy most beszélgetünk számomra már most azt jelentette, hogy senki másnak nem fogok beszélni arról, hogy mi hangzik el kettőnk között. Szóval, nem kellett tartania attól, hogy kikotyognám bárkinek is, hogy miért jött.
Egyszerű dolgokat kért tőlem, ami a munkámat illeti, tiszták és pontosak az elvárásai, szerettem, ha az ügyfeleim tudják, hogy miért jöttek, nem pedig nekem kell kitalálnom, hogy akkor most fogamzásgátlást akar, esetleg mást? Ritkán de előfordult az is, hogy valaki elzárkózott a gyerekvállalástól, sőt! A közkórházban már olyan esettel is szembetalálkoztam, amikor valaki azért jött hozzám, mert ő nem akart nő lenni többé, és… milyen gyógyszerek kellenek ehhez, meg plasztikáztatni akarja magát, odalent… Rögtön plasztikusnak apámat ajánlottam be, ha már nem lehetett lebeszélni, meg egyenjogúság és hasonlók, de azért lesokkolt az az esetem. Apám szinte minden nap találkozik ilyen nőkkel. Csak én ne találkozzak velük a bárokban!
Örültem, hogy megtagadhatom a válaszadást a kérdéseire, nem tudtam, hogy mik lesznek ezek és örültem ennek a kitételnek, hogy nem teszi kötelezővé az egész interjút.
- Nem fogyasztok alkoholt, általában csak alkoholmenteset iszom a bárokban, de ha a seregbéli társaimmal összeruccanunk, kő kövön nem marad, megjegyzem ritkán fordul elő ilyen, hogy össze kelljen kaparni. Azon kívül egyébként figyelek az alkohol bevitelre, mert szigorú diétán élek.  - tártam szét a karomat ártatlanul. - Se nem dohányzom, se nem élek egyéb tudatmódosító szerekkel, sportolok hölgyem, nem volna jó ha egy vérteszten bármi miatt is elbuknék, és le kellene mondjak a hobbimról. A nőket szeretem, és nőtlen vagyok. - az utolsó kérdésnél gondolkodtam el egy kicsit, végtére is az imént említettem meg a hobbimat,hogy van. Miért ne vallhatnám be neki, hogy mit csinálok a szabadidőmben? Belekortyoltam a poharamba s hátra dőltem. - Ígérje meg, ha elmondom a hobbimat, nem fogja elmondani az asszisztensemnek, sem másnak, és hét pecsét alatt őrzi ezt? - óvatos voltam, még szép! Őt nem kötötte semmiféle eskü, csak a saját jól felfogott érdeke, meg ha volt benne némi szociális érzék, akkor tiszteletben tartotta a kérésemet.
- Tudja, nem szoktam senkivel sem a magánéletemről beszélgetni, de ez azt hiszem érthető is, sok betegemmel csak pár perc erejéig látjuk egymást… - rántottam meg a vállam könnyedén, vettem egy nagy levegőt és kiböktem végül.
- Verseny táncolok. Latin és Sztenderd senior osztályban, egyébként imádok új dolgokat kipróbálni, szeretem a pörgést és az adrenalint, azt hiszem ha be kéne határolnom a függést, ezt tudnám felhozni egyetlen függőségi tényezőnek, az adrenalin okozta pörgést.
Újra belekortyoltam az italomba s kényelmesen dőltem hátra, várva az esetleges további kérdésekre, feleslegesnek gondoltam belemenni abba a jövőbe amit felvázolt, az úgy is csak akkor állt volna fenn kettőnk között, ha már eldöntötte volna, hogy az orvosa leszek.  Akkor kellett volna bármi olyasmiről is beszélnünk, mint például a kartonja átkérése Dr. White archívumából.
Viszont szimpatikus volt az, hogy vigyáz magára, az egészségére, és fontosnak tartja a rendszeres ellenőrzéseket, sok nő ezt elmulassza, s akkor kezdődnek a gondok…




Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Kedd Aug. 25, 2015 11:54 am Keletkezett az írás




Dorien & Kaya


Az már az első mozdulatok során feltűnt, hogy gyönyörűen ápolt, és finom tapintású, mégis határozott keze van. Tisztában van azzal mégis, hogy az erejét vagy éppen a finomságát hogyan hangolja össze és ez mindenképpen olyan tulajdonság aminek igenis fontos jelentőséget tulajdonítottam. Három dolog volt egy férfin amit lettlégyen az egy komolyabb tárgyalás, egy rendezvény, ismerkedés, vagy szimplán egy orvosi látogatás azonnal megnéztem, és ebből vontam le következtetéseket. Nem a klasszikus szem, ajkak vonala, az arc és egyéb sablonosabbnak illő dolgokra gondolok. Az első amit azonnal megnézek egy férfin az a tartása. Az amelyik nem képes a saját súlyát sem méltósággal megtartani, az amelyik úgy áll meg valahol mintha odatámasztották volna, az hogyan akar egy nő mellett sziklaszilárdan mutatkozni? Ez többnyire azoknál a férfiaknál volt megfigyelhető és kirívóan észrevehető akik tudtak táncolni. Tehát a tartás sokszor azt is elárulta adott úriemberről, hogy mennyire jó táncos. A mozdulatai egyébként is ezt tovább erősítették. Volt aki nem is vette észre de ritmusra mozgott, mintha a fejében valami láthatatlan kis dobokon ütnék az élete egyfajta, csak rá jellemző ritmusát. Ez volt tehát az első, és ezt szinte azonnal megállapítottam az orvosról, hogy nála ugyanez a helyzet. Noha ekkor még nem voltam tisztában különös és orvosoknál nem éppen megszokott hobbijával, azt mindenképpen el kellett ismernem, hogy a mozdulatai olyanok akár az áldozatukat körbetekergő kígyóké. Mindez persze szigorúan pozitív értelemben megállapítva részemről. A második és nagyon fontos dolog a keze. A keze sok dolgot elárul egy férfiról és bölcs nagyanyám azt tartotta, hogy ez olyan egy férfi esetében, mint a fáknál az évgyűrűk. Az évek előre haladtával minden cselekedet, minden amit tesz, valamiféle nyomot hagy rajta, amíg aztán idős korára akár egy teljes élettörténetet ki lehet olvasni belőle. Úgy gondolta, hogy a régi vándorcirkuszosok, jósló cigányasszonyok nem véletlenül ezt használták a jövő kiolvasására, mert már a múlt előrevetített valamiféle jövőt. Meglehet ez ostoba babona csupán, de úgy vélem, hogy az idősebb generáció egynémely gondolatára érdemes figyelmet fordítani. Egy dolgos férfikéz is lehet szép és ápolt, míg az olyan is lehet borzasztóan visszataszító, amely egész nap az iróasztal mögött ülve tétlenkedik, vagy éppen úgy alapvetően semmit nem csinál. Nem kedveltem a hideg érintést, az számomra hüllő tipusú úriemberről árulkodott, akibe még annyi érzés sem szorult, hogy a saját testét felmelegítse vele. Persze ennek hátterében lehetett betegség is, de engedtessék meg, ez engem már  a legkevésbé sem érdekelt. A harmadik, amire különösen nagy figyelmet fordítottam egy férfi esetében az a haja. Annak megléte vagy nem megléte esetén az ápoltsága vagy éppen az, hogy tisztában van vele mi áll neki jól. Egy kopaszodó férfi esetében roppantul zavaró és szinte már nevetségesbe hajló ahogyan a meglévő néhány szálacskát feltupírozva próbálja többnek mutatni azt, ahogyan nem tartottam igazán vonzónak a dús loboncot bizony hajtipus és kor esetében. Az ápoltság alapvető része volt nálam a haj és a kéz. Ha mellette még a kiállása is elegánsnak hatott volna egy festékes kertésznadrágban is, akkor azt hiszem igazán kellemes benyomást tett rám az elkövetkezendőkben is. Persze az egész összképhez tartoznia kellett bizonyos viselkedési formának is, ami többnyire annak függvényében változott, hogy mely társadalmi rétegből származott az illető, vagy éppen milyen neveltetést kapott. Egyértelmű volt, hogy Dorien esetében a neveltetés, és a munkájával járó egyfajta presztízs volt ami a velem szemben is tanusított viselkedését is befolyásolta. És egy percig sem cáfolom azt a tényt, hogy ez számomra az első percektől igazán imponáló benyomást tett.  Természetesen a továbbiakat attól tettem függővé, hogy a kérdéseimre milyen válaszokat kapok. Nem a magánéletében akartam vájkálni, de vannak bizonyos dolgok amelyeket fontos tudnom egy olyan ember esetében, akit életem egyik legintimebb területére engedek. Sok dologra kényes voltam, de erre különösen. És nem csupán a kérdés kényes volta miatt, hanem azért is mert a jövőm is múlott rajta, hogy mindig minden rendben legyen. Ebben pedig nem sokszor tűrtem ellentmondást.
- Oh, nem veszített sokat, hogy nem követi a társasági eseményeket. Többnyire ostoba, és tét nélküli fecsegés, ami arról szól, hogy miképpen szórjunk el jó sok pénzt a semmire néhány óra leforgása alatt, aminek jobb helye is lenne.- legyintettem könnyedén a megjegyzésére, hogy nem követi olyan nagyon a mi világunk eseményeit. Az biztos, hogy a régi csillogás jócskán megkopott, bár az utóbbi évtizedekben mintha újabb reneszánszát élné az arisztokrácia csillogó világa. Ezt főleg abból gondolom, hogy az uralkodó szűkebb pátriárkája, akikkel időnként csak a Buckinghamben rendezett családi karácsonyok alkalmával van alkalmam találkozni, már amikor elmegyek, szóval k mostanában eléggé a sajtó és a világ figyelmének középpontjában vannak. Nem meglepő ez, hiszen a természetesség jegyében William egy igazán mutatós, és kamerabarát nemesnek beillő hölgyet vett el. Az más kérdés, hogy a rangbéli különbözőséget nem sokan nézték jó szemmel, no de már nem a romantika vagy a felvilágosodás korában élünk ugyebár. Már lazultak a szabályok, és talán én is reménykedhetem abban, hogy nálunk is fognak idővel. Persze azért mondjuk Kathrine és egy egyszerű ausztrál állampolgár között elég nagy különbség van. No igen. Kissé csodálkozva vontam fel a szemöldököm a szponzorálás szó hallatán és ebbéli sértettségemnek hangot is adtam.
- No de kérem Dr Steelman, azért ennyire ne becsülje le magát! Ön nem egy cipőmárka akit szponzorálni kell. Jobb kedvelem a támogatás szót. Ez mégis jobban kifejezi azt amire szánjuk ezeket az összegeket. És anyámat ismerve nem szokása ezt olyan bőkezűen boldog boldogtalannak osztogatni. Megvan az oka, hogy önt választotta. Bár meg kell állapítanom, hogy valóban szokatlanul egyet értek a döntésével.- ha eddig bókoltam, most bezsebelheti tőlem a harmadikat is, ami azt illeti ma szokatlanul bőkezűen bánok a dicséretekkel. Bár az igazsághoz tartozik, hogy az orvos külseje, viselkedése, szavai, az a fajta játékosság ami a mosolya mögött bújkált elég kellemes benyomást tett rám, és némiképp el is lazított, ami belegondolva abba pontosan hol is vagyok mindenképpen hálás gesztusként értékelendő. Az meg már külön értékes a számomra, hogy válaszolni kezd a kérdéseimre, noha tudom, hogy egy részük kínos, de szükséges az én szempontomból. A poharat lassan helyezem vissza az asztalra annál a résznél némiképp elakadva, hogy a hobbija miatt nem élhet kábítószerekkel. Alapvetően ezzel semmi bajom, nem én leszek ezeknek az élharcosa. Minél inkább tiltunk valamit annál inkább akarja az ember, ez már csak így van. Viszont azt nem akarom, hogy egyetlen kivételtől eltekintve- azzal is az utóbbi időben küzdelmet folytatok, szélmalomharc ami azt illeti- bárki is drogokkal éljen. Az orvosom meg főleg nem. Az italozási szokásaira és annak gyakoriságára bólintok. Tudomásul veszem és általam még acceptálható  a dolog. A nőket szereti. Semmi bajom alapvetően a melegekkel, de engedtessék meg, hogy a testem felett én dönthessek, én pedig nem szeretném, hogy egy férfi után hozzám érjen bármilyen módon is valaki. Ettől kiráz a hideg. A kérdésem tehát ezt hivatott inkább kideríteni semmint azt, hogy éppen szabad a doktor úr vagy nem. Egyébként is a magam részéről szerettem mindent a helyén kezelni, és eszembe nem jutott volna a kezelő orvosaim bármelyikével is cicázni. Újfent kényelmesen elhelyezkedem, lábaimat ismételten keresztbe téve egymáson, és úgy hallgatom Dorient, amikor is arról beszél, hogy a diszréciómat kéri a hobbiját illetően. Elmosolyodom, majd kecsesen megemelem a kezem finoman mozdulnak az ujjaim az ajkaim előtt, amiket összeszorítok, mintha éppen most cippzáraztam volna be őket majd hümmögve csóválom meg a fejem, végül előre billentem, fél perc után pillantok vissza az orvosra apró kis vigyorral a szám szegletében,
- Úrinő vagyok, Dr Steelman, úgy őrzöm a titkát mintha a sajátom lenne, ha ezt kéri tőlem. Diszkrécióért diszkréciót adok önnek. Ez így fair, noha engem nem köt semmiféle orvosi eskütétel, csak a szavam amit adok önnek. De higgye el a mi világunkban ez nagyon nagy kincs, tartani fogom magam hozzá.- a meglepetés azonban csak akkor ér igazán amikor elmondja, hogy pontosan mi is az, mi az amivel a munkaidején kívül foglalkozik. Világossá válik előttem, miért volt nekem olyan különösen tökéletesnek tetsző az összkép amikor találkoztunk. A tartása magával ragadóan magabiztos, a kézfogása erős, de nem tolakodó, határozott, kellemes, ápolt kéz, a haja pedig szintén kifogástalan, pont olyan hosszúságú és úgy fésülve ahogyan a nagy etikett könyvekben meg van írva. Orvosok között ez is ritkaság számba megy. Dr White sem volt éppen egy elhanyagolt ember, de Dorien még rajta is túltett. Egy darabig komolyan néztem rá, az arcvonásaim megmerevedtek, mintha olyasmit hallottam volna ami őszintén meglepett és amire nem számítottam. Anyám gyűlölte amikor ezt csinálom, pedig szerintem roppantul hatásos tudott lenni, és én éltem is azzal, hogy meg tudom vele lepni őszintén az embereket. Még mindig komolyan néztem, a szempillacsapásaim megritkultak, és helyenként hosszabb időre hunytam le a szemem, majd vettem egy mély sóhajt. Végül kezdtem az egész mozdulatsort, aminek a végén lassan ingatni kezdtem a fejem. Végül hagytam, hogy a megszülető mosoly egyre szélesedjen az arcomon, végül egy jól eső derültség keretében elnevettem magam, jobb kezemet megemeltem és mutatóujjammal böktem párszor a levegőben az orvos felé, egyúttal ingatva azt.
- Maga....maga tetszik nekem Dr Steelman. Tetszik, hogy egyenes, és közvetlen, még akkor sem vett vissza a viselkedésből, amikor kissé megróttam a helytelen szóhasználat miatt.- alkarommal finom támaszkodtam meg a keresztbe rakott lábaimon finoman előre dőlve, mintha még további titkokat akarnék megtudni.
- A kérdésekre köszönöm a válaszait. Mindegyik megfelelő a számomra. A referenciáit a nagymamája volt kedves nekem átküldeni, szóval a szakmai részével egyáltalán nincs gondom. Ráadásul az édesapja ha jól tudom jó nevű plasztikai sebész. Orvos család, ha azt vesszük, csak más területen, de mindenképpen a nők közelében.- kacsintottam, de még nem dőltem hátra még volt egy kérdés ami ott motoszkált a fejemben és hangot is adtam neki
- De árulja el nekem....mert ez szöget ütött a fejemben. Miért nem tudhatja az asszisztense, hogy maga táncol? Különös dolog ez, hiszen az ember azt gondolná, hogy éppen a legközvetlenebb kollégával osztja ezt meg.- valóban furcsállottam a dolgot, ezért is tettem szóvá, persze továbbra is meghagyva a lehetőséget, hogy ha akarja megtagadhatja a választ.






••©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Csüt. Aug. 27, 2015 3:22 pm Keletkezett az írás



Beautiful Woman
tag: Cha Cha notes:---
Volt az arisztokratáknak valami különös kisugárzása, nem… egyáltalán nem taszított, csak tudtam, hogy én magam nem illenék bele abba a közegbe hosszútávon. Egy-egy este belefért, de nem bírták volna a kendőzetlen őszinteségemet. Miért kell két méteres szavakba burkoltan megkérdezni, hogy hogyan érzi magát az illető? Vagy hat mondatban dicsérni a hajkölteményét, vagy a ruháját? Elvárás? Meg lehet oldani azt gyorsba is, és nem üres mondatokba csomagolni, hogy hát igen csinikém, csinos vagy , franciául elmondtam már? Nem… akkor tessék. Jah, és tudok irokézül is, de az túl amerikai ős lakosos… azzal nem fárasztanálak, de gyújthatunk a kertben tüzet és akkor elfüstjelezem neked ,hogy szép vagy, remélem a hatodik bók után már terpeszben állsz előttem, én meg a gatyámat tolhatom le, na neee! Meg lehetett ezt oldani sokkal egyszerűbben is. Pár bók, őszinték, rövidek, lényegre törőek de semmiképp sem hosszasak, mondom feleslegesen hosszasak.
De épp ezért értékeltem az előttem ülő nő bókját, az ő közegében a hölgyek még kevésbé osszák ezeket. Így meg kell becsülni. De, tényleg nem bírom hosszú távon a bájolgást.
Szimpatikusnak találom mégis Kayát, ahogy játékosan adja tudtomra, hogy tartani fogja a titkomat. Nem olyan besavanyodott mint ahogy hittem, igen megtanulhatnám, hogy nem kellene a látszatra ítélni elsőre, de nem tehetek róla, mégis kellemes meglepetést okoz a viselkedése. Azt hittem, hogy a sarokba leszek állítva, vagy legalábbis megpróbál oda állítani és onnan kell felelnem minden kérdésére, és ha jófiú vagyok lehetek az orvosa, de ez visszásan is működött, ha nekem sem lenne szimpatikus, még időben megkérném, hogy akkor most legyen oly szíves megemelni azt a formás seggét és távozzon a rendelőmből, mert bár lehet, hogy sok a pénze, de nem vagyok köteles a pénzéért elviselni azt, ha netán megaláz. Mert volt már páciens akit emiatt küldtem el, persze a férjük másnap jött bocsánatot kérni, nos… a bocsánatkérő számlát elfogadtam, de a feleségükkel többet nem akartam találkozni.
Aztán jött ez az ijesztő nézés, azt hittem menten kiparancsol a rendelőmből! Álljon meg a menet, lehet, hogy hét pecsétes titokként őrzöm, hogy táncolok, de nem vagyok sem leprás, sem csodabogár, sem pedig egy tetves vásári majom. Eddig sem volt semmi probléma azzal, ahogy ültem, de még inkább kiegyenesedtem. Felkészültem mindenre, ezért kicsit zárkózottabb is lett az ábrázatom, és a fotelem karfáján is megemeltem párszor az ujjamat, hogy ideges lettem volna? Kicsit. Amikor ingatni kezdte a fejét, karba fontam a kezeimet , felkészültem, hogy most azonnal kitessékelem a lehető legudvariasabb módon a rendelőmből, hogy erre se legyen panasza, majd  végül is óriásira kerekedtek a zöld szemeim, s halvány zöldből kellemes smaragdos színbe váltott, igen ez is egy különös szokása volt a testemnek, hogy hangulatfüggő szemekkel áldottak meg a génjeim, ha jó volt a kedvem, egész zöldben úszott a tekintetem, ha pedig rossz, akkor még a szürkés zöldes árnyalatot is megtudta ütni. Instant hangulat gyűrű, csak épp a szemeimmel.
- Szeretek udvarias lenni, de nem állnám meg a helyemet a szókimondásom miatt bizonyos körökben, fárasztanak a felesleges körök, jobb szeretem a pörgést. Escort fiúként még amikor ezzel egészítettem ki az egyetemi megélhetésemet, szörnyen fárasztottak ezek az alkalmak. De, jó néhány ismertségre szert tettem, aminek a mai napig örülök. - engedtem el magamat végül, hiszen megnyugtatott a mosolya, és a derültsége és a nevetése.
Igen, orvos család vagyunk, de engem inkább apám munkájának szolidabb és elegánsabb végtermékei szoktak megihletni és azok sem a rendelő falai között, hanem inkább egy-egy buli helyen, és otthon még mindig őrzöm a mell implantátumokat amiket azon az éjszakán szereztem a recepciósától.
Szóval, igen nőkkel foglalkozunk mindketten ha azt vesszük, de volt már pár nyüzüge fazon is, aki kockákat ültetett a hasába, csak mert lusta volt megdolgozni azokért, amik rajtam feszítenek az ingem alatt.
A következő kérdését hallva elgondolkodtam, az ajtó felé pillantottam, majd belekortyoltam a poharamba és hátra dőltem a székemben.
- Jobb így. Sem a közkórházban, sem pedig a magánrendelőmben nem beszélgetek senkivel a magánéletemről. Van egy szűk réteg akiknek belátást engedek az életembe, de úgy érzem, ha tudna erről, az már számomra egyet jelentene afelé, hogy előbb utóbb elhívjam táncolni… esetleg vacsorázni, de másnap már nem hívnám fel, érti? Se pár nap múlva. - köszörültem meg a torkomat. - - Meg aztán, nem mindenki viseli jó szemmel, ha egy férfi táncol. - rántottam meg a vállamat könnyedén, elegánsan, nem mondtam ki, de szerintem sejthette, hogy mire célzok, sokan hiszik azt, hogy a táncosok a saját nemükhöz vonzódnak, csak azért mert jó a mozgásuk, és sokkal jobban megtáncoltatnak egy nőt, mint ők a botlábaikkal. Igen  szerettem táncolni, sőt ha jó volt a partnerem, szerettem tovább is menni, és felcsapni a pultra és addig nyomni a csípő mozdulatokat, amíg már nem tudjuk hol kezdődik a másik és hol végződünk mi. De valahogy ezt sosem tudta megérteni senki sem. Viszont én nem csináltam nyilvánosan, csakhogy ezt bebizonyítsam. Felszedtem a nőt, aztán mehettünk egy hotelbe, volt bejáratott helyem is, de ha nagyon rá voltunk kattanva egymásra, akár a csajhoz is, mindig azt kamuztam, hogy messze lakom, még akkor is ha két utcányira.
Így, vagy a csajnál voltunk, vagy egy hotelben, mikor hogy.
- Lehet azt mondani, hogy szégyellem a táncosságomat, a nagyvilág előtt, de nem verem nagy dobra. Mert nem akarom, hogy tudják, vagy azt higgyék, hogy  csak az egómat akarom növelni, van abból így is elég. - tartottam egy lélegzetvételnyi ,meg néhány kortyni szünetet. - Azt a falat is az íróasztalom mellett, nem én pingáltam tele a kitüntetéseimmel, sem pedig az okleveleimmel,  a nagyanyám és az anyám ragaszkodott hozzá. De, Triss sem szegült ellen, azt mondta, hogy jó ha kint van, legalább látják azok, akik csak ezek miatt jönnek. -  hümmögve kortyoltam újra a poharamból és felszusszantottam. Továbbra is hagytam, hogy ő irányítsa a beszélgetést, nem siettem sehova sem, az óra ütemesen kattogott az ajtó felett, a mesterséges fény ellenére is volt valamiféle harmónia a rendelőm falain belül, igen ezt kétségkívül a női kezeknek köszönhettem.
- Három hónapja nyitottam meg ezt a rendelőt, némi segítséggel persze, de nem bánom a döntésemet, ha  tehetném csak ezt tartanám fent, nyugalmasabb mint egy közkórház, és érdekesebb. - magam sem értettem, hogy miért ez a hirtelen jött őszinteségi roham, és úgy egyáltalán minek is mondtam el ezt, de úgy éreztem nincs vesztenivalóm.
- Hadd kérdezzem meg körülbelül ugyanezeket önről is mint amiket megkérdezett rólam az elején, a dohányzás, függőség, alkohol témában, hogy áll ezekhez?  - ha már nem mehettünk bele túl személyes témába, tekintve, hogy nem tartozott rám, hogy milyen lábbal kelt fel Ms Larrabee, és ki miatt, ezeket mint leendő orvosa úgy érezhettem, hogy tudhatom.
- S persze a szexuális irányultsága is érdekelne. Az esküm köt, mint ahogy volt oly kedves figyelmeztetni, szóval senkinek sem árulok el semmit, még erről a beszélgetésről sem. De Ön is megtagadhatja a válaszokat.- kacsintottam, pofátlan vagyok? Igen, azt hiszem ezt a jó szokásomat sosem tudnám levetkőzni.



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Pént. Aug. 28, 2015 11:46 am Keletkezett az írás




Dorien & Kaya


Oldódni látszottam, ami az én esetemben kivált annak tekintetében, hogy éppen egy orvosnál csücsülök, mindenképpen komoly fejleménynek számított. És ez nem csupán a helyből áradó nyugalmas színeknek, igazán kellemes illatoknak, a falból kiszűrődő rejtett hangszórókból kiáramló igazán fülbemászó ritmusú zenének volt köszönhető, hanem annak a férfinak, aki helyet foglalt velem szemben. Kedélyes és igazán magával ragadó beszélgető társ, és én kifejezetten díjaztam, hogy nem csupán a kórtörténetemről akar hallani, vagy arról, hogy mire vagyok éppen érzékeny, milyen nőgyógyászati vizsgálatokon vagyok túl, mikor voltam utoljára rákszűrésen és hasonló olyan témák amiket az ember meg szokott az orvosával beszélni. De első alkalommal ez olyan rideg és annyira semmitmondó és idegen. Megértem alapvetően, hogy az ember orvoshoz nem azért jár, hogy társalogjon, én azonban igényeltem ezeket a dolgokat. Persze ha sima közkórházi beteg lennék, ez nem jelenthetne számomra problémát, ahogyan a hétköznapi nőknek sem jelent, de nem vagyok az. Megtehettem, hogy ebbe a rendelőbe jöjjek, hogy bizonyos dolgokban előjogot élvezzek, de tudni kell, hogy hol a határ. Bár meglehet, hogy köreimben egyéb helyeken dívik az udvariatlanság és az utasító hangnem azt gondolom megvannak azok a helyzetek és körülmények, amikor az ember lánya nem élhet ezen jogával. Jogával? Már maga a szó is nevetségesnek hat, hiszen mégsem a középkorban élünk, ahol láncra verték a kuruzslót ha a vár urának lánya ágynak esett és nem találtak gyógyírt a bajára. Persze helyenként még ötvöződnek a régi hagyományok és a modern kori felfogás, de úgy érzem az orvoslás éppen egy olyan kényes és nagyon nagy odafigyelést igénylő terület ahol szükséges a magunk részéről is valamiféle visszafogottság. Persze nem állítom azt, hogy mindent hajlandó lennék elfogadni, ahogyan azt sem, hogy minden helyzetben hagynám érvényesülni a doktor urat. Ellenben ez a stílus ez az igazán ellazító társalgás hovatovább felkelti bennem a kényelem érzetet, és ha ez így van komfortosságom teljes tudatában én is hajlamos vagyok kissé elengedni magam, és ereszteni a feszült, arisztokratikusan gőgös tartásomból. Úgy gondolom apa nem lenne rám büszke, hiszen az a vesszőparipája, hogy egy grófi sarj még akkor is rendületlen, kimért és egyetlen szempillarezdülés nélkül előre tekintő amikor egy bombát robbantanak mellette. Ő akkor leporolja a ruháját, elnézést kér, majd egy lépést tesz oldalra, hogy könnyebb legyen mellőle összetakarítani a törmeléket. Szóval az ő elvei meg az én elképzeléseim már akkor külön utakon futottak amikor megléptem otthonról. Persze azóta jócskán változott a helyzet, talán annak tekintetében nem, hogy továbbra sem látom annak lehetőségét, hogy én valaha az ő tervei és elképzelései szerint éljek. Vannak saját elgondolásaim és terveim, amelyek tudom, hogy kiváltanak nála egyfajta dühöt és ha nem lenne anyám szelíden nyugtató természete már régen megkaptam volna a levelet annak tekintetében, hogy haza kell térnem, különben minden megvonásra kerül tőlem. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi életvitelt a családom segítsége nélkül nem tudnám megvalósítani, és csak várom az időt, mikor fog az elérkezni, hogy ezért cserébe benyújtják nekem majd a számlát. Mert semmi sincs ingyen, ez meg főleg nem. Vajon képes lennék valaha lemondani példának okáért arról a luxusról, hogy egy ilyen drága és minden tekintetben kifinomult orvosi ellátást megfizessek? Aligha. Márpedig én erről le nem mondok, de nem ám! Kiállok akkor inkább az igazamért, ha kell canossát járok odahaza, csak elfogadják az életemet, azt amit én itt kialakítottam magamnak. Ehhez viszont az szükséges, hogy valamit letegyek az asztalra, valamit ami kellően látható apám számára is, és elnyerheti a tetszését. Ha jobban szétnézek az életemben, erre jelenleg a legkevesebb esélyem sincs, szóval ezen a részén még erőteljesen gondolkodnom kell, hiszen azt hiszem mostanában túlságosan is körbevettek újra engem, és kezdem azt hinni nincs a világnak olyan pontja ahol tökéletesen elrejtőzhetnék. Talán egy lakatlan sziget. Feltéve ha oda magammal vihetnék mindent amire szükségem van. No igen, az úrinő, a pokolban is úrinő, hogy a régi mondást egy kissé más ruhába bújtassuk. Ám visszatérve ide a jelenbe és ebbe a helyzetbe, amit azért is vázoltam fel így, hogy érthetővé tegyem nálam azért nem megy mindennapos dologként számba, hogy valaki mellett könnyedén oldódom úgy, hogy közben nem hazug és jól hangzó frázisok mögé rejtem magamat, hanem őszintén és arcomon valódi vidámsággal fordulok jelen helyzetben Dorien felé.  Nem tagadom, hogy a kérdéseimre adott válasza, amely szépen megfogalmazott volt és kellően tiszta, egyenes felkeltették az érdeklődésemet, hogy még többet tudjak meg róla. Azzal tisztában voltam, hogy valamely művészet lelkes támogatója, de nem anyagilag, hanem a tudása által, ám az felettébb meglep, amikor kiderül, hogy ez tulajdonképpen a tánc. Megmosolyogtató, hogy a komor arcomat látva azt hiszi tán, hogy úgy fogok viselkedni, mint azok a magukat nagyvilági dámának képzelő nők, akik olcsó utánzatokban és még olcsóbb ízléssel összeválogatott holmikban mutatkoznak. Az elegancia ismerete nem egyenlő azzal, hogy valaki erre születik, vagy szakbarbárként sajátítja el, és egy nívósabb holmiban is úgy néz ki, mint egy aratóasszony a nyár végi búzaföldön. Szelíden pillantok rá, amikor arról beszél, hogy a szókimondásával nem állná meg a helyét. Nagyon finoman, alig észrevehetően biccentek felé.
- Kedves Dr Steelman, hogy a szókimondásával ne állná meg a helyét a mi köreinkben ebben kételkedem. És mivel volt kedves elárulni, hogy valamikor escort fiúként tevékenykedett....tudja...elárulok magának egy titkot- kezdtem be olyan hangsúllyal, mintha éppen egy esti mesét akarnék neki mondani, pedig egy szimpla kis történet arról, hogy ismételten alábecsüli magát. Viszont ez újabb piros pont a képzeletbeli táblácskáján, mert szerénységből ötösre vizsgázott. Azért mindig kíváncsivá tett, hogy az ilyen túl szerény emberek mikor mutatják meg milyenek is valójában. Mert abban nem kételkedtem, kivált a huncut mosolyából ítélve, hogy a doktor úr nagyon is tisztában van a saját értékeivel, és remek egyensúlyérzékkel lavírozik a szerénység apró kis csónakjában a beszélgetésünk lassú sodrású folyóján.
- Én magam is sokszor vettem igénybe escort cégek szolgáltatásait, ha olyan estélyre voltam hivatalos, ahol biztosra akartam menni. És a kínálatban mindig szerepelt egy, urambocsá’ több fiatalember akik híresek voltak arról, hogy az udvariasság legcsodálatosabb tirádái közé képesek rejteni a nyílt és kendőzetlen őszinteségüket. Csodáltam is őket érte, és nem egyszer figyeltem meg mit és hogyan csinálnak. De tudja, ahogyan a tartás, és a kifinomultság nem tanulható meg teljesen veleszületett kiállás nélkül, úgy ez sem. Ezek a férfiak ilyenre születtek. Ellenben nem kétlem, hogy számukra, mint az ön számára is... – biccentettem meg irányába nagyon finoman a fejem
- ...felettébb unalmasak voltak. Persze ha most azt mondom, hogy nem jó helységben tartózkodott, akkor furcsán néz rám. Az estélyek mindig két szinten zajlanak, és higgye el nekem, mindig a színfalak mögött az izgalmasabb.- gondolok itt olyan fajta összejövetelekre, amelyek végén már néha azt sem tudtuk ki kivel van és ki kicsoda. No de ez régen volt tán igaz sem volt, ez a mi kis világunk romlott bája, bár senki ne gondolja, hogy az esetleges orgiák nem szolgáltak semmilyen célt. De bizony szolgáltak, csak mi legalább közben élveztük is a dolgot, nem úgy mint a kintiek akik még mindig a cukor és kakaó árfolyamok ingadozásán csóválták a fejüket. A nagymamám mindig azt tanította, hogy a testem azért van, hogy használjam, éppen ezért karban kell tartani, ehhez pedig hozzátartozik az, hogy eljárok többek között nőgyógyászhoz is, és nem csupán a végrendelet miatt. Végighallgatom az eszmefuttatását azt illetően, hogy miért is nem akarja elmondani az asszisztensének a hobbiját, hogy miért titkolja előle, közben előre dőlve kortyolok a vizemből, majd finoman helyezem vissza az asztalra, nagyjából azzal egy időben amikor a táncosokat ért félreértésről beszél. Finoman csettintettem a nyelvemmel.
- Tudja doktor, nem mindegy milyen táncosokról beszélünk. Bevallom önnek nagyon őszintén, hogy bár tisztelem a munkát, és a gyakorlást amit a klasszikus balettbe sokan beleölnek, tisztelem a kitartásukat és a gyakorlás iránti elhivatottságukat. Öt évesen engem is beírattak balettre. Három végi bírtam, utána mindenféle hisztéria közepette sikeresen átnyergeltem a szolfézsra és a zongorára, és később a fuvolára. De az igazat megvallva borsózik a hátam azoktól a harisnyás férfiaktól akik rohangálnak a színpadon mint a mérgezett egér és közben dobálják össze-vissza a nőket. A balett számomra kaotikus, egyszerűen elviselhetetlenül unalmas. A tánc az egészen más. Ahhoz kell valamiféle lélek és szenvedély, és....nem utolsó sorban nem egy szál kötött harisnyában művelik. Kevés férfiatlan dolgot láttam, de ez mindenképpen közéjük sorolandó.- még meg is rázkódtam mert ez volt az egyik dolog a pókok mellett amitől kirázott a hideg. Nem faggattam a doktort arról, hogy miért nem hívná fel az asszisztensét utána, de bólintottam, hogy értem. Hogyne érteném.
- Tudja mindenkinek vannak dolgai, amit nem ver nagy dobra sokszor még azok előtt sem akik fontosak a számára- itt aztán hiszem kicsit túl őszintére sikeredett a mondatom, hiszen én pont azzal nem vagyok teljesen őszinte aki pedig azt érdemelné tőlem. Hogy ez a hazugság ez kegyes az nem mentesít az alól, hogy mégiscsak hazugság.
- És ez nem feltétlenül az egó-ról szól sokkal inkább azt hiszem arról, hogy mit....hogy mit váltanak ki a szavak. Hogy nem okozunk esetleg több kárt azzal, hogy elmondjuk, mint ha elhallgatjuk az igazságot.- nem tudom miért mondtam ezt most így el neki, talán mert kellett valaki, akinek még ha valamiféle utalásban is de megtehettem ezt. Megráztam picit magam, mintha a merengésből akarnám visszarángatni az elmémet, és újfent egy finom mosoly keretében figyeltem rá, és ez csak szélesedett, amikor feltette a maga kérdéseit, végül jólesően felnevettem. Őszinte és szívből jövő volt a nevetésem. No lám...lám cseles és elmés a doktor úr. Bólintottam, de ujjamat fenyegetően ingattam meg felé, ám a térfás él a hangomban arról árulkodott, hogy nem haragszom én, sokkal inkább mókásnak találom, hogy ilyen nyíltan mer kérdezni tőlem.
- Ejjjj ejjj Dr Steelman, milyen kíváncsi maga, ám legyen. Szóval nem dohányzom. Egyszer kipróbáltam még kilenc éves korom környékén a bátyámmal, és majdnem sikeresen felgyújtottuk az istállót. Szóval nem nem dohányzom, de persze mostanra ennek már inkább esztétikai okai vannak, nem akarom, hogy sárgák legyenek az ujjaim és olyan a leheletem, mintha egy hamutartót szorongatnék az ajkaim között. Alkoholt mértékkel fogyasztok, bár nem tagadom azért nálam is vannak olyan alkalmak amikor többet engedek meg mint amennyit elbírok. De ez inkább helyzet függő.- elgondolkodva néztem előre a függőséget illetően, mert bár klasszikus értelemben nincsenek ilyen dolgaim de....
- Mostanában alakult ki nálam egyfajta függőség....de ez inkább személyhez köthető semmint klasszikus szerekhez. Szóval igen nekem is megvan a magam furcsa oldala a függőség tekintetében- mosolyogtam rá de ettől többet nem árultam el, ő pedig gyanítom kellően úri ember, hogy ne is kérdezzen többet.
- Amit még nagyon szeretek bár kevesen feltételeznék rólam....imádom a veszélyes sportokat. Úgy mint szabadesés, ejtőernyős tandem ugrás, rafting, snowboard és persze a sima síelés, bár lassan már snassz lesz a maga módján.- gyanítom nem feltételezte rólam azok alapján ahogyan most megjelentem, hogy egy-egy túra után hogy nézek ki fülig sarasan. Ezen picit kuncogok is, mint egy rossz gyerek aki valami huncutságot vallott most be, majd végül már némiképp komolyabban nézek vissza felé.
- Ami pedig a szexuális irányultságomat illeti: a férfiakat szeretem Dr Steelman, csak és kizárólag. Mint látja nincs rejtegetni valóm, ami meg van azt meg is tartom magamnak, ahogyan gondolom ön is a saját titkait.- zártam le végül, majd finoman mozdítottam a kezemet előre emelve.
- Egyébként szólítson nyugodtan Kaya-nak, ahogyan mindenki. A Miss Larrabee annyira....szóval ilyen titkok kifecsegése után azt hiszem értelmét veszíti, nem gondolja?- mosolyogtam derűsen. Könnyedebb voltam mint ideérkeztemkor, és ezért hálás voltam neki. Anyámnak tartozom egy telefonhívással és egy megkövetéssel annak tekintetében, hogy mindig pocsék ízléssel választ orvost. Ezúttal azt hiszem telitalálat volt.



••©
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Dorien & Kaya Empty
»Kedd Szept. 08, 2015 1:39 pm Keletkezett az írás



Beautiful Woman
tag: This World notes: :élf:
Mosolyogva biccentettem Ms Larrabee szavait hallva, egyszer volt alkalmam olyan buliba csöppenni, mert a társaságom hivatalos volt egy olyan zárt ajtós összekoccanásra. Így engem is magával vitt oda. Hogy mi folyt ott? Minden, olyan is aminek nem kellett volna, a legdrágább pezsgőktől kezdve, a legszebb asszonyokon, és nőkön át, volt minden, persze nem az ízléstelen formában, még ezt is egyfajta kifinomultsággal művelték ezek a magas rangú emberek. Ha a mai fiataloknak lenne ilyen óra beiktatva a tantervbe, egészen biztos hogy szorgalmaznám, hogy tapasztalják meg, vagy tanulják meg azt, a fajta szórakozási módot is, mármint, azt amit ott, egyfajta tartással műveltek a nők, viselkedtek ahogy viselkedtek, de mégis megmaradtak nőknek, egy percig sem hittem el egyikről sem, hogy egy repedt sarkú az út széléről, még ha annak is akartak látszani.
Jóízűen nevettem fel Ms Larrabee véleményét hallva a balettosokról, mintha én gondoltam volna ezt róluk, kész szerencse, hogy a nagyanyám versenytáncos, különben rég arra lennék kárhoztatva, hogy én is ilyen harisnyás hangyaként rohangásszak a színpadon, nem, és nem. Azoknál a fazonoknál sűrűn befigyelt egy olyan vonal, amire én egyáltalán nem voltam kíváncsi, mi több, irtóztam is ettől, de nyíltabban nem hirdettem a véleményemet, csinálják, de ne az orrom és egy egész gyerek játszótér előtt.
Kaya következő mondatát hallva elgondolkodva pillantottam a poharamra, s kicsit pislogtam is. Hogy… fontos lenne nekem az asszisztensem? A szaktudása mindenképp, hiszen szeretem ahogy dolgozik, ahogy kinéz, és ritkán találni olyan nőt, akinek olyan a külseje mint az övé, és érti is a dolgát, nem retten meg , ha esetleg gyorsan fel kell takarítani valamit, volt már olyanra is példa, hogy egy várandós asszony rosszul lett, mert olyan illatot érzett meg, vagy mert felsorolta azt, hogy mit szeret enni, és mit nem… és valahogy bevirtualizálta? Mindegy,az a lényeg, hogy most gondolkodom először ezen, hogy miért ügyelek erre a szabályra Triss tekintetében. Talán… mert fontos? Tényleg fontos? De milyen értelemben? Steelman! Ennél mélyebbre ne is menj, ha jót akarsz magadnak, úgy is tudjuk, hogy csak a micsodád vezet!
- Meglehetősen sok sportot űz! - mosolyodtam el elismerőn, és akaratlanul is végig futtattam a tekintetemet a velem szemben ülőn, hitetlenkedve, majd egy apró komisz mosoly maradt a szájam szegletében, sok mindent gondoltam erről a nőről, többek közt a táncot teszem azt, de ,hogy ilyen veszélyes sportokat űzzön? A szabad esés, és az ejtőernyős tandemet is kipróbáltam volna, csak ezek nem olyan dolgok amiket egyedül lehetne űzni, na jó, igazából nem volt olyan amit nem próbáltam volna ki a felsorolásból.
Elgondolkodva hallgattam a kérdéseimre feltett válaszát, tehát lehet egy ember, aki neki is fontos? Végül is miért ne? Hiába arisztokrata, nekik is vannak titkaik? Titkaik? Annyi amennyivel az operaházat meglehetne tölteni, meg Louvre-t és még ki tudja, hogy hányféle helyet.
- Köszönöm, egyetértek Kaya. De, ha lehet az esetemben maradjunk meg… a Dr. Steelmannél, nem azért, mert ezzel akarnék ön előtt villogni, általában Doriennek a barátaim szólítanak, és szerencsére velük a rendelőben nem szoktam összefutni. - eresztettem meg egy bocsánatkérő mosolyt, tényleg így volt, ha pedig ő a nevemen szólított volna, az már kicsit személyesebb lett volna valószínűleg mindkettőnk számára.
- Remélem megérti, a kérésemet, bár… megpróbálhatjuk a Dorien-t is, igazából betegem ritkán hívott még így.  - osztottam meg, az aggodalmamat és elképzeléseimet, Ms. Larrabee-vel.  
-De, ezek szerint… megfeleltem az elvárásainak? - lepődtem meg, valamelyest, hiszen az, hogy a keresztnevén szólíthatom igen csak erről árulkodott.
Kérdőn pillantottam Kayára, tényleg nem akartam megsérteni, de úgy éreztem, hogy részemről ennyi ami megengedhető, vagy helyes lenne, a saját nevemet illetően, ugyanakkor… a felénél leesett, hogy mit jelenthet az ajánlata s ez kicsit meglepett, néhány pillanatra el is hallgattam, és elmosolyodtam, hitetlenkedve ráztam meg a fejemet, kicsit elszégyelltem magamat a hivatalosabb hangnem miatt, ezért is tettem fel a következő kérdésemet, hogy a szavaim élét elüssem:
- Egyébként, hogy lehet snassz a sima síelés? - ez meglepett egy kicsit- talán nem találta meg a megfelelő partnert, akivel szórakozhatna egy jót. - végül legyintettem és belekortyoltam a poharamba.
- Ne is törődjön velem, csak egy kicsit bátrabb lettem, az elmúlt percek miatt önnel, mert maga az első aki egy kisebb kihallgatás keretében kívánja felmérni, hogy ki bújik meg a köpeny mögött. - nem nehezteltem, egyáltalán nem, sőt! Mulattatott a dolog, és kicsit meg is nyugtatott, itt most nem arról volt szó, hogy egy percig sem hagynának megszólalni, el sem mondhatom a véleményemet, hanem csak mondja…mondja… megállíthatatlanul mondja és attól csömörlök meg, mert azt hiszik egyes betegek, hogy attól még ,hogy fehér köpeny van rajtam, már egyfajta lelki segély szolgálat is vagyok, olyankor, tényleg jó ha látom az íróasztalom fölötti falat, mert az bizonyítja, hogy bizony nőgyógyász és életmentő vagyok, és valahol ezen gondolatok elkalandozásánál, vagy felelevenítésénél szoktam leállítani a hisztis nőszemélyeket és kitessékelni az irodámból, de Ms Larrabee kellemes csalódás volt a számomra.
- Lényegében, mit várna el tőlem, azon kívül, hogy a modorom semmi kívánni valót nem hagy maga után, ha jól szűrtem le, ez idáig. - jegyeztem meg, udvariasan és nyugodtan, hiszen… ha az első benyomás fontos volt, akkor határozott elképzelésekkel tért be a rendelőmbe, és ezt már az elmúlt néhány percben tudtam, hogy Kaya igen határozott nő, ha róla van szó, meg arról, hogy ki irányítsa az életét. Jó megfigyelő vagyok, ami azt illeti, a taktika volt a kedvenc órám a haditengerészetnél.
- Mehetek házhoz is, ha úgy szeretné, és kényelmesebb, persze a szűrésekre mindenképp be kell jönnie, hiszen azokhoz itt vannak meg a megfelelő műszereim, viszont, gyógyszert vihetek oda is, írhatok fel ott is. Ahogy… önnek kényelmesebb. - megint belelovaltam magamat, és talán kicsit előre is szaladtam. - Tényleg a betegem lesz? - ráncoltam a homlokomat, nem még nem fogtam fel, azt hiszem, és belelovalni sem szerettem volna magamat túlságosan, hogy aztán pofára essek. Talán azért hitetlenkedtem, mert különös beszélgetés volt a miénk, és kíváncsivá tett ez a nő, sajnáltam volna, ha csak ennyi ideig ismerhetem, de kit akarok átverni? Ez úgy is orvos-beteg kapcsolat lesz, semmi több. Ráadásul mint beteg is igazán érdekes hölgyemény, különleges, meg kell hagyni. De visítozni sem fogok ha mégis a betegem lesz. Legfeljebb ha majd senki sem lát, majd miután kikísértem a vizsgálómból, pár öröm lépést megengedek magamnak. De csak utána, addig nem. Nem a pénzének örültem, hanem, magának az embernek, mert ritkán találkozom, olyan magas rangú nővel, aki nem készít ki már a járásával, vagy a megjelenésével, az első fél másodpercben, és ebben a nőben eddig kellemesen csalódtam, mind megjelenésben, mind pedig a beszélgetésben.



Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Dorien & Kaya Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dorien & Kaya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Trissa & Dorien II.
» Lara & Dorien - Is that you?
» Trissa & Dorien
» Gareth & Kaya
» Nathaniel & Kaya v.03

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: