Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Dr.Navarro és a Nyers modorú Orosz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 09, 2015 4:03 pm Keletkezett az írás



Ha még jól emlékszem arra a bizonyos házirendre -manapság annyi mindent észben kell tartanom, hogy nem biztos, hogy a kórház házirendje lesz az, amit akkor is kívülről fogok fújni, ha álmomból rángatnak fel-, akkor az egész kórház területén TILOS a dohányzás. Haha... nem tudom, hogy ki volt az a megveszekedett idióta, aki ezt a rendeletet hozta, de vagy nem gyújtott még rá soha az életben, vagy nagyon be volt lőve, esetleg dühös volt az egész világra, mert az asszony nem engedte, hogy megkeffentse, és rajtunk, kórházi dolgozókon vezette le a feszkót, még pedig úgy, hogy ilyen idióta, mit sem érő törvényeket hozott. Ugyan már! Hiszen a hülye is tudja, hogy senki nem fog tizenkét -néha több is-, órát kibírni bagó nélkül. Legalább ennyi örömünk legyen már ebben a nyomorúságos életben!
Szóval pénzbírság, igazgatói megrovás, esetleg kirúgás ide, vagy oda, de most is -ahogy mindennap teszem-, kockáztattam, és a bögre kávémmal a kezemben lebattyogtam a titkos kis dohányzó helyemre.
Általában az alagsort választom káros szenvedélyem űzésére, vagy alkalomadtán kimegyek a tetőre a helikopter leszállóra. Jelenleg a pince mellett döntöttem. Erre a madár se jár. Néha elszánkázik egy-egy takarító, ruhatáros, vagy karbantartók, de általában nekik is mindig ott lóg a szájukban a szűrőig szívott csikk, így nem kell szív bajoskodnom, hogy ők lesznek a besúgóim. Fáradtan rogyok le a lépcső legaljára az apámmal folytatott igen csak kínos telefonbeszélgetés után. Észre se veszem, de máris a számban a következő szál. Nem mondom, hogy Ivan bácsikámmal szoros kapcsolatot ápoltam volna, de azért kicsit lesújtott váratlan halálhíre, ám ami még ennél is megdöbbentőbb volt számomra, az az, hogy az örökségébe én is helyet kaptam. Ha nem tévedek, jócskán volt mi égesse a zsebét az öregnek. Nem vagyok egy pénzhajhász liba, de ki az, aki nem örül a lóvénak?!
Egyik könyökömmel fáradtan megtámaszkodom térdeim egyikén, fejemet ernyedten tenyerembe ejtem, és kortyolok a kávémból, ami után egy mély slukk következik.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 09, 2015 6:10 pm Keletkezett az írás



Irina and Adrian
 


A sérült férfi lassan második hete fekszik kómában az intenzíven és az agya bevérzései még mindig nem akarnak eltűnni, felhívódni. Azóta már több műtéten is átesett ami egyértelművé tette mindenki számára, hogy nagy valószínűséggel ebből már nem lesz felépülés vagy ha mégis, akkor az baromi nagy csoda folytán fog megtörténni. Nem képes egyedül levegőt venni, gyakorlatilag a gépek tartják életben. És, hogy mi az oka annak, hogy még most is bent van nála és a papírjait ellenőrzi? Megígérte a húgának Jillnek, hogy oda fog figyelni rá, mindent megfog tenni azért, hogy jobban legyen. Nem mondott semmi se biztosra mert nem mert, de ettől függetlenül igyekezni fog.
- Mióta vagy bent Adrian? - dugja be a fejét az ajtón az egyik szakorvos, mire ő a faliórára emeli a tekintetét mely halk, monoton kattogással olvad bele a férfit életben tartó masináinak zajos egyvelegébe.
- Huszadik óra, de még így is van hátra néhány betegem - torok köszörülve tesz pontot a mondata végére mint szóban mint pedig írásba majd a tollat a fehér köpenye zsebébe téve indul az ajtó felé.
- Menj haza, helyettesítelek!
- Áh, ezt már kibírom. Nem lehet több, mint két óra.
- De az is két óra, Rian. Nem kevesebb, két óra! Húsz órája bent vagy, és gondolom...
- Igen, reggel már jövök de nem vagyok már gyerek tudok magamra vigyázni, Gabe! - gyors léptekkel pattog lefelé a lépcsőn, útja rögtön a kávé automatához vezet amiből két feketét kér magának. Nem mard vele sokáig ébren, nincs nagy esélye annak, hogy megfogja érezni, ettől függetlenül legalább eltudja magával hitetni, hogy mással nem húzná most sokáig. A dupla adag feketével indul el az alagsor felé, jobb híján ott nyugton tud ücsörögni a hátsóján egy kis ideig.
Tegnap visszakapta a fiát. Visszakapta azért, mert a rendőrök rajta ütöttek a nőn aki nem épp... hogy is fejezték ki magukat? Nem épp józan állapotban száguldozott a főúton gyerekkel a hátsó ülésen. Az ügyvédje a legjobb tudása szerint fogja védeni őt a bíróságon, mert igen, bírósági ügyet csinált ebből. Nem lehet egy gyereket ide-oda hurcibálni és a szülőjétől elvinni aki eddig nevelte és vigyázott rá. A mai napig retteg attól, hogy megint megjelenik a nő a házában és elviszi a kicsit, de köszönhető a rendőri felügyeletnek, bízik abban, hogy nem lesz baj. Ha pedig mégis, még mindig itt van a kórház bölcsődéje majd beadja oda, ott biztos, hogy minden rendben lesz.
Menet közben míg szürcsöli a kávét, de máris farzsebében kupászkodik hogy elővegye belőle a cigarettát amit futtában betudott még csempészni oda.
A gond csak az, hogy nyilván félre tette mert az nincs sehol.
A cigaretta füst szaga viszont nyilvánvaló mint ahogy az a szőke hajkupac is ami Irina fejét virít.
- Jó ég, te kellesz nekem! Irina nincs egy felesleges szálad? Visszaadom - vet gyökeret mellette s hátát a falnak vetve lecsúszik az ott lévő régi, roskatag fonott székre.


Vissza az elejére Go down
 
Dr.Navarro és a Nyers modorú Orosz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: