Abban a pillanatban tudtad, hogy meg akarsz magadnak szerezni, hogy megpillantottál, s ezt minden elérhető eszközzel elősegítetted, amit akár egy középkori trubadúr is megirigyelhetne. Éppen csak verset nem írtál nekem… amit talán meg is köszönök, nem hiszem, hogy túlságosan szárnyalnál költői tudásoddal… bár lehet alábecsüllek, hisz mindig sikerül meglepned valamivel.
Már 8 éve vagyunk házasok… azt hiszem, sőt biztos vagyok benne még mindig szeretjük egymást, azonban már rég nem ugyanaz mozog a levegőben, ami 8 éve, vagy akár csak 5 éve volt. Viszont ezen könnyen lehetne segíteni…
3 közös gyerekünkből a két kislányunk beteg… te pedig ezt képtelen vagy elfogadni ezért a munkába temeted magad… és nem akarod észrevenni, hogy mennyire szükségünk lenne rád. Mint apára, és mint férjre egyaránt. Persze megértelek… ha tudnám én is így csinálnám, azonban egy idő után sajnos nem fog menni egyedül az egész… és biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz arra, hogy visszatalálj hozzánk, hozzám…
Mindig meg tudtál nevettetni, talán ez volt az első dolog, amivel igazán megfogtál… amúgy nem vagy egy nyílt ember, de ha arról van szó, akkor nagyon is ki tudod mutatni az érzéseidet, nagyon tudsz ragaszkodni is, ami kifejezetten tetszett benned. Bár most nem úgy látszik, alapvetően erős jellem vagy, csak hozzám hasonlóan szereted a szőnyeg alá söpörni a gondokat és mással leplezni, ha valami nem működik úgy, ahogy kéne.
(PB csere csak nagyon indokolt esetben, ha lehet és egyeztetés alapján… a karakter az et-ben is említve van, illetve ha bármi kérdés/kérés/akármi van pm-ben mindig elérhető leszek. Előre még nem tervezek jövőt, szóval akárhogy alakulhat a kis sztori és persze borzasztóan nagyon várlak *-*)